Eleinte azt hittem, hogy az a buzi fejű süket, mert nem akart válaszolni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy tökéletesen hallja azt, amit mondok.
- Anyukád hogy van? Úgy ahogy tegnap este hagytam fasz láma geci?- Magyarázta és láttam rajta, hogy ideges, ami tetszett ugyanis az azt jelentette, hogy harc lesz. Viszont a beszólása nem nagyon tetszett. Ezen annyira felidegesítettem magam, hogy elkezdett remegni a kardomat tartó kezem.
- Na, ide figyelj te seggtitán. Még egy ilyen beszólás és sushit csinálok, belőled vágod?- Ordítottam oda neki majd elraktam a kardomat. Lehet, hogy ez megbántott egy kicsit, de szartam rá. Egyáltalán nem érdekelt, főleg azért mert anyázott.
- Hadou 04: Byakuray - Kezdtem el a harcot. Tudtam, hogy nem fog örülni neki, ha kard nélkül harcolok ezért ismét előhúztam és vigyorogtam.
- Te hülye nyomorék Shinigami mi a faszt akarsz te itt? Húzzál vissza és ott nyald a kapitányod seggét te csicska!- Mordult rám. Elkezdtem röhögni, hiszen komolyan azt hitte, hogy shinigami vagyok. Megpróbáltam abbahagyni a röhögést, de nem ment. Biztos voltam benne, hogy megkérdezi, min röhögök ezért egy gyors vágást indítottam ellene. Nem voltam benne biztos, hogy célba ér, de kezdésnek jó. Miután elvégeztem az első közelharci támadást visszahúzódtam és vártam a válaszát.
- Ugye nem baj, hogy ha én most rágyújtok?- Kérdeztem kicsit ingerlő hangnemben majd előhúztam egy szál cigit az öngyújtómmal együtt és meggyújtottam.
- Mi a faszt nézel ennyire te nyomorék? Esetleg te is kérsz egy kibaszott szálat? Remélem, tudod, hogy az istenért sem adnék neked még egy slukkot se, de ha megszereznéd, a cigim azt kívánom, hogy fulladj meg a füsttől. - Mondtam majd elkezdtem röhögni. – Ja és még valami… Nem vagyok shinigami. - jelentettem ki lazán majd elkezdem kisebb slukkokkal szívni a tüzes rudat. Eltettem a gyújtómat és két kézre fogtam a kardomat.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, Minden teremtmény, szárnyak suhogása, Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán Engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. - Mondtam az idézést.
- Hadou 33: Soukatsui – Ordítottam a Hadou nevét, amit használni akartam az ellenfél ellen. A kezemet kinyújtottam és távozott is belőle a jó kis hadou. Megéreztem, hogy használtam két hadout ugyanis kevesebb lélekenergiám marat a kelleténél. Mivel tudtam, hogy nem egyből fog visszatámadni elővettem még egy szál cigit é azt is meggyújtottam.
- A kurva életbe. Már csak három szálam van. Ha elfogy, a harc folyamán esküszöm, hogy kibelezlek te geci. - Ordítottam le a fejét ugyanis cigi nélkül elég nehezen tudnék megélni. Egy óráig se bírom ki, hogy ha a tüdőm nem kap elegendő füstöt. Ha nem kapok, egy napig biztosan bekattanok és mindenki kinyírok.
~ Ha ennek a harcnak vége biztos, hogy veszek még cigit.~ Gondoltam.

Kezdtem élvezni a dolgot, mert láttam rajta, hogy egyre idegesebb. A cigiket sorra gyújtottam kivéve egyet. Az a hazafelé útra hagytam, vagyis nem a hazafelé útra, hanem a bolt felé vezető útra. Eleinte nem is rám volt ideges ugyanis az éttermet, ami előttem volt elpusztította.
- Te nem vagy normális, bazdmeg. - Ordítottam le a fejét majd elindultam szépen lassan gyalogolva felé. Tudtam, hogy erősebb vagyok nála és éppen ezért nem féltem tőle. Hogy honnan tudtam, hogy erősebb vagyok nála? Én tudtam kezelni az indulataimat és ez sokkal nagyobb előny egy harcban, mint az, ha szabadjára engedjük. Erre jó példa, hogy elpusztította az éttermet valami olyan dolog miatt, ami miatt ideges vagy szomorú volt. Én személy szerint csak az ablakot törtem volna be nem pusztítottam volna el az egészet a gecibe.
