Kichirou-i farm

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Júl. 23, 2012 12:50 am

Sokkal jobban örült volna, ha azok az emlegetett kukacok tényleg az ismeretlenség homályában is maradnak, ahelyett, hogy alattomosan rátámadnak a lent segédkező Midorira. Legalább annyira megrémült, mikor meglátta őket, mint a lány, bár részéről inkább az okozta az ijedtséget, hogy almaszedő társának baja eshetett. Félelme sajnos be is igazolódott, mert egy fránya dög megharapta a karját. Sky azonnal le is mászott, és elimporította onnan, a lányt pedig elküldte a bácsihoz, hogy lássák el a sebét. Ezek után már tényleg jobbnak látta felvenni a védőfelszerelést, amit már a legelején kikészítettek a számukra. Szerette volna biztonságban tudni magát, nehogy hasonló sorsra jusson, mint Midori. Remélte nem lett komoly baja, de addig nem mehetett utána érdeklődni, míg el nem végezte a rá kiszabott feladatot, különben a kukacok megeszik az összes almát, amit neki le kellene szüretelnie. Nem győzte hessegetni őket a kosár közeléből. Megölni nem akarta őket, hiszen arról nem tehetnek, hogy erre az almára most neki van szüksége. Különben is… nem az a fajta, aki csak úgy agyoncsapkod bármiféle élőlényt… Így viszont a saját dolgát nehezítette meg, mert az elhessegetett kukacok folyton folyvást újra visszaaraszoltak a zsákmányhoz. Nagyot sóhajtva dobta odébb őket az ezredik alkalommal is, mire végül sikerült annyi almát összeszednie, hogy megteljen a kosár… Néhányat pedig elterelés céljából félredobott a hátráltatóinak, hogy addig se vele foglalkozzanak. A hadművelet pedig sikeresnek mondható volt… legalább nem ment veszendőbe az a pár darab alma sem, ami nem volt olyan szép, hogy ki lehessen tenni desszertként az asztalra. Hóna alá csapva a kardigánjával kibélelt kosarat törölte le a homlokáról az izzadtságot, és az almahalom tetejére téve a védőfelszerelését igyekezett az öregúrhoz, hogy lejelentkezzen. Megköszönte ugyan a dicséretet, meg jól is esett neki, hogy legalább értékelik a munkáját, de őszintén szólva nem érezte igazán jól magát. Még mindig ott motoszkáltak lelki szemei előtt a gonosz kukacok, ahogy Midori karjába harapva vicsorognak rá. Mielőtt visszament volna a szállásra, még meglátogatta a lányt is, hogy tényleg meggyőződjön arról, tényleg semmi komoly nem történt, és nagyobb volt az ijedtség, mint a tényleges baj. Visszaérve a házba első dolga volt lefürdeni, hogy kicsit felfrissítse magát a kemény munka után. Sajnos ehhez nem volt hozzászokva. Gimi alatt szerencsére nem volt szüksége arra, hogy részmunkaidőben dolgozzon, így a könyvek fölött görnyedésen kívül semmilyen megerőltető munkát nem végzett még. Igazából most gondolkodott el először azon, hogy mennyire szerencsés, hogy nem efféle munkával kell a mindennapi betevőre valót megkeresnie, és mennyire büszke a szüleire, akik mindent megtettek, hogy ne is legyen szüksége rá. Ezek után belátható, hogy tényleg az a legkevesebb, hogy a borsos összegből, amit a médiaszerepléseiért kap, egy részt mindig átutal nekik. Szeretné, ha nem úgy gondolnának erre, mintha „törlesztené” a neveltetését, hanem inkább a hála egy módjaként fognák fel. Mivel sajnos elég keveset tud otthon lenni manapság. Tudja, hogy ezzel azt nem kárpótolhatja, és nem is akarja! Egyszerűen csak szeretne könnyíteni az életükön.
Efféle dolgokon elmélkedve telt el az estéje, míg lassanként mindenki visszaszállingózott a feladatáról, és elköltötték a vacsorát. Miután csipegetett valamit, túlzásba vinni nem akarta, hiszen általában nem sokat vacsorázik, csak valami könnyűt, hullafáradtan dőlt le aludni. Még azon sem sokat volt energiája agyalni, hogy vajon hány pontot kaphatott és mi az a „Daimondo tamashi” amiért versengenek. Inkább megfogadta azt a tanácsot, hogy legyen friss és üde a következő nap. Aminek a reggele szemtelenül gyorsan el is érkezett. Szegény Sky úgy érezte, épp csak alig hunyta le a szemét, és máris ott kukorékolt a kakas a pajta tetején. Kicsit komikus erre ébredni, hiszen ilyet eddig még csak rajzfilmekben látott, és sosem gondolta volna, hogy egyszer neki is része lesz ilyenben. Ettől a gondolattól elmosolyodva kaparászta össze magát és mosakodott meg, hogy életet leheljen fáradt arcába. Nagy meglepetésére viszont még alig volt ébren valaki. Fejét vakargászva ült le reggelizni és ébredezett lassanként. Ezután pedig, míg még nem volt dolguk mára, sétálgatott egy kicsit a kertben, hogy szétnézzen miféle helyen is vannak igazából. Némely elemében elég groteszkül festett, de összességében mégis barátságos benyomása volt a helyről. Legalább olyan bohókás volt minden, mint a gazdája. Ezen felfedezést elkönyvelve ballagott vissza a házba, hogy helyet foglaljon a közben már többé-kevésbé teljes létszámban felsorakozó többiek között. Hamarosan aztán meg is kapták a következő feladatot, amiben a tegnap este előrevetített jótanács szerint tényleg a fejükre lesz szükség. Sky előtt is landolt három darab fénykép a többiekhez hasonlóan. Kicsit tanácstalanul pillantott fel a bácsira, hiszen úgy érezte neki nem igazán okoz gondot megnevezni a három nevezetességet. Azzal kapcsolatban viszont kicsit elfogta az irigység, hogy az idős embernek ennyi helyre sikerült már eljutnia, hiszen azért sem Olaszország, sem pedig Ausztrália nem a szomszédban van. Nagyot sóhajtva forgatta a kezében a Pisa-i ferde tornyot, és egyensúlyozgatott vele, hogy vajon hogy nézne ki, ha nem lenne ferde. Kicsit tényleg lehangolódott, mert ő is szeretne rengeteg helyre elutazni, de nem tud hosszabb időre elszabadulni a médiaszemélyiség létével járó kötelezettségek elől. A nyári szabadságát pedig inkább a családjával tölti.
- Igazán büszke lehet erre a gyűjteményre Kichiro-san! –szólította meg az öregembert, miután lopva körbepillantott a többiek fényképei között is. Miután pedig túljutott a röghöz kötöttségi depresszióján, tollat ragadva a képek mellé kezdte írkálni a helyes megoldásokat.
- Sydnei-i operaház –Ausztrália, Pisa-i ferde torony –Olaszország –mormogta halkan írás közben, aztán a harmadik képnél kicsit elmosolyodott. Ha jól ítéli meg, hogy mi ez, akkor elmondhatja, hogy ugyan ennél a szobornál még nem volt szerencséje járni, de hallotta a szívhezszóló történetet a hűséges Hachiko-ról, aki még azután is minden nap rendületlenül várta a gazdáját, miután neki már nem volt lehetősége munkába menni többet. Elgondolkodtató, hogy milyen hűségesek tudnak lenni a kutyák. Nagyon sok ember tanulhatna tőlük… Persze itt természetesen nem arra gondol, hogy folyamatosan körbe kell ugrálni a másikat, de őt magát is mindig kellemes érzéssel tölti el, ha odahaza házi kutyusuk őszinte örömével találja magát szembe egyből, amint belép a kapun. Igazából ez a legfontosabb… hogy őszinték legyen az érzéseink, és ezt érezzék is az emberek rajtunk. Ezen újfent kicsit elmélázva nézegette a papirosát a székén hátradőlve, miközben arra várt, hogy mindenki végezzen, és értékeljék a megoldásaikat.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Júl. 23, 2012 3:50 am

Olyan boldog voltam, mikor Kukuríkú-san bácsi megdicsérte a munkánkat Shizu-channal, hogy úgy festékesen mindenesen szuttyongattam széjjel kicsit sem fáradtan kedves segítőtársamat, mert hát nem mertem a bácsi nyakába ugrani örömömben, nehogy összecsukoljon, mint a kinyithatós székek, és miattam keveredjen baleseti sérüléses intenzív kórházban, vagy mi a csodába is. ^^” Szóval bár Shii-chan is biztosan tutira olyan fáradt volt, hogy nagyon, azért mégis megszerettem, mert olyan ügyesen gyakorolta a festést, hogy öröm volt nézni. ^-^
A pihenőre szánt időt, vagyis igazából nem nagyon tudtam, mire is szánták, de valahogy pont úgy elhenyéltem, hogy nem is tudtam nagyon, mit műveltem, csak próbáltam nem az almákra figyelni, és viaskodni az őrült gyomorkorgás gonosz kis szellemecskéjével. Főleg aztán, hogy miután még azt is megtudtam, az egyik szegény fiúka büntibe is keveredett nagy bajosan, mert befalt egy vagy több almácskát – sajnos a számokról nem szereztem tudomást, meg hát minek számolgattam volna, mikor egyet sem ehettem :c –, akkor aztán még úgy próbáltam nem is almákra gondolni, csak édesen bucskázó sütiszörnyikére, aki kézen fogva ugrándozik lilaságos Édi taichouval meg néhány cukorságosan pöttömke nyuszkóval szivárványos, virágos réteken.
Mire estére a tábortűz köré keveredtünk, és tömhettem a fejem a sokféle kajával, szóval mire már teljesen gurulni tudtam volna, és majd szétrepedt rajtam a ruha, meg úgy rémelt, mintha még recsegni is hallottam volna olyan faviccesen, akkor hallottam meg, miféle történések is történtek a nap folyamán. Surprised

Hirtelen úgy elszontyolodtam, hogy bánatomban még egy falatot meg kellett ennem a finom és édes gyümölcsből, ami a kezemben volt, és azt csócsálva nézelődtem széjjel meg mindenfelé, tényleg nincsenek-e sehol, akik nem voltak, és hát… TÉNYLEG! O_o Szegény szőke lány is, akinek a fiú volt a párja, de nem az érdekes fiú, aki büntiben volt almadézsmálásért, hanem a másik, aki nem Keo-báró-sama volt, és nem is az egyik hadnagy a tizenhárom közül, szóval az az aranyos kinézetű fiú, szóval, hogy ő sérült le, és olyan ijesztően, hogy nagyon. o.O Mivel hogy a sérült kislánynak nem volt szabad velünk lennie, mert gyógyulnia kellett, ezért a párját akartam megvigasztalni, hogy ne idegeskedjen, de akármennyire akartam is, mire eszembe jutott az ötlet, hogy majd én odamegyek hozzá, és felvidítom valami csillámnyuszissal, addigra sehol sem volt, hiába akartam bevetni a Csillámnyuszicsodalelkisegélyt.
Miután még ő is eltűnt, és így látatlanban felmondott nekem, inkább csak csendben nyammogtam tovább, pedig ott volt az érdekes fiú, meg a még érdekesebb színes lány is, és Aoi-chan őcukisága is, akivel pedig olyan jó lett volna valami újabb meséről beszélni, mint a Csiperkerózsa vagy a Hamucipóka, mert ezeket csak úgy hallottam, aztán még ezeket sem láttam, és egyébként is már a nyalókakészletem is nagyon fogyóban volt, meg minden, szóval úgy a depresszív hangulatommal elvoltam annyira de nagyon, hogy végül aztán csak elgörögtem a szomorkás dallammal mögöttem aludni, ne dípeljem be sötét felhőkkel a nehezen megrakott tüzet, szegény Érdekes fiú akkor hiába is dolgozott, ha teljesen eláztatom a két keze nehéz munkáját. Surprised

A másnap reggel csodaszép volt, és bár először úgy nem nagyon tudtam, hol vagyok, meg másodszorra sem, mikor kidörzsöltem a csipákat a szememből, de aztán harmadszorra valami megviláglásféle beözönlött a nyitva felejtett kapukon, hogy Kukuríkú bácsi szalmájában fetrengtem már megint, és nem volt se játékáradat, se özönvíz, és nem volt Noé bárkája, meg katonai sorakozó sem, csak úgy egyszer csak felébredtünk, most úgy egész közel voltam a nagyon színes Mégérdekesebb lányhoz, aki még mindig nyugisan szurtyogott, vagy hortyogott, vagy lehet, azt sem, de mivel nem a Tesó-chanja volt, ezért neki kellett lennie, mert nem biztos, jól láttam az álmos fejemmel, de olyan ő formája volt.
Miután úgy sehogy se rázódtam fel, négykézláb tolattam ki a szalmából, hogy ugyanúgy bucskázzak ki a pajtából egy édeses csalogató illatujjat követve, ami aztán erőszakosan vonszolt az orromnál fogva arra az almáskertes útjába, és én úgy de úúúúgy megijedtem, hogy az almásba készülődök nagy hevesen teperve négykerékmeghajtással, majd elástam magam rémületemben, olyan gödröt kapartam buszmegállomásos fékezést követve. Surprised

Félő volt, nagy zajaimra felverődik az egész sereg nyugodtan alvó pajtás, de semmi ilyesmi nem történt, szerencsére, és végül halkan sóhajtva keveredtem el reggelizni, ahol nem is én voltam egyedül, hanem sokkal többen is fenn voltunk, néhányan a lábukon, meg mások a padokon.
Végül is én is voltam a padon is aztán, meg úgy még aztán kajáltam is, és mire bezabozódtam teljesen, meg azok is, akik még nem voltak teljesen ébren, szóval hogy összegyűlt a Csipet Csapat, és Shii-chan is megvolt épségben-egészségben, mindenségben, totálisan festékmentesen, akkor Kukuríkú-san bácsi csak úgy visszacsoportolt bennünket, és ilyen kiscsoportoknak való feladatot adott, hogy én igazából azt hittem, majd ki kell színezni a képeket, és közben meg nem azt kellett. Surprised

Bántam is egy kicsit, hogy mára nem valami olyan klassz móka jutott, mint előző napra, de azért tetszett ez is egy kicsit, mert az első képet azt már akkor felismertem, mikor először rápillantottam, hogy hát az egyik legcsillámosabb nyusziszerelemvárosból kavarodott toronykáról van csodaszép kép, és biztos, hogy majd meg kell kérdeznem a Bácsi-sant, hogy milyen is volt ott, és hogy ott volt-e a szerelme is, vagy talált ott egy kisasszonyt, és mindent, mindeeeent meséljen el! *.*
De mivel aztán a totális lelkesedésben már az sem foglalkoztatott, hogy benyomta az falatját Shii-chan, így csak felkaptam a kezét, és vonszoltam ki a házból, hátha majd ott jobb lesz az adás, hogy tudjuk meg, mi a manó is van a másik kettő képen, amik olyan homályosak volta, hogy akárhogy törölgettem is a két kukkerolómat, még akkor sem jöttek át rajta a kis hírvivő nyuszikák a rendes képpel, pedig olyan cukin igyekeztek ugrizni előttem, hogy én nagyon akartam Csicsire heppitájmolni. *.* Ahogy lekuporodtunk valami sötétebbszerű árnyékba, hogy ne kapjunk hőgutát, rögtön meg is osztottam felfedezésemet Shizu-channal, hogy ő is tudja, mennyire klassz hely is ez a nagy torony, ami olyan nagy, és szerelmes, és csodaszép. *o* Én is nagyon szeretnék egyszer elmenni valakivel, aki majd szeretni fog, és én is őt, és csak úgy ott lenni, meg nézelődni, meg minden, szóval egy olyan nyuszipárosan nyaralni. ^o^
- Shii-chan, ez itt, pontosan ez az első. Látod milyen szép, és pont az elsőszámú hely, képzeld csak el ez egy nagyon klassz, a párizsiban van… Vagyis, hogy Páriszban! ^.^ Igen, igen, pontosan tudom, ebben teljesen biztos vagyok, hogy Párizsban van, és valami francicás országnak hívják, vagy ilyesmi, de hát az csak elég, hogy Párizsban van, nem? – érdeklődöm Shii-chantól, és remélem, nagyon tudja követni, hogy miről is beszélek, mert neki is nagyon meg kell tudnia, hogy ez a Szerelem-torony. Surprised

– Szóval ez egy nagyon széép, és este ki is van világítva, olyan csudiklassz egy torony, és ide szoktak szerelmesek járni, meg úgy az egész városba is, de ez az éjfél tornya ez nagyon híres, valahogy úgy is kell leírni, hogy tejfel, csak té nélkül. Ilyeeen… valahogy így van pontosan… - próbáltam meg helyesen leírni a nyelvemet csócsálva, mert tudtam, hogy ezt tudom, csak nem voltam benne biztos, de halvánnyal elkezdtem írogatni, hogy van egy „e” ami nagy is, meg utána talán egy „i”, mert ez így olya francis, és utána valahogy két „ff” betű volt, biztos, hogy mindenki tudja, hogy ez a franci ország, meg „el” a végére, azt már nem tudom megmagyarázni, miért, csak így ugrott be, a torony meg már csak hozzá a kivonásjellel. És készen is volt! Very Happy

– Mit gondolsz, Shizu-chan, szerinted jó ez így? – néztem a szerintem nem szép írásomra, és eszembe jutott, mikor Nobu-chan taichou kezére írtam fel, hogy melyik az egyik, és melyik a másik oldal. *o* Hiányzott Nobu-chan taichou, mert olyan kedves volt, és mert együtt sütiszörnyeztünk, de nem nyavalyoghattam sokáig, mert még nagyon sok feladatunk volt Shii-channal, és nem akartam elrontani, nehogy ne nyerhessük meg a Dajdajzó tamacsit, ami szerintem tamagocsi akart lenni, csak Kukuríkú-san félremondta, mert ő már egy bácsi. ^^”
- Hmmm… Hát ezt a második nem nagyon tudom, mi a manó ez. Valami híd lehet, vagy a víz az érdekes… lehet, hogy vannak benne HALacskák is! *o* - örömködtem egy sort gyors felfedezésemnek, de ennél többet nem tudtam hozzáfűzni. Meg voltam győzve magam által, hogy ezen a képek bizony az éppen nem látható cuki kis aranyhalak a fő attrakció, úgyhogy szegény Shizu-chan magára maradt a megfejtéssel, mert hiába is agyaltam, én aztán nem jöttem rá, miért lehet olyan érdekes az a híd ilyen messziről. Surprised

– Na és Shii-chan, ha már azt a képet nem ismerem, és nem tudok neked sokat segíteni, bár elnevezhetjük valami halas izének, de akkor mi lehet a harmadik képen? ^o^ - néztem egészen közelről a kis hamisra, miért olyan féloldalas, és miért is van olyan sok szeme, de nem nagyon akartam tudni ezt sem, hogy hívhatják, viszont olyan oroszlános morgás jutott róla az eszembe. – Nem vagyok benne biztos, de valami olyanra emlékszem, hogy rááár, meg csitt-csatt, és a tömeg meg csak így vooooah!, szóval hogy valamit tartottak benne, ahova befértek a sok szemen, és onnan néztek valamit, ahol ilyen radiátor emberek izéltek. – magam sem tudtam, hova lyukad ki ez az elmefuttatás, de tényleg olyan volt, mintha láttam is volna erről valami reklámot ilyen kivetítőn, mikor az emberek világában voltam, és a nagy felhőkarcolókon ott nyávogtak az oroszlánok, meg mindenki így dobolt a vívörre, és aztán megitták a kólát. Surprised

Lehet, hogy valami kóla gyárnak az épülete? Surprised

Spoiler:

