Egy újabb nap, amit végigszerencsétlenkedhetek! Honnan tudom, hogy megint érdekes és bénasággal teli lesz a napom? Onnan, hogy már az ágyból is kiestem, ami nálam nagyon ritka. Miután vérző orral feltápászkodtam a földről a fürdőbe mentem, hogy lemossam a fejemről azt a sok vért, ami kifolyt az orromból. Mikor megláttam a fejemet a tükörbe azt hittem szívrohamot kapok! O.o Az arcom hulla fehér volt kivéve az orrom alatti részt, mert a fullba vörös volt hála a vérnek. Remegő kézzel megnyitottam a csapot és lemostam az arcomról a vért majd elindultam a konyhának nevezett, szekrénynagyságú helység felé. Nagy lendülettel nyitottam ki a hűtő ajtaját, mert abban reménykedtem, hogy találok valami ehetőt, de nagyon nagyot tévedtem. Csak egy penészes szendvics volt a hűtőben, amit nem nagyon akartam megenni. Elhúzott szájjal főztem le magamnak egy kávét. De még mielőtt lefőtt volna sikeresen lerántottam a sütőről, aminek következtében a forró víz ellepte a padlót. Mivel én mezítláb voltam nagyon megszívtam. Hideg vízzet eresztettem mind a két lábamra majd lassan, de biztosan elindultam a ruhásszekrényemhez, hogy keressek valami ruhát. Igen kimozdulok, mert éhes vagyok, és itthon semmi sincs, mint már tudjátok. Kisebb küzdelem után magamra rángattam egy fekete farmert, egy világoskék pólót és egy szép lila pulóvert. Miután a cipőmet is felvettem nagy lendülettel indultam el az ajtó felé. Már nyitottam volna az ajtót mikor eszembe jutott, hogy a hajam úgy néz ki, mint egy madárfészek ezért két nagy lépéssel a fürdőben teremtem. Nem tévedtem. A hajam tényleg olyan volt, mint egy madárfészek és ez azt jelentette, hogy jó sokáig fogok szöszölni vele. Már a tököm tele volt mindennel mikor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egyszerűen csak megmosnám a hajamat?! Megnyitottam a csapot és aládugtam a fejemet. Nem volt kedvem meleg vizet is engedni, mert akkor az lett volna a vége, hogy leégetem a fejemet is, de így most sikeresen lefagyasztottam. Miután sikeresen megszárítottam vidáman indultam el az ajtó felé. Mikor megfogtam a kilincset gyorsan végiggondoltam a dolgokat, hogy kell e még valamit csinálnom, de semmi se jutott eszembe ezért elindultam körbenézni, hátha találok egy olyan emberkét, akit sikerül lehúznom. Már egy ideje haladtam előre mikor úgy döntöttem, hogy nem keresek egy emberkét, se mert úgy se fogok találni. Sajnos saját pénzből kell fizetnem a saját kajámat. :/ Na, nem baj majd legközelebb biztos találok valakit, akit sikerül lehúznom. Megérkeztem egy nem igazán felkapott büféhez ahol rendeltem magamnak egy szendvicset és egy bögre teát. Ahogy vártam a tea nem volt az igazi. A teafű ott úszkált benne meg minden, de most ez is megfelel. Miután végeztem a reggelimmel egy halk büfögéssel jeleztem, hogy jóllaktam. Sajnos nem volt elég halk a büfikém és ezért páran rám szóltak, hogy milyen bunkó vagyok meg satöbbi. Hát istenem… kit tágasabb. Nekem ne magyarázzák meg. Biztos, hogy ők is szoktak büfögni társaságban! Ha meg nem akkor 100%, hogy nem emberek. o.o
Nagy léptekkel indultam vissza az osztagomba, hogy megtudakoljam, van e valami küldetés ahova elmehetek. Nagyon rég voltam már éles bevetésen. Mondjuk nem is baj, hogy rég voltam. Legalább sikerült kipihennem a harcokat meg a futkorászást meg stuff. Már majdnem megérkeztem mikor véletlen belementem egy lányba.
-ÓÓ.. nagyon sajnálom nem vettelek észre, de ha már itt tartunk. Shiro Sakada vagyok a 8. osztag egyik tisztje. Lenne kedved egy röpke kis edzéshez?- használtam ki az alkalmat. Eddig egy kezemen is meg tudom számolni, hogy hány edzésem is volt. Sajnos nem vagyok az a harcos típus. Igaz, hogy voltam a 11. osztagban is, de az mellékes!