Ha lennének kis madárkák a hideg sivatag közepén, most tuti tele lenne velük és a csiripelésükkel az egész Las Noches, így viszont legfeljebb a madárresus arrancarok terjesztik a pletykát, miszerint Aizen-sama kifeküdt a samponhiánytól. De egyet se félj, Mi Urunk, ki vagy a trón tetején, illetve most inkább a szobája sarkában, én megmentelek! Én vagyok az egyetlen, aki át tudom érezni ennek a problémának az igazi jelentőségét, hisz' mindig is nagyon fontosnak tartottam a megfelelő hajápolást. Én is speciális sampont használok, hogy frizurám mindig ugyanolyan szépen csillogjon, csak az enyémre az van írva, hogy 'ezüstszínű sörényre' szal Aizen-samának nem jó, max Ginnek T_T Így hát kardomat oldalamra kötöttem, zsebeimbe és övtáskámba különböző, gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb tűzijáték-kellékeket töltöttem, majd bátorságtól feszítő mellkassal, reszketve lopakodtam végig a gyűlésterem felé vezető folyosókon, legalábbis azon a részén, ahol a fantáziadús, Kerámiator névre hallgató lakhely is volt. Szokatlanul csendes volt odabenn, Carl talán most éppen Erasnál lébecol és remélhetőleg egymást trancsírozzák széjjel nagy boldogságukban. Most, hogy espada lettem, már legalább tudom, hogy erősebb vagyok náluk, de ez továbbra se jelenti azt, hogy le is tudom őket verni, csak azt hogy az én oddsom a nagyobb a sikerre. Ez pedig számomra tökéletesen elég volt ahhoz, hogy továbbra is elkerüljem a két buggyant eszementet. Nem sokkal később már a gyűlésterem méretéhez képest pehelykönnyű ajtaja előtt toporogtam. Bentről a dzsungel hangjai szűrődtek ki, úgy mint a láncfűrészek zaja, a dőlő fák ropogása és a menekülő állatok jajveszékelése. Legalábbis tök poén lett volna, ha ezeket hallom, de csak duruzsolás ütötte meg a fülemet. Kihúztam magam, és önbizalomtól telve masíroztam be, csillogó-villogó hajam és daliás alakom bizonyára magához vonzza az összes tekintetet a teremben. Csodálattal teli tekintetek helyett azonban semmit sem kaptam! SEMMIT! Damn y'all! Teljes erőből bevágtam magam mögött az ajtót, hátha így már bagózni fog rám valaki. Na nem szó szerint, de mégis így sült el, miután váratlanul egy nálam jóval magasabb alak tehénkedett rám a cigijével. Igazi wtf arccal fordultam abba az irányba amerre az arrát sejtettem, hogy mégis ki az a bekattant dickhead aki engem használ hamutartónak. Bár a mozdulat közben már beflesseltem egy arcot magam elé, de őszintén bíztam benne hogy nem Mr. Pokolfajzat képét fogom meglátni. De mint mindig, hiú ábrándokat kergetek. Kurvaélet! Legutóbb Erős Vándor, most meg ő.
- Köszi a meghívást, de a fiúk nem érdekelnek... hehehe...
Próbáltam kétségbeesetten lefejteni magamról a csávó karját kényszeredetten heherészve, mielőtt valaki megpislant így minket, de elkéstem vele és nem is tudtam kibújni a szorításából. Itt és most leteszem a kisesküt, hogy ezentúl többet járok kondizni meg elkezdek kokszozni is -.-
- Ööö... helló... Ronny Mellon, a Kilences.
Ráztam kezet Sal... Slan... szal a Szörcsögésnevű espadával még mindig Carllal a nyakamban. Fú, öcsém, egyik-másiknak nagyobb nyelvtörő a neve mint a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, és én már azt se tom kimondani. Wait a minute, most kimondtam Baszki, de cool vagyok Nagy vígságomban már-már azt is elfelejtettem, hogy ki duruzsol már megint a fülembe, nem is tudtam igazán arra figyelni, amit a hajrokonom vakerolt, de tiszta mák, hogy a lényeget azért fogtam.
- Azt... nélkülem is tud, különben is, biztos élvezi hogy szenvedhet amiért nem kerültem még a fűrészei alá. Most gondold el mi lenne vele, ha ettől az élvezettől megfosztanám?
Próbáltam valami ésszerű indokot találni arra, hogy miért ne, de Carlitost ez nem hatotta meg, én pedig inkább feladtam, és hagytam hadd beszéljen amit akar, meg vonszoljon amerre akar, én innentől kezdve ignoráltam. Bíztam benne hogy a gondolatok kielégítik, esetleg el is élvez és akkor békén hagy végre. Esetleg valaki meg is menthetne, de a többi espadától gáz lett volna segítséget kérni, mást meg nem nagyon ismertem, max látásból, Tuti Goblint meg a Szörcsögő rángatta maga után, így ő is kiesett, pedig ő aztán biztos szimpatizálna velem :/ Na mindegy, ahogy ő mondaná, ma kibaszott velem a Karma. Az Emberek Világában se volt éppen hawaii, de a hűvös és a nyomasztóan sötét felhők legalább nem verték ki a biztosítékot, a meleget és a vakító fényt úgyis utálom. Csak ne lenne ez a francos vinnyogás, ami abból a Family Frost-kocsiból jön, és máris heppi lennék, mivel a Pokolfajzat csak leszállt rólam végre és csatlakozott oda, ahová való, a kisiskolás fraccióntársaihoz. Háháhá, lúzer! Miután kellőképpen kiröhögtem magam, már csak azt kellett megoldanom lelki nyugalmamhoz, hogy ne hasítsa szét a fejemet ez a damn voice, szal amíg Szörcsögőék vásárolgattak, szépen odasomfordáltam a kocsihoz, és egy kis darab robbanóanyagot rögzítettem a verda aljára, majd mihelyst eltakarodtak onnan - hisz' nincs kedvem összerúgni a port egy espadával - meggyújtottam a kanócot és iszkoltam, biztonságos távolságból végignézve, ahogy a csilingelő idegbajforrás a sárga, a narancs és a piros mindenféle kúlos árnyalatában játszva hangos robajjal darabokra szakad

Szokásukhoz híven antiszocék ismét kinéznek – mindez azonban annyira izgat, mint egy geekboy egy pompomlányt. Nevezzenek akárminek… Nem izgat. Jelenleg minden problémám nagyobb annál, mintsem az ő kicsinyes kis képzetükkel foglalkozzak. Példának okáért kilencest molesztálja az egyik fracciónom, meg közben Tui is játssza nekem a durcást, amikor ehhez semmi joga sincs. Kértem én a véleményét? Nem! Legyen boldog a fagylaltjával… Meg hogy nem kell a két ördögfiókára vigyáznia.
