Az elveszett hírnök – Ismael nyomában

Tárgy: Az elveszett hírnök – Ismael nyomában Szer. Aug. 04, 2010 5:49 am

Résztvevők:

Ranil Carrolobacco ▲
Raúl Suspicaz de Afuera ▼

Aizen-sama egy küldetéssel bízza meg az egyik Espadát; más körülmények között egyszerűen hagyná, hogy egy gyengének mutatkozó arrancar elpusztuljon a többivel együtt, még egy áldozat ide vagy oda különösebben nem hatja meg, ám ez a foglyul ejtett arrancar olyan információk birtokában van, amire Aizennek szüksége van a lehető leghamarabb, s az információt csak ez az arrancar tudja átadni neki. Épp ezért Ranilra hárul a feladat, hogy találja meg ezt az arrancart és szabadítsa ki, lehetőleg a lehető legkisebb feltűnést keltve a Gotei 13 előtt. Egy arrancart vihet csak magával, aki támogathatja a küldetés kivitelezésében, s választása Raúlra esett.
Az Ismael nevű informátort legutóbb Indiában látták, így miután felkészültök a kalandra, egy gargantát megnyitva pedig meg is érkeztek egy népes falu közelébe. A falvat fal veszi körül, ami körül pedig taposott ösvények húzódnak, s itt-ott egy-egy tehenet is megpillanthattok. Egy fiatal srác kobrák idomításával szórakoztatja a falu ráérősebb népségét, s talán még titeket is elképeszt, ahogyan hergeli az állatot, majd ismét kezes báránnyá változtatja azt. Shinigamik lélekenergiáját egyáltalán nem érzitek, bár Aizen utasításaiból nem derült ki egyértelműen, hogy kik is ejtették túszul Ismaelt. Azt azonban érzitek, hogy meglepően sokan rendelkeznek nagyobb lélekenergiával az átlagosnál, bár nem tudjátok kiszűrni, hogy kik azok az emberek, akik látnak titeket – leszámítva a kígyóbűvölő fiút, aki halandó létére feltűnően gyakran hunyorít rátok hatalmas, barna szemeivel.

Egen... boldogságom hegye már az eget veri. Nem elég, hogy nyomorék Krázust a nyakamba varrták, aki a kis... kalandunk után örökké a szobámban mászkál, és széthagyja az alsógatyáit- komolyan, mintha valami feleségnémber lennék, akinek az a dolga, hogy mossa az ura retkes gönceit... Még csak az kéne, sipirc..-, még valami tetves kalandra is elzavarnak! Mondjuk inkább ez, mint bármi más... Az utóbbi időben úgyis feltűnően agybeteg állapotban ordítottam képen mindenkit, aki csak a közelembe került, szóval... kell egy kis szabadjegyes belezés. Az meg, hogy Krázus orrát húzva, sötét képpel mászkál csak azért, mert nem őt, az Édesegyszemgyíkomat viszem el a küldetésre, hanem Raúlt, az engem nem érdekel. Arrancart kell vigyek, nem őt... Mi a fenéért adtam be neki a derekam?! Csak idegösszeomlással és antidepresszánssal jár az, ha valakinek van egy hímje otthon. mondjuk, simán lehet neki parancsolni, mert ha elmorgulom magam, hogy "este no szex", akkor valamiért rögtön kezesbáránnyá válik. Hímek... Undorító, hogy a farkuk vezeti őket. Az meg magától értetődik, hogy gondolkozás nélkül kihasználom. Így is majd megőrjít az idióta morgásaival, meg agybajával, hogy mit csinálok én más hímekkel... Ki ő nekem, a mindenható atyaúristen? -.- Ha én el akarok menni valahová, elmegyek, neki csak legyen kuss! Ő a fracción, én parancsolok neki, és nem fordítva. -.- Néha már nem tudja, hol a határ, és kénytelen vagyok olyankor valamivel betörni a fejét. Múltkor kapóra jött, hogy bevittem a szobába a lavórnyi forró vizet, mert simán belerúgtam a fejét... Surprised

