Adora:
- Csupán elválasztottam tőled, hogy ne befolyásolhasd a forrófejű, elhamarkodott döntéseiddel. Lehet hogy 87 éves vagy, de viselkedésed megfelel a külsődnek.
Felel a lány hűvösen a Karasura vonatkozó kérdésedre, ami alapján valószínűsítheted, hogy nincs miért aggódnod, semmi baja. Meglepett arckifejezésedet csupán egy semmitmondó pillantással méltatja, de látszik rajta, hogy tudja, kérdéseket szült benned a "bemutatója", magyarázatot azonban nem fog adni, hacsak hangosan fel nem teszed ezeket. Most azonban Ryoushi megmentése mellett döntöttél, akár szüksége van rá a módosított léleknek, akár nem. Így hát beleveted magad a folyó jéghideg vizébe és alámerülve próbálod megkeresi a fiút, ami korántsem bizonyul egyszerű feladatnak a zavaros vízben, ráadásul az éjjeli fényhiány is nehezíti a dolgod. Egyetlen pozitívumként a tájékozódási képességedet akadályozó injekció hatásának elmúlását tekintheted, hiszen pontosan tudod, hogy hol vagy és merre mész. Percekig kutatsz a test után, akár többször is fel kell jönnöd levegőért, de végül rábukkansz a Ryoushi fejéből szivárgó vérfolt nyomára, és azt követve a gazdáját is megtalálod. Talán nem kis meglepetésedre teljes lelki nyugalommal lebeg a mélységben, úgy tűnik esze ágában sincs felúszni a felszínre, ám amikor téged megpillant, mutatóujjával egyértelmű jelet ad arra, hogy fent kíván veled találkozni és azzal fel is rúgja magát a szabad levegőre.
- Szólnod kellett volna, hogy láttad őt korábban.
Szólal meg semleges hangján, amint te is felbukkansz a víz alól, bár minden bizonnyal ez most szemrehányás volt a fiú részéről. Ugyan megtapogatja a vérző halántékát, de nem különösebben törődik sérülésével, fájdalom sem látszik az arcán, igaz az egyetlen érzelem amit eddig láttál rajta a meglepetés volt, így akár még szenvedhet is. Egy darabig némán bámulja a partot, ha te is odanézel, felfedezheted, hogy a lány nem mozdult el a helyéről, hanem ő is titeket néz.
- Ő az ellenségünk, Chiba-san. Egy shinigamik által támogatott emberi szervezet tagja, meg akarja akadályozni a bosszúnkat Soul Society ellen. Ha nem zavarja semmi, előle nem tudom elrejteni a jelenlétem valamilyen oknál fogva, ezért szükségem van rád, hogy eltereld a figyelmét. Másképp nincs esélyünk. Karasu-sant már valószínűleg a maga oldalára állította, így te vagy az egyetlen, akitől támogatást remélhetek. Hatalmas ereje van, egyetlen mozdulattal is megölhet téged, ha óvatlan vagy, ezért nem hibáztatlak, ha nem akarsz segíteni.
Felel a benned tán felmerülő kérdésekre azok feltevése nélkül is, mintha az ellentéte lenne a parton várakozó ellenfeleteknek. Bár Chiba csupán ember, nemrég látott rúgásának ereje, gyorsasága és az ismeretlen képességek tudata alátámasztják a modsoul szavait, nem kételkedsz benne, hogy a titokzatos hölgy félelmetes ellenfél, és valóban az életedet teheted kockára, ha segítesz a fiúnak. Ő azonban választ várva pillant rád, ezt szavak nélkül is megérted. Akárhogy döntesz, Ryoushi válaszod után a vízbe merül és mindenképp megpróbálja ártalmatlanítani Chibát, rajtad áll, hogy addig mit teszel és hogyan próbálod őt nyerő helyzetbe hozni, ha megpróbálod elterelni a lány figyelmét.

Karasu:
Chiba egészen addig nem figyel rád és a mondandódra, amíg Ayaka neve elhangzik, azonban ekkor tágra nyílt szemekkel fordul feléd, igaz ez az arckifejezés gyorsan eltűnik az arcáról és ismét sztoikus nyugalom lesz úrrá rajta.
