Egy újabb reggel és újabb másnaposság. Tudtam én, hogy nem kellett volna annyit innom azon a fránya bulin. De ha már ivós buli nem hagyhatom ki az ivást! Nagy nehezen, kicsit émelyegve kászálódtam ki az ágyamból és indultam el a fürdőszoba felé, hogy egy frissítő zuhanyt vegyek. Még mielőtt azonban elkezdhettem volna a fürdést ki kellett ürítenem a gyomromat. Hát igen ezzel jár, ha valaki nem nagyon bírja a piát. :/
Miután megtöröltem az arcomat egy nagy adag wc papírba levetettem a kicsit szakadt ruháimat majd elkezdtem a fürdést. A víz kellemesen meleg volt. A fejem fölé tartottam és csak engedtem rá. A fejfájásom és az émelygésem elmúlt. Miután végeztem a fürdéssel kiléptem a zuhanytálcából és magam köré tekertem kedvenc törülközőmet és elindultam kifelé, hogy felöltözzek. Most nem az arrancar egyenruhámat akartam felvenni. Még a múlthéten vettem egy tök faja kis farmert megy egy póló és azt akartam felvenni mikor valaki kopogott az ajtómon. Kicsit mérgesen, de kinyitottam az ajtót. Egy másik arrancar volt az és valami üzenetet adott át, amiben az állt, hogy át kell mennem Karakurába. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem ennek a dolognak. Még mielőtt az arrancar arrébb állhatott volna úgy, ahogy volt a pofájába basztam az ajtót. Hallottam, hogy az arcába csapódik, hogy eldől és azt is hallottam, ahogy jajgat. Nem érdekelt. Nagy léptekkel mentem a szekrényemhez, hogy kikapjam azt az undorító arrancar egyenruhát. Nagy undorral magamra rángattam majd a fegyveremet a hátamra kötöttem.
Már indultam volna mikor eszembe jutott, hogy a hajam most úgy néz ki, mint egy madárfészek. Kicsit trappolva beszabadultam a fürdőbe, hogy gyorsan csináljak valamit a hajammal. Kifésültem majd elöl kivasaltam, míg hátul lófarokba fogtam. Nem érdekelt, hogy hogyan nézek ki. Miután megvolt a hajam-elindultam az ajtó felé. Megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Még mielőtt becsukhattam volna magam mögött körbenéztem, hogy nehogy valamit itt hagyjak. Miután megbizonyosodtam róla, hogy minden szükséges tárgy nálam van becsuktam az ajtót és elindultam kifelé a sivatagba. Mint mindig most is gatyarohasztó hőség volt. Mondanom se kell, hogy ez mennyire tetszett a hajamnak. Ahogy haladtam előre éreztem, hogy izzadok, ami azt jelentette, hogy a hajam nemsokára tönkre megy. Mikor meguntam a sétát hátranéztem és láttam, hogy tulajdonképp még kétszáz méterre se vagy Las Noches falaitól. Na, mindegy. Nyitottam egy gargantat és elindultam Karakure felé.
Karakurában sokkal jobb volt az idő. Ahogy haladtam előre az után megnéztem minden kirakatot és láttam, hogy a hajamnak semmi baja sincs. Kezdtem jobban érezni magam, de még mindig nem értettem, hogy minek kellett idejönnöm. Ahogy haladtam előre próbáltam valami ellenfélnek érzékelni a lélekenergiáját, de semmi. Ekkor már tudtam, hogy jót fogok én itt unatkozni. Vagyis nem mert van elfoglaltság! *>* Előkaptam a fegyveremet és kiszurkáltam pár kocsinak a kerekét. Ott maradtam megnézni, hogy a kocsik tulajdonosa mit szól hozzá. Volt egy kettő, aki kicsit mocskos szájú volt, de volt olyan is, aki tök nyugodtan vette az akadályt. Miután meguntam a röhögést az embereken visszahelyeztem a tokjába a kardomat és haladtam tovább hátha találok valami jó kis ellenfelet.

Már indultam volna tovább, hogy tényleg keressek magamnak egy ellenfelet mikor meghallottam, hogy valaki azt mondta, hogy szánalmas. Eleinte ne tudtam, hogy ki volt az a bátor, de amint körbenéztem megláttam egy shinigamit. Nagy mosoly jelent meg az arcomon. Végre lesz kivel szórakoznom. Miután sikeresen felhúzott az előbbi szövegével előhúztam a fegyveremet és elindultam felé. Nagyon meglepett, hogy egyből előhívta a shikaiát. Ez arra mutatott rá, hogy még kezdő a harcban és fél tőlem. Mondjuk, van is mitől félnie. A kardom hegyét a földön húztam, hogy adjon egy kis nyikorgó hangot, amitől az embernek kettéáll a füle.
