Nahát, ma igen különös dologra ébredek. Még pedig arra hogy zanpakutom helyett most az ébresztőóra zaja kelt. Persze ennek ellenére ösztönösen rúgok, majd ütök a levegőbe ahol Ookami-channak kéne lennie. Résnyire kinyitom a szemem majd miután likvidálom a vekkert körülnézek a szobában. Látom, lélekölőmet a falnak támasztva ott van ahol hagytam az este. Nem is totojázok tovább, kitörlöm szememből az fáradtságot és a lehető leghalkabban kiszállok az ágyból, hogy utamat a fürdőszoba felé vegyem. Útközben felszedegetem egyenruhám majd elérve a célterületet, bezárom magam után az ajtót. A fürdővíz is hamar elkészül, belecsobbanva rögtön megérezhetem, a kellemesen meleg folyadékot mely körül öleli testem.
Na de majdnem félóra kényeztetés elég is indulnom kell, különben elkések. Egyenruhám felöltöm majd zanpakutom is felkapom helyéről és hátamra rakom. Lassan sétálgatok a tavaszi napsütésben az osztag főépülete felé, hogy megtudjam mire osztottak be a mai nap. Büntetésbe most úgy sem kapok, mert biztos, hogy nem kések el, de biztos, ami biztos shunpora váltok. Meg is érkezek és még csak be se lépek, de máris a kezembe nyom egy levelet a velem szembejövő tiszt. Sejtem mi áll benne és ez be is bizonyosodik, mikor elolvasom az iromány tartalmát.
- Hát akkor irány Karakura város. – felszólalásom után utamat a senkaimon felé veszem.
~ Jól hallottam Karakurát említetted? Jeeeh!! - zanpakutom fellelkesülése egy pillanat elejéig meglep, de mihelyst átérünk, az emberi világba rájövök örömének miértjére. Itt a tavasz és amint kisüt, a napocska az iskolás lányok rögtön a nyári egyenruhára váltanak. Mily szép látványt is nyújt a sok iskolába igyekvő lány. Ám sajna ma a hollowokon kell, rajta tartanom a szemem persze ez nem azt jelenti, hogy félszemmel nem tekinthetek más fele hisz mostanában csak a gyenge lidércek a jellemzők, akiket fél kézzel is elintézek. Így hát a lánykák úti menetét követve csodálom a látványt, amit nyújtanak. Persze még mielőtt valaki valami rosszra gondolna, megjegyezném, hogy nem azért követem őket, mert akarok tőlük valamit csak féltem őket az errefelé ólálkodó szörnyektől.
Sajnos elválni látszik utunk a lányokkal ugyan is érzékeim egy hollow jelenlétét jelzik nem messze. Pá kedveseim remélem, még találkozunk… köszönök el a gondolataimban a lányseregtől, hogy ez után utamat a szörny felé vegyem. Még egy jó két percig hallgatnom kell lélekölőm piszkálódását, amiért ott hagytam a lányokat, de halleluja megérkezünk úti célunkhoz így most ő is 100%-ig a munkára koncentrál. A folyópart nem is tudom mikor jártam erre utoljára… na de mindegy.
- Lássuk hol a hollow? Áh, megvan. – megpillantom a lényt amint két lelket üldöz. Shunpoval hamar utol is érem őket és az üldöző és az üldözöttek között állapdok meg. A lidérc és a két Plusz megállnak, de a nagy monstrumnak nem kell sok idő és nekem támad. Kardomat előhúzva hárítom mis a lény támadását visszacsapok, és azt remélem, végzek vele és mehetek, vissza a lányokhoz ám a csapásom meg se kottyan a lénynek.
- Mire vártok tűnjetek innen. Ezt majd én elintézem! – kiálltok a két lélekre, akik ez után menten elinalnak így már nincs semmi akadályozó tényező, hogy nagyobb harcba bonyolódjak ellenfelemmel.
Nem is történik máshogy. Jó öt percig eljátszogatok vele. Egy támadása alkalmával kissé eltávolodok tőle. Tervem hogy zárásként egy trükkös támadást hajtok végre ám ezen gondolatom megbukni készül mikor a hollow felordít és a partról a viszbe zuhanva lélekrészecskékké válik.
- Mi a… Hé, te idióta nem kértem a segítséged! – ordítok rá a hajszínben velem megegyező férfira, aki mintha meg sem hallana, megfordul és elindul az ellenkező irányba. Hát ezt nem hiszem el ott kellett hagynom egy rakat gyönyörű lányt, hogy végezzek egy hollowal. Direkt huzom az időt hátha tud egy kis szórakozást nyújtani a küzdelem és mikor már végezni akarok, vele megjelenik ez a beképzelt kis idióta – aki persze férfi mi más is lehetne – és megöli a prédámat.
- Hé te nem csinálj úgy mint aki nem hall, és ne merj nekem hátat fordít. Hadou no yon: Byakurai! – mondom ki a kidou idézést majd a fehér energia csóva az eltávozó férfi felé indul meg. Természetesen úgy lövöm el azt, hogy még egy gyengus is ki tudja védeni.