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Kedd Júl. 24, 2012 1:12 am

Nem kellett sok tücsök ciripelés rádöbbenhessek, bro nem hallotta egyedien fantasztikus ötletemet és erdős puszta magányos szellem farkasainak mutatom be szívet szaggató lírai szerzeményem. Hiába törtem magam a sok lárifárival és dudorászással, senki se figyelte tragikus előadásomat, mármint a fekete-fehér alakulatot kivéve. Jogos sértődöttségem közepette valamelyik bátortalanul ismerkedő bocsocska kezdett lihegni fülembe. Akkor még nem igazán sejtettem mi baja. Gondoltam ez valami panda haversági rituálé. Túlságosan nem hatott meg, csak idegesített, mert neked se tetszene, ha egy állat hörögne a dobhártyádnál, miközben tutkóra mással vagy elfoglalva. Annak rendje és módja szerint próbáltam arrébb hessegetni szőrös barátomat, kis gonosza, viszont erre a mozdulatomra várhatott. Akkora erővel csattant állkapcsa szegény szerencsétlen baseball sapkámon, felreppent a környék összes madara. Nagyjából akkor tudatosult bennem tucatnyi Pokol bugyraiból felmászott ijesztő teremtménnyel pislantok farkasszemet. Mit ne mondjak úgy tele lett az epres fehérneműm vészt sikkantva emeltem égnek karjaimat és futkorásztam bekattant fruskaként az első terebélyes fáig. Az a damn tuskó magasnak magas volt, csak épp kapaszkodó nem volt rajta. Azt se tudtam, hogy kaparjak fel rá, mindaddig míg brummogó fogsort nem éreztem gyönyörűséges ruhám hátsóbb felénél. Bőröm féltése olyan mennyiségű szuper képességet adott, villámként rongyoltam fel a fa tetejére, hogy gyámoltalan koalaként beölelve ingázhassak rajta. Onnan engem le szednek! Nincs az a decora mennyország leimádkozzanak odafentről, főleg, mert ötletem sincs, miként kéne lemászni!
-MY SWEAT DREAMS IN HELL! SEGÍTSÉ~G!-
Eresztettem dzsungel távlatokba bajba jutott hősnőként elhaló hangomat, hátha valaki, netán álmaim hercege idevágtat messzi földekről. Megküzd a gonosz pandákkal és artikulált mondatokban közli velük, házszámot tévesztettek, mert durcásan beképzelték King Kong filmet készülünk forgatni. Nem szerénységesen eltévedt bárányka személyem lesz feláldozásra várakozó szűz leányuk. A megállapítás eleve több sebből vérzett, kezdjük annál nem vagyok szőke és nincs rajtam hófehér lepedő gúnya! Végérvényesen kielemezve a helyzetet jutottam végkövetkeztetésre, mely szerint az éhség komoly hallucinációkat okoz pandáéknál is. Kár, hogy odáig nem jutottam miféle csodaerővel szabadítsam ki magam. Gondoltam rá Ena-t szabadon küldöm, kacagjon rájuk. A bibi ott kezdődött, ehhez el kellett volna legalább egy kézzel eresztenem biztosnak nem, de tartónak nevezhető törzsemet. Abba ugyan bele nem mentem. Jobb ötlet híján maradt az ütemes segélykérés, fa markolászása és panda különítmény kedves győzködése, igazából nem akarnak megenni, csak elhívni egy kellemes teadélutánra.
Nem tudom már hanyadik lelki terapeutás változatnál tartottam sivatagi szintekre cserepesedett ajkakkal, amikor távoli dzsungel harcosként felsejlett bro alakja. Erre az örömteli hírre Niagarát árasztva könnyeztem, hiszen az én imádott bro-m, úgy törte maga előtt az utat, mint egy felbőszült rinocérosz! Búvóhelyeim éreztem a felőle terjengő tesztoszteron émelyítő szagát! Olyan büszke voltam rá és annyira örültem valaki kiszabadít fogságomból, csodásan elfelejtkeztem róla kapaszkodnom kéne. Némi elkerekedő szemes levegőben kapálózás után küldtem felé lelkesítő beszédet, majd gravitáció vállamat kocogtató felhívására, bámulatos hullócsillagként landoltam szegény megmentőm nyakában. Pedig, annyira, de annyira dícsérni akartam még. Igazi Gross volt! Ennél jobban sosem éreztem még, micsoda férfi erők mozgolódnak benne. Tudnia kellett, mert tudnia kellett mától kezdve felnézek rá és mennyire szeretem!
-BRO~!♥ Igazi superhero vagy! Nagyon love téged!♥-
Ráztam meg szeretett és kissé piszkos bro-mat, minél látványosabban felkelthessem figyelmét a testvéri hug-ot megelőzően. Ritkán osztok neki szívem minden szeretetéből ölelést, ebből tudhatta véresen komolyan gondolom szavaim és tényleg, de tényleg könnyekig hatódtam önfeláldozó hősiességétől. Ezután kijárt neki beavatott férfiként feszítsen a sorban, miután visszatértünk Lego zsonglőr farmjára. Oda se hederítettem rá, mit műsorozik, csak büszkén mutogattam az én tesóm, lehet hívni randira! Már kezdtem belejönni a reklámozásába, amikor arcon vágták egy kacsával. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Készültem a vén bugris tyúkszemére lépni, hogy merészel egy Gross hero-t ütlegelni, de kiderült a tángálás oka, amin fájdalmasan sóhajtva csaptam homlokon magam. Bro, bro maradt! Sajnos be kellett látnom nem esett át teljes tudatmódosításon egyetlen párától elhomályosított küldetés alkalmával. Az elszomorító tények ellenére kedvesen hátba veregettem. Éreztem a nyelvem hegyére gördülő fejmosás előszelét, de nem ma! Ezen az estén jó rokon leszek! Nem fogom bántani, csak támogatni, ahogy azt illik!
-Teszek el jeget a szemedre. Ügyesen, bro!-
Feszítettem be karomat, érezze testvéri támogatásom és adjon bele mindent. Megfordult fejemben segíthettem volna neki, azonban rájöttem a játék dobálózó kiszagolja, óriásibb bajba keveredhetünk. Leckének se lesz rossz, többet ne mászkáljon tilosban. Meggyőzve magam, így lesz a legjobb, kificamodott szárnyú flamingóként cakkoztam el fürdeni. Kiadós zuhanyra vágytam és alig vártam kinyújthassam elgémberedett lábaimat a teraszon szemre vételezett hintaszékben, jó nagy bögre kakaóval. Már, ha kapok. Nem lepődnék meg egérfogó lenne a dobozra erősítve. Előtte még felkapcsoltam a decora hatalmasságom. Fáradtság sem vehette el kedvemet hajam becsavarásától. Türelmesen tekergetve tincseimet készítettem el színes fém hengerek sokaságától díszelgő frizkómat. Utána már meg se lepődtem plüss imádatot megszentségtelenítő eszközein. Felhúzós patkányok rontottak rám, úgyhogy a konyha fosztásáról hamar lemondhattam. Kiérdemelt heverészésről, viszont nem. Egészen vacsoráig ringatóztam félkómában.
Békés ücsörgésemből a kolompoló vénember riasztott fel, melynek hála egyenest arccal a verandán kötöttem ki. Alig vártam túlessünk az evésen, bro szemére nyomhassam az elcsaklizott jeget és hosszasan aludhassak. Micsoda vágyak! A nagy durmolásból semmi nem lett. Csíkos zoknimat rá, kivárta míg landol fejem a párnán és kapásból ébresztőt fújt. Nem létezik más esetben ennyire rövidnek tűnjön az alvás. Még nem találtam ki, hogy csinálja, de rá fogok. Addig összekaparásztam romokban heverő külsőmet. Kiszedegetve hajkoronámból a hajcsavarókat igazgattam szét begöndörödött tincseimet. Belemásztam egy szaggatott narancssárga harisnyába, pöttyös térdzokniba, szivárványszínű tüll szoknyába, baba kék pulcsiba és gondolva a kimerítő fizikai melóra, előkerestem a lila dorko-mat. Csíkra szűkülő szemeimet megint napszemüveg áldásos takarása mögé rejtettem és Mr. Hamster-rel hónom alatt csoszogtam ki ismerős sorunkhoz. Mindenkinek „’reggelt” intve botorkáltam el a távolabbi végpont felé. Bro még nem volt sehol, de ami késett nem múlt el. Pár perccel később felbukkant. Erőtlenül csápolva jeleztem jöjjön közelebb. Füstjelzéssel nem jutottam előrébb, ezért elporoszkálva hasonlóan kómás ábrázatához dőltem rá, hihetetlen lelkesedéssel mutogatva az asztalok felé.
Lehuppanva valamelyik székre, kapásból kiterültem az asztalon. Nem voltam még beszámítható állapotban bonyolult elméleti feladatok teljesítéséhez. Ahhoz egy órás küzdelem szükségeltetett fejemet megtámasztva könyökölhessek és tehessek ügy, szörnyen figyelek bro eget rengető műelemző képességén. Mondhatnám szegénynek nem érti a művészetet, vagy inkább a különböző szereken betépett művészek logikáját, de maradtam csendes hallgatás mellett, miközben napszemüvegem feljebb tolva pislogtam a képeslapra. Ideje lett volna valami hasznosat tennem masszív bambuláson kívül.
-Igazán lost volna under way…-Dörmögtem lelkesedésem tetőfokán, amikor szöget ütött fejemben az egyik fotó. Hatalmas tájolást követően böktem rá a hegyes példányra. Én tudtam, nagyon tudtam mi az, csak a nevére nem emlékeztem. -Picsi-Mancsi….kicsi-picsi…Marcsi-pincsi….dafuq már! There van above azon a brutálisan high hegyen.-Csettintgettem orrom előtt, hátha bro-t is eléri a felismerés. Jobban már nem tudtam körbe írni, mert nem emlékeztem részletekre, meg úgy az agyam se működött még. Egyedül abban voltam profi bosszankodjak rajta, minek kell megjegyezhetetlen neveket adni minden vicekségnek. –Yours a Freedom szobor…és az torc, bro! Why tennének icecream a kezébe, ha USA a hot-dog-ról, hamburger-ről, american football híres? Az ucsó meg easy! Ott jumping Quasimodo. Not vágod rá a deciphering, ankles rúglak!-
Pislantottam fenyegetőn bro-ra, érzékelje véresen komolyan gondolom. Sose gondoltam jól jöhet zene művészeti iskolába jártam és helyes tanár bácsinak köszönhetően megjegyeztem néhány művészettörténeti dolgot. Az annál nagyobb csoda még emlékszem rájuk. Nem tegnap fejeztem be és tekintve a tanár és nem tananyag érdekelt. Most büszke lehetne rám az a sármos csoda mosolygós tanárka, micsoda ész lapul pink hajszálaim alatt.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Pént. Júl. 27, 2012 1:43 am

A fal borzasztónak indul. Egyre csúnyább és csúnyább összképet mutatott, ám a végére egészen pofás kis mázolmánnyá állt össze. Micchannal nagyon jót szórakáztunk a készítése közben. Csomó kicsi nyuszikát, virágot csillámló kis mütyűrkét rajzoltunk… ugyan Ribbon-chan már az elejétől kezdve a taccs kidobásán elmélkedett, mivel szerinte a rózsaszín a világ legszörnyűbb színe. Mégis Kiscsirke-san igazán nagyra értékelte a munkánkat. Rémültes fogsorának mutogatásával pedig tudtomra sikerült hozni, végre teljes jogú tagja vagyok a Kiscsirke szektájának… Miért hiányozhat annyi foga?
~ Az bizonyos, hogy összefüggésben van az áldozataival… Biztosan annyi hiányzik, ahány embert már az őrületbe kergetett furmányos, ármányos, fondorkodó módszerekkel… ~ Rémülten nyelek egyet. Dicsérete tehát csak azt jelentheti, hogy nyakig ülök a szószban. Meg kell mentenem Aoi-chan mielőtt túl késő. Intek néhányat Micchannak és Csirkeúrnak, majd egyenesen a fürdő felé veszem az irányt… Ez persze csak álca, a Wc ülőkét lehajtva elé ülök, majd nagy zsebemből előveszek egy papírt és egy ceruzát. Majd jegyezni kezdem a történteket, igen ez a legjobb módja, hogy dokumentáljak… de okoska vagyok, hogy ilyen szavakat is tudok használni. Hatalmas mosollyal az arcomon ülök le a kőre, s mindent lejegyzek, melyet eddig különösnek és gyanúsnak tartottam ez elrablástól kezdve egészen a beavatásomig
Kopogó hangot hallok, már vagy egy órája ülhetek itt és tervezgethetek. A radírtörmelék, már kis híján beteríti a WC környékét. El kell tüntetnem a nyomokat. Megtaláltak… rájöttek… jönnek… Rémülten pattanok fel, és ruhástul ugrok be a fürdőkádba, majd engedem meg a csapot, s zavartan szólok ki..
- Őöeöeö… Fürdök! Még véletlenül sincs nálam papír és ceruza! – _Most, hogy elkerültem a lebukás veszélyét, veszem észre, hogy a ruhám már csurom víz… Ha már így alakult rendesen kimosom a ruhámat és a hajamat is, az arcomról nem is beszélve. A víz, amely a lefolyóban távozik, sokkal inkább hasonlít egy szivárványra. Nagyon úgy tűnik, hogy a festék nagy része a ruhámon landolt… A mosdás végeztével a hajszárítóhoz nyúlok, és elkezdem megszárítani a ruháimat. A szabad délután huss kirepül az ablakon… S szárazzá is csak akkor nyilvánítom a ruhámat, mikor az ablakon keresztül megérzem, hogy valami igen ízletes készül odakint. Azonnal a tábortűz felé veszem az irányt, s a kis fecnit majdnem ott felejtem. Az ajtóból fordulok vissza, majd azonnal zsebre vágom. Mire odaérek, már minden étel készen áll arra, hogy elfogyasszam őket. Sajnos az egész délutánom a kukában landolt, ezért ma nem menthetem meg Aoi-chant…
~ Sokkal inkább úgy érzem, hogy nem vagy képes itt hagyni ezt a sok kaját… ~ Ohh ez igazán sértő, a szent küldetésem sokkal fontosabb, mint… a párolt zöldségek, az ízletes húsok, a tábortűz melege vagy a kellemes társaság. De talán ma még elő kéne adnom, hogy jól érzem magam… ~ Gondoltam… ._. ~ Kapásból három nyársbotot veszek magamhoz, majd Aoival szembe foglalok helyet. Sajnos túl későn érkezek ahhoz, hogy Aoi mellett helyet találjak, így nem törhetem meg ezt az ízletes vacsorát egy esetleges meneküléssel… nagy kár, bizony nagy kár… Rázom fejemet lemondóan, miközben az egyik nyársbotot tökéletesen lecsupaszítom. Aoi-chan kérdésre a válaszom érthetetlen, hiszen a húsok és egyéb nyalánkságok akadályozzák a szám mozgását. Időnként így is vissza kell tömnöm pár falatot a számba, nehogy kárba vésszen.
~ Nem akartál véletlenül valamiféle jegyzetet mutatni Aoi-channak? ~ Tessék? Bocsi, egy csirkecomb ment a fülembe…
A házigazda, a nagy szektafőnk ismét kezébe veszi az irányítást. A notesze megmutogatásával már biztossá válik, hogy gonosz tervében fontos helyen állok. Hiszen csupán mi kaptunk öt pontot, meg… AOI-CHANÉK!?!? Jézusom, ez rettenetes, miért? Aoi-chan miért? Felhívod magadra a figyelmet, ez veszélyes! Így hogy mentselek meg. Döbbenten pillantok a tábortűzön túl ülő Aoi-chanra, ám a szemem egyre inkább az utolsó nyársbotra téved, s végül ahelyett, hogy szót emelnék, a negyedik nyársbotomnak kezdek neki… Míg én ismét egy hús lebontásával törődik, az öreg egy valami érdemességről beszél. Valami Tamashii… Mi az valami finom étel? Ezt ki kell derítenem. Sajnálom Acchan, de a megmentésed még várat magára.
Az este hátralévő részét horkolással töltöm. Hangos egyeletlen horkantásokkal. Olyam mélyen alszok el, hogy arra sem kelek fel, hogy hason fekve a sok ételtől nem kapok levegőt. Ez egészen másnap kora délig tart, mikoris borzalmas gyomorkorgásra kelek. Az egyetlen amire gondolni tudok az az étel… khmm a küldetésem, mely még mindig szemem előtt sül.. izé lebeg.
Kakas úrfi elé járulva, újabb küldetést kapunk A részletek nem maradnak meg, hiszen mindent elnyom az éhség, mely csak úgy kínoz. A képek láttán azonban azonnal világossá válik minden. Kakas-san fiatal Csibe-kun korában bejárta a világot. Már akkor is eltökélt szándéka volt a szektájának megalapítása. Így sok-sok helyen próbált szerencsét. Ezek közül néhány hely, olyan hatalmas és hihetetlen történettel bír, hogy rejtett üzenetben örökítette meg. Tehát, az a feladatunk, hogy rájöjjünk mi is a valódi megoldás.
- Nagy mázlid van Miiiccsan~ - Húzom ki magam büszkén a fa árnyékában üldögélve. – Fiatal koromban sok-sok képeskönyvet olvasgattam ezekről a varázslatos helyekről, s mindig arról álmodoztam, hogy bejárom őket keresztül kasul! – Magabiztosan kaptam kezembe a Rejtjeles üzenetet, s fojtattam tovább a szónoklást. – Egyet se félj csacsi fiatal nyuszi! Értem a feladatot, s könnyedén meg tudjuk oldani a feladványt! – Az már bizonyos, hogy hatásos volt lékesítő monológom, hiszen Miccsan agyában máris kattogni kezdtek a csillámos kis fogaskereke, nyuszisztikus meghajtással állt működésben színes kis agytekervényes buksija…
- Áhhá szóval ez itt.. – Próbáltam kisilabizálni a különös írásmódot – Ez itt a leffej egyenesen Sziráp-ból? – Micchan hamar javította ki pontatlanságom, s osztotta meg velem, hogy ez itt az Eiffel torony Párizsból… - Persze.. én is éppen ezt mondtam! – Jelentem ki elvörösödve, s ismét kikapom a kezéből a lapot… Reménykedő tekintettel néz rám. Szemmel láthatóan aggódik, hogy mégsem vagyok olyan okos, minta amilyennek tűnök. Hát nagy szerencséjére épp olyan okos vagyok, mint amennyire süt rólam..
~ Persze. Szőke haj, bárgyú tekintet… épp olyan vagy ahogy kinézel… ~ Ugye? Okos kis ábrázatom van… Komolyan veszem szemügyre a második képet. Vizes halas.. olyan ismerős, mintha már láttam volna valahol…- Igen… ez itt repce… izé.. kelepce… - Egy pillanatra elhallgatok, s kicsit megkopogtatom a fejemet. – Akarom mondani Recece… Igen ez itt Recece… - ~Mármint Velence? Mond, hogy Velencét akartál mondani ~ Hiszen épp ezt mondom! Zavartan húzom ki a „recece” szót, s írom alá „Velence”, s nagy-büszkén kihúzom magam. – Látod, mondtam én hogy egy zseni vagyok. – Végre rátérhetünk az utolsó helyszínre… - Egyszerű, mint az egyszer-egy, ez itt a harmadik osztag egyik épülete. A minap elmentem mellette és megláttam. De Kiscsibebácsi honnan tudhat erről? Gondolod, hogy a befolyása már kiterjed a Lelkek világára is? Akkor nagyobb a baj, mint hittem. Michi-chan be kell avassalak az igazságba! – Mély levegőt veszek. Nem tehetek mást, itt már a shinigamikról is szó van. Nyelek egy nagyot, s ezek után suttogva megosztom Michivel a feltevésemet, mi szerint ez itt egy gonosz társaság, s ez a feladat valójában nem is arról szól, amit eddig csináltunk.
- Ez egy rejtett üzenet. Olyasmi, mint a… várj had gondolkozzak. Ejfel, Velence… Vagyis Tejfel kelepce?! Hiszen ez rettenetes! Ez egy csapda! Csapdát akar állítani a harmadik osztag területén! Nem érted Michi mit jelent ez?! Veszélyben vagyunk!! – A zsebemben kezdek kutakodni, majd előveszem a jegyzetet, amit tegnap írtam. Kezdettől fogva, minden gyanús jelet feljegyeztem, ennek meg kell győznie. – Először azt hittem, ez csak a Raizerekről szól, de látom, hogy sokkal nagyobb kalamajkába keveredtünk…- Igen őrültségnek hangzik, de minden nyom erre utal. – Miccsan hinned kell a tapsifüles barátodnak… -

Spoiler:

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Aug. 20, 2012 11:57 pm

Letelt az 1 hónap türelmi idő. Sajnálattal közlöm, hogy újabb játékostól búcsúzunk, Akihiro Haruya karakter személyében.

Mindannyian –magatokhoz képest- jól megoldottátok a feladatot. Az idő leteltével, Kichirou-san egy dudát nyomogatva ordítja el magát, s hangosan felszólít benneteket arra, hogy tegyétek le kezeitekből az íróeszközöket. Nincs más dolgotok, mint átnyújtsátok a megoldott feladatsorokat. A vénembernek adottá válik a munka, s míg nem hirdeti ki a végleges eredményeket, addig nyugodtan elfogyaszthatjátok az ebédeteket.
Kichirou-san egy órás tollkoptatás után végül mindegyik feladatlapra rávési az osztályzatokat. Kiosztást követően megnézhetitek a jegyeiteket. Ez a szám hozzáadódik az előző nap pontszámához. A sorrendet felállítva maximális eredménnyel végzett az egyedül dolgozó Torao Soraijn, a sorban követi őt Tsukatani Aoi, valamint Ayumu Michiyo és Yamasaki Shizuka párosa, és szorosan ugyan, de egy jegyet rontva a Gross csapat.

A jegyek szemügyre vétele után Kichirou-san belefirkantja noteszébe az eredményeket, s mindenkinek gratulál. Az ellenőrzések után végül elbúcsúztatja Akihiro Haruyát, akit puskázáson kapott a feladat megoldásakor.