Ő kezdte, megérdemelte. örüljön, hogy nem lógattam ki az ablakon a minikukacánál fogva. :/
Felettébb ingerülten sikerült belefutnom Raúlba, akire egy barátinak szánt- amúgy vérszomjas és fagyos- mosolyt sikerült vetnem. Azért jött a megölelés, mert már vele haladó szinten voltam az emberi érzések kifejezésével.
- Ahoj, Cicus! Megvagy? Mi van a plázanőddel? Jól megvagytok? - vereghettem meg a végén a vállát, és nyomtam a kezébe a tőlem már megszokott kis tasakot. Hát hogyan lehetne ellenállni annak, hogy hozzak valami nyalánkságot az én Pirulámnak? Most is csökkent lefele ezerrel az adrenalinszintem, miközben figyeltem, ahogy átveszi a halat meg tejet tartalmazó zacskót. Na egen, jön a dolog negatív oldala... Utáltam, amikor spontán rám tört az a tipikus érzés, hogy ott akarok lenni mellette, és megharapni, vagy valami ilyesmi... Idióta, hülye, nyomorék érzések.... -.- Kurva jól megvoltam magam is, nem kellett a vággyal meg az adni akarással vesződni... >.>
- Tudtad, hogy most hosszabb időre el fogunk menni, ugye? Már csak azért, mert nem tudom, hogy elmondta-e a kis futár, hogy mi küldetésre megyünk...- veregettem meg a vállát, olyan "Ne fossál, majd megvédelek..." módon. Ja, majd a hátamra is veszem, ha be akar aludni, rajtam nem fog ki. Tudja jól, hogy nálam abszolút megértésre számíthat, szóval nem kell parázni...
- De azért remélem, Ismael mellett valami kibelezendő nyomorék is elém kerül majd... Fárasztó a barátnősködés, kell egy kis kikapcsolódás is. Nem haragszol majd, ha csak én belezek? Bár, neked is keríthetünk valakit, ha nagyon akarod...- vigyorodtam el, miközben a Gargantába beléptem, és vártam, hogy csatlakozzon.
India baszott nyugodt, baszott büdös, és rohadtul irritáló hely volt. Koszos kis alakok rohangáltak körülöttem, és csak egyetlen kivételnek a kígyóbűvölőt tartottam. Szemcsillanva léptem a kis kígyóhoz, és figyeltem. Az alak úgyse lát, csak egy nyomorék ember... Ehh, mivan? Mi a francért bambulja ez ránk a gülüit mindig? o.O
- Raúl... Baszki, ez a kis törpe lát minket? - ragadtam karon kedvenc arrancarom, és rántottam be magam mellé, hogy intsen oda az alaknak. Nehogymár, hogy a kis csokifijú lásson minket! A végén még használható infót pötyög el... :/

Fú ma reggel igen korán kellett kelnem, mert egy futár jött úgy délután egy fele, hogy valahova mennem kell. Arra sajnos már nem emlékszem, hogy hova, mert a gondolataim még valahol egy jó kis töltött csukán jártak még valahol a messzeségben, mikor a fiú elmondta, hogy mit is akar. Szerintem hülyének nézett, vagy legalábbis értelmi fogyatékosnak (mintha a kettő nem ugyanaz lenne..xD), de most mit csináljak? Senki sem tud egyből odafigyelni, ha az egyik legédesebb álmából keltik fel, ráadásul jóval kelési idő előtt! Természetesen azt nem mondták, hogy mikorra kell odamennem, sőt, igazából azt sem mondták, hogy hova kell mennem, (vagy csak nem emlékszem rá), szóval úgy döntöttem, hogy előbb befejezem ezt a csodálatos álmot, és miután a srác átadta az üzenetet, örömmámorban feküdtem vissza az ágyamba és csorgó nyállal elfogyasztottam az álombéli csukámat. Félreértés ne essen, nemfutballcipőkkel álmodom! Ezek jól megtermett édesvízi halak, és most éppen ezek jutottak eszembe. Mindig ponttyal jön mindenki, ha halról van szó, pedig én már nagyon unom a pontyot, szóval ha még egyszer valaki azt hoz nekem születésnapomra, esküsöm sírógörcsöt kapok! Mintha nem létezne más a világon! Vagy tuti azt gondolják, hogy szegény nyomorultnak úgyis mindegy, csak hal legyen! A szegény nyomorék köszöni szépen, de tudatja, hogy nem csak ponty létezik! T.T
Nem csoda, hogy kissé feldúltan ébredtem úgy másfél óra múlva, hisz ez egy elég komoly probléma. Mindegy! Az a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg, meg hogy a tyúkoknak mindig legyen friss, tiszta vizük! Ennél fontosabb nincs!
A második kelés már könnyebben ment, csak öt percet fetrengtem ásítozva az ágyban, és ez nálam már rekordgyorsaságnak számít. Zombimódban vánszorogtam el hűtőig, majd a napitej adagomat két kortyban le is döntöttem, pedig van az vagy fél liter. Nem baj, csupa erő, csupa izom, mert minden reggel tejet iszom! Cool