Nagy sürgésforgás volt a 8. osztagnál, amikor megérkeztem. Mindenki szaladgált ide-oda nagy irat kupacokkal a kezeikben. Én leültem és vártam, hogy észre vegyenek, ami azonnal meg is történt. Odajött hozzám a hadnagy és a kezembe nyomott egy papírt és már indult is tovább. Elolvastam mi áll a papíron és egy megbízatás részleteit találtam ott. Elküldtek Karakura városba egy kis lidércirtásra. Csomagoltam magamnak egy kis ételt és már indultam is a senkaiomon keresztül. Egy szép kis forgalmas városba kerültem ahol meg növekedett a lidérc támadások száma. Járkáltam az utcákon és arra lettem figyelmes mintha látna engem pár ember. Épp a folyópart mentén sétálgattam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy shinigami küzd egy lidérccel. Hátrányosabb helyzetben láttam a shinigamit ezért oda mentem neki segíteni. Amíg a shinigamival foglalkozott én a lidérc mögé kerültem és egy erőteljes szúrással, elintéztem a szörnyet. Már épp indulni akartam, amikor a shinigami utánam ordított.
- Mi a… hé, te idióta nem kértem a segítséged! - Különösebben nem érdekelt a nagyszájú nő mondandója ezért inkább elindultam.
- Hé te ne csinálj úgy, mint aki nem hall, és ne merj nekem hátat, fordít. Hadou no yon: Byakurai!- lőtte ki felém a fehér villámot. Én egy gyors villám lépéssel kikerültem a támadást és az ellenfelem mögé, kerültem. Megpróbáltam leütni de a kicsike is gyors volt, ő is használta a shunpo-t és elfutott a veszély elöl. Én gyorsan utána mentem (villám lépésben) és körbe szaladtam de úgy, hogy minden 2 méterenként bele eresztettem egy Byakurit. Így minden oldalról egy fehér villám közelített felé. Gyorsan fel ugrott, de balszerencséjére én pont ott vártam egy Bakudou 01: Sai –al ami lekötötte. Nem akartam a szép hölgyet bántani ezért inkább indulni készültem amikor…

Ez várható volt a férfi egy shunpoval kikerüli a fénycsóvát. Terve bizonyára az volt hogy hátulról leüt ám éles szaglásom és hallásom segítségével – amik sokkal jobbak mint egy shinigamié vagy emberé – behatárolom a hím nemű egyed helyzetét így még időben kikerülöm a csapást. Villámtáncommal a folyó közepén állok meg és figyelem a férfi reakcióját. Mire észbe kapok már minden oldalról egy- egy byakurai tart felém. Gyenge próbálkozás, de legalább próbálkozott. Felugrok a levegőbe ekkor zanpakutom kiállt fel gondolataimban.
~ Vigyázz! ~ felkiáltásakor megpillantom a shinigamit aki egy kidouval rögtön megkötöz. Azt hiszi ennyi elég a megbénításomra. Na, majd mindjárt megmutatom neki.
Egy nagyobb mennyiségű lélekenergiát bocsáltok ki magamból így megszüntetve a mágiát. Fogságomból kiszabadulva egy shunpoval a férfi előtt termek. Remélhetőleg eléggé megleptem így nem tudja hárítani a jobb lábammal indított rúgást, ami egyből a folyóba röpíti. Ha valami csoda folytán mégis kivédi, a támadásomat villámléptekkel a háta mögé juttatom magam háttal vele és guggolva. Ezt követően, amíg rá jön, hol vagyok bal lábamon még mindig guggolva megtámaszkodom és másik lábamat kinyújtva jobb felé elforgok így kirúgva lábait a háttal a földre vágódik. Ekkor katanám pengéjét a nyakához szegezem.
Attól függően, hogy melyik támadás talál be, a végén megszólalok.
- Én még nem végeztem. Ne hidd, hogy ilyen könnyen legyőzhetsz.
~ Na és most mi lesz Kira?
~ Szerinted? Megtanítom neki, hogy ne ölje meg más játékszerét.
~ Hm. Én benne vagyok.
Akkor kezdjünk bele. Ám még mielőtt támadásba lendülnék…
- A nevem Haiiro Kira és a 11. osztag tagja vagyok. Csak azért közlöm ezt veled, hogy tudd nem egy akármien shinigamival van dolgod. Na és benned kit tisztelhetek? – kérdem, a férfitől ám válaszát már nem várom meg. Kardomat a magasba emelem és lecsapok ellenfelemre.

A kardja a nyakamon volt és elég kevés Lehetőségem maradt.
- A nevem Haiiro Kira és a 11. osztag tagja vagyok. Csak azért közlöm ezt veled, hogy tudd nem egy akármien shinigamival van dolgod. Na és benned kit tisztelhetek?
Még mielőtt rendesen be fejezhette volna a mondatot a kezemet hátra tartva gyorsan használtam a Hadou 01: Shou-t. Pont amikor ütni akart volna elrepült.
Közel volt. Nem is gondoltam volna, hogy ez a lány ennyire talpra esett lenne, de korábban kell felkelnie ahhoz, hogy újat húzhasson velem. talán az érzékszervei jobbak mint nekem, de az én reflexemmel ritkán vetekszik bárki is. Pont bele repült a vízbe és át ázott a köpenye. A vizes ruha rá tapadt a testére amikor felkászálódott. Én nem akartam udvariatlan lenni, de szükség törvényt bont. Szememet az ellenfelemen tartva mérlegeltem az eshetőségeket. Nagyon egyenlőnek tűnt eddig az állás. egy shenpu-val elé kerültem guggoló helyzetbe és Hadou 01: Shou-vel fel löktem az égbe. Miközben repült még a Bakudou 04: Hainawa val lekötöztem a kezeit és a Bakudou 01: Sai vel megint le bénítottam. Nem reméltem, hogy sikerül mozgás képtelenné tenni csak annyit reméltem, hogy lesz még annyi időm, hogy az első csapásomat be vigyem. Utána ugrottam és egy egyszerű, de annál erősebb felcsapással megvágtam a kardforgató kezét.