Aznap ESTE és a HARMADIK NAP

A következő nap feladata már este elkezdődik. Ha nem említette volna Kichirou-san, vacsora közben céloz arra, miért hagyott benneteket ma tovább aludni. Nagyvonalú viselkedése nem ismer határokat, főleg, amiért rövidesen berekeszti az étkezést, és ismerteti veletek -az ő furcsa módján- az újabb megoldandó feladatot.
Nyugdíjas korára rászokott az esti égbolt tanulmányozására. Sokat ücsörgött a domboldal tövében, és távcsövével figyelte az ég változatos, csillagos végtelenét. Úgy gondolta, hogy csillagképek alapján remekül tud tájékozódni az ember. Ezt az elméletét akarja bizonyítani a Ti segítségetekkel. Míg Ti a fotókon rágódtatok, addig egy hasonló éveket rúgó barátjával előkotorták a vándorbotokat, és felkerekedtek, hogy egy kis meglepetést hagyjanak az Óriás-hegy barlangrendszerében. Álló napokon keresztül tudna Nektek mesélni az öreg, hányszor élt át izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat a hegynél, viszont a sürgető idő miatt, csak a fontos információkat adja át.

Az előbb említett barátja jóvoltából sokszorosítottak megfelelő mennyiségű térképet, hogy könnyebben menjen a tájékozódás. Lényegében az eget kell figyelnetek, és az elétek kerülő úton bizalommal kell előre haladni. Mindenki egy és azonos úton indul meg. A dombtetőről be tudjátok mérni a csillagjegyek állását, irányát, majd a megfelelő irányba pozicionálva magatokat el kell indulnotok. Most a rengeteg, kusza, végeláthatatlan csillag lesz vakvezető kutyátok! Nincs megtiltva segédtárgy utatok megtételéhez. Csak ismerjétek fel a csillagképeket, és próbáljatok feljutni a hegytetőre!

A csillagképek/útirányok leosztása:
Torao Sorajin – Mivel Kichirou-san úgy gondolja, hogy eszes fiúval van dolga, így nem fél rád bízni az OROSZLÁN csillagképet. Összetett, és először talán nehezen összerakható képről van szó, azonban, ha enyhén NYUGAT irányba pillantasz, megleled az utat melynek megtétele ugyanolyan kusza, és rendezetlen lesz, mint amilyen maga a csillagkép. Kitaposott ösvény, melyet benőtt mára a gaz, és szúrós ágú bokrok változatos fajtái. Többet kell gyalogolnod majd, mint játékostársaidnak, hiszen át kell vágnod a mezőn, ahol kisebb rágcsálók, rókák, vagy vaddisznók nehezíthetik utadat. Egyetlen előnye abból származik, hogy a hegyre könnyebb feljutásod. Spirál alakban leírt, kapaszkodókkal megtámogatott, felfelé vezető utat keress az Óriás-hegy lábánál. Napfelkeltekor érsz a hegyhez.

Tsukatani Aoi – ÉSZAK felé kell nézned, hogy megpillantsd a SÁRKÁNY csillagképet. Az S alakot megformáló csillagok együttese bátorságra buzdít, és megindulsz egyenest előre. Az utad földúton halad, félúton azonban betérsz egy aprócska faluba. Az út csak annyira lesz megvilágítva, amennyire a házfalakon lévő olajlámpák halovány, narancssárga fénye pislákol. Egy furcsa, kenyérárus öregasszony nehezítheti utadat, aki mindenképpen rá akar majd beszélni, hogy vegyél egyet friss pékárujából. Mesébe illő, ijesztő, banya kinézete rosszat sugall, viszont döntésre kell szánnod fejedet. Ha előrelátó, esetleg szimplán szerencsés voltál, van nálad egy kis aprópénz, viszont ha nincs, akkor kénytelen vagy valamilyen úton-módon olajra lépni a banya elől. Kissé meredek, kapaszkodók nélküli út vezet majd fel az Óriás-hegyre. Napfelkelte előtt érsz a hegy lábához.

Ayumu Michiyo, Yamasaki Shizuka – Hasonlóan, Ti is ÉSZAK felé veszitek az irányt, azonban a HATTYÚ csillagképet követve nem tértek be a faluba. Helyette a falu melletti erdőn kell átvágnotok. Sűrű, zajos, és persze sötét. Nagyobb termetű állatok élnek itt. Farkasok, és medvék fenyegetése mellett, rengeteg pókfajta hálójába akadhattok fel, ha nem vigyáztok! Ha hangosak vagytok, könnyen megtalálhatnak az éjszaka vadászó állatok. Azonban a bagoly huhogása még nem bajjósló, csak találjátok meg azt az ösvényt, amely szemmel láthatóan jól ki van taposva. Kikecmeregve majd az erdőből (remélhetően épen, egyben!) megláthatjátok az Óriás-hegyet, és a további utat, mely korántsem lesz sétagalopp. Nincsenek korlátok, csak éles, lépcsőszerű vájatok, melyek enyhén meredeken közelíti meg a hegytetőt. Hegylábhoz hajnalban értek.

Kei Gross, Keiko Gross – Kichirou-san arra a következtetésre jutott, hogy azt az utat hagyja meg a párosnak, melyen először járt. NYUGAT felé kell néznetek, hogy meglássátok a PEGAZUS csillagképet. Egyszerű, kövezett úton haladtok végig, egyenesen az Óriás-hegy felé. Már azt hihetnétek, hogy ilyen pofonegyszerű, kellemes túrához van szerencsétek, ám az út egy leszakadt hídhoz vezet. Nincs mese, át kell gázolnotok az enyhe sodrású folyón. Csípős idő jár éjszaka, úgyhogy nem garantált, hogy megússzátok ezt tüdőgyulladás nélkül! A hegyoromhoz érve egyszerű, kitaposott, spirál alakú úton kell felmennetek a tetőre. Korlát nincs, omlásveszélyre ügyeljetek. Hegyaljára hajnalhasadáskor értek.

Remélhetőleg mindnyájan feljuttok a hegyre. Fáradtan, és elnehezült végtagokkal fújjátok ki magatokat egy percre, mikor megpillantjátok a barlangbejáratot. Sötét, hideg, és csöndes. Egyedüli lakója csak egy-egy denevércsalád, melynek tagjai hangra, fényre kiröppennek a bejáraton. Ezen kívül csak a patakba csöpögő víz hangját hallhatjátok. A szűkös folyosók végén egy cseppkőből faragott oszlopot találtok, melyen tojás pihen. Mindenkinek azonos színű. Juttassátok épségben a farmra ezeket a különleges, körülbelül strucctojás méretű tojásokat.

Megj.: ezek az irányok, csak kiindulópontok! Ha elindultok az úton, azok mindegyike a Hegy felé fog vezetni, csak különböző irányból közelítitek meg.

HATÁRIDŐ: 2012.08.31. -> aki nem ír eddig az időpontig, az automatikusan kiesik!

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Csüt. Aug. 23, 2012 11:51 am

The hangos dudát hallva, ami jelzi the misshonnak vége and be kell adni the lapokat még the lélegzetem is elakad. Olyan érzés fog el, mintha the nyelvtan órán szedné be Tanaka-sensei the dolgozatokat and olyankor az egész raibum leszokott peregni előttem, mert olyan ijesztő az egész, hogy milyen lesz guddo vagy baddo and fuh… no knowolom, hogy Hero~onii-san, hogy kezeli the dolgot, but biztos jobban, mint I, mert the neemuujében is benne van, hogy ő wan hiiroo, szóval biztosan jól áll hozzá no úgy, mint I. The sukuuru no minden esetben guddo… van, amikor nagyon baddo. The nagyok szerint az érettségi is nehéz! T-T Már előre félek, but Holmes-mesuta~ biztosan herupuz majd! Egyesek szerint the matek is nehéz, pedig szerintem pofonegyszerű! Surprised

Na, the lényeg the lényeg, hogy the para helyzet után lehetett eatelni, ami guddo is volt, mert már nagyon, nagyon éhes voltam. Ebéd közben azon tanakodtam, hogy vajon guddo lehetnek e a megoldásaink Hero~onii-sannal. Hero~onii-san is meglepően sokat knowolt the imeejiikről így no aggódom. Vajon the többieknek, hogyan sikerült? Pár falat között gondoltam megkérdezem őket, biztos no puroburemu, hogy erről sayelünk, no? Mivel mindenki leadta már the misshonát. Surprised

- Silence-chan, Mii~nee-chan! Nektek milyen imeejiitek voltak? Nekünk képzeljétek volt the bigu fal meg… meg Ejiputoi is! Nagyon kuruuk voltak! – mesélem el nekik, handomel mutatva, hogy mekkora is the biggu, legalábbis próbálom nekik elmutatni, mert no knowolom akkorára nyújtani the handoimet, amekkora valójában, így ez csak ritoru verzió. But the lényeg, hogy biggu and Silence-chan and Mee~nee-chan is biztos megérti. - Tényleg Silence-chan, hogy érzed magad itt? Surprised

Otthon the többieknek mindent be kell számolnunk ám’! – bólogatok biggu komolyan, mert kár, hogy the többiek kimaradtak mindenből the biggu paateeiből, mert biztos élvezték volna ők is meg minden.
Amikor Ojii-san szólni kíván the misshonnal kapcsolatban, kíváncsian fészkelődni kezdek the széken, amin üldögélek. Mint amikor wan dolgozat előtt the sensei is húzza az időt fölös szövegekkel and mi csak arra ueitolunk, hogy kerüljön kiosztásra the dolgozat, mert attól függ egész életünk! Na guddo, csak az aznapunk… but akkor is! Alig ueitoltam, hogy handobe kapjam the misshont javítását.
- Nooooo! Hero~onii-san! Wan jeggyel baddobb lett! TwT – húzogatom meg doresuját, miközben aizuügyre vettem the peepaat, amit handohez kaptunk and the misshont megoldását and annak javítását tartalmazta. And yes! Rontottunk wan teljes jegyet! But még így is második helyen álltunk… szegény Gross-booi and gaaru többet rontottak. :/ Pedig tuti ügyesek, meg milyen guddo, hogy ők is ingurisshul sayelnek]! *.*
- Good work! – vigyorogva mutatok nekik wan siker jelet jobbommal, hogy no búslakodjanak olyan nagyon, majd figyelmemet visszavezetem Ojii-sanra, amint rukkuzem, hogy sayelni szeretne még tovább. Amit sayelt teljes egészében meglepett… Hero~onii-san… csalt?! °o°
- Yuu… yuu átvertél engem? Karakuraizer Tuxedo-catet, Holmes-mesuta~ herupujét Aoitsont, the Rabugyár alkalmazottját Aoiditét wan személyben? I… I bíztam benned… Hero~onii-san! Miért? T-T – panaszoltam el neki. Észre se vettem, hogy puskázott, milyen csúnya dolog! Tanaka-sensei dolgozatainál is inkább felvállalom, hogy no knowolok semmit, mintsem kiírjam könyvből. Csúnya dolog! But ezt észre sem vettem! T_T - Silence-chaaaan, Hero~onii-san csalt… T3T – szipogva mondom Silence-channak Hero~onii-san galád tettét ismételve, nehezen dolgozom fel, hogy the társamat, akivel azt hittem fuaiyan – uootan But baddo! TwT Még az se vigasztal, hogy Taiga~onee-san is egyedül dolgozik, mert az ő paatonaaja is baddot tett vagyis… ueitoljunk csak… Mido~onee-chan mikor lett elküldve?! °o° Ezt the felfedezést még Silence-channak sem felejtettem el megosztani, mert tisztában voltam vele, hogy ez valami bűntény összefüggése...
- Silence-chan… - suttogva húztam lefelé the doressujánál fogva, hogy wan magasságba legyünk, mert Silence-chan magasabbI pedig meg ritoru vagyok, but Holmes-mesuta~ megsayelte, hogy majd egyszer bigugaaru leszek, akkor I is leszek magas, szóval no félek ez ügyben, mert Holmes-mesutanak igaza van mindig! - No rukkuztad véletlenül, hogy mikor tűnt el Mido~onee-chan? Mert I no! The raizerek egyik tagja eltűnt! Ezt no hagyhatjuk! I valami összeesküvést szimatolok, légy résen! Ha valami gyanús történik, jegyezd meg and sayeld el! Ki kell derítenünk mi áll az egész mögött! Eltűnt emberek, főleg raizerek… hah! No engedhetjük meg magunknak azt the kényelmet, hogy ezt békésen tűrjük! I Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson készen állok wan kutatásra and persze gondolom, hogy yuu is Silence-chan. Ugye számíthatok the herupudre? – rukkuzek rá komolyan, meg kell értenie, hogy ez így már no geemuu. Vagyis geemuu, csak komoly geemuu, no mindegy hova lépünk, mint the sakkban! Lehet, hogy the következő Mee~nee-chan lesz, mert the raizerek ismerőse… the raizerekre vadásznak? No engedhetjük, míg mi itt vagyunk wan raizernek and furendonak sem eshet baja, but no ám’!
Este the közös vacsoránál már ügyeltem arra, hogy nehogy ez legyen az utolsó vacsoránk, résen voltam, ahogy az wan nyomozótól elvárt! Beilleszkedtem and geemuuztam the szerepet, but közben felmértem the terepet. Knowoltam, hogy Silence-chan no ért ehhez annyira, így igyekeztem helyette is figyelni. Főleg, hogy az étel az ő gyengepontja. eatelés közben meglepett Ojii-san nyuu misshonának bejelentése. Este kint ólálkodni veszélyes! But the misshon érdekes! Now mit tegyek? TwT Nekem aludni kell este… Embarassed

Azonban the történet, amit Ojii-san mesél the csillagos imeejiikről meg wan mauntenről, túlontúl kíváncsivá tesz, mintsem az alvással hozakodjak elő.
Így hát, amint lehetőséget kapunk the pakolásra I nyomban Miyavi-nyanba rejtek némi ételt and italt, meg persze wan kötelet, ilyen túrára biztos kell, remélem találok kötelet, mert kiknowolja, mivel kell majd szembenéznünk Miyavi-nyannal, meg persze távcső is kell… lehet kapni vajon távcsövet… ugye yes?
The dombtetőn, ahova fellettünk vezetve, mint kiinduló ponthoz, nyomban the csillagokat kezdtem fürkészni and the imeejiit, ahogy the jelet kerestem fent az égbolton, amit the handomben is tartok. Ismételtem folyamat the dalocskát, amit the sukuuruban tanultunk földrajz órán… az „Előttem van noruto, hátam mögött sausu…” – ez szerint próbáltam megtalálni hol is van pontosan noruto.
- Sárkányocska and ritoru Sárkányocska az égeeeen! *o* Hát akkor, majd találkozunk the mauntennél! Rettsugo! – kiáltok fel, ahogy meglelem the sutaaimeejiit and nyomban el is indulok abba az irányba. Ritorut meglep, hogy Silence-chan and Mii~nee-chan wan ideig arrafelé jönnek, amerre I is megyek, sajnos végig no jönnek velem, mert ők tovább haladnak az ijesztő erdőn, melyen eddig is haladtunk, csak többen no volt rémisztő, egyedül viszont biztos no mennék be…
- Hát, akkor majd találkozunk… – sayelem Silence-channak and Mii~nee-channak, miközben tétován megindulok the házak irányába, ahol legalább van ritoru világítás, no úgy mint the földsutoriiton, amin jöttünk vagy az erdőn, amin Silence-chanék tovább mentek. Többször is körülnézek meg föl az égre, hogy megbizonyosodjak róla, guddo felé haladok e and no keveredtem el másfelé. Eléggé ijesztő így este sétálni, ráadásul annyira fáradtnak kezdem már lassan érezni magam. No szeretek este egyedül lenni, még guddo, hogy Miyavi-nyan itt van mellettem, but jobban örülnék Holmes-mesutanak, ha itt lenne mellettem… T3T
The Obaa-san, aki finomságokat árult nagyon szerette volna, hogy vegyek valamit tőle. Bár the Obaa-san olyan volt, mint the Sunoohowaitoból the uitchi, így megfordult the fejemben, hogy talán mérgezettek az árui, but olyan nagyon guddol rukkuzet ki az the sok finomság wan rakáson, amiket árult… így hát persze, hogy vettem, amennyi manee volt nálam abból biztos futotta wan – tsuu nyalánkságra. Meg már ennyi séta után kezdtem éhes lenni, még Miyavi-nyan is, pedig ő aztán sokat eatelt.
- Yes, szeretnék, tsuriit is, ha lehet. *w* – viszek a többieknek is ám’ kóstolót. Bár lehet, hogy the tsurii no lesz elég… Silence-chant ismerve. - Sőt inkább fuoot… ^w^” – növelem the számot, amíg kiknowolom fizetni addig szabad, még guddo, hogy az kyuuto kyattot tárcámat mindig Miyavi-nyanban tartom. The sutoriit további felét falatozva teszem meg, hogy no törődjek az ijesztő jelenségekkel, azonban mindent biggu nehezen Miyavi-nyanba kellett tennem, mert the maunten egyik sutoriitja került velem aizube, amit no lesz olyan egyszerű megtenni. Mint az extrém sportok, but no lehetetlen! Összeszedve magamat vágtam neki the sutoriitnak, bár elég kevés volt the[6i] kapaszkodó, így nehéz volt fogást találni rajta, [i]but Atamaga~nii edzései megtették the hatást, egész jól sikerült felmennem rakta, Miyavi-nyanra ügyelve, nehogy lenézzen and megijedjen. Aztán már láttam is the napocskát felkelni, miközben lassacskán felértem the tetejére. Ott Silence-chan and Mii~nee-chan alakját láttam kibontakozni the távolban, the másik irányból pedig még valakit, akit no láttam tisztán. But ezek szerint no I voltam Miyavi-nyannal az utolsó! *w*
- Mii~nee-chaaaan, Silence-chaaaan! – integetve szaladok feléjük, hogy átölelve őket átnyújtsam the finomságot, amit az ijesztő Obaa-santól vettem, aztán amint Taiga~onee-san is ideért, mivel ahogy odaértem láttam ki az neki is adtam the pékáruból. Majd elkezdtem mesélni azt the felemelkedő élményt, amikor sutoriit közben találkoztam the Gojira meg láttam csészealjat and the többi and the többi…