- Szóval ezért volt a karodon az a súlyos égési sérülés. Szerencsés vagy, hogy jelenleg nem egy kupac hamuként létezel.
Jegyzi meg, feltehetően azért mert van már tapasztalata a fent említett módosított lélekkel és talán hasonlóan fájdalmas, mint a tied. Mindenesetre valamilyen szinten felkeltetted az érdeklődését, és innentől kezdve megtisztel a figyelmével, akármeddig is tartson hosszas monológod, bár a türelmetlenség első jelei azért már látszanak rajta, mire a végére jutsz.
- Meglepően sokat jártatod a szád feleslegesen. Valóban fennáll a veszélye annak, hogy Adora Luna neked sem fog hinni. A Ryoushi nevű sokkal körmönfontabb, mint az látszik rajta, a társad talán már teljesen a befolyása alá került, talán már nem tud szabadulni a karmai közül. Az is elképzelhető, hogy meg kell ölnöd őt, de ez egy arrancarnak nem szabadna hogy gondot okozzon. Vagy tévedek?
Vigyoroghatsz vagy nevethetsz, úgy tűnik ő nem tartja ennyire viccesnek a helyzetet, sőt, véresen komolyan cseng a hangja. Beszéded egyes elemeit továbbra is ignorálja, te is érzed, hogy csak annyit árul el, amennyit ő akar, talán az is eszedbe juthat, hogy manipulál téged, és csak eszköznek tekint, ami őszintén szólva nem is áll messze az igazságtól. Ugyanakkor az is lehet, hogy csak a számodra feltétlenül szükséges információkat köti az orrodra. Keze legalább visszaalakul emberi formába, így attól nem kell tartanod, hogy egy újabb verést kapsz, mivel elfogadtad őt szövetségesedként, számíthatsz arra, hogy nem fog bántani téged még egyszer. Hacsak el nem árulod őt.
- Tudom, mert tudnom kell, a többi lényegtelen. Harcolni pedig csupán egy lélekkel kell majd, ellene csak egy hasznos tanáccsal tudok szolgálni. Kerüld el őt minél messzebbre. Szükségem lesz a teljes erőmre, így most itt kell hogy hagyjalak. A folyó túloldalán megtalálsz. Ja igen, még valami. Ne hívj Chiba-channak, nem vagyok a barátod.
Fejezi be, majd nemes egyszerűséggel apró vízcseppekké hullik szét, egyedül hagyva téged. Ha a levegőben lévő lélekszemcséket használod, száraz lábbal is átjuthatsz a másik partra, útközben pedig megpillanthatod Adorát és Chibát, akármit is tesznek éppen, sőt ha elég gyors vagy, még oda is érhetsz, mielőtt történik valami visszafordíthatatlan. De sietned kell, nincs sok időd.

Adora, bár látni véled Ryoushit Chibával szemben, ez az állapot csupán addig tart, amíg hozzá nem fogsz a kérdezősködéshez. Ekkor ugyanis elveszted szem-, és minden más érzékszerved elől, így egészen biztos lehetsz benne, hogy a képességét használja. A lány sem rád figyel, legalábbis a tekintetével láthatóan keres (vagy követ?) valamit, illetve inkább valakit.
- Ahogy képes vagyok a hangomat nagy távolságból közvetíteni feléd, úgy hallom meg a szavaidat messziről, ha te beszélsz. Tervetek számomra nyitott könyv, fondorlatos megoldásod pedig még működhetett is volna.
Válaszának utolsó mondatából valószínűsítheted, hogy ettől függetlenül értette, amit mondtál, de nem azt a reakciót kapod, amit vársz. Talán bevillan az utolsó mondatod, amit a módosított léleknek mondtál a vízben, és most az a pár szó kever téged bajba, hiszen Chiba előrelendül és reagálni sincs időd, annyira gyorsan lép melléd, hogy öklét a gyomrodba mélyessze. Még észleled a látóteredbe kerülő Ryoushit, aki csupán egy pillanattal késett le arról, hogy kardjával ismét keresztülszúrja a lányt, de ezután már csak a kínzó fájdalmat és a szádba kerülő vér ízét érzed ahogy elemelkedsz a talajtól és nagy erővel a töltésnek repülsz. Kérdéseidre végül a választ - legalábbis a lényegi részét - az éppen ekkor befutó Karasu adja meg számodra, bár kétséges, hogy jelenlegi állapotodban mennyit fogsz fel belőle, hiszen mozdulni is alig tudsz. Márpedig valami azt súgja, hogy a rejtélyes alak még kíméletes is volt veled és csak a forgalomból akart kivonni, hiszen ha nem is szándékosan, de így is lekötötted a figyelmét, pont ahogy a fiú akarta.
