Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/

*Megtorpan az ajtóban, amint hallja felcsendülni ismét a bohóc hangját. Kíváncsian vezeti körbe tekintetét a teremben, hogy kiszúrhassa számára érdekesnek titulált „áldozatát”, kit szeretne gyűjteményében tudni. A gonosz dallamra szinte rá se hederít. Sőt mi több, inkább tetszik neki és nem is fogja fel annyira negatívan, mint a többiek. Jót szórakozik rajta, tetszik neki, hogy a vendéglátójuk is ilyen jó kedélyű. Igazán otthon érzi magát ennek köszönhetően. Azonban még így is megüti a fülét a sértő szó, mely arra utal, hogy ő „lop”. Pedig ő nem tesz ilyet, mindent mindig csak talál! T^T Az árválkodó dolgokat befogadja, nehogy gazdátlanul maradjanak az idő végezetéig, mert midőn kegyetlenség lenne az! Őt nem kőszívűnek nevelték, egyszerűen nem tehetné meg! T^T*
- Nem vagyok enyveskezű! T^T Csak mások tulajdonának hivatalos felszabadítója! ˇ^ˇ – *karba tett kézzel, égnek emelt orral kéri ki magának, még a számára tetszetős alaktól is az iméntit, hogy őt holmi enyveskezűséggel vádolják. Ezután kérdő pillantást vet a hófehér hajú fajtársára, ki mellé lett sorolva. Pár pillanatig méregeti, majd széles vigyor bukkan fel arcán, s szemei megcsillannak, ahogy meglátja a hárompengéjű kaszát a játék során mellé osztott társa hátán pihenni.
Huzamosabb ideig is mereszti rajta tekintetét, mire végre összeszedi magát, s ráparancsol kezére, hogy most nyisson be az ajtón, mert az előbb az érdekesnek ítélt személy, csupán csak hangilag volt jelen, nem teljes valójában. S ő nem így akarja csodálni, látni is szeretné mellé! A kasza később is ráér, az nem fog elrohanni. Legalábbis reméli…*
- Akkor nyomás, Karacsi! Vigyázz, nehogy lemaradj! Surprised

– *szinte parancsba adja az iméntit társának, miközben benyit az ajtón, s kíváncsian várja, mi fogadja majd őket ott. Nem is aggódik azon, hogy lehet bármilyen csapdával vagy szörnnyel kell szembenéznie. Ő csak látni szeretné a szórakozott bohócot, hogy csodálhassa és többször és többször elképzelhesse azt, hogy már ott pihen ő is színes gyűjteményében.
Pár pillanatba beletelik, míg szeme megszokja az új fényforrást. Kérdőn forgatja a fejét, amíg nem tisztul minden tekintete előtt és változik a fakóból láthatóvá. Amint felbukkan előttük egy világosságot adó lámpa, mely láthatóvá teszi a jelenlévő tereptárgyakat. Ő a tájjal mit sem törődve, nyomban a vendéglátójukra szegezi pillantását. Csillogó szemekkel viharozza meg a pultot és mászik fel az egyik székre, hogy közelebbről láthassa az érdekes, csillogó – villogó varázslatot, melyet a bohóc csinál.*
- 100 arany *^*… – *ismétli a hallottakat, széles mosollyal az arcán virulva a nagy örömhíren, miszerint gazdagodott tárcájának tartalma. Tiszta gazdag lett, és még Desmond bukszáját se kellett kölcsönkérnie egy két fillérért, teljesen a sajátja! Ő szerezte, egyes egyedül, így az ő érdeme, csakis az ővé! *^*
Kicsit húzogatja a száját az árak láttán. Ő nem szokott vásárolni, inkább elveszi, ami kell neki, vagyis… átmenetileg kölcsönveszi. Mert ugye ő sosem vetemedne olyan gonosz, aljas dologra, melyet ráadásul egyes helyeken még büntetnek is, mint a „lopás”! Surprised

Még kimondani is szörnyűnek találja, nemhogy véghezvinni! Bár ha az út során pár csekélységet találhatna, cseppet sem bánná. szemöldökrángatás

*
- Én nem akarok semmit… – *lassan dönti jobbra – balra buksiját, majd kíváncsian csillan fel a tekintete. Kikapcsolódhat a bohóccal! Örömmel vezeti a tekintetét a feltűnő furcsa szerkezetre, bár nem pontosan ilyet látott eddig az embereknél, nem érti. Tanácstalanul ráncolja is emiatt homlokát, majd hol a bohócra, hol pedig társára néz értetlenül, kiről majdnem meg is feledkezett a nagy csodálata során. Ejnye, hogy milyen modortalan lett hirtelen! °^° Nem is ismer saját magára! O.o Na, de most bepótolja mindazt, amit elmulasztott! Surprised

*
- Ennek biztos, hogy így kellene kinéznie? – *kíváncsiskodik a szerkezetre mutatva közben, majd jobban belemerül a bohóc által mondottakba. Nem mintha bármi komolyabb köze lenne a többiekhez, de Elcsi-chan szimpatikus volt neki és a kékhajú alaknak a frizurájára szüksége van, egyszerűen akarja, szóval okkal kezd aggódni értük. *
- Bohóc úr! A többiek min mennek pontosan keresztül? –*dönti oldalra fejét kíváncsian. Szíve szerint megnézné, hogy mégis mibe keveredtek bele, míg ők itt lazsálhatnak, és jól érezhetik magukat a vendéglátójuk társaságában.*

Érdeklődve csüngött a számára kijelölt, vagyis hátra maradt ajtó keretén. Félfára teljes súlyával felkenődve kapaszkodott meg a keskeny lécen, hogy lábait emelve lökhesse be a szabad utat elzáró nyílászárót. Határozott mozdulatát széles mosollyal vette tudomásul. Az elé táruló látképhez, viszont óvatosan közeledett. Csiga lassúságával dugta be fejét a sötét terembe. Szemeivel hunyorogva nézett körbe, de arról mit lát, vagy sem egyetlen kifejezésre kerülő gesztus sem árulkodott. Számára otthonosnak nevezhető környezetet végtelen nyugalommal könyvelte el és veszélytől nem tartva kémlelte a kiszámíthatatlannak látszódó teret. Nem kapkodott, nem sietett, csupán a rá jellemző játékos őrülettől vezérelve engedelmeskedett kényszerének. Boldogan dúdolászva a dallam ritmusát szigorúan követve ringatózott a kereten előre és hátra. Békésen lekötötte magát, míg arra várt, befejezze mondandóját játékukat vezető furcsa szerzet. Lényegében nem érdekelte, mit mondhat, de nem volt kedve helyhez követ ácsingózni a start jelzésre. Valamivel le kívánta foglalni örök mozgóságát és ez az ötlet kapóra jött.
A csapatok leosztását követően, hirtelen tervezet lámpától vezérelve ugrott le játszóteréről. Földet érését követően, magazinokban látott sampon és kozmetikai reklámok hírhedt mozdulatával lendített egyet fején. Szanaszét repülő fürtjeit akár gondosan lassított Taft hajlakk mindig tartós jelenetének is elkönyvelhették volna, melyre erősen rátett kecses ujj játékával. Finoman végigsimított sokat emlegetett haján, ám a könnyed művelet féltávnál kegyetlen kínzásba csapott át. Beleakadna néhány útban éktelenkedő gubancba egész szemre való csomóktól fosztva meg kék loboncát. Az eset tanulsága, gyakrabban kéne fésülködnie. Azon ő mit sem törődve az aprócska bakijával. Elegánsan lerázta a felesleges hajszálakat, majd szempilláit csábosan rebegtetve helyezte állát összekulcsolt kézfejeire. Szerelmetes lánykaként fordult hátra, merre jön az ő bájos lovagja. A szóban forgó holtpofa férfit kutatta, akit könnyedén megtalálhatott pontos jellemzése alapján. Miután sikerült szemre vételeznie szégyenlős lánykaként araszolt hozzá közelebb. Vállával finoman megbökve a férfit sandít rá fiatal hajadon zavarával.
-Páratlan páromhoz párosodsz?-
Szende szűzként szája elé kapva kezeit illeg-billeg kínos helyzetében, ám meg sem várja mit mondhatna társául kikiáltott párja. Váratlan felindulástól elvigyorodva teljesíti be fejében kirajzolódó ördögi tervét. Oda sem figyelve ellenkezésre, tiltakozásra, panaszkodásra, esetleges fájdalmas elhalálozással kecsegtető sors jóslására, ölébe kapja faarcú párját és öles léptekkel beljebb masíroz a nyitva hagyott ajtón. Tovább már nem juthatott. Hangos üvöltés kényszerítette megtorpanásra és kezdeti kezében szorongatott csomagja eldobására, már ha előbb meg nem szökött kedves karmai közül. Eszelős élvezettel pásztázza körbe a félhomályban derengő termet, honnan, miért, minek érkezhetett hangzavar. Kíváncsian várja mi lesz az eset folytatása, amiben nem kell csalódnia. Földre hulló homokbuckákból fekete köpenyes alakok kelnek életre. Legnagyobb örömére egyenest feléjük rontanak, méghozzá fegyverüket halál osztásra szegezve.
-Nászunk ászát átmenetileg nélkülözésre állítjuk.-
Fűzi hozzá szomorúan, egyértelműen párjának címezve mondatait. Innentől fogva, ha valaki közelebbről veszi szemügyre, könnyedén láthatta bohókás viselkedése helyét sokkal hevesebb és pusztítóbb ösztön uralja. Vérszomjas fenevadként fújtatva neveti el magát. Hangos kacajra, még fülsüketítőbb hahotával válaszol. Figyelemfelkeltő és garantáltan beszámíthatatlan tettével, már-már az ellenség után. Türelmetlenül dobolva ujjaival várja, mikor érik el a támadók kaszái. Sokáig nem szükséges röghöz kötötten malmoznia, hiszen hárman, három irányból szegezik neki fegyvereiket. Az első, nyakát érintő rohamot gyors lebukással védi ki, bár hosszú hajszálai közül újabb példányok esnek áldozatul az enyészetnek. Kedves fodrász teljesítményt egy gyomorszájat érintő ütéssel jutalmazza. Közvetlen ezután sor kerülhetett a második felvonásra. Alig végezve a köszönet nyilvánítással kapta lábaira az éles pengét, melyet úgy kívánt tévútra téríteni, ellensége vállára támaszkodva szaltózott hátra, ahol farkasszemet nézhetett a gerincére pályázó homokvárral. Fegyver elől már nem volt kellő ideje kitérni. Kénytelen volt védekezni. Szokatlan mód bal karjával kihúzva a pengét igyekezett megállítani a kaszát, míg szabadon lézengő mutatóujját ellenfele mellkasára helyezte. Gyorsan végighadart idézést követően egy byakuray-al fúrta át testét. A találattól teste azonnal szétporladt, ám visongást követően újabb csuhás került elő. Történésen elvigyorodva harapott bele hüvelykujjába. Szájából kiserkenő vért lenyalva rajzolt fektetett „s” jelzést a levegőbe. Dolga végeztével, játékosan ugráló hangon ejti ki a kívánt technika nevét – chimamire no kusari - és kúszik elő nagyjából hat méteres lánc. Keletkező fegyverét egyenesen a frissen csatlakozó lényre irányítja. Bokájára tekerve kényszeríti megállásra, melyet azzal tesz még kedvesebbé a lánc végét megragadva lendíti ellenfelét egy oldalról közeledő kaszásnak. Az ütközettől mindketten elemeikre hullanak, de csodás feltámadásaik miatt, további két fekete alak vár rá.
Események érdekes mederbe csordogáló alakulását élvezettel teli vigyorral könyveli el. Ujjaival kiszámolóst tartva ingadozik közöttük. Mélységesen megfontolja kivel szeretné kezdeni a táncot. Igazából erről szó sincs. Könnyed cserkészés alatt újabb idézést mormolt. Versikéje végére, pedig csodás vörös labdát – shakkahou – zúdított a távolabbi ellenfelére. A test pillanatok múlva köddé vált és immár egyetlen ellenféllel nézett szembe, aki kihasználva átmeneti figyelmetlenségét került elé. Feje fölé emelve a kaszát sújtott le, melyet olcsó humorral fűszerezett arrébb sasszézással került ki. A penge hegye földbe állt, míg az örömlányosan fél lábát felkapó dilinyós gazdagodhatott egy kellemetlen sebbel. Könnyelműen elfelejtkezett róla, előbbi ellenfele még nem született újjá, így a helyébe lépő másolat csettintésre kihasználta színpadias bíbelődését. Érkezési helyén várva jutalmazta felsőtestét horizontvonalként átszelő vágással.
Különösebben nem rázta meg a történés. Elhagyva ijedt szűz menekülését vette szemügyre keletkező sebét. Vérét kóstolva könyvelte el, még mindig nem elég jó fűszerezése, de tovább nem folytatta harcból kizökkenő kalandozását. Dühödt félként indult meg öles léptekkel ellenfele után. Öklét fenyegető nevelőként rázva shunpo-zott utána, hogy minél előbb csaphassa tarkón „anyai” méreggel. Az ütésbe beleadott némi kézfejébe koncentrált reaitsu-t, aminek hála, engedetlen kölykétől megszabadult. Egyetlen dolog, amivel nem számolt az a váratlan túlterhelés. Pótteste tüntetőlegesen lépett fel lélekenergia manipulálása ellen. Egész karján éles fájdalom hasította ketté. Röpke megingása könnyedén lehetett volna game over. Neki viszont még nem volt kedve sokadjára is meghalni. Bal hüvelykujját áldozva, teljes erőből pattintotta ki Shinseikaji-t a saya-ból. A felrepülő kardot, pedig egyenesen a visítva felé ügető fekete ruhás arcába állította. Ehhez nem kellett más, csak homloka. Fejével célra biccentve a markolatot volt kénytelen percekig csodálatos kancsítás vegyített fejrázással túlélni sikeres akcióját.
-Vár vására vételezve?-
Tekintett körbe gyanakvóan meg van e még holtpofa szívszerelme, vagy máris kezdhetik elölről a pályát. Valamint arra is rákukkantott, valószínűleg még mindig ütés hatásától, bamba fejjel, hogyan állhat számlálója.

