(Nem tartozik bele a Történetembe!!!)


Sokat tűnődtem már azon miért van az, hogy a Sereti által szerzett Zanpakutom, Kuro Hebi, miért ilyen gyenge. Vagyis hát a gyenge nem a megfelelő szó. Egyszerűen csak nem értem, hogy lehet az, hogy a legtöbb Shinigaminak elképesztő még a Shikaiuk ereje is az enyém pedig csak szimpla fekete füstté változik. Nem mintha nem vettem volna eddig hasznát párszor, de jobb lenne, ha nem mindig csak ezzel drukkolhatnék elő nehéz helyzetekben.
~Miért engem hibáztatsz?!
~Nem erről van szó...
~Ne hazudj! Tudom én, hogy gyengének tartasz, de majd meglátod, hogy mennyire tévedsz!
Nem hibáztatom, mivel nem ő tehet erről, hanem inkább talán én, de nem tudok mit tenni ez ellen. Valahogy erősebbé kell válnom! De hogyan? Az egyetlen ember, aki ezidáig ösztönzött is elment. Ráadásul nem is tudom merre keressem őt.
Tanakodásom közepette úgy láttam jónak, ha nem fecsérlem az időt és elindulok, hogy megkeressem volt legjobb barátomat Yuusukét. Fogalmam sincs merre kéne, hogy menjek, de hisz eddig sem hallgattam a józan észre, mivel mindig a véletlen hozza a helyzeteket.
Utam először a 8. osztagba vetődött, ahol nyomok után kezdtem kutatni. Minden tisztet körbekérdeztem a keresett kapitányukról, de semmi válaszhoz nem kaptam. Ó, de egyhez mégis! A fogalmam sincs merre lehet kúrva kielégítő válaszához igen! A kapitányi irodát megtekintve csak egy két szál cigarettára bukkantam és néhány szaros dokumentumra, de semmi használhatót nem találtam.
Mielőtt elhagytam volna a Sereteit ellátogattam Hanae taichohoz, hogy elmondjam neki, hova is szándékozok menni. Enyhén szólva kiugrott a szeme a hírt hallván és kicsit bolondnak is nézett, amiért felvállaltam magamra a lehetetlen feladatot, de mivel úgyis véghezvihetetlennek tartotta a dolgot elengedett.
A Rukongai területén szaglászni kezdtem Yuusuke nyomai után. Igaz már megvan egy jó ideje, hogy eltávozott, de nem adom fel! Ha kell még Las Nochest is felforgatom utána! Egyszercsak azonban szaglószervem furcsa és ismerős szagra lesz figyelmes. Yuusuke illata jellegzetes és megismerhető, szóval 100%-ig biztos voltam benne, hogy az ő szagát éreztem. Habár nem őt magát találtam meg, de egy nyomot, amely még az idő elteltével is erős volt, igen. Ez is több, mint, amit bárki más is talált volna eddig és ezen legalább már eltudtam indulni. Egészen egy tóig követtem a szagot, de ott sajna nyomát vesztettem. Kétlem, hogy egyáltalán erre felé rejtőzködne, de az biztos, hogy járt erre. A tó partján leültem, hogy kicsit elgondolkozzak. Kardomat is magam elé állítottam a földbe szúrva, hátha tudna nekem segíteni.
~Mit gondolsz? Neked sincs semmi ötleted?
~Nem tudom... Honnan tudnám én azt, hogy a te barátod, aki fontosabb, mint én hol lehet?! -pont most kellet elkezdenie féltékenykednie, ráadásul oktalanul.
~Nem fontosabb... De nem ez a lényeg.
~Hát... Szerintem hagyj fel a keresésével... Kétlem, hogy rálelsz.
~Feladni...? -ekkor elgondolkodtam azon mi is lenne, ha hasonlóan álltam volna hozzá a többi ügyhöz is, mikor életveszélyben voltam vagy a társaimat kellett megvédelmeznem. Ha ott feladtam volna már rég halott lennék és még jó páran is velem együtt.
~Mond csak... Mikor adtam én föl bármit is? Nem azért hozok döntéseket, hogy aztán feladjam őket és kerüljön bármibe is... de megtalálom Yuusukét.
Ekkor ismét elkezdtem érezni Yuu jellegzetes szagát. Egy vigyor jelent meg az arcomon és felsóhajtottam.
-Mi tartott ilyen sokáig? -szóltam miközben feltekintettem az égre.
-Bocsi, túlságosan is le voltam foglalva. -felelt mögüllem a hang, majd megfordultam és megpillantottam Yuusukét.
-Legközelebb azért próbálj meg jobban sietni! -keltem fel, majd a Zanpakutomat a vállamra támasztottam. majd előkaptam cigis dobozom, amiből kivettem egy szálat és rágyújtottam.
-Azt azért elárulod, hogy mégis miért akartál ennyire felkutatni?
-Szerintem te is tudod... -szóltam, miközben egy széles vigyort vettem fel arcomra, majd szorosabbra fogtam Zanpakutomat. Yuusuke lassan kardja markoltára tette kezét, ebből már látszott, hogy ő is tudja mit akarok.
-Addig nem vagyok hajlandó meghalni, míg le nem győzlek! -kiáltottam, majd azonnal támadtam is egy fentről indított vágással, amit Yuusuke könnyű szerrel kivédett. Még megpróbáltam bevinni három vágást, majd mivel úgy láttam, ezek nem igen hatják meg egy sonidoval mögé kerültem és a ruhájánál fogva elhajítottam. Azonban már, mint azt sejtettem ellentámadásba lendült és egy erősebb Kidout használva megpróbált megzavarni. A lekötése bár sikeres volt nem sokáig tudott lefogni és gyorsan félreugrottam az újabb támadás elől. Mindig is imádtam Yuusukével küzdeni, vele soha nem unatkozom.
Shikait még egyikünk sem használt, annál is inkább, mivel nem tudtam meddig fejlődött Yuusuke az eltelt idő során, így megpróbáltam kipuhatolni. Sajna nem volt számomra kedvező a helyzet ugyanis Yuusuke, már így is jóval erősebb volt, mint én, de ez persze nem jelentette azt, hogy ezzel vége, hiszen, mint azt mondtam soha nem adok fel semmit!
