Eli szobája

Tárgy: Eli szobája Szer. Dec. 01, 2010 2:51 am

Íme ez lenne Eli kicsinyke szobája. Sokat változott arrancarrá válása óta. Ablakok nincsenek, a falak hangszigeteltek. Kampókban végződő láncok lógnak a plafonról, valamint egy bilincsekkel ellátott asztal is található. itt szokta elfogyasztani a táplálékát, mikor éppenséggel sehova se kell sietnie. Egy szimpla, de kényelmes ágy is található itt, amin egy két plüssállat is helyet foglal. Ezenkívül a szoba díszítő elemeihez tartoznak a különböző csontok és koponyák. Az ággyal szemben lévő falon pedig egy agyonszurkált Gin baba is helyet kapott amin a szoba tulajdonosa előszeretettel vezeti le a feszültségét, a éppen az igazit nem kell kiüldöznie innen. Bárki aki belép annak, csak a legjobbat lehet kívánni. Vagyis, hogy ne találják itthon a tulajdonost. ^^

Tárgy: Re: Eli szobája Szer. Dec. 01, 2010 10:23 pm

Rémálom a köbön - avagy találkozásom Eli-samaval
Biztos jó ötlet volt nekem idejönni?

Ami azt illeti, jó hogy Slarin-sama tudja, hol lakik Eliziana-sama, mert legalább előbb-utóbb csak megtalálom a keresett helyet, habár elég ködös elképzeléseim vannak arról, hol a fenében van az a Humusz-bár, vagy mi… azt mondta, onnan forduljak jobbra… de hogy jutok én el egyáltalán oda?! Ez a hely egy kész labirintus, komolyan. Sehol semmi. Semmit nem találok meg és tök kihalt az egész! És még éhes is vagyok! Micsoda nap… Pedig azt hittem, jól kezdődik, a fene egye meg! Miért nincs itt egy rohadt kis senki, akiből kiszedhetném, hogy hol lakik az én úrnőm, hogy aztán felfaljam, tomboló éhségemet csillapítva?! Mah… utálom ezt az egészet. Néha azt kívánom, bár maradtam volna annak a féregnek a gyomrában örökre. Akkor nem kéne azzal bajlódnom, hogy nagyjából minden éjszaka kétszer-háromszor lemosakodjak, mert a hideg verítéktől csurom vizesen ébredek fel arra, hogy már megint megevett valami. Ami azt illeti, még a számat is be kell ragasztanom, hogy senki ne hallja a szinte minden éjjeli halálsikolyaimat, nehogy felfedezzék attól való félelmemet, hogy egyszer csak valami gyomrában végzem. Túléltem már tudom is én hány évet, majdnem egy egész évszázadot, nem akarok most meghalni! Ezen az istenverte helyen bármi megtörténhet. Bár mondjuk, azért néha hálát adok az éhes féregnek, hogy megevett, mert így legalább
Aizen-samat szolgálhatom *.* És ennél jobb, nincs is a világon! Azok a hülye fekete alapon fehér ruhás shinigamik meg akár át is pártolhatnának hozzánk, gyengébbek nálunk, miért nem képesek belátni, hogy egyszer úgyis eléri őket a végzetük, méghozzá az, hogy az én bábjaimmá válnak egytől-egyig! Ó igen, micsoda felemelő érzés lesz uralkodni felettük. A világ legjobb dolga a hatalom és én nem leszek hajlandó kiadni azt a kezemből. Bizony. Én leszek a világ úrnője! Persze csak Aizen-sama és Eliziana-sama után. Sosem fogok ellenük fordulni. Milyen is lenne már az! Bár a legutóbbi álmomban azt tereztem, hogy hatalmas seregemmel elfoglalom Hueco Mundo-t, de hogyan tudnék én saját teremtőm ellen fordulni? Kicsit olyan, mintha az apám lenne. A gyermeknek pedig tisztelnie és szeretnie kell az apját, bár én az elsővel nem ezt tettem. Csak kihasználtam a szüleimet, de amúgy nem jelentettek számomra semmit. Gyáva földi pondrók voltak ők is, akik feltétlenül teljesítették minden parancsomat. Nem voltak erősebbek nálam. Uralkodtam rajtuk. Kíváncsi lettem volna, vajon bátyám örült-e vagy szomorú volt, mikor elérkezett hozzá a halálhírem. Cöhh… érdekel is az engem. Gyengébb volt nálam, ezért bukott el. De talán még találkozhatok vele itt, Las Noches-ben. Akkor képes leszek megbocsájtani neki az árulást. Igen. Akkor megbocsátom, hogy engem, akinek minden parancsát kérdés nélkül teljesítenie kellett volna, kíméletlenül elhagyott, ellenem fordult, elárult! És rábírta azokat az ostobákat, kik szintén a bábjaim voltak, hogy ők se engedelmeskedjenek nekem. Az a szemét állat! De ki tudja, lehet, hogy tényleg találkozom majd vele itt. Gondolataimból az enyémnél valamivel alacsonyabb lélekenergia észlelése szakít ki.
~ Hm… ebéd. ~ gondolom elégedetten, majd a reiatsu-t követve összetalálkozom egy hollowval.
Értetlenül bámul rám, mikor mosolyogva, gyengéden megérintem a karját és szinte meg sem fogva őt, behúzom a mellettünk található üres szobába. Ő elbűvölten jön utánam, majd mikor becsukom az ajtót és közeledni kezdek hozzá, már felbátorodik. Ez a hülye azt hiszi, hogy én őt akarom, mi? Igen, őt akarom… ebédre. Így egy gyors mozdulattal kicsavarom a nyakát, mire az a kis pondró összerogy. Elmosolyodom, majd gyorsan befalom. Nem szeretem, ha megzavarnak, így általában mindent gyorsan próbálok lezavarni. Óh, a fene, elfelejtettem megkérdezni tőle, hol van úrnőm szobája. Na, mindegy. Majd a desszertet meginterjúvolom. Végignézek magamon és kicsit kelletlenül veszem tudomásul, hogy leettem magam, ami annyit jelent, hogy hófehér egyenruhám, melyet tegnap este mostam ki, hasonló okok miatt, vértől lett pöttyös. Lenyalogatom az ujjaim, majd már viszonylag tisztán indulok el, hogy véghez vigyem eredeti tervem, ami annyit tesz, hogy megkeresem Eliziana-sama szobáját. Ami azt illeti, azt hiszem, már egy jó ideje köre-körbe járkálok, mert e mellett a ház mellett már elmentem az előbb. A fenébe, itt minden annyira ugyanolyan! Vagy csak én látom így? Gondolataimban elmerülve folytatom tovább utamat, mikor szerencsétlen módom összetalálkozom egy ajtóval. Csak sokszoros pislogás után sikerül észlelnem, hogy nem képzelődöm, ez egy valódi ajtó és van is bent valaki. Valaki erős. Nagyon erős. Nem érzek semmit. Nem szabad éreznem semmit. De mégis, az a szorítás… pont, mint mielőtt meghaltam. Félelem. Nem! Nem félhetek! Nyugalmat erőltetve magamra és felvéve ilyenkor használatos félénk személyiségemet, kopogok, majd benyitok. Micsoda rémes szoba… tele van láncokkal, meg… meg… meg… egy boncasztal szerű valami. Remélem a tulajdonosnak nincs szándékában véget vetni az életemnek.
- He… helló. Én… az nevem Adora Luna és… Eliziana Aberquero-samat ke… keresem. – szólalok meg és hangom önkéntelenül is el-el csuklik.
Óvatosan beljebb lépve, félénken tekintek körbe, hátha meglátom a tulajdonost és meg is pillantok valakit.

Tárgy: Re: Eli szobája Csüt. Dec. 02, 2010 8:44 am

Rémfrász a köbön - Ijesztgessük a fraccionunkat Twisted Evil

Nem tudom, mondtam már hogy gyűlölöm Aizent? Sőt az még csak nem is elég ara, hogy kifejezzem az érzelmeimet. Először is, ha napsütéses kék eget szeretnék látni, fehér pamacsfelhőkkel akkor simán átvánszorognék az Emberek Világába, vagy Soul Societybe. Másrészről, meg itt vannak ezek az átkozott göncök. Még szerencse, hogy anno szert tettem egy sokkal jobb öltözékre, így nem kell hordjam ezeket az uniformisnak titulált rongydarabokat. Harmadjára pedig ott van ugye a mesterhármas. Aizen a hülye frizurájával, ami úgy néz ki, mintha minden reggel egy tehénnel nyalatná meg. Ott az a vakegér Tousen aki úgy nyalja Aizen seggét, hogy az ember esetünkben Espada gyomra is triplaszaltót ugrik hátrafelé. Legvégül pedig ott van az az átkozott ezüsthajú sunyin vigyorgó idióta. igen Las Noches egyetlen és egyedülálló rókapofájára gondolok Ginre. Aki most megint a szobámban dekkol és arról mesél, hogy milyen szép is az élet. Azt hiszem, hogy valaki nagyon fejbe vághatta valamikor, hogy épp most, épp az én szobában és épp nekem ecsetei az élet szépségeit.
- Mond csak Gin. Nem lenne kedved azon Nyomban KIHÚZNI A SZOBÁMBÓL?!
Küldtem el még eléggé finoman a jó fenébe. Ezt persze a láncaim is nyomatékosították amik rögtön kitessékelték a shinigamit a szobámból. Azt hiszem, hogy szükséges lesz testőröket felfogadjak, vagy valami bengáli vadat, hogy mikor csak megfordul a fejében, hogy hozzám bejöjjön, akkor tőből tépje le valamijét, bármijét.
Mikor sikerült lenyugodnom azzal, hogy a kis boncasztalomon fekvő reggelimen kipróbáltam a legújabb szerzeményeimet, amiket az emberi világ egyik lerobbant kórházából szerezte, már mondhatni kellően jó kedvem volt. Kimozdulni, természetesen nem mozdultam ki, de sok érdekes elfoglaltságot találtam magamnak így is. Először is frissítettem a naplómat, mert hogy nekem ilyen is van, még arrancarrá válásom után kaptam Vegától. Őt is milyen rég nem láttam. Aztán nemrég volt egy harc azzal a shinigamival aki megmentette az életem. ha ő nincs akkor most nem lennék Espada és nem kéne Aizent még "odaadóbban" szolgálnom. Örök hála. Aztán ott van a drága Vicyke is akivel a bemelegítőt végeztem a kórháznál. Máig sem értem, hogy tulajdonképpen miért is támadott rám, de amit kapott azt megérdemelte, hisz megtámadott egy védtelen nőt. Surprised

A kis frissítés után nekiláttam az itthoni teendőknek. Igen, én is szoktam ilyet végezni, de ha valakinek nem tetszik akkor végezheti helyettem ő is. tiszta lelki nyugalommal fogom a kezébe nyomni a seprűt és a felmosórongyot. Ugyanakkor roppantul örvendek a láncaimnak, mert feladva nekik a munkát, máris eltűntem a fürdőben lévő vízzel teli kádban. Bizony nekem sem árt egy kis kényeztetés. Nyugodtan áztattam a testemet egy fél órán keresztül, majd kiszálltam, megtörülköztem és felöltöztem. Míg megszáradt a hajam, addig a láncaim is sikeresen végeztek a házimunkával. Épp örülhettem volna annak, hogy végre átadhatom magam a tökéletes semmittevésnek, amikor valaki be merte tenni a lábát a szobámba. Igazán nagy bátorságra vall ez tőle. Vagy csak egyszerűen annyira bunkó, hogy nem tudja elolvasni a névtáblát az ajtón.
Pár lépés után, már is a jövevénnyel azonos részében találom magam a szobának. Most nagyon is tökéletes szerepet lát el a szobában uralkodó félhomály. Igen, éve hagytam a gyertyát, így nincs teljes sötétség. A bemutatkozás után kicsit gondolkodóba estem. gin valóban hablatyolt valamit, valamilyen fraccionról, de mint minden szavát ezt is elengedtem a fülem mellett. Apró gonosz mosoly terült el az arcomon, miután észrevettem, hogy sikerült megtalálnia engem a szobában. A kezem egy egyszerű intésével jeleztem a láncaimnak, hogy zárják el a kijáratot. Ha már bejött, egyhamar úgysem fog kijutni innen. ^^
- Ha valóban engem keresel akkor megtaláltál. Most halljam, miért keresel? De vigyázz a szavaidra.
Hangomban érződik a nálam gyengébb holow iránt érzett szánalom és megvetés. Mindig is gyűlöltem a nálam gyengébbeket és mindig is jobb akartam lenni a nálam erősebbeknél, hogy végül, mindenki a lábaim előtt heverjen a porban, darabokban.
- Gondolom tisztában vagy azzal is, hogy hová jöttél. Amint átléped azt a küszöböt abban a pillanatban a én szabályaim lépnek érvénybe.
Villannak meg vörös íriszeim. Vele ellentétben én hazai pályán vagyok és nem sajnálok senkit és semmit ha az az utamba kerül. Eltaposom mint egy utolsó kis férget. Aztán, majd a következőt és így tovább. Nem rettent meg a vér látványa, sőt, csak további gyilkolásra ösztönöz, egészen addig, míg el nem jön az idő számomra is. De addig semmiképp sem hagyom, hogy bármilyen jött-ment alak kéje-kedve szerint irányítson. Aizen biztos lehet benne, hogy a terveit és parancsait amiket rám bíz, ha rám meri bízni, akkor semmiképp sem fogom úgy teljesíteni ahogy azt ő elvárja. Erre egy tökéletes példa eme ruha amiben vagyok. Ez a ruha jelképezi azt a szabadságot, amiért küzdök. Ráadásul nagyon jól áll.

