Yamanaka VS Stark

Tárgy: Yamanaka VS Stark Pént. Márc. 02, 2012 3:49 am

Már megint unatkozom, jó pár órája már, hogy ebbe a lepusztult városba küldtek, tudtam én, hogy nem kellett volna vállalnom. Ráadásul jövő hétig itt kell csöveznem. Sötétedik is már lassan fél hét van, de nem is baj, legalább izgalmasabbak lesznek a harcok, már ha lesznek persze, de lehet, hogy addig megöl az unalom. Azért ennyi idő alatt történhetett volna már valami, errefelé jövet, végeztem ugyan egy Hollow al, de az nem volt túl erős, csak egy egyszerű lidérc volt. Pedig, tapasztalatra és erőre van szükségem, ezekre pedig csak úgy tehetek szert, ha minél több harcot vívok, lehetőleg erős ellenfelekkel. Azt hiszem, elnézek a külvárosi rész felé hátha történik ott valami, a körzetembe úgyis pont beleesik. El is indulok háztetőkön futva, ugrálva, de hirtelen megállok. A fenébe már megint eltévedtem, nem igaz nem jó ez így, legközelebb szerzek térképet. Közben elindulok az ellenkező irányba majd egy kereszteződés mellett lévő ház tetején megállok. Igen itt még jó irányba jöttem, na, megvan eszembe jutott. Elindulok egy tőlem jobbra eső utcába, közben nagyobb lakóházak fölött ugrálok, néha a Shunpo-t is használom. Lassan változik a környezetem, elhaladok egy benzinkút mellett majd kisebb házak között is, most már az úton futok. Egy idő után újra megállok, és körülnézek egy kicsit. Na, úgy nézem, célnál vagyok, azt hiszem, fölugrok valamelyik magasabb háznak a tetejére onnan jobban látok, aztán várok, egy kicsit remélhetőleg ide talál egy erősebb lidérc. Miután elhelyezkedem a ház tetején, mozgást veszek észre tőlem balra egy szűkebb utcában. Közben a lélek mobil is pityegni kezdett. Na, csak nem ellenfél? Végre, na gyerünk, remélem erős. Leugrom a házról és elindulok a mozgás irányába, de amikor odaérek már nincs ott semmi. Na, ne már az első küldetésemen is ez volt, megőrülök, ha itt is futkározni kell. Lassan visszamegyek ahonnan jöttem. Amikor kiérek az utcából, egy ház tetején észreveszek egy alakot, közben a lélek mobilom, meg kezd megőrülni a sípolástól, úgyhogy gyorsan elnyomom. Fölugrok, a ház tetejére majd a lidérc irányába indulok. Ahogy közelebb érek, egyre jobban látom, és észreveszem, hogy törött a maszkja. Na csak nem egy Arrancar? A végén úgy látszik mégis csak izgalmas lesz az estém. Előhúzom a kardom és olyan 3 méteres távolságban megállok tőle. Jól van akkor indulhat a buli.
- Hello, ugye te egy Arrancar vagy? Remélem nem vagy gyenge, mert akkor semmi értelme nem volt idejönnöm, én Yamanaka Sozen vagyok a 11.osztagból.
Miközben ezt mondom alapállást veszek föl.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Pént. Márc. 02, 2012 4:14 am

Megint az emberek világában kóborlok. Igazából lövésem sincs merre lehetek, csak nyitottam egy gargantát, és átjöttem rajta, valahol Hueco Mundoban. Vacsora utáni lazításnak indult az egész. A háztetőkről lestem az elfoglalt embereket ahogy haza igyekeznek családjukhoz, vagy éppen egy jó adag ennivalóhoz. Emlékszem korai lidérc koromra, amikor embereket faltam fel, nem értem hogy tudtam rajtuk élősködni... Gyengék, semmi lélek energiájuk nincsen. Egy menos felér vagy száz emberrel. Persze vannak kivételek, akikért érdemes kockáztatni. Arra is kíváncsi lennék, milyen érzés lehet megenni egy halálistent? Persze, megesküdtem hogy ilyet nem teszek. De azért néha eljátszok a gondolattal. Egy magasabb ház tetején állva fürkésztem a várost. Sötét volt csak a lámpák világítottak. Kocsik mentek egymás után, tömött buszokról szálltak le elfoglalt, fáradt emberek. Egy kicsit elbambultam. Ahogy ott álltam, lélekenergia kitörésekre lettem figyelmes. Mintha, egy halálisten lett volna. Kicsit megijedtem mert a halálistenek zöme kérdés nélkül megtámad. Meg sem kérdezik hogy ki vagy. Többet kéne tanulni ezekről. Nem hogy róluk, de saját fajtársaimról nem tudok túl sokat. Lehet ideje lenne valamelyik espadahoz csatlakozni. De nem szeretek alárendelt lenni, inkább nekem kéne espadanak lenni. Hohó! Azt aztán tudnám élvezni, egész nap a beosztottjaimmal hülyülnék... Na mindegy, ez még egy hosszú út, amit végig kell járni. Meg aztán hogyan lehetnék espada ha még egy halálistennel sem harcoltam meg, úgy isten igazából. Vártam hogy jöjjön, közbe oldalamra készítettem a zanpakutoimat. Támadásra vagy védekezésre, egyaránt készen álltam. A halálisten kisvártatva meg is jelent, de szerencsére volt benne annyi tisztesség, hogy bemutatkozzon, és ne egyből fejjel a falnak mennyen. Bár azzal hamarabb meglettem volna.
- Hello, ugye te egy Arrancar vagy? Remélem nem vagy gyenge, mert akkor semmi értelme nem volt idejönnöm, én Yamanaka Sozen vagyok a 11.osztagból. Mondta.
Felé fordítottam tekintetemet, és mélyen a szemébe néztem. Láttam a szemén az izgalmat, a küzdőszellemet, hogy alig bírta vissza fogni magát, hogy ne támadjon meg. Nem tűnik valami gyorsnak viszont. Viszont annál erősebbnek. Kíváncsi leszek rá, bár én alapvetően nem szeretek úgy harcolni, de most izgulok. Éreztem hogy elönt az adrenalin, és két karom a pengéimre fonódik.
- Üdv, shinigami! Szóltam neki. - Látom nem báj cseverészni jöttél ide. A nevem Lanven Alexander Stark, arrancar Las Nochesből. Örülök a találkozásnak!
Mondatom befejeztével felvettem én is a kezdő pozíciót. A bal kezemben lévő ikert, a sötét ikert, tettem előre és a világos ikert hátra. Készen álltam a harcra. Egy ilyen ellenféllel szemben nem lankadhat a figyelmem, és persze nem is számíthatok kegyelemre. A vérszomj a szemeiben, egy igazi harcos. Bizonytalan vagyok, hogy le tudom e győzni. Abból amilyen gyorsan ide ért, arra következtetek hogy lassabb mint én. De erejét még nem tapasztaltam meg. Felkészültem rá hogy ha támad, én ellen támadok. Izmaim megfeszültek, és szememmel az ő szemébe néztem, figyelve a legapróbb rezzenést, ami elárulhatja mozdulata mivoltját.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Pént. Márc. 02, 2012 7:53 am