Karasu, néhány másodperccel elkésel így tehetetlenül nézed végig, ahogy Chiba követhetetlen sebességgel vágja hasba Adorát, miközben ugyanazzal a mozdulattal egyben elkerüli Ryoushi pengéjét is. Az esper egy bocsánatkérő pillantást lövell feléd, mielőtt megidéz egy íjat a kezébe, és robbanó tűznyilakkal záporozza meg segítségével a kék hajú fiút, aki kénytelen menekülőre fogni. Kettejük között egyoldalúnak tűnő harc bontakozik ki, miközben neked lehetőséged van arra, hogy odamenj Adorához és meggyőződhess az állapota felől, amely korántsem rózsás, de néhány perc elteltével össze tudja szedni magát annyira a lány, hogy képes legyen felállni. Figyelmetek pedig ekkor az őrizetlenül hagyott, érintetlen ládára terelődik, melyben a cukorkák leledznek és mely mintha csak arra várna, hogy csináljatok vele valamit és pontot tegyetek ennek a nem túl kellemes napnak a végére.

Szerencsére időben érkezem, kettejük harca még nem kezdődött el, így talán meg is tudom akadályozni, hogy egymás vérét ontsák. Ám amint megszólalok, Ryoushi eltűnik a szemem elől, én pedig monológom végeztével meghökkenve tapasztalom, hogy Chiba szemében láthatólag még mindig ellenség vagyok, nem pedig semleges személy. Fo-fo-fondorlatos megoldás? De hát én csak kérdezősködtem, eszemben sem volt segíteni a fiúnak! Szánalmas emberi lény… és ő képzeli magát okosabbnak nálam? Azt hiszem, korábbi mondata inkább illik rá, mint énrám. Chiba úgy viselkedik, ahogy azt kora megkívánja, egyszerű titokzatoskodással akarván ezt elrejteni. Ch… szánalmas ember, semmivel sem jobb azoknál, akiket eddig megöltem és felfaltam. Azonban még megszólalni sincs időm, hogy tisztázzam a dolgokat, mivel a lány számomra követhetetlen sebességgel fúrja bele bal kezének öklét a gyomromba, hogy aztán én fájdalmas nyikkanás közepette repüljek hátra egy jó pár métert. Mielőtt még szemeim lezárulnának, amolyan reflexként, látom, hogy Ryoushi-san megtámadja a lányt. A fenébe, hiszen én nem ezt akartam! A becsapódást követően egy pillanatig még levegőt sem kapok, ám mikor a hirtelen jött légszomjam elmúlik, kiköpöm a számba összegyűlt vért és felküzdöm magam álló helyzetbe, pont mikor Karasu ideér mellém. Egy pillanatra megfordul a fejemben a gondolat, hogy most azonnal eltűnök innen, társamat is magammal citálva és sorsára hagyom a módosított lelket, de ezt ahogy jött, el is vetem. Nem azért, mert barátomnak tekintem a fiút, hanem mert tisztázni akarom a nevem Chiba előtt, és ugyebár amiben én jó vagyok, hogy csak a saját érdekeimet nézem és senki mással nem foglalkozom. Bár igazából a lány nem érdemli meg, de ez most engem nem érdekel, sőt az sem, hogy mi a véleménye rólam :/ Így végül egy utolsó pillantást vetek a ládára, melyben zsákmányunk lapul és szinte könyörög, hogy elvigyük, majd Karasuhoz fordulok.
- Te csinálj, amit akarsz, nekem van itt még egy kis dolgom. – szólalok meg és nagyon remélem, hogy szavaimból leveszi, azt várom tőle, hogy ne merjen tenni semmit, míg nem szólok neki, csak őrizze a csomagot.