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Dec. 06, 2010 10:24 am

Rémálom a köbön – avagy találkozásom Eli-samaval
Biztos jó ötlet volt nekem idejönni?

Reggel még a napom egész jól indult… Nem, ez nem igaz, borzalmasan kezdődött, de mindegy. Szörnyű reggelem volt és egészen idáig még éhes is voltam… Most meg itt van ez a nő, akit szolgálnom kell és tartok tőle, hogy félelmet érzek iránta… hű, micsoda mondat volt ez! Nem fogok én szolgálni senkit! Egyszerűen csak hűséges vagyok iránta és kész. Mikor kicsit beljebb lépek, az ajtó rögtön be is zárul mögöttem, amitől enyhe pánik kezd kerülgetni. Ez a fenyegető hangnem… nem tetszik ez nekem, nagyon nem tetszik. Erősebb nálam, ez igaz, de csak egy bábu Aizen kezében, ezért végül is, semmivel nem jobb nálam, sőt! Én nem leszek senki Barbie babája, akit kedve szerint irányíthat az illető. Én, vagyok magam, az, aki parancsol és kész! De nem baj, nem szabad felidegelni magam egy ilyen kis egoista csaj beszólása miatt. Csak illedelmesen válaszolok neki, hiszen egyelőre teljes joggal megnyuvaszthat, ha egyetlen rossz szót is szólok.
- Hát… Aizen-sama mondta, hogy a fraccionja vagyok és… szeretettem volna kicsit behatóbban megismerni úrnőmet, nem csak látásból és a hallottak alapján… remélem, nem talál megnyúzni miatta… - mondom olyan szendeséggel és félelemmel teli hanggal, hogy le sem tudom hinni, hogy én vagyok.
Jó vagyok, igaz? Bár fenyegető szavaitól borsódzik a hátam, így jobb lesz vigyázni. Nem akarom, hogy hamarjában véget érjen az életem, hiszen van még célom. Például megölni a bátyám. Igen, arról még mindig nem tettem le. Bár lehet, hogy valahol Hueco Mundo sivatagában kóborol, eszét vesztett Gillian képében… vagy időközben megettem. Bár végül is, annak örülnék, hiszen akkor megtiszteltem azzal, hogy hozzájárulhatott fejlődésemhez, és ami azt illeti, így képes vagyok megbocsátani is neki, hiszen szinte felajánlkozott, hogy kedvemre használjam fel, így én felfaltam. De ki tudja. Minden esetre, majd egyszer elindulok, hogy felkeresem, és ha nem találom, az azt jelenti, hogy meghalt… másodjára is. Igen, az Emberek Világába is el fogok menni, hogy megtudjam, amit tudni akarok. Na, de vissza a mostani helyzethez.
- Persze, tisztában vagyok vele, csak a szabályokkal nem, Eliziana-sama. Beljebb jöhetek? – kérdem, majd válaszát meg sem várva, lassan közelebb óvakodom a szoba közepéhez, eltávolodva az ajtótól, hogy jelezzem neki, bármit megtehet velem, hiszen alávetem magam a parancsának és megbízom benne.
Persze ez nem igaz, csak úgy taktikázom, hogy egyelőre jobb a gyenge kis férget játszani, aki fél a feljebbvalójától. Ám egyre beljebb haladva borsódzni kezd a hátam és kiráz a hideg, amint rájövök, mit is tettem. Ha az ajtónál maradtam volna, legalább tudtam volna magamnak biztosítani egy menekülési útvonalat, ha eldurvulnának a dolgok… de így… istenem, milyen hülye vagyok!
~ Oké, semmi baj… egyszerűen nem bírok gondolkozni! Csak el kell tűnnöm innen! Minél előbb… ~ gondolom és csak most tudatosul bennem, hogy remegek.
Én is kezdek megpuhulni, mint azok az irányítható kis gyenge pondrók, akik a szolgálatomban állnak. De ha olyan leszek mint ők, akkor nem leszek képes uralkodni felettük és akkor ellenem fordulnak és akkor újra lerombolódik a csodás is birodalmam, melyet oly sok munkával építettem. A múlt ismétli önmagát. Csak akkor az a rohadt szemét (a bátyám) rontott el mindent, viszont most önerőből, vagyis inkább öngyengeségből süllyedek le olyan mélyre… de azt nem engedhetem meg magamnak! De akkor is… kétség, félelem, tartózkodás. Milyen régen éreztem én ilyeneket. Tudom, hogy erősebb nálam és ez megrémít. Rémképeim újra megjelennek a szemem előtt. Amit minden este újra álmodok. Hogy egyszer csak felzabál valami nagy és ijesztő. És attól tartok, hogy ő is ezt fogja velem tenni. Csakhogy most nem kapok másik esélyt. Nem, ha most meghalok, soha többé nem fogok élni, akkor kész, vége, örökre elveszek.
- Én nem akarok meghalni, Eliziana-sama! Sok dolgom van még itt! Meg kell gyilkolnom a bátyámat és uralkodnom is kell. – borulok könnybe lábadt szemmel úrnőm nyakába és nem érdekel, mit csinál.
Valószínűleg meg fog miatta nyúzni, de nem érdekel. Elsírom neki minden bánatomat és kész! Három választása van. Egy, kidob és nem hallgat meg. Kettő, megöl és nem hallgat meg. Három, meghallgat és semmi bajom nem esik. Valamiért azt hiszem, a második lehetőséget választja, de remélem nem.
- Eliziana-sama, félek! Nem akarom, hogy újra megegyen valami nagy és szörnyű és félelmetes és szeretném, ha tanítanál, hogy legyek olyan erős, mint te! Mert én… én nem akarom még egyszer megtapasztalni azt az érést, hogy kínoz a fájdalom! Minden éjjel erről álmodom, ez is tökéletesen sok nekem… - csúszom le, még mindig bőgve a lábaihoz, mert térdeim bemondják a szolgálatot.
A két karcsú lábszárat átölelve sírok tovább, mert egyszerűen nem bírom már magamban tartani ezt az egészet. Valakinek el kell mondanom, még ha az lesz életem utolsó vallomása is. Csukott szemhéjam sem segít semmit, mert úgy érzem, a sötétség örökre el akar nyelni, bekebelezni engem és semmit sem tehetek ellen. Álmaim képei bukkannak fel a szemem előtt. Saját megcsonkított testem látványa, egy hollow gyomrában, én vérbe fagyva…
~ Nem bírom tovább! Azt hiszem, kezdek megőrülni… ~ gondolom, ahogy lassan kinyitom a szemem és tekintetemet, mely még mindig homályos a sok könnytől, úrnőmre emelem.

Tárgy: Re: Eli szobája Kedd Dec. 14, 2010 2:31 am

Rémfrász a köbön - Ijesztgessük a fraccionunkat Twisted Evil

Már nem is tudom, hogy miért reménykedtem abban, hogy a mai napom jó lesz, vagy, hogy egyáltalán hasonlítani fog a szokásoshoz. Ráadásul még abban is reménykedtem, hogy ez az agyalágyult nőszemély aki engedély nélkül jött be a szobámba és állítólag a fraccionom, most itt bőg a nyakamon. Ráadásul ég egy nyálas popszám énekese is elviselhetőbb hangot ad ki.
- Hülye liba!
Elégelem meg a siránkozását és lábamat kiszabadítva rúgok belé majd röptében elkapva a nyakát a falhoz szorítom. Igaz, hogy magasabb nálam, ami már eredendő bűn, de én erősebb vagyok.
- Szóval azt mondod, hogy te akarsz a fraccionom lenni?! És mégis hogy képzelted el?! Hogy megtartok magam mellett egy olyan csitrit, aki az első nála erősebbel szembe bőgni kezd és könyörögni az életéért? Így akarod megölni a fivéredet és uralomra törni? Ha igen, akkor engedd meg, hogy megmentselek a későbbi pofára esésektől és én öljelek meg. Jó?
Kiabálok vele. Ha már a nyakamra akasztották legalább verjek valamit a fejébe, ha más nem is tudok akkor, majd egy téglát vagy valamit fogok. Végül elengedem. Egy pillanatig még undorodva és szánalommal tekintek rá, majd elindulok az ágyam felé és leülök rá. Nem is értem, hogy miért hagytam életben egyáltalán. Talán mert nincs kedvem ahhoz, hogy újra takarítsak? Lehet. :/ Még egy pillantást vetek a lányra, bár legszívesebben megölném, de akkor az a zselés gyík a nyakamba akasztaná Gint, hogy faggasson a hogyanokról és miértekről. A rókaképűből így is bőven elég az, hogy hetente párszor megjelenik hívatlanul, nincs szükségem napi látogatóra az ő személyében. Mélyet sóhajtok majd a kezembe veszem az egyik plüsst az ágyamról és egy kicsit játszadozom vele. Majd magam elé tartva a feje mellett elnézve emelem a tekintetem Adorára.
- Szóval, ha már itt vagy és a fraccionom kell légy, akkor beszélgessünk kicsit. Először is mondj magadról valamit. Eddig csak annyit tudok rólad, hogy Adorának hívnak, hogy meg akarod ölni a testvéredet és hogy uralkodni akarsz. Meg hogy bőgni és az életedért tudsz könyörögni. De kíváncsi vagyok más dolgokra is. Például, hogy mihez értesz és mihez nem, vagy hogy milyen képességeid vannak és ilyesmik.
Mondom hűvös angolos nyugodtsággal, közben újra játszadozni kezdek a fehér nyúllal. Fontos számomra ez a nyúl, ha a logikám nem csal ezt is Vegatól kaptam, hisz itt volt a szobámban miután magamhoz tértem és gondolom nem egy egykori arrancar hagyta itt. Meg különben is, ennek a nyuszinak olyan aranyos szemecskéi vannak.
- Emellett persze vannak szabályok is amit ajánlom, hogy betarts különben megeshet, hogy nem állok jót magamért. De ezek nem olyan nagyon komplex szabályok, úgyhogy fel tudod fogni őket. Az első az az, hogy gyűlölöm ha a teljes nevemen szólítanak, és csak az Eli rövidítést preferálom. Az utótagot pedig te döntöd el, hogy milyet csatolsz hozzá. Emellett lehet, hogy furcsán fog hallatszani, de én kifejezetten gyűlölöm a nyakunkon ülő shinigami triót. Remélem ezt észben tartod és, hogy ott is marad.
A szabályok sorolása alatt a tekintetem keménnyé és szigorúvá válik és nem röstellem belefúrni azt a fraccionom szemébe. Remélem nincs szándékában egy merész ellenvetés, mert még lehet, hogy hallgatok a nyuszi szavaira és a láncaim metálszínét a piros valamelyik árnyalatára cserélem át. De milyen furcsa. Sokat változtam, régebb nem voltam ennyire erőszakos, bár igaz, hogy akkor puhány voltam. Most meg... képes lennék bárkit megölni anélkül, hogy megfontolnám azt, hogy értékes-e az élete. Mondjuk az igaz, hogy számomra biztos nem, de hát na, ez van.
- Esetleg valami kérdés? Ha kedved tartja kérdezhetsz rólam és majd eldöntöm, hogy válaszolok-e.
Váltok kissé kedvesebb hangnemre, hisz mégsem tarthatom terrorban, még a végén összetörik az a kicsiny kis szíve nekije és akkor aztán lesz egy kidobni való hullám. És az már nem az én okom lett, hogy szívtörésben meghalt, az már a saját gyengeségének a hibája. Engem azzal nem lehet hibáztatni, úgyhogy a rókapofa sem akaszkodhat rám és Aizennek sem lehet kifogása, hisz a gyengék mindig hamarabb elhullanak. Rolling Eyes

Én csak megmentettem egy esetleges bukástól. Ugye nyuszi?...

Tárgy: Re: Eli szobája Csüt. Dec. 23, 2010 1:35 am

Rémálom a köbön – avagy találkozásom Eli-samaval
Biztos jó ötlet volt nekem idejönni?