Érdekes ez az enyhén kékes bőrszíne, vajon lehet valami köze a képességeihez is? Mindegy ezt most még úgyse fogom megtudni. Nem gondoltam, volna, hogy egy arrancar megmondja a nevét harc előtt, azt hittem rögtön indít egy cero-t vagy valami, remélem nem ijed be közben, semmi kedvem sincs megint rohangálni így is csoda, hogy megtaláltam őt. Azt mondta, hogy Las Nochesből jött , úgyhogy nyilván nem egyszerű ellenfél, de a fegyverei nem tűnnek túl veszélyesnek, se túl hatékonynak. Hmm két nem túl nagy tőr, más fegyvert nem látok nála, viszont a tőrökön valami szimbólum van, nyilván lehet, valami képességük de ez majd harc közben kiderül. Viszont én előnyben vagyok, a hosszabb fegyverem miatt, mivel kétkezes, így nagyobb erőt tudok kifejteni vele, és a hossza miatt, nem tud olyan könnyen a közelembe jönni. Shikait kár lenne még használni, azzal ráérek, most fontosabb lenne nagyjából felmérni az erőviszonyokat. Nekem jobb a fegyverzetem, de a tőrökből arra következtetek, hogy alattomosan, vagy legalábbis gyorsan fog támadni. Az egyszerűbb az lenne, ha hagynám, hogy ő támadjon először, viszont, érdemes lenne kitapasztalni a sebességét, és egyúttal a technikáját is. Zanpakoutomat kitartom magam elé a hagyományos alapállásban, viszont egy kicsit előrebillentem a hegyénél, így ha szemből támad, nem sok esélye lesz a közelembe jutni. Végre harcolhatok, el se hiszem, azt hittem már sose találok ellenfelet. Ráadásul ez egy arrancar, ez az első alkalom, hogy harcolhatok eggyel, úgyhogy meg kell tisztelni azzal, hogy legjobb tudásom szerint küzdök. Viszont az erőmmel spórolok még, tegye meg ő az első lépést, mindent csak utána. Most hasznát tudnám venni valamilyen kidou alapú támadásnak, de mindegy sose voltam jó benne, meg különben is, azok nem elég erősek, bár az ereje felmérése miatt most jól jönnének. Kénytelen leszek saját magamon megismerni a mozdulatait, végül is edzést akartam, meg tapasztalatot szerezni, igazán semmi okom panaszra, sokkal rosszabbul jártam, volna, ha mondjuk egy hét után kerül elő. Oké első körben kíváncsi vagyok, hogy mennyire gyors. Egy pár másodpercig még figyelem , felmérem az alapállását újra végignézem a fegyvereit aztán hirtelen elrugaszkodom, és Shunpo- val a bal oldalára kerülök, majd indítok egy fejvágást úgy közepes erővel, de határozottan és dinamikusan.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Szomb. Márc. 03, 2012 1:47 am