Mivel nem tudom, hogy meddig leszek távol, vagy lesz e kaja, pia, satöbbi, ezért egy kis műanyag dobozkában pakoltam el magamnak némi sült CSUKÁT ÉS NEM PONTYOT, meg egy üveg tejet. Sosem lehet tudni, mikor kell a túlélésre támaszkodni! Épp azon gondolkoztam, hogy vajon hova a fenébe is kéne mennem, mikor beleütköztem Ranil-chanba. Kétség kívül Ő kell most nekem! Ha valaki tud valamit az ügyről, az Ő! *.* Sajnos mintha kicsit ideges volna, legalábbis erre következtettem abból, hogy olyan tipikus "megölömazanyádatisharámnézel" nézéssel nézett, pedig én semmi rosszat nem tettem, azt hiszem. O.o Azokért a dolgokért, amiket alva árva csinálok, nem vállalom a felelősséget.
- Őő, hát megvagyunk! - kezdek bele kissé pirulva a magyarázásba, mikor leesett végre, hogy Elmira-chanról van szó. - Bár mostanában nem nagyon találkozunk. - folytattam és kissé elszontyolodtam. Jó ideje nem találkoztunk már Elmira-channal, mindig valami közbe jött, de biztos, hogy a közeljövőben meglátogatom, mert már hiányzik! Ez az állapot nem tartott sokáig, mivel a hirtelen a markomba nyomott még egy adag kaja meg tej egyből elfeledtette velem a gondjaimat. Így már két adagnyi kajám van, szóval gond nem lehet! Nekem is kéne már valami ajándékot adni Ranil-channak, mert még semmit sem adtam neki. Az a baj hogy nem tudok salátát csinálni, és valószínűleg egy-két ujj is belekerülne a salátás tálba, ha megpróbálnék csinálni neki.
- Nekem nem szólt senki, hogy nyaralni megyünk. o.O - adom az ártatlant, ami ezúttal tényleg ártatlan, hisz fogalmam sincs, hogy miről beszél Ranil-chan. Bár lehet, hogy erről hablatyolt a futár, mikor ott volt nálam? Ez velem a gond, mindig utólag tudom meg a főbb információkat...csökkenteni kéne a futárok fizetését, mert megbízhatatlanok...
Nem baj, Ranil-chan is velem lesz, szóval gond nem lehet. Ha Ő ott van, akkor figyel mindenre, én pedig gondtalanul aludh...segíthetek neki, minden tudásom szerint. Felőlem azt öl meg, akit akar, feltéve ha nem én vagyok az. Mások étkezési szokásaiba nem szólok bele, tekintve hogy az enyém is elég extrém.
Mikor kiléptem a Gargantana másik felén, kicsit kiszáradt a szám, mivel valami kellemes helyre számítottam, nem egy sivatagra. Még jó, hogy van nálam tej. (Ami, tekintve a hőséget néhány perc alatt megposhad, de nem lényeg, az a fontos, hogy van xD) Bár..ilyen szempontból nincs gond, hiszen indiában a tehén szent állat, szóval tej az lesz, bőven!
Van itt sok érdekes dolog, mint például a....meg a...és a.....kígyóbűvölő? Nem tudom, hogy miért jó, hogy egy anakondát izélgetnek egy bödönből, de van akinek ez a szórakozás! Az jobban foglalkoztat, hogy miért néz ránk a bűvölő pasi, hogyha elvileg nem is láthat. Épp megosztanám Ranil-channal ebbéli aggályaimat, de neki is feltűnt már a dolog, és megelőz annak kinyilvánításával.
- Tuti nem minket néz! Biztos van mögöttünk valami érdekes, és azt bámulja! - természetesen a nagy semmi volt mögöttünk, de ez lényegtelen. Mivel én találtam ki ezt az indokot, tutibiztos, hogy megállja a helyét, mivel én találtam ki. Cool