Ami azt illeti, pozitív reakcióként könyvelem el azt, hogy egyszerűen csak le hülye libáz és belém rúg. Ezek szerint, ha szándékában is van megölni, nem fogja megtenni. Legalábbis remélem. Remélem, azért tényleg nem szándékozik velem durvább dolgokat csinálni, mert azt nem élném túl. Talán nem is képletesen szólva. Hozzám intézett ordítozása megrémít, ám igaza van. Szánalmas vagyok. Ha belebotlok egy másik espada-ba ugyanígy fogok viselkedni? Nem, ezt nem tehetem meg! És most legszívesebben beleegyeznék abba, hogy ő vessen véget az életemnek. Egyszerűen nem vagyok alkalmas arra, hogy irányító szerepet töltsek be, ha úgy viselkedem, mint a saját bábjaim. Ez tény. Mikor elenged, és a fal mentén lecsúszom, egészen addig, míg formás tomporom földet nem ér. A két lábamat kinyújtóztatom, a hátamat pedig a falnak vetem és csak ez után kezdek el beszélni.
- Igazad van. Egy szánalmas, gyenge kis féreg vagyok, hibákkal, félelmekkel teli. De én mégis azt mondom, hagyj életben és megtanulom azt, ami ahhoz kell, hogy soha többé ne reagáljak így. Eltemetem minden rettegésem, csak az érzelemmentes hűség marad. – szólalok meg érzelmeket a legkevésbé sem tükröző hangnemben, jéghidegen, céltudatosan.
Elegem van abból, hogy állandóan rettegek. Meg akarom ölni a bátyámat, ez az egyetlen életcélom jelenleg. És ahhoz életben kell maradnom. Hogy milyen módon? Egyelőre magam sem tudom. Vagy erővel, ahogy legtöbb fajtársam teszi, vagy egyszerűen ésszel. Bár a legjobb lenne, ha mindkettőt felhasználnám céljaim elérésére. Igen, látni, ahogy patakokban ömlik belőle a vér és minden kis része, a ruhája és az enyém is csatakol lesz tőle, látni, ahogy megtört tekintettel az égre néz, és onnan kér segítséget, de nem kap. Hallani a nyöszörgését, ordítását, halálsikolyait, ezt akarom én. Az lenne leggyönyörűbb zene füleimnek. Aztán jöhetne a halál. Hiszen akkor nem lenne már célom, akkor meg minek élni? Ha addig ő is életben marad, márpedig szerintem igen, akkor majd megkérem úrnőmet, hogy saját két kezével vessen véget életemnek. Így fogok tenni. Ha meg nem lesz rá hajlandó, majd megkérem Slarin-samat. Ő biztosan örömmel lefogadja majd a feladatot és végre is hajtja.
- Mihez értek? Nos, valamiért igen könnyen befolyásom alá tudom vonni a körülöttem lévőket, ha akarom. Bár rafináltság kell hozzá, de képes vagyok rá. Ez vonatkozik a velem egy erőszinten lévőkre, a gyengékre és a nálam erősebbekre is. Merthogy végül is ez nem képesség, hanem adottság. Bár így sem vagyok tökéletes, de annak a látszatát még nyújthatom. Bőgni és az életemért könyörögni csak álmomban szoktam, a valóságban igen ritkán fordul elő ilyesmi. Halálomkor is alkudoztam. – mosolyodom el, annak emlékére, miként is végeztek velem.
Naiv voltam és buta. Nem ismertem fel a valódi fenyegetést és ezért is végeztek velem. De ma már hálás vagyok annak a férfinak. Ha ő nem lett volna, ki tudja, mikor halok meg, és akkor nem lennék most erőm teljében. Legalábbis jelenlegi erőszintemen. Merthogy még fejlődhetek és van is hova! A szabályok szót hallva figyelmemet Elizi… pontosabban Eli felé fordítom, hogy halljam é fel is fogjam a szavak értelmét. Szóval gyűlöli a nyakunkon ülő shinigami triót… akkor ebben egyet értünk. Bár mondjuk én csak Tousen-t és Gin-t utálom, Aizen-samaval semmi bajom.
- Rendben, észben tartom. Ami azt illeti, egyet értek veled, én sem kedvelem őket túlzottan, Eli-sama^^ – próbálom kicsit jobb irányba terelni jelenlegi kapcsolatunkat és nem restelkedem elhallgatni előle azt, hogy csak Aizen két pribékjével van bajom.
A következő mondatát meghallva, azonnal felélénkülök, hiszen kérdésem az van, de még mennyi! Bár most így jobban belegondolva, nem biztos, hogy jó ötlet lenne elborítanom őt ezekkel, de próba-szerencse, mint mondják, úgyhogy én most felteszem neki ezeket.
- Öhm… hát… szóval az első kérdésem az lenne, miket szeretsz csinálni? És mit szeretnél karácsonyra? Szereted ezt az ünnepet? Én nagyon! És kit utálsz a legjobban a trióból? Én Gint-t. – tapasztom végül két kezem is a számra, hogy befejezzem végre a beszédet.
Nem tudom, mi üthetett belém, de hirtelen kicsit felszabadultabbnak érzem magam. Lehet azért, mert annak ellenére, hogy itt bőgtem neki és minden bánatom kimondtam, semmi bajom nem esett és emiatt nagy kő gördült le a szívemről.

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Feb. 28, 2011 7:24 am

Rémfrász a köbön - Ijesztgessük a fraccionunkat

Mialatt a lány a falnak dőlve térül jobb belátásra addig én nyugodtan eljátszadozom a plüssnyúllal. Sohase értettem, hogy miért kell rinyálni annyit az élet nagy bajairól. Én például senkinek sem panaszkodom, hogy milyen nehéz az élet a három shinigami nyomorgatása alatt, milyen nehéz egy espada élete, hogy milyen nehéz olykor legyőzni a bennem lakó vadállatot ami képes lenne ezreket felfalni. Sőt még arról sem panaszkodom, hogy Vega egyik percben itt van a másikban meg már sehol. És mindig olyankor, hogy csupán pár szót tudok váltani vele, majd kiütöm magam. Ez nem igazság. >.>
A lány különlegessége eléggé hasznosnak bizonyulhat bár nem hiszem, hogy azokra hatna akiknek nagy az önkontrolljuk. Rám sem hatott például, bár lehet ez azért van mert a frászt hoztam rá. Elég pocsék napot kreálhattam neki ezzel. Csak azt nem tudom, hogy mit kéne tennem. Vajon Cephalus-sama mit tenne ilyen helyzetben? Gondolom neki sem lehet könnyű, de ő biztos tudná kezelni a helyzetet, hisz ő Cephalus-sama az istenért is. **>**
- Nem sok mindent szoktam csinálni. A napom nagy részét idebenn töltöm a magam kis világában. A plüsseimmel szoktam játszadozni, vagy egyszerűen csak alszom. Ha pedig szórakozásra vágyom akkor felboncolok pár arrancart. Szerencséd, hogy a fraccionom vagy, mert hanem a engedély nélküli bejövetelért te is boncasztalra kerültél volna. Nem ünneplem a karácsonyt, soha nem is ünnepeltem és részem sem volt benne soha. Különösebben nincs aminek örülnék, hisz mit kérhetne az akinek csupán egy csettintésébe kerül, hogy bármit megszerezzenek neki?
Sétáltam mellé, majd leültem és a kezébe nyomtam egy unikornist. Mégsem hagyhatom, hogy üres kézzel üldögéljen itt, míg nekem a kezemben ott a nyuszi. Ráadásul, ha már látta ezt az oldalamat akkor őt sem hagyhatom ki. Az utolsó kérdésére a választ egy képre mutatva adom meg, amin az a Ginről készült kép van amit a róluk készült naptárból vágtam ki. Vagyis ezt nem vágtam ki, csupán a többit az ablakon. Ez a kép kellett céltáblának. Sajnos a célzásom még nem egészen tökéletes, hisz a kések még nem aprították fel eléggé az arcát. De fő a gyakorlás, nem igaz?
- És te mit szoktál csinálni szabadidődben?... - kérdeztem, majd a fejemet a kezeimbe temettem. - Bocsi a gyenge kérdésekért, most csinálok ilyet először. nem igazán vagyok a sok pofázáshoz hozzászokva, remélem megérted.
Fejtem ki az előbbi akcióm okát. Hisz valóban nem szokásom a sok beszéd, csupán akkor beszélek, hogyha szükséges és annyit amennyi szükséges. Sokkal jobban szeretem a csendet, vagy azt ha más beszél. Ez már csak ilyen, ilyen vagyok és kész. Akinek meg nem tetszik az írjon haza.

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Márc. 13, 2011 5:33 am

[Férfiak? Ugyan már...]

Az, hogy a férfi belement és, hogy még időben is kész volt eléggé jó pontnak számít nálam. Legalább nem kell a kelleténél is több időt olyan helyen töltenem ahol nem akarok. De gondolom ez természetes mindenkinél, hogy ott nem szeret lenni ahol nem akar, és fordítva.
- Íme, ez lenne a szobám.
Mondtam unott hangon, miután az Aquaparktól a szobámig való sétát megtettük és kinyitva annak ajtaját beléptem és beengedtem a vendégemet. Miután ö is belépett becsuktam mögötte az ajtót és az egyik rajta levő zárat a helyére toltam, mert hát nem szeretném ha valami váratlan vendégem lenne. Egy vendég bőven sok egy napra, nem kell nekem ide még több.
Elsétálva a bámészkodó férfi mellett lépek először az ágyhoz és pakolom le a táskámat, majd ezt követően a szekrényemhez baktatva veszek ki belőle pár holmit.
- Remélem nem haragszol meg, hogy ha egy kissé felfrissítem magam. Ígérem nem foglak megváratni, addig is kérdezősködhetsz nyugodtan.
Fejtem ki szándékomat a férfinek, miközben elindulok a fürdőszoba felé. Igaz, hogy most jöttünk az Aquaparkból, de nem igazán érzem jól magam. Kell az újabb fejfrissítő, hisz hanem a fene tudja, hogy mivé változok. A leginkább attól félek, hogy valami hülye plázacsitrivé... csak tudnám, hogy mi az a pláza. Neutral

A fürdőszobába lépve az utam rögtön az ott helyet foglaló kádhoz vezet, amibe, miután a jó meleg vizet megengedtem, bele is ültök, majd kissé megnyújtóztatom magam. Szörnyen fárasztó egy hozzám hasonló ártatlan kislánynak mindenféle idegen helyekre járnia és idegen szemek előtt mutatnia bájait. Ráadásul a másokkal való ismerkedés s roppant fárasztó mulatság. De minél több személyt ismerek, annál többen rettegnek tőlem és ez így szép és jó, nem igaz?
De sajnos hamarosan ezt a nyugtató fürdőzést is abba kell hagynom, hisz végtére is nem várathatom sokáig odakinn a férfit. Befejezve testem és egyben tudatom felfrissítését nyúlnék a törölközöm után, de azt kell tapasztalnom, hogy nincs a helyiségben. Feltehetőleg kinn hagytam. Te jó isten....
- Karasu... megkérhetlek valamire? - kezdek bele abba, ami már most pirultságot okoz számomra, hát még a későbbiekben mi lesz. - Arra szeretnélek megkérni, hogy légy szíves behoznád a törülközőt... azt hiszem kinn felejtettem....
Mondom el-el szoruló torokkal, el-el akadó hanggal és egyre jobban piruló arccal. Ezután pedig pár kínos másodperc jön, ami alatt a fejemben a menekülés egyértelmű parancsa körvonalazódik ki. Az egyetlen probléma ezzel, hogy vizesen én bizony sehova sem indulok el és különben is az egyetlen kijárat csupán az amin bejöttünk. Most már biztos, hogy valahova fogok egy vészkijáratot is építeni ilyen esetekre.
Hamarosan megjelenik a férfi, én pedig igyekszem a lehető legjobban összehúzni magam és a lehető legtöbbet elrejteni, bár így is kínos ez az egész helyzet. Hogy örülnék, hogyha egy függöny vagy bármi lenne ebben az átkozott helyiségben. Megragadva félkezemmel a kért tárgyat, persze a másikkal továbbra is fedve azt ami fedhető, veszem el a férfitől, majd tekintetemmel egyértelmű "Meg fogsz dögleni, ha nem mész ki innen, míg fel nem öltözök." kedves parancsot küldök felé. Miután az arrancar életét nem kockáztatva elhagyja a helyiséget, továbbra is piros arccal törölközök meg és veszem magamra a behozott selyem hálóinget. Szerencsére elég vastag ahhoz, hogy ne láthasson mögéje.
Hogy miért veszek fel pizsamát a nap kellős közepén? Hát mert már nincs szándékomban elhagyni a szobámat, hacsak a hímnemű egyed nem akar elcsalogatni valahova, akkor meg maximum átöltözök vagy valami. Mielőtt kilépnék, még veszek egy mély levegőt és megpróbálom lenyelni a torkomban levő gombócot.
- E-Elnézést az előbbiért...
Mondom halkan miután kiléptem a nagyobb helyiségbe, majd idegességem leplezésének érdekében pakolászni kezdtem. Remélem nem fog valami pikáns megjegyzést tenni, mert mostani állapotomban kétlem, hogy meg tudnám torolni. A kezeim is úgy remegnek, mintha nyárfalevelek lennének. Remélem azért ezt a mai napot túlélem. Esküszöm, hogy holnap mészárolni fogok akkor...

