Kicsit aggódóan haladtam, előre mert rájöttem, hogy Aizen egy full kamimaze akcióra küldött el minket. Legalább kapnánk még pár kísérőt, de így ketten bemenni a számunkra egyik legveszedelmesebb helyre szó szerint öngyilkosság. Az is lehet, hogy Aizen nem azért küldött el minket oda, hogy elhozzuk neki a követ, hanem azért, hogy meghaljunk. Na, jó azért ilyen dolgokat nem feltételezek vezetőnkről, hiszen mégis csak neki köszönhetem az erőmet, vagyis nem mivel lepecsételt, hanem azt köszönhetem neki, hogy szállást és ételt kaptam mikor tudja, hogy én nem vagyok arrancar hanem egy fenevad, aki ha nem azt csinálhatja, amit akar akkor őrjöngésbe kezd.
Már-már azt hittem, hogy a társam megfutamodott mikor észrevettem, hogy körülbelül már vagy egy perce mellettem baktat és éppen bemutatkozott. Így már a nevét is tudtam és most már biztosan tudtam, hogy ő volt az, aki otthagyta a hatodik espadat azért mert az egy kicsit nemtörődöm alak. Vettem egy nagy levegőt és végül megadtam a kellő tiszteletet válaszoltam neki, de azért nem néztem rá. Tulajdonképpen ő is csak egy személy az étlapról, akit majd valamikor el kell fogyasztanom ahhoz, hogy még erősebb legyek.
- Allen vagyok, Las Nochesi nyomkövető. Ami a küldetést illeti, improvizálunk. Kihasználjuk a meglepetés erejét, ha egyáltalán sikerül meglepetésszerűen megjelennünk a létesítménynél. - mondtam majd haladtam előre a sivatagban és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnánk meglepetésszerű támadást indítani a shinigamik ellen úgy, hogy tényleg előnyben legyünk. Ráadásul csak úgy tudnánk bejutni a védőfalon, belülre ha valahonnan, kerítünk egy shinigamit vagy egy renegát shinigamit aki harcolni akar, mert akkor vele nyittatunk egy átjárót és előre küldjük, hogy megtudjuk milyen a helyzet. Ami a levélben volt nem volt valami bíztató ugyanis az, aki a jelentéseket küldte arról számolt be, hogy minden osztagból vagy húsz embert küldtek, hogy leállítsák a mutánst. Ez azt jelenti, hogy nagyon szerencsétlen helyzetben vagyunk szóval, ha be is jutunk, akkor lehet, hogy két lépés után megölnek minket és az nem tuti, mert én nem meghalni indultam, hanem sikeresen elvégezni egy küldetést, amit Aizen bízott rám.
- Nos, mivel nem arrancar vagyok, megkérnélek arra, hogy nyiss egy gargantat Karakurába. – mondtam majd megálltam és végignéztem, ahogyan a társam megnyitja a fekete átjárót. Nem vagyok az a tolakodó típus ezért megvártam, míg elsőnek Karasu lép be és én csak utána tettem be a lábamat az átjáróba. Régen keltem át Karakurába kíváncsi vagyok, hogy történt e valami változás az óta.
Valahogy nem akartam párbeszédbe bonyolódni ezzel az arrancarral. Inkább a küldetés közben megfigyelem a harci stílusát, gyenge pontjait, és majd amikor arra kerül, a sor levadászom. Számomra az arrancarok csak a táplálékot jelképezik. Nem köt barátság hozzájuk. Már azt hittem, hogy soha a büdös életbe nem jutunk át Karakurába mikor megláttam a nagy fényességet. Szerencsére gyorsan alkalmazkodik a szemem a nagy fényváltozáshoz erét könnyen végig tudok nézni a tájon és amit elsőnek észrevettem, hogy a közelben egy shinigami lélekenergiáját és szagát sem érzem. Ez egy kicsit aggasztott, mivel ha nem találunk, egyet se akkor nem tudunk eljutni a pokolba ahonnan csakis úgy tudunk majd kijutni ha leromboljuk a fél várost. Már éppen mondani akartam az ötletet amikor Karasu megszólalt. Tulajdonképpen ugyan azt mondta el, amit én akartam csak egy kicsit lebutítva. Nos, igen. Ezek szerinte egy kicsit lenéz, azért mert nem vagyok arrancar. Majd megnézzük, hogy mit reagál, ha meglátja a képességemet.