Kardom a magasba emelem. Lecsapok ám a halálisten sem pazarolja az idejét támadásom újabb mágiával hárítja. A lökés a folyó hideg vizébe lök. Csöppet sem jó érzés a fogvacogtató hideg folyadékban elmerülni így a lehető leggyorsabban a felszínre úszok. A kezeimbe reiatsut koncentrálva támaszkodom meg a levegő lélekenergia részecskéin és kimászok a vízből. Kellemetlen, de a ruhám teljesen átázott és így a bőrömhöz tapad. Látom, ahogy a mocskos perverz disznó végig mér. Pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva szeretnék elindítani egy újabb támadást ám meglep, hogy még mielőtt elindulnék a férfi lábam előtt feltűnve újabb kidout alkalmaz. A lökéstől már megint a levegőben kötök ki.
~ Kira!
~ Igen tudom. ~ sejtem, hogy hol fog felbukkanni ellenfelem. Sejtésem beigazolódik, mikor a férfi felettem jelenik meg és újabb kidou támadásra készül.
- Ezt nem hagyom. Hanki! - kiálltom a parancsszót mely megszünteti a felém tartó lélekenergia köteleket ám az azt követő Sai-t már nem tudom háritani így ismét lebénít a technika. A fene enné meg ez csak ilyen sz*rokat tud szórni rám.
~ Te idióta kerüld már ki! ~ lélekölőm hiába figyelmeztet a csapásra a mágia alól még nem tudtam kiszabadulni. Ellenfelem pengéje felsérti, jobb karom én pedig ismét a hűvös vízbe csapódok.
~ A francba már kétszeresen is eláztam. Ezért még a vízbe fojtom az biztos. ~ míg magamba mérgelődöm, szinkronban kidolgozok egy támadási tervet. Ha kidou-t akar, most megkapja.
A víz alatt maradva lövöm ki ellenfelem felé négy fehérvillámot, amíg ezek elől kitér, észrevétlenül kimászok a folyóból és a háta mögé kerülök egy shunpoval. Sebesült karomon a sérülés nem olyan mély hogy hátráltasson így azzal csapok a hím nemű baloldalára. Ezt biztos könnyedén kivédi, ám amíg azzal törődik, karját mellyel hárít, bal kezemmel elkapom reishit koncentrálok bele és mielőtt még szabadulni próbálna egy kidou igét mormolok el.
- Hadou no gojuuyon Haien! – ezt kivédeni már késő a balomból előtörő tűzcsóva remélhetőleg elég nagy nyomot hagy ellenfelemen. Ám itt még nincs vége még mindig karját fogva tartom, és csak akkor engedem el miután ballábammal egy méreteset belerúgtam, amitől vélhetőleg a folyóban köt ki.
- Na, mi van elvitte a cica a nyelved? Tudod elég udvariatlan dolog, hogy még arra sem veszed a fáradságod, hogy bemutatkozz.

Amikor a kislány megint becsapódott a vízbe gyönyörködve nézhettem a művészetemet, de ezúttal nem bukkant fel. 4db fehér villám közelített felém a víz alól.
Egy shenpuval kikerültem, de akkor a lány felbukkant a hátam mögött és rúgott egyet a hasam felé. A kardommal meg akasztottam a rúgását, amit biztos ő is beérzett, még a csont is reccsent, de mint ha észre se vette volna. Megfogta a kardforgató kezemet és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a köpenyem meg gyullad ott ahol hozzá ért. A bőröm szerencsére nem égett meg súlyosabban, de a köpenyt kénytelen voltam gyorsan le szakítani nehogy jobban megégjek. Nem pihenhettem hisz még ezután is záporoztak rám a rúgások. Amikor az egyik betalált már repültem is a folyó part felé és ezúttal én csobbantam a vízbe. Úgy tűnik kezd ő is belelendülni a harcba, de én egyre inkább kezdem unni a dolgot, hogy nem képes kicsit nagyobb szintre váltani. Amikor kibukkanok a vízből megkérdi:
- Na, mi van elvitte a cica a nyelved? Tudod elég udvariatlan dolog, hogy még arra sem veszed a fáradságod, hogy bemutatkozz.
- Ebisawa Ninsei vagyok a 8. osztag tagja és ez itt az én drágaságom. A neve Tenrai Tantou. Kire Tenrai Tantou.
Az alkarvédő megjelent a kezemen. Hirtelen eltűnik a kard a kezemből és a jól megszokott súlyt érzem az alkaromon. Észre vettem, hogy mint ha mosolyogna. A vesztén mosolyog, mazochista egy alak. Shenpuval mögé kerülök és még mielőtt elfuthatna megfogom a és a dereka köré fonom a karomat és ... megölelem.
- Nagyon örvendek a találkozásnak.
- Ezt meg miért kaptam? Hisz az ellenfeled vagyok, miattam égett meg a karod és ölelgetsz?
- Csak bemutatkoztam.
- Vagy 6szor megtudtalak volna ölni ez az ölelés alatt.
- Én meg vagy 6szor letudtalak volna taperolni. -válaszolom ördögi vigyorral az arcomon és amikor elengedem észre vette, hogy miről is beszélek.
ruházatát teljesen átszabtam. A felsőjének a pántjait levágtam és a szoknyáját kicsit fentebb "szabtam" így igazi mini szoknya lett belőle amiben ha kicsit szabadabban mozog kivillan az alsó neműje. A felsője pedig úgy lett szabva ha nem tartja a kezével ki villanna a fehérnemű felső része is. Ezt ő is észre vette és gyorsan oda kapott nehogy még tényleg villanjon valami. Hirtelen valahogyan nagyon vörösnek láttam szegényt pedig engem nem a perverzség vezetett idáig csak a korábbi tapasztalatok. Így sikerült tökéletesen hátrányba szorítanom őt hisz csak egy kézzel tud harcolni és shenpu használatánál meg villan alól valami.
- Te kis perverz, hogy mennél el te a jó p*csába. Ezt miért csináltad?
- Csak logikusan gondolkozok. Te is meg tehetted volna, hogy át vágod a ruhámat, de nem tetted mert rendes vagy. Nem úgy mint én.
Visszább vonultam és vártam mit lép erre. Remélem valahogyan sikerül neki meg oldania hisz szívesen harcolok ilyen nyíltan öltözött szép lányokkal. Remélem meg fogja érteni, hogy én csak nyerni akartam és nem önkényes dologból tettem ezt.

