Luzbel vs Mitsu

Tárgy: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 01, 2011 6:16 am

Miután Cephalus sikeresen áttörte a védőpajzsot előre engedtem a nagy pusztító népet had végezzék feladatukat. Nekem az lesz a feladatom, hogy az erősebb shinigamikat akik itt maradtak likvidáljam, hogy a Menosok meg a semmirekellő alsóbbrendű hollowk gond nélkül gyalulhassák le az összes épületet.
Egy Menos majdnem agyontaposott, de szerencsére időben arrébb léptem és jeleztem neki, hogy azért engem nem kéne megölnie, hiszen én vagyok az egyik létfontosságú szereplője a csapatnak. Habár az is lehet, hogy Aizen csak azért küldött ide minket, hogy megszabaduljon tőlünk. Engem, viszont ha ő is túléli a saját harcát, akkor látni fog, mert nem adom fel addig a percig, míg azt nem láthatom, hogy Aizen lélekrészecskéire bomlik, hiszen eddig nem értünk tett, hanem ellenünk ez által magáért.
Miután tiszta volt az út előttem előhúztam a fegyveremet és nyugodtan sétáltam előre. Az utamba kerülő szánalmasan vergődő hollowkat egyszerű vágással elpusztítottam és velük együtt a gyengébb tiszteket is. Nem állt szándékomban gyengébbeket ölni, de ez egy háború. Csak ezzel az a baj, hogy nem a mi érdekeinket szolgálja hanem Aizenét. Égett hús szag csapta meg az orromat, ahogy haladtam előre. A cerok nem egy embert öltek meg. Kár értük, hiszen nem ártottak ellenünk csak annyi volt a bajuk, hogy ellenezték Aizent. Vajon ha most kijelenteném, hogy szembeszállok a többi espadaval akkor vajon egyszerre hányan támadnának rám, hogy minél hamarabb végezzenek az úgymond árulóval. Pedig én nem is vagyok, áruló csak átlátom a helyzetet.
Aizent egyáltalán nem érdekli az, hogy mi itt élünk vagy halunk neki csak az a lényeg, hogy feltartsuk a shinigami sereget, míg ő elintézi a dolgát Karakurában. Ahogyan haladtam előre megbizonyosodtam arról, hogy egyre beljebb tereltük a shinigamikat. Ezzel csak az a baj, hogy ők jobban ismerik az utcákat, mint mi. Ámbár azt elfelejtik, hogy én is voltam itt egy kevés ideig és addig sikeresen feltérképeztem a terepet így én is tudom nagyjából, hogy mi merre van. Épp a szemem láttára pusztított el egy semmirekellő shinigami egy hollowt. Bármennyire is szégyellem, hogy évekkel ezelőtt én is abba az alja népbe tartoztam mégis az arrancar faj belőlük született! Előre sonidoztam és egy felfelé ívelő vágással ágyéktól egészen a nyaki ütőeréig felhasítottam a testét. A vére az arcomra fröcskölt én pedig a szemébe néztem és elmosolyodtam. Ez vagyok én. Ez a valódi énem, amit tulajdonképpen a sok gyilkolásnak és a fejlődésemnek köszönhetek. Egy tökéletes gyilkossá váltam és innen nincs visszaút. Ahogyan a mondás is tartja… Megölsz egy embert, és gyilkos vagy. Megölsz milliókat, és hódító vagy. Megölsz mindenkit, és Isten vagy. A mondás szerint akkor én már lassan hódítónak számítok, hiszen már emberi életemben is gyilkos voltam. Háborúból háborúba mentem és gyilkoltam az embereket, csak azért mert azt mondták, hogy ez a dolgom. Most is ezt csinálom. Megint behódoltam egy olyan hatalomnak, aki tulajdonképpen leszarja, a katonáit csak a saját kis sikerei éltetik. Azt nem veszi észre, ha mi nem lennénk, akkor nem érte volna el azt a pár apró sikert.
Ahogy haladtam előre sorban öltem a shinigamikat azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy az összes shinigami egymás ellen fordult és azt is észrevettem, hogy éjszaka van. Mosolyogva álltam meg egy helyben és figyeltem az egymást gyilkoló shinigamikat majd felröhögtem, hiszen nem lehetnek ennyire idióták, hogy bedőlnek egy ilyen egyszerű technikának… Nagy, fekete füstfelhőbe sétáltam bele ám nem kezdtem el fulladozni, hiszen már hozzászoktam az ilyen jelenségekhez ám azt vettem észre, hogy feketére festett a benne rejlő korom… hát mit ne mondja iszonyatosan örültem neki.
Ismét nekem jött egy shinigami, de, csak azért mert belemerült a fajtársával való harcba. Mily barmok ezek. Nem látják át a dolgokat, de nem is baj. Ez így van rendjén. Sajnos abban biztos vagyok, hogy a kapitányokat nem sikerült eme galád technikával átvernünk, mert ha sikerült volna, akkor tulajdonképpen Seireitei helyett egy rohadt nagy kráter lenne. Miután kettévágtam mindkettő shinigamit egy vörös hajú nőt pillantottam meg. Nem haboztam utána kiáltottam. Lehet, hogy a vesztembe rohanok, de akkor is nekem most az a dolgom, hogy lefoglaljam a vezetőket akár az életem árán is.
- Hét te ott! Ezennel kihívlak egy tisztességes küzdelemre! – ordítottam oda neki hátha meghallja. Ha pedig nem akkor előre tartottam jobbomat és egy szép, piros barat küldök a nő irányába.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 01, 2011 8:09 am

Borzalmas látvány tárulhat mindenki szeme elé, aki csak végig néz a városon, és környékén. A Menosok ceroi sorra pusztítanak el minden útjukba kerülőt, ezzel teljesen letarolva a tájat. A város egy része teljesen romokban áll. Látszik, hogy szörnyűség folyik éppen Seireitei falai mögött. Megkezdődött a háború, mely mindenkit sokként ért. A város védőfala még nem is olyan rég egy villanással szertefoszlott. Mintha nem is lett volna… Hihetetlen hogy ennyivel képesek voltak tönkre tenni. Mintha csak valami vékony, semmi kis fátyol lett volna. De ennyi, semmissé tették a védelmünket, már csak saját, és társaink erejére hagyatkozhatunk.
Az utamba kerülő hollowokat minden gondolkodás nélkül hasítom ketté. Ellenfelek, ráadásul egyébként is az a feladatunk, hogy végezzünk velük, így csak könnyebb a dolgunk, ha házhoz is jönnek. Bár a módja eléggé zavaró, főleg mivel tönkre teszik csini lakóhelyünket. T-T Szukcsi bezzeg ilyenkor nincs a közelemben, hogy vigyázzon rám, ráadásul Nayo-chant se tudom, hogy merre van, így borzasztóan aggódom miatta. Remélem minden rendben van, és vigyáz magára, mert ha nem, akkor naaagyon nagy bajban lesz. Ráadásul ott van apus és anyus is, szóval… lenne okom a kiakadásra, de most nem tehetem, hiszen fontosabb dolgom van. Meg kell mentenem mindenkit, akit szeretek, és aki fontos számomra. Én leszek a nap hőse. *3*
Harc közben lassan a nap is kezdett alább bukni. Sose kedveltem az éjszakai harcot, olyankor nehezebb a tájékozódás a látási viszonyok miatt. Sötétben nem sokan látnak jól, és én konkrétan pont közéjük tartozok. Jó, persze nem vagyok teljesen vaksi, de azért eléggé meg kell erőltetnem a szememet, ha látni is akarok valamit. Annyi szerencsém viszont van, hogy reflexeim szerencsére azért nem olyan borzalmasak, így még talán időben képes lennék kitérni a támadások elől, illetve hárítani azokat.
A robbanások, és sikolyok sorban visszhangoznak a csatamezőn, és sorra válnak részecskékké a halálos áldozatok. Számukat majd maximum csak az összesítésben tudjuk összeszámolni, hiszen testük nem létezik többé. Szertefoszlottak, mintha soha nem is léteztek volna. Emlékeinkben azonban örökre nyomot hagytak. Kinek a legjobb barátja, kinek az örök vetélytársa, de néhányunknak akár a családtagjai is áldozatul eshettek a ceroknak, vagy hollowok támadásainak. Az arrancarokról nem is beszélve, akik igencsak erősek. Ráadásul egyre inkább sikerül minket hátra szorítani. Pedig védekezünk… csak hát a túlerő az ő kezükre játszik. Ők vannak többen, és talán még erősebbek is, legalább egy kicsivel.
- Hüm? – pislogok bambán a hang felé. Valaki megszólított, bár nem épp a nekem tetsző hangnemben. Mi az, hogy „Hé te!”?! Tudja egyáltalán, hogy ki vagyok? Mert természetesen én tudom, csak hogy ő tudja-e? >.< Mindjárt kilapítom, és átgurulok rajta egy úthengerrel, vagy tudom is én, de kinyuvasztom, amiért ilyen bunkó, meg minden. Velem beszéljen normálisan, elvégre kapitány vagyok. Megérdemlem a tiszteletet még egy mocskos arrancartól is. >.>
- Azt hiszem, tartunk egy kis illem órát, kedves arrankar-kun. – mondom fegyverrel a kezemben, szúrós tekintettel pillantva rá. Elvégre azért mégiscsak egy arrancar, és nem ártana leütnöm, mint vak a poharat, mert hát ellenség, és Aizen oldalán van, meg minden. >.<
Hirtelen valami idegen fényforrás jelenik meg a Soukyoku hegyen. Leginkább valami csillaghoz tudnám hasonlítani, ami tök szépen, és fényesen világítja be a sötét éjszakát. Tök széééééép. *.* Azonban valami furcsa dolog is történik ezzel egyidejűleg. Néhány shinigami társai ellen fordul, mintha teljesen agymosottakká váltak. Vajon annak a furcsa csillagnak köze lehet ehhez az egészhez? Lenne értelme, hiszen azután lettek zombik, miután meglátták azt.
- Ez a ti művetek, arrancar? Ti fordítottátok egymás ellen a többieket? – esek neki zanpakutommal ellenfelem mellkasának, s csak akkor esik le valami, amint közelebb kerülök arcához. Egyre inkább tűnik ismerősnek az arca. Mintha már láttam volna ezelőtt valamikor. A neve nem rémlik, de biztos, hogy már találkoztunk. A névmemóriám lehet, hogy pocsék, de ha arcokról van szó, akkor az már annyira nem. Simán vissza tudok emlékezni egy arcra, persze lehetséges, hogy belepakolok másvalakit is, és már teljesen összezavarom magamat. De sebaj, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy legyőzzem ellenfelem, és hogy kiszedjem belőle, mi is ez az egész, és hogy mitől kattantak be a többiek? Azzal csak mi járunk rosszul, ha egymás torkának esünk. Ha ez pedig valami hipnózis, akkor nem lehet szép szóval helyre rázni őket.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 01, 2011 8:52 am