A levegőben tisztán érezhető volt, az agresszió és az izgalom. Ahogy sejtettem, nem kellett sokat várnom, a shinigami már ugrott is. Hirtelen a baloldalamon termett, és már támadott is. Hosszú kardja túl nagy falat lenne a tőreimnek, nem tudnám kiblokkolni. A kard elég nagy, de semmi különleges nincsen benne. Ideje talán hasznát venni a gyorsaságomnak, na meg a sonido talpbetétnek. A támadás gyorsabb volt, mint gondoltam. Kicsit lassan reagáltam, így csak éppen, hogy sikerült eltéríteni a támadást a bal tőrömmel. Meglendítettem a tőrt, és erővel neki csaptam a halálisten zanpakutojának, mire az egy kicsit megingott, de nem bírtam sokáig vissza tartani. Ezért a hárítás után, rögtön támadásba lendültem. Közben végig futott az agyamon, hogy nem biztos, hogy jó lesz itt harcolni, főleg ha eljutunk odáig, hogy az antagonismot kell használjam.
Csak ilyen közelről vettem észre, hogy is néz ki ez a shinigami. Kicsit hanyagnak éreztem, mert a ruháján szakadások voltak, illetve a haja össze vissza állt. Ebből arra következtettem, hogy harc terén sem lehet, olyan nagyon igényes. Azért nem becsülöm le. Ahogy penge csókolt pengét, körbe fordultam a shinigami zanpakutoját használva támasztékként, és jobb pengémmel indítottam támadást mellkasa felé. Nem igazán akartam tényelegesen megsebezni, elég egy kicsi karcolás. A pördületből közelebb léptem hozzá, mondhatni be kerültem a holt terébe. Éreztem ahogy a penge bal oldalról egyre odébb tol, ezért megpróbáltam az erőhatással párhuzamosan mozogni, nehogy lepattanjon a pengémről, és esetleg megvágjon. A halálisten ábrázata végig nyugodt volt, az is lehet hogy nem vette észre hogy éppen támadok? Igaz ellentámadás, de erre biztos számított. Az is lehet hogy csak forgat valamit a fejébe. Az is nagy szerencse hogy nem használt kidout. Eléggé analfabéta vagyok az e fajta tudomány ágakban. Az égen felhők tornyosultak felénk, itt ott már egy villám is megszaladt. A lámpáknak köszönhetően volt fény, de ez inkább volt hasztalan, mint hasznos. A hold sokkal jobb lett volna.
Egyelőre nem kellett használnom a sonido talpbetétet, hiszen ez csak egy egyszerű ellen támadás. De kíváncsi vagyok arra is. Vajon mi lehet a 11. osztag? Tényleg többet kéne megtudni a shinigamikról. Legközelebb elmegyek könyvtárba. Ebből a modorból azt mondanám harcos osztag lehet. Én nem vagyok harcos, nem is igazán szeretek harcolni. Persze szeretem ha én vagyok az erősebb, de nem keresem a bajt. Mondjuk ez némileg ellentmondásos azzal, hogy folyton az emberek világában lófrálok. A gyorsaságomnak köszönhetően biztonságban érezem magam, meg aztán ha valami balul üt ki, még mindig elugorhatok Hueco Mundoba a gargantámal. Csak ne jön utánam... Annyira nem lehet elvakult. Mondjuk ha elégszer megvágom a fekete ikerrel, akkor simán lehetséges. De sajnos rossz felemről akar támadni. Úgy néz ki ebből a fehér iker fog győztesen kijönni.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 2:48 am

Ahogyan a kardom lesújtani készült rá felülről, éreztem, hogy az egyik tőr pengéje hozzácsapódik a kardomnak és tartani kezdi. Hmm, nocsak, csak nem egy kézzel akarja visszafogni a támadásom? Közben a másik tőr is lendületbe jött. Mivel eddig az elöl lévő jobb lábamon volt a súlypontom a támadás miatt, nem tudtam volna ebben a helyzetben hárítani ezért a hátsó lábamat magam felé húztam, így a súlypontom a bal lábamra került és az alapállásom is fordult. Az új felállásban a kardom vízszintesen tartottam, úgy, hogy a hegye az arrancar felé nézett. Még a mozdulat közben éreztem, hogy a tőr vége megvág. Ezzel együtt éreztem valami furcsát, egy picit elkezdtem sajnálni az ellenfelem, és ezért haboztam egy kicsit mielőtt az arcra irányított szúrást elindítottam, így az egy picit lassabb lett, mint kellett volna. Furcsa ez az egész, mért vártam egy kicsit a támadással? Mintha nem is akartam volna igazán megvágni. Nem, nem gondolkozhatok ennyit, valami nem stimmel. Össze kell szednem magam, gyerünk Sozen. Lassan összeszedem, magam majd kiáltok egy nagyot.
- Ne becsülj le!
Tök mindegy, hogy mit gondolok, nem hozhatok szégyent az osztagomra. Gyerünk azért edzettem sokat, hogy ne jelentsen problémát egy ilyen ellenfél. Most maximálisan a harcra kell koncentrálnom. Ez a támadása alattomos volt, nem jelentett igazi veszélyt, de azért bátor gyerek, hogy megpróbálta. Egyelőre még nem hiszem, hogy Shikait kéne használnom, de a későbbiekben előfordulhat, ha ilyen típusú támadásokat használ, akkor szükségem lehet, a Shikai forma tulajdonságaira, a keresztvasra és a fok élre is. De egyelőre maradok így, ha odafigyelek, rá nem történhet baj, távolsági és erőkifejtési előnyöm van vele szemben. Mivel akármilyen ügyes is, ha egy kézzel védekezik egy olyan rövid tőrrel, nem fog tudni megfelelő erőt kifejteni. Csak a másik fegyvere miatt kell aggódjak, na meg minimálisan gyorsabb mint én, de ha ezt észben tartom, nem lehet baj. Jól van a legjobb, ha megpróbálom kimozogni valamint ezután erőteljes, gyors és egyszerű támadásokat használok. Megpróbálhatnám lefogni a jobb kezét, ha alkalmam van rá, bár ahhoz sok mindennek kell rendben mennie. Fura, de mintha nem is lenne annyi kedvem harcolni, mint amikor ide értem, bár ez nem kedv kérdése, 11. osztagos Shinigami vagyok, győzni fogok és kész. Egész egyszerűen ez a kötelességem.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 3:54 am