Miután a lelkek választottak számot, az égben megjelent valami. Az a bizonyos vetítés számokat mutatott ki, mellette pedig neveket. Úgy látszott, hogy köztük voltam, méghozzá az egyes szám mellett. Kiderült, hogy azzal a shinigami féleséggel kellett együtt lennem. Fordultam volna vissza, de nem tudtam, valami erő arra vonzott engem, így hát kénytelen voltam maradni. A bohóc ekkor megszólalt:
- Naaaaaagyon jó, mindenki ez nagyon jóóóóó!!! Hát, íme a párok. A kis szoknyás szépség, Eliana párja nem más, mint Tsugahara, éljen az ifjú pár. ÁHAHAHAHAHAHAHA!!!!! A kis enyveskezű párja nem más, mint a colos albínó, kik remélhetőleg elviselik majd egymást. Falvia és Vex egy párban, két szerelmes pár, mindig egyűtt hááál… Már csak két személy marad, így kizárásos alapon lesznek párban. A selymes hajú Eiji, és a holtpofa Dei. Gratulálok mindenkinek, az ajtókat már elfoglaltátok, hát örvendjetek, és éljétek túl. Ja, és mind párnak, minkét tagjának át kell mennie a következő ajtón, ha az egyik ott marad, akkor az egy mínusz élet, és kezdhetitek elölről.
A vége elég meglepetésszerűen ért, igazán előnytelen lenne, ha a shinigami nem bírná a próbákat vagy esetleg utamba állna. Reméltem azért, hogy én sem fogom magamat gyengének mutatni előtte, végül is nem tudhattam, hogy melyikünk volt erősebb, csak reménykedhettem, hogy én. Ekkor a társam elég különösen megközelített és kérdezte, hogy páratlan párjához párosodom-e. Egy kis ideig különös, "te most viccelsz?!" fejet vágtam, de végül válaszra méltattam magamat, talán úgy jobban megérti.
- Igen, nincs más választásom, de a te nyelveden csak: Társként támogatlak, tűrlek, tanítalak, talán tanulok tőled, talán te tanulsz tőlem, tanulságos tanácsaimból, például abból, hogy ezt most hagyd abba.
Hát... öö... gyorsan felkapott és az ölében vitt a terembe. Igazán kezdet különös lenni a szituáció, ezért inkább csöndesen, egy arckifejezéssel díjaztam tettét. Amint az ajtóhoz értünk, inkább kiszabadítottam magamat karmai közül és már sétálva tértem be az ajtón. Egy, a főhelyiségnél szűkebb szobába léptünk, körülbelül tizenháromszor tizenhármas lehetett, mikor egy riasztó visítást hallottam. Egyszer csak a szoba homokkal kezdett megtelni és azokból a helyekből, ahova ez odagyűlt még több homok kezdett előtörni. Az a bizonyos homok kezdett tornyosodni és alakot váltani, míg egy köpenyes, kaszát forgató lény nem lett belőle. Körülöttem két ilyen lény jelent meg, de előtte még megszólalt az az alak...
- Nászunk ászát átmenetileg nélkülözésre állítjuk.
Erre ismételten csak az arckifejezéssel tudtam válaszolni. Többet azonban már nem is törődtem az alakkal, mert a kaszások egyszerre támadtak rám. Egy jól időzített distanciamiento segítségével arrébb löktem az ellenfeleimet, hátha így több esélyem lenne egy tervet kieszelni. Az egyik kaszást gyorsan egy incluye de elganchéval lassítottam, mert a képesség hatására fix sebességgel közeledett felém. Próbáltam volna kivégezni ellenfelemet, de a másik már támadott is. Nem volt elég időm, hogy megforduljak, így kaszáját a vállamba mélyítette. Fájdalomtól üvöltöttem fel, de éreztem, hogy nem volt időm ordítani, cselekednem kellett. Miután sunyi támadómra fordultam, egy dedo amputandot lőttem keresztül a fején, de mivel homokból állt, hatástalan volt. Már készülődött a következő támadásra, nekem meg még nem volt distanciamientom, ezért kénytelen voltam elsonidózni, társát egy másik irányba fordítani, aki szerencsére még mindig elég messze volt, a képesség lassúságának köszönhetően. Elővettem kardomat és ellenfelem felé szegeztem. Ismét felém indult, mire kardomat oldalra fordítottam és öklömet felé fordítva egy cerót kezdtem összegyűjteni. Ellenfelem látszott, hogy készült a lövésre, de még az elsülés ideje előtt mögé sonidóztam és tarkójától négy-öt méterre tartottam gömbömet. Hamarosan a képesség érvénybe lépett és a ceró lekapta ellenfelem fejét. Még utolsó mozdulatából, ami a ceró kilövése közben történt, megvágta a szabad, jobb karom könyökét, ahova előbb kaszáját is szegezte. Az ellenfelem össze esett, de kivégzésképp még egy barát küldtem a földön fekvő dologra.
A másik célpont már elég közel járt és kezdte fenni a fogát a kezemre. Nem igazán értettem, hogy miért vagyok ilyen különös környezetben. Az egyik nászt akar tőlem, a másik kettő pedig a karjaimat. Őszintén szólva nem volt különösebb probléma a másik célponttal, két claro de lunával lefogtam, végül egy cerót indítottam felé.
A gond csak az volt, hogy ez a kettő hamarosan újraéledt. És ismét teljes erővel támadtak nekem. Szerencsére a distanciamientom segítségével ismét ellöktem őket és egyiket sikerült figyelmen kívül kapnom, akit egy ceróval ki is lőttem. A másik mögé sonidóztam és két claro de lunát küldtem rá, egyiket a kezeire, másikat a lábaira. Azonban míg azzal voltam elfoglalva, a másik ismét feltámadt és a kaszájával sikerül a másik vállamba is belevágni. Szerencsére ezúttal hierróm blokkolta a nagyját, mert nem olyan ponton találta el, mint az előzőnél. Sietősen arrébb sonidóztam, ezúttal magam előtt látva mindkettőt. Az egyiket lefogta a clare de luna, de éreztem, hogy nem tartana sokáig, így barákat lövöldöztem rá, mindaddig, míg el nem esett és meg nem halt. Szerencsémre a negyedik már nem éledt újra, de nem tudtam, hogy miképpen intézzem el az ötödiket. Már túl sok reiatsut használtam, ezért is voltam kényszerülve, hogy a negyedikre barákat lőjek. Kardomat elővéve vívtam ellenfelem kaszája ellen. Első szúrásomat sikerült blokkolnia, de gyorsan vissza álltam vívó állásba és hevesen kezdtem szurkálni. Megvártam a pillanatot, mikor nem figyelt és akkor döftem át a nyakán keresztül.
Körbenéztem és reméltem, hogy holtan találom a shinigamit, de sajnos nem így volt, úgy látszott, hogy tovább készült terrorizálni, mintha az élet maga választaná nekem a szenvedést. Azt remélve, hogy nem vesztettem sokat a csíkomból, néztem fel az égre.

