Boldog mamiként araszoltam vissza a farmra kicsi kölykömmel a karmaim között, és közben úgy csillámlott körülöttem a világ, hogy nem győztem megszámolni a boldogságnyuszikáimat, és úgy elvesztem, hogy nagyon-nagyon el voltam foglalva úgy mindennel, mert akármi is van az én kicsi tojásomban, én leszek a mamija, és lehet, hogy majd lesz egy struccom, és majd visz a hátán, ha nagy gyerek lesz, vagy lesz egy… hát igazán az lenne a jó, ha Süttyő lenne benne, mert ő igazán egy nagyon édes sütiszörny, és aztán biztosan Nobu taihou-chan is nagyon örülne neki. *w*
Fáradtan totyorogtam vissza Bébi a karomban, és nagyon, NAGYOOON vigyáztam rá, mert most ő volt szemem minden kicsi fénye, és igazából nagyon reméltem is, hogy Kukuríkú-san bácsi nem reggelit akar majd csinálni az én édes kis porontyomból, mert akkor „aztán nézhetsz, béjbi!”, itt se vagyok tovább, és megyek haza Süttyővel a hónom alatt. De azért most egyelőre csak az volt a fontos célom, hogy eljussak a biztonságos átmeneti hazába, meg hát az meg még fontosabb volt, hogy mivel álmos is voltam, így elalvás előtt kellett odaérnünk. Bébinek is szüksége volt pihe-puha szundihelyre, és én sem akartam bajt csinálni, szóval nekem is durmolnom kellett, mert mikor ébren voltam sem voltam százas, pedig mindig nagyon próbáltam, de hát még a csillámnyuszik csodaereje sem tudott mindig segíteni.
Végül hazaérkeztünk, én is, meg Bébi is, meg a többiek is, vagyis annyira nem is tudom, mert már csak annyit láttam, hogy csík volt, és egy kis Kukuríkú bácsi, és aztán Bébit szépen lefektettem, meg szép álmokat kívántam neki, hogy majd nagyra nőhessen, és cuki Süttyő lehessen belőle, és már dőltem is pihe-puha ágyba, párnák közt hó’ni meg. Ha már Kiskakas bácsi megengedte, hogy kiterüljünk, én nagyon nem ellenkeztem vele, mert izgalmas volt ám ez az esti izé, de én még egyszer nem szeretnék estére menni nyaralgatni. OoO
Rettentő csöörömpölésre ébredtem, hogy ijedtem nyuszisan kipattantam az ágyból pont a padlóra, ahonnan fedezékből lestem, merre bujkál májevő szörnyeteg, mert mintha hallottam már valamerre, hogy bizony azok aztán bármikor és bárhol, de legfőképp támadnak, szóval nem akartam, hogy csak úgy odalegyen a szörnyi… izéé… májam! Aztán leesett a tantusz úgy kókuszon nyomva, hogy még csordogáló nyálam is lefagyott a hirtelen sokkban, hogy hát nem is ott vagyok, ahol szoktam lenni, hanem egészen pontyosan egy másik nemHALacska helyen, szóval hogy nem Esesben.
Kukuríkú bácsi hűen nevéhez úgy költött bennünket, mint apakakas a kiscsibéit, és kiterelgetetett bennünket a fejünket tömni kicsi tálainkhoz. Mondhatnám, hogy ugyan ki éhes itten rögtön ébredés után, meg hát főleg, hogy májevő szörny elől menekültem, de ahogy ránéztem a sok-sok rágcsára, összeszaladt számban a nyál, tiszta tenger hullámzott a kicsi fejemben. *q* Miközben diszkréten csipegettem – élelmesen habzsoltam befelé, amit csak találtam – Kukuríkú-san végül is megszánt bennünket, és közölte az örömhírt, miszerint szülők lettük. Annyira boldog voltam, úgy ugorottam fel az asztaltól, majdnem ráborítottam a többiekre, amiért vörösen izzó lámpa búrával hajlongtam, és esedeztem bocsánatért, de azért mégiscsak anyuka lettem, Bébike anyukája, aki bár nem strucc, de attól még akkor is biztosan nagyon cuki lesz, és még lehet a neve is Süttyő, ha sárkány is, meg hát pláne, hogy kell neki valami név, szóval semmiféle kérdés nincsen.
Vagy nem is tudom, mire kellett volna kérdés, de hát az most semmit sem számított, ésszel ettem tovább, mert miután ugye az volt a helyzet, hogy csak akkor lesznek kisbébijeink, ha szépen éneklünk, vagy ha nem is szépen, de énekelni kell, és hát nem tudom, hogy tudok-e szépen énekelni, de az volt a feladvány vagy minimanó, aztán úgy elvesztem, hogy mit is gondoltam, de a lényegben a lényeg, hogy lassan szépen ettem, nehogy megfulladjak, és berekedjek.
