Dalospacsirta arrived, hon!

Dalospacsirta arrived, hon!

Dalospacsirta arrived, hon!

Dalospacsirta arrived, hon!

Dalospacsirta arrived, hon!

Dalospacsirta arrived, hon!

Kayo szerintem bekattant. Komolyan, nem tudom, hogy menstruál-e, de mikor kitalálta, hogy menjek motorozni filmben… ha apa ezt tudná, forogna a sírjában. Jó, hogy nem nyalják körbe a seggem, meg törölgetik a bukósisakom popsitörlővel, hogy szépen csillogjon. Ott halnék meg, főleg, ha akármelyik versenytársam tudomást szerezne a dologról. Csak tudnám, mikor léptem elő kaszkadőri posztra… Ááá, mindenesetre kiidegel ez a spiné, de lemondani nem lehet a dolgot, mert akkor meg hepaj lesz, szóval így is úgy is csuhajja!
Miután pedig megoldottam, amit meg kellett, és végül is telefonon szépen lediskuráltam, hogy vagy a saját járgányomon fogok gurulni, vagy sehogy, egyszóval szépen eldíváskodtam a VB-címeimmel, meg hasonlók, és vágtam a pofákat a szutyoknak, amit kézzel-lábbal se nagyon lehet kezelni, nemhogy a ”fogalmam sincs, mire való” pálcikájával. Hát igen, Kayo viselje a következményeket, hátha megtanulja, hogy többet ilyet soha. Nem azért lettem motoros, hogy nyálcsorgató macsóként cikcakkozzak Rikoltóval, meg úgy csináljak, mint aki hű de pánikban menekül.
Mikor első nap mentem, mondták, hogy el kéne olvasnom valami pár száz oldalas fecnit, én meg átlapoztam ilyen pörgetős módszerrel. Elkezdtem és már vége is volt, életem legjobb izéje, de komolyan. Nem állt szándékomban egy írásjelet, de még felet se kiolvasni belőle, nehogy már azt higgyék, valami krix-krax guru vagyok, aki csak úgy bemagol nekik mindenfélét… max a mákmagot, de abból akkor jó sokat adjanak.
De nem csak ilyen borzalmas önkínzásra akartak rávenni, mint ez a könyvmolykodás, amitől majdnem sarokban rívó imosönális kölyök lettem, de még arra is megkértek, gyakoroljak már egyet az utasnak álcázott kaszkadőrrel. Nem lett volna ez probléma, de a csóka nem rajongó volt, és miközben azt próbálgatta, hogyan kell majd élőben elaktolnia a mikéntjét, majdnem összetörtem szeretett motorom. Áldottam az eget, hogy volt annyi eszem, nem Sellyvel furikázok félőrült majmokat, de ez nem azt jelentette, hogy Rikoltót bármikor veszni hagytam volna. Ilyen ökörség senkinek még csak eszébe se jusson! Ő is tudja, hogy Selly szexi, és azért szeretem csak minimálisan jobban, Rikó meg pasi, és hát nem vagyok belangyulva.
Na, figyeljetek. Képzeljétek, mire jöttem rá a második nap végén! Hogy itt nem csak kanjimániások, meg pszichopaták vannak, de egész formás kis fangirlök is a női fajtából, nem a kislányból. Gyerekkel nem kezdek, nem bírom a hisztijüket. A friss, ropogós tyúkhúst szeretem én, hiába olyan porhanyós a pipihusi. Nem is egy személyt láttam, akik mind asszimiláltak a tömegben, miközben jóféle statiszták voltak ehhez a menő eksönfilmhez. Kezdtem nem bánni, hogy néhány idióta miatt el kellett szenvednem néhány nő társaságát. Még az is megfordult a fejemben, hogy megköszönöm Kayonak, de szerencse, hogy csak megfordult, és azonnal robogott is ki onnan, gáz lett volna, ha annyira behülyülök, hogy feladjam magamat. A végén még azt merné hinni a nővérkém, hogy ő a főnök, és több ilyen szutymorgásba is belerángathat.