Megtörténtek a választások. Mindenki az ajtóhoz kapott egy-egy társat, így hatan, három darab kettes csoportra lettünk osztva, akik egy-egy ajtón belépve részt vesznek a játékban. Utálóm a játékokat! Ezt miért nem lehet megérteni? És utálom a bohócokat is. Ha találkozom vele, az lesz az első dolgom, hogy kicsinálom, és ragut főzök belőle. Ahogy véget értek a választások és mindenki megkapta a párját, hideg zuhanyként ért, hogy az én társam egy félmaszkos pojáca, egy Arrancar.
~ Ez most komoly? – húztam fel a szemöldököm, közben pedig a bohóc hangja megszólalt a hangos bemondóban, hogy ismertesse a párokat, ha valaki nem jött volna még rá, és mindegyikhez fűzött egy-egy apró megjegyzést is. Én és Eliana, ifjú pár lettünk. Azt hozzáteszem, hogy szemrevaló nő volt, de az, hogy én és ő egy pár legyünk. Hát kicsin múlott, hogy ettől a képtelen ötlettől ne dobjam ki a taccsot. Ez a feltételezés totális képtelenség, és biztos voltam benne, hogy amint lehetősége lesz, az lesz az első dolga, hogy kicsinál, és egyedül megy tovább. Ha jól éreztem, a lélekenergiája sokkal nagyobb, mint az enyém, de ha odáig fajulna, nem könnyítem meg a dolgát. Végül kimondták az indulásra felszólító szót, és mindenki beállt az ajtaja elé.
- Tudom, hogy ahogy lehetőséged lesz rá, kicsinálsz, de előre leszögezem, nem fogom megkönnyíteni a dolgod. – jobbnak láttam ezt leszögezni. Kitárult az ajtó, és beléptünk, majd ránk záródott. Hát ennyi. Valószínűleg itt ér véget hamarosan az életem, vagy a hülye játék miatt, vagy a „társam” keze által. Milyen jó kilátások. A terem, ahova érkeztünk elég fura volt. Sehol egy szakadék félúton, semmi gyanús dolog. Egy teljesen normális folyosónak tűnt a dolog. Egy darabig csak álltunk ott, de muszáj lesz elindulni. Ahogy Eliana lépést tesz előre, kinyújtom a kezem, hogy visszatartsam, én megyek előre, és nem adom meg neki az örömet, hogy kicsináljon. Ezzel egy gond volt csak: amikor kitettem a kezem, hát nos, az olyan helyre ért, ahova nem kellett volna, és amire egy nő igen csak házsártos tud lenni, ha illetéktelen személy érinti meg. Azt meg kellett hagyni, hogy igen kerekded domborulatok voltak, de elég durván elvörösödtem, és lefagytam. A szemem kikerekedett, majd pár pillanattal később a rendszer újra bootolt, és elkaptam a kezem, majd megindultam, mintha mi sem történt volna, ám ekkor tompa puffanás hallatszott mögülünk. Egy óriási golyó indult meg azzal a céllal, hogy összelapítson minket.
- Mond, hogy nem léptél rá egy csapdára.... – bőszen ingattam a fejem, hogy nem. Az előző incidens után nem nagyon akartam hozzá szólni, meg amúgy sem.
- Dehogy léptem. De itt az ideje, hogy fussunk! – mondtam végül mégis. Amilyen gyorsan csak tőlem tellett megindultam előre, hogy minnél távolabb kerüljek a golyótól, de ekkor éles fájdalom hasított a bal combomba. Mikor lepillantottam, láttam, hogy a ruhám kiszakadt, és vér serkent ki. Nem vészes, de nem kellemes. A falból egy dárda meredt ki, nyilván ez volt a seb okozója.
- Hát ez nem könnyíti meg a dolgunkat. – ahogy Eliana elhaladt mellettem, meg is torpant, épp egy másik dárdával nézett farkas szemet. Egy kicsit vicces volt, és halkan felnevettem.
- Ki nyert? – kérdeztem viccesen, de tovább is iramodtam. Egy újabb dárda fölött átugrottam, és még épp időben rántott vissza a gravitáció, mert egy másik dárda épphogy csak elkerülte az én fejemet is.
- Nincs valami mágiád, hogy megfogd a labdát? Ha le tudnád fogni, akkor lehetne annyi időm, hogy egy Cero-val hazavágjam! De nem biztos, hogy bejön! … KANYAR! GYORSABBAN!! – nem sokat gondolkodtam, majd egy bukfenc után válaszoltam is neki.
- Akad egy, de kötve hiszem, hogy használna. – egy próbát megért, ám időveszteség, ezért előre kellett sietnem, és csak reméltem, hogy az Arrancar nem dobja fel a papucsát. Amint valamennyire biztos távolságban voltam, elkerültem egy dárdát, ami a karomat akarta átszúrni, majd neki álltam a kidou-nak.
- Bakudou 61: Rikujoukourou! – amilyen gyorsan csak tudtam, úgy mondtam ki, de amint végeztem, már le is kellett hajolnom egy újabb dárda elől, ami még így is lecsípett pár szálat a hajamból. Fogalmam sem volt, hogy mennyire lesz hatásos a kidou, de azért reménykedni csak szabad nem? Forduló, épp visszahúzódott egy dárda, és a sebességem túl nagy volt, plusz elszámoltam magam, így fel kellett pattanom a falra, majd a lábammal elrúgni magam, hogy visszatérjek a talajra. A legjobbkor. Ha egy pillanattal tovább maradok ott, a dárda átszúrja a talpam, és a lábfejemen bukkan elő, ami nem tett volna jót a feladatnak. Elágazáshoz értünk, és tőlem várt tippet, hogy merre menjünk.
- Bal! – nem hallotta, és tanakodni látszott. - BAL! – kiáltottam még egyszer, de megint nem értette, végül valamilyen oknál fogva mégis arra indult meg. Siettem, de ennek az lett az eredménye, hogy a jobb vállamon is megkarcolt egy dárda. Az utolsó pillanatban estem be az ajtón, amit előzőleg sikerült kinyitnia. A golyó is megérkezett, ezt egy újabb puffanás jelezte.
- Most miért nem robbantottad be? Miért tököltél a kinyitással? – tettem fel a nagyon könnyű kérdést, hisz nem kellett volna azzal vacakolnia, hogy kinyissa, ha ráküld egy Cero-t, az ajtó darabokra robban, és simán átérünk. A golyó viszont túl nagy, hogy átférjen. Végül is mindegy.
- Ahogy érzed, de az biztos, hogy először értesítem, hogy életveszélyes veled összeállni. – válaszoltam az Indy-s megjegyzésére. A lényeg, hogy most biztonságban voltunk.
- Ez is hasonlóan öngyilkos terem lesz? – ez inkább költői kérdés volt, semmint választ váró.

Na, most kezd elkapni a gépszíj. Nem csak hogy bohóc, de játék is, és még párt is kell választani. Mi következhet utána? Közösen kell verset szavalnunk, vagy talán táncolnunk… Eh, és ahogy elnézem, az itt jelenlévőket, hárman vannak a fajtámból, tehát ők lennének a legideálisabbak a társ szerepére. Manapság a shinigamikat leginkább darabolnám, mintsem az életemet bíznám rájuk, tehát lehet én, juttatnám őket a game overig, a kék hajú alakot pedig nem ismerem, legalábbis nem tudom beazonosítani, hogy mi is lehet. A lélekerő, amit kibocsát magából nem shinigami, de nem is arrancar, valami egészen más… Mindegy, nem érdekes, nem ismerem, ne legyen a társam. Bár még lehet, mivel nem én választok… ez már demokrácia a javából, szakadna be a feje ennek a bohócnak, vagy sárguljon meg mind körme, és a seggéből legyen tarisznya. Rábízni a választást a véletlenre, ennél mi lehet nagyobb ostobaság? Így nem lehet csalni, trükközni, megoldani okosba, pfej, tiszta játék, abban nem biztos a győzelem. Olyan, mintha minden segítség nélkül kéne kiverni, elmegy egynek, de nem az igazi, és talán nem is fogod élvezni. Na mindegy, ahogy mondani szokás, szemet becsukni, szádat kinyitni, és készülj a legrosszabbra. Talán nem Alibaba és a negyven rabló lesz az ajtó mögött.
A számokat, és az ajtókat, és amikor kialakult az egész felállás, amit a bohóc jelentett be, és nem bírta ki, hogy ne fűzzön hozzá gyenge poénokat. Halk sóhaj társaságában vettem tudomásul, hogy a társam egy apró arrancar cirkáló lett. Mennék én, mennék el innen a fenébe, de helyette csak a Falvia nevű arrancar felé tudok menni, aki elméletileg a szerelmes párom, és vele hálok. Nem mondom, aranyosnak aranyos, de szerintem, összetörne alattam, és, hát túl fiús is, nem az esetem na, szeretem, ha elől hátul gömbölyödnek a nők. Na meg az enyves kéz titulus se túl bizalomgerjesztő. Meg is nézem a zsebeimet, hátha valami személyes tárgyamat nem szabadította fel. Az eddig nem túl jó idegeim most enyhén megnyugodtak, lopás esete nem forog fen. Barátságosan vigyorogva nézek apró kis társamra… aki valamiért nagyon nézi a hátamat. Mit láthat ott, ami ennyire érdekes? Talán ráragasztottak valamit, vagy ez csak egy álom, és kiderül, hogy meztelen vagyok? Hm, nem tudom, majd később rákérdezek, most inkább csak követem.
- Karmicsi? - még így se hallottam a nevemet, ezt szerintem fel kell írnom majd valahova, és gondolkoznom kell egy hasonlóan csengőn, amivel Flaviat illethetem. Falvcsi, Falatka, Falacska, Flavmacska, vagy valami ilyesmi majd jó lesz, a játék közben gondolkozni fogok rajta, és ha sikerül túlélnem ezt az egészet, a bohóc lefejezése után elmondom, mire is jutottam.
Most pedig valami új helyre jutottunk, hát, valami nagydurranásra számítottam, ehelyett… egy semmiben lebegő valamibe kerültünk, ahol ott volt az a rohadt bohóc is. A pofátlanja még nem is mutatkozott be… ez ám a házigazda. Legalább székek vannak, én lassabban követem fürge, de aranyos társamat, aki már fel is mászott egy székre, és boldogan adott hangot annak, hogy kaptunk 100 aranyat, amit költhetnénk is el… eh, az árak túl borsosak, és nem is sérültünk még meg, szerintem én is kihagyom a költekezést. Inkább Flaviahoz hasonlóan nézem a TV-t… hát ezt a műsort még nem láttam, de nem valami izgalmas.
- Szeeeerintem nem kéne.-elnyújtom az egyik szót, mert hát ennek tényleg nem ilyennek kéne lennie. Én is csak értetlenül ráncolom a homlokomat, míg végül Falvia adja ismét az okos ötletet. Talán tényleg nem lenne rossz ötlet megnézni, hogy miket is művelnek a többiek. Ha már nincsenek itt, akkor nem biztos, hogy szerencséjük volt… hacsak ez nem egy külön, a számunkra létrehozott terem, és a többiek is egy ehhez hasonlóban vannak… vagy ez lehet a mi szobánk? A feladatunk? Akkor most mit kell csinálni, mihez kezdjünk, miért álmodtam a minap egy óriási borzról, akinek tündér szárnyai voltak, és rózsaszín balett ruha, és miért jutott ez az eszembe? Hamar ki kell kerülnöm innen, mert a végén maga alá temet az elmebaj

Mesélés/mindenki/.

- Miért? Talán szemcsés a kép, vagy nem tetszik az adás? Kábelt még nem vezették be, ezzel kell beérnem… de este van szerencsére pornó. – kaján vigyorral az ajkán Karasura tekint, és rákacsint. Biztos benne, hogy az arrancar, érti, hogy miért ilyen vidám. Majd újfent Flaviara néz.
- Ajtón, mint ti is. De ha akarod, megnézheted, csak ne mond el a nejemnek. – hevesen kapkodja ide-oda a fejét, mintha félne az említett személytől, majd amikor biztos benne, hogy nincs veszély. Pár kört rajzol le a levegőben, és megjelent a kezében a jogara, amivel a TV-re koppint, abból eltűnik az eddig látványosság, és helyébe adás kerül. Függőlegesen elválasztva láthatjátok, hogy mi is történik. Ahogy Eijiék megölték az utolsó két támadójukat, és feldereng előttük egy újabb ajtó, és azt, ahogy Elianna csapata menekül a labda elől, majd beesnek a megfelelő ajtón. Mégse jelentek még meg, csak azután fognak, hogy Eijiék is beléptek a sajátjukon, ismét egyűt mindenki. S aki megsérül volna, annak a sebei eltűntek, de ha feltekint az életére, a csíkokból láthatja, hogy hiányoznak. Eijinek 1, Tsugaharanak 1, Deinek 2.
- Üdv nektek, foglaljatok helyet, az árakat ott láthatjátok. – mutat az árlistára. – Mindet csak egyszer használhatjátok, ha most megveszitek, akkor az egyszeri alkalom most lesz, ahogy elmentek innen, akkor megszűnik a hatásuk. Hiába innátok meg máshol, nem lenne semmi haszna… csak hashajtó lenne. De ha itt teszitek meg, akkor a leírt hatások lépnek életbe, egészen a következő szoba végéig. Csak még ne költekezettek, elsőnek a jutalmatok. Eiji és Dei, fejenként 150 aranyat jutatok a zsebetekbe, többet nem kaptok, a bónuszt nem csináltátok meg…- természetellenesen széles lesz a mosolya, mintha az egész fején körbeért volna. - Nem mondtam volna? Majdnem minden teremben van egy másodlagos feladat, amit ha megcsináltok plusz aranyat kaptok… És most folytatom. Eliana és Tsugahara, legyetek boldogok, nászútra kaptok fejenként 250 aranyat, nálatok sikerült a plusz feladat… És most a folytatás. – vidáman csapja össze a tenyereit, erős légáramlatot keltve. – Itt az új három ajtó, és a választási sorrend a következő. – valahonnan a távolból erős dobpergés hallatszik, a bohóc arcára kiült az izgalom, hosszú orrának a végéről egy megtermett verejtékcsepp esik le. – Eiji és Dei páros, utána Eliana és Tsugahara és végül a Flavia és Vex páros fog választani. Beszéljétek meg mit akartok, addig is… - hármat tapsolt a bohóc, és mögöttetek három új ajtó csapódik a talajba. Mindegyiken ott egy jel, a következők: csillag, kereszt, háromszög.
- Segítséget is kaptok tőlem, nem, ez nem telefonos lesz, nem is közönség, csak egy kicsi. Egyikben újabb harc lesz, és egy nagybácsi is ott lesz, megint másikban gyorsaknak kell lenetek, vagy hamar tűpárnák lesztek, és az utolsó. Eldobod azt, amit védesz, vagy nem, és megkockáztatod, hogy akár többet is? Rajta-rajta, választást kérek, vagy ha akartok előtte beszéljetek egy keveset.