Lélekrészecskék ezreit látom elszállingózni még ebben a sötétben is. Hozzászokott a szemem, hiszen emberi életemben is éjszaka harcoltam, vagyis akkor is kellett, de ez most mellékes. Nem érdekel a múltam most a jövőmmel kell foglalkoznom és az itt, ebben a háborúban fog eldőlni. Vagy nyertesként térek haza vagy elbukok, és soha többé nem megyek innen sehova maximum, mint apró lélekrészecskék. A shinigamik egymás ellen fordítása jobban bevált, mint azt gondoltuk, de ez akkor is nonszensz. Nem kell nekünk ilyen galád segítség. Ezen látszik, hogy Aizen mennyire lebecsüli a képességeinket. Az ellenfelem is végignézte a csillag jelenséget ám őt nem sikerült a képesség alá vonni, ami azt jelentette, hogy ez Kapitányhoz van szerencsém. Elmosolyodtam, mert itt az ideje komolyra fordítani a szót. Mondjuk semmi kedvem harcolni vele, hiszen nőnemű, de most szerintem ez senkit se fog érdekelni.
Miután megfordult és megláttam az arcát a szemeim tágra nyíltak ugyanis ismertem a kapitányt. A 8. osztag vezetője, és ha jól emlékszem, akkor Mitsuko a neve, de ebben nem vagyok biztos. Egy nagyon kedves és aranyos nő akihez egy kézzel se tudnék hozzányúlni, de a mostani helyzet megköveteli azt, hogy fegyvert emeljek egy olyan személyre akit kedvelek. Ezen is látszik Aizen könyörtelensége. Olyanok ellen küld minket, akiket kedvelünk, vagy éppenséggel szeretünk. Az egy dolog, hogy ő nem tudok róla, de ez akkor is nagy pofátlanság tőle. Ráadásul ő ki sem veszi a részét a harc eme részéből pedig jól jönne. Az ő hipnózisa sokkal hatásosabb lenne, mint annak a mit tudom én kinek a képessége, de ezt most leszarom. Az a lényeg, hogy nem szabad súlyos sérülést okoznom Mitsukonak és arra is figyelnem kell, hogy én ne kapja halálos sebet, mert akkor nem tudom beváltani az álmomat amiben ismét jó leszek. Ki kell irtanom magamból a gyilkos ösztönöket és meg kell mutatnom a többi arrancarnak, hogy békésen is együtt lehet élni a shinigamikkal. Lehet, hogy nem egy fajból vagyunk, de attól barátok még lehetünk.
- Nem kell itt semmilyen illem óra Mitsuko Taichou. - árultam el magamat. Biztos vagyok benne, hogy ő is emlékszik rám csak nem tudja pontosan, hogy én voltam az a kis esetlen arrancar akit felvettek a 13. őrosztagba. Nem is baj. Majd elárulom neki, hiszen végül neki is meg kell tudnia az igazságot. A baramat végül nem kellett ellőnöm, hiszen egyből felfigyelt rám. Igaz, hogy nem a legkedvesebb módon szólítottam meg, de most nem szabad lebuktatnom magam, hogy engem itt ismernek. Igaz, hogy van olyan arrancar aki tudja, hogy itt tartózkodtam egy kis ideig, de isten nyugosztalja őket. Sajnos el kellett hallgattatnom őket nehogy kifecsegjék a titkaimat. Igen ez nekem fontos titok, hogy pár shinigamival tulajdonképpen majdhogynem baráti viszonyba kerültem az alatt a nem is tudom mennyi idő alatt.
Két pislogás közepette annyit veszek észre, hogy Mitsuko támadásba lendült és közben feltett egy kérdést. Lehet, hogy válaszolnom kéne rá, de most előbb ki kéne védenem a támadását. Még szerencse, hogy a fegyverhasználatom nem egyezik meg egy kezdő kardforgatóéval. Nos, igen nagy hangsúlyt fektettem a kardhasználatra, de közben elhanyagoltam a többi szükséges részletet. Kardomat lazán fogtam ezért egy egyszerű mozdulattal arrébb csaptam a fegyverét ám kicsit elszámítottam magam ugyanis a kardjának a hegye egy apró vágást ejtett a mellkasomon. Igen ez az én formám. Sikeresen védekezek, de még így is bekapok valami sérülést.
- Én csak annyit tudok az egészről, hogy Aizennek volt egy olyan ötlete, hogy a shinigamikat egy arrancar segítségével egymás ellen fordítja ezzel is nekünk kedvezve. Arra viszont nem gondolt szerintem, hogy a kapitányokat nem sikerül a képességgel egymás ellen fordítani. - mondtam majd hátrébb léptem és védekező pozíciót vettem fel. Itt most minden tudásomra szükségem lesz, mert ahogy észrevettem Mitsuko nem éppen barátként tekint rám. Mondjuk miért is tenné. Miután mindenki befogadott én elárultam őket és visszatértem Aizenhez. Nagy hiba volt. Akkoriban csak a hatalom csábított, ám mikor megkaptam rá kellett jönnöm, hogy így sem érek többet. A nagy hataloméhségemmel csak annyit értem el, hogy elvesztettem pár barátot és tulajdonképpen főcsicskássá váltam. Ez csakis magamnak köszönhetem senki másnak. Nagyot szagoltam a levegőbe, hogy feltöltsem magam elég agresszióval ahhoz, hogy meg tudja támadni a nőt.
- Sexta Espada, Luzbel del Admarth Pablo személyesen. Szerintem emlékszel rám hiszen egy ideig a Seireitei kötelékében éltem, de elkövettem azt a hibát, hogy a hatalom után futva visszatértem Aizenhez.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 01, 2011 8:54 pm

Meghökkenve hallom, hogy az arrancar a nevemen szólít. Mintha ismerne valahonnan. Ezzel sikerül bebizonyítania azt, amit már feltételeztem ez előtt. Már lassacskán az is derengeni kezd, hogy honnan is ismerhetem. Itt élt. Ő is Seireitei egyik lakosa volt egykor, habár mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy ő valójában egy arrancar. Mai még most se vagyok képes felfogni, hogyan történhetett meg az, hogy magunk közé engedtük. Lényegében kígyót melengedtünk egész idő alatt keblünkön. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy az egykor a mi oldalunkon álló arrancar visszasétált Aizenhez, hogy aztán ellenünk harcoljon… Na jó, annyira nem vagyok képtelen rá, hiszen azért mégiscsak az ellenségünkről van szó. Sose tudott teljesen beilleszkedni a Gotei13 kötelékébe hovatartozása miatt, és ezt azt hiszem mindenki tudja. Legalábbis úgy gondolom, hogy nem mindenki dőlt be ennek a „jó kisfiú lettem” szövegnek, hiszen mégiscsak az ősellenségünk egyik példányáról van szó. Mindenkiben ott élhetett a gyanú, hogy mikor fogja hátba szúrni az elkorcsosult jellemével. Ha engem bárki is kérdezett volna, én tuti elleneztem volna ezt az egészet. Nincs semmi keresni valója egy arrancarnak Seireiteiben. Ez nagyon nem az ő helyük. Nehogy már a mi területünket is elfoglalják szépen, lassan, fokozatosan. Bár tény, hogy most is épp ezzel próbálkoznak valamilyen szinten, de akkor se lehetséges az egymás mellett élés. Két külön faj vagyunk, akik mindig is egymás ellen harcoltak.
Támadásom, mellyel az arrancart próbáltam keresztül döfni, sikeresen hárítva lett hatalmas sajnálatomra, azonban még így is sikerült legalább egy kicsit megkarcolnom. Úgy tűnik, mintha én lennék egy kis előnyben vele szemben, azonban nem szabad elfelejtenem, hogy fejlődhetett is, mióta elhagyta a várost. Neve még mindig nem rémlik, nem szoktam csak úgy megjegyezni az erre tévedő arrancarok nevét.
- Az a célja ezzel az egésszel, hogy egymásnak ugrasszon minket, és saját magunkkal végezzünk? – teszem fel az egyébként teljesen nyilvánvaló kérdést. – A kapitányok nem olyan ostobák, hogy bedőljenek egy efféle trükknek. Aizen minden bizonnyal számított erre. Bár az is valószínű, hogy teljesen alábecsült minket… – mondom hűvösen. Bármi kitelik Aizentől… Akár még az is, hogy teljesen tökkelütött bagázsnak tart minket, és azt hiszi, hogy az az arrancar hatalmába tud minket keríteni képességével. Hát mondanom kell valami vicceset… Nagyon nagyon tévedett, hiszen egyikünk se olyan dinka, hogy bedőljön egy ekkora nagy átverésnek. Sérti a büszkeségem, most komolyan… >.>
~ Szóval nem egy egyszerű arrancarral van dolgom, hanem már egyenesen az Espada egyik tagjával, aki mellesleg a 6… Óvatosnak kell lennem, hiszen nem tudhatom, mennyivel erősebb, vagy épp gyengébb nálam. ~ fordul meg rögtön a fejemben, amint meghallom bemutatkozását, amivel egyszerre minden világos lett. Már a nevét is tudom, és a rangját is, ami… hogy őszinte legyek, kicsit meglepett. 6. Espada… nem gondoltam volna, hogy pont vele akadok majd össze…
- Mivel te már úgy is tudod a nevemet, így felesleges bemutatkoznom. Viszont… mivel vagyok annyira illedelmes, ezért mégis megteszem. Ninomiya Mitsuko, a 8. osztag kapitánya áll előtted, Luzbel del Admarth Pablo. – ha nem lennénk most ilyen helyzetben, tuti elkezdenék poénkodni a nevével. Milyen szerencsétlennek van már olyan neve, hogy Pablo? Olyan, mintha azt mondanám: „Szia, szólíts Pablónak.”, „Padlónak?”, „Nem, Pablónak”, „Rendben, szia Padló Neutral