xD

A kígyóbűvölő, tizenéves srác nem veszi le a tekintetét rólatok; érzitek, hogy magasabb lélekenergiával rendelkezik egy átlagos embernél, bár Indiában ez talán nem is annyira meglepő. Holott a modernizáció már itt is ugyanúgy megkezdődött, egy ilyen jelentéktelennek számító, régimódi faluban már az is csodának számít, hogy egyáltalán fogni lehet egy rádióadást a húsz éves, szebb napokat is megélt rádiókból. Az autós közlekedést szinte lehetetlenné teszi a környezet és a földutak, csak a legmerészebbek kockáztatnak terepjáróikkal, inkább a klasszikus, állatok által vontatott járműveket használják továbbra is. Az elszigeteltség azonban úgy tűnik, kezd megszűnni, amikor a srác egy általatok is ismert nyelven megszólal, holott valószínűleg arra számítottatok, hogy ugyanazt a számotokra érthetetlen karattyolást fogjátok meghallani, amit a tömegből is hallotok.
- Arrancarok újra… A múltkori után már reménykedtem abban, hogy többé nem kell Aizen szolgáiba botlanom. Nem kívánunk az ügyeitekbe bonyolódnunk, ahogyan azt már a küldöncötöknek is megmondtuk. Nem keressük a bajt. Kérlek, távozzatok. – simítja meg idomított „háziállatának” pikkelyes bőrét, miközben hatalmas, barna íriszeit továbbra is rátok szegezi. Egyértelmű, hogy tud egyet s mást Ismaelről, ám mondandója két eshetőséget tár fel előttetek: vagy tényleg nem tud arról, hogy arrancar társatok eltűnt, vagy hazudik. Aggodalomra ad okot, hogy kígyója folyamatosan szuggerál titeket, s láthatóan csak gazdája bűvölésének köszönhető, hogy nem támad rátok – talán cseppet sem egy közönséges kígyóról van szó, ám se a srác, se az állat lélekenergiájából nem vagytok képesek rájönni arra, milyen fajt képviselhetnek ebben az esetben. A faluban több hozzá hasonló, ám mégis más lélekenergia foszlányát is megérezhetitek jelezvén, hogy nem a srác az egyetlen, aki képes lehet látni benneteket, azonban akárhogyan is próbálkoztok, nem vagytok képesek beazonosítani a reiatsut egyetlen általatok ismert fajhoz sem. Egy viszont biztos: amíg nem teszitek fel a megfelelő kérdéseket, a srác biztosan nem válaszol.

Fejfájás és fészpalmolás... azonnal ez következett, amint elfordultam Raúltól, aki bealudt mellettem állva. Komolyan, fárasztó tud lenni néha. Nem, nem is fárasztó, inkább fájdalmas. Nem érdekel túlzottan, span, szóval le kell nyelni a nyűgjeit, ahogy ő is lenyeli az enyémeket. Egyébként már tele van a tököm azzal, hogy az összes minket látó csicska úgy lesi a mellemet, mintha Lapostoposzról jött volna az összes itteni luvnya. Faszom, meresszék már más melleire a redvás gülüiket, míg ki nem kaparom az összesét... -.- Nem vagyok én közszemlére téve, hogy lessék a dekoltázsom, hülye, kangörcsös bronzok...
- Remek. Örülök neki, hogy megvagytok. - mondtam szinte fapofával, és továbbra is dühösen fújtam a bámészkodók miatt. Belezném ki mindet itt, most, azonnal, ezen a baszottul nem szent helyen! De nem lehet, mert akkor meg keresztet vethetek a tetves infókra és arra a nyomorék Ismaelre is. Fogalmam sincs, hogy bírom ki a végéig, mert már most tökre elegem van... -.- Mellesleg egyszerűen nem értem, mit eszik Raúl azon a... plázanőn, akinek még az agysejtjei is szőkék. Nem, nem vagyok féltékeny egyikre sem, egyszerűen nem értem, hogy hogy tudja megérteni azt a csipogást, amit az a nő levág. Én már rég felkötöttem volna magam az első retkes fára, ha úgy beszélnék, mint ő... komolyan. Normális az a cicababa egyáltalán? o.O Miután rendesen kirázott tőle a hideg, ajkamra fagyos mosoly ült ki, miután hozzánk szólt a kis bűvölő.
- Na, lökd a dumádat, Töki. Pötyögd el hogy merre van az az arrancar, míg ki nem köpetem veled a fogaidat.- ropogtattam meg az ökleimet jelezve, hogy nem arcoskodok, nem tréfálok, egyszerűen csak komolyan gondolom, amit kiböktem. Nehogy elhiggye már, hogy most szépen békésen hazahúzom a belem... Semmi kedvem belebámulni Krázus képébe, elegem van belőle most... bár már nem emlékszem, hogy miért, de így van. Szét kell verjek valakit vagy valamit, mert ha nem teszem, ő fogja bánni... akárhogy is rinyál arról, hogy sárkány. Egyenlőre mg én vagyok az erősebb... :/
Jót szemeztem azért a dögjével, kicsit kiereszteném a karmom és kettévágnám. Nevetséges az a vérszomj, ami a szeméből süt annak a kígyónak... még ha nem Engem fixírozna így, hanem mondjuk Ralt, hazavinném petnek. Komolyan.
- Cuki a kígyód. Meg akarod tartani, vagy nekem adnád? - vigyorodtam rá a srácra egy tőlem barátságosnak számító, kissé talán vérszomjas vigyorral. Közben meg úgy döntöttem, nem árt, ha kissé körbevizsgálódok, így egyszerűen hasonló lélekenergiát kerestem, mint az övé... és lám, találtam is! ráadásul nem is egyet. Hát nem... csodálatos? Twisted Evil