Spoiler:

Miután sikerült feltápászkodni körbenézés után láttam, hogy nem fog azonnal senki sem megtámadni, vagy valami hasonló, mezért a még fel nem kelt Tsugahara fejére taposok, és elkezdtem mozgatni, mintha csak egy cigi csikket oltottam volna el a földön. Persze szerencséjére csak három váltás volt, így megúszta.
- Ez azért volt, mert letapiztál és beszóltál. ….
Egy elég furcsa helyre kerültünk, ahol csak egy fényforrás volt. Egy bárpult és hat szék, na meg a bohóc. Rajtunk kívül már mindenki megérkezett. Sebtében leporoltam magam, majd kezet nyújtottam a szerencsétlennek.
- Na gyere, mert csak ránk várnak.
Mindketten leültünk, így mindenki a bárpultnál ült a székeken.
- Üdv nektek, foglaljatok helyet, az árakat ott láthatjátok. – mutat egy táblára
1 élet 500 arany, 1Eü csomag 150 arany, sebesség erő 100 arany, életcsík 200 arany.
Ha most belegondolok, akkor 200 arannyal itt nagyon sok mindent nem lehet kezdeni. Ha veszek egy életcsíkot, akkor el is ment az összes pénzem. Ami leginkább csábító az az 1 plusz élet. Az azt jelenti, hogy a 2 életemből 3 lesz, azaz plusz 15 csík áll a rendelkezésemre. Viszont a jelenlegi arany mennyiségből egyáltalán nem futja. Hát kénytelen leszek azt mondani, hogy még egyenlőre nincs értelme költekezni.
– Mindet csak egyszer használhatjátok, ha most megveszitek, akkor az egyszeri alkalom most lesz, ahogy elmentek innen, akkor megszűnik a hatásuk. Hiába innátok meg máshol, nem lenne semmi haszna… csak hashajtó lenne. De ha itt teszitek meg, akkor a leírt hatások lépnek életbe, egészen a következő szoba végéig.
Persze most sem maradhatnak el a játékszabályok. Röviden nem lehet raktározni, és ha a következő szobán túljutva elveszik a hatás. Ami egyáltalán nem jó hír. Ha most veszek egy eü csomagot, az meggyógyítaná a sebeimet, viszont ha túljutok a szobán, akkor ugyan ott járok, mint most, pedig nem az adott szobába meg se sérültem. Ebből a szempontból is az életet akkor érdemes megvenni, ha előre tudod, hogy feltehetően a következő szobába elvesztesz egy életpontot, és akkor már a plusz veszítsd el, és nem az eredetit. Egyáltalán nem tetszik ez a szabály. Ez direkt ki akar szúrni velünk. Elkölthetünk jó sokat a semmiért lényegében…
- Csak még ne költekezettek, elsőnek a jutalmatok. Eiji és Dei, fejenként 150 aranyat jutatok a zsebetekbe, többet nem kaptok, a bónuszt nem csináltátok meg…
Széles vigyor ült ki az arcára. Mégis mi lehet a bónusz feladat? Értetlenül állok a helyzet előtt, hogy ugyan mégis miről lehet szó. Gondolatban végig suhantam, de én nem láttam, semmien rejtet feladatot. Lehet olyan, mint egy olyan futam, ahol nem elég, hogy gyorsnak kell lenned, mint bárki más, de az elrejtett piros labdákat is ki kell szúrnod, és ha mindkettő teljesíted, akkor tökéletes a feladat megoldás.
- Nem mondtam volna? – hát nem - Majdnem minden teremben van egy másodlagos feladat, amit ha megcsináltok plusz aranyat kaptok… És most folytatom. Eliana és Tsugahara, legyetek boldogok, nászútra kaptok fejenként 250 aranyat, nálatok sikerült a plusz feladat… És most a folytatás.
~ Mi? Tényleg? Észre sem vettem. Bár ha ilyen ösztönösen csináljuk a többit, akkor nagyon komolyak leszünk. De mi az már megint, hogy nászút? Élőként se házasodtam meg mentem el, és most szem szeretném megtörni a hagyományt.
A bohóc vidáman csapja össze kezeit, ami egy kisebb szélvihart kavar. Még be is kellett csuknom a szemem.
– Itt az új három ajtó, és a választási sorrend a következő.
Mintha a hátunk mögül jönne, az izgalmat fokozó dobpergés.
– Eiji és Dei páros, utána Eliana és Tsugahara és végül a Flavia és Vex páros fog választani. Beszéljétek meg mit akartok, addig is…
Akkor most nem mondhatom elsőnek, csak másodiknak. Röviden valaki elhappol egy ajtót mire választhatok. Bár ez még mindig jobb, mintha utoljára maradunk, és egy selejt ajtót kapunk, amit senki nem választott.
Hátunk mögött három ajtó csapódik be. Úgyszintén három jel van rajta. Egy csillag, egy kereszt, és egy háromszög.
- Segítséget is kaptok tőlem, nem, ez nem telefonos lesz, nem is közönség, csak egy kicsi. Egyikben újabb harc lesz, és egy nagybácsi is ott lesz, megint másikban gyorsaknak kell lenetek, vagy hamar tűpárnák lesztek, és az utolsó. Eldobod azt, amit védesz, vagy nem, és megkockáztatod, hogy akár többet is? Rajta-rajta, választást kérek, vagy ha akartok előtte beszéljetek egy keveset.
Már azon is csodálkoztam, hogy kapunk egy kis segítséget. Bár gyorsan tisztázta, hogy nem a Legyen ön is Milliomos féle segítségek közül választhatunk, hanem ő mond pár dolgot, persze nem ajtókra bontva.
Egyikben harc lesz, és egy nagybácsi. Ez elég érdekesen hangzik. Ha jeleket nézzük, és az eddigi tapasztalatainkat, mármint, hogy a jeleknek közük van a feladathoz, mint a mi esetünkben a kör és a gömb. Így ha azt nézzük a kereszt és a kereszténység elég régi, és templomba is a hívők, és az öregasszonyok járnak, szóval az öreg pap bácsi stimmel. Lehet, hogy éppen a keresztes háborút kell majd megvívnunk, ha azt az ajtót választjuk? Bár az is lehet, hogy aki oda bemegy, akkor az keresztet vethet az életére. Vagy netán keresztre feszítik. Én biztos, ha rajtam múlik semmi esetre sem választanám azt. Nem vagyok egy igazán szent lélek. Akkor nézzük tovább. Gyorsaság… vagy tűpárna. Ha megint szaladgálnunk kell, akkor kitérek a hitemből. Bár ezért nem választanám mégis a keresztet. A tűktől lehet az ember tűpárna. Lényegében hasonló, mint az előző feladat, csak lehet most nem lesz egy nagy gömb még a sarkadban, de attól még ugyan olyan gyorsnak kell lenned. Ha a hegyet nézzük, akkor lehet a háromszög. De a gyorsaság… A csillagot tekintve lehet hullócsillag, vagy ami inkább a játékot illeti inkább Shuriken, ami dobócsillag. Egy ninja kezében nagyon jó fegyver, és elég gyorsan repül is. Ha rossz helyen talál el, akkor halálos is lehet, illetve ha túl sok talál el, akkor az úgy színt végzetes lehet. Akkor lehet nem is tűpárna, hanem Shuriken párna lesz az áldozat. Bár az is lehet, hogy a csillag mögött van a bácsika, mert hát az univerzum is öreg, és lehet, a csillagok háborúját kell megvívnunk. Vagy lehet, hogy épp a fegyver adott. Vagy lehet, hogy itt kell megválnunk az egyik csillagunktól, vagy fényesnek tartott kincsünktől, vagy egy olyan dologtól, amiért a csillagot is lehoznánk az égről. Bár ha ajánlásról, meg logikáról beszélünk, akkor inkább a háromszögre szavazok. Ugyanis, kör, háromszög, négyzet, téglalap, csupa kis logikai játék. Háromszögből is sok van. Derékszögű, egyenlő szárú, egyenlő szögű, hegyes, tompa szögű háromszögek. Ha logikai feladatról van szó, akkor én a háromszögre tippelnék. De hogy párosítható-e ahhoz a segítséghez miszerint vagy lemondunk valamiről, vagy kockáztatunk, és lehet még nagyobbat bukunk. Azt hiszem talán. Lehet, hogy éppen van három ajtó vagy három letakart doboz, és ha leadsz valamit, például pénzt, akkor felfedi a helyeset, vagy biztonságosat, és kész a feladat, vagy választhatsz a három közül, de ha rosszul választasz, akkor előugrik egy szörny, vagy csak szimplán elvesztesz egy teljes életet. Végül is teljesen mindegy, hogy melyiket választjuk egyikkel sem járunk jól.
Kicsit tüzetesebben is megnéztem társaimat. Eiji és Dei … ha jól emlékszem ez a nevük … Eléggé megviseltnek néznek ki. Ők biztos valaki vagy valami ellen harcolhattak. Vagy valahogy nagyon szerencsétlenül jártak, mert megsérültek. Mi ugyebár futottunk, és igyekeztünk nem összelapulni sem felnyársalódni, viszont Flavia és partnere egyáltalán nem tűnnek megviseltnek. Lehet, hogy ők valami logikai feladatot kaptak? Valószínűleg.
Lehet, hogy nőtt a pénzem, és lassan eléri az egy plusz élet árát viszont mégiscsak úgy döntöttem, hogy most nem költekezem. Majd ha szükséges, akkor majd szórom a pénzemet. Most viszont mégis csak el kellene dönteni a hosszú eszmefuttatás után, hogy mégis melyik ajtón mennénk be szívesen Tsugahara-val. Ugyanis továbbra is ő fog boldogítani a következő feladatban.
- Ha nincs senkinek ellenvetése, akkor én szívesen mondanám a csillaggal jelölt ajtót. Már ha ez nem kell nektek Eiji.
Fordultam a fiúkhoz. Mert ők választanak előttünk. Ha nekik nem kell, akkor lehet a miénk, és ha lehet a miénk, akkor majd megkérdezem Tsugahara-t, hogy neki is megfelel-e azaz ajtó. Bár annak megint jobban örülnék, ha megint ugyan azok a személyek mondanának ajtót, és akkor nem alakulhatnak ki viták, hogy az egyik azt akarja a másik amazt. Bár a mi esetünkben 2 ajtó között vitatkozhatnánk, Flavia-ék viszont teljesen mindegy, hogy melyiket akarják úgy is az lesz, ami marad nekik. Bár ez inkább attól függ, hogy mennyire tudunk kompromisszumra jutni.
- De az lenne a legjobb, ha mindenki megmondaná, hogy melyik ajtó kell neki, és ha különbözők az elképzelések az lenne a legjobb. Nem hiszem, hogy nagy kompromisszum hajlama lenne a társaságnak, de egy próbát megér. … Én mondtam egyet, ha senkinek nem kell, akkor megegyeztünk. – kicsit rásandítottam a Shinigami-ra, hogy neki megfelel-e – De ha lehetséges, akkor egy kis időt el lehetne tölteni itt, hogy kifújjuk magunkat.
Eiji-ékre biztos ráfér, ahogy ránk is, ugyanis ha megint futnunk kell, akkor jobb előtte egy kicsit pihenni, és bemelegíteni. Bár ha a bohócon múlik, akkor ő már most lökne a következő helyre. Én nem csodálkoznék, hogy ha az előzőt végig kivetítőn nézte volna és rajtunk röhögött. Már maga a gondolat is dühítő volt.
Pihenés képen akár be is mutatkozhatnánk egymásnak. Ha már egy szituációba kerültünk. Van egy olyan érzésem, hogy bárhova megyünk tovább a sikeres feladat elvégzése után ugyan ebbe a terembe fogjuk megint találni magunkat. Már ha időközben meg nem halunk. Amit végkép nem szeretnék. Egy biztos, ha ismerkedésre kerül a sor, akkor én biztos nem kezdem.