Miután degeszre tömtem magam, boldogan gurultam tova, hogy Bébivel karöltve gördülhessünk a naplementébe, minél előbb, mert már úgy, de úgy szeretgetném a kicsikémet, bár Kukuríkú bácsi azt mondta, hogy vigyázni kell, de hát fogok is, majd ki sem engedem a kacsóim közül, és majd a pocakomra rakom, és nézegetjük majd a felhőket, meg verseny ugrunk a csillámnyuszikkal, és majd Bébi is besegít a Szerelem gyárban, szóval én mindenképpen megpróbálom a legjobbat hozni, és igazán jó csillámcsodaanyus lenni. *w*
Kiirányítottam magunkat a kertbe, engem és Bébit, hogy majd keressünk valami helyet, ahol nyugodtan kikelhet, és nem lesz se túl melege, se túl hidege, meg nem süti agyon a nap, csak úgy szépen kedvesen, szóval tökéletes szülőszobát kutattam, mikor is belebotlottam a Cukiéskülönös tesók együttesébe, és igazából nagyon menők voltak, és a lánynak nagyon szép volt a haja, és még mindig nem tudtam a nevüket, bár azt sem tudtam, miért nem tudom, de hát amilyen sükebóka vagyok, mindenre lehet valami magyarázat. Átkukucskáltam a susnyáson, amin túl épp az előadásukra készültek, és hát amint a húrok közé csaptak, kitágult szemekkel szökkentem előre, hogy majd a bokorba vetettem magam Bébivel együtt.
Nagyon ügyesen játszottak, és szépen is énekeltek, és hát lehet, hogy egy kicsikét irigy is voltam rájuk, de igazából inkább féltem, hogy Bébinek nem fog majd tetszeni az előadásom, és aztán nem akar majd előbújni, vagy nem fog szeretni, és keres magának egy másik anyust, vagy hát igazából minden megtörténhet, de azért továbbevickéltem tojással a védőpáncél ölelésemben, és kerestem magunknak egy helyet, ami épp megfelelő volt azoknak a kritiizéknek, amiket kigondoltam. Szépen leültettem a puha fűbe, és szembefordítottam magammal, hogy felkészüljek a dalolásra.
Ahogy gondolkoztam, miket is fogok neki előadni, hát semmi sem jutott eszembe. Totálisan hatalmas sötétség volt, sehol egy csillámnyuszi a neonos táblával, hogy villogjon nekem, mi a teendő ilyen helyzetben, meg hát egyáltalán, még a cilinderemből sem tudtam semmi okos tapsifülest varázsolni, pedig nagyon szerettem voltan Bébit kikelteni, hogy aztán még jobban megölelgethessem, és csináljak vele képet, meg ilyenek, hogy aztán majd kirakjam a falamra, meg megmutassam Nobu taichou-channak. *o*
Ahogy eszembe jutott Zenész-taichou, elkezdtem dúdolgatni azt a dalt, amit daloltam, mikor vele voltam, és hát megannyi kicsi nyusszans sziporkázott elő hirtelen, hogy miket is kell eldalolnom Bébinek. Bár azt igazán nem tudtam, tetszeni fog-e neki, de azért én még szerettem ezeket a dalokat, és hát muszáj volt legalább párat előadnom neki. Kezdetnek hát szöveggel is elsusmutoltam ezt az izgalmas számot a csodabogárról és a szellentő törpről, aztán folytattam a sort pár ugrifülessel, nehogy már pont a csillámnyuszikról maradjon le, mert hát az tökéletesen fontos az egészséges fejlődéséhez, és aztán áttértem egy újabb számra. Annyira benne voltam a repülős léptekben, hogy teljesen körbeugráltam kicsi Bébit, és majdnem lemaradtam az első tojástörő akciójáról.
Amint észrevettem, totális lendülettel zuttyantam előtte hasra, mert az egyik gonosz lábam ördögi sugallattól vezérelve a másik útjába került, bár számomra teljesen felfoghatatlan, hogy történhetett meg ilyesmi, minden esetre nagyon gyors, és hangos művelet volt, amitől egy kicsit el is némultam. Fonalat vesztve tapasztottam szemeimet Bébire, mikor is bezakatol kicsi vonat csillámnyusziformációval, tovább kell csiripelnem műsort, mert zenés felvonulás keretében szeretnek világra törni kicsi csemeték. Mivel nem egészen tudtam már, hol akadt fenn a lemez az előző muzsikában, gyorsan váltottam, hogy valami igazán szép ígéretet tegyek Bébinek, biztos nagyobb kedvvel jöjjön világra.
Egyre nagyobb szemekkel gúvadtam a kicsikémre, ahogy ügyesen és okosan bújt ki a tojásból, egyszerűen csodaszép bébi volt. Mivel nem fújta le a fejem egy tüzes prüszköléssel azonnal, ahogy kidugta az orrát lakásából, úgy gondoltam, annyira nem énekelhettem borzalmasan, de persze lehet, hogy csak ő a nagyon türelmes kis sárkányocska, szóval, mint újdonsült mami, rettentő büszke voltam az én kis Bébimre. \(*w*)/ Azonnal rohantam is hanyatt-homlok meleg szalmáért és rongyért, amivel bebugyolálhatom, nehogy megfázzon. O_o Nem lehettem olyan szörnyű mami, hogy alig bújjon elő a gyerkőcöm, máris megbetegedjen, az kizárt dolog volt, és nem engedhettem meg.
Ahogy visszaértem, már szükség is volt a meleg holmikra, annyira ügyes volt az én kicsi kölyköm. Miközben próbáltam minél óvatosabban beszuttyongatni, folyamat járt a szám a csodás terveinkről, meg hogy miket fogunk majd csinálni, és hogy majd Shii-chan is hogy fog neki örülni, ekkor jutott eszembe, hogy nem is láttam Shii-chant semerre sem a mai nap. Hatalmas rejtély állt előttem, és bár aggasztott, hogy nem tudom, mi van, amit sűrűn nem szoktam tudni, jelenleg fontosabb volt, hogy Bébit biztonságba helyezzem, hiszem Shizuk-chan ügyes nagy lány volt nélkülem is. ^.^