Na, végre rávettem, hogy bemutatkozzon. Elmosolyodom, mikor meghallom, hogy melyik osztag tagja. Talán ha azt mondta volna, hogy második osztag akkor még egyenrangú ellenfélként harcolnék vele. De így… Nem egyszer elhaladtam a nyolcadik osztag területén és akkor is mit láttam? Csak úgy nyugodtan lazítgatnak nem, hogy vennék a fáradtságot, hogy eddzék magukat. Mint nálunk a juuichiban-nál.
- Örülök a ta… - üdvözölném, a halálistent mikor az aktiválja shikaiját. Nahát, ilyen hamar. Miiii? Most meg mit csinál?
- Ezt meg miért kaptam? Hisz az ellenfeled vagyok, miattam égett meg a karod és ölelgetsz? – csk bemutatkozott adok én neki bemutatkozást.
- Vagy hatszor meg tudtalak volna ölni ez az ölelés alatt.– tapizni csak azt próbálja meg akkor aztán véget vetek az életének. Mi? Várjunk, csak hisz nem ölhetem meg, mert akkor bebörtönöznek vagy kivégeznek, akkor inkább csak a férfiasságának vetek véget. Igen ezt fogom tenni. Ebisawa eltávolodik mellőlem. Na, végre leszáll rólam. Jaj, ne ez a mocskos perverz teljesen tönkre tette a ruhámat.
- Te kis perverz, hogy mennél el te a jó p*csába. Ezt miért csináltad? –Förmedek a srácra miközben felsőm után kapkodok. Na szép elintézte hogy csak egy karomat tudjam használni ráadásul az is sérült.
Persze minek tettem volna, nem bukom a fiúkra, de ezt neki még nem kell tudnia. Durcás képet vágok mondandójára majd a parton közel egy fához shunpozok.
- Kagero, Kageookami. – halkan suttogom el zanpum parancsszavát mire az felveszi shikai alakját. A pengét a földe szúrom majd szabaddá tett jobb kezemmel az újdonsült miniszoknyámhoz nyúlok.
- Szép munka elmehetnél szabónak is. Kár hogy elfelejtettem bugyit venni. – persze ez nem igaz ám hogy a férfi érdeklődését és egyben figyelmét eltereljem mondandom közbe ilyen->arcot vágok és közben szoknyám feljebb húzom persze nem addig hogy kivillanjon a bugyim csak annyira hogy felkeltsem a fantáziáját a perverzkémnek. Ezzel remélhetőleg sikeresen elterelem a figyelmét így máris támadásba lendülhetek.
- Hanto shiro. – újabb halk parancsszót ejtek, ki számon ám mégse történik semmi látszólag. Majd kardomat fölkapom és shunpoval Ninsei mögé kerülök ismét. Szemet szemért alapon a nadrágját tartó obitjára{övére} célzok. Ha sikerül eltalálnom, akkor remélhetőleg nadrágja után kap így jól hátba rúgva a folyópartra lököm ahhoz a fához ahol az előbb még én álltam.
- Most! – kiáltok egyet mire a fa árnyékából két átlagtól eltérő nagyságú farkas jön elő és a shinigami körül köröznek. Néha oda-oda kapnak, a férfi felé miközben én hozzá beszélek.
- Nos hogy tetszik? Bemutatom hű társamat Kageookamit – tartom a kardot magam előtt – és segítőimet. – ekkor a két farkasra mutatok.

A kislány hagyja, hogy a melltartója láthatóvá váljon. Mint ha direkt szórakozni akarna velem. Nem mondom, tényleg sikerült felcsigáznia a fantáziámat. Már csak egyetlen ruha darab takarja a hölgy bájait. Mi lenne ha azt az egyet véletlen sikerülne leszednem. Akkor tényleg sikerülne sarokba szorítanom a szépséget, de nem vagyok perverz ezért nem fogom meg tenni. Inkább keményítek be és véget vetek ennek mint, hogy szegény lányt megszégyenítsem. Bár talán jobb lenen ha férfias ösztöneimre hallgatnék ugyan is sokszor vettem már hasznukat nők elleni harcban. Kicsit eltávolodik tőlem és a kardja mint ha megváltozott volna.
A földbe szúrta a kardját és valami oknál fogva a szoknyájához nyúlt.
- Szép munka elmehetnél szabónak is. Kár hogy elfelejtettem bugyit venni.-és egy nagyon tetszetős mozdulattal fel emelte picit a szoknyáját.
Elég való színű, hogy csak blöfföl, de biztos ami biztos muszáj lesz megnéznem. Még mindig a szoknyáját nézegeti, de majdnem odáig, hogy kivillan a bugyija.
Mint kiderült az egész hadművelet tényleg csak blöff volt. Hirtelen egy shenpuval mögém kerül és vág egyet az övem felé, de hála a spéci gyűrűmnek eltudom téríteni a csapást így nem kell a nadrágom után kapnom de egy rúgás is jön amit már nincs időm kikerülni. El repülök oda ahova az előbb a lány állt. Amikor feltápászkodok és Kira felkiált:
- Most!
Két hatalmas farkas jön ki a fa árnyékából és kezd el körözni körülöttem. Igazán méretes példányok és elég erősnek is néznek ki. Néha néha oda kapnak de szerencsére nem olyan közel, hogy bármiféle védekezést is csinálnom kellene.
- Nos hogy tetszik? Bemutatom hű társamat Kageookamit és segítőimet.
- Szép lények csak kár, hogy semmit nem érnek ellenem.
Mondom teljes nyugalommal. Tökéletesen meg bízok az erőmben és tudom, hogy ezek az árny lények könnyen kijátszhatók vagy elpusztíthatók.
- Azt majd meglátjuk. - és ezzel a mondattal rám uszította a 2 farkast. Én a Shinseina Pusshu-val ellöktem a két farkast magamtól és Shinseina Ryuko-val
magamhoz húztam Kirát. Megragadtam a torkát és minden erőmet bele adva a földhöz vágtam. Amíg a földön volt gyorsan 3 egymást követő Shinseina Pusshu-val próbáltam bele passzírozni a földbe.
- A 8. osztagban nem mindenki a lustaságáról híres. Van aki nem csak lusta de zanpakutojából eredően erősebb az átlagnál.
Amikor be fejeztem a mondatod a 2 farkas már támadt is rám de gyorsan Shinseina Pusshu-val össze passzíroztam őket. Ha élő farkasok lettek volna akkor a vérük sokáig színezte volna a földet, de mivel csak árnyékok voltak egyszerűen köddé váltak.