*Értetlenül állt az Emberek Világában is látott szerkezet furcsa kinézete előtt. Játszótársa alátámasztja sanda gyanúját, miszerint ennek valóban nem így kellene kinéznie. Ezek szerint mégsem annyira tájékozatlan az ínyenc falatokkal és rengeteg értékes kinccsel teli világban, mint azt hitte. De, hogy a Bohóc úr ezen nem is csodálkozik, sőt mi több, ezt tartja természetesnek, igazán meglepő számára.
Kissé feszültté válik, amiért a játék során lévő társa és vendéglátójuk csak ilyen könnyedén megfeledkeznek róla és utalgatnak valamire, amit ő egyáltalán nem ért. Persze annyira nem zavarja, szereti kihasználni az ilyen lehetőségeket, s most remek alkalom nyílt számára arra, hogy megszerezze a feladatoknál partner szerepét betöltő társa hátán pihenő érdekes, hárompengéjű fegyvert, egy igazi kincset! *w*
Sóvárogva figyeli a pengét, csodálja annak színét, alakját, egyszerűen gyönyörűnek titulálja, egy ékes darabnak tekinti, mellyel mindenképpen gazdagítania kell a gyűjteményét, mielőtt ráaggathatná, hogy „teljes”. Persze ez még jócskán csak messze van, alig gyűjtött össze pár értékes kincset titkos barlangjába, így közel sem nevezheti véglegesnek azt. Azonban gyorsan lekapja az értékes tárgyról tekintetét és a vendéglátójukra pillant, mikor ő, számára igen nagy váratlansággal megszólította. Most ha bármit is a markaiban szorongatott volna minden bizonnyal a földre ejtve, immáron maradványaival tisztelné meg a jelenlévőket, viszont semmi ilyesmi nem történt szerencsére, amiért üres kézzel – igen nagy bánatára – állt a Bohóc úrral szemben, ki újabb szópoénnal gazdagította őket.*
- Hát persze, hogy nem fogom… ^w^ – *sanda vigyorral az arcán, csalafinta pillantással illeti vendéglátójukat. Hiszen ő valóban nem ígérhet semmit! Bár nem ismeri a Bohóc úr feleségét és még cseppet sem biztos, hogy valaha össze is találkozik vele, de ha mégis megtörténne, s a kisasszony számon kéri tőle a dolgot, természetesen nem fog hazudni, annak még espadája, sem pedig nővérkéje nem örülne! ˇoˇ * - Bár tetszik tudni a pénz: beszél…^w^ – *kezd el malmozni kezeivel, miközben a talajt kémlelve utal arra, hogy készségesen felajánlja titoktartását, amennyiben némi summa csúszik át az asztal alatt zsebeibe, amiről persze senki sem szerezne tudomást. Rolling Eyes

Nagy sajnálatára semmit nem ér el célozgatásával, azonban van szerencséje megtudni a többiek hollétét, hogy min mennek éppenséggel keresztül, míg ők itt dőzsölnek a semmittevésben és társalognak a kedves vendéglátójukkal. Csodálva követi szemmel a jogarral tett varázslatot, majd nagyobb elképedéssel nézi a televízióban látottakat. Megkönnyebbült sóhajjal látja, hogy a szemében előkelő helyet nyert személyek viszonylag könnyen megússzák a szituációt, melybe belekeveredtek. Az ajtókon való átlépésük után lelkesen pillant az érkezettekre. Ez aztán az igazi varázslat! – Ő is szeretne ilyen jól varázsolni, sőt jobban! Mi lenne, ha ezt is megszerezné gyűjteményébe? Persze kizárólag csak megőrzésre… ^w^
A vendéglátójuk beszámolóját figyelmes hallgatással követi végig, egészen addig, míg az egyik csapat pénzösszege meg nem haladja a sajátjukét. Felháborodva dobbant egyet jobb lábával, hiszen mit jelentsen az, hogy nem ő nekik van több pénzük mikor, ahogy a Bohóc úr is körbeírva kifejtette a szobába érkezésükkor, hogy „igazán szerencsésen választottak”, hiszen eme ajtón, melyen ők léptek be semmiféle veszedelem nem várt rájuk, csupán egy hosszú, kiadós pihenés. Erre meg a szerencse ennyire alul van értékelve… mire fel?! Ez teljes egészében felháborítónak tartja.*
- Miért ők kaptak több pénzt?! >.> És miért mi választunk utoljára?! >.> – *nem bírja tovább magában tartani haragját, mint egy pocok úgy fújja fel az arcát mérgében. Az előbbi több vagyon többletet, még úgy, ahogy sikerül lenyelnie. Ráfogta arra, hogy a Bohóc úr biztos rosszul mondta, de már nem akarta visszavonni, de mire fel ők választanak utoljára ajtót, hogyha – mint az imént már keresztülsuhant felháborodott gondolatán – ők voltak a szerencsések?! Mi lesz akkor, hogyha azt a mintájú ajtót, melyen be szeretne menni, valamelyik másik csapat kiválasztja előttük? Azt sosem bírná feldolgozni. Az olyan lenne számára, mintha meglopnák gyönyörű gyűjteményét, bár azt hinnék a veszteség semmi abban a kincses barlangban, mely otthon várja Las Nochesban. pedig ő azonnal kiszúrja ám’ az adott kincs hiányt!*
- Pfhúúú… én a kereszttel jelölt ajtót akarom! >.> – *toporog egyhelyben, szúró pillantással mustrálva a másik két csapatot, s bár tudja, hogy szava semmit se ér jelenleg, mégis úgy vélte érdemes hangoztatni akaratát. Csapattársa véleményét ki sem kérdezi, egyértelmű, hogy ő a főnök, mert ő a kisebb és a gyöngébb, azaz a nagyobb és az erősebb a támadó szerepét tölti be. Szóval, hogy ő is kivegye a részét a dolgokból, neki kell, hogy adja az értelmi dolgokat az adott szituációkhoz. Hát nem logikus? ^w^
Nagy szusszanással igyekszik nyugalmat erőltetni magára, nem pedig gyilkos pillantássokkal illetni a versenytárscsapatokat, amennyiben valamelyik kiválasztja az általa kívánt jelzésű ajtót. Mindeközben a vendéglátójuk mondanivalója zakatol kobakjában szüntelen, hogy sorról – sorra elismételve azt fejében, bármi hasznosat kiemeljen maguknak a rájuk váró következő feladathoz, hiszen mi az esély arra, hogy ismét ilyen szerencsések lesznek?*
- Bohóc úr, Bohóc úr, honnan lehet tudni, hogy merre van a pályán a bónusz rész? Surprised

– *mint egy diák úgy jelentkezik a Bohóc úr előtt, ahogy kiemelt egy apró részletet a vendéglátójuk előbbi mondandójából. Talán ad nekik némi távpontot, őt igazán érdekelné a dolog, ha már csalafinta módon „elfelejtette” megosztani velük az elején a bónusz pálya létezését. Tudja ő ám’, hogy milyen szelektív gondolkodásmód ez… Rolling Eyes

*

Bájos mosollyal integetett páratlan párjának, had érezze, micsoda boldogság járja át, egyetlen részletben láthatja. Kedveskedő tettére érkező reakciótól, viszont megrökönyödve kellett szívéhez kapnia. Millió darabkára törték a lemondó, csalódott és látványosan negatív arckifejezéssel. Máris tudta, beadja a válópert! Tovább nem hajlandó együtt maradni egy szívtelen alakkal. Erre készülvén, helyezte tenyerét homlokához, minél drámaibb szereplőként sírhassa el szerelmi bánatát, ám a távolban felsejlő ajtóra, rögvest széles mosoly kúszott fájdalmas grimasza helyére. Megfeledkezve darabokban heverő szívéről támaszkodott tenyerére. Elegánsan átfordulva szökkenhetett immár az újabb kalandokkal kecsegtető, vagy remélhetőleg izgalmakkal fűtött szoba felé. Izgatott dúdolászásba fogva ugrott magasabbra. Nem foglalkozva begyűjtött sebeivel ütötte össze bokáit, mielőtt bebukfencezett volna az új helységbe, mely remélhetőleg nincs magasabban, alacsonyabban, ferdébben. Nem örvendene, nagyot koppanna a szintkülönbség áldásos beköszöntétől. Ettől függetlenül, készülve a váratlanra, veszélyre, meglepetésre és lehetetlenre, elfuserált karate mozdulattal pattant fel. Hanghatás kedvéért, még a jellemzően idegesítő, elnyújtott, na meg magas végletek felé tartó „hja~h!” vezényszót is útjára eresztette.
Igazán felesleges előadását nem követték ádáz ellenségek, csak kicsiny megdöbbent csapat, akikkel érkezett. Látva belépője csúfos kudarcát, megszeppenve kapta arca elé tenyerét és fejét lehorgasztva bújt el szerelmetesen nem is, de párosaként páratlan párja háta mögé. Némi problémát jelentett megfelelő méretre zsugorodnia, de megoldás mindenre létezett! Kimono-ja ujját ara elé lógatva hajlongott párocskája mögött. Fedezékéből hallgatta bohókásan bohózatba illő navigátoruk szavait. Hosszas mondókája nem kecsegtet sok érdekességgel. Unalmasan utálatos volt, ezért pimasz pipacsa vállára könyökölve pislogott tömegre – már ameddig hagyják, de ő semmi esetre sem adja fel -. Közeledésére mutatott heves vagy épp hűvös választól függetlenül, szerelmes dívaként pöckölgette arrébb egy-két hajszálát. Elszánt fanatizmust színlelve hajolt hozzá közelebb, fülébe búghassa kérdését.
-Melyik megoldáson merengés melengetné mellkasod menedékét?- Kisebb hatásszünetként felfogható csendet követően, sokkal mélyebb és fenyegetőbb hangon fűzi hozzá. Továbbra is bőszen suttog, nehogy mások meghallhassák mondókáját. –Nem érdekel, megdöglesz, de a játékban nyerni kell és az idegesítő csengettyűs felkoncolásához nem árt együttműködni. Ellenségem ellensége a barátom? Kivételesen!-
Egyértelmű jelzésként kósza pillantást vet terrorizált társára. Ártalmatlan őrültséget sugárzó tekintete helyére, gyilkos fenyegetés költözik. Nem árt komolyan venni szavait, bár minden meggyőző erején múlik. Egyelőre úgy véli, ennyi elég volt. Nem győzködi tovább párosát. Hirtelen mozdulattal ellökve magát pacsi pajtásától, csapta össze tenyereit. Újfent eszelős boldogsággal táncolt a válaszra felkínált ajtókhoz. Hátát támasztva nekik méregette, kapargatta, pöckölgette a jeleket. Néhányszor társadalmilag tiltott társára tekintett. Érdeklődve kémlelte, milyen fejet vág egyik-másik jelzésre. Buzgó akcióját nem koronázza makulátlan siker. Ebben némileg közre játszik hangos egyezkedés, maradjunk a követelésnél, érkezik csapatuk női tagjaitól.
-Részemről rendben réveteg rászedésed. ~♫ - Vonja meg vállát kelletlenül. Cseppet sem érdekli, melyik marad számukra. Egyedül az foglalkoztatja, minél hamarabb végigérjenek a pályákon és véletlen megölhesse a bohócot. Tartva magát a színleléshez, mutat be újabb váratlan cselekedetet. Odarohanva ajánlatra törekvő női tagjukhoz, nemes egyszerűséggel megnyomja orrát. Kíváncsian vizsgálja meg akarna e nyúlni, mint egy hozzá hasonlóan, kedvesen hazudó fabábúé. Nemleges eredményt követően már, csak a hisztizve kiabáló kislány van hátra, akinek felszólalására elkerekedő szemekkel dermed le. Hosszasan nézve figyeli, miként pufog akaratos királylányként, majd egyet gondolva földre veti magát és vergődve kiabálja a kereszt szavacskát. Csodálatos előadását, rövidesen megunja, még se csinálhatta örökké! Befejezve műsorát könyökölt fel fekhelyén, ártalmatlan mosollyal közölhesse véleményét.
-Picsogó pipacs parancsa panaszra pártatlan!- Gyorsan odagurult kölcsönösen kelletlen kapcsolata lábához. Kisebb sóhajt követően megbökdöste bokáját, biztosan figyeljen rá, mert neki beszélne. –Szertelen szenvedélyed szeszélyének megfelel maradék megoldás?- Mutat széles mosollyal háromszöget, hátha lemaradt volna mik kerültek szóba, vagyis árverésre.