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Vas. Aug. 26, 2012 12:44 pm

Riadt nyúlként pattantam fel a helyemről, when öreg Kichirou bá’ megfújta a trombitát. Holy shit, most aztán garantáltan összecsináltam magamat. Még a ceruzát is kihajítottam a kezemből, hagy szálljon, amerre akar. Azért I hope, nem áll bele valaki szemébe. Nincsen kedvem küklopszokat pátyolgatni. Túl… rémisztőek. Arról not beszélve, összetörnek, és megesznek reggelire, ha már kiverem a fél nemüket. Nooo, szó sem lehet róla! Nekem világmegváltó feladataim vannak, nem végezhetem foodként. Hirtelen fel sem fogtam, hogy le kell adni a feladatlapot, csak akkor kaptam my mindhoz, mikor sis’ lökött rajtam kettőt. Így feltápászkodtam, és megmozgattam a csülkeimet. Szinte éreztem a bőrömön Kichirou-pa’ szúrós tekintetét. Úgy spuriztam vissza a helyemre, mintha leforráztak volna. Tűkön ülve járattam ujjaimat az asztalon, és vártam vajon mikor lesz hajlandó a flúgos old man kinyilvánítani a végleges eredményeket. Olyan érzésem támadt, mintha again iskolapadban rágnám a körmömet. Alig bírok magammal, míg a tanci kiosztja a fizika dogákat. Azt sem tudom, where bújjak, mikor ismét megkapom rá a karót. Hitetlenkedve pislákoltam, nem lehetek ekkora looser. És mégis. Utáltam a fizikát, és kémiát. Minek kellett ilyeneket learning? Csak a nyűg volt vele. Senkit nem érdekel, hogy egyik gömböc úgy gömböcöl a másikhoz, hogy szívószál lesz kettejük között. Come on. Ovis vackok magasabb szintre emelve. Ki nem tudna pálcikákat lil’ labdák fenekébe dugdosni?
Mikor végre párosunk is sorra került, nem is tudtam örömömben hüledezzek, vagy depressziós hangulatban legyen pozitív hozzáállásom. Végülis, magamhoz képest egész good a közepes jegy. Tuti az a tölcséres buksza kevert be nálunk! Annyira tudtam! Biztosan rosszul írtam le a nevét, or ilyesmi. Nade, azért Marsupilami-falva, vagy Macsu-micsu sem volt fenékig habos felfújt. Azt sem tudom where van ez a cucc, és még nekem kell megfejteni. Azaz nekünk. Legalább Keiko-chan smart volt. Benne nem kellett csalódnom. Ha már én nem lettem clever a családban, valaki azért csak akadjon már! If ezt tudnák az ősök, tuti hátsón billentenénk. Meg hallgathatnám a holy beszédet arról, minek jártam iskolába. Persze, hogy nem megyek mosogatni tizenévesen a lepukkadt kifőzdébe. Akkor inkább ragadjon rám kosz a schoolban. Kissé fel is mérgesedtem a gondolataim miatt, majd aztán azzal nyugtattam magamat, még nincs minden veszve! Simán megszerezhetjük magunknak azt a Démonitiszt vagy Angyalkavicsot, akármiről is legyen szó. Biztos nagy fless az egész, ha valami ékszerről van szó, max gyártatok belőle fuxot, esetleg gyémántfogat. Cool lenne úgy belibbenni a színpadra. Vakító smileom lenne, az fix.
Ennyi brain torna után, naná, hogy elfáradtam. Épp lépni készültem, mikor a fejemhez vágtak egy Rubik kockát, amit a lehető legfelháborodottabb arckifejezéssel kaptam kezem közé. But hiába ráztam meg a fejem fölött, az öreg már megint a zsebe mélyén áskálódott. Jobbnak láttam meghúzni myself. Fülem, farkam összehúzva kotrottam vissza a sorba, hogy ismét végighallgassam a next feladatot. Hogy én meeennyire lelkes voltam, komolyan. Ide a rozsdás bökőt, if not. (-__-)” Azt hittem ez sugárzik is on my face. Elsőre fel sem fogtam, mit is akar tőlünk ez a zakkant ember. Stars and képek. Ez eddig okay, de mi értelme van azokat követni, mikor mindegyik teljesen más irányba mutat? Hogyan jutunk el egy hegyhez, ha mindenki másfelé oszlik el? Rosszabb, mint egy összekötögetős rajzocska. Luckily Keiko összecsomagolt fontos cuccokat, így nem voltam meglőve. Eszembe sem jutott volna, ilyen feladat elé állítanak, mint kalandtúra. Egy pillanatra úgy éreztem magamat, mint Indiana Jones. De nem volt kalapom… sem ostorom, így erről a képről gyorsan le kellett tennem. Ha ezek nincsenek sis’ plüss csillámcsoda táskájában, akkor nem adja a feeling. Már pedig nem volt. Úgyhogy bánkódhattam volna az illatos Winnie the Pooh papírzsepim fölött, nem változott volna a situation. Ha lelőttek volna és a homoki cápákkal etetik fel my body, akkor sem tudtam volna kiigazodni a térképen. Volt aztán az égen mindenféle animals, de hogy belelássam a milliónyi, apró, csillogó pöttybe egy pegazus picturejét… lényegtelen volt, merre fordultam. Átfordítottam jobbra, megpörgettem balra a map, egyszerűen nem találtam. Elbuktam. Szégyen ide vagy oda, átnyújtottam Keikonak, hátha she találékonyabb. Végül csak meglódultunk valamerre. A vezetést őrá bíztam. Addig pedig játszottam a hősies body guard szerepét.
Kezdtem megbékélni azzal a tudattal, hogy sötétben mászkáltunk. Kajakra silence volt. Maximum a bogarak daloltak, azok az izék… crickets. Talán túlzottan is easy utunk volt. Pont ezen agyaltam, mikor az ösvény végén szimplán elfogyott az út. Tudtam-tudtam-TUDTAM! Ennyit arról, Kichirou-san milyen friendly ember. Volt út, nincs út, only leszakadt híd. Igen, kicsit megadta magát. Képzelem, mikor épülhetett. Fából a hidak nem szoktak just úgy leszakadni. Ez az északa lassan kezdte áthúzni a napi teendőimet: felkelni, túlélni, majd visszafeküdni. Kikerekedett eyeokkal baktattam a közelébe, majd lenéztem a riverre. Hiába néztem körbe, másfelé nem tudtunk továbbindulni. Nem volt mit tenni, itt biza gázoló madarakká kellett transzformálódnunk. Még mielőtt nekivetődött volna sis’ megragadtam a ruhácskáját, és előrevágtattam. Lemásztam hát a folyó mellé, és leguggoltam. Nyújtózkodni kezdtem, és belemártottam a tenyeremet, hogy meggyőződjek róla, milyen a sodrása, meg milyen hőmérsékletű. Basszus, iszonyat cold volt! (OAO)” Csak egy pillanatig volt a kezem benne, mégis úgy húztam ki, mintha jégkocka tartóban turkáltam volna. Szóba sem jöhetett, hogy Keiko ilyen waterben mászkáljon. Ezt tudattam is vele, majd hirtelen ötlettől vezérelve abban maradtam, hogy a nyakamba veszem.
- Nem érdekel, what mondasz. Vagy felmászol, vagy hátra fordulsz, és egyedül megyek tovább! Ebbe bele nem teszed your legs!
Fogalmam sem volt, mi mást tehetnénk. Gumicsizmával sem számoltam. Bárhogy is tettünk, végül átjutottunk. Nem mondom, really fáztam. Olyan voltam, mint az ázott dog. Reszkettem bőven, a két hete hűtőben hibernált kocsonya is megirigyelné a mozgásomat. Már csak egy laza séta volt hátra, egyenest a hegyre. Hogy én mennyire imádtam ezt a túrát. (X__x) De here, a cél előtt párszáz méterre nem adhattam fel. Menni kellett! Gross-i büszkeségem nem hagyná, hogy fehér zászlót lengessek. Na meg aztán érdekelt, what rejthet a barlang belseje. Ennyi rémisztgetés után az ilyen már meg sem kottyanhat. Gondoltam még a hegy lábánál, naivan. A távolból, mintha kezdett volna a Sun ébredezni, de nem volt sok kedvem a tájat bámulni. Tényleg fáradt voltam a kalandpark vége felé. Azért beszaratósra sikerült a barlang belseje. Főleg, when kicsi bőregerek a fejem fölött elhúztak, mint a katonai repülőgépek. Azt hittem a hajamat is leviszik. Csapkodtam, mint valami hisztis bitch. Még szerencse, csak sis látta a produkciómat. Idegen, ha ilyet saw, tuti a farmig rohan. Azt gondolná, zárt osztályról szabadult elmebuggyant vagyok. Miután magamhoz tértem, újra egyenesbe állítottam a zseblámpát, majd a folyosó végén megpillantottam az oszlopot, amin egy bazinagy egg pihent. Természetes, hogy semmiről sincsen fogalmam. Azért kíváncsian közelítettem meg sissel a tojást. Remélem nem fog kiugrani belőle valami szörnyeteg, mert akkor tényleg összecsinálom magamat.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Csüt. Aug. 30, 2012 12:35 am

Békésen merengett magának, egészen addig, míg egy kisebb szívroham kíséretében majdnem hátraesett a székével. Elég hatásosan adta a tudtukra az idős ember, hogy letelt a feladat megoldására kiadott idő. Sky-t ráadásul még váratlanabbul is érte, lévén gondolatai nem erre kalandoztak. Miután visszanyerte egyensúlyát, és mellkasához kapva néhány mélyebb levegővétellel igyekezett normalizálni a pulzusát, be is nyújtotta a feladatlapját, és türelmesen kivárta, míg megkapja az eredményét. Látva, hogy egyedül ő teljesített maximális pontszámmal, egy kicsit zavarba jött, mert egyáltalán nem szeretett volna strébernek tűnni. Egyszerűen csak véletlenül pont olyan képeket kapott, amiket felismert. Látva a többiek kijavított feladványait, akadt közöttük, amire biztos nem jött volna rá magától. Egyszerűen csak szerencséje volt. Ezzel a konklúzióval zárva saját maga meggyőzését kanalazott bele az elé kitett ételbe. Hamar megállapította, hogy nagyon is ízlik neki az itteni koszt. Valószínűleg azért, mert abból van készítve, amit az öregúr itt megtermel magának, nem pedig mindenféle ki tudja honnan származó hipermarketből szerzett alapanyagokból dolgozik. Ezt most nem azért mondja, mert annyira finnyás, csak szeret figyelni arra, hogy lehetőleg szándékosan ne mérgezze az egészségét mindenféle kétes eredetű táplálékkal. Az ebéd befejeztével a nap, vagyis a délután hátralévő részét azzal töltötte, amit délelőtt félbehagyott. A birtokon sétálgatva, persze sosem túl messzire elkóborolva, fedezgette fel a helyet. Nem mert nagyon elbarangolni, mert ki tudja milyen, a tegnapi almakukacokhoz hasonló lények tanyáznak még az öregúr kertjében. Szó mi szó, minél többet nézelődött körbe, annál bizarrabbnak tűnt a hely, de mégis volt valami megmagyarázhatatlan bája. Mármint hiába nem akarta elhinni Sky, hogy ez valóságos lehet, már többedik napja van itt saját megkérdőjelezhetetlen valójában. Egyedül az nyugtalanította, hogy odahaza vajon aggódnak-e a hirtelen eltűnése miatt. Szegény Umi valószínűleg már a századik nem fogadott hívást hagyta a postafiókjában. Többször próbálta már elővenni a mobilját, de itt úgy látszik nincs térerő. Mostmár tényleg rá fogja szánni magát, hogy megkérdezze az öregurat, hogy nincs-e valami módja annak, hogy hagyjon egy rövidke üzenetet, hogy minden rendben van. Nem akar semmit kifecsegni, ha erről van szó! Csak aggódik, hogy aggódnak érte.
Az újabb gyülekező alkalmával megint egy kicsit kevesebben lettek. Kichiro-san tényleg vasszigorral ítélkezik a résztvevőket illetően. Nem gondolta, hogy most is egy feladat miatt hívta össze őket, de amikor a kezébe nyomták a csillagtérképet, hatalmasakat pislogva nézett vissza, hogy tényleg jól hallja-e amit hall. Nem szeretett éjszaka kóborolni még a kivilágított utcán sem a városban, nem hogy egy erdei-mezei ösvényen a halovány holdfényben. Ez most egy kicsit belé állította a frászt, mert nem állt túl jó barátságban a sötéttel… főleg egyedül. Mert ahogy látta, mindenki saját megtalálandó ösvényt kapott a közös cél felé.
- Egy zseblámpát sem kaphatunk esetleg? –kérdezte meg félszegen, de úgy tűnik nem jutott el az illetékeshez. Hamarosan azt vette észre, hogy szépen faképnél hagyták az egy szál térképpel a kezében. Nagyot fújtatva próbálta összeszedni magát, és tanulmányozni kezdte a papirost, már amennyire a fényviszonyok engedték. Telefonjának annyi hasznát vette, hogy kijelzővilágítása egy kis pislákoló fényt nyújtva segített jobban megvilágítani a feladványt. Ahogy felpillantott az égre hirtelen majdnem fenékre esett attól, amit látott. Talán soha az életben nem látott még ilyen gyönyörű csillagos eget. A városban, sőt a kisvárosban is, ahol felnőtt, a mesterséges fényektől csak a csillagok töredékét lehet tisztán látni az égbolton. Itt viszont szinte az egész, földrajzatlaszba illően ott virított felette. Kicsit meg is babonázta a látvány, és kellett néhány perc, mire rájött, hogy ez igazából csak megnehezíti a dolgát. Eközött a temérdek csillag között kellett megtalálnia azt a csillagképet, ami majd útjára indítja. Elsőként próbált valami kiindulási pontot keresni, hogy irányba tudja állítani a kezében tartott segédletet. Hosszas hümmögés után sikerült felfedeznie egy egyszerűbb csillagképet, amit aztán a térképre helyettesítve, már nagyjából kiszámítgathatta, hogy merrefelé nézzen, hogy rábukkanjon az oroszlánra. Sok hunyorítás, és kitartott mutatóujjal lépegetés eredményeként végül sikert könyvelhetett el. Majdnem száz százalékos bizonyossággal ki merte jelenteni, hogy megtalálta a keresett irányát. Néhány felszeg lépést téve a csillagkép felé, rövidesen tényleg egy ösvényt érzett a lába alatt. Aprócskát szusszanva nyugodott meg, hogy legalább nem tart rossz irányba. Viszont a sötéttől való nyugtalansága továbbra sem enyhült, sőt talán csak egyre erősödött is, ahogy egyre haladt előre. Egyáltalán nem haladt gyorsan, bármennyire is szeretett volna mihamarabb célt érni, mert félt attól, hogy esetleg észre sem veszi és letér az ösvényről. Azt pedig nem akarta megkockáztatni, hogy a kelleténél jobban elvesszen a rengetegben. Tehát muszáj volt olyan tempóban haladnia, hogy biztosan tudja, hogy még mindig a kijelölt útvonalon halad. Ez viszont koránt sem volt egyszerű. Érezte a talajt, de időről időre mindenféle bokrok állták útját, amiken bozótvágó híján, a lehető legkisebbre összehúzva magát kellett átvergődnie. Jó néhány karcolással gazdagodott, mire átért rajtuk. Sőt, az egyik lejtősebb szakaszon még meg is csúszott és szépen orra esett egy kiálló gyökérben. Egyre inkább pánikolni kezdett, és mire kiért egy nagyobb mezőre, már nem hallott mást, csak a fülében lüktető szívdobogását. A nyílt terep egy kicsit bizalomgerjesztőbbnek tűnt, legalábbis abból a szempontból, hogy így könnyebben észrevehette, ha valami közeledik felé. Itt már kicsit sietősebbre is vette a tempót, hogy mihamarabb keresztülérjen rajta… mert az, hogy ő észreveszi a potenciális támadóját, azt jelenti, hogy az is észreveheti őt. Ez pedig majdnem meg is történt, mikor úgy a tisztás felénél járt. Hirtelen egy róka ugrott ki elé a valószínűleg a közelben a földbe ásott rókalyukából, ő pedig annyira megijedt, hogy reflexből láthatatlanná válva esett fenékre. Mikor úgy érezte elmúlt a veszély, vagyis már nem hallotta az aljnövényzet zizegését, óvatosan feloldotta álcáját, és sietős léptekkel tette meg az út hátralévő részét. Mikor megint gyanús motoszkálást hallott maga mögött, újfent bevetve láthatatlan leplét váltott futólépésre, míg el nem hallgatott a zaj.
Már jó ideje gyalogolt, de még mindig nem érezte úgy, hogy jutott volna valamerre. Főleg mivel a hegy, ahova elvileg el kell jutniuk, még mindig teljes magasságában tornyosult előtte. Épp mikor már kezdte volna megkérdőjelezni magát, hogy tényleg jó irányba halad-e, az ösvény egy meredek hajtűkanyart véve váltott át a hegy felé kanyargózó szerpentinbe. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek az emelkedő, főleg hogy Sky már eléggé fáradt volt az eddigi gyaloglástól és a sok stressztől, amivel paranoiája bombázta. Mielőtt nekivágott volna, beiktatott egy néhány perces pihenőt a hegy lábánál. Aztán összeszedve erejének maradékát gyürkőzött neki a feljutásnak. Segítségére volt, hogy lassan már világosodni kezdett, így nem kellett attól félnie, hogy a sötétben esetleg rossz helyre lép, és visszacsúszik a lejtőn. Na meg a közérzetére se volt elhanyagolható hatással a lassanként a horizont alól előbukkanó Nap. Egyre feljebb érve a kedve is kezdett javulni, annak ellenére, hogy egyre fáradtabb volt. Elérve a hegy tetejét, hatalmas fújtatással dőlt ki a barlang bejáratánál, ahol már néhányan ott időztek. Miután kellőképp kilihegte magát, nagyot nyújtózva ülő helyzetbe tornázta magát, és kigyönyörködte magát a napfelkeltében.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Vas. Szept. 09, 2012 4:35 am

Szívinfit kapva vágódtam hátra székemről, amikor felcsendült a duda. Én még nagyon mélyen elveszve a részletekben törtem kőkemény fejemet, kipattanjon belőle az utolsó, vagy utolsó előtti helyes megfejtés. Már nem igazán tudtam, mert annyira megijesztettek Esmeralda-ból hirtelen a King Kong áldozati szűz lánya lett USA-ben! Teljesen összegubancolódtam, így a végére semmit se tudtam bro-nak súgni, csak az asztal alól felkászálódva dörmögtem, mikor fogom kitekerni Kichirou apó nyakát. Ki se látszódtam decora-k szégyenére a vörös posztóval fémjelzett dühből, míg az asztalon malmozva döfködtem indulaton ebédemet és várakoztam bőszen feszengő bro-val, mi lesz komoly tanakodásunk eredménye. Engem különösebben nem érdekelt a végeredmény, kivéve, ha nullát kapunk. Akkor megetetem vele a mamuszát, összeszedem mindegyik elhajigált játékát és olyan műanyag kocka villámháborút indítok ellene, garantáltan padlót fog! Én, Keiko Gross, egykori softball játékos, manapság, elkötelezett pacifista, úgy, de úgy képen hajítom színes legó figurával, sírva fakad mindegyik világbékére törekvő szervezet! Az én végtelen türelmemnek is vége szakad egyszer! Jobb, ha nem bőszít fel, mert, mert nem és kész!
Szerencséje azelőtt hirdette ki az eredményt duvadként három részletbe haraptam volna evőpálcikáimat. Kissé lelombozott sereghajtókká léptünk előre, de bro vállát elszánt amazonként paskolva győzködtem, kövi feladatban visszavágunk. Idővel rájöttem nagyvonalú kijelentés volt a hevesség tüzében, mert az a csillagászati bemutató cseppet kiakasztott. Nem értettem a formákban álldogáló, vagyis foszforeszkáló égitestekhez. Annyival beértem szépek meg jó őket nézni. Tankönyvben még valahogy összekötögettem a pontokat kiadjanak egy-egy alakzatot, de folyton lehurrogtak. Tancsi néni mindig leszidott, hogy ne állítsam van Pucca, csirkeláb, meg Gizmó forma, hiába mutogattam a fényképen, rózsaszín tollal behúzott vonalak között lapuló állatokat. Életem nagy csalódása volt. Azóta egyetlen egyszer sem kényszerítettek bele, mindenféle csillagászati zsenivel randizva égjek, fogalmam sincs mit mutogat az égen és akkor is létezik csirkeláb, vagy Gizmó! Hagytam az egészet a csudiba, messzire kerültem az asztro-mókusokat. Erre, most rá akar venni egy bugris öregember, feladjam tiltakozásom? Na jó! Mindent a családért! Feláldozom magam! Megmutatom okosabb vagyok, mint látszik és valahogy kiigazodom a térképen. Eleinte ráhagytam bro-ra a tanulmányozást, addig gyorsan elsiettem felmarkolhassak néhány fontos dolgot. Légyirtó, légycsapó, moszkitó csípésre krém, zseblámpa, pokróc, kézfertőtlenítős törlőkendő, kötél hiányában a hálózsákomból kilógó, másfél méteres foszforeszkáló madzagot, müzli szeletek energiapótlásra és víz a túlélésre. Szerintem egész pofás túra csomagot zsákoltam be, méghozzá rekord idő alatt. Három perc alatt a zoknimat se szoktam felvenni, nem, hogy kiránduló holmit állítsak össze.
Hátamra véve a rendíthetetlen és semmi esetre se hagyhatjuk el pakkot szökdécseltem vissza bro-hoz, aki még mindig kétségbe esetten tanulmányozta a térképet. Nem szidhattam le, hiszen ugyanolyan arab volt számomra is, mint neki. Jó pár percembe beletelt, mire szorgalmas pörgetések árán kiderítettem, egyáltalán melyik a teteje, vagy alja. Utána már tényleg nem tudom, meddig vakargattam homlokom az égboltot kémlelve, ugyan hol lehet az egyszarvú csillámpóni, mire kibökte szemem az a sánta szamár. Örömömben felsikkantva bökdöstem rá, mialatt ide-oda cikáztam zseblámpánkkal. Kész vészjelző lézer műsor lehetett a közelben tanyázó lakosságnak, de nem érdekelt. Boldogabb voltam, mint egy két éves, sikerült rálelnem. Kicsattanó jókedvemben bro-t ölelgetve húztam ki magam, ahogy ráböktem a megfelelő irányzékba. Egyszerű kavicsos földút. Kissé nehezebb pályára számítottam. Gyanúsan nem volt benne semmi buktató, ami vagy azt jelentette az a szamár még se az én szamaram lehetett és rossz felé jövünk, vagy Kichirou bácsi vártnál szenilisebb.
-No-no-no! Állj le, bro! Here nem lesz senki ill! Lovely az önfeláldozásod és sister szívem hatalmasra dagadt, de nooo~h! Kitalálok something, csak give me néhány minutes!–
Csalapáltam kezeimmel tiltakozásom egyértelmű jeleként. Majd gyáva egérként hagyom szegény bro nyakig merüljön ebbe a jéghideg vízbe és tüdőgyuszit kapjon. Szó sem lehetett róla. Azonnal kezemet felemelve helyezkedtem gondolkodó Micimackó pózba. Nyelvem hegyén éreztem a megoldást. Tudtam, mit kéne tennünk, még se akart azaz utolsó szikra bevillanni. Jól megtermett felfedezőként lestem körbe a környéken, mivel lehetne helyettesíteni a hidat és megúszni szárazon. Pásztáztam, szüntelen pásztáztam a környéket, amikor bumm, megcsapott az istennői sugallat. Tenyerembe csapva pattanhattam fel, hogy Gross-i hősnőként feszítve mutathassak rá egy termetesebb fára. Rájöttem a megoldásra! Kidöntjük és nemes egyszerűséggel átsétálunk rajta! Pofonegyszerűnek tűnt elméleti síkon, csak arra nem gondoltam, mivel fogjuk a patakba kényszeríteni. Annyira lelombozott ez a kicsike részlethiány csalódottan fújtatva dobbantottam egyet. Sikerült valami korhadt gallyat telibe trafálnom, ami nem elég megijesztett, még rávezetett a probléma megoldására. Volt nekem egy nagyon, de nagyon jó technikám. Nem sokat használtam, mert a körmeimet féltettem. Sokáig tart egy ilyen színes, kövekkel díszített műalkotást elkészíteni, persze a kényszer, ha megkívánja, hezitálás nélkül lemondok róla. Jelenlegi szorult helyzetünk, pedig nem tűrt halasztást.
Kisebb számításokkal felmérve, merről üssem a fát és nagyjából mekkora erőre lenne szükségem, dobtam oda bro-nak táskámat. Felszívva hősies amazon tüdőmet futottam neki a gondosan kiválasztott törzsnek. Kézfejembe koncentráltam lélekenergiámat, ahol kicsike gömb - tama - keletkezett, majd amekkora erővel csak bírtam, odasóztam vele szerencsétlen fának. Nagyot nyekkent a váratlan fordulattól, de nem dőlt ki. Úgy döntött, keményen próbára tesz. Kénytelen voltam még egyszer nekirugaszkodni, mire hajlandó volt, óriási recsegések közepette folyóba dőlni. Elsöprő sikeremen öklömet megpuszilva pattogtam két sort.
-Yess, okey! Egyenesen straight, bro!-
Pózoltam rendíthetetlen hősként a remélhetőleg pontosan abban az irányban található hegyre. Az indulással, viszont kicsikét várnom kellett, mert bro valamilyen oknál fogva sokkot kapva bukfencezett a vízbe. Alig bírtam felkanalazni a fára. Még szerencse eszébe jutott a sötétben világító madzag, amivel igazi cowboy-ként meglasszózva húzhattam fel a törzsre. Már ez nullára merítette Duracell elemeimet, hát még a hegymászás. Tüdőmet készültem kiköpni, mire felértünk a barlanghoz, ráadásul bro annyira vacogott, fogai kocogásától visszhangzott az egész környék. Szívem szakadt meg érte, nem sikerült kivédeni az ázást. Próbáltam kicsikét melengetni szőrme béléses pulcsimmal, hátha segít rajta valamicskét, mialatt előhorgásztam pink zseblámpánkat. Óvatosan lopakodva cammogtam bro sarkában, még karját is megragadtam, nehogy elkeveredjünk egymástól, aztán ki tudja mi lesz. Nem szeretném, ha itt érne a vég!
Minden aggodalmam ellenére, egész zavartalanul jutottunk el a tojáshoz. Útközben bro kapott némi denevér hajkurászó sikongató frászt, de ezen kívül semmi baj nem ért minket. Ez kezdett megint szörnyen gyanús jelenség lenni. Átverés illatát éreztem a levegőben, csakhogy a tojás annyira lefoglalt, mármint leendő tartalma megszállott Pokémon rajongóként pattogtam körbe. Érdeklődve tapasztottam rá fülemet, hátha hallok mocorgást és szökdécseltem, minden szögből megleshessem van e rajta repedés. Sziporkázó lelkesedésben úszva ácsorogtam előtte, még is miféle állatka kelhet ki belőle és komolyan a miénk lehet. Gyerekkorom óta szerettem volna saját pokémon-t, erre lehet most, ma, ezen a szörnyű estén teljesül az álmom. Rögvest védelmező anya állatként emeltem karjaim takarásába leendő kicsikémet. Elkérve bro-tól a táskában lapuló pokrócot csavartam be gondosan csöppségünket, mielőtt visszaindultunk volna a farmra.
-Parents leszünk, bro!♥ What legyen a kicsikénk name? Szerinted boy vagy girl lesz?♥-
Simogattam csillogó szemekkel drágaságos tojáskánkat, ahogy képzeletben már messzi jövőben lavíroztam, miként nevelgetjük tündéri pokémon-unkat…