Kicsit meglepődtem. Egész gyorsan le reagálta a támadásomat. Szerencsére sikerült megvágnom. Láttam rajta, hogy kezd erőt venni rajta az Encono e Afección. Legnagyobb meglepetésemre alapállást váltott és kimozdult a támadás elől, sőt még annyi ideje is maradt hogy vissza támadjon. A hold ikerrel nem tudtam rendesen védekezni, így esélyt adtam neki a támadásra, és egy arcra indított szúrás ötlött a szemembe.
- Ne becsülj le! Kiáltotta.
Szerencsére a nap iker elég időt nyert nekem, azzal, hogy lelassította, hogy el tudjam kapni a fejem. A fejemet elkaptam előle, és leguggoltam. A távolság közöttünk túl nagy volt, ahhoz, hogy igazi ellentámadást folytassak, ezért inkább a sonidomat használtam. Furcsa volt elsőnek a sonido talpbetét, furcsán bizsergett a lábam, és éreztem hogy a lábfejemtől egyre feljebb kúszik a bizsergés. Sonidoval elhátráltam előle, és megálltam az épület sarkában. A shinigaminak folyton rajtam volt a szeme, így muszáj volt, nyílt lapokkal játszanom. Keresztbe vetettem pengéimet. A két iker szenvedélyes csókjának csikordulása töltötte el a levegőt. Végig húztam a pengéimet egymáson és így szóltam:
- Chapucería!
A shinigami csak annyit láthatott, hogy hirtelen megsokszorozódom. Az épület tetejének négy sarkában négyszer három volt belőlem. Tökéletes klón technika. Az éjszaka kedvezett a hold ikernek, így igen csak élénk klónokat teremtettem. Ránézésre mindegyik olyan volt, mint én. Csupán egy dologban tértek el. Ők nem léteztek a fizikai síkon. Csupán a hold iker kivetülései voltak. Semelyikük nem tudott sebeket okozni, de arra tökéletesek voltak, hogy álcázzák támadásaim. Mind egyszerre kezdtek mozogni velem. Felvettem újra az alapállást. Bal láb elől a hold ikerrel, és jobb láb hátul a nap ikerrel. A pengék éle a föld felé nézett. Remélem nem leplez le semmilyen technikával, mert nem tudom sokszor eljátszani ezt a technikát. Főleg nem ilyen nagy számban. Ránéztem a shinigamira akinek eközben kiült az arcára a bizonytalanság, szelídség. Ez volt még csak egy vágás, gondoltam. Várj míg megtapasztalod a harmadik és negyedik vágást. Mostantól csak a nap ikerrel támadhatok különben, ellenére fordítom a hatást. A villámok egyre keményebben zúgtak a fejünk fölött. Szép kis vihar, még a végén le leplez, gondoltam. A szél is feltámadt, csak úgy csapkodta a hajam ide oda. Ahogy ott álltunk egymással szemben, kicsit zavartnak tűnt, a sok klóntól.
- Hagyjuk abba shinigami! Ez így nem lesz jó! Ne kényszeríts csatára! Kiáltottam oda neki.
A nap iker pszichológiai hatásait akartam ezzel erősíteni, hogy eltegye a fegyvert és szabadon támadhassak rá. Tudom nem tisztességes technika, de az élet már csak ilyen. Inkább győzök úgy, mint tisztességtelen, mint halok meg tisztességesen.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 6:17 am

Mivel a támadásom előtt vártam egy picit az lassabb volt, mint ahogy akartam. Az ellenfelem könnyen kitér előle majd hirtelen megáll a hát tetejének egyik sarkában. Hirtelen két penge egymáshoz érését hallom és egy szót, majd észreveszem, hogy a háztető mind a négy sarkában, három, három arrancar áll, aztán az is feltűnik, hogy ugyanolyanok, mint az arrancar, akivel harcolok. Megsokszorozta volna magát? Furcsa, ez nagyon sok klón, ennyi egyed irányításához nagyon sok lélekenergiára van szükség, vagy lehet, hogy nem igaziak? Ezt nem tudhatom biztosan, ha mégis igaziak, az elég veszélyes lenne rám nézve. Eléggé gyáva taktika, de az tény, hogy megzavart egy kicsit, nem tisztességes, így talán nem is kéne folytatnom? A fenébe mi a fene van velem, valami nem jó, amióta megvágott sokkal többet hezitálok, mint alapból . Na, jó nem érdekel, harcolni jöttem ide kizárt, hogy meghátráljak. Közben egyre jobban feltámad a szél, majd a felhők is elkezdenek gyülekezni, és hallani lehet az első villámokat. Az Arrancar mond valamit nekem:
- Hagyjuk abba Shinigami! Nem lesz ez így jó! Ne kényszeríts csatára!
Miután befejezi, elkezdem koncentrálni a lélekenergiám, közben gonosz mosoly terül el az arcomon.
- Miről beszélsz? Csak annyi történt, hogy több lett belőled, azt hiszed, ennyivel megállíthatsz? Mondtam már, hogy ne becsülj le! Ha nem tudom, hogy melyik vagy te akkor egyszerűen leverem az összeset és kész!
Majd várok egy picit és hozzáteszem.
- Uchihorobose Kuro Rai!
Hirtelen elkezd változni a fegyverem, és érzem magam körül a szellemi erőmet. A katanám végén a penge életlen oldalán a hegytől lefelé egy 15 cm hosszú fok él alakul ki, a védőlap átalakul keresztvassá, és az él felé a vége olyan 5 centiméterrel felfelé, nyúlik. Ez az, mivel ilyen sokan vannak, jobban teszem, ha Shikaiban folytatom, ki kell használnom, a fegyverem lehetőségeit. Ez a vihar is éppen kapóra jön, lassan elkezd esni az eső, ha ez bekövetkezik, a Rai ha képességgel elkaphatom és onnantól mindegy, hogy mennyien vannak. De azt a képességet, későbbre tartogatom egyelőre higgye csak azt, hogy ez a maximális erőm. Azt nem tudom, hogy melyik a valódi, de egyet tudok, abban a csoportban van, akiknek a tagjai éppen előttem állnak, mázli, hogy követni tudtam. Na, a következő támadásommal megpróbálom kideríteni, hogy ezek igaziak vagy sem valamint azt, hogy képesek e külön is mozogni. Elrugaszkodom a földről és Shunpo képességgel a bal oldalukra kerülök, indítok egy derékvágást az egyik irányába majd újra használom a villámlépést, és leugrok abba a szűk utcába, amelyikben legelőször észrevettem ellenfelem, de szándékosan úgy, hogy követni tudjon. Na, itt legalább nem tud mind egyszerre támadni. Ha jobban belegondolok szerencse, hogy ilyen sokan vannak, ha igaziak, akkor így sokkal jobban fogják akadályozni egymást, mintha mondjuk 2-en vagy 3-an lennének.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 7:14 am