”. De most komolyan… Sajnálom szerencsétlen srácot ebből a szempontból… Nem tudtak volna neki kevésbé cikibb nevet adn? Neutral

A nagy bemutatkozást követően végül csak megkezdem ismét a támadást, elvégre nem teadélutánra jöttem. Igaz, oda szívesebben mentem volna, de na… Most itt kell fájtolnom Padlóval, ahelyett, hogy pihengetnék a kényelmes kapitányi székben, vagy elmennék sétálni az osztag területére, esetleg lógnék kicsit Szukcsi nyakán, ha épp nem valami fontos elfoglaltságban próbálnám zaklatni. Tehát… támadásomat ismételten megindítottam ellenfelem felé egy shunpoval. Zanpakutomat két kézzel szorítva, pihentettem magam mellett, miközben cikázva indultam meg felé, majd mikor már el közel voltam hozzá a magasba ugrottam, és átugrottam egy csini szaltóval felette, mert hát kúlkodni kell, még ha mindenki más is képes egy szaltót lenyomni shinigamiként. Majd mikor földet érek közvetlenül mögötte, meglendítem kardomat, hogy átlósan kettévághassam. Egyszerű menet lenne, de ha esetleg nem sikerülne, sebaj, van még egy taktikám rá. Egy shunpoval ismét másik oldalára kerülök, reménykedve, hogy nem siker kifürkésznie, és vagyok olyan gyors, hogy szinte láthatatlan üzemmódban suhanjak egyik helyről a másikra, majd mikor már kellő pozícióban vagyok, egy szúrással próbálom lebénítani legalább a kezét. Fegyveremet a fegyvert tartó karja vállába szúrva próbálom legyengíteni.
- Egy percig se hidd, hogy kesztyűs kézzel bánok veled, Padló. Attól, hogy ismerjük egymást, és egy ideig a Gotei13-at szolgáltad, most ugyan úgy az ellenségünk vagy, mint bármelyik másik társad. Nem vagy már Seireitei lakója, eljátszottad a bizalmunkat. Magadra vess. – mondom, miután támadásom után hátrébb ugrok az esetleges ellentámadást hárítva. Nem fogom engedni, hogy akár egy karcolást is ejtsen rajtam. Persze ezt meg kéne beszélnem a két bal lábammal is. Neutral

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 01, 2011 11:26 pm

Elhaló ordítások, cerok elhaló fénye. Ezzel tudnám jellemezni Seireitei mostani állapotát. Az épületek majdnem a földdel lettek egyenlővé téve. Kár értük, hiszen nem voltak csúnya építmények. Személy szerint nekem sokkal jobban tetszik Seireitei mint Las Noches. Las Nochesben megmutatkozik Aizen igazán érdekes ízlése. Remélem, móresre tanítják odaát mert itt lenne már egy jó kis fegyelmezés annak a bájgúnárnak. Igen… itt és most lett belőle elegem. Miatta vesztettem el a Seireitei barátaimat, akik ellen most harcolnom kéne. Nem fogom megölni Mitsukot bár nem is tudnám, mert ahogyan észrevettem nagyobb lélekenergiája van, mint nekem. Tényleg a vesztembe futottam, de innen már nincs visszaút. Már csak abban reménykedem, hogy sikerül vele elhitetnem, hogy csak azért jöttem át ide, hogy Aizen ne vegye észre azt, hogy ismételten árulásra készülök. Lehet, hogy nem szép dolog, de nem is érdekel. Habár az is lehet, hogy egyelőre a háború után még Las Nochesben tartózkodom és edzek addig, míg erősebb nem leszek. Egyenlőre gyengének érzem magam pedig nem vagyok az. A tíz legerősebb arrancar közé tartozom és az nagy szó, hogy ilyen gyorsan ekkora erőre tettem szert.
Végighúztam a mellkasomon található karcoláson bal mutatóujjamat ezzel sikeresen elállítva a vérzést. Már azon gondolkoztam, hogy ellövök felé egy barat vagy egy cerot, de az csak erőpazarlás lenne, ugyanis szinte biztos vagyok benne, hogy kivédi valamilyen módon. Pedig ha tudnám, hogy nem védi ki akkor biztos, hogy telibe bombáznám.
- Nos, valószínűbb az, hogy lenézi a shinigamikat. Egyébként én előre leszögezem, hogy nem azért jöttem ide, hogy megöljelek vagy gyilkoljak. Az eddigi áldozataim többsége is inkább hollow volt. Azért jöttem el, hogy ne legyen feltűnő az, hogy átlátom Aizen terveit. Ő most tulajdonképpen magasról leszarja, hogy velünk mi történik. Neki csak az a lényeg, hogy odaát sikerrel járjon. Espadat bármelyik hollwoból illetve arrancarból képes csinálni ezért tulajdonképpen mi csak parasztok vagyunk egy sakktáblán, akiket boldogan feláldozhat.- mondtam komoly hanglejtéssel majd végighallgattam a bemutatkozását. Jól emlékeztem, hogy a 8. osztag kapitánya. Sóhajtottam egy nagyot, majd ahogy láttam azt, hogy támadásba lendült kinyújtottam balomat és kilőttem felé egy iszonyatosan nagy cerot. Remélhetőleg megállítja ám sajnálatos módon nem találtam el, vagyis nem láttam volna, hogy sérülést szenvedett a cerotól. Egyenesen mögém szaltózott én pedig éppen fordultam volna meg, hogy kivédjem a támadását mikor beakadt egy nagyobbacska kődarabba a lában és elhasaltam így a támadása levegőt hasította ketté. Most életemben először örültem annak, hogy néha két ballábas vagyok.
Nagy nehezen felszenvedtem magam a földről mikor arra lettem figyelmes, hogy megjelenik velem szemben és beleállítja a jobb kezembe a katanajat. Szerencsére még időben aktiválni tudtam a hierromat így nem szúrta át az egész karomat. Hangosan sziszegtem a fájdalomtól és annyit vettem észre, hogy gyengébb lett a karom. A fene vigye el. Valószínűleg arra ment, hogy lebénítsa a fegyvert forgató kezemet. Arról szerintem nem tud, hogy én mind a két kezemmel tudok harcolni. Muszáj volt elsajátítanom a balkezes kardforgatást is, hiszen vannak olyan esetek amikor a jobb kezemet lebénítják egy időre.
- Nem is számítottam kedves bánásmódra, hiszen elárultalak titeket azért, hogy Espada lehessek. Már megbántam, hiszen semmi értelme annak, hogy mint egykori Seiretei lakos itt és most pusztítja egykori lakóhelyét. Arra viszont megkérnélek, hogy ne ölj meg, mert ha észrevehetted én se arra törekszem, hogy megöljek téged. Csak azért álltam le ellened harcolni, hogy a többi arrancarnak ne tűnjön fel, hogy én már nem vagyok a régi Luzbel aki követte Aizen minden egyes parancsát. Megvilágosodtam és átlátok pár dolgot. - mondtam majd eleresztettem egy mosolyt hátha sikerült meghatnom bár kétlem, hogy most eljutnak a szavaim az agyáig. remélem odaát már elkezdődött az Aizen gyepálás, mert nincs kedvem úgy távozni innen, hogy Aizen még parancsolgatni fog nekem. Akkor már biztos, hogy bekattanok és felégetem fél Las Nochest majd lelépek.
- Dedo apuntado – mondtam majd előrenyújtom a mutatóujjamat, amiből elindult a gyilkos nyíl nagy sebességgel Mitusko jobb combja felé. Remélhetőleg ha eltalálom, elkerülöm az ütőerét, mert tényleg nincs kedvem megölni. Elég lesz neki egy kis sántítás, mert ha sikerül, akkor minden bizonnyal sántítani fog és a sántításnak köszönhetően lassabb is lesz.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Szomb. Júl. 02, 2011 11:20 pm