Hiszen nem olyan ostoba ő, mint amilyennek látszik, csak sokan ezt hiszik róla. Jó álca, mit ne mondjak, senki nem gondolná róla, hogy igazából milyen is, először engem is megtévesztett. Ezután a férfira egyetlen pillantást sem vetve indulok meg sonidómmal, hogy közöljem mindkét féllel valós szándékaimat. Bár korábban Karasu magyarázott valamit, amiből valamit fel is fogtam, de csak annyit, hogy gyanakvásom még jobban felébredjen bennem. Ha esetleg a kék hajú fiú méltóztatik megjelenni nekem, egy gyors mozdulattal ragadom meg a fülét, jobb kezemmel, mindezek után pedig Chibáét is, a ballal. Úgy tartom őket, egymással szemben, akár a rossz gyerekeket, akiket éppen számon kér az anyjuk.
- Szóval, tudni akarom, mi folyik itt. Láthatod Chiba, semmi kedvem, hogy segítsek neked, vagy éppen Ryoushinak, hiszen nincs okom rá. Arra viszont kíváncsi vagyok, miért akarsz minket megállítani. Ha nem mondod el szépszerével, akkor viszont kénytelen vagyok nemrég tanult, legújabb kínzási módszereimet bevetni az ügy érdekében, vagy esetleg képességemet kiaknázni. – szólalok meg, miközben tekintetem az egyik félről a másikra ugrál.
Tényleg nincs kedvem már vérengzeni, csak haza akarok menni Las Noches-be, lefeküdni és aludni egy jót, hogy újra körbevegyenek rémisztő, de egyben mégis megnyugtató, ismerős rémképeim, melyek mindig előjönnek ilyenkor. Akár úgy lesz vége a napnak, hogy Hakubó megszerzi a cukorkákat, akár nem, engem nem érdekel, én csak válaszokat akarok, aztán ezek tőlem megölhetik egymást kedvükre, én nyitok egy gargantát és hazasétálok. De most egyelőre kettejük fülének érzékeny pontját nyomom, ami felér a pokol fájdalmaival is, úgyhogy remélem hajlandó lesz valamelyikük megszólalni, mert kivételesen általában elnyomott személyiségem egy része, mely türelmetlen és szadista, feltörni készül és nem szeretném, ha megtapasztalnák, milyen az idegbeteg és őrült Adora, semmi kedvem Karasu bizalmát elveszíteni, mert valószínűleg még őt is megrémíteném cselekedeteimmel, melyek úgymond egy „igazi arrancartól” elvárhatók. Szánalmas, miket gondolnak mostanság a fajtánkról :/ Azt hiszi mindenki, hogy agyatlan állatok vagyunk, pedig fogalmam sincs, honnan veszik az ilyesmit, hiszen vegyük mondjuk Leriat-ot, Eli-t, vagy épp szerény személyemet, egyikünk sem olyan, mint egy kutya, ami parancsra gyilkol. Vagy inkább valami vadállat, ami nem is parancsra, csak úgy általánosságban öldököl. Igen, szeretem, egyenesen imádom, megőrülök érte, mikor a gyönyörű vér, csak még szebbé teszi ruhámat, bőrömet és fegyveremet is. Aizen igazán lecserélhetné vörösre, vagy annak valamelyik árnyalatára az egyenruhát, sokkal szebb lenne, olyan, minta csak a vért hordanánk mezítelen testünk fedőjeként. Ha hazaérünk, beszélek is erről a férfivel, biztos díjazni fogja az ötletet, hiszen nekem mindig csak jó ötleteim vannak.

Adora, Ryoushi mozgását valamilyen furcsa oknál fogva pontosan látod a harcuk alatt, így a válaszokat keresvén a megfelelő időben közéjük is tudsz lépni. A fülön csípésre a reakciójuk nagyon hasonló, mindketten egy hűvös pillantást mérnek rád, mielőtt kiszabadulnak a fogásod alól, mely úgy tűnik nem fájt nekik. A küzdelmet azonban abbahagyták, és így láthatod, hogy mindketten szenvedett már el kisebb sérüléseket. A fiún zúzódások és égési sebek, a lányon kard által okozott vágások tetszelegnek, de egyikük sem szenved tőlük, legalábbis látványosan nem.