-Hmm.. úgy látom te még kezdő vagy. Tudod nem egyből a harc elején kel bevetni a csodafegyvert. :/- mondtam majd ellőttem felé két barat majd egy sonidoval mögé kerültem. Mosolyom még nagyobb lett. Ha akartam volna egyből meölhettem volna, de ne tettem. A kardom másik oldalát húztam végig a hátán.
-Jó lassú vagy.- mondtam lenézően majd jó távolra sonidoztam.

Miután végighúztam kardomat a hátán reménykedtem abban, hogy megijedt és feladja, de sajnos ez a gyerek túl hülye. Mindenképp meg akar halni. Ilyet is ritkán látni. Mondjuk eddig nem sok harcom volt, de abból a pár küzdelemből is szereztem tapasztalatot. Például azt is megtanultam, hogy nem a legjobb húzás, ha valaki egyből a harc elején megmutatja a csodafegyverét. Nálam is volt már ilyen és meg kell hagyni csúnyán elvertek. Mondjuk az teljesen más tészta volt, mert akkor egy Espada ellen küzdöttem ez meg csak egy szerencsétlen kis Shinigami aki azt se tudja mit csinál vallójában. Miután rám lőtt egy Byakurait tudtam, hogy tényleg kezdő. Főleg ha ilyen távolságból akar eltalálni. :/ Egy Sonido segítségével elkerültem a támadását. A kidou egy házat rombolt szét. Remélem, jól el elverik a kezecskéjét, ha én véletlenül nem ölném meg.
Már léptem volna elő mikor megjelent és a kardjával kezdett el hadonászni előttem. Csak röhögve hárítottam mikor leszorított. Mondanom se kell, hogy mennyire meglepett ez a lépése. Eddig azt hittem, hogy semmit se tud, de most bebizonyította, hogy azért sikerült az akadémián néhány dolgot beleverni a fejébe. Mondott valami érdekes technika nevet, ami valószínűleg a kardjának egyik támadása lehetett. Tudtam, hogy ennek így nem lesz jó vége, de nem tudok mit tenni leszorított. A támadása célba ért. Hála a hierromnak nem sérültem meg komolyan. Amint feltápászkodtam a földről láttam, hogy ismét használja a technikáját. Nem is egyszer! Istenem ez a gyerek nem engem akar kiirtani, hanem az emberiséget. Mondjuk nekik úgyis mindegy. Egyszer úgyis meghalnak. Miután sikeresen kikerültem az elsőt mondanom se kell, hogy mennyire meglepett a második lövedéke. Ez telibe kapta a bal kezemet. Súlyos égési sérüléseket szereztem. A fájdalom iszonyatos volt, de tudtam, hogy most az ellenfelemmel kéne foglalkoznom. Mg szerencse, hogy jobb kezes vagyok. Megmarkoltam a kardomat majd azt előrenyújtva megszólaltam.
- Mostrar el resultado de la ira destructiva Ángel Caído.- oldottam fel az erőmet. Nagy porfelhő keletkezett majd mikor eltűnt megjelentem én ressurecion alakba. Szárnyaimmal elkezdtem csattogni, hogy azért lássa most mekkora előnyre tettem szert. A szárnyaknak köszönhetően ki tudom kerülni a támadásainak ötven százalékát.
-Jobb ha most feladod. Ha nem tennéd meg kell, hogy öljelek. Aki eddig látta ezt az alakomat sose panaszkodott.- mondtam neki majd felrepültem a magasba. Lehet, hogy egy kicsit hazudtam neki, mert Sierra ellen nem sokra mentem, de az mégis csak egy ellenfél és nem akármilyen. Egy Espada ellen harcoltam és most mégis itt vagyok és felkészültem arra, hogy végezzek ezzel a mitugrász kis nyomorékkal.