A csel bevált. De miért ne vált volna be? A férfiak mind ugyan olyanok, perverz disznók. Shunpoval mögé kerülök, de a vágást nem sikerül végre hajtanom. Valami erő félre mozdította a csapást ám szerencsére a rúgás már sikeres így egyenesen a partra zuhan ahol a farkasok körbe veszik.
Kár hogy semmit nem érnek ellene egy kicsit alábecsüli a kicsikéimet de mingyárt meggondolja magát.
- Azt majd meglátjuk. – ezzel egy időben, gondolataimban már ki is osztom a parancsot a támadásra. Újabb akcióm dől dugába, mikor a farkasokat mintha eltaszítaná magától. Mi lehet ez valami lökés hullám. Míg ezen tanakodom, jön az újabb meglepődés. Nagy sebességgel indulok el Ninsei felé pedig nem akarok. Elkapja a nyakamat és a földhöz vágva újra használja a farkasokon alkalmazott technikát. A lökésekből hármat számoltam és bár eléggé fájdalmas, ahogy a láthatatlan erő a földhöz nyom mégse mutatom ki.
- A 8. osztagban nem mindenki a lustaságáról híres. Van, aki nem csak lusta de zanpakutojából eredően erősebb az átlagnál. – a férfi mondandóján csal elmosolyodom.
- Az jó nem is kívánnék harcba bonyolódni egy nálam gyengébbel. De köszönöm már ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek. – a farkasaimat ismét támadásra szólítom fel, de a férfi elpusztítja őket.
- De azért engem se becsüljön alá Ebisawa-san. Nem véletlenül vettek fel a legerősebb és legvadabb harcosok közé. – mondandóm végén a férfi mogyoróit egy rúgással elintézem így kiszabadulok a fogságából.
- Hanto shiro. – idézem meg ismét az árnyakból farkasaim. A parancs szerit cselekszenek, és a férfira támadnak. Ám ők csak elterelésként szolgálnak. Kiszemeltem egy fás részt a parttól nem messze így arra terelem a férfit. Újabb elterelésként egy byakurait lövökrá a hátrálóra, majd míg az betalál közelebb shunpozok hozzá és egy rugást intézek a gyomra felé. Bár testem minden porcikája sajog, az előző támadása miatt mégsem törődöm velük. Ám ha a sípcsontom eddig még nem repedt, meg amikor a férfi kardjára rúgtam akkor a mostaninál már biztosan. De lényegtelen mert ha az egész elterelés és rugás sikeres vol akkor a srác már a fák között van. És akkor onnan már nem engedem ki.
- Most pedig visszaadom az előzőket. Kage no mai. – suttogom el a parancsszót a végén majd a férfi szeme láttára az egyik fára vetülő árnyékban eltűnök. Szép napos az idő így a fás részen mindent árnyék borít. Ninsei biztos nem hülye így már rá jöhetett, hogy nagy pácban van. Bárhonnan támadhatok, rá még mielőtt ő támadhatna vagy menekülhetne

Kicsit elmosolyodik a kijelentésemen. Pedig semmi oka nem lenne a dologra. Tényleg erős vagyok hozzá képest.
- Az jó nem is kívánnék harcba bonyolódni egy nálam gyengébbel. De köszönöm már ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek.
Könnyedén elpusztítottam a dögöket egy Shinseina Pusshu-mal.
- De azért engem se becsüljön alá Ebisawa-san. Nem véletlenül vettek fel a legerősebb és legvadabb harcosok közé.
A mondat végeztével pedig hatalmasat rúgott szintén hatalmas férfiasságomba ami nagyon is fájt. Ezzel sikerül is kiszabadulnia a fogságomból, de most sikerült felhúznia.
- Hanto shiro. - idézi meg megint a farkasokat, de ez már rohadtul kezdett untatni. Gyorsan kivégeztem a farkasokat, de arra lettem figyelmes, hogy shenpuval mögém kerül és gyomron rúg. Én még a tökömet fogom így könnyen eltalál. Amikor földet érek már egy Byakurai száguld felém. Muszáj lesz kivédenem valahogyan. A gyűrűm ismét kihúz a szorult helyzetből és hűségesen eltéríti a Byakurait ami a fejem felé száguldott.
Nem hiszem el, hogy nem érezte be a támadásaimat pedig ezek egy elefántot is agyon vertek volna nem egy gyengécske nőt. A fák között elég nagy volt a sötétség ami talán nagyon rosszul jöhet ha a kislány az árnyékokkal cimborál. Pont, hogy erre gondoltam és már be is teljesedett.
- Most pedig visszaadom az előzőket. Kage no mai. - és eggyé vált az árnyékokkal. Én halkan elkáromkodom magamat és próbálok kitalálni valamit, hogy ki jussak ebből a kutyaszorítóból. Csak álok egy helyben és várom, hogy honnan fog elő jönni. A hátam mögött jön elő és azonnal szúr is felém. Én mivel nem látom a támadást ezért telibe kap. Át szúrja a combomat. Szerencsére nagyon hamar reagálok és csak egy kis sebet sikerül ejtenie, de azonnal vissza tér az árnyékok közé. Próbálok egy hatalmas Shinseina Pusshu-t létre hozni körülöttem és ezzel a körülöttem álló fákat egy 5 m sugarú körben sikerül kidöntenem, de még így is marad egy csomó törmelék amit kihasználhat. Ekkor bevillan a tökéletes megoldás. Shinseina Ryuko-val fel húzom magam a levegőbe. Mivel a fellegekben nem nagyon van árnyék így nem tudja használni a képességét ellenem és én is átlátom az egész teret. Sikerült át járnom az eszén és így tökéletesen megközelíthetetlen vagyok hisz ha utánam akar jönni összepréselem a 3 db Shinseina Pusshu-val és ezt a támadásomat még senki nem élte túl. Ezzel akár bárkit képes vagyok egy tökéletes vér placsnivá alakítani. Ezzel elég sok előnyre teszek szert és várom a reakcióját.
Így ha sikerül észre vennem már vége is a játéknak.