- Nos, tulajdonképpen én is ezt akartam elmondani csak egy kicsit szebben. Te indulj, meg jobbra én pedig elindulok balra. Ha találtál egyet kapd el és csak akkor szólj. – mondtam egy kicsit lekezelően és már el is indultam balra, hogy keressek egy tetves shinigamit.
Már vagy fél órája haladtam előre mikor meghallottam a sültbolond hangját mögöttem. Azt mondta, hogy elkapja az általa érzékelt shinigamit addig én meg várjak és csak az után jöjjek elő, hogy ő szólt. Mily fura, hogy én nem éreztem meg a lélekenergiáját. Szagoltam egy nagyot a levegőbe és meglepődésemre feltérképeződött előttem a shinigami tartózkodási helye. Meglepett, hogy ilyen jól elbújt előlem, de most tulajdonképpen nem ez a lényeg, hanem az, hogy az a vadbarom elkapja. Még vártam két percet és nyugodt tempóban elindultam arra amerről éreztem a shingamit és Kaasut. Mikor odaértem Karasu akkor szólt, hogy mehetek. Elmosolyodtam és két lépés után egyenesen a shinigami elé ugrottam.
- Üdvözlöm a mészárszéken. Teszek egy ajánlatot. Ha most azonnal nyit nekünk egy átjárót Seireiteibe nem ölöm meg csak egy kicsit megcsonkítom, de ha sokáig kell, most itt szórakoznunk esküszöm, hogy megölöm még azelőtt, hogy annyit mondana, hogy hagyjon!- mondtam hidegvérrel majd szép lassan kardom markolatára csúsztattam a kezemet és vártam a tetves shinigami válaszát. Remélem, eljuttat minket Seireiteibe mert ha nem akkor meg kell ölnöm és akkor megint mehetünk kereső körútra és ahhoz most nekem semmi kedvem.
- Azt hiszem Karasu most te jössz.

~Remélem, hogy beadja, a derekát ez a nyamvad, mert semmi kedvem már így egyből bemutatni a képességemet. Pedig lehet, hogy ha meglátná a valódi alakomat, akkor megtenné azt, amit kértünk tőle.~ gondoltam miközben gyilkos tekintettel néztem az előbb megfenyegetett shinigamit. Nagyon remélem, hogy beadja a derekát, mert a jelek szerint ő itt az egyetlen egy személy, aki tudna rajtunk segíteni. Mondjuk, ha nem hajlandó együtt működni megeszem, úgyis éhes vagyok és még shinigami húst úgyse ettem csak hollow-t meg arrancart. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen az íze eg y ilyen fattyúnak, aki nem fogja fel, hogy nagyon szar helyzetben van. Még a fegyverét se tudná használni ugyanis az tőle háromlépésnyire volt található. Úgy hevert ott a földön mintha egy kisgyerek dobta volna el a fakardját. Még van épe pofázni ennek a rohadéknak. Pedig ez nem is árulás csak egy átjárót nyit magukhoz, mert meg akarjuk lesni, hogy Aizen miért is jött el onnan. Na, jó ez nagyon nagy hazugság lenne, hiszen köztudott tény, hogy mi tulajdonképpen az elszabadult mutánsért indultunk. Kár, hogy már egyből az elején akadályokba ütközünk. De most komolyan miért lesz olyan jó annak shinigaminak az, hogy mi most itt helyben megkínozzuk, de úgy, hogy a végén már azért fog könyörögni, hogy öljük meg? Valószínűleg pont egy mazochistát fogtunk ki amilyen szerencsések vagyok most, de ez nem nagyon érdekel. Legalább nem csak én fogom élvezni a falatozást. Végre egy olyan áldozat, aki nem ordítozni fog, hanem röhögni azon, hogy kezdem a kezével és szépen lassan haladok a gyomra felé, de az is lehet, hogy gyorsan felaprítom kis kockákra és befalom úgy. Ez a megoldás nem annyira véres. Vagyis a ruhám így nem lesz annyira véres mintha csak így simán most nekiugranék.