De végre egy kis pihenő! Azt hittem, már sosem áll le a mögöttem utazó parádés majom a gyilkolászásommal. Nem tudom, melyik diliházból szerválták az ipsét, de nem bántam volna, ha hazaküldik, mielőtt baja nem esik Rikónak, mert esküszöm, akkor ő is ketté fog törni, akár a ropi. Kicsit megzavarodott lelki békém meg még inkább összezuttyant magával, mikor turmixgépes áldás löttyent rám. Nem tudtam, mi a hóhérnak kell itt a piacon forgatnunk, mikor egy csomó ember simán kinyúlna, ha átmennék rajtuk a mocival, és nem olyan egyszerű ám kerülgetni a sok lézengő jó nőt, mikor egy nemszázas erőszakol meg hátulról. Ugyanakkor a lényeg épp egy dögös nőstényállaton volt, mert annyira lefoglalt, jól megnézzem, hogy nem vettem észre, éppen szépen elgázoltam egy másikat.
Na, nem kell rosszra gondolni, csak két lábon gurultam, nem keréken, de így is sikerült nekimasíroznom. Ha meg nem lett volna elég a dolog, akkor a trutymót, amit a valakitől kaptam, aki szemüveges volt és nagyon strébernek nézett ki, jól magamra is öntöttem. El lehet képzelni halálos nyugalommal, hogy pont úgy néztem ki, mint aki egyszerre találkozott Vukkal és fosta össze magát valami rejtélyes oknál fogva elölről. Hihetetlen volt, hogy pont elém tud keveredni egy… Ollálááá, nem is rossz nő, kivéve, hogy ő is az életemre tör. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy megpróbált szándékosan fellökni, micsoda mákom van, hogy ekkora benga állat vagyok, legalább nem könnyű ledönteni a talapzatomról.
- Gyors kérdés… - húztam el a számat egy kicsit, hogy veszélysebb legyen a kinézetem, ne olyan szokásosan jó pasi image-dzsel osszam már az észt. – Komolyan normális vagy?! Ne mondd, hogy nem látsz a szemedtől, mert nekem például nem sok kedvem van itt lenni, lecsulázni a ruhámat meg pláne nem. – morogtam, és durcásan felfújtam a fejemet, mint egy béka, jó, hogy el nem durrantam. De amíg magamban puffogtam, csak megnéztem az ellenséget, és egész gyorsan született egy mentőötletem, mit is lehetne kezdeni. – Ne, ne idegeskedj, megbocsátok, ha ezen túl minden nap szerzel nekem ilyen lötyit. Egész finom volt. – vigyorogtam rá, amiből kb. egy fehér suhanást láthatott, meg egy puffanást hallhatott. Valaki nagyon kedvesen a képembe nyomta a fehér igazságot, hogy takarítsam le magamról a csulát, mielőtt rám köt a cucc. Miután szép fényesre csuszatoltam a fejem, egy további szívdöglesztő vigyorral feltettem a lenni vagy nem lenni kérdést. – Na, áll az alku, őőőő… hogy is hívnak?