Az életemből úgy látszott, hogy két csík eltűnt, a harc után, azonban eléggé furcsálltam, hogy nem éreztem a sebeket, mintha begyógyultak volna. Gondoltam, hogy a sérülést szívja magába a csík, de hamar rájöttem, hogy ha ezen filozofálnék, akkor hamar elrepülne az idő és azt se tudnám, hogy hol vagyok. Nem figyeltem a többi lélekre, csak a társamra és a bohócra.
Megkérte, hogy foglaljunk helyet és megmutatta, hogy hol találhatjuk az árakat. Közölte, hogy a hatások a következő szoba végéig hatnak, majd végigsorolta, hogy ki mennyi "aranyat" kapott. Valamilyen bónuszról is hablatyolt, de őszintén szólva nem igazán érdekelt.
A következő mondandója a választási sorrend volt, de az sem igazán érdekelt, a lényeg az volt, amit utána mondott. Azt mondta, hogy az egyikben ismét harc lesz, egy nagybácsi társaságában, a másikban gyorsnak kell lenni, a harmadikban tűpárnának, a negyedikben pedig valamit kockára kell majd tenni. Gyorsan odakaptam a fejem a bohóchoz és ha senki sem készült vásárolni, megszólaltam.
- Bohóc úr, én egy +3 gyorsaságos dolgot szeretnék kérni, száz aranyért.
Reméltem, hogy a bohóc nem ver át senkit és tényleg a következő szoba végéig kitart. Nem voltam biztos a gyorsaságomban, csakis azért vettem meg. Az arany úgyis értéktelen lesz a kiképzések után, hát miért ne költsük el saját életcsíkjaink helyett? Így jobban meg is éri, szimpla száz arany egy ekkora erősítés. Mosoly keletkezett arcomon miután megkaptam és éreztem, hogy megerősödött a lábam. Ki akartam tapasztalni az érzést, talán úgy majd a későbbiekben könnyebb lenne a sonidó erősítése. Bár leültem és vártam, ha megtehetném, azonnal futásba kezdenék, annyira jó érzés volt. Lehet, hogy rá is bírnék szokni erre a dologra.
A társam miután mögém bújt a fülembe sugdolódzott. Halkan visszasúgtam neki, méghozzá a következőt:
- Jó, tudom, hogy a bohóc az ellenség, de ettől még nem tudlak elviselni. Sajnálom, hogy alsóbbrendű shinigaminak születtél és ez ellen nem tehetsz. Csak a közös cél érdekében kooperálok veled és tűrlek el, de kérlek, csökkentsd a testi kontaktusok mennyiségét.
Ezután még előadást tartott, majd a keresztet választotta társam. A keresztről valahogy gondoltam, hogy a nagybácsi lesz. Úgy gondoltam, hogy egy emberi pap lesz és ezt rejti mögötte a kereszt, de lehet, hogy tévedni fogok. Sosem tudhattam mit rejt a jövő, csak reménykedhettem. Mindenesetre ott volt a gyorsítóm és teljesen készen álltam a feladatra. Felálltam, majd demonstrálva gyorsaságom az ajtóhoz közel sonidóztam. Fergeteges érzés volt ez a gyorsaság, eldöntöttem, hogy többet fogok sonidót gyakorolni. Egy gonosz mosoly szállt arcomra és éreztem, hogy mindenre készen állok. Úgy, mint a bikák, végigvittem az egyik lábamat a földön, majd készen álltam, hogy belefussak a szobába.

Vigyorogva figyeli Flaviat, minden mozzanatát, és ahogy megemlíti a pénzt, hangosan felnevet. Kotorászni kezd a zsebében, és egy fénylő aranyérmét vesz elő, ami megremeg, majd egy száj jelenik meg rajta.
- És azt mondja, hogy viszlát.- a kis érme elhallgat, és a bohóc visszateszi a zsebébe, nincs most rá szüksége. S sorban megérkezett mindenki, megkapták a jutalmukat, és most ideje, hogy a feltett kérdésre is feleljen.
- Oh, csak nem hanyagolva érzed magad kedves Flavia? Azért teszel fel kérdéseket? A válasz itt van a nyelvemen, csak le kell olvasnod róla.- ismét csak elmebeteg módjára kezd röhögni, majd kinyújtja a nyelvét, egyenesen Flavia elé, és tényleg ott az írás rajta. A következő szerepel leírva; Ha pluszt akarsz, tegyél is érte, legyél veszélyben, és a sorrend csak véletlen.
Visszahúzza a nyelvét, majd hátranyúl a pulthoz, levesz egy kék üveget, gyorsan rázni kezdi, majd Dei felé dobja.
- Akkor neked már is egy kis mínusz, az a százas még nem is sok.- majd ismét Flavia felé fordul, ajkán továbbra is vigyor.
- Elég egyértelmű kedves, kicsi arrancar. A termekből rá lehet jönni könnyedén. Csak kicsit gondolkozz rajta. És mielőtt tovább mennétek, egy kis változtatás a csapatokban. Csak hogy bonyolódjon a helyzet.- hármat koppant a jogarával a TV-n, és két versenyző porrá lesz, és elszáll a szélben. Tsugahara, és Karasu volt és nincs.
- Nyugalom, életben vannak… remélem, de ki lettek rakva, az indok is megfelelő… csak. Eliana és Flavia lesz mostantól az új csapat, az ajtókból egy kiesik. S az Flaviaék terme lesz, sok szerencsét a továbbiakban. – balját a csípőjére teszi, jogarát felemeli, és integetés helyet derékból dől jobbra-balra, majd egy fényes oszlop veszi körbe, és amint kialszik a látványosság, már nincs sehol. Mehettek tovább.

Eliana és Flavia.

A választott ajtó a csillag volt, belépve pedig a következőt láthatjátok.
Egy 10x10-es terem, a falain, padlón, és a tetőn lyukak sorakoznak, ahogy léptek egyet, a jobb oldali falnak a hátsó sarkából 5 méteres dárdák jönnek elő, 2 méter szélesen, és talajtól a plafonig, ahogy visszahúzódnak vele szemben, balról is megismétlődik ez, annyi eltéréssel, hogy középtájról, majd ez is visszamegy és folytatódik tovább. Most jobb közép, utána pedig leghátul a talajból, egészen a terem feléig kijönnek, és széltében pedig lefedik a 10 métert, és ez felmegy a plafonig. Negyedikre bal oldalt, elől, plafonból, 5 méter szélesen, le a talajig. Legvégül pedig jobb oldal, legelöl, 4 méter szélesen, és bal hátsó, szintén 4 méter szélesen, faltól-falig jönnek elő.

Találat esetén 3-at sebeznek, és 1 métert hátralöknek, 12-es gyorsasággal jönnek elő. A feladat átjutni.

Eiji és Dei.

Háromszög.

Egy 6x6-os terem, a közepén egy szobor, ami egy eltorzult emberi fejet ábrázol, előtte egy tál, amibe vér folyik, egyenesen a szobor szemeiből. A levegő vibrálni kezd, majd egy írás kezd megjeleni.

Áldozd fel egyet abból, amiből kettő van, és utad szabad, vagy ha nem, hát viseld a következményét, és számolj azzal, hogy többet is veszthetsz. Egy percetek van rá.
Az írás elhalványul majd ketten maradtok. A feladat egyértelmű, valakinek bele kell nyúlnia a tálba, és ezzel elveszít 1 életet, de az út szabad. Ha lejár az idő, akkor felcsendül egy harang, és a semmiből meg jelen egy kaszás. Annyiban téré el az eddigiektől, hogy ez 4 méter magas, a kaszája 2 méter magas, a pengéje is 2 méter hosszú. Nem foglalkozik semmivel, rátok támad azonnal. Dei pedig ha elfogyasztotta az italt, akkor az + 3-at jelent a gyorsaságához.

Kaszás:
- Gyorsaság 10.
- Sebzés 5 életcsík/ 1 találat.
- 15 találatot bír ki, 5 kidout, 2 zanpu/KK támadást.

//Mivel Tsugahara inaktív, ezért sajnos ki kell tennem a küldetésből, és hogy ne legyen hátrányban Eliana, ezért én szállok ki, és a társa Flavia lesz.//

Spoiler:

A vásárlási lehetőséggel csak Dei él, aki gyorsaságot vásárol.
- Bohóc úr, én egy +3 gyorsaságos dolgot szeretnék kérni, száz aranyért.
Feltehetően bízik abba, hogy a gyorsaság számítani fog a következő feladatban.
Nagyon meglepődtem, hogy kaptunk bónusz pontot, és viszonylag az ajtóválasztásnál is szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Hiszen Eiji-ék lefoglalnak egyet, és mi akkor is még két ajtó közül tudunk válogatni. Viszont Flavia számára ez nagyon nem tetszett.
- Miért ők kaptak több pénzt?! És miért mi választunk utoljára?!
Szóvá is tette, és felfújta magát, mint egy kis méregzsák. Valahogy nem tudtam komolyan venni. De szerintem ezzel más is így volt.
- Melyik megoldáson merengés melengetné mellkasod menedékét? Nem érdekel, megdöglesz, de a játékban nyerni kell és az idegesítő csengettyűs felkoncolásához nem árt együttműködni. Ellenségem ellensége a barátom? Kivételesen!
Úgy veszem észre, hogy náluk sincs meg az igazi összhang. Legszívesebben kinyírnák egymást, de mivel erre most nincs lehetőségük, ezért kénytelenek együttműködni.
- Jó, tudom, hogy a bohóc az ellenség, de ettől még nem tudlak elviselni. Sajnálom, hogy alsóbbrendű shinigaminak születtél és ez ellen nem tehetsz. Csak a közös cél érdekében kooperálok veled és tűrlek el, de kérlek, csökkentsd a testi kontaktusok mennyiségét.
Társa vissza suttog, de azért nem viszi túlzásba mert lehet hallani… De a helyzetükről megerősítést nyertem. Az utolsót én is mondhattam volna tapizós társamnak.
- Pfhúúú… én a kereszttel jelölt ajtót akarom!
Választ ő is ajtót, és reméli, hogy Eiji-ék nem szeretnék ugyanazt, mint ő. Bár ahogy toporog és szúrós szeműen néz ránk. Én a helyükbe biztos nem azt az ajtót választanám. Aranyos, de lehet jobb nem az akarata ellen cselekedni. A sorrend az egyetlen szabály, és ha azt akarják, akkor joguk van hozzá.
- Részemről rendben réveteg rászedésed. ~♫
Úgy látom, cseppet sem érdekli a dolog. Flavia-val ketten lényegében lefoglaltunk két ajtót. Ebbe akár bele is szólhatnának, de Eiji nem teszi. Hozzáteszem elég furcsa egy figura.
- Picsogó pipacs parancsa panaszra pártatlan! Szertelen szenvedélyed szeszélyének megfelel maradék megoldás?
Ezzel lényegében a háromszöget választja és Dei sem nagyon tiltakozik ez ellen. Úgy veszem észre, hogy akik az elején ki lette választva, mint ajtó választók, azok vették át a csapat vezetését. Ezzel a választással nem tett keresztbe sem nekünk sem Flavia-éknak. Ami jó hír, mert a végén mégis kompromisszumot kötöttünk.
A bohóc úgy veszem észre, hogy szimpatizál Falvia-val, hisz érdeklődve nézi, hogy éppen mit csinál.
- Oh, csak nem hanyagolva érzed magad kedves Flavia? Azért teszel fel kérdéseket? A válasz itt van a nyelvemen, csak le kell olvasnod róla.
Valami borzalmas röhögést produkál, majd kinyújtja a nyelvét Flavia felé. Mikor észrevettem, hogy tényleg van valami a nyelvén, akkor közelebb hajoltam, hogy én is el tudjam olvasni, hogy mi van ráírva.
„Ha pluszt akarsz, tegyél is érte, legyél veszélyben, és a sorrend csak véletlen”
Akkor ezek szerint mi voltunk a legnagyobb életveszélyben, és ezért kaptuk meg a jutalmunkat. Bár így végiggondolva, hogy véletlenszerűen jönnek elő a lándzsák és akarnak felnyársalni, és neked még pluszban egy golyó elől is szaladnod kell, nehogy palacsintává lapítson. A végén pedig két ajtó közül kell gyorsan választani, hogy ne kenődjünk fel rá. … Egyértelműen azt mondanám, hogy lehetőleg senki ne próbálja meg otthon… Szóval, ha jól akarunk teljesíteni, akkor ezt kell figyelembe venni.
A bohóc visszahúzza a nyelvét, majd hátranyúl a pulthoz, és egy kék üveget vesz le, majd felrázza, és Dei felé dobja, aki el is kapja.
- Akkor neked már is egy kis mínusz, az a százas még nem is sok.
Majd ismét csak Flavia felé fordul hatalmas vigyorral még mindig.
- Elég egyértelmű kedves, kicsi arrancar. A termekből rá lehet jönni könnyedén. Csak kicsit gondolkozz rajta. És mielőtt tovább mennétek, egy kis változtatás a csapatokban. Csak hogy bonyolódjon a helyzet.
Csapat változtatás? Kicsit meg is lepődök, hogy miután választottunk ajtót, meg is beszéltük, erre föl megváltoztatja a csapat összetételét. De lehet, hogy számomra egy furcsa változás.
A bohóc hármat koppint a botjával a tévén, erre Tsugahara és Vex porrá válnak, majd mintha a szél fújta volna el őket eltűnnek.
- MI…. MI A?!...
Esély sem volt rá, hogy bármit is reagáljuk. Eltűntek, és mintha nem is lettek volna. Nem is az rémít meg, hogy eltűnt a társam, hanem hogy nem tudni, hogy mi történt velük. Azt hittem csak partner csere lesz…
- Nyugalom, életben vannak… remélem, de ki lettek rakva, az indok is megfelelő… csak. Eliana és Flavia lesz mostantól az új csapat, az ajtókból egy kiesik. S az Flaviaék terme lesz, sok szerencsét a továbbiakban.
~ REMÉLEM??!! Mi az, hogy reméli… Csak úgy kénye kedve eltűntet valakit? Ezzel lehet meg is ölve őt? Mi ez?! Az indok is megfelelő?! A CSAK az neki megfelelő???? Kénye kedve szerint kizár téged a játékból, és lehet, hogy nem is éled túl ezt a folyamatot? Na csak most lettem isten igazán ideges. Nem elég, hogy itt a játékban minden ajtó kinyitásával életveszélybe sodorjuk magunkat, de ez is? Szabályt szegtek? Vagy tényleg csak úgy randomra? Belém rakta az ideget.
Teljesen szétkattantam, és nem is nagyon figyeltem, hogy Flavia lett az újdonsült párom, és az ő általa kiválasztott ajtó tűnt el, ami miatt akár neheztelhet is rám. Jelenleg túlságosan nem aggaszt, hogy lehet, hogy Flavia az ajtó miatt már hatszor megölt csak a tekintetével. Még sokkolva vagyok az eseményektől. Ennyi erővel lehet, hogy én fogok eltűnni, hiába éltem túl azt, ami az ajtó mögött vár rám…
Megrázom a fejem, a kérdéseimet majd később teszem fel, de akkor lehet, hogy a bohóc sipkáját is lenyomom a torkán, ha nem tud normálisan válaszolni. Megmozgattam a vállamat, majd elindultam az ajtó felé. Tsugahara-t még megagyaltam volna, viszont most „enyves kezű” Falvia-val kell együttműködnöm, ami szerintem már most ezerszer jobb, mint ha egy Shinigami lenne. Bár ezt nem tudhatom. Flavia-val még nem igazán dolgoztam együtt. De nagyon remélem, hogy jól kijövünk, és sikerrel teljesítjük azt a feladatot, amit a csillag rejt.
Mindketten beléptünk az ajtón. Egy kocka alakú teremben találjuk magunkat, és a padlón, a plafonon és a falakon lukak vannak. Alig tesszük meg az első lépést már be is indul a szerkezet. A jobb oldali falnak a hátsó sarkából 5 méteres dárdák jönnek elő, 2 méter szélesen, és talajtól a plafonig, ahogy visszahúzódnak vele szemben, balról is megismétlődik ez, annyi eltéréssel, hogy középtájról, majd ez is visszamegy és folytatódik tovább. Most jobb közép, utána pedig leghátul a talajból, egészen a terem feléig kijönnek, és széltében pedig lefedik a 10 métert, és ez felmegy a plafonig. Negyedikre bal oldalt, elől, plafonból, 5 méter szélesen, le a talajig. Legvégül pedig jobb oldal, legelöl, 4 méter szélesen, és bal hátsó, szintén 4 méter szélesen, faltól-falig jönnek elő.
- „gyorsaknak kell lenetek, vagy hamar tűpárnák lesztek”…
Idézem a bohóc szavait, amivel segítséget nyújtott az ajtókhoz. Kicsit lesújtóan, és egy vízcseppel. Volt egy erős sejtésem, hogy már megint, az előzőhöz hasonló feladatot sikerült választani. A gondolati következtetés nem volt rossz, csak Shuriken helyett ismételten dárdák vannak, melyek, ha beléd állnak, akkor tényleg olyan leszel, mint egy tűpárna, csak tű helyett dárda van. Bár még örüljünk, hogy nem mennek össze a falak, vagy nincs semmi olyan hatás, amivel sürgetnek, hogy esély sem legyen gondolkodásra. Ráadásul, ha jól látom, akkor ismétlésszerűen jönnek elő a dárdák nem úgy, mint legutóbb, hogy véletlenszerű volt az egész.
Maga a ciklus, ami ismétlődik nagyon gyors. Ezért nem véletlen, hogy a gyorsaság meg lett említve. A dolgot nehezíti, hogy a ciklus hátulról kezdődik. Így ha az elejét meg is tudjuk úgy tenni, hogy nem jönnek elő a lándzsák akkor is valahol benne leszünk a ciklusba. Ha rossz helyen állunk meg, akkor vége. Meg kell találni a ciklus olyan pontját, ami körülbelül középen van, és akkor hol tudunk úgy megállni, hogy ne legyünk felnyársalva. A ciklus hat részből áll, ami ismétlődik. Első, amikor hátulról a jobb oldalon a padlóból feljön. Miután ezek visszamentek a baloldalon is lentről fölfelé jönnek a dárdák. Ez a második. Miután ezek visszamentek harmadiknak középen jobb oldalt jön elő. Ezután a negyedik, mikor leghátul a talajból egészen a terem feléig kijön, és ez széltében is lefedi a termet. A következő, mikor elől a plafonból lefelé jönnek, és ez a terem felét érinti. Az utolsó lépés, mikor legelöl jobb oldalt és bal hátsó szélén faltól falig jönnek elő gárdák.
Az egyértelmű, hogy az utolsónál akkor vagyunk jól, ha középen vagyunk. Az elől és hátul, jobb és bal oldalról előjövő dárdákat csak középen lehet kikerülni az biztos. Ez holtpont, ahol sehol másutt nem lehetünk. A ciklus elején kell elindulni, és a ciklus végén kell középre eljutnunk. A második ciklus negyedik lépése előtt kell végig érnünk, és kinyitva az ajtót távozni a teremből.
Maga ez a dárdás, ritmusra előjövés ez engem a „Könyvtáros” filmre emlékeztet, csak ott, ha jól tudom, akkor nyilak mentek egyik oldalról a másikba. Ott a keringőt táncolva lehetett átjutni az egészen. Vagy a Tomb Raider játékra. Lényeg, hogy megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni.
Nem tudom mit csinált eddig Flavia, de elmondom neki, hogy mire jutottam, hogy hogyan úszhatnánk meg ezt az egészet.
- Flavia! … Azt hiszem sejtem, hogy lehet a legjobban átjutni ezen a halál csapdán. Gyorsan elmondom. Mikor a ciklus elkezdődik, akkor indulunk. Ez akkor van, mikor hátul jobb oldalon előjönnek a dárdák. A terem bal oldalán megyünk, majd középen megállunk. Ha jobb oldalt középen előjön, akkor egy kicsit hátramegyünk, hogy a következő lépésben ne legyünk felnyársalva, majd ismét csak egy kicsit megyünk előre, hogy teljesen középen legyünk. Ekkor van a holtpont, mikor csak középen úszhatjuk meg. Ez a ciklus vége. A második ciklusba Megint csak a terem baloldalán léve elindulunk, és a második lépés előtt, mikor jobb oldalról eltűnnek a dárdák, akkor átugrunk oda, hogy nehogy baloldalon felnyársaljanak. Ekkor már végig kell érnünk, és ki kell nyitnunk, mielőtt a negyedik lépés, amikor a terem pont hátsó fele nem lesz tele dárdákkal, azelőtt átmennünk. … Mivel gyors a ritmus, ezért pontos az időzítés. Ha valahol ott ragadunk, akkor nekünk már régen rossz.
Elindulok a fal tövében, ahol még nincs lándzsa, bal irányba. Persze úgy, hogy egy dárda elé ne kerüljek.
- Vissza fogok számolni… Háromra indulunk… Remélem felkészültél, mert most nagyon gyorsnak kell lennünk… EGY… KETTŐ… HÁROMMM!!!
Ezzel már el is indulok. Cél, hogy körülbelül középen megállni, és megfelelő pillanatban egyet hátralépni, hogy aztán ismételten egy nagy sprinttel végére érjek, majd átugorjunk a másik oldalra, majd amilyen gyorsan kivágjuk az ajtót, és átessünk rajta. Azt nem beszéltük meg, hogy ki tépi fel az ajtót, de aki közelebb van hozzá. Én amilyen gyorsan csak tudok átvetődök rajta. Nem tudom hogy Flavia mennyire értékeli, ha megfognám a kezét, de így legalább vissza tudom rántani, vagy magammal tudom húzni, ha rossz helyen lenne.
Nagyokat fújok, miután átértünk, és kicsit a szívemhez kapok, ami kicsit az már az előző események miatt csak úgy kalapál. Majd körbenézek, hogy nem-e sérültem meg valahol. De úgy néz ki, hogy a számítások jók voltak, és nem sérültem meg. Ahogyan Flavia is megúszta egy karcolás nélkül. De azért elég közelvoltak azok a fránya dárdák… Csak remélni tudom, hogy jó helyre kerültünk.