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Márc. 13, 2011 8:07 am

Igen férfiak, néha kellünk mi is

Érdekes a szobája, a díszítés egészen egyedi, azok a kampók biztosan a ruhák szárítására valók, az a bilincses asztal gondolom, csak azért van, mert néha szereti magát elengedni, és ha férfival van, ott kiéli magát, vagy tésztanyújtásra van, á biztosan. De gyanús hogy akkor minek van külön ágya is? Véletlenül se más célokat szolgálnak. A koponyák is csak váza helyet lehetnek és a csontok talán azért kellenek, mert dobolni szokott, és nincs dobverője. Az a Gin baba meg minek van itt? Ha nem lenne teli szurkálva semmivel, akkor azt gondolnám, hogy rajong Ginért, de így, teljesen mást gondolok. Nekem nincs bajom Ginnel, igaz a feje néha annyira tenyérbe másszó, hogy szívesen megismertetném a fallal. De ezeket félretéve, én még kedvelem is valamennyire Gint, remélem nem fog majd valami hülyeség miatt elárulni minket. Nagyon remélem, hogy nem.
- Igazán otthonos.
Lehet pofátlanság, de én is lerakom a holmimat a földre, el tudnám még tartani egy darabig, de nem akarom. Hm, bezárta az ajtót? Lehet, én kerülök fel arra az asztalra, már csak az a lényeg milyen minősítésben. Remélem nem, mint valami étel leszek ott. Sőt, inkább ne is kerüljek fel oda.
- Persze, nyugodtan menj csak. Mióta vagy espada?
Felteszek neki egy kérdést, miközben én magam azon gondolkodok, hogy minek az Aquapark után ismét vízbe menni? Bár lehet, van benne valami, hiszen az nem rendes víz tehát inkább lemossa magáról a szennyet. Lehet nekem is azt kéne, de azért nem kérdezem meg tőle, hogy megmossa-e a hátamat. Míg várok rá, addig is előveszek a hűtőtáskámból egy üveg limonádét és inni kezdem. Hallom, hogy szolnak, de az ivást nem hagyom abba, de amikor megmondja mit is akar, simán félre nyelek, és fuldokolva köhögni kezdek. Már a könny is elönti a szememet, mit akar? Hogy én vigyek neki törölközött? Mást nem tehetek, beviszem neki, lerakom az limonádét, felveszem a törölközőjét és elindulok a fürdő fele, a lábaim mintha ólomból lennének. Amikor az ajtóhoz érek, benyitok és lehunyom a szemeimet, egész vörös a fejem, de nem tehetek róla. Hátrálni kezdek kifelé, majd becsukom az ajtót. Kinyitom a szememet, végre nem ott vagyok bent, lefőttem rendesen, irány a limonádét, és vedelni kezdem. Még, még kell ez kevés, le kell hűtenem magamat valamivel. Nyílik az ajtó, én meg még mindig vörös. Remegő fejjel nézek rá, szerencsére elég jól fel van öltözve. Bár egy kevés vér előjött az oromból, de szerencsére nem egy egész véreső.
- Se...semmi….semmi baj.
Remek, én is tudok ám ilyen helyzetekben beszélni. De inkább próbálkozunk meg valami bókkal.
- Nem láttam semmit, nem leskelődtem, de biztos megérte volna a látvány.
Mit mondtam? Nekem most jut el a tudatomig az amit mondtam. Szerintem ezek után minimum egy cerot megérdemlek, vagy valamit. Miért van az, hogy zavart helyzetekben a bókjaim is inkább valami másnak hangzanak? Nagyon béna voltam, lehet inkább felakasztom magamat egy kampóra és ellógok majd ott.
- És mihez van kedved? Akad még nálam pár csomag cukor és édesség. Meg limonádé, a sört nem kínálom, gondolom nem szereted az alkoholt?

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Márc. 13, 2011 10:24 am

Rémálom a köbön – avagy találkozásom Eli-samaval
Biztos jó ötlet volt nekem ide jönni?

Szerencsére tényleg nem szándékozik felfalni, eben már teljes mértékben biztos vagyok. Kérdéseire kissé még félve, de őszintén adom meg válaszom. Szeretnék a hasznára lenni, ha már alá osztottak be, ennek is biztos van valami oka, különben egy másik espada fraccionja lennék most és nem a velem szemben ücsörgő apró, ártatlan tekintetű lányé. Milyen furcsa… annyira törékenynek, védtelennek tűnik, annak ellenére, hogy Aizen katonái közül a tíz legjobból az ötödik. Egyszer én is szeretnék espada lenni. Egyszer… nem szeretem ezt a szót, mindent meghosszabbít, a végtelenségig nyújt és elérhetetlenné tesz. Ahogy befejezem a válaszadást, én is érdeklődöm felőle, hiszen igaz, ami igaz, nagyon kíváncsi vagyok, mit csinál egy ilyen erős arrancar a mindennapjaiban. Mikor az arrancar felboncolós résznél tart, egyszerre önt el újra a félelem és a boldogság. Én is szeretem azt csinálni, egyszerűen imádom lelkileg és testileg teljesen leamortizálni fajtársaimat *>* Jó, hogy ebben hasonlítunk. Az megnyugtat, hogy mint fraccionja védettséget élvezek az ilyesmi elől. Bár nekem tökéletesen elég volt, hogy úgy a falhoz teremtett, nem szeretnék még felboncolva is lenni :/ azonban az, hogy nem ünnepli a karácsonyt, kicsit elszomorít. Remélem, azért nem lesz majd ellenére, ha veszek neki valamit, úgy szeretem ezt az ünnepet, mindig felvillanyoz. Plüssök? o.O Szóval neki is van gyengéd oldala, milyen furcsa. Néha ezek szerint úgy is viselkedik, amennyinek kinéz ^^ Már nem mintha idősebbnek tűnnék nála… De akkor is. Nagyon hasonlítunk, azt hiszem. Kissé megszeppenve fogadom el az unikornist és értetlenül forgatom a kezemben. Nagyon régen nem volt ilyen játék a kezemben, azt sem tudom, mit csináljak vele. Mikor megkérdezem, kit utál a legjobban, csak a falon található megtépázott kép felé mutat, melyről még úgy-ahogy ki tudom silabizálni, hogy az bizony Gin. Kérlelhetetlenül egy hatalmas vigyor terül szét az arcomon, de hát mit tehetnék, boldog vagyok, hogy ennyiben hasonlítunk egymásra úrnőmmel. Külső szemlélő számára úgy tűnhetünk, mint két gondtalan, játszadozó gyermek, akik éppen az unalmukat próbálják elűzni plüssjátékok segítségével. Életem legborzalmasabb pillanata lenne az, ha napvilágra kerülne, miket csinálok én itt Eli-samaval, illetve a saját szobámban egyedül. Hopp, ez kissé kétértelmű volt >< Szerencse, hogy senki nem hallja a gondolataimat, a végén még olyan dolgokat szűrne le belőle, ami nem túl előnyös számomra. Mikor megszólal, a plüssállatról ráterelem a figyelmem és próbálom fel is fogni, mit mond. Amint elnézést kér, megértően elmosolyodom, majd válaszolok is kérdésére.
- Hát… van egy naplóm, abba szoktam írogatni, vagy éppen újraolvasni a régebbi bejegyzéseimet. Én sem nagyon szeretek kimozdulni a szobámból, bár az unalmat jobban utálom, mint bármi mást. De néha átmegyek az Emberek Világába, hátha találok valami szórakoztatót. Amúgy semmi gond, én sem vagyok túlzottan hozzászokva az ilyesmihez >< - mondom neki, továbbra is az unikornissal játszadozva.
Nem igazán tudom, mit is kéne most még mondanom, ilyen szempontból most nem vagyok éppen a helyzet magaslatán. Igaz, hogy Eli-től már nem annyira tartok, de valami mégis meggátol, hogy beszéljek. Úgy terveztem, hogy egy jó ideig itt maradok és társalgok Ei-samaval, de az idő múlik, nekem pedig fontos találkozóm van a vacsorámmal, így ha nem is könnyű szívvel, de itt kell hagynom úrnőmet, hogy intézzem a saját ügyeimet.
- Nagyon jó volt veled megismerkedni, de sajnos mennem kell. Később még biztosan találkozunk, köszönöm, hogy rövid megismerkedésünk alatt máris tanítottál egy nagyon fontos dolgot, soha nem felejtem el. Ami pedig azt illeti, máskor is állok rendelkezésedre, csak szólj ^^ - mondom, majd feltápászkodom és visszaadom neki a puha állatot.
Már mosolyogva, az eredeti állapottól nagyon különbözően lépek ki az ajtón és indulok el jobbra, hogy valóra váltsam terveimet.

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Ápr. 04, 2011 7:52 am

Férfiak? Ugyan már...

Azt hiszem, hogy elmondhatom magamról, hogy soha, de soha nem voltam még ennyire zavarban, mint most az utóbbi pár percbe. Ráadásul egy férfi járt a fürdőszobámban és akkor mikor én is benn voltam tiszta anyaszült meztelenül.
Rákvörös fejjel ültem le a férfi mellé és karoltam át saját magamat. Most már kétlem, hogy túlélném ezt a napot. Lehet, hogy az éjszaka során felakasztom magam, vagy valami. Közben lassan tudatosulni kezd bennem, hogy a férfi már tett fel kérdéseket és nekem válaszolni kéne. Csupán azzal az egy dologgal van bajom, hogy alig tudom kinyitni a számat, vagy a hangszálaimat mozgásra kényszeríteni.
- Fél éve, hogy espada vagyok, ha jól emlékszem, bár nem tudom pontosan. Amúgy köszönöm a bókot, vagyis kuss, vagyis.... a francba. >.< - válaszoltam a kérdésére, majd teljesen összezavarodva döntöttem a fejemet a karjának. A franc se hitte volna, hogy ennyire felborul a megszokott napi rutinom, hogyha kimozdulok ebből a szobából. Pluszba még ez a férfi is itt van, csak hogy könnyedén ki lehessen engem zökkenteni. Nem értem, hogy miért nem álltam még neki a mészárlásnak és, hogy miért nem akarok. Arrancar vagyok, ráadásul egyik a top 10-ből erre most itt kuksolok vörös fejjel, egy hálóingben és egy férfi karjának dőlve.
- Add azt ide! >.< - szedem ki a táskájából az első legalább egy kis alkoholt is tartalmazó italt amit meglátok, majd kinyitva azt pillanatok alatt a gyomromba ürítem a tartalmát. Az egyetlen dolog amit elfelejtettem csupán az, hogy egyáltalán nem bírom az alkoholt. Hamarosan az arcomon egy más fajta pír is megjelenik, majd sokkal könnyebbnek, magabiztosabbnak és gátlástalanabbnak kezdem érezni magam.
- Én bármiben benne vagyok. Te mit szeretnél. - bújok hozzá kiscica módjára, majd mutató és hüvelyk ujjamat lassan felfelé húzom a hozzám legközelebb lévő karján. - Micsoda férfias izmok. - igyekszem, minél közelebb kerülni hozzá, természetesen fizikai értelemben, hisz jelenlegi állapotomban a szellemi értelem cseppnyi jelét is alig mutatom ki. Majd még mielőtt esetleg nemi zaklatásba kezdenék hirtelen megállok. Na nem azért, mert kijózanodtam volna, vagy mert annak tudatában lennék, hogy mit teszek. Neeem. Egy pillanatra felállok, majd sonidoval mögé kerülök. Sajnos ezen illuminált állapotomban, ez nem megy olyan tökéletesen, de a végkimenetel számomra megfelel, hisz a mögé érkezést követően megbotlom és, esésem kifogására pont ő van előttem, akinek a nyakát át is karolom és kissé magamhoz húzom.
- Kitaláltad már, hogy mit csináljunk? - kérdem rám nem jellemző lágy hangon, mialatt a kezeim a mellkasát veszik célba, hogy az ott fellelhető izmokat gyengéden végigsimítsák.