Szemeimbe könnycseppek szöknek, elhomályosítva látásomat. Hatalmas erőfeszítés kell ahhoz, hogy itt, és most ne sírjam el magam. Most nincs idő felesleges hisztikre. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elbőgjem magam. Habár Seireiteiben mindenki tudja, hogy milyen is vagyok, az ellenfélnek semmiképp se mutathatom meg gyengeségemet. Nem hagyhatom, hogy akár egy gyengepontot is találjon rajtam, amivel összezúzhat. Az aggódást se ártana befejezni, hiszen jól tudom: mindenki rendben lesz, és épségben megússza ezt az egészet, de valahogy mégis… mégis bennem motoszkál a félelem, hogy elvesztem azokat, akiket szeretek. Hogy többet nem láthatom őket…
Sorra villannak fel szeretteim arcai a lehunyt szemem előtt, mint egy álomkép. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy bántódásuk essék, habár tudom, hogy jelen helyzetemben nem sokat tudnék tenni. Nem tudok egyszerre mindenkivel kiállni, és most itt van Luzbel is, akivel szemtől szemben harcolok. Kíváncsi vagyok, hogy mit él át most, hogy egykori otthona ellen kellett hadba vonulnia. Vajon érez egy kis megbánást, hogy elárult minket? Nem… biztos nem, hiszen arrancar. Ők csak kihasználni, és megalázni tudnak másokat. Saját céljaira használják fel a másikat, hogy aztán néhány kardsuhintással végezzen vele örökre. Sose voltam kibékülve velük. Leginkább az Aizen iránti hatalmas szeretetük miatt, talán. Hogy lehet annyira fanatikusan imádni valakit, hogy akár a halálba is képes lennének követni? Jó, persze én beszélek, aki a barátaiért akár az életét is feláldozná, de én nem egyetlen egy személlyel vagyok így, és nem kötelességtudatból tenném meg, hanem azért, mert szeretem őket, és fontosak számomra. Nélkülük nem lennék senki, csak egy egyszerű tiszt, vagy még az sem… talán csak egy egyszerű lélek, aki magányosan bolyongna Soul Society elhagyatott erdőiben, tisztásain, hegyeiben.
- Meglepő, hogy nem akarsz megölni. Azonban el kell, hogy keserítselek… nekem szánt szándékomban áll, hogy végezzek veled, és a többi arrancarral. Nem fogom hagyni, hogy teljesen elpusztítsátok Seireiteit. – mondom hűvösen, mélyen az espada szemébe nézve, hátha képes leszek valami kis érzelmet kiolvasni belőle. Ha nem akar gyilkolni, akkor mégis mit kereshet itt? És miért pont egy shinigamit választott ellenfeléül? Miért pont engem, és miért nem támadott rá egyik fajtársára, aki épp ellenünk harcol? Ha ennyire próbál kiszabadulni Aizen fennhatósága alól, miért nem száll szembe az ő hatalmával? Az ő embereivel? Miért minket bánt? Számomra ez nem tiszta. Sokkal inkább érzem hazugságnak monológját, mint a teljes, valós igazságnak. Ő csak egy arrancar, aki nem fél a hazugságoktól. Attól, hogy másoknak fájdalmat okozzon, és tönkre tegye őket.
Kombinált támadásom majdhogynem teljes sikert aratott. Sikerült összezavarnom Padlót, azonban vállát nem sikerült teljesen átszúrnom, csupán egy mély vágást tudjam rajta ejteni. Sebaj, ez is legyengíti valamennyire a fegyverhasználó karját, s máris egyszerűbb dolgom lesz vele. Azonban egy kődarabban való pofára esését valahogy nem tudom mosolygás nélkül tűrni, így komor arcomon egy halvány mosoly is átsuhan, majd szinte azonnal el is tűnik.
- Ne haragudj, de cseppet sem érdekel, hogy nem akarsz megölni. Arrancar vagy, én meg shinigami, ráadásul egy kapitány. Az a feladatom, hogy minden egyes hollowot, és arrancart megöljek. Nem fogok veled kivételt tenni csak azért, mert szépen kéred. – válaszolom ridegen. Jó, persze lehetséges, hogy nem ölöm meg, de elég jók rá a kilátások tekintve hogy mennyire gyűlölöm a hollowokat, és belőlük kifejlődött arrancarokat. Jó, persze találkoztam néhány egész értelmessel is, mert például ott van Slarin is, de… vele úgymond nem kerültünk olyan szoros barátságba, habár őt tényleg képtelen lennék megölni. Az viszont elég valószínű, hogy ő is beszállt a háborúba. Valószínűleg, muszáj is volt neki, hiszen… ha jól rémlik, ő is az espada egyik tagja, és muszáj Aizen parancsait teljesítenie. Mai napig remélem, hogy ő nem olyan, mint a többi, mert egész rendesnek ismertem meg a plázában, és el lehetett vele hülyülni is, meg minden. A Luzbeltől érkező támadást még éppen hogy tudom blokkolni egy Bakudou 08: Seki-vel, így szerencsére megúszom a sérülést. Úgy tűnik, kicsit erősebb a kidouhasználatom, mint ahogy azt valaha is gondoltam.
- Luzbel… – kezdem mondandómat, miközben a többi harcolót figyelem. – Mik a terveid? Mit akarsz tenni, ha ennek az egésznek vége? Úgy gondolod, hogy visszafogadunk magunk közé? – pillantok rá szemem sarkából az espadara. Jó lenne tudni további terveit, hogy mégis tudjam, hogy viszonyuljak ehhez az egészhet. Nem tudom, mit kéne tennem, és nincs, aki megmondja. Egyszerűen képtelen vagyok jelenleg tiszta fejjel gondolkodni… A gondolatok, és a képek zürzavar megrémít… Egyszerűen képtelen vagyok rendet rakni a fejemben.
- Ha azt akarod, hogy tényleg bevegyék, hogy Aizen oldalán állsz, muszáj leszel teljes erődből harcolni, különben senki se fog neked hinni. Aizen meg aztán végképp nem. Nem sültbolond, hogy elhiggye, hogy egy kapitány könnyűszerrel legyőzött főleg úgy, hogy ennyire alábecsül bennünket. Nem ártana, ha kicsit megizzasztanál, szóval arra kérlek, harcolj komolyan. – mondom immár Luzbel arcába nézve. Tudom, hogy ha nem fogja vissza magát a harcban, akár meg is halhatok. De érzek magamban annyi önbizalmat, hogy tudjam, nem veszthetek. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elveszítsem a harcot, és ezzel magára hagyjam azokat, akik fontosak számomra. Nem akarom, hogy miattam legyenek szomorúak. Nem engedhetem. Mindenképp meg kell próbálnom kitisztítani a fejemet, hogy egyszerűbben menjen a gondolkodás, mert így tényleg van rá esély, hogy akár el is veszthetem ezt az egészet, ha Padló tényleg komolyra veszi a dolgot… Muszáj mindent megtennem a győzelem érdekében… Egyszerűen kénytelen vagyok…

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Kedd Júl. 05, 2011 8:18 pm

Míg a támadásom haladt Mitsu felé becsuktam a szemeimet és kizártam a külvilágot, hogy képes legyek tiszta fejjel harcolni. Nem volt ínyemre a dolog, amit itt történik. Egykori barátaim és lakhelyem ellen kellett fordulnom. Én nem ezért tértem vissza Aizenhez.
Védelmi szempontból, mert biztos voltam benne, hogy majd valakit utánam küld, akit elhallgattat és nem csak engem, hanem a környezetemben élőket is. Ezért döntöttem úgy, hogy ha nincs is ínyemre visszatérek Aizenhez ezzel megvédve a környezetem. Akkor arra nem gondoltam, hogy ők ezt teljesen másképp fogják látni. Ők azt hiszik még a mai napig, hogy azért tértem vissza, hogy az Espada tagja lehessek pedig tulajdonképpen nem igaz. Az espadaság ebben a témában egy melléktényező, aminek nem is kéne szerepet kapnia ebben a játékban. Nekik nem mondtam el azt, hogy miért is hagyom itt akkoriban imádott otthonomat. Csak annyit láttak, hogy az Arrancar akit befogadtak és lakhellyel, étellel és itallal kínáltak eltűnt és visszatér egykori főnökéhez. Valószínűleg attól féltek, hogy mindent elmondok majd Aizennek, de ez nem így történt. A lényeges dolgokat, amikben az volt, hogy a shinigamik nagyjából tudják Aizen terveit elhallgattam előle, hogy majd ha arra kerül, a sor meglepetésként érje majd az ellentámadás. Mondjuk, amennyire ismerem Aizent ne én voltam és vagyok az egyetlen beépített embere az biztos.
Kinyitottam és láttam Mitsu könnybe lábadt szemeit. Ekkor meglepődtem, de rájöttem, hogy miért lágyult meg ennyire. Az otthonát lassan a földdel teszik egyenlővé és félti a szeretteit is. Ráadásul én is itt vagyok, aki ellene harcol a helyett, hogy segítenék neki. Lehet, hogy ez lenne a megoldás, de akkor annyit vennék észre záros időn belül, hogy az összes Espada körbevesz és megölnek ahhoz meg nincs kedvem. Nekem még dolgom van a jövőben ezért még Mitsu ellen se halhatok meg, de ez az egész olyan nehéz.
- Tudom, hogy neked az a feladatod éppen ezért végiggondoltam ezt az egészet. Muszáj veled harcolnom, mert te csak úgy nem fogsz elengedni még akkor se ha arrancarokra és hollowkra támadnék.- mondtam majd letéptem a vörösre áztatott arrancar felsőmnek az ujját és bekötöttem a vállamat ezzel is remélhetőleg megakadályozva az elvérzés lehetőségét. Tudom, hogy ha használnám a ressut begyógyulna, de akkor iszonyatosan nagy pusztítást végeznék és akkor biztos, hogy a mostaninál nagyobb bűntudattal állnék egy helyben azt figyelve, hogy mit csinál az ellenfelem. Miután sikeresen bekötöttem a kezemet átvettem a bal kezembe a fegyveremet és Mitsu szemébe néztem.
- Tedd a dolgod belátásaid szerint Mitsuko. Viszont ha az életemért kell küzdenem nem így fogok viszonyulni a dolgokhoz.- mondtam majd flegma arcot vágva elhúztam a számat. Ha az életemért kell küzdenem mindent megteszek. Ekkor bevillant Mitsuko bekönnyezett szeme és elmosolyodtam. Ennek a mosolynak nem örültem ugyanis kezdett felszínre törni benne az a gyilkos ösztönlény, amiből lettem. Kinyújtottam a vértől és portól ragacsos jobb kezemet és kilőttem egy barat az egyik épségben maradt épület felé. Ezzel biztos sikerül felidegesítenem. Az ideges ellenfelekkel szemben jó vagyok, mert azok általában csak csapkodnak, és nem gondolkoznak, ezért nyitva hagyják a védelmüket, de az is lehet, hogy Mitsuko még abban az állapotban is képes tisztán gondolkodni és akkor nekem végem. Használnom kéne a ressumat, de még nincs itt a megfelelő pillanat.
- Ha ennek vége és élve kijutok ebből a katasztrófából Karakurába költözöm, és ahol tudom, segítem a jókat. Nem fog érdekelni, hogy Aizen él e vagy halott, ha innen kijutok, akkor is Karakurába költözöm.- mondtam majd megszorítottam a kardom markolatát, de úgy, hogy a bőr felölet nyikorgott a bőrfelületen. reményeim szerint tényleg kijutok innen élve és akkor új életet kezdhetek egy új helyen. Most ez a legfőbb célom, hogy kijussak innen.
- Szóval arra kérsz, hogy izzasszalak meg. Tulajdonképpen akkor arra kérsz, hogy hagyjam felszínre törni a bennem rejtőzködő gyilkos ösztönlényt. Arra kérsz, hogy ne törődjek az érzéseimmel, hanem pusztítsak el mindent a környezetemben többek közt téged is? Hát legyen….- mondtam majd Mitsu szemébe néztem. A tekintetem már nem volt a régi. Hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a gyilkos ösztön. Soha nem tettem még ilyet kérésre, de most Mitsukonak igaza van. Ha ennyire láthatóan hagyom magam akkor biztos, hogy nem lesz jó vége a dolognak.
- Hát akkor kezdjük el… Lluvia- mondtam majd ötven darab fejnagyságú bara hagyta el a testemet. Elmosolyodtam és megvártam, míg nagy sebességgel elindulnak a föl felé ezzel nem csak Mitsukot veszélyeztetve, hanem azt a városrészt is ahol éppenséggel harcolunk.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Szer. Júl. 06, 2011 10:49 pm