- Ahogy számítottunk rá, használhatatlanok és megbízhatatlanok vagytok. Rossz volt a meglátásom, egyáltalán nem vagy különleges. Végtére is, ti lidércek még a shinigamiknál is rosszabbak vagytok. Csupán egy nyűg vagy, aki most az utamban áll.
Töri össze Ryoushi csupán ezzel a néhány szóval a köztetek kialakult barátság hamis illúzióját, és ugyan talán már sejtetted, de most már egészen biztos lehetsz benne, hogy a modsoul valóban csak kihasznált, ahogy Chiba állította. Éppen a lányra nézel, így látod a pillanatnyi aggodalmát, amikor váratlanul hatalmas lélekenergia nyomását érzed a vállaidon. Kétség sem fér hozzá, hogy a forrása Hakubo csatlósa, de tenni semmit sem tudsz. Képtelen vagy mozogni, sőt, arra is képtelen vagy, hogy egyáltalán állva maradj. Tehetetlenül zuhansz térdre, Ryoushi katanájának pengéje pedig esésed közben végigszántja a mellkasod, mély barázdát hagyva a testedben. Az emberlány az, aki megment téged a halál torkából azzal, hogy az utolsó pillanatban félrelök, így legalább nem szelnek téged ketté. Sérülésed viszont így is súlyos, nehezen kapsz levegőt és az ájulás kerülget a fájdalomtól. Jobban tetted volna, ha inkább hallgatsz az első gondolatodra és egyszerűen itt hagyod a társaságot. Most már képtelen vagy ezt megtenni a saját lábadon.
Karasu, a félelmetesen erős reiatsu-hullámot te is megérzed, bár így néhány méterre az eseményektől már nem olyan erős a hatása, így legalább mozogni tudsz, ha nem is túl gyorsan. Arra esélyed sincs, hogy közbelépj, túl messze vagy és túlságosan elvonta a figyelmed a láda nézegetése és az ázott cigaretta élvezete, de így is premier plánban nézheted végig Adora elhullását és az ezt követő eseményeket. Mozgásszabadságod viszont csak odáig tart, amíg Chiba is szabadon ereszti a lélekenergiáját, kettejük együttes reiatsuja már téged is odaszögez a ládához a távolság ellenére. Mintha két espada harcolna teljes erővel, sőt, talán még annál is több energia szabadult el. Így nem tudsz meggyőződni róla, hogy partnered egyáltalán él-e még, hiszen ő mozdulatlanul fekszik a földön. Az újonnan fellángoló harc azonban nem tart sokáig a két félelmetes ellenfél között, az esper egy rúgással a töltésbe küldi a módosított lelket, jókora kráter és porfelhőt kreálva a talajba, majd azonnal utána iramodik, és egy lángoló tűzpallossal átszúrja a fiú testét, aki eszméletlenül rogyik össze.
- Bolond lány a barátod, Karasu-san...
Szólal meg Chiba halkan, és bár immár több tíz méter választ el titeket egymástól, mégis tisztán érted a szavait, ahogy korábban is. Az események elcsendesedése végre lehetőséget ad neked, hogy odafuss a földön fekvő Adorához, és a lány is lassan odasétál, hogy szemügyre vegye a sebesült arrancart. Adora, bár a látásod már homályos és a kívülről beszűrődő zajok egyre nagyobb kakofóniát okoznak a fejedben, a következő szavakat mégis tisztán hallod és megérted.