- Nem vagy Shinigami? Akkor mi vagy? Ember??? Vagy tán kutya? – Ordítottam. Láttam rajta, hogy nem érti az egészet. Tudta, hogy erősebb vagyok egy embernél, de mégsem vagyok shinigami. Teljesen értelmetlenül nézett rám. A sok hülyeségen, ami az előbb ordított elnevettem magam.
- Ezek szerint nem tudod, mi vagyok. Nem baj majd megtudod. - Mondtam vigyorogva. Hogy még jobban idegesítsem elraktam a katanamat és leültem a földre. Lehetett látni rajta, hogy még idegesebb lett.
- Jól van te csicska, anyukáddal szórakozz. - Morogta miközben elrakta a fegyverét. - Nem fogok harcolni egy olyan hülyével, aki egy harc közbe, megáll és cigizni kezd. Na, szevasz. - Mondta majd elindult a park felé. Nem nagyon tetszett ez a hozzáállás. Az ilyen emberekre úgy tekintek, mint a hangyákra és elpusztítom őket. Ráadásul duplán felidegesített ugyanis még sértegetett is. Utána mentem bevágtam elé.
- Na jó. Akkor megmutatok, hogy mi is vagyok.- Mondtam majd előhívtam a maszkomat és lecsaptam rá.
- Vaizard vagy és ez itt a vég.

Mivel láttam, hogy nem olyan erős is igazából fogtam és levettem a maszkom. Mi értelme lenne annak, ha most itt helyben a harc legelején kinyírom? Semmi… Láttam, hogy nagyon meglepte az, hogy hollow maszkom van és az is, hogy sokkal erősebb is lettem, de biztos voltam benne, hogy maszk nélkül is tudom vele tartani a lépést. Tudtam, hogy a meglepettségtől nem tud majd úgy koncentrálni és ezt akartam kihasználni.
- Látom már megfelelő az ellenfél, nem foglak alábecsülni már. - Mondta majd, mint egy akrobata egy hátra szaltó segítségével felugrott a ház tetejére. Elkezdtem röhögni ugyanis ez azt jelentette, hogy eddig lenézett. Mondjuk kicsit ideges is lettem.
- Megmondom neked az igazat. Én még így is lenézlek. - Mondtam neki vigyorogva majd mikor láttam, hogy támad. Egy egyszerű shunpoval eltávoztam a helyemről és a levegőt csapkodta. Egyenesen annak a háznak a tetejére mentem ahonnan elindult. Mivel tudtam, hogy eltart egy ideig, míg észbe kap elővettem az utolsó szál cigimet és rágyújtottam.
- Mit szólnál ahhoz, ha engem ütögetnél a karoddal és nem a levegőt?- Ordítottam oda neki majd elraktam a gyújtómat és vártam a reakcióját. A cigit most még kisebb lassúsággal szívtam ugyanis ez volt az utolsó szálam. Ez kicsit felbosszantott, ugyanis ha továbbra is csak a levegőt ütögeti, akkor mivel fogom magam éltetni? Meg fogok halni, ha nem, juttatok nikotint a vérembe. Egyre jobban kezdtem ideges lenni és ez azon is meglátszott, hogy egy slukkal elszívtam a fél cigit. Mivel megígértem neki, hogy kinyírom ha a harc folyamán elfogy a cigim megmarkoltam a katanam és egy shunpoval ott teremtem mellette és egy erő teljes szúrást indítottam ellene.

Láttam ellenfelemen, hogy egyre idegesebb és ez tetszett. Ugyanis ha az ember nagyon ideges nem gondolkozik, és ez ki lehet használni ellene. A támadásaimat nem azért indítottam, hogy megöljem vagy megsebezzem, hanem azért, hogy megismerjem a stílusát. Ez azért volt jó, mert ha minden mozzanatát kiismerem, nem érhet váratlan támadás az utolsó csapásomnál. Tudtam, hogy most mindent bele fog adni abba, hogy engem kinyírjon, azért mert bunkó voltam, de pont ez volt a célom, hogy esztelenül támadjon nekem. Eleinte úgy gondoltam, hogy egy normális ellenfelet kaptam ki, de ezt a gondolatot megcáfolta az, hogy szétrombolt az a hülye, fasz egy éttermet. Miután a szúrást elég ügyesen kivédte észrevettem, hogy előhúzta a másik fegyverét is. Ez valószínűleg azt jelenthette nála, hogy itt a vég és mindent belead a harcba vagy csak abba, hogy megsebezzen. Amíg ezeken gondolkodtam észre se vettem, hogy visszatámadott. Éppen, hogy el tudtam kerülni, de még így is megsebzett. Meglepett, hogy sikerült neki. A támadása után eltűnt és én már gondoltam, hogy mire készül ezért ismét felvettem a maszkomat és elindultam előre mikor előttem termett és megpróbált megrúgni. A támadását sikerült hárítanom és a maszkomat levettem majd előre szegeztem a kardomat.