Az arrancarok az ellenségeink, még akkor is, ha köztünk élnek. Azonban az, hogy képesek voltak közénk férkőzni csak azt jelenti, hogy ostobákká váltunk. Képesek vagyunk elhinni egy szörnyetegnek, hogy többé már nem lesz az, és a mi oldalunkra áll. Soha, de soha nem leszek képes megbízni a hollowokban… Mindig ott motoszkál a fejemben, hogy ők a felelősek Jun haláláért, azonban még mindig bennem van az a tudat is, hogy ugyan úgy én is hibás vagyok. Habár megöltem, mégis úgy érzem, ha gyorsabb és erősebb lettem volna, megmenthettem volna akkori szerelmemet.
Luzbel szavain meglepődve pislogok. Mégis mitől gondolta meg magát ennyire hirtelen? Ennyire meggyőző lennék? Vagy csak belátta, hogy nincs más esélye, muszáj harcolnia, különben az én kezeim által hal meg. Nem vagyok az a vérengző típus, de el tud borulni az agyam, ha az otthonomról, és a barátaimról, családomról van szó. Őket nem engedem, hogy bárki is bánthassa. Bármire képes vagyok értük.
- Örülök, hogy végre beláttad… – suttogom magam elé kardom markolatát szorongatva. Tudom, hogy innentől tényleg nem lesz egyszerű dolgom, azonban mindent meg kell próbálnom, hogy én nyerhessek. Tiszta fejjel kell gondolkodnom, ami – mondjuk úgy – nem épp az erősségem, ha valakinek sikerül felbosszantania. Ettől függetlenül, viszont muszáj megtennem, hogy csak a harcra koncentráljak. Nem tehetem meg, hogy elveszítsem… Nem engedhetem meg magamnak, hogy ismét egyik szerettem haljon meg miattam…
Mivel előző támadásom részben betalált, így máris lett egy kis előnyöm. Hiszen ha nem tudja két kezével fogni a zanpakutoját, akkor máris nem olyan stabil, és nem tudja teljes erejéből használni, így csupán csak a bal karja összes erejét tudja összpontosítani. Máris könnyebb dolgom van.
Ahogy kezét megmozdította, láttam, hogy támadásra készül, így felkészültem egy esetleges védekező kidou alkalmazására, azonban meglepetésemre nem engem célzott, hanem az egyik épületet. Mi ezzel a célja? Ki akar akasztani? Mert akkor nagyon jó úton halad felé, azonban muszáj magamra nyugalmat erőltetnem. Nem szabad elkapkodnom semmit. Csak nyugodtan, mert a kapkodásból, és idegbetegeskedésből soha nem sül ki semmi jó.
- Te szemétláda… Ezt most nagyon nem kellett volna… – vicsorgom ellenfelemnek. Szinte üvöltök belül, ahogy látom darabjaira hullani Seireitei eredetileg hófehér falait, mely most majdhogy nem feketére színeződött a több rétegnyi koromtól. További mondatát már nem tudom megállni halk, kételkedő kuncogás nélkül megállni… Még hogy segít, és átáll a jó oldalra… ugyan… Sose lenne rá képes. Mindig meg marad benne ugyan az a vadállat, aki eddig volt. Nem tehet ellene semmit. Senki se menekülhet önmagától.
- És azt hiszed, hogy azzal, hogy a jókat segíted, megjavítasz mindent? Hogy jóváteheted azt a rengeteg szenvedést, amit eddigi életed során okoztál?! – vágok vissza elcsukló hangon. Nem sírhatom el magam. Nem! Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy megtegyem. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy sírásra pazaroljam az időt.
- Nem… Arra kérlek, hogy ne fogd vissza magad, mert akkor az nem lesz becsületes harc. Ígérem, én se fogom magam vissza. Nem kell félned, nem vagyok az a fajta, aki összeféli magát egy kevéske plusz erőtől. – mondtam nyugodtságot erőltetve magam.
Támadásától egy pillanatra megijedek, majd összeszedem minden erőmet, és egyenesen megindulok Luzbel felé a shunpomat használva. A legtöbbet sikeresen kikerülöm, azonban egy kettő elég csúnyán eltalálja a bal karomat, és a jobb lábamat, így máris sikerült egy támadás alkalmával beszereznem két enyhébb égési sérülést a robbanások következtében. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha az összes eltalál… Talán már nem tudnám az ellentámadásomat megindítani ellene. Kardomat két kezemmel fogva felfelé lendítem, azonban támadásom a kisebb égési sérülés miatt, már talán gyengébb lehet, hiszen a bőr húzódik a karomon minden egyes mozdulattal. Ha támadásomat akár sikeres, akár nem, lendületből átfordulok feje felett, és páros lábbal próbálok belerúgni hátába, melyet már kevés eséllyel tud kivédeni, hiszen a támadás lényegében közvetlen közelről éri.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Júl. 08, 2011 6:51 am

Jobban belegondolva már nem is értem miért kedvelem annyira ezt a buta fajt. Már nincs is kedvem a háború után segíteni nekik. Inkább folytatom azt, amit elkezdtem. Gonoszkodok. Bár egyedül nehéz lesz, de nem érdekel. Megoldom. Inkább gonoszkodom, mint egy ilyen buta fajnak segítsek. Már csak az a feladatom, hogy innen kijussak aztán ha Aizen túléli, neki bedobom a törülközőt és lelépek. Ha meg megdöglik, nem kell semmit se tennem csak be kell költöznöm Karakurába. Neutral

Remélem, inkább megdöglik, mert nincs kedvem a többi vérebével harcolni. Igaz, hogy nem olyan erősek, mint én kivéve a második espada-t, de azt most mellékes. Nekem legalább van eszem és inkább otthagyom azt a katasztrófát, amit Las Nochesnek neveznek.
- Miért ne kellett volna? Útban volt.- mondtam majd még mielőtt lereagálhatta volna ledöntöttem még egy épületet. Ami meglepett az egészben, hogy élveztem. Pedig az elején visszakoztam a harctól, de most be kellett látnom, hogy nekem nincs más értékem csak az, hogy képes vagyok harcolni. Ráadásul a harc úgy látszik a halálom után is elkísér. Emberi életem is csak a harcból állt. Igaz akkor nem karddal, de hosszú évek alatt felküzdöttem magam a tűrhető szintre. Most már képes vagyok sérülést vagy akár halált is okozni vele. A halál szép dolog, de csak akkor, ha te csinálod…. Nem egyszer hallottam már pár kattant Ellenfelemtől és azt hiszem, igazuk van. Ráadásul sikerélményt is érzel egy gyilkosság után.
- Nem hiszek én semmit se. Egyébként hazudtam, de szerintem azt te is észrevetted. Miért állna szándékomban eme fajt ismét segíteni mikor annak idején se tudtam mit kezdeni a bennetek rejtőző rasszizmus miatt? Hülye lennék megint a köteléketekbe tartozni csak azért, hogy a rasszista megjegyzéseiteket hallgassam. - mondtam majd éreztem a testemben, hogy kezd felülkerekedni rajtam az ösztönlény és azt súgja, hogy itt az ideje befejezni ezt a harcot. Igaza volt az bennem rejtőző ösztönlénynek. Be kéne fejezni a harcot még mielőtt komoly sérülést szenvedek, de ez nem fog sikerül a ressum nélkül. Viszont annak megidézéshez még nem jött el a megfelelő pillanat. Remélem majd gondolkodás nélkül egy átlátható sorozattal akar majd támadni, mert akkor fogom kihasználni azt a pár rést rajta és alkalmazni a ressumat. ~Vajon ha ismételten lerombolok, egy épületet ész nélkül támad majd rám?~ kérdeztem majd emeltem ismét egy barara a jobb kezemet. Éreztem a fájdalmat, de nem foglalkoztam vele. Hiszen ami nem fáj, az nem használ. Szóval még a leghúzósabb esetben is képes vagyok a jobb kezemet használni. Pedig az első percekben azt hittem, hogy kampó a jobb kezemnek, de csak annyit ért el ez a nőszemély, hogy csak a képességeimet tudom kivitelezni vele. A kardozás marad a bal kezem feladata.
- Ezek szerint te az a fajta, vagy aki gondolkozás nélkül is képe lenne támadni? Nem gondoltam arra, hogy megijedsz, de azt hiszem, megvan az egyik gyengepontod. - mondtam majd kilőttem még egy barat a kinyújtott jobb kezemből, aminek köszönhetően a jobb oldalamon lévő épségben látható ház leomlik. Széles mosoly húzódik az arcomra mikor annyit látok, hogy a Lluviát sikeresen végrehajtottam és még megsebeznem is sikerült. Kár, hogy csak enyhe égési sérüléseket okozott neki a támadás, de szemmel láthatóan lelassult a lábán található sérülés miatt. Már egész közel járt mikor úgy döntöttem, hogy itt a megfelelő pillanat.
- Hirai Sumikomi Chimi- dünnyögtem majd a felszabadult lélekenergia hullámban és a nagy porfelhőben elrejtőzve elsonidoztam és rejtekemből végignéztem, ahogyan a nő a semmit támadja. Ám még mielőtt észrevehette volna a dolgot úgy döntöttem, hogy aláfűtök. A jobb kezemen található sérülés egyből begyógyul, de a fájdalmat még mindig éreztem ezért úgy döntöttem, hogy egyenlőre a kard marad a balomban. Ismételten kinyújtottam jobbomat majd kiúgrottam a füstből és célbavettem a nőszemélyt.
- Cero….- miután végignéztem ahogyan a vörös halál elhagyja a kezemet elmosolyodtam és ismét akcióba lendültem. - Enkou Burakku Shi- idéztem meg a lélekenergia szipolyozó lángocskákat. Párat elrejtettem a csatatéren hátha belelép. Volt olyan is, amit szabadon hagytam, de pára a kardom köré raktam és támadásba lendültem. A célom az volt, ha a támadást ki is védi, a lángok a kardjára kerülnek vagy a testére és akkor fel tudom tölteni a lélekenergiámat vagy esetleg egy erősebb cerot vagy egy erősebb lluviát tudok majd felé küldeni.
Miután végiggondoltam a tervemet egy sonido segítségével akcióba lendültem. A kardomat bal kézzel fogtam úgy, hogy a penge a jobbomon volt és mikor odaértem egy alulról érkező csapást mértem rá. Amint a testéhez vagy a kardjához ér a pengém egy egyszerű gondolttal átküldöm rá a lángocskáimat, amit egy könnyen nem fog lekaparni magáról. Természetesen a körülöttünk lévő lángocskák is szívják a lélekenergiáját, de nem eléggé. Ráadásul sok ellenfél van még a környéken, akik elég közel vannak ahhoz, hogy a lángocskák őket is megszabadítsák egy kis lélekenergiától.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Kedd Júl. 12, 2011 9:12 am