Szegény kicsiny Főnököm teljes letargiába borult, amiből töménytelen mennyiségű konyak meggyes bonbon se volt képes kiráncigálni. Pedig nálam mindig bevált, de hát nem lehetünk egyformák. Hősiesen megettem helyette a maradékot, hogy erőt sugárzó bárgyú mosollyal biztassam, ne adja fel a harcot. Lényeg, hogy nem jártam sikerrel, csak másnappal, ami tarthatatlannál is rémisztőbb jövőképpel kecsegetett. Mi lesz az örök boldogságra vágyó nyuszi párocskákkal, ha nem üzemel az önzetlenül vagy épp önző mód összeboronáló rendszerünk? És velem? Mi lesz, ha alkoholistává válok? Bele se merek gondolni micsoda szerelmi káosz és érzelmi válság ütné fel fejét Lelkek valamint Emberek világában. A pszichodokik csettintésre megtömnék zsebeiket, viszont oda lenne a szivárványos, habos-babos, rózsaszín vattacukros, nyalifali csöpögés, amit nevezzünk álombélin lehetetlen párkapcsolatnak! Szegény gyerkőcök majd rájönnek két hét lepergésével nem fenékig tejfel, ha mindenfelé szagos zoknik meg széthagyok sörös dobozok lézengenek. Na, de ezt most senki se hallotta, mert nem magunk ellen tüntetek, hanem épp helyre kívánom hozni a felbecsülhetetlen értékű kárt, mely mindannyiunk szívében keletkezett. Tehát, csakis a keselyű rágta testemen keresztül nyúlhatnak gyárunk pár hónapja lehelyezett tégláihoz! Inkább ne várjuk meg ezt a szörnyűséget! Valahogy nem szeretném szanaszét tépkedjenek, ha lehet előbb földeljenek el, de a lényegen nem változtat! Életem teszem kockára rendbe hozzam a dolgokat! Gaznál is gazabb kis tüzeskedő rosszaság tette nem teheti tönkre boldogságot szállító cégünk felfelé ívelő karrierjét! Itt nem a pénzről, hatalomról, ingyen kosztról, na jó, kicsit arról is, mert nem szeretek főzni, szóval nem másról, mint a lelki társak jövőjéről fecsegek percek óta! A kis komisz alávaló sajtfaló rettentő viccesnek találta, belepiszkítson szerelem istenének kegyességéből felhúzott templomunk szerkezetébe, még is az isteni erőm tüzétől forrva megoldást eszeltem ki. A gyár épségéhez szükséges tonnás vagyont, mennyei sugallatra kapásból tudtam honnan szerezzem be. Megbízva néhány hűséges egylettársunk szent küldetésünk részleteivel, éjfekete kommandós egyenruhát öltöttünk és benyomultunk a Kuchiki kuriába.
Bosszantásig imádott bátyuskám egy hátsó épületben tárolta a kacat néven futó csilivili holmijait, amikre nem tartott fene nagyra pöndörödött bajsza igényt, úgyhogy felhatalmaztam jótékonyságból kiváló családtagságom egy plecsnivel, aztán uzsgyi! Haszontalan lomokat bezsákolva szeleltem át a kínai ócskaságok telephelyére. Utólag belegondolva, lehet szebb húzás lett volna zaciba vágni a cuccot, de így hamarabb tenyerelhetek lóvére. Meg egész életemben arra vágytam vásári kofaként csócsálhassak szotyit és üvöltözhessek teli torokból vevő csalogató baromságokat. Kész mekka az én csudálatosan elfajzott szépségemnek. Már, csak azt érteném mi ez a hatalmas felfordulás, ami itt motoszkál. Gyorsba a kövi árushoz is oldalaztam szigorú naprázás közben, ugyan miféle látványosság van készülőben, amikor lámpát kapcsoltak sötétségbe burkolózott kobakokban, filmet forgatnak! Ez aztán a menőséges felhajtás! Rögtön szemet meresztve csüngtem fel a stílusos lámpaoszlopra első kézből csekkolhassam a helyi hírességet, aki piac környékére merészkedett, de Bruce Willis helyett, csak egy „olcsón add az életed” díjcsomagos szőke langaléta lézengett a lezárt szakaszon. Ebből a görögien magas sacc magasságból egész kosaras féle fajta férfi állatnak látszódott, amit egy ég felé hunyorítással jeleztem Cupido-nak, ne most jusson eszébe kísértésekbe ejteni. Majd, ha a Himalájára ugrik ejtőernyővel, visszatérhetünk a témára, addig hagyjon melózni, mert csomó holmitól kellett megszabadulnom.