- Kurau Uva, Dzsakkaru Kiba!- Mondtam nyugodt hangon majd lehetett látni, hogy a kardom felvette a shikai alakját. Az egyszerű kis rozsdás kardból egy két pengés halálos fegyver lett.
- Ez lenne a shikaiom Arrancar. Örülj neki, hogy láthatod, mert nem lesz második lehetőség. – Mondtam majd elkezdtem vigyorogni. Miután meguntam a vigyorgást ismét megszólaltam.
- Oikakeru!- Mondtam mire a tányérok leváltak a kardról és elkezdtek körözni körülöttem. Tudtam, hogy nem jön rá egyből a támadásokra így egyből ki is használtam.
~Támadd meg a kezeit.~ Gondoltam mire a tányérok egyből elindultak szegény, tudatlan Lito felé. Már előre sajnáltam szegényt ugyanis azt se tudja, hogy hogyan indítottam el felé a tányérokat így a védekezés is jóval nehezebb lesz neki.

A harc. Nem is értem, hogy mit kedvelek benne annyira. Talán azt, hogy ki tudom használni az előnyeimet, ami nem más, mint, hogy egy kapitánnyal vagyok szinten így ez a kis nyomi Lito semmi se ér ellenem. Egyetlen erősebb támadás és vége a gyönge párának. Ráadásul megmondtam mi lesz vele, ha a harc folyamán elfogy a cigim. Muszáj, leszek kinyírni, mert elfogyott miatta a cigim ráadásul már azt is tudja, hogy ki és mi vagyok, és nem engedhetem, hogy visszamenjen Aizenhez mert akkor biztos vagyok benne, hogy mindent elmond neki szóról szóra. Esküszöm, hogy semmi kedvem sincs hozzá, de muszáj, mert nem akarom leleplezni a „testvéreim”. Még mindig nem tudta, hogy hogyan is működnek a tányérok így még mindig előnyöm volt… Mondjuk így is-úgyis van előnyöm, hiszen van bankaiom is és azt maszkkal is tudom használni és akkor még erősebb. Mondjuk, bankait minek használjak ez ellen a kis taknyos ellen? Semmi értelme. Hülyeségre pazarolnám a lélekenergiámat. Hiszek benne, hogy még így is képes vagyok arra, hogy kibelezzem. Mondjuk, biztos vagyok benne, hiszen nekem százszor több tapasztalatom van harc terén, mint neki ugyanis én már rég a csatatéren voltam mikor ő még meg se született, mint arrancar. Már ösztönösen nyúltam volna a cigimért mikor eszembe jutott, hogy elfogyott. Miért nem vettem pluszba még egy rohadt doboznyit… Talán ezért mert nem tudtam, hogy összefutok egy ilyen mitugrász ki fasszal…. Esküszöm ez a csávó rosszabb, mint a vaizard búvóhely lakói együtt véve… El akar menni a harcról meg ilyenek.. tök szánalmas, de most nem? Bezzeg mikor én olyan idős voltam, mint ő… a régi szép idők… sorra pusztítottam az ellenfeleimet és soha se hátráltam meg. Hogy a holló játszana a szemeivel. Jaj, istenem, hogy én is mekkora barom vagyok. Itt álldogálok és gondolkozok ahelyett, hogy gyorsan kinyírnám azt a tetves arrancart. Előre szegeztem kardomat és egy shunpoval előtte teremtem, de közben nem húztam el fegyverem, ami azt jelenti, hogy ha sikerült, akkor átszórtam a hasát. Mivel azért arra is gondoltam, hogy azért nem ilyen hülye, hogy hagyja azt, hogy csak így oda shupozzak az egyik tányért arra utasítittam, hogy felülről támadjon, míg a másik a háta mögül. Kár, hogy csak két tányér van, mert így a jobb és baloldal szabad maradt és ezzel meg is van neki a menekülő útja, de akkor utána küldöm, mint két tányért, és ha azt is kikerüli, akkor bevetem a bankaiom. Az elől már nincs menekvés… sőt itt az ideje megmutatni, hogy milyen is a shikaim akkor mikor a maszk rajtam van.