Sátáni kacajban törtem ki mikor felmértem a helyzetet és láttam, hogy nekem sokkal több esélyem van a nyerésre. Lehetett látni, hogy nekem sokkal több tapasztalatom van harctéren, mint ennek a kis szutykosnak. Nem is értem, hogy gondolta azt, hogy csak úgy ki áll ellenem harcolni. Szerintem ez még azt se tudja pontosan, hogy mit is tud… Miután meguntam a röhögést hallottam, hogy azt mondta, hogy röhögnie kell. Komolyan mondom, hogy ezzel a gyerekkel valami nincs rendben. Még akkor is győztesnek hiszi magát mikor nem is az. Szárnycsapások közt néztem le rá és vártam a reakcióját. Pár perc csönd után elmondta, hogy nem hajlandó feladni. Ez nekem csak jobb, mert lenne még egy strigulám a falon… Miután láttam rajta, hogy tényleg nem fogja feladni feljebb mentem, hogy még nagyobb biztonságba legyek. Miután láttam, hogy megint rám lő, egy olyan vörös izét egy perce megáll a lélegzetem ugyanis ez most sokkal erősebb volt, mint a többi. Éppen hogy arrébb tudtam repülni. Az egyik szárnyamat telibe találta. Csontig leégett róla minden. Iszonyatosan fájt, de most csak az a lényeg, hogy megöljem.
- Un golpe demoledor - mondtam elhaló hangon. A szárnyaim befeketedtek majd ellőttem a lélekenergia hullámokat. Miután már félúton volt deaktiváltam a ressumat majd a kardommal a kezemben, enyhén dülöngélve elindultam felé. Persze nem mentem gyorsan, hogyha kikerülné, a támadásomat nehogy egyből megtámadjon. A nagy porfelhő nem nagyon akart eltűnni ezért jött egy olyan ötletem, hogy elbújok valahová és majd kiderül, hogy mi a helyzet. Ha nálam gyengébb, akkor most lebénulva fekszik a földön arra várva, hogy megöljem. Nem nagyon hiszem, hogy ez a tökkel ütött nálam erősebb lenne. Mert ha tényleg erősebb lenne, mint én akkor már rég halott lennék. Nagy nehezen találtam egy tuti ki búvóhelyet. Egy jó nagy fémkukába másztam be. Nagy nehezen elhelyezkedtem és elkezdtem azon gondolkozni, hogy ha sikeresen lebénult, akkor hogyan is csináljam ki. Lehet, hogy az lesz a legjobb megoldás, hogy ha megkínzom és csak azután ölöm meg. :/ Még sokáig gondolkoztam azon, hogy milyen módszer is kéne ellene mikor eszembe jutott, hogy ha tényleg meg akarnám kínozni, akkor ahhoz sót is kéne szerezni. A sebeket beszórni sóval! *>*

A kukában iszonyatosan büdös volt így arra a következtetésre jutottam, hogy keresek magamnak valami új búvóhelyet ahol nincs büdös. Kinyitottam a kuka tetejét és szétnéztem, hogy mi is a helyzet. Ellenfelem a földön feküdt és eszméletlen volt. Ez meglepett, hiszen a képességem csak lebénítja, nem csinál vele semmit se. Megvártam, míg felül aztán egy jól időzített sonidoval eltűnte a kukából. Természetesen figyeltem arra is, hogy visszafogjam a lélekenergiámat, hogy nehogy észrevegyen. Hosszas keresgélés után találtam egy nyitott ablakot. Bemásztam és körbenéztem, hogy az a nyamvadt shinigami követett e. Szerencsére nem követett és szerencsére pont láttam, hogy mit is csinál. Pár per múlva láttam, hogy megmozdul. Felült és megpróbálta megmozdítani a bal kezét, de az nem akart engedelmeskedni, vagyis nem mozdult. Ez azt jelentette, hogy a technikám csak a bal kezére hatott ki és ez azt is jelentette, hogy nem volt gyengébb nálam. Ezek szerinte nekem csak több tapasztalatom van, mint ennek a szerencsétlen flótásnak. Sajnos egyből észrevette, hogy elbújtam és ez nagy baj volt számomra. :/ Vagyis nem annyira nagy baj volt ugyanis azt még nem tudta, hogy hol vagyok. Pár perc múlva mondott valami képessége nevet, ami következtében rengeteg kis piros lángocska jelent meg. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem ennek a képességnek. Biztos, hogy tud valami nagyon űberpowa cuccost, amivel le tudna győzni, de azt nem hagyhatom, hogy ez a töketlen nyerjen ellenem! Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy kamikaze akcióba kezdet és megpróbálom úgy megölni. Amint lenéztem láttam, hogy valami nincs rendjén ugyanis eltűnt. Egy kicsit megijedtem, ugyanis ha most így védtelenül megtalál, akkor nekem végem. Miután körbenéztem é s láttam, hogy sehol sincs kimásztam az ablakon és a lélekenergiámat visszafogva indultam el megkeresni. Még mielőtt megmutattam volna azért magamat megpróbáltam érzékelni a lélekenergiáját. Sajnos nem nagyon volt ez az erősségem és ez most nagyon nagy baj. Miután lenéztem a földre elborzadva láttam, hogy még mindig ott van csak takarásban volt. -.-’ Hallottam, hogy ordibál, hogy bújjak elő, de azért ennyire ő se lehet hülye, hogy majd így vígan előbújok a tuti kis rejtekhelyemről. -.-’ Miután rájött, hogy nem fogok előbújni azt hitte, félek pedig nem így van. Egyszerűen csak azon gondolkozom, hogy azok a lángok mi a francot csinálnak és még azon is gondolkozom, hogy hogyan kéne legyőznöm ezt a szerencsétlent, mert, hogy nem akar meghalni egyhamar az is biztos. Ahogy gondolkozta láttam, hogy pár lángocska közeledik felém. Nagyon örültem neki. Gyorsan cselekedtem. Egy sonidoval a shinigami felé kerültem ahonnan rálőttem három barat majd még egy sonido segítségével háromutcányira tőle elbújtam… Vagyis inkább úgy mondom, hogy leültem pihenni.