Úgy, de úgy szabadultam volna, igazából amennyit ki tudtam csikarni valakiből, annyiért vihette a drága rongyokat. Van még ahonnan ez jött. Nem bántam beletapostam bátyuska hajdíszébe. Legalább lesz nyomósan velős indoka új csicsákat készíttetni. Én meg majd bőszen hallgatok, semmit se tudok az eltűnt vacakokról. Tiszta okoskán ügyefogyi vagyok. Kérek majd egy hatalmas buksi paskolgatást ajándékba, ami hatványozottan nem az előbbi leárazott szőke tengeralattjárótól érkezik. Az a sárgaságot kapott hisztigép úgy támadott le, elbambulni se tudtam a kellemetlen csudálattól. Elegánsan kiköptem a napra héját és meresztettem rá szúrós szemeket, vagyis beletelt újabb súlyos másodpercbe mire megtaláltam a fejét. Ez a létra biza magasra tette a mércét, de rajtam nem fog ki, mert nagyon ügyesen emeltem akadásig a fejecskémet, telibe pisloghassam a csicsergő pofikáját. Azt a sunyi szőke ábrázatát, amiből csak úgy áradt a raplizás. Ezek a mai sztárok. Azt hiszik meghatnak ezzel a magasról érkező ordítozással. Csúnyácskán eltévesztette a repülős csatlakozást, mert nem kapirgálja kicsodát merészkedik kóstolgatni. Engem most senki és semmi piszkos pólója el nem téríthet mennyei feladatomtól. A colostok, pedig mindjárt megtanulja a leckét, ne piszkálja a kőkemény melósokat.
Szépen elléptem mellőle, had járassa tovább kicsinyke szácskáját, megfogtam a büfénél sorakozó műanyag székek közül egy tetszetős példányt, odahúztam és jó ízes buktaként levágtam az orra elé. Felmásztam rá, belebámultam a továbbra is szünetmentesen karattyoló arcába, megfogta a felsőjénél fogva, aztán közel rántva magamhoz köszörültem meg a torkomat. Ha azt hiszi, csak neki megy az ordítozás, mindjárt megtapasztalhatja a Hana féle szuperszónik dobhártya repesztő hangerőt!
-Ájjá…Ájjá…ÁJJÁ LE!- Ráztam meg a pólójánál fogva, érezze egy durvásan mérges nő vérmérsékletét. Meg tegyen sürgősen lakatot a bécsi kapuként szelelő boci hátsó pofikájára, amivel kivételesen nem fog meghatni, pedig egész megnyerően férfias és tökéletes volt. – Ide figyelj, szőke, de durcásan neveletlen herceg! Hordj a gatyádban tolató radart, vagy pakolászd parkolópályára a felhőt karcoló nózidat és rögtön észre veszed az útakadályokat! Nőkkel, pedig sose merészkedj, így beszélni, vagy akkora keresztapát gyártok belőled, hetedhét világra szóló műtárgyként fognak múzeumba állítani!-
Királyságos telibe ordítottam az arcát, még fullextrás vicsorgást is megeresztettem hozzá. A pokoli lángokban égő szemeket kivételesen nem dugtam konnektorba. Legközelebb is kell valamit tartogatni, ha vissza merészelné tolni az úri hátsóját. Bár meredek lejtőként ajánlom az önéletrajzának kristálynál tisztábban értse a KRESZ-es felvezetőmet. Kész motoros nyelven toltam, hogy a kétkerekűn száguldozó színész feje is képes legyen megcsócsálni. Még se menne, teszünk róla. Nem marad trutyiban a haza!
-Azért lásd nagylelkűségem, végtelen kedvességem és emberségem, megajándékozlak egy csudaklassz rikító pink pólóval!- Kászálódtam le a magaslati levegőből, ami tiszta beszédültetős. Nem vágom, hogy bírják ezek a felhőkarcolók. Nekem ennyi sokk volt a légvédelmi oktatásból. Na, de mindegy, mert ottan tartottam, de teljes mellbedobással, szomszédos pultról felkaptam egy nőiesen nagymamácska méretű felsőt, leöntöttem fél liter ásványvízzel, összecsomóztam, kifacsartam a felesleget és csatakosan tocsogós felsőt, menőséges rögbi sztárként lepasszoltam langaléta arcának. -Ház ajándéka!-
Sétafikáltam arrébb elégedett vigyorral, had puffogjon magának sztárcsemetécske. Remélhetőleg vette a lapot és szépen lelécel, vagy kaphat még vackokat az arcába. Akad néhány garantáltan súlyos tárgy a standomon. Milyen remek előre látó jós tehetségként megemlítettem. Akár lendíthettem volna a másfél kila kenyeret beaprító bronz kupát a homlokához, de erős voltam és kitartottam. Ebből pénzt kell gyűjtenem. Nem pocsékolhattam el fogpaszta reklámból hátra maradt sztárocskára.