Nahát, a farkasokat nem igen tudom kihasználni ugyanis hamar véget, vet az életüknek és sajna a Byakurai sem hat, de ezek nem is számítottak hisz a rúgásom az igazi támadás, ha az betalál, már jó vagyok. És ahogy annak lennie kell be is talál így a srác egyenest a fák közé repül. Utána megyek majd a Kage no mait aktiválva el is tűnök az árnyékokban. Betérve az oly ismerős vad sötétségbe máris megnyílnak az árnyékokat jelző kapuk. Keresem, melyik lenne, a legalkalmasabb a támadásra szerencsére a legtöbb árnyék egy nagy összefüggő kaput ad ki melynek pontján bárhonnan támadhatok. Már meg is van közelebb lépek az legnagyobb kapuhoz ekkor egy pillanatra fél térdre ereszkedem és köhögni kezdek. Ninsei támadása tett bennem egy kis kárt bevallom, ezt mutatja a felköhögött kis mennyiségű vér is. De ez most lényegtelen minden figyelmemet az ellenfelemre központosítom. Előző húzásom eléggé feldühítette hallom amint káromkodik. Mint a rabságba esett állat keresi a kiutat, de innen nincs menekvés. Támadásom most már elindíthatom elmúlt a köhögő roham melyakadályozott. Hátulról indítok egy szúrást combjára ám mielőtt az még súlyos sebet ejtene, a férfi reagál támadásomra így nem tehetek mást, visszahúzódom az árnyak közé. Szeretem ezt a technikát, főleg mert itt nem tudnak megtámadni, sőt még bejutni sem, míg én támadhatok is a nélkül, hogy ki kéne mozdulnom.
A férfi újra használja zanpuja technikáját és elsöpri a fákat méteres távolságon belül. Idegesítő egy technika vigyáznom kell, nehogy telibe kapjak még egyet. Arra már rájöttem, hogy körülbelül ugyanolyan erős, mint én viszont mégis most én állok vesztésre érzem. A férfi most a levegőbe emelkedik így akar keresztbe tenni nekem. Hm, okos húzás. Azt hiszi ennyi elég lesz közel sem.
- Hanto shiro. – suttogom, ismét a parancsszót mely megidézi a felszínre segítőim. Még mielőtt bármit is tennének én az árnyékon belülről Byakuraiok sorozatát indítom meg különböző árnyakból a férfi felé. E közben lépnek akcióba farkasaim, akik erős farok csapással pár nagyobb törmeléket ütnek a levegőbe. Ebisawának az egész úgy tűnhet, hogy minden próbálkozásuk félremegy, ám amit biztos, hogy nem vett észre az, hogy amint a törmelékek elhaladnak mellette fölé érve az aljukon lévő árnyakból külön-külön egy-egy támadást intézek. A hozzá legközelebb lévőből katanám fekete pengéje csapódik ki mely egyenesen háta közepe felé tart. Remélhetőleg nem biztosan nem veszi észre hisz a törmelék már a háta mögött van és így már biztos nem látja. A többi törmelékből ami még a levegőben van újabb Byakuraijok tűnnek ki. Támadásom után vissza húzom a pengét majd várok hogy milyen sikereket értem el.

Tizenöt méteres magasságban lebegek amikor észre veszem, hogy ismét megjelentek a farkasok, de ha veszélyt jelentenek bármelyik pillanatban kitudom végezni őket. Látom, hogy a farkukkal elég nagy köveket dobálnak a levegőbe. Attól tartok, hogy a törmelékek veszélyt jelenthetnek rám ezért készenlétben tartom a zanpakutom képességét ha netán védekeznem kellene, de a törmelék nagy ívben elkerül engem. Ezt picit furcsállom is de amikor észre veszem, hogy ez a törmelék árnyékot vet a földön rájövök, hogy ismét aggódhatok a bőröm épsége miatt. Nézek körbe, hogy merről jöhet a támadás.
Byakurai-k sorozata támadt felém és én egy Shinseina Pusshu-val eltérítettem pályájukról. Eközben a legközelebbi törmelék árnyékából egy kard csap ki felém.
Nem veszem észre és bele vág a hátamba és még pár Byakurai jön felém. Gyorsan megint eltérítem a Shinseina Pusshu-val, de ezúttal kezd dühbe hozni a kislány.
Most már nem fogja tudni ezt a dolgot ki használni ellenem. Hamarosan elhasználja az összes ütő kártyáját. Én el kezdem a lenti árnyékot adó fákat tömegesen elpusztítani. Az egymásnak feszülő erők amit a Shinseina Pusshu-mal létre hozok robbanásokat teremtenek és ezáltal elpusztítja az erdőt. Így kevesebb lesz az árnyék amit kihasználhatna és amit kihasználhat annak a kijáratait is elzárja a fatörmelék. Kilövök pár Soukatsui-t és ezzel felgyújtom a ledöntött fákat.
Na ha most talál majd lehetőséget a kekeckedésre szívesen várom. Lehet picit sokáig mentem azzal, hogy egy egész erdőt megpróbáltam kidönteni és felgyújtani, de különösebben nem tudott érdekelni. Ez a nőszemély azt hiszi képes lesz megölni engem. Mikor én vagyok a 8. osztag önjelölt kivégzője.
Ez a lány nem fog kifogni rajtam. Ha egyszer is észre veszem véget vetek a nyomorult életének. Várok türelmesen, hogy valahonnan előbukkanjon a szépség, de addig sem tétlenkedek. Kipróbálom vajon az árnyék kapui, hogyan működhetnek. Egy egy árnyékbe be eresztek egy Byakurait és várom hátha kijön egy másikból. Arra vagyok kíváncsi vajon az árnyékok nekem is nyitva állnak-e vagy csak a kard gazdája képes behatolni ezeken a kapukon.