- Több évtizeddel ezelőtt létezett egy Lándzsahegy nevű projekt Soul Societyben. A lényege az volt, hogy halottakba speciális módosított lelkeket tettek, így könnyen feláldozható katonákat kaptak, akik a shinigamik életének veszélyeztetése nélkül harcolhattak a fajtátok ellen. A programot aztán leállították, mivel etikátlannak vélték a módszert. Azonban a projekt egyik vezető tudósát nem hagyta nyugodni a döntés és úgy határozott, hogy a feljebbvalói ellen fordul. Zseniális elme volt, ám mentálisan labilis, ezzel pedig alkalmat adott arra, hogy közveszélyes elemnek nyilvánítsák és félretegyék az útból. Ám ő annál okosabb volt, hogy hagyja magát elfogni, így megszökött, a zsebében számtalan modsoullal és azzal a céllal, hogy ő egyedül meg fogja valósítani a Lándzsahegy projektet, egymaga lép Soul Society helyébe, aztán elsöprő offenzívát indít Hueco Mundo ellen is. Felvette a Hakubo álnevet, és itt Karakurában kezdett el dolgozni, a munkájának gyümölcse pedig mostanra érett be. Én nyolc hónapja találkoztam először a módosított lelkeivel, akkor az életemre törtek. Gazdatestet keresett a legújabb cukorkájának, de kudarcot vallott. Némi kutatás után pedig tudomásomra jutott az, amit most elmondtam nektek. Ha végrehajtja a tervét, fel fog borulni a lélekvilág egyensúlya, csupán ezért avatkoztam közbe. Számomra nem jelent semmit a shinigamik és az arrancarok közti háború, része a körforgásnak. Menjetek haza és felejtsétek el, ami történt ma veletek. Ne üssétek bele az orrotokat még jobban se ti, se az espadáitok. Las Noches serege túl gyenge ahhoz, hogy ezek ellen a teremtmények ellen felvegye a versenyt. Aizen Sousuke pedig hamarosan úgy is el fog bukni.
Zárja le a hosszú monológot, meglegyinti a haját, majd szó nélkül otthagy titeket és egy laza, könnyed mozdulattal megfagyasztja, és milliónyi apró, csillámszerű darabra robbantja széjjel a lélekcukorkákat tartalmazó ládákat, bámulatos fényjelenséggel tarkítva a sötét éjszakát. Ezt követően szó szerint felszívódik, ti pedig ott maradtok egy eszméletlen és négy halott shinigamival, illetve egy ismeretlen sorsú módosított lélekkel. Karasu, neked már csak annyi a dolgod, hogy minél gyorsabban felnyalábold a kezeidben végül elájuló Adorát, nyiss egy gargantát, és minél gyorsabban visszatérj Hueco Mundóba, hogy gyógyítóitok megmenthessék a súlyosan sérült arrancart.

Érdekes módon a fiú most nem rejti el előlem jelenlétét, így sokkal könnyebben tudok őket megragadni. Válaszokat akarok és ők adni is fognak, mert ha nem, bármennyire is kedvelem Ryoushit, kénytelen leszek keményebb eszközöket bevetni. Azonban úgy látszik, nem ellenkeznek, legalább egy időre leálltak. Nem is volt olyan egyoldalú a harc, mint látom, mindkettőjükön találhatók a másik által okozott sebek. Ha a hideg tekintettel tudnának fagyasztani, én már rég jégkocka lennék, ahogy elnézem. Tudok, idegesítő az állandó kíváncsiságom, de én ilyen vagyok, aki naponta találkozik velem, már megszokhatta. Újabb kikupálandó szépséghiba a személyiségemben, mely csak legyengít, fantasztikus :/ Szó nélkül csusszannak ki szorításomból, én pedig visszahúzom két kezemet, mikor a kék hajú fiú megszólal. Szavai mély sebet hagynak lelkemben, én pedig döbbenten, összetörten bámulok rá, szemeim pedig hitetlenkedést sugároznak. Szinte várom, hogy egyszer csak elkezdjen nevetni és azt mondja, egy rossz vicc volt az egész, ám ez nem következik be. Nem lévén más támaszpontom, Chiba tekintetében kapaszkodom, hátha segít nekem feldolgozni ezt az egészet, elhitetni velem, hogy nem igaz, amit Ryoushi mondott. Azonban az ő lélektükreiben csak aggodalmat látok, melyet egészen addig nem tudok minek betudni, míg meg nem érzem a hirtelen felszabaduló tetemes mennyiségű lélekenergiát, mely térdre kényszerít. Érzem, ahogy a fiú katanája felszántja a testem. Csukott szemmel várom, hogy teljesen kettészelve legyen