Hiányzik már egy kis ramazuri, egy kis bélontás... annyira diétára vagyok fogva otthon, hogy már lassan a megőrülés határán álltam. nem bírom a jó kislány szerepét, ennyi. Mindig is rossz lányka voltam, ez ellen meg a kifogások nem érdekeltek. Lehet Ajzen papa direkt azért küldött engem hogy kikapcsolódjak kicsit? bár, kétlem... nem szokott ő az ilyesmivel foglalkozni. különben is, szarul áll a szénája, gondolom most el van foglalva azzal, hogy felrobbantsa Las Nochest és megmeneküljön... Szánalmas...

Nem, nem tévedtem. Mégis minket néz a csávó....beszélek itt hülyeséget, hisz én sosem tévedhetek! Raúl a pró istenkirály atomfizikustudósdoktor mindent tud. Nem hiába szereztem summa cum laude a LNA-n. (Lustálkodók Nemzetközi Akadémiája...ne keressetek rá neten, meg sehol sem, ugyanis sehova se rakták ki, mert a vezetői is olyan lusták, hogy nem rakták ki sehova reklámozni xD) Mindenkit kenterbe vertem. Cool

Pedig volt kihívó bőven. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi lusta ember van a világon...sok. Meg lusta arrancarból is sok van, de én le pownolom mindet, és büszke vagyok rá! *.* Ez amúgy nem változtat semmit sem azon a tényen, hogy a kígyós csávó minket bámul. Ez több okból kifolyólag is lehetelen, de csak egyet mondok, mert lusta vagyok többet leírni. Arrancaron vagyunk, tehát elvileg nem is láthatna minket, csak ha póttestben vagyunk, márpedig nem vagyunk abban, hacsak ki nem esett néhány perc az utazás közben ,és Ranil átrázott a póttestembe, amíg aludtam, de ilyenről szó sincs, hisz érezném, ha póttestben lennék! Surprised

De nehéz erről a témáról lekattanni! Teljesen megrázta a piciny kis lelkecskémet, hogy egy random srác csak úgy lát minket! Tuti nem ember! Hogy lenne már egy ilyen ember? Érzem is a lélekenergiáján, hogy valami bűzlik. A sima embereknek nem ilyen van. Madárnak nézett ez minket, hogy átvághat? >.> Meg az a kígyó is. Hogy néz már? Ez nem normális...kicsit sem. Nem mintha mi normálisak lennénk emberi szemmel nézve, mert ugyebár akárhogy is nézzük, járkáló izék vagyunk! De akkor is, egy kígyó ne lessen. Főleg ne úgy, mint egy vadász a prédájára, mert ez így les minket. Nem akarok kígyókaja lenni, szóval lépek is pár lépést hátra, hogy egy nagyszerű iránykombináció után Ranil háta mögött kössek ki. Cool