//Bocsi, bocsi, bocsi, bocsiii~ TT_TT//

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Ápr. 04, 2011 9:25 am

Igen férfiak, néha kellünk mi is…

Hm, szerintem ilyen zavarban nem voltam mostanában. A mai nap tényleg összejöttek a dolgok, kezdetben verést kaptam, utána kedvességet és most az, aki megvert zavarban van. Szerintem egy párhuzamos világba kerültem. Ahol minden az ellentéttere fordult. Engem nem imádnak a nők(egó on Very Happy

) Szayel férfi, Uloquiora nem szerelmes Aizenbe, Gin pedig mindig búvalbaszott és mindig nyitva a szeme. Tényleg hogy a fenébe lát? Ha csukva van folyton, akkor miért nem megy neki a falnak, az nem lehet hogy megtanulta ösztönösen kikerülni, mert akkor is párszor lett volna kellemetlen találkozás, és az orrának laposnak kéne lennie.
Eli sincs jó állapotban, rajta csak „kicsit” látszik, hogy zavarban van. Már annyira vörös hogy lehetne piros lámpa is. Beszélni szeretne, de nem jönnek szavak, megértem. Ellenkező esetben én is így reagálnék, bár ahhoz nőnek kéne lennem. Hm, hosszú fehér haj, nőies járás, áá jó nekem a férfilét is. Megmosolyogtató, azért ahogy viselkedik, csak nem mosolygok, mert megvan, az esélye hogy letépi a fejemet. Az pedig sokat rontana a megítélésemen.
- Az nem olyan sok idő. Nincs mit, csak az igazat mondtam…. és kussolok. – egy darabig biztos. Más helyzetben simán visszaszóltam volna neki. De most nekem tényleg jó lesz ha kussolok és inkább egy sört veszek elő. Elő is vettem volna, ha nem érzem hogy nekidőlnek a vállamnak. Ideje hogy felvegye a bátorság színét az arcom. Rendje és módja szerint vörös is lett a fejem. Nyelek egy hatalmasat és majdnem a nyelvemet is sikerült leküldenem gyomorfelfedező túrára. Előszeretnék már tényleg venni egy kis tejet a férfiaknak, de ahogy matatok a táskába egy másik kéz megelőz és elvesz egy sört.
- Tessék…- hadarom el, és tátott szájal, nézem ahogy lenyeli az egészet. Van huzatja az már biztos, remélem azért a dobozt nem fogja benyelni. Tétován veszek elő egy másikat és kibontom magamnak. Szerintem a továbbiakhoz nem ittam még eleget. Milyen igazam volt hogy inni kell, iszom is. Csak hát azok a fránya szavak, simán a torkomra ment a sör, köhögni kezdek és a könnyem is kicsordult. Oké, merre van a kamera?
Ha tudnék, akkor most húzódnék tőle csak hát a kanapé karfája nem enged sehova. Inkább zavartan mosolygok rá, miközben a verejték szépen ellepi az arcomat.
- Ööö… majd adja magát a dolog. Kö… köszi, hamar fejlődtek. – igen micsoda frappáns mondat. Miért nem azt mondtam hogy maguktól nőttek ekkorára? Eh balf.sz vagyok az már biztos.
Szerencsére sonidozni még mindig tud, és nem csinált egy Eli alakú lyukat a falon. Közelközelközel van nagyon, a karjai a nyakam körül az arca sincs már messze. Gondolkodjunk reálisan. Mikor lesz lehetőségem még egyszer ilyen helyzetbe kerülni egy espadával? Vagy mostani szerencsémet megnézve, akár egy nővel. Ha nem teszem meg, akkor lehet mérges lesz és azt megjárom. Ezért csak is a saját biztonságom érdekében fogok cselekedni, semmi más, csak a testi épségem megőrzése iránti vagy fog vezetni. Szerintem most sok férfitársam gondol hülyének, és a fél karjukat odaadnák azért hogy a helyemben legyenek. De ez van, én vagyok a mázlista. Hátradöntöm a fejemet, és egyenesen Eli arcába nézek, a szám kiszáradt, lassan folyik végig az arcomon a verejték, végignyalom az ajkamat, ideje beszélni.
- Van pár ötletem, de csak is akkor ha te is benne vagy. Mit szolnál ahhoz ha kezdetnek megmasszíroznád a vállaimat? Utána én téged, tetőtől-talpig, egy igazán ellazító masszás. Utána pedig… nos, majd kiderül hogy mit szeretnél. De kezdhetjük úgy is, hogy én masszírozlak meg elsőnek. – kacsintok egyet. Nem nehéz a tervem, olyan masszírozást akarok adni neki, ami miatt elalszik, tehát akkor már nem lesz gond. Persze ha nem alszik el majd, nos, akkor nincs mese, megteszem amit kell. Bár én inkább barátnak gondoltam Elit, de egy alkalmi dolog nem állhat a barátság útjába. Főleg ha nem emlékezne rá, és én is gyorsan eltudok tűnni vagy valami. Lesz ami lesz, egyszer élünk, tegyünk fel mindent egy lapra. A tervem megvan, és ha nem jön be, akkor így jártam. Lehet lesz egy kellemes éjszakám.

/Nincs miért bocsánatot kérni Very Happy

/

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Ápr. 04, 2011 10:18 am

Férfiak? ugyan már....

Nem is tudom miért, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy Vexnek sincs semmi ellenvetése a játékkal kapcsolatban amit kitaláltam, sőt, ráadásnak még be is szált. Hát lehet szebb ennél a mai nap? Dehogy. Surprised

Itt vagyok a szobámban, egy nőre kiéhezett hím egyeddel, ráadásul a jókedvem az egeket súrolja. Most még az sem érdekel, hogy a kulcsot az ajtóban felejtettem.
- Benne vagyok bármiről legyen szó. És a masszázs nem is rossz ötlet, majd kezdem én. - mondom mézes mázos hangon, miután nagyon közel hajolok az arcához és az mutatóujjamat végighúzom az ajkain. Ezután előre lököm a fejét és a vállait veszem kezelésbe "finoman". A "gyengéd" ropogtatásaimnak köszönhetően biztos vagyok, hogy jól érzi magát. Az általa kiadott hangok is ezt hivatottak jelezni szerény személyem felé.
Ezidáig nagyon pocsék napnak gondoltam a mait, de az a kis itóka felnyitotta a szemeimet, így már látom, hogy milyen jól is halad ez a nap. Alig várom már, hogy én kerüljek sorra és érezhessem amint a férfi erős karjai ellazítják az izmaimat. Szinte pezseg a vérem már attól, hogyha rá gondolok.
- Na most te jössz. Tartsd be az amit ígértél különben megjárod. - mondom neki, miután egy erősebbet szorítottam vállán, majd, hogy nyomatékosítsam az utóbbi kijelentést felelőtlenül elrepítek egy barát hogy mennyen amerre át. Szerencsére a Gint ábrázoló képet szemeli ki magának, így csak dagad a májam attól a ténytől, hogy még ilyen állapotban is tökéletes a célzásom. Lassan és igyekezve járásommal is felhívni magamra a numeros figyelmét megyek az ágyamhoz, majd lefekszem rá, persze előtte lecsúsztatom a vállaimról a hálóingem pántjait, hogy ha akarnak akkor hadd kalandozzanak el a kezei.
Hamarosan érezhettem is magamon azokat az isteni végtagokat és az általuk nyújtott lazító kényeztetést. Legszívesebben most rögtön felültem volna és berántottam volna magam mellé az ágyba az arrancart, de túl jól esett a lazítás, ráadásul valamitől még a szemeim is lassan kezdtek lecsukódni és eltompulni a kintről jövő dolgok. Szépen lassan elaludtam a kényeztetésnek és az italnak hála.
Ez után pedig a végtelen álommezőkön jártam, kergetve azokat az álmokat amiket soha nem érhetek el és senkivel sem osztok meg. Ezek mind az enyémek és senki sem veheti el őket tőlem. SOHA!
Hogy mikor ébredtem arról halvány sejtelmem sem volt, akárcsak arról sem, hogy meddig aludhattam és hogy egyáltalán miért aludtam el. De volt egy kérdés ami sokkal jobban foglalkoztatott ennél. Mitől fáj ennyire a fejem?! Olyan mintha egész éjjel kalapáccsal, vagy csákánnyal ütlegelték volna. Miután felülök, nem csak azt tapasztalom, hogy valaki betakart míg aludtam, hanem azt is, hogy a hálóingem kis híján leesik rólam, így önkénytelenül is elkapom, majd magamhoz szorítom.
- Mi a franc történt itt, bassza meg?! - kelek ki magamból a zavargó emlékek, a zavarba ejtő helyzet és a fejfájás hatására. Miután sikeresen magamra aplikáltam a hálóingem és első dolgom volt az öklömet belevágni a falba.
- Hogy az a...! Ha bármit is tett én apró darabokra fogom felnyársalni!! - kiabálom magamnak, miután visszanyerem a korábbi emlékeimet, amiben a sörös doboz látványa is sokat segít. Hihetetlen, hogy hagyta, hogy igyak alkoholt. Ki tudja, hogy mit tettem mialatt ittas voltam és mi van, hogyha kihasználta az előnyös helyzetet? Esküszöm, bármire megesküszöm, hogy ki fogom tekerni a nyakát, csak találkozzak vele még egyszer.

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Ápr. 04, 2011 10:54 am

Igen férfiak, néha kellünk mi is

A fejemben harangok zugnak, virágesőben járok, és elég boldog vagyok. Okom is megvan rá, az hogy egy espada fog NEKEM masszást adni, ki más mondhatja még ezt el magáról Cool

? De büszkélkedni nem fogok vele. Nem hiszem hogy bárki is elhinné nekem, és Eli is tagadná szerintem mások előtt. Plusz ha megtudná hogy terjesztem, akkor könnyen lehet hogy egyenként töri le az ujjaimat és dugja fel az orromba, meg egyéb nyílásaimba. Valljuk be, nem lenne kellemes érzés ha saját magamat ujjaznám meg, még ha egy nő csinálná a saját ujjaival, akkor talán, bár abban se vagyok biztos hogy élvezném.
- Várom is. – beleremegek az érintésébe, vajon mennyi férfival csinálhatta ezt már meg? Vagy én vagyok az első? Á nem hiszem, nagyon jól csinálja, bár lehet igazi tehetség.
Előrelöki a fejemet, szerencsére nem elég erősen, így nem is szakad le a helyéről. El is kezdi a kezek táncát, nem mondom, kicsit lehetne gyengédebb is, de nagyon jó, amit csinál és ahogyan csinálja. Ennek hangot is adok halk elfojtott nyögések és sóhajok társaságában. Remélem a nap többi része is ilyen jó lesz majd. Eltudtam volna tovább is viselni ezt a fajta kényeztetést tovább is. De a hölgy is várja már a kényeztetést. S ki vagyok én hogy ezt ne adjam meg neki?
- Mérget vehetsz rá hogy betartom. – a szorításánál fájdalmasan felnyögök. Na ennek nyoma fog maradni az már biztos. Elég lett volna ennyi, de eh, egy barát is elrepít, ami egyenesen a Gint ábrázoló képet kapja szét. Maximumot kell teljesítenem, mert ha nem könnyen úgy járok mint a kép. De kitudja mekkora az étvágya Elinek? Na Vex, most megint lehet bajban vagy, de férfi vagy ne hátrálj meg. Szépen az ágyához megyünk ahol mielőtt lefekszik egy kicsit könnyíti a dolgomat. Hm, ennyire „tüzelne”? Most kezd megdőlni ama tervem hogy elaltatom. Először lassan és finoman kezdek neki a „munkának” a vállait, a lapockáját ahol csak tudom élményben részesítem. Végül meghallom, amit akartam, az édes kis szuszogását. Lehet kicsit csalódott vagyok, mert elaludt, de jó ez így. Inkább járjon az álmok csodás mezekén, és élje át a vágyait, mintsem hogy az én karjaim közt kelljen fel reggel. Óvatosan leszállok az ágyról és valami takarót keresek, amikor találok, betakargatom Elit, és kiseprem az arcából a haját, adok neki egy búcsú puszit majd mosolyogva hátrálok el tőle. Felszedem a holmimat majd az ajtóhoz megyek, kinyitom és mosolyogva nézek vissza.
- Jó éjt Kishercegnő, remélem most Csodaországban jársz és az álmod jó és szép. – majd elhagyom a szobáját. Előre félek az új találkozástól, remélem lesz időm elmondani hogy nem csináltam semmit.

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Dec. 11, 2011 10:58 am

Újra találkozás, és remélem, nem akarsz az első miatt még mindig kinyírni ^^”?