- Most megvagy. – kardom mély sebet hagy rajta. A Byakuraijok nem találták el, de nem is baj hisz ismét csak elterelésként szolgáltak. Úgy hiszem most feldühítettem mármint abból következtetek erre, hogy a fás rész teljesen letarolja. Maradnak még árnyékok, de azok elég kicsik.
Mit csinál? Hasztalan bármire is készül. Azok a Byakuraijok nem jutnak be ide. Jót nevetek a férfi próbálkozásán ám hamar rá jövök, hogy nem kellene. A nevetéstől ugyan is így érezhetem az előző sebesüléseimet.
~ Ezt jól elintézted. Most mit fogsz tenni?
~ Nem tudom, még gondolkodom. ~ hiába pörög az agyam, nem jut eszembe semmi használható ötlet. Ha valahogy tudnám blokkolni a lélekölőjének a támadásait már nyert ügyem lenne, hisz le rí róla és zanpujáról, hogy nem épp a közelharcra vannak specializálódva. Én viszont nem távol harcra ez a probléma. Még ha a közelébe is férkőznék, Ő alkalmazná a lökéshullámait. Ez nem jó. Míg tanakodom időhúzás kép megtréfálom egy kicsit. Mikor Byakurait lő egyik árnyékomra, én egy háta mögöttiből kilövök egyet majd úgy, hogy azt ő is hallja megszólalok, vagyis inkább fel kiálltok.
- ÁÁÁ a rohadt majdnem eltalált. Mi a franc volt ez Kageookami ezt mondtad, hogy egy támadás sem képes behatolni ide. Mi van? Mi az, hogy a kidouk áthatolnak? Ezt miért nem mondtad? – míg így elszórakozom és nem a valós problémára koncentrálok, hirtelen beugrik egy ötlet. Igen ezzel talán megyek is valamire.
Keresek, egy árnyat melynek közelében találhatok egy kisebb követ. Találok is egy nagyobbacskát, ami pont jó lesz nekem. A követ egy újabb fehér villámmal megkínálom, amit pont úgy lövök, hogy a kődarab, ami körülbelül tennislabda méretű egyenesen Ninsei elé essen. Ez össze is jön. Rögtön ahogy az meg áll az árnyékából kicsapódik kardom pengéje mely a végén lévő lánccal foglyul ejti az áldozata jobb karját. Ezt követően a markolatot megrántva ellenfelemet kimozdítom az egyensúlyából így az egyenest a kis ködarabnak fog csapódni. Míg ezt teszem, farkasaimat melyek elbújtak a fás rész kipusztítása kor most előbújnak és a férfi felé futnak, aki remélhetőleg már a földön van és fejét fájlalja vagy még jobb lehet, hogy eszméletét is veszti. Ha viszont ez történne – vagyis eszméletét vesztené - farkasaimmal lefognám a kezeit. Majd előmásznék egy erre alkalmas méretű árnyból és a férfihez sétálva a nyakához tenném pengémet. Így mikor felébred, csak ennyit mondok:
- Sakk matt. – és rá mosolyognék.
Ha viszont nem veszti el az eszméletét, akkor amíg farkasaimmal küzd a folyóparton lévő fa árnyékából kilépve alkalmazom a fushibit és ennek segítségével kerülök a férfi háta mögé és rögtön megszüntetve a technikát rá is támadok. Ha a lökéshullámait akarja használni annak érdekében, hogy elkerüljem a sérüléseket aktiválom a „Tate” parancsszóval alkarvédőmet mely egy reiatsu pajzsal vesz körül.
- Nahát, csak nem félsz a közelharctól? – szólalok meg gúnyosan és közben vigyorgok.

Észre veszem, hogy az egyik Byakurai keresztül hatol az árnyékon.
- ÁÁÁ a rohadt majdnem eltalált. Mi a franc volt ez Kageookami ezt mondtad, hogy egy támadás sem képes behatolni ide. Mi van? Mi az, hogy a kidouk áthatolnak? Ezt miért nem mondtad?- hangzik egy hang.
Egy pillanatra megörülök, de elkezdek gondolkozni. Byakurait ős is tud használni. Mi van ha csak játszadozik velem. Próba képen ugyan oda lövök egy Soukatsui-t. Ez viszont már nem jön ki. Akkor csak szórakozik a kislány. Figyelek kitartóan és nézem mivel fog következőre elő rukkolni. Egy kődarab repül fel. Amikor elkezd vissza zuhanni egy lánc jön ki az árnyékából és hagyom, hogy a bal kezem köré tekerődjön. Oda akar húzni a kőhöz, de mivel a Shinseina Ryuko folyamatosan egy helyben tart a levegőben így csak a karomat tudja húzni. Eléggé fáj, hogy ketté akarnak tépni, de kibírom egy kislány húzását. Meglepően erős. Én is elkezdem húzni és kezd egyre több elő bukkanni abból a kardból. A Shinseina Ryuko val még jobban elkezdem húzni. Kezd egyre több előbukkanni a kardból. Nem hiszem, hogy elfogja engedni a kardját. Ha megteszi akkor vesztes ként száll ki ebből a harcból, de nem hinném, hogy bármikor is elengedné a fegyverét. A lány keze is kezd elő bukkanni. Oda csapok a Tenrai Tantoummal és próbálom elvágni az ereit. Úgy tűnik mint ha sikerülne is. Spriccel a vér az erekből, de a szorításán nem enged. Megölni nem akarom a szegényt, de ha ennyire ellen áll akkor nem tudok mit tenni. Kicsit megijedek, hogy véletlen meg ölöm és elengedem magam. Végül bele vágom a fejem a kőbe és elkezdek zuhanni. Gyorsan meg fogom magam a képességemmel mielőtt földet érnék. Figyelem hátha előbukkan a lány valamelyik árnyékból. Elég rossz halál lenne az árnyékok között. Előbukkan egyből. Cseltől tartva magamhoz húzom a képességemmel ezáltal lebéklyózva.
A karomba veszem és megnézem mi baja lett végül. Még mindig béklyóban tartom így nem tud mozogni.
- A mázlista 8. osztag. - mondta kicsit elhalkuló hangon.