xD Mg sokáig akarok élni, mert még nagyon sok dolgom van. Például még aludni akarok, meg lustálkodni, meg aludni, meg tejet inni, meg aludni, meg halat enni, meg lustálkodni, és aludni, csak hogy a legkedveltebb foglalatosságaimat említsem. Ja meg a múltkor láttam egy tök jó pólót, ami illik hozzám. Kék alapon volt egy tök aranyos macska. Tök jól állna nem? *.* Majd megmutatom Ranil-channak is. Ha neki tetszik, akkor tuti felveszem, mert Ő ért az ilyesmihez.
Amúgy meg, nem hiszem el, hogy nincs jobb dolga, mint kobrát hergelni. Nézzen már körül! Pezseg az élet az egész környéken! *.* Kupacokban áll a szemét az utcákon, mert a népesség ügyel a környezetére. A légkört károsító autók helyett meg környezetbarát egy lóerős kocsik haladnak, bár a lovakat néha felváltja egy tehén, szamár, vagy egy megtermett 3-400 kilós koca. O.o Szóval igazán találhatna magának valami másfajta elfoglaltságot itt a kígyóeregetés helyett...
- Ja...és azt a kígyót legyen szíves elrakni! - teszem még hozzá Ranil háta mögül, gondosan ügyelve arra, hogy csak a hangom lehessen hallani, de én láthatatlan maradjak. Elmehetnék nindzsának is, nem? Cool

Persze nem egészen olyan választ kapunk, mint amilyenre számítottunk. Gondolhattam volna, hogy nem fogunk gyorsan végezni ezzel a küldetéssel...pedig este hamarabb akartam lefeküdni, olyan 16-17 óra fele. T.T
- Gyorsan elmegyünk, ha megmondja, merre találjuk, akit keresünk, ígérem! - mondom, miközben kikukucskálok Ranil jobb válla felett. Franc se akar kígyózni itt, mihelyst elmondja a dolgokat, már tiplizek is le innen! Lehet meg kéne vesztegetni? Sajnos nincs nálam pénz, csak egy kis tej, de szerintem annak nem örülne túlzottan, főleg, hogy van vagy 40 fok, és háromszor megposhadt már a tej. Amúgy meg, ha ez még nem lett volna elég, érzem, hogy több ilyen szuperhuman lélekenergiával rendelkező izé is mászkál a közelünkben. Nem tudom mi van itt, de hogy ezek nem sima emberek, az hótziher, és ez az egész cucc kezdi kikezdeni az idegeimet, meg a frászt hozza rám. O.o Jó lenne, ha minél előbb kiszednénk a csávóból amit tud, aztán húzás van.
- Szóval...nem ismer véletlen egy Ismael nevű valakit? Még a múlt héten lebeszéltem vele egy üzletet, tejet szállítok neki, viszont most nem találom...nem tudna segíteni? - teszem fel a kérdést, közben hazudok egy tökéleteset is. Elvégre ki ne dőlne be ennek a frappáns kis füllentésnek? Én vagyok a tejesember! *.* xD