Majdnem sikerül elbújnom az elől a kis degenerált faszszopó elől mikor meglátott. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem neki. :/ Mikor megláttam, hogy a kibebaszott kis geci lángjai a fegyveremet vették célba még idegesebb lettem. Felengedtem egy kis lélekenergiát majd ráküldtem a lángokra pár barat amitől ha jól láttam megzavarodtak volna és megálltak, de lehet, hogy csak az én szemem rossz . Miután virult a fejem, hogy a fegyverem épségben maradt láttam, hogy az a gecifejű bekerít a buzis lángjaival. Megint felengedtem egy adag lélekenergiát majd egy sonidoval eltűntem. Mikor visszanéztem láttam, hogy összezárultak a lángok. Még szerencse, hogy hamar észbe kaptam és eljöttem onnan, mert most biztos, hogy ott feküdnék. Már indítottam volna egy barat mikor gyengébbnek éreztem magam. Tudtam, hogy valami nincs rendben azért megnéztem a testem és láttam, hogy egy kis lángnak sikerült felmászni a lábamra. Ekkor minden tisztázódott bennem. Ez a képessége, ha ellenfélre kerül, akkor elszívja a lélelenergiáját így biztosítva a győzelmet.
- A kurva anyádat nem baszod szájba te kis köcsög!- ordítottam majd a kardom segítségével megpróbáltam lekaparni magamról a másfoltra emlékeztető lángocskát. Nagy nehezen sikerült így ismét szabadnak éreztem magam. Tudtam, hogy sima alakban nem vagyok valami erős, de a ressumat már használta és ez a kis geci is megcsapolta a lélekenergiámat, aminek köszönhetően nem biztos, hogy sokéig bírnám a harcot.
Előre tartottam a kardomat majd egy mosoly kíséretében eltűntem. Tudtam, hogy megpróbálja érzékelni majd a lélekenergiámat ezért azt visszafogtam, hogy tökéletesen elrejtőzzek, és majd észrevétlenül tudjak támadni. Nagy nehezen sikerült elbújnom é egy olyan helyre ahonnan tökéletesen beláttam az egész terepet. Azt is láttam, hogy egy kicsit kétségbeesettem keresgél. Arrébb futottam és elkezdtem hangosan röhögni majd egy sonidoval máshova mentem, hogy arra felé induljon, meg míg én a lélekenergiámat ismét visszafogva elrejtőztem. Ha minden jól sikerült és ő maga is odamegy és nem csak a lángok, akkor egy jól irányzott támadással végezhetnék a harcnak. Mondjuk, ha már a lélekenergia hullámaimat is kibírta úgy, hogy csak a bal keze bénult le lehet, hogy többre lesz szükségem, mint egy jól irányzott támadás. Vettem egy nagy levegőt majd ismét egy sonidoval arrébb mente, hogy nagyobb előnyt tudjak magamnak szerezni. Még mielőtt felnézhetett volna, hogy mi is volt a hang, amit hallott már rá is küldtem öt barat én pedig elbújtam. Tudtam, hogy ez nem valami szép és becsületes dolog, hogy így elbújok, de most nem volt kedvem szemtől szemben állni egy ekkora degenerált faszszopóval.