Mély levegőket véve próbálom magam valamennyire lenyugtatni. Bár ebben a helyzetben sose válhatok teljesen nyugodttá, hiszen mégiscsak az otthonomat teszik egyenlővé a földdel, és egy egykori Seireitei-i lakossal harcolok. Igaz, hogy ő egy arrancar, ráadásul már Espada tag, de akkor is… Hogy lehet egyáltalán pofája ezt megtenni? Hogy meri egyáltalán visszatolni ide a képét? Hogy lehet ennyire nyugodt?! Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogy lehet képes erre az egészre. Ráadásul még ő is beszáll az otthonunk lerombolásába, ami csak még jobban kezd felhúzni, és már érzem, hogy kezdek teljesen kiakadni. Eddig próbáltam hidegfejjel gondolkodni, de ez egyre inkább kezd semmissé válni. Azonban muszáj arra gondolnom, hogy ha nem rombolta volna le azokat a részeket, akkor más úgyis megtette volna.
- Elárulnád, hogy ezzel mi a szándékod? Esetleg fel akarsz dühíteni? Mert nagyon rossz úton jársz? – kérdezem remegő ajkakkal. Sajnos azonban hazudtam, hiszen igenis jó úton halad ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet. Azzal meg csak rátett egy lapáttal, hogy bevallotta: hazudott. Tudtam, hogy egy percre se szabad megbízni az arrancarokban, hiszen ahol tudnak, ott szúrnak hátba, és még néhányszor meg is csavarják azt a bizonyos tőrt. Legszívesebben azonnal oda shunpoznék, és képen törölném az egész mindenségért, hiszen ő is hibás benne, akárcsak a többi arrancar, vagy espada. Nem különb a többinél semmivel. Sőt, megkockáztatom, hogy rosszabb is!
Zanpakutomat szorosan markolva nézek Luzbelre úgy, mintha valami igazán undorító folyamatot kéne végig néznem. Támadásom, melyet egyenesen a barak kereszttüzében vittem véghez nem volt sikeres, hiszen
- Nem, ijedtem meg, arról szó sincs. Nem lehet engem olyan könnyen megijeszteni, mint ahogy az elsőre látszik, azonban ne haragudj, de nem fogok neked a jellememről mesélni. – mondom.
Támadásom sajnos nem járt sikerrel, és sajnos még más is történt… Luzbel resurrecciónba váltott, így eddigi sérülései szinte teljesen eltűntek. Mintha eddig semmit se tettem volna, és még csak meg se karcoltam volna. Remek… kezdhetem elölről az egészet, azonban innentől már kénytelen vagyok legalább shikait használni, hiszen egy resurrecciónt használó arrancarral szemben már nem sok esélyem lehet csupán a kardommal. A felém száguldó cerot már túl későn veszem észre, így már nem tudok elugrani előle, azonban egy kidouval még mindig ki tudom védeni.
- Bakudou 08: Seki – kiáltom, majd egy pajzs jelenik meg előttem, mellyel képes vagyok kivédeni a cerot némi nehézségek árán. Pár pillanatig még várok, hogy kifújhassam magam, majd egy újabb kidout hívok segítségül, mégpedig a Bakudou 04: Hainawa-t, melynek kimondása után Padló kezeit összekötözi egy lélekenergia-kötél. Fölényesen nevetve próbálok hangot adni elégedettségemnek, hiszen így képtelen lesz kezeivel támadni, vagy bármilyen fegyvert használni, tekintve, hogy kezei meg vannak kötözve. Az azonban nagyon nem tetszik, hogy furcsa lángocskák kezdenek megjelenni sorban a környéken.
- Nakiwamekinasai, Shuukun no Tenshi… //Sírj, Végzet Angyala// – suttogom magam elé, majd zanpakutom máris hófehérré változott. Innentől már tényleg nem játék az egész, szóval ideje bekeményítenem. Támadásom parancsszavát, a Nagarero-t elsuttogva zanpakutom máris több ezer apró tollpihévé válik, melyek látszólag teljesen céltalanul bolyonganak körülöttem. Azonban Luzbel valószínűleg nem is sejti, hogy ezek valójában apró, toll formájú pengék, melyek igen súlyos sérüléseket tudnak okozni. Gondolatommal egyenesen az Espada felé irányítom a pelyheket, melyek, hogy ha eltalálják, akár apró cafatokra is vagdoshatják őt.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Csüt. Aug. 04, 2011 2:13 am

Apró szellő suhant át Mitsuko és Luzbel között. Habár lehet, hogy nem is természetes szellő volt az ami enyhítette a meleget ami Luzbelt a hatalma alá vette. Az is lehetséges, hogy a szellőt egy robbanás keltette, aminek nem is olyan régen hallották a hangját. Luzbel reménykedett benne, hogy nem halt meg egy ismerőse, se mert akkor biztosan otthagyta volna Mitsukot és szembe szállt volna azzal a személlyel, aki a robbanást okozta. Igaz, hogy úgy viselkedik az arrancar mintha minden érzelmet kiöltek volna belőle pedig ez nem így van. Egyszerűen kevés embernek mutatja meg az igazi, érző lényt, ami igazából az igazi Luzbel. Tulajdonképpen nem önös érdekeiből hagyta el második otthonát, Soul Society-t. Az volt a visszatéréssel a célja, hogy megóvja az ott szerzett ismerősöket, akiket annyira megszeretett, hogy már félt attól, hogy egy szép napon holtan találja őket. Erre még az is rájátszott, hogy kiismerte Aizen kisebb gondolatait, ami most abban merült ki, hogy az árulókat meg kell büntetni, mert akár el is kotyoghatja, amit tud. Luzbel nem a haláltól félt, hanem attól, hogy pont akkor találnak, rá mikor azokkal a személyekkel van, akiket megkedvelt.
- Iszonyatosan rosszul hazudsz. Lehetséges, hogy a szavaiddal megpróbálod elhitetni velem, hogy nem érek el vele semmit, de a tested mást mond. Ha nem idegesít, fel a dolog miért remegnek az ajkaid? Vagy talán te észre se vetted? Na, mindegy annyit már tudok, hogy jobban félted Soul Society épületeit, mint mondjuk a saját életed. Ezt úgy fogd fel, hogy én itt és most meg akarlak ölni, mert egyáltalán nem áll szándékomban. – zengte be a teret Luzbel gúnyosnak álcázott hangja. Aki jobban odafigyelt észrevehettek, hogy egy kis hisztéria is kihallatszott a hangjából. Nem akart ölni Aizen mégis arra kényszerítette még akkor is, ha az semmit se mondott. Most Mitsuko is arra kényszerítette, hogy öljön, pusztítson, mert a nő nem volt képes felfogni, hogy Luzbel ugyan az a személy maradt, aki annak idején egy levegőt szívott vele. Belül fortyogott a dühtől, hogy hagyta idáig fajulni a dolgot, de innen már nem volt vissza út. Érezte, hogy a lángocskáknak és a körülötte levőknek köszönhetően sikeresen feltöltődött lélekenergiával, ami azt jelentette, hogy tulajdonképpen már csak a megfelelő pillanatot kell kivárnia és egy iszonyatosan nagy erejű támadást mérhet ellenfelére, aki annak láttán majd rájön, hogy fel kéne adnia a küzdelmet. Luzbel tudta, hogy Mitsuko nem valami boldog, hogy ressureciónba váltott, de vessen magára, hiszen ő kérte, hogy harcoljon teljes erejéből, ami azt jelenti, hogy azt is alkalmaznia kell.
- Nem is gondoltam rá, hogy megijedtél. Elég érdekes lenne, ha kapitány létedre megijedtél volna egy olyan Espadatól akit tulajdonképpen ismersz. Nem is kell elmagyaráznod a jellemedet, mert tulajdonképpen nem érdekel. Egyébként mit szólnál ahhoz, ha közölném veled, hogy a hazugságot is hazudtam?- hallatszott ismételten Luzbel hangja. Tulajdonképpen még ő maga se tudta, hogy miről beszél, de az most nem lényeg. Perpillanat arra kell hajtania, hogy Mitsuko meginogjon, és akkor lecsaphat.
A cerot Mitsuko könnyedén hárította és Luzbel nem is számított másra. Tudta, hogy egy ilyen egyszerű technika nem fog végezni egy kapitánnyal, de azért annyimban reménykedett, hogy meg tudja sebezni. Miután eltűnt a füstfelhő az Espada arra lett figyelmes, hogy egy kötélre emlékeztető valami köti össze mindkét kezét. Tudta, hogy ennek köszönhetően egy kicsit hátrányba került. Ráadásul így nagyon sebezhető, hiszen csak a hierrojával tud védekezni, ami nem biztos, hogy sikeresen hárítana minden támadást, amit a testére mérnek. Hallotta, hogy Mitsuko nevet, mert azt hitte, hogy győzött, de arra nem számított, hogy Luzbel még nem fáradt ki és mivel ressu alakban volt az ereje is megduplázódott, ami azt jelentette, hogy ha kell akár puszta erővel is megtörheti a kidou csapdáját, ami éppen sakkban tartja.
- Most azt hiszed, hogy sarokba szorítottál mi?- kérdezte az Espada majd vett egy nagy levegőt és tulajdonképpen semmi erőlködés nélkül kiszabadította a kezeit. Ekkor arra lett figyelmes, hogy tollpihék száguldoznak felé. Kicsit tágra nyíltak a szemei ugyanis észre se vette, hogy ellenfele aktiválta a kardjának képességét, de végül nem is nagyon érdekelte. Az eldugott lángocskákat észrevétlenül Mitsuko köré irányítottam majd egy shunpoval éppen, hogy kikerülte a támadást, de még így is megvágta bal kezét három tolldarab. Még mielőtt nagy vérmennyiséget veszíthetett volna az arrancar a sebei már majdhogynem teljesen begyógyultak.
- Lluvia – motyogta majd a környezetéből összegyűlt összes lélekenergiát ebbe a támadásba sűrítette ráadásul még a gömbökbe egy-egy lángocskát rejtett arra az esetre ha célba ér rátapadjon a lélekszipolyozó láng.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Hétf. Aug. 08, 2011 6:32 am