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Okt. 22, 2012 10:25 am

- Anoo… - pislogtam jó sokat, mert nem is egy párat, hogy mire is akar kilyukadni Sizu-chan, mert hát nem igazán értettem, hogy milyen meglepett repcéről hirdeti az igét, és ki akar csapot állítani a Raizerek mellé hozzánk, vagyis hát, é végül is annyira nem értettem, merre forog a beszélgetés kereke, hogy a végén csak a tapsifüles vilángolta meg a lelkemet. *o* - Hát persze, hogy semmi baj sincs itt, Shii-chan, én hiszek neked, bár azt igazából nem tudom, hogy mit kell értsek, de biztos megértem majd, ha egyszer oda keveredek, hogy meg kell, hogy értsem, amit most nem értek, vagy… öhm… miről is volt szó? ^.^”
Meglehetett, hogy megvolt a csöpikét elkeveredésem, de annyira nagyon akkor is nem értettem, és nem is tudom, és igazából hiába nem értettem, hogy mit nem értettem, ezen olyan sokat nem lehetett gondolkoznom, mert akkorát ugrottam, hogy leestem a székemről, úgy megijedtem. O__o Nagyon hangos és nagyon ijesztő volt Kukurikú bácsi és ég úgy kukúzott is, hogy igazi ríkús volt, és aztán meg már addig-addig, hogy még színes is lett, mert hát azt nem tudom, de biztos, hogy boldog volt, hogy meg tudtuk oldani majdnemre a feladatot, meg hogy hát például a kedves fiú, aki egyedül maradt, mert hogy szegény Midori-chan lesérült, szóval, hogy ó volt a legügyesebb, meg Aoi, és kyaa, Aoi-chanra annyira de nagyon bszke voltam, hogy ebéd közben mindenféle boldogságos kisnyusziérzésemet meg is osztottam vele olyan csillámlón, hogy majd kivilágítottam a saját pici szememet is. Surprised

Aztán gyorsan elcsepergett a pergetett, mert hát megtörtént, hogy én egy kicsit nagyon elszunyókáltam az ebéd után valami fa alatt, csak hát mikor én ott ücsörögtem, akkor még árnyék volt, aztán meg nem, mikor már felébredtem, mert hát úgy odasültem, hogy nagyon. O_o” Néhol egy kicsikét nem szerettem volna, de mégis piros lett a bőröm, és hát kicsit fájt, és mire meg este lett, hát addigra már teljesen nem is akartam mocorogni, de hiába volt a nemakarás, mégis éhes voltam, mert akkorát korgott morgó pocakom, hogy azt még a hetedik héthatáron túl is nagyon tisztán érthetően hallhatták, hogy morcos cukorbolygó követeli táplálékát.
Éppen ezért, végül is egészen addig elszenvedtem magam, hogy oda keveredtem, elértem a táplálékig, és addig tankoltam, míg Kukurikú bácsi megint nem kezdett beszélni, és hát egészen meglepett, hogy a mai napon többször is szónokol hosszú monológokat, mert hát nem mindig van ám ilyen fenszi alkalom, hogy a játékdobáló kicsitijesztő bácsi ennyi mindent beszél, de végül is kiderült, hogy nem is akármiért mondja, amit mond, hanem azért, mert most hirdeti ki, hogy milyen híres-hírhedt új feladatot kapunk a nagyon is sötétben. O____o Már hallásra is teljesen ijesztő volt, hogy majd én, pont én el fogok találni a csillagokkal egyetemben valamerre, amerre el sem láttam, mert hát vaksi voltam, mint egy vakondok, aki olyan kis aranyoska volt a mesékben, mert mindig adtak rá szemüveget, és hát onnan tudom, hogy a vakondokok azok ilyen kis vaksi aranyoskák, meg hát egyébként is sem értem pontosan, hogy miért a vakondok, mikor azt nem tudom, mi az az ondok, mert a vak az még csak lehet azért, hogy olyan kis mini nemjóllátó guvikái vannak, de hogy az a többi, szóval eléggé megzavaró volt, hogy így elásódtam a föld alá, és hát nem is akartam előjönni. Épp csak annyira működött rendesen a mozgókám, hogy lapátolni tudtam befelé a kicsi pofimba a sok kaját, ami aztán végtelen pocakos bendőmben kötött ki, és ott lötyizett, hogy már mozdulni is alig nagyon nem tudtam, és akkor még azt akarta Kukurikú bácsi, hogy menjünk ki a sötétbe, és bizony, hogy nem csak én, hanem mindenki más is, és még Aoi-chan, és egyedül, pedig ő egy pici és cuki kislány, és én nem akartam, hogy egyedül kelljen elmennie, pedig hiába akartam tiltakozni, mert nem tudtam, hát ahogy csápolva ugrándozni kezdtem, már is vissza lezuttyantam a nagy fenekemre, mert hát annyira nem ment ez a csalapálás téma a sok fájástól, hogy annak is örültem, egyáltalán élek.
Akárhogy is nem akartam elengedni se Aoi-chant, se magamat, se senki mást, hogy este kóricáljon, mikor tiszta ijesztő a sötétben minden, Shizuk-channal nekünk is el kellett indulnunk, mert hát nem akartam, hogy miattam veszítsen Shii-chan, bármi is volt a tét, mert lehet, hogyha lemaradunk, vagy ilyesmi, akkor nem is tudom, mi lesz, csak hát mégsem maradhattunk le. Ahogy ott álltunk a dombtetőn, még elbúcsúztam Aoi-chantól, és nagyon az orrára kötöttem, hogy vigyázzon magára, mert ha nem vigyáz, akkor én sem tudok, és akkor nem lesz vigyázás, és ha valami baja lesz, akkor nagyon szomorú leszek, és ügyes legyen, és nagyon sok dolgot mondtam még neki, és aztán végül elindult, én meg még akkor jutottam el odáig, hogy Shizuk-channal kitaláljuk, egyáltalán mit is akarunk keresni, mert hogy nem sokat, még egy kicsit kukucst is alig láttunk. Nagyon megvilágosító felvilángolás támadt burámban, mikor nyikorgó végtagokkal robotizálva túrtam fel zsebem, hogy majd valamit úgy is találok, és hát végül meg is találtam, amit nem is kerestem, de előkerült. Ott rejtőzött a csilli-villi csudiklassz kis nyuszitelefonom, aminek tényleg nagyon nyusziformája volt, csak éppen használni nem nagyon tudtam még mindig, mert olyan egy csúcstechnológia volt, hogy így csak bizergélni kellett az ujjammal, aztán arra csinált egy csomó dolgot, olyat is, amit én nem is akartam, meg azt sem tudtam, mik azok, de valamennyire már azt is megtanultam, hogy mennek a dolgok, például, hogy van rajta egy olya dolog is, hogy van neki egy kis ledje, és ott csinál nekem akkora fényt, hogy hatalmasat. Surprised

Aztán, hogy sikerült így felvilágosítani magunkat, már csak azt kellett megtudnunk, hogy merre is van a mi csillagképünk, ami egy hattyú volt, és a hattyú ám az egy nagyon szép állat, mert már láttam én is, és tényleg nagyon csincsa, és fehér, és szép, és madár is, nem HAL, amiből aztán kijön az egyelet, hogy kiesik belőle egy csomócska plusz, ami nagyon benne van a HALban, de csak annyit, hogy nem HALacska, mert egyébként meg a vízen uszikál ő is egy csomót, csak nem a vízben, szóval hát ez most ilyen, de igazából a mi hattyúnk meg aztán még úgy se HAL *w*, mert ha az lenne, akkor nem lenne az égen, és hát a miénk az volt, és meg is volt, úgy nagyjából nagyon sokadszorra, mert hogy szerintem egyik sem volt olyan hattyú, mint például a mesékben szokott lenni, hogy ott minden nagyon olyan formájú, amilyen tényleg, és nem csak úgy rá van fogva. Surprised

Bizony!
Szóval, mikor is megtaláltuk, amit kerestünk, és hát nem akarom azt állítani, hogy gyorsan ment, mert nem ment gyorsan, mert még egyszer sem kellett ilyesmit csinálnom, és semmi hasonlót sem, és hát nem tudtam, hogy akkor is most egyáltalánban merre is vagyunk, a végén Shizuk-channal rettentő nagy tanulmányozás után kiszúrtuk azokat a pontocskákat az égen, amik csak nekünk vilángoltak, és küldték a felvilágosító magassásog fényt, hogy valamerre le tudjunk indulni, amit meg is tettünk, mert igazából nem tudtuk, hogy gyorsan, vagy lassan kell-e, de hát mindenesetre elindultunk. Már épp felderült volna a szívem, hogy nem is lesz annyira félelmetesen ijesztő kis utunk, mert ott fénylett előttünk egy kis falu is, némelyik ablak szép sárga fénnyel boldogan kukucskált ránk, és hát ekkor úgy szíven ütött a gonosz istruktőr intrika, hogy nem is tudom, mik ezek a szavak, de hát el kellett kerülnünk az emberkéket, pedig ők már lehet, hogy valamennyien nagyon is szunyókáltak, és mégis, és nem volt elég, hogy el kellett mellettük haladnunk, de még hozzá egy szörnyen sötét, és szörnyűségesen brutálisan rémisztő erdőn át kellett araszolnunk az Órás-hegy felé, pedig én igazán nem akartam sem óriást, sem órát, sem óriási órát, de hát ez volt a feladat, és végül is világítottam csodacsillámnyuszifonommal, de még így is nagyon félelmetes volt a hely. T.T
Ami még jobban elrontotta, hogy nagyon borzasztóan rettenetes lett, az akkor történt, mikor egy hirtelen bekövetkezett fénykimaradás után kaptam egy nagy maflást az élettől, aki most egy nagyon gonosz, és eléggé elkorhadt, de még szárazleveles nem tészta, hanem faág volt, és hát nem volt elég, hogy megadta a magáét, még utána alig tántorogtam tovább egy lépést, úgy ki is gáncsolt valami garantáltan erkölcstelen gáncslovag, hogy csak úgy repültem előre, még a csillámcsodanyuszifon is elszállt a semmibe. Nagy nyöszörgés közben szedtem össze magam csörgő-morgó bokorként, hogy majd szépen felkutatom a nem is láttam merre szárnyaló bigyót, amit olyan nehéz volt kezelni, hogy nem is nagyon értettem hozzá, ahhoz meg még úgy sem, hogy mindig pont akkor fusson ki az akusikijéből, hogy hát amikor épp kellett volna, és például, ha most nem sötétedik el, akkor akkorra fényereje lett volna, hogy mindenképpen megtaláltam volna, így meg hiába tapogattam a földet, az eget a mindenséget, sehol sem volt. T_T
Kerestem egy darabig, meg Shii-chan is nagyon kedvesen túrta nekem a földet, mikor végül már feladtuk, hogy az életmentő kutatóexpedíció majd sikerrel jár, és valamerre el is kezdtünk továbbmenni, de igazából én nem tudtam, hogy merre, mert aztán egyébként sem tudtunk volna megmondani, eddig merre tartottunk, csak, hogy bejutottunk az erdőbe, és aztán kész. Botorkáltunk kicsit, meg mivel olyan szottyadt szutyi voltam, hogy nem is igen figyeltem, merre sikerül mennem, csak úgy valamerre, nagy lendülettel botlottam bele valamibe, aminek megmutattam, hogy még így is micsoda buldogdózer vagyok, mert elreptettem egy pár centivel, vagy méterrel, vagy hát nem volt nálam mérőeszköz, és csak akkor láttam ám meg, hogy hát olyan pinkypie szerűség volt, és nem is akármilyen, hanem nyusziformájú, bár egészen nem is látszott a színe, csak az, hogy olyan nagy és sötét folt, és pont a szememnek valóan csillámnyusziskás alakja volt, amire annyira rá tudtam tapadni, hogy nagyon homokozós kis nyuszisütiformákat láttam mindenütt.
Boldogságomban szárnyra kaptam, és teljes lendülettel rohanva vetődtem rá, hogy nehogy még egyszer megszökhessen előlem, mikor is egy akkorra hatalmas póklakáson át születtem újjá, hogy teljesen becsomagolódtam a vékonykicsi láthatatlan szálakba, és mivel az nem volt elég fúj, ahogy az orrom hegyéig még valahogy csak-csak elláttam, hát nem egy óriási hatalmas nagyonnagy pók ücsörgött a trónján velem nyolcszemem, amire nem tudtam mást válaszolni, mint hogy olyan hangosan felsikítottam, hogy a szemem összeszorításával kabart szél vigye le onnan a jószágkirályt, ne nekem kelljen letángálnom, de hiába a hipersebességű szempillahurrikán, ha egyszer nyolc lába van az ellenfélnek, meg nyolc nagyon ijesztő szeme, szóval fúúúúj! O_______o
- Shii-chan, ments meg!!! – visítottam, és elkezdtem minden irányba pörögni a földön, meg szépen lekapálni a fejemet, hogy megszabaduljak a kicsi jószágtól, és hát úgy egy pár percnyi hordózás után aztán meg mertem állni, hogy kinyissam a szemem, látom-e még véletlen a lerombolt pókrezidencia ijesztő urát, vagy úrnőjét, mert nem láttam igazán, hogy póknéni vagy bácsi volt, de mivel nem volt olyan aranyos, mint a mesében, a Vízipók meg a Csodapók, ezért nem barátkoztam nagyon vele, és minél előbb megszabadultam tőle, annál jobban nem érdekelt, hogy néni volt-e vagy bácsi. Surprised

Miután kifáradva hemperedtem még egy kört a földön végre kezemben nyunyurgatva a csodafont pókmentes szeretetben, valami nagyon ijesztő, nagyon közelről hangosat vonyított, ami nem egészen olyannak tűnt, mint egy kutya, hanem hogy hát mondták, hogy ésszel kell lenni, de ha egyszer katasztrófa történt horrorisztikusan terroizálva, akkor nem lehet az ember csak úgy nyugodt, mint egy egyiptomi hulla, szóval hát csak azért hangoltam be annyira a hangszálaimat, amivel még lehet, hogy a többiek útját is megzavartam, mert ilyen nagyon rémisztő helyzetbe sodródtam, és mivel még a világításunk is teljesen oda lett, mert valamiért pinkypie csillámnyuszifon mindig pont tudja, hogy mikor nem szabadna lemerülni, szóval na éppen ezért, hát nem igazán tudtam, most mitévő lehetnék, mert hogy nem is egyedül vagyok, és ha Shii-channak miattam baja esik, akkor az én nem is tudom, mi lenne velünk. O___o Vigyáznom kellene rá, nem igaz, mert elvégre is, meg El kezdetre is, olyan kis aranyos volt, és pont a társam volt, és szóval segítenem kellett volna neki valahogy, és- és igazán kicsit nagyon nem is tudtam hirtelen, hogy hát nagy tanácstalanságomban mi tévő legyek.
Csak mikor neszelni hallottam a bokrokat, hogy már itt is, ott is zörög, és egyre csak közelebb zajong, ugrottam fel, mert elég nagy dirrel-durral neszelt, és ahogy egyre sietősebb lett, nem tudtam jobbat kitalálni mást, mint Shizu-chant kézen ragadva rohantam valamerre. nem egészen tudtam, merre volt az, amerre, de az számított, hogy pont nem arra kerülünk, amerről a zajok jöttek, hanem amerre nem volt semmi rémisztő, csak az ami nem tudott olyan nagy hangoskodást csinálni, szóval pont arra felé mentünk, amit nem ismertünk, nem mintha előtte nagyon jól sikerült volna tájékozódnunk, de próbálkoztunk, és pont próbáltuk tudni, hogy merre is járunk, és ekkor… *w* Úgy csapott homlokon a megváltó ötlet, mint korábban a gonosz balesetifaág, de végül is komolyabb gabalyodás nem született evégett, szóval megmaradtam biztosan, vagyis nem szólt senki, hogy nem vagyok, ezért úgy hiszem, megvagyok, és hát, mit is agyaltam, ööö, aaz úgy volt, hogy aa, igen-igen!
Nem futottunk túl messzire, mert mivel shunponk nem volt Kukuríkú bácsi karpereceinek köszönhetően, ezért hát igazán fárasztó volt ez a lép-lép csak gyorsan, meg hát én többször is majdnem megölelgettem a földet, és bár tudom, hogy kedves, meg aranyos, meg minden, annyira nem szeretem közelről nézegetni, mert nem olyan puha, mint mondjuk az ágyikóm, vagy ilyesmi, és szóval megálltunk, és a sötétben szétnéztünk egy kicsit, és egészen magas fát láttam, mert muszáj volt felmásznunk, hogy meg tudjuk keresni a Hattyút az égen, és nem véletlen, hanem hogy lássuk, hogy jó felé haladunk-e, mert ha nem, akkor biztos, hogy még jobban el leszünk majd tévedve, mint amennyire most vagyunk.
- Shii-chan, fel kell másznunk arra a fára. – választottam ki a legszimpibbet a sok nagy csemete közül, hogy onnan majd csak látjuk, merre kell, hogy menjünk, mert hát az mégiscsak jó magasan lesz, ha oda felkúszunk, mint a kishernyók, és mire felérünk, hátha pillák leszünk mi is, és elrepülhetünk. *w* - Talán fentről látni fogjuk majd, hogy merre van a hattyúka az égen, és megint kitalálhatjuk, hogy merre legyen a menet.
Végül közösen erőfeszítve, egymásnak kissámliba állva, ülve fetrengve, de nem egész lassított felvételben, mint ahogy az tűnik, felcuccoltuk magunkat a világűrbe, és onnan hjúsztonoztunk hattyúcskának, mutassa meg magát, hogy meglássuk, merre van az az arra, amerre éppen tartanunk kell, és ahogy néztük, nézelődtünk, egyszer sak Shii-chan majd leborulva kapálózott, hogy merre van a mi csillagképünk, és hogy épp jó felé vitt bennünket a ballábaim szerencséje, mivel alig kukkantottunk le, a szomszéd fa tövébe, ott volt egy egészen jól kitasopott erdei ösvény. *o* Teljesen úgy tűnt, hogy megmenekültünk, és nem vagyunk nagyon eltűnve mégsem, ás majd hazamehetünk Nyuci-chanhoz, meg lehet, hogy még Nobu taichou-chant is láthatom majd, és elmehetünk együtt meglátogatni a kis sütiemberkénket, és… ^.^”
Irulva-pirulva csüngtem a fán, mint egy kis kerek alma, és boldogan lóbáltam a láam mászás közben, mintha pont egy fa lenne tánclépések gyakorlására való, és hát végül is padlót csinálnak a fákból, ha már megöregedek, mert ugye csak az öreg fákat viszik el a családjuktól, akik már nagyon betegek, hogy majd szép dolgokat csinálva belőlük újra fiatalok legyenek, igaz?, és szóval az volt alényeg, hogy ahogy ott ellégtornázgattam, addig-addig játszottam az úgy látszik nagyon nehéz fejem, hogy megcsúszva zuttyantam le a fáról, de úgy, hogy olyan nagyot még sosem nyekkentem, egészen ripirátyára törtem a popómat. T.T De még ez sem állíthatott meg bennünket, mert már tudtuk, hogy merre van az arra, és hiába aggodalmaskodott Shii-chan, útnak vetemedtem görnyed anyókaként hátsómat dörzsizgetve, gyógyuljon meg minél hamarabb, vagy ha nem, majd eszek egy kis sütit és biztos nem lesz behorpadva utána az ütközéstől, mert ennek így kell lennie. Very Happy