Amint elugrottam egy Bara követte nyomomat, amit bár kivédtem, de a mögötte nekem rohanó Yuut nem voltam képes és egy szúrást intézett a bordáim közé, de fájdalom érzetem továbbra sincs, így miközben ő folyamatosan hátra tolt én megragadtam kardját a pengéjénél és kihúztam magamból. Ekkor lefékeztem magam és saját kardommal egy vágást indítottam, de ismételten kitért előle. Ez így nem lesz jó. Jóval le vagyok maradva tőle! Ezért gyorsan használatba vettem Kuro Hebi füstjét, hogy időt nyerjek. A füst ellen Yuusuke sem tud mindent tenni, de nem sokban gátolja már meg. Kis előnyt ugyan nyertem, de még mindig ő állt közelebb a nyeréshez. Megpróbáltam kigáncsolni és egy ütést bevinni a képébe, de már eléggé kiismert, ahhoz, hogy számítson effajta cselekre, így megragadta karomat és hátrébb lökött, majd egy Kidout lőtt ki rám, amit ugyan nem éreztem meg, de kissé lebénultam tőle.
-Mindig csak ezzel a füsttel tudsz előrukkolni. Kiszámítható és gyenge. -szólt felém, majd egyszerűen eltüntette a füstömet. Csak bambultam, ahogy kardom visszaveszi eredeti alakját és a földre esik. -Miért nem vagy hajlandó meghallani a hangját? -erre a kérdésre kissé meghökkentem.
-A hangját? De hiszen én hallom mit beszél!
-És mitől vagy te olyan biztos, hogy azt jól hallod? Nem hiszem, hogy nem tűnődtél már el azon, vajon miért csak erre képes a kardod. -watta fakk?! Ez ennyire ismer engem vagy megfigyel? Mindenesetre elgondolkodtam azon, amit mondott. Lehet... hogy tényleg nem értem mit mond?
A bénulás ekkor abbamaradt és rögtön kardomért sonidoztam, de mielőtt lecsaptam volna vele hátrébb léptem.
~Igaz ez?
~Csakhogy rájöttél...
~És miért nem szóltál nekem erről?
~Úgy gondoltam jobb, ha te magad jössz rá erre.
~Akkor hajlandó vagy elmondani az igazi neved?
~Hisz annyiszor mondtam már... De elismétlem még, ha kell.
A halk neszből, amit mondott felém szinte semmit sem értettem. De nem volt időm ennyit merengni ugyanis fight van! Yuusuke már támadt is és ezúttal már Dotonryuu homokszemcséi rohamoztak meg. Pár elől sikeresen kitértem, de túl gyorsan ért és elsodort magával. Megpróbáltam talpra érkezni, majd egy erőteljes suhintással eltaszítottam magamtól a homokot, ami visszatért Yuusukéhoz. Tensit nem voltam hajlandó használni, mivel azt akartam, hogy erősebbé váljak Kuro Hebivel. Kardomat magam elé helyeztem és nagyon erősen koncentráltam, hogy meghalljam Zanpakutom szavát.
~Mi a neved?!
~A nevem....
Ekkor Yuusuke egyetlen erőteljes csapással próbált felém támadni, Zanpakutoja ismét felvette kard alakját és a penge körül is érezhető volt a reiatsuja. Ekkor azonban kinyitottam szemem és hangosan kiáltottam:
-Agaru Uenyi Fumeiró, Kage Szan no Ankoku Hime! -erre a pengémből is előtört rejtett reiatsuja, a penge nem füstté változott, hanem eltűnt és csak a markolat maradt meg a kezemben.
Yuusuke a feltörő erő hatására egy pillanatra megállt és egy elismerő mosolyt ejtett. Azonban nem volt lenyűgözve mivel úgy tűnt nem történt semmi. Ezért, bár óvatosan, de megpróbálta fojtatni támadását. De ekkor valamitől megállt a mozgásban. Szép lassan látni lehetett a halvány fekete-lilás színű ködöt is, amely, mint kiderült csak egy része volt Zanpakutom képességének. Bár ez nem volt átláthatatlan mégis árnyékot vetett, de csak térd alatt. Yuusuke szeme ekkor a földre tévedt és meglátta az talajból kijövő fekete kezeteket, amelyek fogva tartják és egyre több húzza le magához. Ekkor pedig megjelent mellettem a saját árnyékom képében a Zanpakutom, melynek csak szeme volt eltérő színű fekete testétől. A markolattal Yuusuke felé irányítottam az árnyat, amely támadásba is lendült, majd én is a volt kapitány felé rohantam. Yuusuke ekkor egy kisebb erőlökettel kiszabadult az árnyak fogságából és mivel úgy látta a markolattal nem sokra mehetek előbb az árnyékkal foglalkozott, amit azonban nem tudott, hogy nem sokra mehet ellene. Amint megpróbálta elvágni a kardja csak átsuhant rajta, de az árnyék még mindig egyben volt és támadt. Vele ellentétben ő képes volt megvágni őt, bár nem túl nagy sérülést okozott rajta, de többet, mint amennyit én eddig. Ekkor azonban jöttem én és habár a markolatban nem látszott mégis ott volt a penge mely parancsra ködé válik és apró részecskéi felszaggatják azt ami az utukba kerül. Felé is lőttem és csak ekkor látta meg pengét, pontosabban annak füstjét, amely hihetetlen gyorsasággal száguldott felé és elnyelte. Majd mikor már úgy döntöttem eleget támadtam visszaszólítottam az árnyakat és a füstöt, az árnyékom pedig visszaállt mellém.
-Bravo! -hallom a tapsot, amint eltűnik a füst és megjelenik Yuusuke kisebb-nagyobb sérülésekkel. -Végre rájöttél, hogyan is használd. Akkor rám itt már nincs is szükség! -ekkor egyetlen shunpoval eltűnt és nyoma veszett ismét.
-Várj! -kiáltottam volna utána, de már késő volt. Mindenesetre új erőkkel az oldalamon már kielégedetten éreztem magam.
~Még mindig gyengének tartasz?
~Ezek után gondolod?
~És nem kéne valamit mondanod?
~Öhm... Ne haragudj.
~*Heh* Nem haragszom!
~De még van itt valami... Hogy szólítsalak ezek után?
~Ahogy jónak érzed.
Végül is nem döntöttem el, hogyan nevezzem pontosan, de nem ez volt a lényeg. Hála Yuusukének rájöttem mit akar valójában mondani Zanpakutom és ezért hálás vagyok neki. Hazatérve nem számoltam be Hanae taichonak a Yuusukéval való találkozásomról, mivel nem hiszem, hogy örült volna neki, ha elmondom, így ezt tiszteletben tartva azt hazudtam, hogy nem jártam sikerrel és egy jó harcot záró cigivel kiültem a tetőre.