- Figyelj mert ez rázós lesz. - Mondtam neki majd hátrébb ugrottam és ismét előhívtam a maszkomat, de most nem csak egyetlen egy támadás ereéig lesz rajtam, hanem addig, míg meg nem sebzem a kezét, de úgy, hogy ne tudja mozgatni. ~Támadj!~Adtam ki a parancsot a tányéroknak és pedig egy shunpoval ott teremtem mellett és egy szép ki vágást indítottam a jobb keze ellen. Az egyik tányér a jobboldalra küldtem a másikat pedig tartalékba raktam, hogy ha megpróbálna menekülni. Istenem, hogy megint ezt a rohadt maszkot kellett használnom. Miután befejeztem a támadás sorozatot hátrébb ugrottam és levettem a maszkom. Nem akartam olyan sokat használni és egyébként is még tartogatnom kell, ha ezt túléli. Most komolyan… miért nem próbál menekülni? Biztos vagyok benne, hogy érzi a különbséget közte és köztem, de nem akar elmenekülni… inkább a halálba rohan, mint, hogy feladja.. Ez azokra vall, akik be akarnak valami bizonyítani. Várjunk csak! Ha jól hallottam a nevét, akkor Rajin volt, és ha jól emlékszem, akkor halottam egy olyan ex-shinigamiról kit Rajin Lorainek hívtak. Lehet, hogy testvérek? Jaj, de jó lesz, ha megölöm Litot mert akkor jön a testvér bosszú és akkor mind kettőt megölhetem és így két idiótával kevesebb lesz ezen a világon. Nem is értem… Lorain vajon miért árulta el Seireiteit? Lehetséges, hogy Lito miatt mikor megtudta, hogy szegénykéből arrancar lett és nem shinigami? Ki tudja… Az is lehet, hogy valami más oka volt… Mondjuk, azt nem hiszem, hogy Vaizard… Akkor már biztos nálunk lenne… Meg kéne keresni és ki kéne faggatni, hogy mit tud Aizenről majd őt is kinyírni… Nem bízok meg az ilyen kis senkiházi faszokban.. Minek? Inkább maradok magányos harcos, mint, hogy egy ilyen csürhe banda tagja legyek. Elég nekem a Vaizard banda is nem, hogy egy arrancar meg egy ex-shinigami társa legyek, mert ha megtudják, hogy egy kapitánnyal vagyok, egy szinten biztos ezt akarják majd. Ja és nek akarok elvarratlan szálakat hagyni. Ha életben hagynám Litot elmenne Aizenhez elmondana neki mindent rólam és a Vaizardokról és annak az lenne a vége, hogy Iazen ideküldi majd az összes espadat vagy saját maga jön ide. Erre pedig semmi szükség, mert ha Aizen idejön, akkor azt Seireitei is észreveszi és ideküldi a kapitányokat és akkor ők is megtalálnak minket és akkor itt a világvége és ehhez semmi kedvem. Elég nekem az a világ vége is, ami a Vaizard lakban szokott lenni mikor Masakinak elfogy a cigije vagy beszarik valamelyik kütyüje. A kütyüről jut eszembe *.* Valamelyik nap vettem valami ipodot vagy mi a fenét és teleraktam zenékkel é ha jól emlékszem, akkor még mindig a zsebemben van, és az azért lenne jó, mert akkor a zenét tudnám hallgatni és nem azt a balfasz Litot. Elkezdtem áttúrni a zsebeimet már majdnem mindet áttúrtam mikor az egyik belősz sebben megtaláltam az isteni zene kütyüt. Kicsomóztam a fülhallgatót majd a zsinórját a kabátom alá rejtettem és beraktam a fülembe majd bekapcsoltam. Az első szám, ami ment nem volt más, mint a Three Days Grace –Pain. Egyik kedvenc számom volt így szép halkan elkezdtem dúdolni. Miután vége lett kicsit elszomorodtam, de jött a másik kedvencem a Black Veil Birdestől a Knives and Pen. Ez egy kicsit ütősebb szám, mint a TDG-Pain, de kibírom. Imádom az ordibálós számokat //a user is *.*//. Miután ez is lement az egyik fülemből kivettem a dugót és hallgatóztam hátha csinál valamit Lito. Mivel nem akartam, hogy meglepésként érjen a támadása egy shunpoval eltűntem. Nem mentem messzire. Egy másik ház tetejére mentem át és ott leültem.