Mély levegőket véve próbálom lenyugtatni magam, miközben arra gondolok: senkinek, semmi bántódása nem esett, minden rendben van, és ez az egész is hamar véget ér. De most komolyan… normális vagyok én? Elvégre ez egy háború, ahol mindenkinek baja eshet, és akár meg is hallhatnak. Viszont akkor is… ezzel az egésszel meg egyáltalán nem lesz nekem egyszerűbb, hogy elhitetem magammal azt, ami amúgy nem is igaz ToT Maaah… Mondja már meg valaki, hogy mit kéne tennem, és kinek kéne hinnem, mert már totál összezavartaaaaak. ToT Luzbel is most itt azzal jön, hogy nem áll Aizen oldalán, mert jó fiú, aztán most mégis Aizen oldalán áll, meg minden, és váááá… Belefogok őrülni ebbe az egész összevisszalogikázósizébigyómicsodába!
- Nem hazudok, csak… izé… fázok ˇ^ˇ – morgom magam elé, mert hát természetes, hogy én tökéletesen hazudok. Még tök morcos pofát is tudok vágni az egészhez, ami amúgy elég jól jön, tekintve, hogy milyen rossz helyzetben vagyunk. Bár jelenleg sokkal inkább vergődök és szenvedek, hiszen nem tudom, hogy vannak a többiek, ráadásul ez a Padló srác is összevissza lövöldöz, mint valami idióta. Tuti fel akar húzni, de azt inkább nem kéne, mert akkor beverem a képét. Surprised

Amúgy meg mi ez a hisztérikus viselkedés? Én vagyok a csaj, nekem kéne hisztiznem feszt, nem meg neki. Még a végén kiderül, hogy plázázik is, és cuki Hello Kitty-s ótója van, amivel előszeretettel furikázik Karakurában. Blöö~ Surprised

- Na jó, most akkor hogy is állunk? Aizennel vagy, vagy ellene? Mert ha ellene, akkor én azon a véleményen vagyok, hogy inkább hagyjuk abba ezt az egészet, üljünk le egy tányér epres süti, és forró tea mellé, és beszéljük meg a szitut, oké, Szőnyeg Padló? – teszek ajánlatot az eddig „megöllek mert arrancar vagy” cuccot félre dobva. Muszáj lenyugodnom, meg minden, és ha ehetek epret, az tuti segítene. Surprised

Bár tény, hogy inkább az a toroknak ugrós fajta vagyok, mint a beszéljük meg a balhés helyzetet típus. ToT
Büszkén nézem, ahogy sikeresen talált a kidoum, viszont nem tetszik, amit Luzbel mond. Amúgy meg nem, egy percre se gondoltam hogy sarokba szorítom… >.> Na jó, talán egy percre, viszont mikor megláttam, hogy csak úgy, puszta erővel szétfeszíti a zseniális kötöző kidoumat, azt hittem padlót fogok. O.o Mi ez a rendszer, hogy csak úgy megtörjük egy shinigami mágiáját. >< Ez valahogy nagyon nem pálya, szóval tessék rendesen fogva tartva maradni, amíg be nem fejezem a támadást. Erre meg csak úgy megszabadítja magát… >.>
Eleinte fel se tűnik, hogy egyre gyengébbnek érzem magam. Mintha valami lassan, de biztosan elszívná a maradék lélekenergiámat. Na de tuti csak én képzelem be, mert nem lehet ilyen hiperszuperkúlerős támadása Paldófényezőnek. Legalábbis remélem. O.o Mert ha mégis, akkor én itt helyben kinyiffanok. ToT
Nem igazán ragadtat el a fájt, hiszen tudok én ennél sokkal jobban is harcolni. Luzbelt még csak néhányszor sikerült megvágnom, azok is meggyógyultak a ressuja miatt, ráadásul igaz, hogy most is megvágtam, de nem nagy sérüléseket okoztam, így azok is gyorsan eltűntek. Szemét regenerációcucc!!! T^T Ha nem lenne ilyen überpowa képességük az arrancaroknak, tuti seperc alatt lenyomnánk őket. >.>
Szinte még reagálni se volt időm az újabb támadásra, azonban még épp időben aktiválnom zanpakutom védekező képességét az Adokenai bengosha-t, szóval egy csinos kis gömb képződött körülöttem. A barak nagy részét sikeresen magába szívta, azonban hirtelen valami olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam. A védőburok fehéres fénnyel kezdett derengeni, mintha lassacskán teljesen feltöltődne energiával. Azonban az nagyon nem lenne szuper dolog, mert akkor nagy bumm lesz, én meg még jobban megsérülök, mintha beleugrottam volna annak a Luvnya izé kellős közepébe. Nem értek én a spanyol cuccokhoz, szóval inkább nem is okoskodom. Annyi viszont biztos, hogy kénytelen voltam megbontani a technikát, majd szinte azonnal vissza is hívtam zanpakutom összes tollát, ami csak a közelben volt, majd indítottam egy újabb támadást Padlóka felé.
-Tenjoukai rakurai! (Mennyei villám!) – kiáltottam, s máris meglendítettem kardomat, hogy elindítsam ellenfelem felé a támadást, mely remélhetőleg eltalálja, s ezzel elég nagy sérülést tudok okozni. >< A támadásom néhány barát – mely épp útjába akad – semlegesít is, azonban ezzel veszt valamicskét a lendületéből, valamint erejéből is, így már nem halad olyan sebesen, mint amennyire eredetileg tudna. Könnyen kikerülhető, vagy épp kivédhető a támadás. Eközben azonban ismét apró tollakká bontom zanpakutomat, s egyúttal támadok is velük. Egyenesen felé küldtem az összes tollat, mint egy meglepetésszerű támadást indítva.
A nagy ugrabugrálásban észre se veszem, hogy sikerül valamibe belelépnem, azonban azt határozottan éreztem, hogy mintha valami leszívta volna lélekenergiám egy részét, így ezzel támadásaim is gyengülnek valamennyit.

