~Végre ezzel is megvolnánk bekerültem egy osztagba! De nem értem Anyám miért az én nyakamba varrja ezt a halom gyümölcsöt ~ Gondolkodtam miközben egy nagy zsákot cipeltem a hátamon.
„- Kisfiam vigyél az újdonsült barátaidnak egy kis semmiséget! – mondta mielőtt elindultam.
- De anya! Nekem erre semmi időm, a következő szállítmány úgyis pár napon belül elindul!- morogtam neki hisz megint az én nyakamba sóznak egy munkát.
- Semmi de kisfiam viszed és kész! –válaszolta mosolyogva.
Én erre duzzogva hátat fordítottam felkaptam az óriási mindenféle természet adta finomsággal megtömött batyut, majd egy intéssel elmentem otthonról.”
~Sebaj itt vagyok az étkező előtt. Biztos dugig van mindenkivel. Gyorsan szétdobálom köztük, amit szét lehet, így lelhet lesz egy pluszpontom az osztagnál. ~jutottam a következtetésre mire a kantin bejáratához értem.
Az ajtót kinyitottam majd egy erélyes kiáltással beugrottam.
- Üdvözlett fiúk lányok! Kuroda Kyousuke vagyok! Újdonsült tagja az osztagnak! Hoztam nektek egy zsáknyit a 3. kerület legízletesebb terméseiből! –kiáltásom közbe a zsákomat magam elé tartottam kinyitva hogy mindenki láthassa, mi van benne. Majdnem előre is estem a lendülettől.
Kínos nagy csend volt. Szétnéztem, hogy mi ez a nagy hallgatás.
~Nincs is itt senki! Milyen osztag ez, hogy még enni sem jár senki! ~ gondoltam szomorkodva és leültem az egyik asztalhoz.
Elővettem egy almát és beleharaptam. Éreztem, hogy az édes íz, amit úgy szeretek végigfut a torkomon.
~Lehet a kapitányunk vagy a hadnagyunk irodájába kellett volna kezdenem! De most már azért is enni fogok! ~
A gondolatra, hogy akár egy tucat gyümölcsöt is ehetek, egy nagy széles vigyor ült ki az arcomra .