Mostanában azon ritka pillanatok egyikét élem, amikor nem fáj a fejem, nincs sör a kezemben, és nem vagyok részeg. Ez ünneplésért kiált, irány hát egy kocsma, de még rendbe is szedem magamat. Mars a fürdőbe, lemosni a heti koszt, (ami elég sok lehet, tekintve, hogy vasárnap van), majd borotválkozás, (eh, új pengét is venni kell) és végül fogmosás, ja és a hajamat is, habár, most kicsit más lesz, lófarokban összefogva hátul. Szerintem egész jól is festek, már csak egy ruha kell (lsd avi), és egy nyaklánc, egy háromszög, amit egy körben van, szerintem egész jól nézhetek ki. Most pedig irány, és mivel a legutóbb balhé volt, ezért Orgot is viszem.
Végre már irányba álltam, nincs mi eltántorítana… gondoltam én, de valahogy egy ismerős helyre kerültem. Nini, ez Eli ajtaja, lehet csendben kéne elhaladnom, mert a végén még észrevesz, és letépi a fejemet. Habáááár, nem tudom, hogy fúj-e még mindig rám, az első találkozás után? Hiszen akkor, hogyan is mondhatnám? Érdekesen alakultak a dolgok. Szegénykém részeg lett (igaz, egy sörtől, elég gyengus), és a dolgok csak mentek a maguk útján, és végül azon kaptam magamat, hogy alattam fekszik, én pedig masszírozom. Ha akkor kicsit részegebb lettem volna, vagy kanosabb, akkor ma már nem élnék, de elmondhattam volna, hogy megvolt nekem egy espada. Szerencsére nem a farkamra, hanem az eszemre hallgattam. Meg is paskoltam a nadrágomat, ott elől.
- Ejej, te butus, majdnem miattad meghaltunk, bár így is gyakran keversz bajba. – most pedig körbenéztem, hogy látta vajon valaki, hogy mit is csináltam. De szerencsére nem.
Lépnék tovább, de valami nem enged, faszom, mennék, de nem tudok. Ej ez a hülye lábam, hiába vágok rá, csak annyit értem el, hogy most meg fáj. De tudom már, mit is akar ez a kis vacak. Azt hogy menjek be Elihez. Minek? Nézzem meg mi van vele, a harcok után? Hm, ez még jó indok is, akkor ez megbeszélve. De így? Üres kézzel? Az ajándék lehet dobna az életben maradási esélyeimen. De van nekem valamim? Nálam nincs, hát akkor irány haza, majd csak találok valamit. Sonido maximumon, és go…
De félúton megtorpanok, egy másik ismerős ajtó, párszor piáltam a szoba tulajával, csak nem fog megharagudni, ha kölcsönveszek ezt-azt. Kicsit erősebben nyitunk be, és kezdjük a keresést, hátha nem fogja észrevenni, hogy itt jártam. Keresgetek, de alig találok valamit, csak pár bilincset… ez jó lesz majd nekem, zsebre is teszem, de folytatom tovább. Nini, egy teli doboz cigi, ezt is elteszem. Na, de akkor a lényeg, találjak már valamit, mert amik eddig nálam vannak, az egy olyan éjszakát vetítene előre, ami az első találkozásunkkor elmaradt. S megakad a szemem valamin, egy plüssön, kicsi, piros, szörny arca van, két kis szárnya, és fekete szarvai, igazi kis imp. Ez jó is lesz, ha jól emlékszem Eli kedveli a plüssöket, vagy legalábbis láttam párat az ágyán, vagy csak részeg voltam, és ezt képzeltem? Már mindegy, ez lesz és kész. Sonido újra bekapcs, és irány Eli.
Ismét az ajtajánál vagyok, nagy levegő és kopogás, utána pedig várakozás. Aki pedig ajtót nyit, az Angel. Rég láttam már, és nem is változott sokat. Elmondtam, hogy minek is jöttem, Angel kedvesen betessékel, leültet, és azt mondta várjak, szól a hölgynek. Oké, én várok, és nézelődök, és végre nyílik a fürdő ajtaja, és amikor meglátom… az állkapcsom a talajon csattan, majd kérdően nézek Angelre. Ki a fene ez a nő? Elég zavart a hangom, és az arcom is, de ki ez a csini csaj, aki ráadásul ennyire… faszán jelent meg?
- Teteteteteteeztetígyhogyanhe? Nem Eli az, akivel lógni szoktál, vele mi van, itt lakik még, és Ő ki? A nővére? Ízé, hát ha nincs itt, akkor nem akarok zavarni, hoztam ezt a plüsst, akkor majd átadná neki valaki? Én pedig akkor megyek is. – megvakarom a halántékomat, és már pattanok is felfelé, és nyújtom a ismeretlen hölgynek a plüsst.

Tárgy: Re: Eli szobája Csüt. Dec. 22, 2011 10:31 pm

Hát már megint találkozunk!
Tűnés a szobámból! -.-"

Utálom a hétfőt. Bár ha jobban belegondolok akkor azt hiszem, hogy az összes többi napot is. Egyszerűen idegesít a semmittevés. Nem azért lettem espada, hogy tébláboljak, mint a többi érdemtelen arrancar. Azért lettem az ami vagyok, mert megvolt hozzá a kellő erőm és a kellő eszem. Erre fel mindezt a nagy semmire pazarlom el. Roppant impozáns mondhatom.
Elmélkedésemből a bejárati ajtón való kopogás és Ángel "Megyek, nyitom." szavai ráztak fel. Az egyetlen dolog ami furcsa volt számomra, hogy ki az az elvetemült állat, aki hozzám jön vendégségbe. Cephalus-sama nem szokott erre fele járni, tulajdonképp őt az ostrom óta nem is láttam. Bizonyára kapott valami jó kis elfoglaltságot magának. Legalább ő. A másik lehetséges személy, aki esetleg szobámba merészkedne az Adora, de őt se láttam már egy ideje. Nem is tudom, hogy mi lehet vele, viszont perpillanat nem is érdekel. Majd ha lesz elég motivációm ahhoz, hogy kilépjek szobám menedékéből, akkor lehet, hogy beiktatok egy keresést vagy valami, de egyelőre mindez nem áll fenn.
- Lizi, vendéged érkezett. - szólt be fraccionom. Én csupán egy mély sóhajtással jeleztem, hogy jól van, abbahagyom a meleg vízben való elmélkedést és megnézem, hogy ki az. A vízből kiszállva egy törülközőt csavartam magam köré. Ha egy olyan férfi egyed lesz a vendégem aki távozása után, mindenkinek elkezdi híresztelni, hogy látta az ötödik espadat úgy, hogy mindössze csupán egy törölköző volt rajta, akkor egy vadászat erejéig még fel is dobná a kedvemet. Azt hiszem, hogy amióta a testem átalakult azóta sokkalta jobban kerülöm azokat a helyzeteket, amikor esélyt adhatok a másik nemnek abban, hogy a testi adottságaimat bámulják.
A fürdőszobából kilépve és meglátva azt a személyt, aki korábban nem kevés borsot tört az orrom alá egy a maihoz hasonló nap után, szinte éreztem, hogy a bennem hirtelen fellángolt utálat miatt a testemen pihenő vízcseppek párologni kezdenek.
- Mit keresel itt? - tekintetem vészjóslóan fenyegetővé vált mihelyst a közelembe ért a férfi és a láncaim is kezdtek előbújni az ágyam alatti rejtekükből kígyók módjára mozogva és viselkedve.
- Csak látogatóba jött, Lizi. Nyugodj le. - lépett mellém Ángel, majd suttogva, úgy hogy csak én halljam, hozzátette. - Különben is. Kétlem, hogy egy szál törülközőben akarnál harcba bocsátkozni. Már nem azért, hisz én élvezném, de nem hiszem, hogy te is.
Kénytelen voltam beismerni, hogy igaza van és hamarosan egy kis pír is kiült az arcomra ahogy az elmémben megelevenedett a felvázolt helyzet. Szinte azon nyomban hátat fordítottam mindkettejüknek és visszatértem a fürdőszobába, hogy magamra öltsem az uniformisomat. Perverz állatok. >.>
- Az igazat megvallva, fiatalember, ez a hölgy akit most látott, ugyan az az Eliziana Aberquero akit ön is ismert, csupán a Lelkek Világának ostroma után a teste átváltozott. De nem kell aggódnia, nekem is hasonló volt az első reakcióm amikor megláttam őt így. Sőt engem még sikerült megijeszteni-e is.- lépett oda a fraccion a vendéghez és megmagyarázta neki a helyzetet. Persze az utolsó mondata teljes mértékben hazugság volt, viszont úgy érezte, hogy biztosabb, hogyha az is odamondja.
- Mind a kettőtökhöz van egy kérdésem. - zúgott végig a hangom a szobán, miután az uniformisomat felvéve visszatértem. Igaz, hogy elfelejtettem bekötni a hajamat, így az jelenleg teljes pompájában a vállaimon és a hátamon pihent, de most a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ilyesmivel törődjek. - Először is Ángel: Hogy képzelted, hogy csak úgy beengeded ezt az arrancart a szobámba? Másodszor pedig Vex: Hogy képzeled, hogy ide tolod a képedet, he?
Tulajdonképp fogalmam sincs arról, hogy miért húztam fel magam a férfi jelenlétén, hisz csupán egy értéktelen arrancar. Úgyis több hitelt adnak egy espada szavának, mint az övének és biztos lehetek benne, hogy semmi sem történt azon az estén, csupán irritál, hogy aznap olyan közel került hozzám. Mégis valamiért jobban szeretném minél távolabb tudni magamtól és lehetőleg több darabban. Nem félek tőle, inkább irtózom. Ez a férfi egy féreg, egy patkány, egy nem tudom mi. -.-

Tárgy: Re: Eli szobája Szomb. Dec. 24, 2011 10:07 am

Hát már megint találkozunk!
Bocsi, de maradok Razz

Volt egy olyan érzés a gyomromban, mint amikor beverek egy doboz mustárt, utána tejet vedelek rá, és egész nap a wc-ben vagyok, meggyötört seggel. Na, most is valami ilyesmit éreztem. Félelem lett volna? Talán az volt. Izgalom? Nem lehetetlen. De ez mind-mind eltűnt, amikor megláttam azt a csodás alakot, aki a fürdőből jött elő. Némi gőz társaságában, és az állkapcsomat pedig kereshetem a földön. Ahogyan kirajzolódik az alakja, egyre csak erősebben láthatom, ahogyan rejtegeti a bájait azzal a kis szövet darabbal, lenyűgöző. Nekem pedig a hasmenésre emlékeztető érzés elmúlt, helyette valami más jelent meg. Nem tudom, hogy azért, mert a látvány lenyűgözött, vagy romlott lett volna a reggelim? De nem is volt lényeges. S elég lényegre tapintó volt a kérdése is. De nem nagyon tudtam válaszolni, mert még mindig a látvány rabja voltam, a másik pedig, hogy szerintem, nem azért néz így rám, mert szimpatikusnak talál, inkább ez olyan nézés, hogy: Egy kanál vízben is meg tudnálak fojtani. Na meg az a kígyóbűvöléses láncos dolog se volt annyira bizalomgerjesztő.
Viszont még mindig nem vágtam, hogy kicsoda is, ez a csaj? Tagadhatatlan, hogy van pár vonása, ami arra a hölgyre hasonlít, akihez eredetileg jöttem, de mégis, Eli teste más volt, fiatalabb. Nem arra célzok, hogy az, amit most látok öreg lenne, hanem idősebb, nőiesebb. Szerencsémre ezeket nem hangosan mondtam ki, mert akkor szerintem kapnám a fejemre a púpokat.
Bár, Ángel szerencsére a segítségemre sietett, sőt, még válaszolt is helyettem, meg valamit mondott ennek a szépséges teremtésnek. Mire a hölgy elpirult, és el is ment, és végre én is megkaptam a magyarázatomat. Amit elég nehezen tudtam csak elhinni.
- Na ne már, most komolyan, ki ez a csaj Ángel? Ne mond már, hogy tényleg Eli az, hiszen Eli az… Eli volt, ez a csaj meg…-nem nagyon tudom mit is kéne csinálni, csak gesztikulálok a kezemmel. – Érted, ez a csaj meg egy igazi bombázó, annyira az, hogy még az anya kicsi fia is elköltözne miatta otthonról. Hát öregem, akkor is nehezen tudom elhinni, hogy tényleg Eli lenne az. Elhiszem, hogy megijesztet téged… szerintem lazán el is ájultam volna, ha nem lett volna annyira égő. Öregem, de akkor is… Eli… mintha hormontablettákat szedett volna be. - már mást nem tudtam tenni, csak legyintettem egyet, és maradtam a helyemen. Egészen addig, míg nem kaptunk kérdést, én és Ángel. Majdnem vigyázba is vágtam magamat, és ha lett volna légcsöve a plüssnek, akkor tuti nem kapna már levegőt. A könyökömmel bökdösöm Ángel oldalát, hogy lehetőleg válaszoljon már elsőnek, és utána én. Remélhetőleg ez így is történt, ha nem, hát akkor elő is adom a dolgot.
- Ízé, én csak azért jöttem, hogy megnézzem hogy is vagy. Tudod, volt ez a harc meg minden, és erre volt dolgom. Miért ne nézhettem volna meg, hogyan szolgál az egészséged. Ja, és ezt neked hoztam. – felemeltem a kis démon plüsst, és felé nyújtottam. Remélem nem úgy fogja elvenni, hogy közben továbbra is fogom, mert leválasztotta a karomat, a helyéről. – És, akkor hogy vagy? Tényleg, látom, hogy változásokon mentél keresztül… és kifejezetten szép lettél… eddig is az voltál, de most máshogy vagy az. Most nőiesen vagy szép, nem is, inkább a gyönyörű a megfelelő szó, és ha a sok hülyeség miatt, amit mondtam, leakarnál csapni, akkor most csináld, mert nem tudok leállni. - anyámanyám, nekem végem.