Végül a kitaposott ösvényt követve, azért kapkodva a csülkeinket, nehogy valami jószágnak eszébe jusson megkóstolni, hiába volt kikloffolva a farpofám, nem szerettem volna éjjeli nasi lenni, mert nekem még igazán haza kellett mennem, nem keveredhettem egy állatak hasába, meg Shizuk-chan főleg nem, mivel akkor nem lenne kivel mindenféle nagyon fincsi sütikéket enni, és főleg szalagokat babrálni, és akkor hogy tanítgathatnám további festésre, szóval ügyelnünk kellett egymásra, és épp ezért kézen fogva kóvályogtunk, nehogy elhagyjuk egymást.
A hegy lábához aztán szerencsésen megérkeztünk hajnalban, ami igaz, hogy szép volt, de a napfelkelte az szerintem sokkal, de nagyon sokkal szebb szokott lenni, mert, az olyan csodás, ahogy elődugja cuki orrocskáját, körbeszaglászik, aztán csak úgy kipattan a földből olyan csillámnyuszmó fílingesen az üregből, és magasról szórva naphosszat a csillámport nézelődik szerte a világban kicsik és nagyok közt. *w* Milyen szép is, egyszerűen valami csudiklassz, ami viszont egyáltalán nem volt az, hogy álmos voltam, és fáradt, ás fájtak a lábaim, és főleg az, amelyiket elgáncsolta a csúnya szövetkező fa, és az még úgy se tett jót a tünet együttesemnek, hogy egy akkora hatalmas órás hegyre kellett felbaktatnunk, hogy nagyon nagy volt, és ijesztő, és az út még ijesztőbb volt, mint a hegy. O.o
Szerencsére komoly baleset nélkül feljutottunk a hegytetőre, és nagyon körültekintően shii-chant küldtem előre, nehogy magammal rántsam, ha véletlen eszembe jutna repülőset játszani, mer high, high, i'm so high... Szóval nem bíztam a dolgot a véletlenre, és hát, megérte, meg felértünk, és ha már fenn voltunk, szusszanhattunk egy keveset végre, és milyen jó is volt. Very Happy

Aztán megérkezett Aoi-chan, és egyszerre nagyon boldog lettem, mert úgy de úgy örültem, hogy semmi baja sem esett, hogy nagyon bearanyozta a napomat, még annál is majdnem jobban, hogy egy csillámnyuszicsodaNap ragyogott fenn az égen.
Egészen boldog voltam, hogy mehetünk is haza miután mindenki megérkezett, meg megtömtem a fejem Aoi-chan finomságával, amitől ugye elolvadtam, mert nagyon boldog voltam, hogy ilyen kis kedves, és egy kicsit sajnáltam, hogy nem tudok neki cserébe semmit sem adni, de kifundáltam, hogy apacukafundaluka, majd ha visszaérünk Kukuríkú bácsihoz, és találok valamit, készítek egy kis ajándékfélét Aoi-channak, hogy majd haza tudja vinni, vagy esetleg sütök egy kis sütit, vagy akármit, amire lehetőség lesz, hogy mindenki boldog legyen, mert ha mosolyognak az emberek, az igazán nagyszerű. ^w^
Az már kevésbé volt az, hogy felhívták rá a figyelmem, van itt egy barlangbejárat, és ha már bejárata van, akkor van hozzá barlang is biztos, és mivel úgy is nézett ki, mert hogy sötét volt, és hideg, és nem láttam túl messzire, ezért nem is akartam benni, nem és nem, de muszáj volt, mert Shizuk-chan szerintem ezért kellett Órás-hegyet másznunk, vagy mi a szösz, és végül is meg kellett, hogy adjam magam, de azért Shii-chanba csimpaszkodva vettem rá csak magam, hogy betopogjak az ijesztő helyre. Egészen úgy tűt, hogy félni fogok a sötétségtől, és ezt elősegítette a gyorsan kiröppenő denevérsereg egy tagja is, aki egyébként már rasztán kócos hajamba akadva vergődött o.O, és én igazán, igazán sajnáltam, de annyira meg voltam rémülve, hogy ennél jobban már nem lehetett, így aztán szegény hajamat bántalmazva szabadítottam ki a kis jószágot gyors, és nekem nagyon fájdalmas mozdulattal, remélve, hogy neki nem fájt annyira. Surprised

Mivel nagyon féltem, így nem is igazán figyeltem, merre megyünk, inkább a sok nesz zavart, a lépteinkké, meg minden, mindent olyan nagyon hangosan hallottam, hogy rettentő rémisztő volt, és hát szóval nekem nagyon hosszú és flusztráló volt az út, és aztán szerencsére eljutottunk a célállomásra. Egy csapásra elfelejtettem minden gondom-bajom, és felbuzdult bölcsisként ficánkoltam körbe a tojást, amiben lehetett akármi, például egy óra, mert hát az Órás-hegyben volt elrejtve, vagy egy nagyméretű Kinder tojás is lehetett, és akkor volt benne ajándék, de lehetett enne sárkánybébi, aki majd azt hiszi, hogy mi vagyunk az anyukája Shii-channal, de én igazán nagyon szerettem volna, ha például Süttyő lett volna benne, vagy HALacska, mert az én HALam igazán különleges, és bármiből bárhonnan lehet, szóval igenis lehetett a tojásban az is, a lényeg viszont az volt, hogy én akartam mami lenni, és ezért amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan öleltem magamhoz a kis csimotát, nehogy egyedül fagyoskodva árválkodjon. Én aztán ki nem engedem a kezemből, majd maximum hátramenetben sétálok, ha elesek, akkor se passzírozhassam össze a kicsi gyerekem, mert nem! Surprised

Csak akarja bárki vagy bármi is elvenni tőlem, adok én neki olyan két ballábas pörgő rúgást, hogy csak na!

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Kedd Okt. 23, 2012 12:30 am

Mindenki szerencsésen feljutott a hegyre. A barlangban kóborolva megtaláltátok a tojásokat, melyeket vissza kell juttatnotok a farmra. Az útvonal adott, remélhetőleg minden zökkenőmentesen fog alakulni. Senkinek sem hiányozna egy-egy törött tojás, különben a feladat megbukik. Miután sikeresen visszatértek a farmra, Kichirou-san beszűkült szemekkel ásít felétek, aki arról panaszkodik milyen kényelmetlenül aludt az éjszaka. Természetesen tieteket sem akar tovább kínozni, így mindenkit beterel a házba és a kényelmes matracokra fekteti. Lámpaoltás előtt azonban megjegyzi, délután ébresztőt fúj.
Átdurmolva a reggelt, majd a délelőttöt, délután 1 órakor nagy csörömpölésre fogtok felriadni. Miután Kichirou-san kicsapja az ajtót botjával, megparancsolja, azonnal jelenjetek meg az asztalnál. Az étkezőben valóságos terülj-terülj asztalkám fogad benneteket. Mindnyájatoknak külön megterített, majd kedvesen felszólít titeket üljetek le a kiszemelt székekre.
Egészen családias lesz a hangulat, így hasonló üdeséggel vázolja fel Nektek, miért küldött fel benneteket a hegyre. A tojásokról kiderül, hogy sárkányok tojásairól van szó. Kichirou-san túl sok furcsa alakot ismer ahhoz, hogy ne tudna beszerezni ilyen csecsebecséket, mint például kihalófélben lévő sárkányok tojásait. Azonban ahhoz már túl lusta, na meg hangja veszett ember, hogy kiköltse őket. És miért hangsúlyozza azt, hogy hang kell hozzá? Azért, mert ugyanis Dallam sárkányok porontyairól van szó. Minden évben, mikor a Dallam sárkányok tojást raknak le a fészkükbe, fél éves költés után az apróságokat úgy csalják ki a tojásokból, hogy énekelnek nekik a szülők. Viszont anya -és apasárkányok hiányában be kell érni az emberek hangjával, ezért Kichirou-san kénytelen-kelletlen átpasszolja rátok ezt a nemes feladatot.

NEGYEDIK NAP

Szorgalmas mézes teázás után, bemelegítve hangszálaitokat indultok csapatotokkal egy-egy nyugodt zugba, ahol nekiláthattok a sárkányok kiköltéséhez. Bármilyen segédeszköz bevethető, mely megszépíti éneketeket, kivéve a kalapács! Ha Kichirou-san kiszúrja, ilyen mocskos megoldásokhoz folyamodtok, akkor nagy bajba kerülhettek. Mindenki tisztességesen, minden tudását beleadva kezdjen énekelni, nótázni, dúdolni, vagy kornyikálni. Az a lényeg, őszintén szóljon szívetekből a dal, különben a sárkányköltés balul sülhet el. A Dallam sárkányok, kedves, bájos, és tiszta lények, ezért a hamis, vagy gyatra előadás nagyban befolyásolja a sárkányok lelkiállapotát. Miután sikeresen kiköltöttétek a babákat, hozzatok felmelegített szalmát, és egy rongy segítségével bugyoláljátok be őket, nehogy megfázzanak. Csak semmi hirtelen mozdulat! Mégis csak vad lényekről van szó, becsapós az aranyos pofi! Ugye senki nem akar lepörkölt szemöldökökkel jelentkezni az öregapónál?

Kichirou-i farm - Page 2 3dd18a39_white_dragon

egy kifejlett Dallam sárkány

HATÁRIDŐ: 2012.11.23.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Pént. Nov. 09, 2012 7:38 am

Csak a többieket megvárva akartam bemenni a barlangba, persze nem azért, mert féltem vagy valami, hanem azért, nehogy eltévedjenek odabent! Mégis mi lett volna, ha hagyom őket csapdába esni, I am Karakuraizer Tuxedo-cat? Szörnyű lett volna! Hősként az a kötelességem, hogy megvédjek másokat és ezt csak úgy tudom megtenni, ha én is mellettük vagyok, szóval no supiidoztam előre. Pedig már nagyon érdekelt, hogy pontosan milyen eggukat rejteget magában a barlang! *o*
Amint bementünk az ijesztő barlangba, széles mosollyal and happiin fogadtam the eggukat, amikről eleinte azt hittem, hogy reggeli lesz, de már látom, hogy biztosan nem, mert sokkal, de sokkal nagyobbak egy tyúktojásnál. Én is segédkeztem ám vinni egyet, mert ne legyen the neemuum Karakuraizer Tuxedo-cat, ha nem bírnék el könnyedén egy nagyra nőtt tojást! Persze vigyáztam, nehogy baja essen, mert a végén Ojii-san mérges lesz miatta és engem is elküld, mint a csaló Hero~onii-sant. T-T Pedig én még igazán szeretnék herupuzni Ojii-sannak, de tényleg! Surprised

- Álmos vagyok~! TwT – nagyot ásítva panaszolom el a többieknek, amikor már beérünk a farm területére. Nem hittem volna, hogy I am Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson and the Rabugyár munkása Aoidité pont itt, a célegyenesben adja fel! T3T De hát nem tehetek róla, olyan késő van, vagyis korán… én nem ehhez vagyok szokva. TwT
Ojii-sant viszont nem irigylem, olyan rossz, ha no knowolsz elaludni valami miatt. Mondjuk wan Gojiraval teli álomtól! Na, az ijesztő szokott lenni, szerencsére ritkán álmodok ilyet, Ojii-san ezek szerint gyakran találkozik álmában the biggu monsutaval? Valahogy the Karakuraizerekkel meg kellene tanulnunk elkergetni a rossz álmokban lakó ebiru monsutakat…
De még ilyen fáradtan is nagy meglepetést okozott nekem, sőt azt hiszem a többieknek is, hogy wan doragoneggut cipeltünk el ide, most már értem, hogy lehet ilyen nagyocska. Hiszen ez olyan kuuru, wan doragoneggu! *o*
- But I még no vagyok álmos Ojii-san! – sayelem biggu ásítás kíséretével, miközben terelget be minket az alvóhelyekre. Pedig engem now annyira érdekel the doragoneggu, szeretném megint megnézni, meg megfogni, mert now már knwoolom, mi van benne. Olyan kár, hogy még nem bújtak elő! TwT
Mikor álomra hajtottam fejecskémet olyan hatalmas hős jelenetet láttam magam előtt a többi Raizerrel! Elpusztítottuk the ebiru Gojiratt, hogy az emberek békésen tudjanak aludni, köztük például Ojii-san is, aztán visszatért the Gojira, mert mint kiderült ő nem olyan puhány, mint azt hittük és elrabolta the doragoneggukat, amiket végül ki kellett nyomoznunk Holmes-mesuta herupuével, hogy hol is lehetnek és aztán a Karakuraizerekkel visszaszereztük őket the biggu and ebiru Gojiratól. Mikor is hatalmas csörömpölésre riadtam fel, ami az álmomban the doragonegguk széttörését jelentette…
- Silence-chan? Mii~nee-chan? Csak doriimu volt? – motyogom orrom alatt, aizuimet dörzsölgetve, miközben igyekszem kikászálódni az ágyból és a hétalvókat is meglökődöm, hogy mielőbb felkeljenek. - Hahó, ébresztő, különben the végén Ojii-san mérges lesz! – teszem hozzá, majd elindulok Ojii-san után and biggu álmélkodással nézem a mesébe illő terítéket. Tátott szájjal csodálkozom pár pillanatig, majd megrázom a buksimat, mert ez olyan no byuuteifuru dolog volt most.
- Suupaa! Ojii-san mindezt wanmaga csinálta? *o* – kérdezem, majd leülök Silence-chan and Mii~nee-chan közé, hogy aztán ott is szemügyre vegyem az ételeket. Azonnal kordul egyet a hasam és már nyúlok is the fuaasuto falatokért, mielőtt Silence-chan rávetődne mindenre, ami az asztalon van, és nekünk nem jutna semmi. Közben elkezdek a többieknek beszámolni az álmomról the Raizerekkel meg mindennel, mert olyan érdekes volt, hogy ezt nekik is hallaniuk kell! *_* Majd csodálkozva hallgatom Ojii-san sutooriiját the doragoneggukról.
- But hát, hogy lehetnek egguk, ha nincs se mamájuk, se papájuk? Ez azt jelenti, hogy now akkor árvák? °o° – érdeklődöm Ojii-santól meglepetten, még az evést is abbahagytam. De hát, ha the ritoru doragonok életéről van szó, akkor nem szabad gonoszul hozzájuk állni! Én természetesen herupuzök Ojii-sannak. Ki fogok kelteni wan eggut, de vajon melyik dalt énekeljem el neki? Túl sokat ismerek… mielőbb választanom kellene, mielőtt the egguhoz kell menni.
- Hallod Mii~nee-chan mi leszünk the doragonok mamái! – húzogatom meg a mellettem ülő Mee~nee-chan doresuját nagy lelkesen. - Szerinted the ritoru doragonok milyen myuujikkuket szeretnek, hm? *o* – billentem oldalra fejemet kíváncsian, mert engem tényleg érdekel ám’! Már alig ueitolom, hogy éles helyzetbe kerüljünk, így legalább bizonyítani knowoljuk Silence-channal, hogy mi Raizerek, milyen wan talpraesett hősök vagyunk és még wan ilyen feladatot is simán megoldunk. *w*
Amikor megkaptuk the eggukat, amit ki kell keltenünk izgatottan néztem pár percig az enyémet. Hevesen dobogott a szívem, hiszen most rajtam múlik wan beebii doragon sorsa, annyira kár, hogy nincsen itt a többi Raizer, biztosan élveznék ezt a szórakoztató helyzetet, ráadásul ők is szívesen lenének doragonmamák! *3* Lassan kifújtam a levegőt, majd kis töprengés után nekiálltam wan anime openingjének az éneklésének, de nem volt túl szép az előadásom. Pár sor után abba is hagytam, na jó, elfelejtettem hogyan is van tovább. :/ Kogumanopuu-sanosan törve a buksimat figyeltem a doragoneggut, majd körülnéztem valami kongó dolognak, meg egy botot is kerestem hozzá, ami átmenetileg jó lenne ütőnek hozzá. Az úgymond dobot wan serpenyő adta ki végül, aminek kongott a hátulja, a botot pedig wan tsuriikanál. Miyavi-nyant the hátamról magam mellé ültettem, miközben elhelyezkedtem az átmeneti hangszereimmel.
- OK. Készen állsz, Miyavi-nyan? – rukkuztem the buryuukyattora, majd elkezdtem kongatni a serpenyő hátulját és úgy kezdtem bele egy újabb dalba, hátha az már tetszeni fog the ritoru doragonnak, ami ott lapul the egguban. Énekeltem én mindent, amit az interneten hallottam, vagy wan anime openingje/endingje volt, vagy ami a rádióban szólt, szóval tényleg igyekeztem sokat eldalolni, de a végére már kezdtem kifogyni az ötletekből. Elszontyolodva néztem emiatt the eggura, vajon miért nem akar kikelni? T^T
- Mohh… miért no jössz ki? – mérgelődök the eggu előtt ücsörögve Miyavi-nyannal. Talán ha mesélek neki, az hatna? Hiszen the ritorubabák is hallják, ha mesélnek nekik, mikor még a mama pocakjában vannak. Ez az! Elmondom the ritoru doragonnak, hogy the sukuuru the Seitokaiial micsoda programokat találtunk ki a szünet utánra! :3 - Képzeld el, hogy the Seitokaiban, az the Diáktanács the sukuuruban, ahova járok. Mi ott tanulni szoktunk sok-sok mindent. Na, but képzeld, idén mennyiféle érdekes programot terveztünk! *o* Lesz olyan is, ahol az osztályok mérik össze pawaajukat and rendezniük kell valami egyedi programot, wan kávézót vagy wan előadást, bármit and rengetegen meg lesznek hívva rá. Meg aztán Harouiin paateii is lesz and csinálunk Goosuto várat is! Az olyan, hogy bemennek oda emberek and the beöltözött kosuchuumusök ijesztgetik őket and minden olyan rémisztően van feldíszítve hozzá kosuchuumube kell ám bújni, mert az the Harouiinban the legjobb. Meg lesz „Ki mit knowol?” – kontesuto is, mondjuk ez még no biztos, még no volt megszavazva, but I remélem, hogy yes! *o* Ott the diákok mérhetik össze énektudásukat. I is szeretnék rá jelentkezni, but sajnos zsűri tagnak kell lennem. TwT – sutooriizok neki sok – sok mindenről, annyira belemerültem, hogy észre se veszem, hogy the doragoneggu mozogni kezd, csak az apró reccsenő hangra eszmélek fel és pillantok felé. Pedig még the ekkusumasui témára rá sem tértem! But now no is bánkódtam olyan nagyon ezen, Miyavi-nyant magamhoz ölelve, meredten figyeltem, ahogy lassacskán kibújik a sárkányocska a tojásból, még biztattam is, hogy sikerüljön neki. *o* Majd amint megtörtént az, amire vártunk szaladtam is meleg szalmáért meg rongyért, amit Ojii-san készített ki nekünk, amint valamelyik csapat sikerrel jár the doragonegguval. Aztán óvatosan igyekeztem bánni a sárkányocskával, but I is olyannyira féltem tőle szerintem, mint ő tőlem. Vagyis hát nem knowolom, mégis now I vagyok a mamája és sok szeretettel kellene vigyáznom rá, but jajj, now mitévő legyek Holmes-mesuta~? @.@