-Jó vicc, mókamiki! Majd pont neked mondom el! Ha kicsi sake-s flaskák potyognak az égből, talán, hangsúlyozom talán, elgondolkozom rajta megmondjam. Most pedig arrébb pakolnád a hegyomlás méreteid?! Elállod a napfényt a vásárlóim elől!-
Markoltam bele a szotyiba ingerülten. Ideje lett volna két lépéssel átvergődnie a messzi forgatás helyszínére. Nekem még dolgom volt, kérem szépen és nem szeretném csúnyábban kikérni, vagy kegyetlenül fájdalmas ponton találom rúgni, ha továbbra is befoglalja a standom előtti teret, hogy messzire rémiszthesse ártatlan vevőimet.

Ilyen paprikás Piroskát én még nem láttam, bár volt is olyan öreg, elmenjen zsörtölődő nagyinak. Helyesebben tette volna, ha odébb kelleti a tolató berendezését, mert éppen pont most a legkevésbé rá volt szükségem. Nyugtatólövedéket Godzillának! Pányváztam is ki szépen a neonos transzpanrenseket, erre találják az állatkertből elszabadult bazári majmot, mégse hiányolta senki. Ha enyém lett volna, tuti én se jövök érte, szóval megértem én a helyzetet, de mégis csak egy természeti csapást szabadítani védtelen emberekre nem pofátlanság?
A megrázó igazság rendesen pofán talált, vizesen tapadva fejemre hirdette a végveszedelmet. Elpattant az acélcérna, vagy valami, jobban is teszi, ha kiugrik belőle, hátha kicsit gyorsabb lesz. Eszembe nincs egérutat adni neki, úgyis vége lesz, mint a ropinak, derékba törik rövid karrierje a vérmaminak! Vörös vadállatfejjel markoltam le arcomról a pink pukit, és ledobva a földre jól megtapostam. Kell ez még nekem, hogy egy sehonnai bitang némber előbb tángáljon gatyán, mint hogy önként mutassam neki hátsóm, aztán elszeleljek.
- Banya, akárhonnan szalajtottak is, fogd a kis cókmókod, aztán caplass arrébb pár sarokkal. Nem szívesen látjuk errefelé a béna mutatványosokat, nem mutatnak jól a kamerában. ._. – álltam fölé karbatett kézzel, meg a jó öreg pókerfésszel. Majd azt hitte, hogy morogva torokra ugrom, vagy mi? Elég volt a Hulk-üvöltés, és egy csapkorászás, hogy lássa, kivel is van dolga. Majd jó, hogy nem tartom már meg a kutyanyálas mami-pólóját. Így is elég csípős paprikás napom volt, erre egy ilyen elmeroggyantak házából szabadult szerencsecsomag még eljátssza nekem a primadonnát. Lehet, elhiszi magáról, hogy ő Hamucipőcske, vagy hasonló mesebeli tündérbogyó, nem tom már, miket is néztünk Junnal.
Szándékoztam is eldöcögni a hátam közepére se kívánt helyre, hogy újra meg újra eliszkolósat játsszak a partimacákkal a nyomomban, de aztán mégis meggondoltam magam. Viccesebb volt Ordas mamát prüntyögtetni, mint két kömö per órával pöfékeltetni a nemes kétkerekű gépállatot. Minden egyes fékcsikorgás fájdalmas metszést ejtett olajos szívemen. Éppen ezért hát, hogy ne én legyek modern paripák könyörtelen gyilkosa, bevállalom, hogy kockára teszem saját idegeimet, és addig nyúzom a szenya banyát, míg bocsánatot nem kér tőlem. Terep előkészítve, Ren-akcióterv sebességbe téve, vigyázat, becsapódás!