- Miről beszélsz? Csak annyi történt, hogy több lett belőled, azt hiszed, ennyivel megállíthatsz? Mondtam már, hogy ne becsülj le! Ha nem tudom, hogy melyik vagy te akkor egyszerűen leverem az összeset és kész!
- Uchihorobose Kuro Rai!
Elszánt. De vajon meddig? Shikaiba váltott, ezzel megemelkedett a lélek energiája. Meglehet most erősebb, mint én vagyok, de még megvan az álcám. A shinigami hirtelen elrugaszkodott a talajtól és felém vette az irányt. A mellettem lévő klónt telibe vágta. Kicsit meglepődtem a kirohanásán de nem mozdultam, ahogy a klónjaim sem. Ezután leugrott egy szűkebb utcába. Heh... Nevetséges, hogy még csak meg se várta mi történik a klónnal. Ennyire elvette volna az eszét a nap iker? Mindegy, az eddigi terep viszonyok nekem kedveztek, sajnos most bele kényszerülök egy nekem nem túlzottan kedvező helyzetbe. Felelőtlen... Így szem elől téveszti az eredeti csoportot, amiben éppen állok. Hát rendben, biztos most megnőtt az önbizalma, hogy shikaiban van. Vajon mire számít? Arra hogy kisebb téren nagyobb eséllyel talál meg? Azt hiszi bele megyek abba a helyzetbe amit ő szeretne. Azt is megtehetném, hogy most szépen lelépek. Most már elkezdtem, innen nem hátrálok meg! Na várj csak shinigami, lesznek itt még meglepetések! A klónokat utána küldtem, had játszón velük. A klónok sorba ugrottak, abba a kis utcába, ahova Yamanaka ugrott. Ahogy földet ért körbe vették. Az utcának kettő kijárata volt, egyik a fő útra, másik beljebb, egy másik ki útra nyílt. A klónok elzárták az utat előtte és mögötte, sorfalat álltak. Mindkét oldalról megindult egy, és fogást kerestek rajta. Körbe táncolták és időnként, kóstolgatásnak oda suhintottak egyet. Eközben én a tetőről elkezdtem lesétálni, be a házba. Amíg a klónok feltartották illetve szórakoztatták, addig én lesétáltam a földszintre, minden energiámat elrejtve. Be léptem az egyik szobába, nem is zavartattam magam az éppen tvző nyugdíjasok előtt. A földszinti ablakon kinéztem, és láttam, ahogy a shinigami próbálja felszeletelni őket. Kettő a tizenegyből ugrálta körbe. Vártam a megfelelő alkalmat, hogy újra megvághassam a kardommal. Az ablak zárva volt, szépen lassan csöndben kinyitottam. A shinigami biztosan nem vette észre, mert lefoglalta őt a folyton kacarászó arrancar klón tömeg. Úgy irányítottam a klónokat, hogy azok velem szemben helyezkedjenek el, míg a shinigami nekem háttal. Keresve se találhattam volna jobb fogást. Minden erőmet összpontosítva, hangtalanul oda lopództam hozzá, rutin volt már ez a lopózás, hiszen a lelkem egy párducé. Eközben a klónokba adagoltam még egy kis lélek energiát, hogy ne tűnjön fel neki, hogy valaki mögé lopózott. A két klón ekkor sebezhető pozícciót vett fel, ezzel is csábítva a shinigamit, hogy megtámadja őket. Ábrázatukról lefagyott a mosoly, mintha hirtelen egy hatalmas hibát vétettek volna. Reménykedve, hogy nem vett észre, guggoló pozícióba a lábánál vártam hogy támadjon a klónkra. Amikor támad rögtön megszúrom a nap ikerrel a lábát. Persze nem úgy, hogy nagyon fájjon, csak épp annyira, hogy érintkezzen a vérével a pengém. Arra is kidolgoztam egy tervet, ha esetleg megfordulna és észre vett volna. Ha, így történik, akkor kihasználom gyorsaságom adta lehetőségeimet, és olyan gyorsan vágom meg, nem törődve azzal, hogy mi lesz a sorsa, amilyen gyorsan csak tudom aztán el sonidózom. Ez a terv... Lássuk sikerül e kivitelezni!