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Dec. 26, 2011 1:50 am

Hát már megint találkozunk!
Tűnés a szobámból! -.-"

Mielőtt a férfi belekezdene a magyarázkodásba, merthogy Ángel válaszát egyszerűen ignoráltam, hisz semmi elfogadható okot nem hozott fel, egyetlen csettintésemre a lassan már stílusjegyemmé vált lánctrónus összeállt és helyet foglaltam. A plüssállatot, amit felém nyújtott elvettem a kezéből és magam mellé helyeztem. Egyelőre nem kívántam felvetni neki a kérdést, hogy nem-e azért hozta ezt a plüsst, mert úgy gondolja, hogy hasonlít rám. Bár kifejezetten kedves bóknak venném belül, kívül mégis mást mutatnék az már biztos. Az ostromot és változásomat felhozva lehunytam a szemem, hisz az agyamban végigpörögtek az emlékek mind a harcról, mint az átváltozásról.
- Befejezted? - támasztottam fel a fejem és tettem fel neki a kérdést, miután levegőt vett a hosszú összefüggő szövege után. A bókok amikkel engem illetett az alabástrom szobor külsőről egyszerűen lepattogtak. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ilyesmit élvezzek, meg különben sem ennek a férfinek a szájából kívánom ezeket hallgatni.
- Tudod, van valami amit nem értek. Volt már egy korábbi alkalom, ha jól emlékszem, amikor közöltem veled, hogy nem akarlak a szemem előtt látni. De te most mégis itt vagy. A tornyomban, a szobámban, a felségterületemen. Vagyis akarom mondani, még mindig itt vagy. Nem gondolod, hogy valami hiba van a képben? Esetleg te? - hangom pillanatok alatt vált át egy erősen fenyegető tónusba. Egyszerűen idegesít a férfi jelenléte és egy olyan oldalamat hozza előtérbe amit amúgy nem is szoktam használni. Fogalmam sincs, hogy mi váltja ki belőlem ezt a férfiben, de határozottan ki akarom irtani belőle.
- Lizi, nem kéne... - lépett mellém a fraccionom természetesen egy biztonságos távolságot megtartva, hisz jelen esetben ő sem tudta, hogy mit tegyen és hogy én mikre ne lennék képes.
- Fogd be a szádat! - egyetlen intéssel utasítottam az egyik láncomat és az rögvest elindult nagy sebességgel a férfi feje felé. Amaz kardjával védte, de így a fegyverre tekeredő láncok visszafelé jövet hozták magukkal a fegyvert is, ami azután egyenesen az én kezembe került.
- Adok neked még egy esélyt. Ha képes vagy értelmesen és nekem tetsző módon is felhozni bármilyen épkézláb indokot arra, hogy mit keresel a szobámban, akkor nem biztosíthatlak arról, hogy nem fogod magad Las Noches falain kívül találni magad. Remélem elég világosan fogalmaztam, numeros. - tartottam felé az előbb eltulajdonított fegyver élét és az utolsó szóba elég sok gúnyt is sikerült belesűrítenem. Nem tudom, hogy miért idegesítettem fel magam ennyire azon, hogy ez az arrancar megjelent előttem, hisz semmiféle érzelem nincs bennem. Ahogy Kawashima Mitsuya Hiroki mondta a harcunk alatt: "Persze ezt te nem értheted, hiszen te nem tudsz... érezni." És milyen igaza volt, de lehet, hogy tudnék érezni, csupán egyetlen akadály van ami ezt gátolja. Az akaratom és a tudatom. Nem akarok érezni. Nincs szükségem érzelmekre, hisz azok csak hátráltatnának. Szeretet, harag, gyűlölet vagy esetleg félelem? Nem vagyok holmi ember akinek szüksége van ezekre. Arrancar vagyok, sőt espada. Nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak, hisz egy apró hiba is a rangomba vagy az életembe kerülhet.
- Nem akarlak siettetni, de van kerek öt másodperced a válaszra. - pördítettem egyet a fegyveren, hogy kissé megmozgassam a csuklómat és kitapasztaljam a kard súlyelosztását és súlyát.
~ Nem csodálom, hogy ilyen nagy súlya van a kardnak, végtére is Ángel jól megtermett lény. ~ Morfondíroztam magamban, mialatt a férfi válaszát vártam. Ugyanakkor fogalmam sincs, hgy miért várom egyáltalán a válaszát. Egyetlen intésemmel tudnám utasítani Ángelt arra, hogy kidobja innen ezt a szemetet és akkor újra magamban lehetnék, de mégsem teszem. Miért?

Tárgy: Re: Eli szobája Csüt. Dec. 29, 2011 7:20 am

Hát már megint találkozunk!
Bocsi, de maradok

Volt egy olyan sejtésem, hogy ezekkel, a szavakkal tényleg nem sokat fogok elérni Elinél. A képzeletbeli listámról ezért szépen kihúztam ezt a tételt: Nem bókolni Elinek, legalábbis nem nyálasan. Tényleg olyan, mint egy királynő, ahogyan a láncokból felépült trónon ült, és Én vagyok a szegény szerencsétlen, aki az ítéletre vár, a silány védőbeszéde után. Remélem azért a nyaktilót, nem készítette még be.
- Be. – egyelőre, és legalább míg beszél, nekem is van lehetőségem pár dolgot kigondolni, hogy mit is mondjak, na meg persze hogyan tálaljam. Nem szeretném, ha még inkább mínuszba fordulna a megítélése velem kapcsolatban. Bár amiket mond, az arról tanúskodik, hogy nagyon nem boldog attól, hogy itt vagyok. Pedig békés szándékkal jöttem, igaz, sót nem hoztam, de talán ezt nem fogja sértésnek venni.
- Hátööö…- ez vajon most beugratós kérdés volt? – De most tényleg, mit is ártottam Neked? Ha jól emlékszek, csak beszélgettünk, és… ennyi, nem? – inkább a masszírozást nem nagyon emlegetem, mert akkor lehet fájdalmas élményekkel gazdagodnék. Azt pedig elkerülném, ha lehet, igaz, nem vagyok már az a gyenge arrancar, akivel először találkozott. Megtudnám magamat védeni, ha kell, de akkor se támadhatok Elire. Nem azért mert Espada, annak már nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Aizen elment, nagyon nem kötelez senki arra, hogy továbbra is engedelmesen kövessem az utasításokat. Azért nem ártanék az előttem ülő nőnek, mert Ő egy olyan nő, akinek a külsejét szimpatikusnak találom, sőt, a jelleme is tetszik. Igazi vadmacska… nem is, inkább egy démon, akit egy kicsit szelídíteni kell, és ez egész jó kihívás.
Ángel szerintem a védelmemre akart kelni, de ezt a törekvését sikertelenség koronázta. Mégpedig egy lánc segítségével, amit gondolom Eli irányított. S megfosztotta Ángelt a kardjától. Még szerencse hogy Orgot nem hoztam. Az egy dolog, hogy a szobámban hagytam, de hogy elvegyék Tőlem? Azt nem, nem igazán tesz boldoggá a tudat, hogy megfosszanak tőle. Oké, most kaptam egy esélyt, hogy valami értelmes mondjak… és hééé, ennyi idő nem is telhetett el.
- Nos, eljöttem meglátogatni, aggódás vagy valami idehajtott, ami arra kényszeríttet, hogy a hogyléted felől érdeklődjek. És ugyebár üres kézzel se érkezhettem, ezért van itt az a plüss. És gondoltam, talán beszélgethetünk is, kicsit megismerni a másikat, és nem az Espada Elit, hanem csak Elit, a személyt. Még valami, ha zavar az, hogy látsz, azt megtudom oldani. – elindultam, és ha sikerül, akkor besétálok mögé, nem kell mondanom szerintem, látszik rajtam, hogy kicsit ideges vagyok, annak ellenére is, hogy minden amit eddig mondtam, barátságosnak hangzott, legalábbis úgy próbáltam mondani. – És meg is van, már csak a hangomat hallhatod, és azt képzelsz a hang gazdájának, akit csak akarsz. – silány egy megoldás, de jobbat nem tudtam kitalálni. Lesz ami lesz, vagy hamar kidobnak, vagy talán felkeltem annyira Eli érdeklődését, hogy pár szót tudjunk váltani, lehetőleg normálisabb hangnemben,

Tárgy: Re: Eli szobája Hétf. Szept. 17, 2012 9:29 am

» METAMORFÓZIS «

Véleményem szerint sohasem mondhattam el magamról, hogy bármibe is belevetettem volna magam anélkül, hogy előtte kellő információt ne gyűjtöttem volna róla. Most talán mégis jobb lett volna, ha nem próbálom ki ezt az életfelfogást.
Három roppant erős szemtechnika birtokosa vagyok és nincs információm arról, hogy Las Nochesen vagy akár egész Hueco Mundon belül létezne még egy olyan arrancar, aki hozzám hasonlatosan mindhárom technikának a birtokában van. Viszont én úgy döntöttem, hogy egy szinttel magasabb kategóriába emelem ezen képességek használatát.
A szükséges információkat, illetve azt, hogy egy ilyen technika létezik, a könyvtárban való véletlen lófrálásomnak köszönhetően szedtem össze. És igen, bár nem látszik, de KÉPES VAGYOK OLVASNI! Neutral

-Na hát akkor, kezdjük. - biztattam magamat a szobám közepén állva. Kicsit talán feszült voltam, hisz nem igazán szeretném ha egy nemkívánatos plusz végtagom vagy valami hasonló maradna. Igaz, hogy bizonyos végtagok talán előnyömre válnának, de azért jobb lenne megmaradni ennél az emberi kinézetnél azért.
Egy mély levegővételt követően kezdtem bele a koncentrálásba. Első lépésként egyik szemtechnikámat kellett működésbe léptetnem, a választásom pedig ebben az esetben a Pók Szemére esett. Pillanatok alatt módosultak látószerveim a kívánt alakra. Ez viszont csak az első lépés volt. Ezt követően pedig koncentrálnom kellett arra, hogy módosulások az egész testem szintjén végbemenjenek. Az írás közölte, hogy az első "átalakulás" fájdalmas lesz és igaza volt. Fogaimat összeszorítva tűrtem amint a plusz négy végtag létrejött, valamint a hátamon megjelenő plusz szerv is fájdalmat okozva született meg.
- Metamorfosis... - ejtettem ki a technika nevét, miután az átalakulás befejeződött és kipróbálhattam az "új végtagjaimat". Igazán különös érzés volt. Olyan, mintha ressurectiont aktiváltam volna, viszont nem társult hozzá a sérülések gyógyítása, valamint az a bizonyos megnövekedett erő sem. Viszont a szemtechnikát határozottan felerősítette. Erősebbé tette, mint addig volt.
Kíváncsiságom által vezérelve kipróbáltam az egyik új végtagom fizikális erejét. örömmel töltött el, hogy ugyan azon a szinten van,mint saját végtagjaim, melyekkel születésem óta rendelkezem. Vagyis z átalakulás tökéletesen sikerült, pont úgy, ahogy azt elvártam tőle.
Viszont azt hiszem, hogy sikerült elszámítanom magam valahol. Habár a technika feloldását követően plusz kinövéseim eltűntek, valami mégsem volt teljesen rendben. Jobb szememben éktelen fájdalmat éreztem. olyan volt, mintha egyszerre szét akarnák hasítani és megsütni. Sőt, úgy éreztem, mintha ennek köszönhetően a koponyám szét akarna repedni. "Sérült" szememből patak módjára indult el a vér, ugyanakkor kis pókok tömkelege jelent meg anélkül, hogy a szemtechnikát aktiváltam volna, vagy egyáltalán parancsot adtam volna a megjelenésükre.
- Ángel! - hangom, bár el-elhalt annyira épp elég volt, hogy az egy szinttel lejjebb tartózkodó fraccionom meghallhassa.
- Mi történt, Lizi? - jelent meg az ajtóban a férfi, viszont a kis pókok által behálózott szoba, még talán őt is megrémítette kicsit.
- Azonnal. Hozd. Ide. A primérát. Ígérj neki bármit, vagy mond azt, hogy megegyezzük az árat. Csak hozd ide olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet. Indulj! - adtam ki az utasítást fájdalmaim közepette, miközben valami olyasmit kerestem ami valahogyan csillapítani tudja a vérzést, habár már épp elég vörös testnedv folyt végig az arcomon ahhoz, hogy hófehér ruhám a rózsaszín különböző árnyalatait kezdje el mutatni. Végül sikerült valamit találnom amit a szememhez tartva a vér felfogására használhattam. Tulajdonképp viszont csak ekkor vettem észre, hogy az egész szobám már úgy nézett ki, mint egy pók fészke. Mindenfelé pókhálók és apró pókok voltak. olyan volt, mintha egy teljesen más helyre csöppentem volna. Csak remélni tudtam, hogy az az átkozott priméra minél hamarabb ideér. Nehezemre esik beismerni, de jelenleg ő az egyetlen aki segíteni tud rajtam...