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Vas. Nov. 18, 2012 11:52 pm

Félúton átadtam egy szem drágaságunkat bro féltő karjainak, ismerje már kukós korából leendő apukáját csöppnyi pokechild-unk! Nem hagyhattam idegenként pislogjon szeretett bro-ra, amikor elképesztő büszkeségtől dagadt testvéri mellkasom, micsoda hősies Gross-ként viselkedett a napokban! Mum és daddy biztosan könnyekben fakadnak ki, ha elküldöm nekik levélben számkivetett naplómat, melyet erről a kiruccanásról fogok szóról szóra leírni! Biztosan lesz egy egész fejezet bátor bro-ról, aki legalább piramis méretett ugrott szememben! Annyira imádni valóan édes és féltő bátyus, egész álló nap szorongatnám ki belőle a levegőt, amit ha visszaérünk a famra, ágyikóba fektetjük csöppségünk, vacsiztunk, pihentünk, lefürödtünk és helyre billen civilizált életérzésünk meg is teszek! Nem úszhatja meg a szupa-dupa támadásomat, mert ezt nem fogok elfelejteni.
Lelkesedésem, na meg orra bukásom tetőfokán egyensúlyozva bukdácsoltam bro nyomában. Ennek köszönhetően újabb indián jeleket adtam a helybeli banditáknak, mikor támadják meg a közelben elszelelő postakocsira. Engem különösebben nem zavart teljesen megkavarom őket a ritmikus elemlámpa táncommal. Egyedül az foglalkoztatott tündéri tojáskánkat biztonságba helyezhessük és megszabadulhassak farm kapujában ásítozó bugris bácsi, fokozottan kellemetlen jelenségétől. Hajnali ébresztőnek is sokk volt őt látni, hát még reggeli, véreres és kialvatlan éjszakának búcsút intve őt megpillantani a felkelő nap sugaraiban. Nem hittem létezhet bármi, ami elrontaná a napkelte szépségét! Hát, játékboltos mű-decora vénembernek sikerült! Ezen túl, nem tudok ugyanolyan áhítatos fejjel tekinteni rá, mert bevillan a ráncos papi képe, amint action man babát hajít felém. Egyetlen jó dolog ebben a reggelben kicsiny porontyunk, illetve az alvás áldásos szava. Azt sem tudtam, hogy sprinteljek vízszintesbe, miközben össze meg visszaaggódtam pink-en libbenő tincseimet, miféle formációban helyezzük biztonságba tojáskánkat és mekkora lelkesedéssel merjek bro nyakába ugrani. Végén, annyira lefárasztottam magam, csak kipukkant szappanbuborékként dőltem drágaságos tesómra.
-Nekünk lesz most beautiful baby-nk, bro!♥-Szívem minden szeretetéből nyomorgattam meg.-Örülök, hogy here vagy! Love ya, so-so-so much!♥-
Vigyorogtam tejbetökként szívecskét mutogatva csodaszép kezeimmel. Hagytam had érezhesse és élvezhesse ki testvéri vallomásom minden másodpercét. Bájos kislányként ágyikóhoz szökdécseltem és fanatikus sikkantással dőltem rá. Tudtam kevés alkalommal nyomorgatom be, amin ezer meg egy százalék változtatni fogok a jövőben. Ez a néhány nap rádöbbentett, hogy lehet sokat pitiszkálom és sokat vagyok vele elégedetlen, de csak az egyetlen testvérem, akit nem csak gondolatban kell szeretnem. Sok letolás mellett, néha igazán megengedhetem jó Gross-hoz méltón, szétölelgessem. Amúgy is olyan, akár egy ölelgetni való kis medve! Az biztos szívesebben gyomrozom őt, mint riadok fel arra, vénember berendezéstöréssel kelt fel.
Délutáni ricsajtól, teljesen totálisan sokkos állapotba kavarodtam. Nyálamat felszívva támadtam fel múmiaként a szarkofágból. Áramot járt sörénnyel pislogtam az univerzumra, melyik bolygó őslakosait sikerült megtalálnom. Tetemes ideig bámultam kifelé, mire óriási nyűglődések árán magamra rángattam pink-fekete nyuszikás kezes-lábasomat, pöttyös bakancsomat, citromsárga, csíkos felsőmet, pisztácia színű kardigánomat és fejemre húzott szőrös maci sapkámmal csoszoghattam az étkezőbe. Látványtól szigorúan falra kenődve dörzsölgettem ki nem létező csipáimat, most tényleg azt látom, amit látok, vagy képzelődöm, de a rengeteg kaja akkor se óhajtott eltűnni, amikor bizonytalanul kezdtem bökdösni villámmal. Meggyőződve a kedvező élményről vigyorogtam bro-ra.
-Eat, míg ki not durranunk! Kell az energy!-
Kacsintottam testvérkémre óriási lelkesedéssel, majd nekiestem az asztal tartalmának és súlyos falatozás közben bólogattam a tojásokról mesélő vénemberre. Csodálattól, majd nem kiesett kezemből a felnyársalt bacon, ahogy hallójárataimat cirógatta az információ, kicsikéink igazi különleges sárkányok! Ennél büszkébb szülő már nem is lehettem volna! Rögvest csillogó szemekkel olvadoztam leendő tűzokádó, világot rettegésben tartó csemeténk pusztításait elképzelve. Bro karját markolászva vizualizáltam és készültem minden ideg, na meg hangszálammal a leendő megmérettetésre! Teljesen átjárt az izgatott zsongás, mikor adhatok elő fergeteges számot csöppségünknek, hogy erős, félelmetes, igazi rocker ivadék válhasson belőle!
-Let’s go, bro! Csapjunk a strings közé! Teach Dragie-nek a true rock’n’roll érzést!-
Emeltem égnek ördögszarvakként csillagok felé meredő ujjaimat. A bébinknek már magzat korában tudnia kellett mi az igazi zene! Már csak rá kellett jönnünk mi legyen az a szám, ami nem árt az ártatlan lelkének. Még se ijeszthettünk meg mindenféle hörgéssel, vagy obszcén szöveggel, vagy túlságosan zúzós ritmussal. Végén kilyukadtunk oda, féltő szemekkel körbe állva tojáskánkat agyaltunk mindenféle gyerekkorunkból ismert altatódalon. Teljes kudarc! Hősi személyiségünk kreativitás mezejéről lesüppedt a túlságosan aggodalmas szülők mezejére! Ezt aztán már nem hagyhatta rocker szívünk! Rögvest kétszemélyes kupaktanácsot tartva araszoltunk arrébb Dragie-től és egymásra borulva vettük számba a lehetőséget, mit tehetnénk az ügy érdekében, egészséges sárkány csemete váljék belőle. Hosszas elmélkedésünk termése egy igazán szívhez szóló és gyermeki korhatárt elbíró szám lett, melyben bro hősiesen vállalta a gitár, valamint háttér vokálos szerepkörét. Szerénységesen elvetemült személyem némi skálázást és gyakorlást követően kanyarított nyitányt. Egy-egy széket befoglalva ültük körbe kicsikénket, minél tökéletesebb legyen az akusztika. Kényelembe fészkelődést követően, pedig rövidke kézjelzést adtam bro-nak, indulhat a baba kikeltő előadás!

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Csüt. Jan. 03, 2013 1:30 pm

Boldog mamiként araszoltam vissza a farmra kicsi kölykömmel a karmaim között, és közben úgy csillámlott körülöttem a világ, hogy nem győztem megszámolni a boldogságnyuszikáimat, és úgy elvesztem, hogy nagyon-nagyon el voltam foglalva úgy mindennel, mert akármi is van az én kicsi tojásomban, én leszek a mamija, és lehet, hogy majd lesz egy struccom, és majd visz a hátán, ha nagy gyerek lesz, vagy lesz egy… hát igazán az lenne a jó, ha Süttyő lenne benne, mert ő igazán egy nagyon édes sütiszörny, és aztán biztosan Nobu taihou-chan is nagyon örülne neki. *w*
Fáradtan totyorogtam vissza Bébi a karomban, és nagyon, NAGYOOON vigyáztam rá, mert most ő volt szemem minden kicsi fénye, és igazából nagyon reméltem is, hogy Kukuríkú-san bácsi nem reggelit akar majd csinálni az én édes kis porontyomból, mert akkor „aztán nézhetsz, béjbi!”, itt se vagyok tovább, és megyek haza Süttyővel a hónom alatt. De azért most egyelőre csak az volt a fontos célom, hogy eljussak a biztonságos átmeneti hazába, meg hát az meg még fontosabb volt, hogy mivel álmos is voltam, így elalvás előtt kellett odaérnünk. Bébinek is szüksége volt pihe-puha szundihelyre, és én sem akartam bajt csinálni, szóval nekem is durmolnom kellett, mert mikor ébren voltam sem voltam százas, pedig mindig nagyon próbáltam, de hát még a csillámnyuszik csodaereje sem tudott mindig segíteni.
Végül hazaérkeztünk, én is, meg Bébi is, meg a többiek is, vagyis annyira nem is tudom, mert már csak annyit láttam, hogy csík volt, és egy kis Kukuríkú bácsi, és aztán Bébit szépen lefektettem, meg szép álmokat kívántam neki, hogy majd nagyra nőhessen, és cuki Süttyő lehessen belőle, és már dőltem is pihe-puha ágyba, párnák közt hó’ni meg. Ha már Kiskakas bácsi megengedte, hogy kiterüljünk, én nagyon nem ellenkeztem vele, mert izgalmas volt ám ez az esti izé, de én még egyszer nem szeretnék estére menni nyaralgatni. OoO
Rettentő csöörömpölésre ébredtem, hogy ijedtem nyuszisan kipattantam az ágyból pont a padlóra, ahonnan fedezékből lestem, merre bujkál májevő szörnyeteg, mert mintha hallottam már valamerre, hogy bizony azok aztán bármikor és bárhol, de legfőképp támadnak, szóval nem akartam, hogy csak úgy odalegyen a szörnyi… izéé… májam! Aztán leesett a tantusz úgy kókuszon nyomva, hogy még csordogáló nyálam is lefagyott a hirtelen sokkban, hogy hát nem is ott vagyok, ahol szoktam lenni, hanem egészen pontyosan egy másik nemHALacska helyen, szóval hogy nem Esesben. Surprised

Kukuríkú bácsi hűen nevéhez úgy költött bennünket, mint apakakas a kiscsibéit, és kiterelgetetett bennünket a fejünket tömni kicsi tálainkhoz. Mondhatnám, hogy ugyan ki éhes itten rögtön ébredés után, meg hát főleg, hogy májevő szörny elől menekültem, de ahogy ránéztem a sok-sok rágcsára, összeszaladt számban a nyál, tiszta tenger hullámzott a kicsi fejemben. *q* Miközben diszkréten csipegettem – élelmesen habzsoltam befelé, amit csak találtam – Kukuríkú-san végül is megszánt bennünket, és közölte az örömhírt, miszerint szülők lettük. Annyira boldog voltam, úgy ugorottam fel az asztaltól, majdnem ráborítottam a többiekre, amiért vörösen izzó lámpa búrával hajlongtam, és esedeztem bocsánatért, de azért mégiscsak anyuka lettem, Bébike anyukája, aki bár nem strucc, de attól még akkor is biztosan nagyon cuki lesz, és még lehet a neve is Süttyő, ha sárkány is, meg hát pláne, hogy kell neki valami név, szóval semmiféle kérdés nincsen. Smile

Vagy nem is tudom, mire kellett volna kérdés, de hát az most semmit sem számított, ésszel ettem tovább, mert miután ugye az volt a helyzet, hogy csak akkor lesznek kisbébijeink, ha szépen éneklünk, vagy ha nem is szépen, de énekelni kell, és hát nem tudom, hogy tudok-e szépen énekelni, de az volt a feladvány vagy minimanó, aztán úgy elvesztem, hogy mit is gondoltam, de a lényegben a lényeg, hogy lassan szépen ettem, nehogy megfulladjak, és berekedjek. Surprised

Miután degeszre tömtem magam, boldogan gurultam tova, hogy Bébivel karöltve gördülhessünk a naplementébe, minél előbb, mert már úgy, de úgy szeretgetném a kicsikémet, bár Kukuríkú bácsi azt mondta, hogy vigyázni kell, de hát fogok is, majd ki sem engedem a kacsóim közül, és majd a pocakomra rakom, és nézegetjük majd a felhőket, meg verseny ugrunk a csillámnyuszikkal, és majd Bébi is besegít a Szerelem gyárban, szóval én mindenképpen megpróbálom a legjobbat hozni, és igazán jó csillámcsodaanyus lenni. *w*
Kiirányítottam magunkat a kertbe, engem és Bébit, hogy majd keressünk valami helyet, ahol nyugodtan kikelhet, és nem lesz se túl melege, se túl hidege, meg nem süti agyon a nap, csak úgy szépen kedvesen, szóval tökéletes szülőszobát kutattam, mikor is belebotlottam a Cukiéskülönös tesók együttesébe, és igazából nagyon menők voltak, és a lánynak nagyon szép volt a haja, és még mindig nem tudtam a nevüket, bár azt sem tudtam, miért nem tudom, de hát amilyen sükebóka vagyok, mindenre lehet valami magyarázat. Átkukucskáltam a susnyáson, amin túl épp az előadásukra készültek, és hát amint a húrok közé csaptak, kitágult szemekkel szökkentem előre, hogy majd a bokorba vetettem magam Bébivel együtt.
Nagyon ügyesen játszottak, és szépen is énekeltek, és hát lehet, hogy egy kicsikét irigy is voltam rájuk, de igazából inkább féltem, hogy Bébinek nem fog majd tetszeni az előadásom, és aztán nem akar majd előbújni, vagy nem fog szeretni, és keres magának egy másik anyust, vagy hát igazából minden megtörténhet, de azért továbbevickéltem tojással a védőpáncél ölelésemben, és kerestem magunknak egy helyet, ami épp megfelelő volt azoknak a kritiizéknek, amiket kigondoltam. Szépen leültettem a puha fűbe, és szembefordítottam magammal, hogy felkészüljek a dalolásra.
Ahogy gondolkoztam, miket is fogok neki előadni, hát semmi sem jutott eszembe. Totálisan hatalmas sötétség volt, sehol egy csillámnyuszi a neonos táblával, hogy villogjon nekem, mi a teendő ilyen helyzetben, meg hát egyáltalán, még a cilinderemből sem tudtam semmi okos tapsifülest varázsolni, pedig nagyon szerettem voltan Bébit kikelteni, hogy aztán még jobban megölelgethessem, és csináljak vele képet, meg ilyenek, hogy aztán majd kirakjam a falamra, meg megmutassam Nobu taichou-channak. *o*
Ahogy eszembe jutott Zenész-taichou, elkezdtem dúdolgatni azt a dalt, amit daloltam, mikor vele voltam, és hát megannyi kicsi nyusszans sziporkázott elő hirtelen, hogy miket is kell eldalolnom Bébinek. Bár azt igazán nem tudtam, tetszeni fog-e neki, de azért én még szerettem ezeket a dalokat, és hát muszáj volt legalább párat előadnom neki. Kezdetnek hát szöveggel is elsusmutoltam ezt az izgalmas számot a csodabogárról és a szellentő törpről, aztán folytattam a sort pár ugrifülessel, nehogy már pont a csillámnyuszikról maradjon le, mert hát az tökéletesen fontos az egészséges fejlődéséhez, és aztán áttértem egy újabb számra. Annyira benne voltam a repülős léptekben, hogy teljesen körbeugráltam kicsi Bébit, és majdnem lemaradtam az első tojástörő akciójáról. Surprised

Amint észrevettem, totális lendülettel zuttyantam előtte hasra, mert az egyik gonosz lábam ördögi sugallattól vezérelve a másik útjába került, bár számomra teljesen felfoghatatlan, hogy történhetett meg ilyesmi, minden esetre nagyon gyors, és hangos művelet volt, amitől egy kicsit el is némultam. Fonalat vesztve tapasztottam szemeimet Bébire, mikor is bezakatol kicsi vonat csillámnyusziformációval, tovább kell csiripelnem műsort, mert zenés felvonulás keretében szeretnek világra törni kicsi csemeték. Mivel nem egészen tudtam már, hol akadt fenn a lemez az előző muzsikában, gyorsan váltottam, hogy valami igazán szép ígéretet tegyek Bébinek, biztos nagyobb kedvvel jöjjön világra.
Egyre nagyobb szemekkel gúvadtam a kicsikémre, ahogy ügyesen és okosan bújt ki a tojásból, egyszerűen csodaszép bébi volt. Mivel nem fújta le a fejem egy tüzes prüszköléssel azonnal, ahogy kidugta az orrát lakásából, úgy gondoltam, annyira nem énekelhettem borzalmasan, de persze lehet, hogy csak ő a nagyon türelmes kis sárkányocska, szóval, mint újdonsült mami, rettentő büszke voltam az én kis Bébimre. \(*w*)/ Azonnal rohantam is hanyatt-homlok meleg szalmáért és rongyért, amivel bebugyolálhatom, nehogy megfázzon. O_o Nem lehettem olyan szörnyű mami, hogy alig bújjon elő a gyerkőcöm, máris megbetegedjen, az kizárt dolog volt, és nem engedhettem meg. Surprised

Ahogy visszaértem, már szükség is volt a meleg holmikra, annyira ügyes volt az én kicsi kölyköm. Miközben próbáltam minél óvatosabban beszuttyongatni, folyamat járt a szám a csodás terveinkről, meg hogy miket fogunk majd csinálni, és hogy majd Shii-chan is hogy fog neki örülni, ekkor jutott eszembe, hogy nem is láttam Shii-chant semerre sem a mai nap. Surprised

Hatalmas rejtély állt előttem, és bár aggasztott, hogy nem tudom, mi van, amit sűrűn nem szoktam tudni, jelenleg fontosabb volt, hogy Bébit biztonságba helyezzem, hiszem Shizuk-chan ügyes nagy lány volt nélkülem is. ^.^

Spoiler:

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Pént. Márc. 29, 2013 1:06 am

Nem sok ideje volt kifújni magát a hegytetőn, mert csak egy pillanatra feledkezett meg arról, hogy még nem ért véget a feladatuk. Annyira lekötötte, hogy ideérjen a hegytetőre, hogy kiment a fejéből miféle kincs várja itt őket. Szerencsére akadtak, akik még észben tartották ezt, így egy finomat öklözve buta fejére tápászkodott fel, és követte őket a barlangba. Mit neki már ez a kis sötétség az erdő után! Hát, szerette volna ezt gondolni… igyekezett nem lemaradni a többiektől. A szemük elé táruló kincseken viszont pislogott egy sort. Mintha valami struccfészekbe kerültek volna, akkorák voltak ezek a tojások. Bár ha a bolondos öregúrból indul ki, inkább el se merte képzelni miféle lényeket rejthet a mészhéj. Engedelmesen felkapott egyet, mint mindenki más, és battyogott le a hegytetőről, vissza a tanya felé. Mondani sem kell, hogy így sokkal egyszerűbb feladat volt, hogy már felkelt a Nap. És sokkal rövidebbnek is tűnt az út, de igazából nem is azon az ösvényen mentek, amin idefele jött.
Visszaérve mindenkit takarodóra parancsoltak, hogy pihenjék ki magukat délutánig, viszont Sky nem volt annyira álmos. Hozzá van már szokva az éjszakázáshoz, és bármennyire is sokáig tart egy-egy koncertjük, nappal nem képes bepótolni a kiesett alvást. Ha mégis elbóbiskol a könyvei felett, annak általában az a vége, hogy nyugtalanul alszik, és elfekszi minden tagját. Most pedig nem lett volna szerencsés, ha egy egész görcshadsereggel ébred, így úgy döntött inkább kér egy jó nagy bögre feketeteát Kichirou-santól, és nézelődik még egy sort a tanyán. Persze előtte gondosan kifaggatta az öreget, hogy merrefelé biztonságos bóklásznia. Érdekelte ez a sok különös élőlény, így annyira belemerült hóna alatt a tojással sétálgatva, hogy csak a délutáni gyülekezőt jelző csörömpölésre eszmélt. Idejét is érezte az ebédnek, mert nem reggelizett a teán kívül semmit, és igencsak kezdett éhes lenni. Szépen megköszönve a helyet amivel kínálták, letette maga mellé útitársát, és nekilátott az ételnek. Kichirou-san előadása közben viszont egy ponton majdnem a torkán akadt az egyik falat. Félhangosan köhécselve, és vizespohár után kapva nézett fel a férfire, hogy biztos jól értette-e amit mondott. Ezután pedig kicsit megrémült tekintettel pillantott a mellette békésen heverő tojásra, és gondolkodott el azon, hogy egész délelőtt egy sárkányt cipelt a hóna alatt. Hirtelen rengeteg kép futott végig az agyán, hogy milyennek képzel el egy sárkányt, de mivel még nem találkozott olyannal, aki látott volna élő példányt, így nem jutott semmire azzal kapcsolatban, hogy vajon hogy festhet. Az már nem volt kérdés, hogy elhiszi-e az öregúr szavait, látott már itt elég furcsaságot ahhoz, hogy ez se legyen különb tőlük. Főleg ha jól érti, hogy ezek ráadásul valami különleges sárkányok.
- De ugye nem fognak senkit bántani, ha kikelnek? –kérdezte meg félszegen, mert azért ezek mégiscsak vadállatok lehetnek. Igyekezett nem félni tőle, de azért mégis maradt benne némi ellenérzés. Egészen addig, míg el nem magyarázták neki, hogy a kikelő állat jelleme attól függ, hogy hogyan gondozták. Amit ezt megtudta, rögtön változtatott a hozzáállásán, mert tényleg nem szerette volna, ha miatta nem lesz boldog a kis fióka. Már csak azt nem tudta, hogy mivel örvendeztethetné meg közönségét. Úgy döntött kivonul a kertbe, és ott dalolászik neki egy keveset. Szép volt az idő, és szeretett a friss levegőn lenni. Egyáltalán nem esett nehezére énekelni… sose gondolta volna, hogy ilyen helyzetben veszi hasznát egyik hivatásának. Először egy kínai dalt választott, némi önös érdektől is vezérelve. Nemrégiben elkezdte tanulni a nyelvet, hogy még több rajongójukkal tudjon kapcsolatba lépni, és nem ártott gyakorolni a kiejtést. Remélte a kicsi sárkány nem veszi zokon a dolgot, ezért igyekezett mindent beleadni a rögtönzött előadásba. Ám ezután még nem történt semmi. Nem tudta, hogy nem volt elég jó, vagy csak még többet kellene-e énekelnie, így hát úgy döntött taktikát vált. Ha jól emlékezett, Kei hozott magával gitárt. Próba szerencse alapon elkezdte körbekérdezgetni az útjába kerülő embereket, hogy nem látták-e a szőke zenészfiút. Majd egy órás keresgélés után végül meg is találta, vagyis a helyiségből kiszűrődő hangok alapján szinte biztos volt benne, hogy jó helyen jár. Ennek ellenére mégis félszegen kopogott be.
- Sziasztok! Ti hogy haladtok? –érdeklődött kíváncsian –Nem szeretnék zavarni, de ha már nem lesz szükséged rá, egy kicsit kölcsönkérhetem a gitárodat Kei? –mosolygott. –A fiókámnak úgy tűnik nem elég, ha csak az én hangomat hallja. –szabadkozott a szabad kezével tarkóját dörzsölgetve. Hamarosan viszont megint felderült az arca, ahogy lelkesen a kezébe nyomták a hangszert.
-Köszönöm szépen! –huppant le törökülésbe, maga elé téve a törölközőre fektetett tojást. Nem akarta messze vinni a gitárt, hogy minél hamarabb vissza tudja adni, úgyhogy remélte nem zavarja a srácokat ha itt ejti meg a rögtönzött műsorát. Hamarjában bele is vágott, hogy elpengessen egy dalocskát, aminek emlékszik a kottájára. Gitározásban nem a legjobb, általában csak akkor veszi elő, ha dalt szerez, bár akkor is szívesebben használja a zongoráját. Most viszont mindenképp remekelnie kell, úgyhogy újra beleadva apait anyait dalolászott a lusta sárkánykának.