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 8:08 am

Miután földet értem a betonon, láttam, hogy a klónok utánam ugranak le elém, majd elállták mind két kijáratot. Hmm, ez nem jó, várjunk csak ez fura hallanom kellett volna, a földre érkezésüket, főleg, hogy elég magasról ugrottak. Közben két klón elkezd támadni, könnyen ellépek előlük, de elérni nem tudom egyiket se. Ez egyre gyanúsabb nekem nagyon nem sikerül elérni őket, de ők se vágtak még meg. Furcsa, ennyi mozdulatból már el kellett volna érniük. Most már biztos vagyok benne ezek csak érzéki csalódások, csak látom őket, de nem tudok fizikai kapcsolatba kerülni velük. Ha ez a helyzet az leegyszerűsíti a dolgokat, viszont az eredeti is itt lehet valahol, kérdés, hogy melyik csapatban? Azt nem hiszem, hogy e közül a kettő közül lenne valamelyik, akkor már elért volna. Szóval valószínűleg a két útonálló csapatban lesz. Vagy jobbra, vagy balra, két lehetőség van. Hirtelen a két ellenfél megáll előttem. Hát ezek? Mi a fene? Jó, vége a bohóckodásnak, most már tudom, hogy nem igaziak, és mivel nyugton maradt ez a kettő egy kicsit körbe tudok nézni, állj ez csak 11 ellenfél, oké egy megoldás van, ki kell innen törni minél előbb! Ekkor egy hirtelen csatakiáltással a kisebb utca felé nyíló csapat felé kezdek rohanni, majd a szemem sarkából föltűnik, hogy valami megmozdul abban az irányban ahol én voltam az előbb. A fenébe ezek szerint végig mögöttem volt! Hú, ez csak egy hajszálon múlott, ha kicsit is tovább gondolkodok, nekem már annyi lenne. De most már legalább tudom hol van. Megtámasztom, magam a földön megfordulok és használom a Shunpot, a jobb oldalára kerülök, indítok oldalról egy fejvágást, de nem viszem végig, hanem visszarántom a pengét és ugyanarról az oldalról szintén vízszintesen indítok egy vágást kicsivel a dereka fölött, úgy, hogyha eltalálom a célt, pont a májába vágjak. Vége a bújócskának, ez elég veszélyes volt, de valami azt súgja, hogy még nem használta fel minden erejét. Ezek túl passzív támadások, még egy cero-t se lőtt ki, úgyhogy biztos tartogat még valamit, innentől nem veszíthetem szem elől, a klónok nem igaziak, úgyhogy próbálok nem törődni velük. Nem szoktam meg, hogy ilyen stílusú ellenféllel harcoljak, de kezdem kiismerni, legalábbis ezeket a képességeit, ha tud még mást is azt lassan kénytelen lesz kihasználni.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Vas. Márc. 04, 2012 8:48 am

Ez a Yamanaka egy labilis elme... Már majdnem megvágtam volna, amikor neki rohant az egyik csapatnak. Ez folyton mozog, nem igaz, hogy nem lehet így lesből támadni. Félúton észrevett és megfordult. Shunpot használt, így rögtön mellettem termett. Azonnal megtámadott. Először egy fejvágással próbálkozott jobbról. Ahogy a csapás szelte a levegőt tudtam, hogy hiába védem ki, mert ha ki is védem kedvezőtlen pozícióban maradok. Így hát felemeltem a nap ikert vele szembe. Csak ekkor vettem észre, hogy az a fejvágás nem is fejvágás, hanem egy derék magasságú csapás. Ekkor már késő volt, a védelemre összpontosítani. Karom körül megjelent egy piros energia hullám, és elindítottam egy barát. Nem túl erős technika, de legalább elkapja. Sajnos ez a támadásban nem állította meg, így azonnal sonidot alkalmaztam, hogy hátrébb ugorjak. A klónok között landoltam. Éles fájdalmat éreztem nem sokkal a bordám alatt. Megvágott a rohadék. Régen volt már, hogy valaki meg tudott sebezni. Teljesen elszoktam már tőle. A klónokon is ott mutatkozott az a seb, amit én elszenvedtem. Ha bár nem volt, túl mély, de azért fájt, és vérzett. Magam köré gyűjtöttem a klónokat, hogy eltakarjanak. Szorosan körbezártak, és mindenki egyszerre indult el. A klónokkal folyton helyet változtatva rohantunk előre. Mind maga elé tartotta a kardját, és mint tengeri hullám leptük el a shinigamit. Három klón felülről támadt, három-három két oldalról fogta közre, és én meg a maradék két klón alulról támadtunk. Készen álltam, hogy ha shunpozik, minden erőmet össze gyűjtve, utána sonidozok, és a gyorsaság adta előnyt kihasználva, a klónokkal eltakarom a látását és megvágom. Persze az alap terv az hogy nem mozdul el, és alulról olyan mélyre szúrom a lábába a fehér tőrt, hogy az csontot érjen. Elegem volt a játszadozásból, kezdtem ideges lenni. Gyorsan végezni akartam vele. Az egyik alsó klónt utasítottam, hogy ugorjon a nyakába, így eltakarva a látását. Minden erőmet a gyorsaságra összpontosítottam. Nem számított, hogy hogy támadok csak találjam el. Minden izmom megfeszült, arcom eltorzult az idegességtől. Ha ez nem sikerült, akkor abba hagytam a játszadozást vele. A sonido talpbetét felgyorsított annyira hogy a maximumnál is jobban tudjak teljesíteni. Nagy szükségem van most rá. Örülök, hogy mielőtt ide jöttem meg vásároltam. Elfelejtettem mit is ígértem annak a shinigaminak, aki még régen esketett meg. Elöntötte a vér az agyamat, egyszerűen az adrenalin miatt, nem éreztem fájdalmat, vagy kimerültséget csak rohantam előre minden erőmből, meghaladva minden eddigi rekordomat. A támadás hullám elérte a megszeppent shinigamit, aki csak most eszmélt fel a barából, és az általa sikeresen bevitt támadásból.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Hétf. Márc. 05, 2012 6:34 am