Miután észrevettem, hogy a shinigami köpött egy baszott nagyot meguntam ezt az egészet. Már azon voltam, hogy előrántom a katanamat és akkor még Vex is megtudja, hogy mi is vagyok valójában, de ekkora vettem csak észre, hogy Vex leguggolt vele szemben és egy szép fenyegetést mondott el neki. Mosolyra húzódott a szám aztán megfogtam Karasu vállát és jeleztem, hogy ha a szavak nem használnak itt az ideje cselekedni ezért lépjen hátrébb.
- Nos, sajnálom uram, hogy durvább dolgokhoz kell folyamodnunk, de magának köszönheti. Exorcist! - mondtam nyugodtan majd egy kaján vigyor kíséretében kirántottam a kardomat a tokjából és mivel kimondtam az első szint nevét sikeresen felvettem azt az alakot, amit tulajdonképpen nem szeret annyira, de ez is elég hasznos. Szagoltam egy jó nagyot a levegőbe és más shinigamit nem éreztem a környéken, mint ez szóval olyan helyet kell találnom, rajta amibe nem hal bele, de mégis fáj. Hosszas gondolkozás után megláttam a szép fülét, amire pont tiszta találatot tudok bevinni. Na, de még mielőtt levágnám, a fülét belefojtom az ordibálást!
- Seishuku dougi- mondtam majd a torka felé intettem. Reménykedtem abban, hogy sikeres volt a technikám, mert most valahogy nincs kedvem hallgatni a jajveszékelését. Így is fáj, a fejem mi lenne akkor, ha még hallgatnám is ennek a faszfejnek az ordibálását?
Miután megbizonyosodtam róla, hogy a technikám tökéletesen működik a magasba emeltem a kardomat és egy szép kis mosoly kíséretében lecsaptam a fülre, mint a sas az áldozatára. Szép hangja volt mikor a kard pengéje átvágta a porcot és ezzel eltávolította a fülét a fejétől. Gyönyörű érzés volt azt látni, hogy az előbb még nagyszájú kis rohadék most ordítani próbál, de nem tud mivel az előző techniká az ellenfélbe folytja a szót. Tulajdonképpen hasznos technika.
Elraktam a fegyveremet és ezzel visszaváltoztam az emberi formámba majd vígan odasétáltam a hülye baromhoz és most én is leguggoltam vele szembe ugyanis szegényke eldőlt. Még pár percig csak mosolyogtam és néztem, ahogyan szenvedett majd belemarkoltam a hajába és annál fogva rángattam fel a földről. Láttam, hogy a szemei megtelnek könnyel a hajhúzás által ezért még tetőztem a dolgokat. Tiszt erőmből gyomorszájon vágtam és ezért elengedtem és néztem, ahogyan fuldoklik. miután meguntam azt, hogy fuldoklik megfogtam a nyakánál fogva és felemeltem majd a szemébe néztem.
- Na, idefigyelj kisbarátom. Most azonnal nyitsz nekünk egy kibebaszott átjárót vagy megszabadítalak a másik füledtől is, és utána az orrodtól. Csak szép lassan és végül jön a fütykösöd, amit apró kis kocákra fogunk aprítani. Most már látod, hogy mi nem viccelünk. Amit mondunk azt meg is csináljuk szóval jobb, ha most behódolsz nekünk, mert ha nem tényleg szép lassan mindenedtől megfosztalak, és végül marad csak a fejed és a felsőtested. - mondtam majd vígan Karasu felé intettem, hogy megint vegye át a páciensünket.