Tárgy: Re: Eli szobája Pént. Okt. 05, 2012 9:16 pm

Muszáj az úr

*Rendkívüli kísérleteimnek egy harmadán állok éppen. Ha bebizonyosodik a megfigyelésem, akkor holnap ki is próbálhatom Erason az elképzeléseimet. Végre visszaadhatok neki egy sokkal jobb végtagot, némi újabb extrákkal. De eme találmányomnak még közel sincs itt az ideje, talán órákba is telhet, míg levezetem a megfelelő képleteket, s programozást. Meg aztán majd fognom kell előzetesen egy arrancart, akin kipróbálhatom ezt. Ha más nincs, maradnak úgyis a fracciónjaim a végső esetben. Bár nem emlékszem, hogy erre lett volna valaha is példa. Épp az egyik képletsort nézem át, amikor Kiyo pittyegését hallom meg az oldal szerkezetnél. Valamiféle vészjelző, amit csak nagyon indokolt esetekben szoktunk használni. Érdeklődve pillantok a pirosan villogó lámpára, majd aztán az uniformisomban térek le a részlegemből, egyenesen az előtérbe.*
- Natalie-sama, Eliziana espada fracciónja kíván beszélni önnel! *A név hallatára még inkább oldalra billentem fejem, majd egy intésemmel eltessékelem a fracciónt. A küldöncre pillantva látom, hogy valami fontos dologról lehet szó. Még egy intésemmel teret engedek szavának, mellyel tudtomra adja, hogy az espada segítségemet kéri. Az árban természetesen megegyezünk majd; elmondása szerint. Unottan rántok vállat az espada kérésére, ám a küldönce kiejti száján a "bármit" szót, melynél megállok. Tényleg ennyire szüksége lenne rám az espadának, ha bármit képes lenne megadni? Ez természetesen felvet bennem további kérdéseket. Ugyan szavaimmal nem véglegesítem a megállapodást, de magára az esetre kíváncsi vagyok.*
- Vezess az espadához! *Utasítom a fracciónt, míg magamra húzom köpenyem a tartójáról. Egy próbát megér, hogy egyáltalán ezúttal hogyan is viselkedik. Kissé ironikus, hogy a sors megint azt kéri, hogy mentsem meg. Aztán megint eldönthetem, hogy hogyan cselekedhetek. Valami oka lehet annak, hogy mindig Elizianaba bukok. Habár rettentő egy természete van, csak is okkal történhet az, hogy ismételten ki kellene szednem a pácból. Sóhajtok egyet, majd láthatóan betérünk az imént gondolt személyhez. Csak egy gyors pillantást kell intéznem ahhoz, hogy máris tudjam mit szeretne. Felhúzom egyik szemöldököm, majd keresztbe fonom karjaim.*
- Értem már. De ha annyira gyűlölsz, és idiótának tartasz...miért engem hívsz ide? Surprised

*Pedzegetem egy kicsit az espada idegeit. Nem mintha túlságosan mérvadóak lennének a szubjektív véleményei; csak éppen furcsállom, hogy minderre vetemedett. Egyébként is Sethnek egy hűséges szolgája, nem értem az okát, hogy miért kellene megmentenem. Így hát muszáj megvárnom az indítékait. Hiszen Las Nochesnek már van gyógyító csapata is, bizonyára Diego is tudott volna neki segíteni. El sem hiszem, hogy ennyien keresnek meg ilyen dolgokkal, de másik ehhez is értő személlyel már nem foglalkoznak. Sosem gondoltam volna, hogy a vállamnál található szám, ennyire eldöntené mások döntéseit. Az arrancarok ennyire buták lennének?*

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Nov. 25, 2012 7:09 am

» METAMORFÓZIS «

Különös volt ebben az új állapotban a csendes szobámban ülni és várni. A fájdalom valamelyest csillapodott és nagyjából a vérzés is, bár az immáron vérvörös színű rongy, melyet átalakult szememhez tartottam, mást mutatott.
Gondolataimba merülve vártam a primera megérkezését és azt hallgattam, ahogy a sok apró állat azon tevékenykedik, hogy lakhatóvá varázsolják maguknak a szobámat. Igazán érdekes. Szert tetem egy olyan képességre, mely bizonyos, hogy senkinek sincs birtokában és határozottan egyedi végkifejlete egy nem teljes fúziónak.
- Én is üdvözöllek, primera. - öltöttem arcomra azt a maszkot, amilyennek mindenki ismer. A fájdalom, mely nagyobb a tűréshatáromnál és esetleg akadályozhatná mindezt elmúlt. ideje újra önmagam legyek. - Valóba, hívhattam volna Diegot és a híres csapatát, hogy meggyógyítsanak. Viszont nem gyógyításra vágyom. Amire szert tetem az egy, hogy is mondjam, új látásmódja a világnak. - feleltem miközben hagytam, hogy az egyik ujjamra egy pók másszon és úgy figyeltem rá, mintha egy új faj fedeztem volna fel benne. Tulajdonképp az is, hisz az én lélekenergiából jött létre. Az én gyermekem.
- Amit kérek primera tőled az nem más, mint egy sürgősségi ellátás, valamint az arcomra megidézhető maszk némiképpi átalakítása annak okán, hogy avatatlan személyek tudomást szerezzenek jobb szemem különlegességéről. Feltételezem, hogy tisztában vagy a titkok fontosságával a világunkban. - roppantottam össze a kis tudatlan állatkát amikor a tenyerembe mászott, majd egy intés kíséretében a láncaim eltakarították a vastag pókhálókat az útból.
- Íme a jobb szemem. Egy technika végbemenetelének mellékhatása. Vörös, akár a rubint vagy a vér. Képes anélkül uralni egy bizonyos állatfajt, hogy az ahhoz tartozó technikát aktiválnom kellene. - álltam fel az ágyamról és úgy mozgatva a kezemet, hogy az véletlenül se váltsa ki azt az érzést az espadaban, hogy támadó szándékom lenne, utaltam arra, hogy fáradjon mellém, illetve az ágyam mellé.
- Ez pedig a maszk, melynek szüksége van az átalakításra. Egy roppant hasznos eszköz, már ha álcázni akarja magát valaki. Mondhatni, szükséges rossz. - idéztem meg a kezembe a maszkot, mely oly' sűrűn takarja az arcomat és zárja el nem kevés lélekenergiám, egészen akár a minimumig.
- Felelj priméra, mi a válaszod? - emeltem a tekintetemet a nőre és a maszkot felé nyújtottam. Kérdéses, hogy mennyire keltette fel az érdeklődés a tudományos lehetőség irányába amit ajánlok neki, hisz nyugodtan vehet mintát így az új testrészemből, hogy akár újrakreálja magának, vagy felhasználja ellenem. Ez nem bizalom, csupán játék. Egy szükséges rossz a felemelkedés érdekében.
Én nem vagyok olyan, mint a többi arrancar, én egyedi vagyok, akárcsak ő.

Tárgy: Re: Eli szobája Vas. Nov. 25, 2012 7:52 pm

Muszáj az úr

*Talán nem kellene ilyen hamar döntenem a dolgok felett, de ezúttal tényleg meglepett a Quinta viselkedése. Már a közös küldetésünk alatt eldöntöttem, hogy balgatag és mihaszna; viszont az egyének változnak. Ezek szerint az "egy felsőbb muszáj" mindenkinek az ura lehet. Szükségből bárki képes bármire, hogy előrébb jusson. Kissé megvillannak szemeim, ha arra gondolok, hogy mennyire is hasonlíthatunk e pillanatban Elizianaval. Habár céljaink és képességeink eltérőek, mindketten espadak vagyunk; Las Noches urai. Bármit szétzúzunk, ami nem céljainkat szolgálja, ez talán még társainkra is igaz. Csak, hogy az én céljaimat lassacskán fél Hueco Mundo szolgálja. Noha bármikor megbukhatok terveimmel, de addigra azt hiszem, már késő lesz. Öcsém az árkok árkában lesz, s Las Noches királya egy olyasvalaki lesz, aki majd vissza emel száműzetésemből. Hisz, ha minden a legnagyobb rendben megy majd, szövetséges lesz az új trónbitorló; ki majd az én céljaimnak köszönhet mindent. Sóhajtok egyet, míg az elzúzandó pókra vetek egy röpke pillantást. Hohó, micsoda mélyen lappangó jelentések. Hiába is imitálja elöttem az elpusztíthatóságot, ismerem azt a világot, amelyben élni kíván. Talán nem elég alattomos és őrült ahhoz, hogy felfogja Eras Vantor érzéseit és cselekedeteinek indítékát; mégis jó látni, hogy van egy kezdetleges hasonlat. Vajon miből válhatott el a két személyiség ennyire? Jól látható, hogy Eliziana érzései a pókok felé nem oly' jelentőséggel bíróak, mint az én kedves vérbarátomnak. Ettől függetlenül nem fokozom le, hisz egy espada. Az a rang egészen véletlenül nem hamis dolgok miatt került a feje fölé. Összecsapom tenyereim.*
- Érdekes vagy Eliziana. Birtokában vagy annak, hogy pontosan tudod az én áraim roppantul nem csekélyesek..mégis belátod, hogy világunkat ezek fogják előre vinni. Én adok neked valamit, cserébe neked is adnod kell nekem valamit. Ím legyen, az én áram kicsi, mégis veszélyes. De úgy vélem, ez számodra..ch..elhanyagolható. *Billentem oldalara fejemet, míg mutatóujjammal körözök egyet. A látható szemébe nézek mélyen, majd a zsebembe nyúlok egy nanorobot itallal feltöltött fiolát veszek elő. A szer maga rózsaszínen világító, ám ez a fiola másabb, mint a többi. Sokkal másabb, mint elődei. Hiszen az eddigi, szervezetekbe bejuttatható nanok csupán az egyén képességeit, annak változásainak információit volt képes eljuttatni hozzám; ez viszont annál veszélyesebb. Nem csupán a képességekről van szó, hanem az előre kijelölt információk megszerzéséről. Ugyebár pontosan tudom, hogy Eliziana Seth hűként levő espada a sorainkban. Remek kém lenne, még hozzá úgy, hogy nem is sejti. Ezek az apró mikrosejtek évekig képesek a szervezetben tengni, ám a kézi paneemmel irányíthatóak. Élnek az elpusztíthatóság lehetőségével, ami maximális esetben részleges idegbénulást okozhat. Eliziana tehát maximum átmeneti amnéziában fog szenvedni, amennyiben úgy akarom.*
- Ez az ára a segítségemnek. Csak egy csekélység, amivel segíted munkámat. Ne aggódj, nem bánt! Wink

*Kacsintok rá, s figyelem reakcióit. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ezzel egy lépéssel előrébb juthatok, ahogyan ő is.* - Természetesen titok. Sajnos nekem nincs pókom, amit szétmorzsolhatnék előtted. Rolling Eyes

*Játékosan nyomom meg a hangsújt, tudja mire gondolok. Egészen érdekes dolog ez az egész, amiben nem igazán találok hibát. Amikor végre pedig leengedi a szeméről a véres anyagot, mosolyom tágasabb lesz, mint valaha.*
- Metamorfózis. Látható, hogy szöveti deformációid történtek a technika használata alatt. Normál esetben a humanoizálás végbe menne a megszüntetés alatt, de ahogy látom a tested túlságosan befogadta ezt a primitívnek látszó lehetőséget. *Magam is rendelkezem egy ilyen fajta hollow képességgel, de ez már nem ide tartozik. Ahogy látom, az espada vagy túlságosan sokat használta; vagy egyszerűen helytelenül sajátította el, ami matt nem lennék meglepve. Érdekes csillogást csal a szemembe, de ettől még nem keltette fel annyira a figyelmemet. Leginkább csak azért, mert pontosan tudom, hogy mi ez. Ha nem tudnám, sokkal érdekesebb lenne. De semmi gond, még így is érdekes látni, hogy valakinek egyfolytában aktív. Közelebb sétálok hozzá, pontosabban elé. Közelebb hajolok, ami kicsit kellemetlen lehet neki. Az én különböző, mégis egyforma szemeimmel tekintek az ő elmutált szemébe közelről. Szerencséjére épp az egyik génkísérleteimet folytattam, így van nálam még a regeneráló injekcióból.*
- Fájni fog, de pillanatok alatt elállítja a vérzést; nagyjából két nap alatt pedig fel is gyógyít. *Ezután kicsit spriccelek vele, majd, hogy ne izegjen- mozogjon megfogom a hajánál, és határozottan hátra billentem a fejét. Aztán elengedve azt nyitom ki szemhéját s egyszerűen, gyorsan belenyomom a tűt, majd kihúzom. Erős rázkódás uralkodik majd el rajta, aztán a fájdalom egészen az agyát kínozza majd. A fracciónjára pillantok.*
- Hozz vizet és tiszta ruhát. Adj neki mindig bőven folyadékot, vidd el fürdeni és öltözzetek fel. Majd pihennie kell sokat..Holnap gyere a laboromba a maszkjáért, de előre szólok...ha nem pihenteti a szemét a gyógyulásig..akár meg is vakulhat. *Eliziana fölé hajolok, aki nagyjából pont ekkor nyerheti vissza a tudatát. A szájához emelem az én kis "varázsitalomat".* - Ettől jobban leszel! *Ha nem akarja, akkor is meg fogom vele itatni; bár nem a fájdalomcsillapítót, amire számít. Csalások csalásához én már csak így állok hozzá, fesztelenül távozom. Másnap a fracciónjától kapja majd kézhez az újonnan elkészült maszkját, míg én információkat Seth intézkedéseiről.*