Mindig is sejtettem, hogy Carllal valami nagyon nem stimmel, de amit most tapasztaltam, az még az én elképzeléseimet is felülmúlja. Pedig tényleg nem néztem volna ki belőle, hogy meleg… persze, semmi bajom a homokosokkal, de hogy pont ő. :/ Bár ha a nevéből indulok ki, valahogy sejthettem volna, hogy a Heller csak valami művésznév egy melegbárból. A Carlról nem is beszélve. Csóri… :/ Bár ő legalább biztosan meg tudja védeni magát, egyesekkel ellentétben… Lehet, titkon élvezi is ezt a samponozást, hisz egyrészt bennem él a sztereotípia a buzikról meg a samponokról meg a szappanokról meg a balzsamokról meg az egyéb szépészeti szerekről, amiknek a nevüket nem tudom felidézni, mert nem szokásom sminkelni magam (minek? A harcban úgyis csak lekopik és elmaszatolódik), másrészt pedig baszogatgatja a Dinnye nevű, friss espadát, akiről amúgy még tényleg nem tudok valami sokat. Amúgy szimpatikus feje van, bár kicsit azért betoji alaknak tűnik. Lehet, elhívom küldi után egy sörre, talán értékelné. Bár hogy csórikám is megverte a természet ezekkel a kurta lábakkal… Eddig se kellett megerőltetnem magam, ha magasnak akartam kinézni, de a másfél méteres törpe mellett már kifejezetten óriásnak tűnök. Hát nem remek?
Nem nagyon értem Carl kiakadásának miértjét; ez nem egy halloween shop, és nem vagyunk a Roxmortsban vagy miben (nem, nem szokásom gyerekmeséket olvasgatni). Persze, hogy nem kap vér ízű fagylaltot… Érik számára elég erősen egy szép kis beutaló a pszichiátriára. De legalább egy csomag stresszlabda. Lehet, azt kap majd karácsonyra…
Így esett, hogy tyúkanyó heveny fészpalmolással, maga által alkotott kis családja nyomában lép be arra a bizonyos gyártelepre, ahol azokat a hacukákat kell magamra vennem, amit a helyi munkások is viselnek. Lélekenergia elemző képességem természetesen kitűnő, hisz miért ne lenne az? Mégis csak rólam van szó… Az idegen reiatsuk tömkelegét még sem tudom sehova se behatárolni, hisz módosított lelkekkel ezelőtt sosem volt még dolgom. Viszonyítási alap híján pedig oda az előnyöm, miszerint megtudhatom, kik vagy mik őrzik annyira ezt a gyártelepet. Mert az igenis, nem stimmel, hogy szó nélkül nyitják ki nekünk a kaput, és az sem, hogy ilyen emberhez ugyan hasonló, elemeiben mégis teljesen eltérő reiatsut érezni mindenhonnan. Már-már azt is képes lennék elhinni, hogy ezek akár árthatnak nekünk. Ami természetesen nem fordulhat elő. Még hogy néhány mezei munkás felvegye a harcot velünk, espadákkal? Ugyan már, ne nevettessetek…
Megragadom az alkalmat, hogy hálát adjak Carlnak… amiért ennyi esze sincs. Leszarom, hogy nem szereti, ha megérintik, ekkora hülye azért akkor sem lehet! Ne csodálkozzon, ha az apró kis beszólása miatt az egész telep ellenünk fog fordulni… A sértett hattyú mintáját követtem volna, hiszen így elkerülhettük volna a konfliktust – bár a biztonsági felügyelő hangsúlyából s mondandójából valahogy úgy sejtem, hogy kifejezetten az erőszakot keresik. Mindegy… ezt már elbasztuk… Kösz, Carl… Minden jót neked…
Szemeim a vezetőjébe fúrva paralizálom, hogy mozdulni nem tudjon. Így másnaposan valahogy kurvára nincs kedvem szórakozni meg játszani velük. Társainak talán fel se tűnik, hogy pillantásom miatt nem tud szabadulni. S még a nyílt erőszak sem szükséges… hisz csak egy egyszerű lélek. Gonzuival onnan a távolból is egyszerűen kiszippanthatom a lelkét, hogy csak porhüvelye maradjon hátra.
- Most mi van? Ezt már úgyis elcsesztük… – magyarázkodom, mintha amúgy szükségem lenne magyarázkodásra, pedig nem is. Hiszen már úgyis mindegy volt… Úgyis tudták, hogy csak „betörők” vagyunk.

//Elnézést, csak már kurvára meguntam, hogy nem halad semmit sem ez a küldi…//