Gyanakodva vonja fel szemöldökét a Bohóc úr fülbántó kacaját hallva. A hideg is kirázza a hangtartománytól melyben nevet vendéglátójuk. S mélyen legbelül nagyon bántja őt, hogy azon nevet, amit mondott a pénzről. Az általa egyáltalán nem talált viccesnek poén láttán pedig fintorogva húzódik hátrább. Beszélő pénz, természetellenes dolog, ő maga csak képletesen értette mondandóját, s nem szó szerint gondolt rá. Nem igazán vannak egy hullámhosszon a Bohóc úrral, de nem baj! Majd idővel, úgy is valami megmagyarázhatatlan igazán megfogta a Bohóc úr természetében, amit szeretné gyűjteménye között tudni. Így még lesz rá ideje, hogy díjazza azokat a humorokat, amivel előhozakodik vendéglátójuk.
De amennyire elnéző volt az első nevetségtelen húzásakor a másodikat még annyira nem tudja díjazni. Hátrál pár lépést, amint szemtől – szembe látja az említett szervre írtakat. Undorodva, bólogatva adja a Bohóc úr tudtára, hogy felfogta és köszöni, hogy megosztotta vele, csak hátráljon minél messzebb tőle. Bemerészkedtek a személyes szférájába, megengedhetetlen! Azonban teljesen úgy érzi, mintha kérdése megválaszolatlan maradt volna, olyan semmisnek érzi a feleletet. Ki rohanna önszántából a falnak? Hát ő biztosan nem…
- Hihetetlen… – ül ki arcára a teljes megdöbbenés, ahogy porrá lett két társuk is, vagyis hát számára konkrétan csak az egyik volt lényeges partner, mert Karacsival alkotott egy csapatot. De olyan lenyűgözőnek találta a Bohóc úr ügyeskedését a mágikus trükkökben, hogy fel sem fogta a két illető eltűnésének terhét. Pedig igazán veszélyes a Bohóc úr eme ténykedése, hogy bármikor eltűntethet bárkit, istenként ítélkezve felettük. Bármikor sorra kerülhet fracción társa vagy a hosszú, szép kék hajú idegen, esetleg ő… Viszont élénken él benne a Bohóc úr beszéde arról, hogy az is benne lehet a pakliban, hogy saját társukat kell eltenni a láb alól a győzelem érdekében. Így csak az ő gondját könnyítette meg.
Új társára érdeklődve pillant, s elmosolyodva megy mellé. Bár mélyen belül igencsak zavarja, hogy így a kereszttel jelölt ajtót, amit még a kék hajú is átengedett volna neki, nem azon mehet be, hanem be kell érnie a csillag mintájúval, így szemében némi csalódottság villan meg, de nem tart soká, mivel hamar a következő feladattal kell szembenéznie újdonsült csapattársával. Eddig pihenhetett, valószínűleg a második körben már nem lesz ekkora szerencséje.
- Csak utánad, Elcsi-chan… ^_^ – nyújtja előre jobbját, maga elé tessékelve fracción társát, mivel ő választotta az ajtót. Ha a kereszttel jelölt kapuról lett volna szó természetesen emelt fővel indult volna meg, hogy elsőként láthassa meg a termet, de sajnos nem az ő döntése lépett érvénybe jelenleg. Muszáj volt lenyelnie ezt, de igen nehézkesen sikerült neki feldolgoznia.
Az ajtóban állva körülnéz a négyzet alakú teremben, majd társa mellett belép ő maga is a terembe. Az ezt elindító láncreakció miatt meglepetten húzódik partnere mellé. Földbegyökerezett lábbal, elkerekedett szemekkel pislog a hihetetlen gyorsasággal felbukkanó lándzsákra jobb irányból, s amint ez megismétlődik a túloldalról már feladatot végrehajtó társának karját szorongatja. A sebesség, mellyel felbukkannak a gyilkos pengék, aligha látja őket. Így persze, hogy megrémült a feladványtól, mely eléjük tárult. Gondolataiban nővérkéjét sírja eme rémisztő helyre, sikerült az egyik legrosszabb termet kiválasztaniuk.
- Miért pont a tűpárna készítő, Elcsi-chan… – sopánkodik, ahogy látja az egyik dárdatömeget legalább a terem feléig kijönni. Szinte csak villanásokat fog fel az egészből. Kétségbeesetten pillant társára. Vajon ő mennyit lát mindebből? Eléggé fürkészi az éles fegyverek felbukkanását és eltűnését, talán lesz esélyük túlélni? Így hát hallgat. Ivela-aneja is, ha gondolkodik, azt jobb szereti csendben tenni, mert úgy könnyebb koncentrálnia, s mivel látja Elcsi-chan arcán az elmélkedés jeleit, ahogy próbál előhozakodni a megfelelő ötlettel, miképpen is juthatnának át a túloldalra, ezért szó nélkül áll mellette, s csak saját magának mondogatja, mélyen belül gondolataiban mennyire is megrettent ettől az egésztől.
Eléggé kétségbe van esve és ez teljesen természetes, hiszen hogyan védekezhetne vagy tervezhetne bármi olyasmivel szemben, amit nem is lát? De álljon meg a fáklyás menet! Hiszen a hangokat hallja, tökéletesen méghozzá, így ha szemmel nem is tudja követni, a neszekre kitűnően tud támaszkodni. Más – más hang töri meg a terem csendjét, amikor előjönnek a pengék, s visszabújnak a talajba. Sőt, ahonnan előjönnek! Milyen ostoba! Hát persze, igen, ez is egy megoldás! Lerombolni az átjárókat, melyekből előjönnek a dárdák!
- Igen? – emeli tekintetét társára, ahogy előhozakodik ő maga is egy ötlettel. Szerinte az túlontúl veszélyes, mennyi az esélyük ilyen nagy sebességű dárdákkal szemben? Igen csekély… ő maga legalábbis három lépésnél tovább biztos, hogy nem jutna. S nem kíván itt és most meghalni. - Az veszélyes, Elcsi-chan. Logikus, de veszélyes. Túl lassúak vagyunk. De nekem is van egy ötletem. Vegyítsük a kettőt! A ceroink segítségével romboljuk le a lyukakat, amikből előtörnek a dárdák! – magyarázat közben több ilyen lyukra is rábök, amik szóba kerültek. - Tiéd a jobb, enyém a baloldal. Ha kevesebb dárdákkal számolunk, úgy is nőnek a túlélési esélyeink, de ha lassítani tudjuk ezzel, már az is tökéletes szerintem. Én legalábbis szeretném látni őket, nem csak a foltjaikat… úgy sokkal nagyobb lesz a biztonságérzetünk. ^_^ – ezután összeszűkült szemekkel kezd koncentrálni, s reiatsuját lábához összpontosítja, ahol lassacskán vibrálni kezd a levegő és aranyszín energia kezd megmutatkozni gömb formájában. Jobb lábát rúgásra készen hátra emeli, majd elegendő lendületet véve indítja is meg a labdaszerű cerot az első lyuk irányába, jobb oldalt. S ezt megismétli az összes lyuk felé, melyet lát a falban vagy a talajon és veszélyt jelent számukra.
- Szerintem most már mehetünk, Elcsi-chan. A te módszereddel, ha esetleg megmaradt volna egy – két kósza dárda, nehogy eltaláljon minket. ^_^ – mosolyogva hagyja, hogy megfogja a kezét fracción, illetve csapat társa, s vezesse őt. A sebességünk különbsége itt is meglátszik, most már érti, hogyan is volt képes Elcsi-chan tervet fabrikálni a dárdákkal szemben, amiket ő maga nem is látott. Sokkal gyorsabb nála, lépést is nehezen tud tartani vele.
Amikor egy apró karcolás nélkül megérkeznek a túloldalra örömmel tárja fel az ajtót, hogy az ottani teremben fellélegezhessenek. Ennyi futás után úgy véli, hogy rá is szorulnak, s megérdemlik.
- Megúsztuk… – szippant megkönnyebbülve a levegőbe, hogy légzése korrigálódjon ez által. Közben válla fölött visszanéz a cero robbanásoktól füstölgő, hátrahagyott terem felé.

Széles mosolyra húzza száját szertelen szerelme szívet melengető válaszán. Kedvére voltak csinos ajkain kiejtett betűk halmaza, melyet álla alá helyezett kézfejjel és rajongói rugózással tett egyértelművé. Netán, rideg románca arra szánta volna mondókáját, kiábrándítsa, akkor tévedett. Még jobban beleszerelmetesedett és nem létezett semmi, ami ettől a hirtelen felindulástól eltéríthette. Sűrűn bólogatva helyeselt a tapizás tiltására, még engedelmes lovagként karjait is háta mögé rejtette, minél egyértelműbben jelezhesse, semmit a kéznek! Drága dámája többi szavára oda sem figyelt, látszólag. Szándékosan nem mutatta ki, bármilyen mértékben eljutott volna füléhez származását firtató megjegyzés. Nem volt kedve kellemetlen helyzetbe hozni társas társulását, kegyetlen valósággal töri le okos megjegyzése szarvát, elárulja, semmi köze a halálosan istent játszó személyekhez, de még a lelkekhez sem. Meghagyta szépen fogalmazott történetében „alsóbbrendű shinigami”, bár a felől nem volt teljes mértékig meggyőződve, ebbe az állapotba születni kellene. Eddigi meglátása szerint ez szakosodott szakmai szárnyalással érhető el, de ő csak egy rémségesen buta fekete ruhás kerge birka, nem tudhat ilyesmit és nem is akarja mutatni, bármi lapulhat hosszú égkék tincsei áldásos takarásában.
Elfogadva a bolond balek ruháját, melyhez hűen ragaszkodva forgatta meg szemeit, kúszott az ajtókhoz tekergőző kígyómozgással. Elérve a jelekkel felszerelt átjárókat, ujjait görcsösen járatva várakozott, miféle döntésre jut csacska csapatuk. Nem érdekelte mi marad számára, pontosabban páratlan párosuk számára, csak, minél hamarabb tovább akart jutni. Bosszantotta az értelmetlen vesztegelés. Felesleges időpocsékolásnak érezte ezt a hosszas tanakodást. Nem fért fejébe, miért nem mindegy, melyik rajzot választják. Határozottan türelmetlenné kezdett válni, amit lába ütemes dobolásával és hisztis sóhajtozásokkal fejezett ki. Arra se volt rest, egyik tincsét megragadva ingerülten tekergesse. Mindig nevetséges látványnak találta a hosszú hajú nők ideges viselkedését, szívesen kipróbálta milyen magas hangon fújtatva csavargatni haját és haladást siettetve toporogni lábaival.
Egész élvezte előadását, sokkal izgalmasabb elfoglaltság volt, mint figyelni a rajzokkal bíbelődő csoportosulást. Annyira belemélyedt, váratlanul érte közelében landoló különc kedvese, hát még annak latinosan felbőszült vérmérséklete. Azt se tudta hova legyen színészi vénával elnagyolt rémületében, pontosabban meddig kenődjön fel a fal kemény síkjára, miközben arcához kapva kiált vészt.
-Caramba! El toro!- Igazi matadorként lengetve képzeletbeli vörös posztóját eresztette be ajtón túlfűtött bikáját, kinek mesteri sziluettjén szerelmetesen elmélázva borult a nyílászáróra. Reménytelen lovagként szívéhez kapva drámázott, mielőtt homlokát dörzsölve lépett volna kegyetlen kedvese után, újabb feladatot teljesíthessenek.
–Amor, amor…eres cruel.- Emelte égnek karjait, minél látványosabban kérhesse számon ezt az igazságtalanságot. Remek szokását tartva, addig foglalkozott személyes tragédiájával, szemet sem szúrt a középen kirajzolódó idézet, pusztán a vér illata lebegett el fanatikus orráig. Imádottan szeretett, jellegzetesen fémes vörös vidámsága, úgy felvillanyozta lelkesedő gyermek oldalát, rögtön nyálát sűrűn csöpögtető ebként fogta el az ájulásos hörgés. Öntudatlan babaként célirányba fordulva szökkent el a teremben csordogáló szoborhoz. Átadva magát a féktelen érhálózatban bugyogó bíbor bájnak ugrabugrált könnyed lépésekkel, figyelmen kívül hagyva kedvetlen kedvese esetleges jelzését, vagy kirajzolódó utasítás olvasását. Egyetlen dolog lebegett szemei előtt, megkaparinthassa a csobogó tartalmát. Eszelős boldogságban nevetett fel, amikor közvetlen közelségbe kerülhetett hozzá. Hatalmasat szippantva a vörös csobogónál terjengő levegőből dugta ujját az ínycsiklandozóan pirosló folyadékba. Alig várta megmondhassa, miféle vércsoport ajándékával lepték meg. Egyetlen ujjbegyről nyert csepp ehhez nem lehetett elégséges! Tenyerét belemerve a tálba szürcsölt fel termetesebb kortyot, euforikus állapotban akadhassanak fel szemei és borzonghasson végig egész testében. Valami, még sem volt rendben a fogadtatással.
-Átverés áldozataként állok álnok átok állványán?-
Fordult hátra szertelen szerelme irányába, letörölve szája széléről a vöröslő folyamot. Némi feje fölött kirajzolódó változás ellenére minden normálisnak látszódott. Őt különösebben nem hatotta meg a számok csökkenése. Sokkal jobban foglalkoztatta mi fog történni. Se ellenfél, se útakadály. Zavartalan ösvény nyílt a kijárat felé. Furcsának találta, ennyire könnyen továbbjutottak.

Üdv!

A mesélő ihlethiánya miatt arra kért, hogy zárjam le ezt az egyébként sajnos igen zaklatott küldetést. Egyben üzeni, hogy elnézést kér, és amennyiben valakit érdekel mi lett volna, ha folytatódik, Karasu Vexnek küldjön PÜ-t Surprised

Jutalmak
Karasu Vex, Eliana del Barros, Flavia nella Sinestesia, Sukkecu Eiji - 2000 LP és 2500 ryou
Dei Laez - 500 LP és 1000 ryou
Tsugahara Nakamura - 500 ryou
Takeuchi Ryounosuke - lévén elhagyta az oldalt, nem adok jutalmat

LEZÁROM a küldetést.