- Még egy lehetőség. – tenyereltem az asztalkájára. – Én békeszerető ember vagyok. – Látszik, igaz? Naná, hogy látszik! x”D – Adok neked egy utcsó esélyt, Hercegnő. Itt és most, míg dílerkedsz, nagyon ráérsz, látom én. Nyugodtan megejtheted a bocsánatkérésed, és akkor nem kell erőlködnöd levélírással. – Vázoltam neki a szitut, ne törje a kis buksiát feleslegesen. Láthatja, micsoda rokonszenves pali vagyok. Hiába pattangtam meg egy forgatásról, nem használom ki a helyzeti előnyöm vele szemben, egy szóval nem mondtam, hogy milyen fasza gyerek vagyok. Van két kicsi szeme, majdcsak felméri a terepet egyedül is. – Na de várjáá’, mielőtt még itt bepöccinted a motort, aztán detonálva kiadod magadból a frankót, pislogjál párat, nehogy felforrjon a hűtővized. Tudod, ha kiszárad a rendszer, aztán a Jézuska se fogja helyreimádkozni. – Nem akartam én, hogy kidőljön nekem oxigénhiányban, vagy valami, ha elkezd itt hápogni, varázsigét kántálni, vagy akármit, amit a fehérzubbonyos nőcskék szoktak hátrakötözött kézzel. Eddig megy ez, mint a biciklizés. Már csak az kell, hogy Primadonna is úgy döntsön, ahogy nekem jó, mert ha nem, a végén még fogom magam, és emberraboltatom magam. Eleget szívóztak már velem motoros üldözés címszó alatti szutymorgással.
- Vázolom a helyzetet. Tulajdonképpen nem tudom, mi olyan érdekes benned, lehet, az őrült szemöldökrángásod, vagy a gonosz banya arcberendezésed vonz ennyire, lényeg a lényegben, hogy épp kétoldali munkaundorban szenvedek, és kell valami alibi. Na most, a te dolgod annyi, hogy tovább csinálod a hepajt, én meg élek, mint hal a vízben. – nem szólhat egy rossz szót sem, totálisan szépen és érthetően adtam tudomására, hogy szigorú lustasági kapcsolat lehet csak közöttünk, ez neki is jó, nekem is jó. Mindkettőnknek haszna származik belőle, tehát a későbbiekben nem fogadom el a garancialevelet, ha reklamálni támadna kedve. – Hercegnő, csapkodj még egy kicsit, hátha ránk hívják a zsernyákokat. – adtam ki az utasítást, aztán hadd szóljon, tépjed a húrokat, ereszd el a hajam, rock & roll! x”D – Valami nem tetszik, diszkréten ide csipogd, majd utána megdirektáljuk a jelenetet. ._.

[Őrláng]

Éjjel, mikor csak a csillagok figyelnek, mikor a lámpák sárga fénye pimaszul elűzi a sötétséget, terhes félhomályba zárja a kihalt piactér bádog és lepelfedeles sikátorait. Műanyag zacskók éteri zörgése és libegése tölti meg a levegőt. Megannyi apró cafat. Fényes pultokon csusszan a holdfény. A közeli folyó ködöt kerget a bódék lábai elé. A szél pihen, egy magas pózna tetején az égő zizegve küzd, majd végképp feladja és egy kis pukkanással kialszik.
Sikoltó nyüszítés, mély hörgés, egy asztal dörrenve felborult. Recsegve csusszan a betonon, majd megállapodik. Egy másik egyenest a szemközti falnak csapódik és behorpad a téglafalakon. Egy hollow dühöng a piac szívében. Néhány rohadt gyümölcs teteme fölött őrjöng, maszkos pofáját tátja az ég felé és bömböl akár egy megsebzett oroszlán.
A sötét dalnak viszont az utolsó strófáihoz ért, bár még nem tud róla.