A fiatal srác fapofával tűri Ranil fenyegetését; lerí róla, látott már hozzátok hasonlóakat és nem fog egy ilyen apró kis fenyegetéstől megijedni. Ami pedig Raúlt illeti, hiába próbálja nem kimutatni, egy sóhajtással és egy fejcsóválással mégis sikerül kifejeznie, mit is gondol a Ranil háta mögül félve pislogó arrancarról. Igazán nagy tehetség kell hozzá, hogy ebben a helyzetben is a lehető legsemlegesebb tud maradni. Látszik rajta, hogy nem szándékozik harcolni – bár nem tudjátok, egymaga mire képes, lehet, okozhat nektek bőven meglepetéseket.
A kígyó csak gazdája bűvölésének hála bírja ki, hogy ne kóstolja meg a pimasz espadát; szimpátiát egyáltalán nem mutat a lány felé. Valami azt súgja nektek, hogy ez több egy puszta kígyónál… Mintha pontosan értené, amit mondotok. Dühös szisszenéssel s méregtől duzzadt fogainak kivillantással adja tudtotokra, ő nem akar Ranil házikedvence lenni és tökéletesen elvan mostani embertársa mellett.
- Úgy látom, Sawini-nek nem tetszetek… Nincs az a pénz, amiért megválnék tőle, különösen nem egy olyan nőszemély fennhéjázó parancsolgatására, mint amilyen te vagy. – próbálja tovább nyugtatni a kígyót. Szemeiből valami megmagyarázhatatlan, különös bölcsesség árad; mintha nem is egy átlag tizenévessel lenne épp dolgotok. Bár lehet, csak a kulturális különbségek teszik… Raúl tejesember meséjére nem bír elfojtani egy mosolyt, azonban ez inkább végtelenül kedvesnek s megértőnek hat – látszik róla, valóban csak békét szeretne, s nem kíván felesleges vérontásba bonyolódni.
- Történetesen tudom, merre van az az ember, akit kerestek. Csak hogy lássátok, mennyire nagylelkű vagyok, hajlandó vagyok titeket egy darabig elkísérni – azzal a feltétellel, ha azonnal változtatsz a modorodon, hölgyem. Mi is tiszteletben tartjuk a ti kultúrátokat. Egy kis toleranciát éppen ideje tanúsítanotok felénk. Nem szeretnéd felhergelni a népünk. Hiába vagy espada… nem ti vagytok a teremtés csúcsa. – közli a tényeket, s pakolja bele a kígyót egy kosárba, melyet felállván a kezébe vesz, s az egyetlen gigászi épületre tekint, mely a falu közepén foglal helyet.
- Egyébként a nevem Kashif… Bennetek kit tisztelhetek? – vesz egy utcai árusnál valami fura, egzotikus kaját, amihez foghatót még nem láttatok – s bár illata alapján finomnak s jól fűszerezettnek minősül, valahogy a külseje nem éppen a megszokott a magatok fajtájához. Könnyed léptekkel indul meg a falu közepén található építmény felé jókedvűen köszönve egy-két útközben találkozott ismerősnek – kik nektek is vígan odaköszönnek, mintha már régóta ismernének. Kashif mondandóját pedig lehet, tényleg komolyan kéne vennetek… Hisz amíg egyesek úgy kezelik őt és a népét, mint holmi mocskos rabszolgákat, addig segítségre és szívélyes vendéglátásra nem számíthattok.