__________________________________________

Shikai neve: Kage Szan no Ankoku Hime
Parancsszó: Agaru Uenyi Fumeiró, Kage Szan no Ankoku Hime!
Shikai Képessége:

-Emésztő Sötétség -külön parancsszóra a kard, mely szinte láthatatlan ebben a formában szétfoszlik és használója akaratával képes mozgatni a füstöt, melynek részecskéi könnyű szerrel darabokra szabdalják azt, aki nem elég erős, vagy óvatos. Ez az egyetlen technika, amely nem igényli a Homály technika képességét. Parancsszava: Hiromaru!

-Árnyék -Zel árnyéka életre kel és vele együtt harcol. Magától aktiválódik, amint kiejtik a parancsszót. Szükséglet: Homály, vagy árnyékos, sötét terület.

-Rajzó Árnyak -ha az áldozatot sikeresen elkapják, kezek húzzák a földre, amik fizikai erővel nem semmisíthetőek meg. Ez egy a Shikai technikái közül.
Szükséglet: Homály, vagy árnyékos, sötét terület.

-Homály -Passzív képesség. A parancsszó kiejtése után lép működésbe. Szükséges, ugyanis a fény ellen csak ezzel a technikával képesek mozogni a többi árnyak.

Shikai Gyengéje: Ha szabadtéren használják az árnyékokat, amelyeket beidéz, csak a Homály technika hatóterületén lehet használni. Mivel a nap különben eltüntetné ezeket az árnyakat. Napos időben láthatóak az árnyak (kivétel a penge) és gyengébbek is.

Shikai Erőnövelője: Éjjelente azonban a Shikai ereje megnövekszik, mivel még a Homály nélkül is képes létezni. A Hold, ha megvilágítja őket nem válnak láthatóvá, csupán megcsillanhat rajtuk a fény, de ehhez éles szem kell és, ha ekkor is aktív a Homály még így sem lehet őket észrevenni.