Először csak halk kopogás. Egy régi szandál talpának klappolása üti meg érzékeit. Kék hajtincsek követik a múltbéli tünemény apró mozdulatait. Még nem látja, még nem érzi. Majd egy meggyvörös selyemernyő virít fel az egyik fénypászma határmezsgyéjén. A fehér szirmok rajta megindulnak körbe, ahogy megpördül. A lidérc a színes folt felé rántja a fejét. Lomhán beleszippant a levegőbe, miközben egy lepeltetőbe mélyeszti a karmait. Az ernyő előre mozdult és alóla egy izzó kék tekintet kukucskált ki. Egyáltalán nem tűnt rémültnek, sőt mosolygott. A hollow megszimatolta az emberi kisugárzást és magukra hagyta a tehetetlen asztalokat. Állkapcsait széttátotta a jövevény felé és förtelmesen rámordult. A lány ravasz tekintettel körbe nézett.
- Nocsak nocsak... végre megvagy.- mondta a szörnynek, míg az felé kezdett el vánszorogni. Kaguya összecsukta szép ernyőjét, ellökte magát és a magas lámpapózna tetejére állította.
- Gisou owari desu- lélegzett és lassan a fényes lélekrészecskék lehullottak róla, mint a virágok a hanamachi idején. Felszínre tört igazi kisugárzása. Háta felé nyúlt és kihúzta a kardját.
- Ne aggódj nem lesz hosszú. - mondta a szörnynek, de igazából inkább csak udvariasságból beszélt. Jól tudta, a lény egy szavát se fogja fel. Bőven benne van a mínuszos rátában, nem értelmes, csupán egy fájdalmaktól elvakult állat, talán még annál is kevesebb.
A lány egy pillanatra eltűnt és a következőben már a megvadult lélek orra előtt termett. De csupán egy pillanatra, mikor a nehéz hatalmas kezek lesújtottak. Csupán egy képmást találtak el, a valóságban a lány már fölé került. Gyorsan és kíméletesen akart végezni vele. A Chigiri szóba se jöhetett, nem azért ért ide, hogy ezzel Ő változtassa rommá a piacot a hollow helyett. Ookami-san ott füstölgött mellette és forgatta a szemeit.
-Most játszunk vagy nem ?- kérdezte a farkas szellem mellette.
- Hülye kérdés...- Válaszolta neki Kaguya-chan. Két ujját ajkai közé vette és úgy ízesen elfüttyentette magát. A kardja erre is hallgatott, a parancsszó mellett. A kard meghosszabbodott, és mindkét fele élesen kékben ragyogott, beburkolták a lángok. Fél kezére acélkarmok és pántok telepedtek. Mindkét kezével ráfogott a kardra, ami mellett majdhogynem eltörpült. Markolattal együtt talán pár centivel meg is haladta forgatóját. Egy gyakorlott vágással lemetszette a lény bal karját, majd megint eltűnt az eredeti helyéről. A kíséret panaszosan felordított.
- Mindjárt vége.- mondta közben.
- Bakudo rokujuuichi, Rikujoukourou - zengte lelkesen a lányka. Lágy könnyedséggel, ahogy a nád hajlik úgy lépett. A rémet hat rúd közé fogta. Így már nem tudott több kárt tenni a környezetében. Végül egyetlen jól irányzott vágással kettészelte a jelenést. A lélekszilánkjai felkúsztak a csillagok közé. A lány eltette a kardot, elslisszant az ernyőjéért. Megigazította kimonóját, elsimogatta a haoriját. Minden rendben.
- Gisou. - suttogta halkan, mikor kék kincseit is visszarendezte és megigazította kis halálfejes csatjával. A teste egyetlen pillanatra megszilárdult, és a következőben, pedig látszott a hajnali hűvös ködben, ahogy kilélegez. Egész lénye mintha egy régi japán falfestményből lépett volna le, talán csak modern frizurájától eltekintve. Kicsit összedörzsölte a kezeit, de megállt a mozdulat közben. Valami nincs rendben. Úgy érezte figyelik egy ismeretlen személy közelségére lett figyelmes. Körbenézett a téren, de senkit nem látott. Ezért megállt és várt egy pár percet, majd morcosan felemelte a hangját.
- Tudom hogy itt vagy... gyere elő...!- szólította fel az árnyékok közt lapulót, miközben ernyőjét dédelgette.