Fájó nyakam nem könnyíti meg a helyzetem, s roppantul bosszúsnak ígérkező pillanatok elé nézek- kiváltképp, hogy az előttem álló tejfölösszájú idióta karjában a lábatlan élőlénnyel oly fölényesen kezd el kosztani, hogy az még Aizennek is becsületére válna. Mégis, látok rá halvány esélyt, hogy holmi eltitkolt apa-fiú kapcsolat van köztük- mindkettőből szinte ugyanaz az arrogancia sugárzik. Nem vagyok rászorulva, hogy megmondják, milyen modorra lenne szükségem, vagy hogy milyenem van. Pontosan tudom... az elmúlt életben, amit legszívesebben acsarogva rúgnék fel az égig, s kezem most ois ökölbe szorul... de a bosszúm már rég beteljesedett, a húgomról pedig tudomásom sincs. Talán jobb is így... úgyis megöltem volna, ha meglátom, az pedig csak felesleges feszültséget szült volna. Hol érdekel engem, mit csinál...? Csak egy gyáva áruló, aki elhagyta a helyét... ami a sors végtelen iróniája révén az enyém lesz végül. Lám- el fogom érni ugyanazt, mint amit az a szaros kis dög, aki miatt annak idején utcára kerültem. Vállam megrántom- mit érdekeljen engem az, hogy mások mit gondolnak rólam, a célomról? Nem leszek az ő véleményüktől boldogabb. S bár sok szar jutott ki nekem, igenis büszke vagyok arra, amit elértem. S terjesszen rólam bármi tőlem rettegő némber amit akar, én boldogan élem világom. Nem áhítozom Énvagyokazisten kisasszony helyére. Semmit se, fogadnék el, amihez neki köze volt, a többié meg nem érdekel. Úgyis mindenkinek a maga gebasza a legnagyobb, én meg csak rohadt kevés ember nyűgjét hallgattam meg eddig is. Köztük van a jelenleg hátam mögött lapuló arrancar, akinek előttem kellett volna lennie, s védenie engem- ha már egyszer ő a férfi. Mellkasomból reménytelen sóhaj tör elő, miközben vetek Raúl felé egy pillantást, nem kell-e egészen véletlenül kicserélni a pelust BFFem alatt, majd karba tett kézzel mérem végig tekintetemből szinte áradó gunyorral a 'srácot'.
- Nem szükséges a gatyádba csinálni... csak semleges kérdés volt. Van már otthon házi kedvencem, nem áhítozom a tiédre.- vonom meg a vállam újfent, majd hollófekete hajamba túrok. Tényleg vissza kellett fognom magam, hogy égig szaladt szemöldökívem után nehogy a srác vére is az égig fröccsenjen. A kígyó nyilván előbb vetette volna magát rám, semmint hogy imádott gazdájához érjek- de már a puszta ötlettől is nevethetnékem támadt. Ugyan, ez csak egy állat... s a mérgétől nem ijedek meg. Nekem is van resurrecciónban... és?
Végül hajlandó voltam mérsékelni magamat, s nem anyáztam le a gazdás és az állatját sem- nem lenne jó ötlet anélkül a szerencsétlen nélkül visszatérni Las Nochesbe- nem néznék szembe szívesen a morcos zselékirállyal. Lehet, túl sem élném... :/ Francnak van kedve megdögleni. :/ Bár Slarinka kifejezetten díjazná, ha megdöglenék, s elégedetten táncolna a "síromon" - amiről tudjuk, maximum egy névtábla lesz, ha lesz, mert hogy homokon kívül nem sok marad belőlem ha megpusztulok, az fix. Legszívesebben egyszerűen hagytam volna mégis, hogy reiatsum szabad szemmel is látható legyen, s a kékes szín égesse a marhák szemét. Nem, nem bírtam, ha ilyen békepárti volt valaki, ám most az egyszer legyen. Hajlandó vagyok szemet hunyni afölött, hogy sértegetett, s hogy még javaslatot is tett. Számat húzva fordultam utána, s néztem Raúlra kérdőn, kell-e neki is abból a furcsa kajából, amit Hashif eszik. Ami engem illet, akkor sem, ha utánam hajítják... franc tudja nem mérgező-e ránk. -.-
- Ranil Carrolobacco, a 8. Espada vagyok. Örvendek a találkozásnak...- mondtam, aztán vetettem egy újabb kósza pillantást a minden bizonnyal húsos valamit árusító bódéra. Hús... ettem belőle eleget régen, soha többet, egy falatot sem akarok lenyelni. Röhögjön csak ki Krázus miatta, hogy vegetáriánus vagyok... szarom le. Megvannak a magam elvei, és az állatokat nem eszem meg. Sokkal becsesebbek számomra, mint ezek a... lények. Ember, shinigami... mindnél jóval többet érnek. S nekem tényleg nincs szívem őket bántani- még akkor sem, ha egy-egy tűnő másodpercre felvillan a szemem előtt az a kép, mely szerint Hashif - nem, nem vagyok hajlandó a nevét helyesen használni. Ha már kénytelen vagyok visszafogni magam Ismael vagy kicsoda érdekében, minimum ennyi... """örömhöz""" ragaszkodom.
Megbecsülés, tisztelet, béke... még a végén szeretet is meg wörldpísz. :/ egyikben sem volt részem, nem is lesz, nem is érdekel, hogy mások éppen miért akarják tőlem ezt kinyígni. Bár jobban belegondolva... Aizent sem tiszteljük, csupán mindenki azért pattog neki, mert bármikor bárkit kinyírhat Las Nochesben... s még talán összefogva is kevesek lennénk neki. Kiábrándító... hogy ennyire felénk hatalmasodhat egy alantas dög, egy mocskos shinigami... Undorodva húztam el az orrom, mert végülis nem sokszor gondoltam bele a dolgok lényegébe ilyen mélyen- általában lekötött az, hogy valakin kitöltsem a bennem tomboló dühömet. De végülis mindegy, mert még nem állok olyan szinten, hogy bármihez is kezdjek, és Ötöske is hiába veri a seggét a földhöz, mert ő is csak egy névtelen és arctalan századik senki a 'vezetőség' szemében... ahogyan én is. Bár mindez csupán idő kérdése...

Na jó... Tudom, hogy nem értek rá postolni ilyen-olyan okból kifolyólag, de én ezt nem tudom tovább folytatni, különösen, mivel készültem is erre a küldetésre.
A küldetést LEZÁROM. Jutalmat nem kaptok, ugyanis három teljes kör se ment le augusztus óta.