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Május 11, 2012 9:46 am

Füst, por, tűz és halálsikolyok. Ezek vannak jelen Seireitei utcáin. Semmi boldogság mint annak idején amikor itt voltam. Nem gondoltam volna, hogy valamikor is itt kell majd harcolnom azért, hogy Aizen az a felfuvalkodott hólyag elérje a célját. Azt sem tudom tulajdonképpen, hogy miért is mentem vissza hozzá. Az Epsada cím csábított vajon vissza vagy valami más? Most már teljesen mindegy. Ha itt végeztem akkor soha többé nem térek vissza Las Noches falai közé. Remélem Aizen megkapja a magáét azért, hogy oly sok kínt okozott az embereknek. Már teljesen megbántam, hogy visszatértem... sokkal, de sokkal jobb életem lenne ha most nem a régi bajtársaim ellen kéne küzdenem hanem az ő oldalukon. Valahogy jobban érezném magam ha arrancarokat és hollowkat irthatnék. Nem tudom miért... teljesen megváltoztam. Eddig testvérként tekintettem rájuk most meg úgy nézek rájuk mint egy leprásra. Teljesen megzavarodtam.Lehetséges, hogy ez valami képessége az ellenfelemnek, hogy teljesen megzavarodjak ezért nem hihetek magamnak... azt se hihetem el magamnak amit kérdezek. Nem hagyhatom el Las Nochest mert az az otthonom... Ha onnan kikerülök hajléktalanná válok ráadásul a testvéreim hajtóvadászatot fognak ellenem indítani. A legjobb az lesz ha leadom az Espada rangot és elzárkózom, zarándoklok egyet a végtelen sivatagban és ott majd végig gondolom az életem és eldöntöm, hogy mi lesz a legjobb a számomra.
Amint ezt végig gondoltam láttam, hogy Mitsuko valami érdekes technika segítségével hárítja a Lluviát ami meglepett kezdetekben mert hát na.... elég sok lélekenergia volt belevezetve azokba a fránya barakba... na meg persze a lélekenergiaelszívó lángok is ott voltak. Kicsit elszomorodtam ám ekkor olyan dolog történt ami egy kicsit felvidított. Ahogy elemeztem a dolgot akkor túl lépte a lélekenergia mennyiség a burok maximumát és ezért Mitsuko megszüntette a védelmet. A következő mozdulata viszont meglepett mert arra adott bizonyítékot, hogy a lángok nem kerültek a testére ezért még képes volt elég erőős támadásokat intézni ellenem.
A tollak csak száguldottak felém és száguldottak én pedig optt álltam és néztem, hogy mi faranc van... hiszen a lángok ott vannak a közvetlen közelében és mégis képes ilyen erősségű támadást indítani. ~Sokkal erősebb lett mióta utoljára láttam....~ gondoltam majd amikor karnyújtásnyira voltak tőlem a tollak olyasmire lettem figyelmes amin még jobban meglepődtem. Mintha Mitsuko hangját hallottam volna, hogy aktivál még valami képességet... Ez tényleg azt jelentette, hogy lehet, hogy elég sok lélekenergiát szívtam el a körülöttünk elterülő csatamezőről, de az övéhez még hozzá se nyúltam és ez egy kicsit megijesztett hiszen azért az én lélekenergiám véges és már kezdtem érezni, hogy a ressum egyre több lélekenergiát emészt fel...hiszen valahogy regenerálni is kell a sebeimet...
Azonban még mielőtt becsapódott a támadás éreztem és láttam is, hogy belassult mivel egyre lassabban közeledett felém és ez örömmel töltött el... a jelek szerint a testéhez tapadt egy vagy valamennyi lángocska és bőszen elkezdték leszipolyozni vagy csak a barakban akadt meg és azért lassult le a támadása. Még mielőtt végelegesen elért volna az összes toll egy cerot indítottam bele az ő támadásába és a robbanást kihasználva megpróbáltam elsonidozni viszont pont bekerültem a következő támadásba aminek köszönhetően elég csúnya égési sérüléseket szereztem és kicsit halálközeli élménybe kerültem. Lihegtem, vért köhögtem föl és majdnem összeestem, de tudtam ha most meghalok akkor szégyent hozok magamra mondjuk ez nyilvánvaló...
Remegő végtagokkal húzom ki magam és letörlöm az államról csöpögő vért és Mitsukora szegezem tekintetem. Tudtam, hogy vagy meghalok vagy döntetlen mert ilyen állapotban nem vagyok képes megölni Mitsukot és nem is áll szándékomban ezért ki kell harcolnom minimum egy döntetlen amit csakis a ressum második képességével vagy valami ügyes tervvel tudok elérni szóval itt az ideje tervezgetni még mielőtt megejtené rajtam a halálos csapást.
A megmaradt lélekenergiám felét arra használtam fel, hogy úgy ahogy regeneráljam a sebeimet. A vérzés elállt, de a fájdalom megmaradt és nem tudtam teljesen rendbe hozni a sebeket csak felületi gyógyítást végzett a feláldozott lélekenergiám ami azt jelezte, hogy már tényleg nincs sok hátra a mérkőzésből, szóval most kell lépnem különben tényleg meghalok. Egy sonidoval ellenfelem elé kerültem és lefogtam a fegyver tartó kezét és a szemébe néztem. Abban reménykedtem, hogy nem tud elmenekülni mert akkor vége.
- Kuruoshii Fuantaji – aktiváltam a ressum második képességét. Ha sikerült pár másodpercre az általam kitalált helyre száműzni másik kezemmel egy cerot formálok amit egyenesen a mellkasába lőnék bele. Ha ez nem jönne össze akkor az összes lángot ami körülöttünk van egy gondolattal egy burokként megpróbálom köré terelni ezáltal remélhetőleg annyi lélekenergiát tudok elszívni tőle, hogy még egy utolsó lluviát tudjak indítani. Ha sikerül akkor széles mosolyra húzódik az arcom ami a mosoly után hirtelen el is torzul ugyanis hirtelen minden sebem felszakadt és elkezdett ömleni belőle a vér én pedig a földre rogytam. Nagyon megijedtem ez látszott is rajtam. A ressum is deaktiválódott. Ismételten vért köhögtem föl amit egyből ki is köptem. Mitsuko lelt helye felé tekintek és megpróbálok megint mosolyogni ami inkább grimaszolásnak tűnik. A vérveszteségtől elfehéredtem és szédültem a fájdalomtól.
- Megbűnhődtem a tetteimért. Gratulálok Mitsuko....ha ezt túl élem remélem egy tea mellett beszélgethetünk. - mondtam és elterültem a földön. Óriási vértócsa terült el alattam és körülöttem. Éreztem a halál közelségét, de mégse gondoltam úgy, hogy nekem itt a vég.
Sötétségben álltam és remegtem a félelemtől. Nem tudtam, hogy hol vagyok és hogyan kerültem oda. Csak annyit tudtam, hogy ki kell kerülnöm innen kerüljön az bármibe is. Próbálkoztam mindennel, de nem sikerült kitörnöm a sötétség börtönéből. Eleinte azt hittem, hogy meghaltam, de nem... éreztem, hogy még lélegzem, hogy a kövek nyomják vágásoktól eltorzult testem.... ~Még élek!~

***Vége***
Köszönöm a játékot *beölel*

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Jún. 08, 2012 8:23 am

Na, nekem már kezd ebből elegem lenni. Ráadásul még a lélekenergiám is jócskán megcsappant a védőburok és a támadás kombó miatt, így már nem sok esélyt látok a győzelemre, de nem szabad lankadni, muszáj valamit kihozni belőle! >< Nekem kell győznöm, mindenképp. Viszont legalább megleptem a védőburkocskámmal. ˘^˘ Tudom, hogy zseni vagyok, de egy kis fényezés azért jól esne, elvégre na… Mitsu vagyok, és nem minden nap látni tőlem szuper és überhiberszuperkirályságos fájtokat. Remélem azért tényleg sikerült meglepnem, hiszen nem minden nap láthat ilyen szép, és erős védekező képességet. Persze azért ennek is megvannak a maga hátrányai, amit próbálok minél jobban megszüntetni, vagy legalábbis kitolni az edzésekkel.
Habár egyik támadásomat hárította, még így is volt egy, ami betalált. Mondom én hogy zseni vagyok… Merje bárki is az ellenkezőjét mondani… Azt tuti felrúgom, mint nagypapi az ágytálat! >< Bár hogy őszinte legyek, arra számítottam a legkevésbé, hogy a Villám fogja megsebesíteni, de se baj, így is történt valami, és legalább sikerült elég szépen megsebesítenem. Győzelem, várlak szeretettel~ *3* Kicsit persze aggódva figyeltem, ahogy vért köp, meg vergődik, meg minden, elvégre egykor a „társam” volt, és még mindig kedveltem valahol mélyen. De nagyon mélyen. Ettől függetlenül viszont iszonyatosan dühös voltam rá, és még Szukcsira is rátámadtam volna simán, ha mondjuk megcsal, vagy becsap, vagy tudom is én. Tőle meg már tényleg abszolútenem fogadom el, ha mondjuk rosszalkodik, vagy valami. ˘^˘ Megbüntetem! *3* De nagyon! *3* Most viszont Padló-channal harcoltam, aki ismét átállt a sötét oldalra, és ellenünk harcol. Bár őszintén szólva érdekelne, hogy miért. A hatalom miatt? Hogy ismét Espada válhasson belőle? Vagy mi más oka lehetett rá? Mindegy, nem érdekel… A lényeg, hogy most megbűnhődik mindazért, amit tett. Megtámadta azokat, akik egykor a családja voltak, és befogadták. Ez egy megbocsáthatatlan bűn. Legalábbis az én szememben mindenképp.
Hirtelen egy pillanatra megijedtem. Luzbel csak úgy eltűnt a szemem elől, azonban akkor még jobban megijedtem, mikor alig pár centire jelent meg előttem. A kezemet fogta, és mélyen a szemembe nézett. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől, nem hogy elshunpozni, pedig számítottam egy esetleges támadásra, ami meg is történt. Amint kimondta a fura és idegesítő spanyol szavakat, én egy másik helyen kötöttem ki, s máris érkezett felém egy cero. Lélekenergiám már nagyon kevéske volt, ráadásul már időm se nagyon volt reagálni a támadásra. Lényegében majdhogynem teljesen tehetetlen voltam. Vagyis… Zanpakutommal próbáltam hárítani, ami azonban nem sikerült. Már nem volt annyi energiám, amennyi kellett volna, így a támadás – habár legyengülve – de betalált, és én neki vágódtam a padlónak. Ahogy földet értem, úgy éreztem, mintha a tüdőm ki akarna szakadni a helyéről. Amilyen gyorsan csak tudtam, megpróbáltam oldalra fordulni, hogy a felköhögött vért ki tudjam köpni. Fájt. Mindenem fájt, de muszáj volt befejezni a harcot. Muszáj megmutatni Luzbelnek, hogy mennyire haragszok rá amiatt, hogy becsapta azokat, akik megbíztak benne. De talán én is hibás voltam. Nem kellene annyira naivnak lennem. Nem kéne megbíznom minden emberben, aki rám mosolyog, vagy néhány kedves szót intéz hozzám… Azt hiszem, megtanultam a leckét…

~ Köszönöm *3* ~

Tárgy: Re: Luzbel vs Mitsu Pént. Jún. 08, 2012 9:44 am

Szép küzdelmet vívtatok hosszú és tartalmas posztokkal, így jár a kövér jutalom is. LEZÁROM a harcot és mindketten 2500 LP és 3000 ryou jutalomból részesültök. Gratulálok!