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Ápr. 15, 2013 9:49 am

Hegyről lefelé menet megkönnyebbültem szedtem lábaimat. Maybe fáradtság hajtott, or nagy dragon tojás cipelés idejének megrövidítése. Büszke daddy-ként vigyoroghattam sis-re, aki valóban, de igazán Gross-i hősiességgel vette az akadályokat. Hónom alatt tartogatott tojásra úgy vigyáztam, like szemem fényére. Nem hiányzott, kipottyanjon és leguruljon a lejtőről. Heart attack kapnék! Ennyit küzdeni érte, majd one pillanat alatt atomjaira hullik nehezen elért célunk. Na, még csak az kéne! Szorosan, de nem túl erősen kapaszkodtam belé, és próbáltam my nose elé nézni. Minden szembejövő ággal és buja bozótossal megbirkóztam, kikerültem, ügyesen szlalomoztam körülöttük, míg le nem értünk a mountain tetejéről. Tudom, tudom, hogy csak egy nagyobb darab dombról volt szó, de ennyi kutyagolás után úgy éreztem, Mount Everest-et másztam meg. Igyekeztem szorgalmasan my shoulder mögé tekingetni, nem hagytam el túl messze sis’-t. nyomát veszteném, durván beparáznék. Egyedül, sötétben, rémisztő, disgusting ösvényen nagyon nem funny lófrálni. Ezt elkerülve tehát szolidan, de elég sűrűn hátam felé leskelődtem. Magunk mögött egyre távolabbinak éreztem a hegyet, amit nemrég még meg kellett másznunk, és megkaparintanunk sárkány tojáskát, ettől pedig kezdtem megnyugodni. Azért a fáradság is szépen kiült my face-re. Táskás szemekkel pislogtam előre.
A Sun már javában felfelé kelt felhős ágyikójából, mikor visszaértünk a farmra. Kichirou-san elszántan ásítozott felénk. Orrom alatt morogva vontam szorosra szemöldökömet, ugyan az öreg how merészel here előttünk hippos szégyenítő erővel szájat tátani. Legalább megengedte, hogy ledőljünk egy little. Azonnal könny szökött szemeimbe a gyönyörtől. Bed! Ez a szó jelen situation-ben teljesen új jelentéssel bírt. Eddig is imádtam vízszintesben döglődni, de ilyen megterhelő feladat után még sweetie lesz az alvás. Alig várom, nyálammal áztassam el a párnámat! Ebből a gondolatmenetből csak sis tudott kizökkenteni, aki teljes erejével és of course minden szeretetével ugrott nyakamba. Szeretetéhes, falánk cicaként dörgölőzött és bújt hozzám, közben pedig rengeteg szép szóval árasztott el. Nem is kellett több, hogy zavaromban teljesen megsemmisüljek. A sok-sok bóktól crab vörösre váltó fejemet hajam alá kényszerültem terelni, meg ne lássák a többiek. Kínomban csak gyökér módjára kuncogtam, és vigyorogtam, mint egy debil. Közben pedig azt sem felejtettem el, még mindig kezemben van az egg, így tovább egyensúlyoztam vele és sis-sel.
- No problem, lovely! Big bátyus itt lesz veled és luv ya too!
Köszörültem meg torkomat, hogy igyekezzek viszonozni kedvességét. Mindezek után pedig semmi másra nem kellett koncentrálnom, mint közös prüntyőnknek megfelelő helyet biztosítani, míg we édesdeden szunnyantunk kiszemelt matracon. Átruházva sis-re a felelősséget zombiként csúsztam a matrac közelébe, és farönkként dőltem bele. Annyi erőm sem volt, magamra húzzam a takarót. Nem is különösebben érdekelt, just aludhassak és kész. Minden reményem valóra válásával délutánra szépséges tavacskát készítettem a párnám környékén. Frightening ébresztést kísérően szerencsésen lezakóztam a helyemről és perfect módon feltöröltem egyébként is piszkos felsőmmel a padlót. Nyüszítve és lábamat rángatva kértem segítséget, de elhaló hangom nem found halló fülekre. Minden drámai színész tehetségemet brillíroztatva szakadtam bele a teljes vereség dark gödrébe. Még eljátszva a hattyú halálát végül felkászálódtam a földről. Csoszogva az ajtó irányába hajamat túrtam, ami időközben totál összegubancolódott. Fájdalmas csomókkal nem tudtam mit kezdeni, így jobb idea híján fejemre vágtam kapucnimat. Folytatva zombulásomat sis mellett andalogva léptem be az ebédlőbe. Big meglepetésemre megterített asztallal szembesültem, amin rahedli kaja volt felhalmozva. Különböző sültek, péksütemények és édességek tornyosultak egymás hegyén-hátán. A nyál összefutott a számban. Alig bírtam magammal! Keiko-val felváltva csipkedtük egymást, melyikünk álmod ekkora sületlenséget. A fájdalom viszont elhitette velünk, hogy tökre valóság talaján mocorgunk. Nem is kellett több, mint bólogatós puppy-ként vetődjek legközelebbi székre. Teljesen nagyon egyet értettem azzal, degeszre tömjünk stomach-unkat. Éhező farkasként martam el a sülteket és tömtem two pofára. Az ízlelőbimbóimat cirógató finomságoktól ismételten könnyek futottak szemeim sarkába. Mennyei!
Annyira belaktam, hogy semmi miatt nem voltam hajlandó elhagyni a széket, amibe úgy éreztem, mintha belehíztam volna. Nem bírtam felállni! Komolyan! Nagy erőfeszítésembe telt, hogy kikászálódjak, és abbahagyjam a seggem meresztésének komplikált folyamatát. Sis utasítására figyelve végül eltrappoltam arra, ahol nyugodtan költhettünk fiókát, felelősségteljes szülőkként. Fogalmatlan voltam a témát illetően. Rendes gyerekekhez sem volt még szerencsém, így enyhén fejfájást okozott, hogyan bánjak egy hús-vér sárkány kid-del. Parásan ültem törökülésbe és vártam sis is kényelmesen elhelyezkedjen. Megkezdődhetett a töprengés. Kettőnk között ékeskedő tojással néztünk farkasszemet. Ekkor jutott Keiko-nak eszébe egy általam is ismert song, így nem pazaroltam fölöslegesem a time, rohantam is valahol elhagyott gitáromért. Miután megkaparintottam neki is vágódtam a mission-nek. Bekészülve, a megfelelő bundokat lefogva kezdtem neki a pengetésnek és a megfelelő versszaknál adtam alá a háttér vokált. Egész kellemesen elvoltunk, teljesen beleéltem magam, mikor hirtelen a tojáskánk mocorogni kezdett. Hirtelen megfagyott bennem a vér főleg, miután már azt is láthattam, ahogy a tojás felszíne rohamosan töredezni kezd. Pattogott, hajszálrepedések ezrei borították el, majd aztán kibújt egy kis nyálkás fejecske. Szent tehén, ez tényleg egy valódi dragon! (OAO)” A döbbenettől majdnem eldobtam a gitáromat is kezeim közül. Míg a kis állatka igyekezett kibújni rejtekéből, addig mindketten szorgalmasan drukkoltunk neki. A nagy drukkban még azt sem hallottam előszörre, somebody a nevemen szólít. Pislogva kukkantottam fel a magas srácra, akivel már korábban beszélgethettem.
- Oh, sorry I just nem hallottam, annyira lekötött a szülés! Itt van here, aztán vigyázni rá! Good luck, Comrade~!
Emeltem égnek hüvelykujjamat és megrázogattam előtte, érezze, mennyire vele vagyok ebben a hard helyzetben. Engem komolyan leizzasztott ez az egész dolog, bele sem merek gondolni, mi lenne velem, ha netán jövendőbeli my wife készülne gyerekkel megáldani. Áh, szerintem kétszer meghalnék, és háromszor feltámadnék hamvaimból, mint a főnixek szokták. Visszaterelődve hivatalosan is elismert Gross dragonhoz, már láthattam mindkét szárnyát, és hallhattam érthetetlen, kerepelős, rekedtes hangpróbáját. Teljesen elolvadtam tőle. hihetetlen cutie volt! A gyönyörtől összeragasztott praclijaimat az arcomhoz nyomtam és illegtem jobbra-balra, mint egy nyomi lány. Fel sem fogtam what művelek itt mindenki előtt. Mielőtt teljesen lejárattam volna magamat, észbe kaptam és visszahelyezkedtem eddigi helyemre. Kis lurkó mindent beleadott abba, hogy kitörjön ideiglenes páncéljából. Erősen szuggeráltam és legszívesebben segítettem volna neki, but Kichirou-san lelkemre kötötte, nem avatkozhattunk bele a dragon munkálkodásába. Míg tűkön ülve várakoztunk, hirtelen eszembe jutott hozhatnék addig warm szalmát és azt a porócot, amit még a bá’ hagyott kint nekünk. Ezt jelezve sis-nek el is rohantam felkeresni azokat. Lóhalálában visszatérve már ott csámpázott az állatka teljes valójában. Mielőtt meghűlne, gyorsan körbebugyoláltam és úgy tettem, ahogy gondolom egy daddy-nek tennie kellett: felkaptam kezemben pedig dédelgetni kezdtem. Unbelieveable aranyos volt~!

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Hétf. Ápr. 15, 2013 11:41 am

A fennmaradó játékosok időt sem pazarolva feszültek neki a sárkányköltés macerás feladatának. Mindenki egyedi módon próbálta előédesgetni kicsiny állatkáját, amely különböző eredményeket hozott a játékosok számára:

Aoi kedves mesével igyekezett kellemes hangulatot teremteni a sárkány megszületésének. Azonban arról az egyetlen apróságról talán megfeledkezhetett, hogy ezek a misztikus állatok csak és kizárólag énekkel hívhatók életre. Mégis, Aoi piciny teremtése valamilyen különleges véletlennek köszönhetően feltörte tojását és próbálgatni kezdte szárnyait. Ezen furcsaság mellett később újabb különös dolgokat tapasztalhatott a játékos. Sárkánya ugyanis képtelenné vált a dalolásra, helyette szavakat utánzó rikoltásokat hallatott. A nehezen felismerhető szavaknak talán örülhetsz, de későbbi feladatodban akadályozhat. A következő napban vigyázz tovább misztikus lényedre és ne hagyd nyitva az ablakokat!

Michi sárkánya valóban csemetéknek való dallamokkal próbálta feltörni a tojáshéjat. Az anyai vénákkal megáldott lány éneke ugyan sok helyen sandított, ám szívből szóló őszintesége meghozta eredményét; a kis Dallam sárkány makkegészségesen és életvidáman törte szét a tojást, és máris újdonsült anyukája ölébe pattant. Hangját próbálgató lény bekucorodva karjaiba szúnyókált el, és alig várja, hogy másnap együtt mókázzatok.

Sky tehetségét ismét megcsillogtatva, Kei gitárjával két szívhez szóló éneket is végigjátszott. Eltökéltségének és nyugodt természetének hála, rövidesen hajszálrepedések borították el a tojás felszínét, amiből hamarosan kibújt egy nyugodt természetű, ám nagyon bájos kislány sárkány. Kibújása után egyből nekilátott a dalolásnak, és teljes szeretetével skálázott újdonsült apukájának. Az ellátása után kényelmesen pihengetett a meleget biztosító vacokban. Másnap életvidáman ébresztette egy rövidke dallammal gazdáját. Alig várta, hogy újabb napot tölthessenek el együtt.

A Gross testvérek minden erejüket összeszedve ülték körbe a tojást és bevetve zenei tehetségüket egy könnyed produkcióba fogtak. Minden jól ment, mindaddig, míg a tojás feltörésének szakaszában nem kezdtek bele a hangos drukkolásba. Ez ugyanis egy picit összezavarhatta a kis sárkányt, ugyanis kibújását követően igazán szeleburdi természettel áldották meg. Pajkos, kissé kezelhetetlen sárkány rikoltozása nem hat túlságosan összeszedett éneklésnek. Ki tudja, talán másnap jobban összeszoktok és megtaláljátok a közös hangot.

ÖTÖDIK NAP
Az események a sárkányokkal való összeszokásról szóltak. Mindenki a maga módján próbálta magához szoktatni újonnan érkezett csemetéjét. Kichirou-san csak egyet tanácsolt: mindenki vigyázzon velük, hiszen mégis vad lényekről van szó! Ki betartotta az öreg tanácsát, ki nem, a nap végére mindenki lényegében hozzászoktatta magához a kis teremtést. A sikerélményt megkoronázva, hajnalban, míg mindenki a legszebb álmát élte végig, addig az apró Dallam sárkányok drasztikus növekedésbe kezdtek. Kichirou-san tudta, milyen csodafüveket kell etetni ezekkel a misztikus lényekkel, hogy hipp-hoppra megnőjenek!

HATODIK NAP
A hatodik nap reggelér mindenki nagy meglepettségére óriási, szinte kifejlett formájában találhatja állatkáját. Kichirou-san azzal a feladattal bízott meg benneteket, sárkányotokra bízva magatokat versenyeznetek kell a többiekkel. Mindenkinek saját magának kell felszerelnie a versenyzéshez szükséges alkatrészekkel saját sárkányát. Ha készen álltok, mindenkinek a rajtvonalhoz kell állnia…
A verseny megkezdődött. Kichirou-san rajtot kiáltva süti el műanyag fegyverét, mire a zabolázatlan sárkányok nekifutást követően felrepülnek. Kapaszkodjatok rendesen, különben lepottyanhattok! A feladat egyszerű: kérjétek szépen sárkányotokat, énekeljen! A Dallam sárkányok énekével rezonanciába léphettek a „daiyamondo-tanashi”-val! Az lesz a nyertes, akivel képes lesz kommunikálni a kincs.
ennek tudatában a környéket pásztázva igyekeztetek szépen kérni sárkányotokat az éneklésre. Itt üt vissza Aoi figyelmetlensége, ugyanis sárkánya képtelen az éneklésre. Helyette elszaval neki egy verset, viszont így nem találhatja meg a drágakövet. Ezzel pedig sajnálatos módon kiesett a versenyből. Visszatérve a farmra, Kichirou-san azért megveregeti a válladat és a kezedbe nyom vigaszdíjként egy nyalókát. Michi egészen jól megtalálta a közös hangot sárkányával, jó úton járt a kincs megtalálása felé. A sárkány kitartóan dalolászott, és úgy érezte visszhangra talált. Lelkesen röpült kiszemelt célpont felé, mikor mindketten azt tapasztaltátok valami gubanc történt. A sárkány a közeli végtelen tó egyik hatalmas sziklájára szállt és előre mutogatott nagy fejével. Ahova a rezgések vezették nem volt más, mint egy régen elsüllyedt, rozsdás hajóroncs. Kissé elkeseredve ugyan de vigasztalásképp Michi megölelgette sárkányát, majd visszatért a farmra. Kichirou-san mosolyogva gratulált neki, és megigérte, hogy nem marad jutalom nélkül. A Gross testvérek egymásba kapaszkodva sivákoltak megveszett sárkányuk tetején. Teljes felfordulásban száguldoztak az égben! Kis híján zuhanórepülésben partot értek, mikor végül Keiko megragadta a pórázt és visszarántotta zabolázatlan állatukat. Úgy tűnik, ők sem jártak szerencsével. Sárkányuk annyira elkanászodott, hogy kincs nélkül maradtak. Ez ne törje hangulatotokat, Kichirou-san titeket is finom ebéddel vár vissza.
Sky kitartó munkája nem maradt eredmény nélkül. Sárkánya gyönyörű éneke és természetesen női megérzéseinek hála hamarosan visszhangra talált. Ügyesen malőrözve a nagy platánfák között rábukkantak a „daiyamondo-tanashi’-ra, ami alap állapotában egy mágikus gyémántként ragyogott a napsütésben. Tarisznyádba rejtve visszarepültél a farmra, ahol mindenki nagy üdvrivalgással fogadott.

HETEDIK NAP
Utolsó nap Kichirou-san összeszámolta a bezsebelt pontokat. Papírt markolászva rágcsálta kiszáradt szája szélét, és bújta a nép előtt a sorokat. Végül nem jutott egyről a kettőre ezért morogva köpött egyet oldalra és maga mögé dobta a papírost és kitárta karjait: „Ugyan, mégis kit érdekelnek itt az eredmények! Ez a pop kurafi megtalálta a varázslatos csecsebecsét a többiek pedig szép napokat élhettek át a farmon! Legyetek magatokra büszkék, ez a maroknyi fiatal képes volt arra mind a hét napot végigvészelje az isten háta mögött! tudom, hogy élveztétek! Nem kell aggódni, ezennel hivatalosan is soha többet a nem akarom, hogy itt a közelemben ólálkodjatok! Gratulálok Nektek!”
Biceg végig mindenki előtt, és kioszt egy oklevelet Nektek. Valamint kaptok egy csodakenőcsöt az esetleges izomlázért, hogy egy szó se érje a házat. Kichirou-san végül Sky elé lép, jó ízűen belevigyorog a fiú képébe, megragadja kezét és jól megrázza. Az oklevél mellé megkapja a „daiyamondo-tanashi”-ból elkészített karkötőt, amely a fiú különleges képességét fogja erősíteni.

AZ OKLEVÉL:
Kichirou-i farm - Page 2 OklevelKF_zps00cb138d

Kichirou-i farm - Page 2 OklevelKF_zps00cb138d

SKY NYEREMÉNYE:
Kichirou-i farm - Page 2 DiamondBracelet_zps55c178e1

Gratulálok, farmerek, a küldetésetek ezennel sikeresen befejeződött! LP, pénz –és jutalomleosztás hamarosan!

Tárgy: Re: Kichirou-i farm Szer. Ápr. 17, 2013 3:45 am

Mindenki vegye kézbe a zsugabubust és zengjetek imákat....véletlen engem is bele lehet foglalni! Cool

Hosszú post-okra való tekintettel, (amik néha két kört kitettek) következő értékelést böffentettem össze:

Genki Takashi, Kagami Ai, Mizushima Takeo, Tsukatani Midori, Sakai Hitomi: 1000 ryou
Akihiro Haruya (Maximilian Wladhar): 1500 ryou
Yamasaki Shizuka: 1000 lp, 1500 ryou
Ayumu Michiyo, Hayashi Aoi, Kei Gross, Keiko Gross: 2500 lp, 3000 ryou
Torao Sorajin: 2000lp, 3000 ryou -> tárgyi ajándék miatt!*

Gratula mindenkinek!
*Mesélő kérésére bónusz jellemzője: Minden második különleges képességre tett pont után automatikusan növekszik egy egységgel, összesen hárommal, tehát hat pont után kilencet ér.