Miközben a vágást végre hajtom, észreveszem, hogy az arrancar karja körül, egy vörös energiahullám jelenik meg, majd teljes erejéből kilövi felém. Nincs mit tenni a vágásom még beér, de aztán érzem, ahogy hátralökődöm a csapás erejétől, és elkezdek nagy levegőket venni. A fenébe, ez kemény volt, nem volt különösebben erős csapás, de mivel közvetlen közelről lőtte ki rám, eléggé érzékenyen érintett. Jól bekaptam, de legalább sikerült bevinnem a vágást ennek biztos meglesz az eredménye. Közben a vihar egyre fokozódik, sokkal nagyobb lesz a szél és most már, faleveleket, szemetet, törmeléket is visz a levegőben, amik átrepülnek a klónokon mivel azoknak nincs fizikai testük. Az arrancar valamennyire összeszedi magát és nekem ront a klónjaival együtt. Kemény egy helyzet, most mi legyen? A viharnak köszönhetően, azt látom, hogy a törmelékek áthaladnak a klónokon, és elméletileg, így meg tudnám határozni az eredeti helyét, csakhogy nagyon egy kupacban jönnek, és az én látási viszonyaimat is rontja ez a sok hülyeség a szélben. Miközben a támadás elindul szép lassan az eső is elkezd esni, először csak pár csepp, majd elkezd szakadni. Ez akár még jól is jöhet, a Rai ha támadással elkaphatom, és mivel megsérült és nyílt sebe van a hatás sokkal látványosabb lenne. Akárhogy is foglya el a sebet valamennyi víz bekerül a szervezetébe, és akkor hiába tartalékol még az erejéből. Ha elég erős lesz a támadásom, elkaphatom, sőt ha szerencsém van, még össze is eshet a sokktól. Egy baj van csak, mivel minden csupa víz, így a támadás engem is elérne, muszáj találnom valami szárazabb helyet. Sajnos nincs időm körbe nézni, mert a támadás már meg is kezdődik, és az első csapat támadó már el is rugaszkodott a földről. Várjunk csak, az előbb hátulról támadott, lehet, hogy megpróbálja még egyszer. A shunpo segítségével előre kerülök, de csak annyira, hogy meg tudjak, fordulni. Látom, hogy két ellenfél is támadni készült. A fenébe, nem tudom megmondani, hogy melyik az igazi túl sok a szemét a levegőben, én is alig látok. Jól van, azt hiszem itt az ideje a kétségbeesett lépéseknek. Gyorsan összeszedem az erőm, és annyit kiáltok:
- Rai ha!
Hirtelen érzem, ahogy az egész levegő megtelik elektromossággal. A testem nagyon fáj, alig bírom ki, még talpon vagyok, de eltelik pár másodperc, és nem bírom tovább. A támadásnak vége, én pedig a fájdalomtól a földre rogyok, és szinte kapkodom a levegőt. A látásom gyengül, a testemen mindenhol égési sérülések, az egyenruhám felső része szinte teljesen szétszakadt. Hason fekszem a földön és próbálom összeszedni magam, a jobb karommal meg próbálom megtámasztani a törzsem, de épp, hogy csak meg tudom emelni. Tekintetemet próbálom abba az irányba terelni, ahol a két ellenfelet láttam, remélem ő is legalább ennyire megsérült, vagy nem tudom, mit fogok csinálni.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Hétf. Márc. 05, 2012 8:36 am