vége ennek az egész szenvedésnek, hadd szabaduljak meg tőle! Azonban a megváltó halál csak nem jön, én pedig érzem, ahogy valami testemnek ütődik és az utolsó pillanatban ellök a kard útjából. Tehetetlenül zuhanok a földre nem sokkal messzebb. Mozdulni képtelen vagyok, a fájdalom égeti minden idegszálam és látom, hogy még a csillagok is el-el mosódnak. Minden egyes levegővétel erőfeszítésembe kerül, csoda hogy egyáltalán eszméletemnél vagyok. Nem értem, miért mentett meg Chiba, hiszen ő ember, én pedig arrancar vagyok. Nyűg… egy használhatatlan, gyenge kis senki… Eli-samanak sem voltam jó fraccionja, nem tudtam véghez vinni a küldetést, eltántorodtam célomtól. Ennél még az is jobb lenne, ha a fiú teljes egészemben két egyenlő részre vágott volna. Nem kéne szenvednem tovább… milyen jó is lenne meghalni. Ebbe még sosem gondoltam bele. Ha valaki halott, nincs gond, nincs felelősség, nincs semmi. Jó lehet halottnak lenni. Már ha az ember nem támad fel újra :/ Vagy hollow vagy lélek, ki hogy nevezi, mind egyre megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha egyszerűen elviszem Hakubónak a lélekcukorkákat és kettejüket pedig hagyom, had öljék meg egymást. De mégis, Chiba szavai hallatán kétség férkőzött a szívembe, ő felnyitotta a szemem és eloszlatta azt az ügyesen felépített illúziót, melynek segítségével Ryoushi oly könnyen és nagy gonddal behálózott és az orromnál fogva vezetett. És most csak így eldobott… ha tudnék, zokognék, de nincs hozzá elég levegőm. Ennek ellenére mégis kicsordul egy-egy könnycsepp a szememből és sósan, maróan végigfolyik az arcomon. Ahogy a levegő lassan, sípolva be, majd kiáramlik a tüdőmből, csak fülemre hagyatkozhatok, lévén a fejemet sem tudom elfordítani, hogy megnézhessem, mi történik. Kiszolgáltatottan fekszem a füvön, az egymásba folyó csillagokat bámulom és próbálom kiszűrni a zajokból, vajon mi történhet. Puffanás… csak tudnám, hogy ez Chiba volt vagy a modsoul. Léptek… legalábbis, ha jól hallom. Karasu egyszer csak megjelenik felettem, én pedig elkínzottan mosolyt erőltetek vértől mocskos arcomra. A fiú egész végig csak felhasznált. Én, a Bábmester lettem az ostoba báb, mely mindent megtesz, amit a gazdája kíván. Tőrbe csalt, én pedig hittem neki… átvert és kihasznált. Ostoba voltam és naiv, de legalább úgy halhatok meg, hogy végül mégis ellenszegültem neki. Boldogan és büszkén fogom itt hagyni eme szánalmas világot és minden lakóját. Remélem Karasu meg tud bocsájtani nekem ezért, úgy látszik, rá kell hagynom, megölje testvéremet. Nem baj, biztosan megteszi majd, aztán élhet szabadon, az én parancsaim nélkül. Pillanatokon belül azonban meglátom az emberlányt is fölém magasodva. Ezek szerint ő győzött. Reméltem. Hallom, ahogy beszélni kezd, elmondani a választ arra, amit még korábban kérdeztem. Oly’ tisztán és érthetően hallom a hangját, mint küldetésünk másik két alkalmával is. Azonban beszéde most sokkal érthetőbb, nem rébuszokban közli, amit mondani akar. Egy haldoklónak úgysincs ereje az olyat már kibogozni… meg ideje se :/ Ahogy tőlem telik, olyan figyelmesen hallgatom végig a lány mondandóját és magamban megfogadom, hogy valóban nem bolygatom többet az ügyet… már nem mintha alkalmam nyílna rá. Mielőtt azonban elmenne, nagy nehezen beszédre bírom kiszáradt számat és ha még azt nem is vagyok képe elmondani, amit érzek, két szót még ki tudok préselni magamból az esper után szólva.
- Köszönöm, Chiba-san. – motyogom alig érthetően, de biztos vagyok benne, hogy a lány meghallotta, amit mondtam.
Tekintetem újra társamra emelem, s újfent halványan elmosolyodom. Ez a férfi olyan dolgokat tud kihozni belőlem, mint soha senki. Jól meg lesz nélkülem is. Nagy nehezen kinyújtom remegő jobb karom és megérintem az arcát.
- Ne vagyok ostoba báb. – mondom neki, majd fáradtan lehunyom szemeimet, ahogy lehajol értem és mély, álomtalan sötétségbe merülök.