A kardommal a kezemben úgy repültem előre mintha szárnyaim lettek volna pedig nem. Ráadásul még egy madárhoz sincs közöm csak egy fránya farkashoz, hogy a fene vigye el. Jobban örülnék egy erősebb és kúlabb állati génnek a dnsemben, de sajnos nekem csak ez jutott. Pedig milyen kúl lennék, mondjuk sárkányként vagy dinószauruszként! *>* Na, mindegy ez most mellékes és nem az a feladatom, hogy azon gondolkozzak, milyen állati génnek örülnék jobba. Az a feladatom, hogy most ezt a két shinigami likvidáljam, hogy sikeresen eljussunk a mutánsunkig. Ez eddig mind szép és jó, de hogy a rákosbalherébe jutunk ki onnan miután elvégeztük a feladatunkat, ha egyáltalán az-az idegbeteg elcseszett x-men életben hagy minket.
Az első shinigami fejét gond nélkül eltávolítottam, de balszerencsémre a másik figyelmes volt és hallotta, ahogyan a kardom kettévágja a társának a csontját. Egyből kardot rántott és támadott volna ha Vex nem lép akcióba. Szerencsére jól idzített és végezte ki az ellent. Miutn mindketten boldogan végeztünk az ellenfeleinkkel bevonszoltuk őket a bokorba és elkezdtük vetkőztetni őket, de nem azért, hogy megerőszakoljuk őket, hanem azért, hogy felvegyük a ruhájukat.
Miután sikeresen magamra rángattam a ruhámat kitántorogtam a bokorból ugyanis szokatlan volt ez az öltözet. Hozzá voltam szokva a saját, illetve arrancar uniformishoz, amit tulajdonképpen nem it tudom, hogy miért hordok, hiszen nem is vagyok arrancar. Talán azért, hogy senki se tudja meg, hogy én nem az vagyok, de sajnos most ez az ártatlan pára is megtudta. Na, mindegy majd megkérem a küldetésünk végén, ha sikerrel járunk, hogy ha lehetséges ne nagyon mondogassa senkinek se. Nem nagyon szeretném, ha kitudódna, hogy vérfarkas vagyok. Mondjuk egyelőre szerintem ő se jött rá, hogy milyen alakot is vettem fel pontosan, de nem is baj.
- Én is ara gondoltam, hogy sétáljunk. Amúgy szerintem egyértelmű, hogy a füstoszlop felé kell haladnunk. Ha lehetséges minél gyorsabban tegyük meg a távot, mert lehet, hogy valaki észreveszi, hogy mi nem is vagyunk az osztag tagjai. Ja és amúgy, köszi a mentőakciót. - mondtam majd kacsintottam egyet és közepes gyorsaságú sltéba kezdtem, hogy tényleg minél hamarabb odaérjek és elkezdhessem a küldetés húzósabb részét. Nos, igen még nem tudom, hogy mivel és hogyan fogom megálltani és megölni azt a mutánst, de majd improvizálok. Hátha az bejön. Az esetek kilencvenkilenc százalékában be szokott jönni, de lehetséges, hogy ennél a steroidmanusnál nem fog összejönni. Na, nem is baj ezért van az én „szép” kis társam, aki majd természetesen segédkezik, hogy megmutassa Aizennek, hogy milyen tökös. Mind csak azért gürizik, hogy benyaljanak annak bájgúnárnak valami kis plusszért.
Pár perces maratoni séta tempó után megérkeztünk. felmértem a terepet és egy kicsit kezdtem izgulni. Az adrenalin csak úgy zubogott a véremben ugyanakkor féltem is egy kicsit. Lehet, hogy ha oda betesszük a lbunkat soha nem jöüvünk ki onnan. Na, de mire van az élet, ha nem arra, hogy kockáztassuk? Már léptem volna be mikor az egyik shinigami megszólalt. Süt róla az értelmiség. vajon ha shinigamik lennénk, mi a frászért mennénk be egy olyan helyre ahol egy gyilkos elszabadult? Értelemszerűen azért, hogy segítsünk a bennragadottaknak. e mivel nem vagyunk shinigamik még a bent maradt embereket is kinyírjuk csak a hecc kedvéért.
- Ennyire nem lehetsz ütődött vadbarom. Szerinted miért jövünk ide állig felfegyverkezve?- kérdeztem majd megmozgattam az oldalamra kötött kardot, ami nem zanpakutou, de tulajdonképpen úgy néz, ki ha használom. Miután szépen beolvastam a hülye shinigaminak vártam, hogy végül beenged e vagy sem…