A kis átverésem nem igen sikerül. A fehérvillámost még el tudom hitetni, de a Soukatsuit már nem. Hát ez van amúgy is csak egy kis időhúzás volt. Sajna a tervem se sikerül, úgy ahogy terveztem. Nem számoltam az erejével és a képességével. Elég erős ahhoz, hogy kihúzza a kezem. Még jó hogy nem akkora az árnyék hogy kiférjek rajta. Hirtelen fájdalom hasít jobbomba. Szerencsére a srác megijed valamitől így visszaránthatom a kezem és a kardom is. A seb, amit rajtam ejtett elég súlyos, de nem találta el teljesen azt a fő eret épp, hogy elhibázta, ha pár mini méterrel arrébb talál el nekem annyi lett volna, de így van esélyem a győzelemre. Bár még így is nagyon vérzik. Felsőmtől megszabadulok, és a csuklómra kötözöm szorosan a sebre.
- Daijoubu{Rendben van}, ez megteszi. – most hogy a sérülést elláttam következzen az ellentámadás. Nagyon úgy néz ki ez lesz az utolsó, de szerintem neki is. Nem hinném, hogy sok reiatsuja maradt főleg hogy jó párszor használt erős képességeit és a kidouit is. De már nekem sincs sok itt az ideje, hogy itt hagyjam ezt a biztonságos helyet.
Elhagyom, az árnyakat elindulok Ebisawa felé. Ahogy számítottam elkap megint azzal a technikájával. Mozdulni sem bírok. A férfi előtt lebegve jobbomban megszorítom zanpakutóm markolatát.
- A mázlista 8. osztagos. Hogy mersz hozz…– a kötés meglazult és vér folyik ki alóla nem is kevés. Ekkor szemem becsukódik és fejem lecsuklik. A markolat szorítása is meglazul. Persze csak színlelek, ám ő ezt nem tudja.
A shinigami elhitte, hogy eszméletemet vesztettem hisz megszünteti az engem fogva tartó technikát. Ekkor elvigyorodom és kilökve magam a kezeiből megvágom balvállát.
- Ne… merj… még… egyszer fogdosni! – kiabálok rá. Hirtelen megszédülök a vérveszteségtől, lábaim összecsuklanak, és így a földön kötök ki. Katanámat a földbe szúrom és újra felállok. A kardom Ninsei felé emelem, aki gondolom már ellentámadásra készül.
- Mondtam, én a legerősebb osz… - mondandóm nem tudom befejezni, mert köhögnöm kell, aminek hatására ismét vér távozik a számon keresztül. De nem adom fel, a végsőkig elmegyek, nem hagyom, hogy egy férfi legyőzzön. Jobbom felemelem és pengémmel suhintok egyet a férfi felé, de még mielőtt az eltalálná lassan elvesztem az eszméletem és összeesek.

/Köszi a játékot/

A kötés a kezén meg lazult. Elég sok vér folyt ki onnan. A kezemben össze csuklott és úgy tűnt mint ha elájult volna. Kezdek attól félni, hogy sikerült megölnöm szegény lányt. Kiengedem e béklyóból és azonnal felébred. Kiugrik a kezeim közül és csap egyet a vállam felé. A gyűrűnek hála egy kisebb vágással megúsztam.
- Ne… merj… még… egyszer fogdosni!- ordít rám.
Pedig nem is fogdostam. Nem értem mi baja lehet. Kezd kicsit idegesíteni, hogy folyton kijátssza a normál aggódó emberek érzéseit. Kezdek dühbe gurulni úgy igazán. Amikor össze esik hirtelen minden haragom elszáll. Szeretnék oda rohanni hozzá és segíteni neki fel állni de még mielőtt bármit is tehetnék a kardja segítségével feltápászkodik. Nekem szegezi a kardját.
- Mondtam, én a legerősebb osz…- nem tudta befejezni a mondatot. Elkezdett köhögni. Vért köpött fel. Nagyon nem akarja feladni pedig alig hogy áll a lábán.
Az utolsó erejével még suhint egyet felém azonnal össze is esik utána. Aggódok érte. Próbálom minél jobban ellátni a sebeit. Egy senkaion keresztül minél gyorsabban vissza viszem a lelkek világába sajnos nem tudtam én magam meggyógyítani de próbálok minél gyorsabban visszakerülni a 4. osztaghoz.
Amikor visszaérek egy shunpoval próbálok a 4. osztaghoz kerülni. Amint oda érek látják, hogy sebesültet hozok és azonnal kérdezik mi baja. Hogyan szerezte a sebeit és hasonlók. Mindent elmondok. Kezdve a lidérccel és a harccal utána. Erőszakoskodnak, hogy had lássanak el engem is de elutasítom. Kimegyek a kórteremből mert mondták, hogy a kötések feltételéhez le kell vetkőztetniük a hölgyet. Amint kilépek az ajtón összesek a kimerültségtől. Ezt ők is észre veszik és végül én is a 4. osztag ellátását "élvezem". Szerencsére nekem nincsenek olyan nagy bajaim mint Kirának de egy délelőttre engem is bent tartanak.
azt mondták jobban lesz 1-2 napon belül. De addig is pihennie kell. Én elmentem az osztagomhoz. Beszámoltam nekik is a történtekről amiért elkezdték szidni a 11. osztagot. Hagytam had tegyék amit jónak láttak, de ez a nő valójában tök rendes csak valamiért a kezdetektől fogva utál engem. Én vissza megyek Karakura városba befejezni a dolgomat. Utána amikor vissza tértem azt mondták Kira ismét a gyengélkedőn fekszik. Ezúttal Keiko ellen harcolt. A kedves kis hölgy ellen aki elrabolta a szívemet. Szomorkás emlékkel gondoltam vissza arra, hogy majdnem megöltem egy kedves kislányt.
(köszönöm a harcot)