Fékevesztett támadásomban észre se vettem, hogy az ellenfelem hatalmas reiatsut enged szabadon, és ezzel előhívja a villámok erejét. Egy pillanat alatt éreztem, hogy testem görcsbe rándul, és teljesen kiüt. Neki csapott a földnek az elektromosság. Egy villanás volt, az egész. Magamhoz tértem görcsös végtagokkal. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Ki ült rajtam a kimerültség. Ez az utolsó támadás minden lélekenergiámat kitépte a testemből. Látom, hogy Yamanaka is a földön hever. Őrült egy ember. Ki ütötte saját magát azért, hogy legyőzzön. Mindenre elszánt harcos, mint azt sejtettem. Észre kellett volna vennem, a fájdalom, és a düh elvakított. Hatalmas hiba volt lebecsülni. Nincs már sok energiám, még egy utolsó dolog, és itt hagyom mára az Emberek Világát. Kezeim teljesen elnehezültek, mintha sok száz kiló lenne rajtuk. Szóra emeltem a szám, utolsó energiáimat is felhasználva.
- Encono e Afección Manosear Gemelos!
Hirtelen hatalmas fekete és fehér reiatsu örvény csapott körbe, és éreztem hogy újra van erőm. Elárasztott az a plusz, amit elraktároztam Ressurection formámba. Testemet elborította a fehér és fekete szőr, maszkom teljesen levált, és füleim macskaszerűre alakultak. A hirtelen energia ugrásnak köszönhetően felálltam, de rögtön éreztem, hogy ez a támadás annyira meggyengített, hogy ha most harcolnék, könnyen bele is halhatnék. Lecsillapodtam, már nem sötétült el a világ, végre egyensúly. Láttam, hogy a shinigami meglepetten bámul. Első alkalom, hogy használom a ressurecionom az Emberi világban. Csak most vettem észre, hogy a fények kialudtak, és több ház és durván megrongálódott. Meggondolatlan támadás volt, ez itt a külváros kellős közepén. Valószínűleg többen meg is sérültek. Éreztem az esőt, ahogy eláztatja sűrű bundámat, és lecsorog megtépázott égett ruhámon. Ránézek a shinigamira és így szólok.
- Ígéretet tettem, egy shinigaminak. Ha olyan lennék, mint a többi arrancar, most földig rombolnám a körzetet, bele értve téged is. Még nem használtam a fő képességem. De nem is fogom. Ez a harc túl sok erőmet nyelte el. Ideje tovább állni.
Mondandóm befejeztével koncentráltam megmaradt energiám, és oda sonidóztam mellé. Felsegítettem a földről, és nekitámasztottam a falnak, már ami marad belőle annak.
- Adok valamit, egy emléket. Még találkozunk!
Megérintettem vállát, és egy jing jang ábrát karcoltam a bőrébe, karmaimmal. Ezután megfordultam, elsétáltam tőle pár méterre. Mély levegőt vettem az itteni levegőből. Mindig is imádtam az esőt, olyan melankolikusan gyönyörű, és az illata... Magával ragadott egy kicsit az érzés. Otthon Hueco Mundoban nincs sok víz, sőt mondhatni semmi víz nincs arra. Kiélveztem pár percig az eső nyújtotta lehetőségeket, várva hátha megszólal a shinigami. Bár nem számított, nem volt, már erőm válaszolni. Az összes megmaradt erőm arra az egy képességre koncentráltam.
- Negacion! Mondtam, ezzel előhívva a fénynyalábot.
Az ég kettészakadt, és kihajolt egy menos a lyukon. A hirtelen fénynyaláb felszippantott, és, már utaztam is vissza Hueco Mundoba. Szegény menos nem tudja, hogy amint megérkeztem azonnal megfogom enni. Kegyetlen világ ez a lidércek világa. Még intek egy utolsót Yamanakának, és eltűnök a lyukban, ami bezárul utánam.

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Hétf. Márc. 05, 2012 9:23 am

Próbálok nagy nehezen felállni, de nem nagyon akar sikerülni. Hmm, lehet, hogy mégsem, volt olyan jó ötlet ez a támadás? Mindenesetre engem kiütött az tuti, a környezetem is átrendezte kicsit, de a fő kérdés, hogy mi van az ellenfelemmel? Észre is veszem, látom, hogy ő is megsérült, és a földön van, de lassan kezd magához térni. Majd mond valamit, nem hallom, hogy mit, de hirtelen elkezd átalakulni, elborítja, a fekete és fehér szőr, fülei macskaszerűvé változnak. Ezek szerint még maradt ereje, francba, ebben az állapotban, nem sok esélyem van, de akkor sem hagyhatom magam, nem győzhet le, inkább meghalok, de nem hagyom magam. Közben lassan, a kardom felé nyúlok, érzem, hogy maradt még egy kevés erőm, talán 1 ellentámadásra elég. Az arrancar mond nekem valamit, én közben megszorítom a kardom, és közben hallgatom:
- Ígéretet tettem, egy shinigaminak. Ha olyan lennék, mint a többi arrancar, most földig rombolnám a körzetet, bele értve téged is. Még nem használtam a fő képességem. De nem is fogom. Ez a harc túl sok erőmet nyelte el. Ideje tovább állni.
Ezután felém indul, és amikor ideér, felsegít és nekitámaszt egy fal maradványainak. Én közben végig szorítom a kardom, és próbálom az utolsó csepp lélekerőmet is összeszedni, egy végső Rai ha támadáshoz. Majd az arrancar ismét megszólal:
- Adok valamit, egy emléket. Még találkozunk!
Érzem, hogy valamit a bőrömbe karcol. Ezután meghátrál majd vár egy kicsit. Lassan sikerül a saját lábamra állni. Az ellenfelem, közben mond valamit, és hirtelen, egy fénysugár jelenik meg az eget kettészelve, látom amint az arrancar lassan felemelkedik, majd eltűnik Hueco Mundoban. Eközben én elkezdek felé rohanni, majd a fénysugár előtt, megállok.
- Még nem végeztünk hallod! Ha legközelebb találkozunk, egyikünk meghal! Érted?
Bár a szavaim magabiztosak, az erőm nagyon elfogyott, alig maradt belőle valami, ha ebben az állapotban harcolnék, biztosan meghalnék. Nem adom fel, akkor se adom fel, ha legközelebb találkozom vele, belesütöm a földbe az egyszer biztos, most már ismerem a képességeit. A harcom végül megkaptam, és majdnem itt is hagytam a fogam, úgyhogy lassan elkezdek olyan dolgokra is figyelni, amiket eddig kizártam, végignézem a romokat. Nem hiszem, hogy bárki is megsérült, körülöttünk nem volt már senki és nem hiszem, hogy túl nagy körben kiterjedt volna a támadás. A mindenit, most veszem csak észre, hogy milyen éhes vagyok. Na, nyomás kaját keresni. Közben előszedem a lélek mobilom, természetesen a nagy energia teljesen kiütötte. A fenébe, hogy fogom, én ezt, otthon megmagyarázni?

Tárgy: Re: Yamanaka VS Stark Kedd Márc. 06, 2012 5:01 am

Üdv!

Azt csicseregték a madarak, hogy befejeztétek a harcot. 200 LP és 2000 ryou üti a markotok ezért a küzdelemért. LEZÁROM a küzdőteret.