-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A Kapitány Hálószobája (11. osztag)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyCsüt. Jan. 21, 2010 3:36 am

Elég egyszerű elrendezés, és világosabb színek jellemzik, ellentétben az irodával.

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Japan_belsoepiteszet_2


A hozzászólást Matetsaku Kai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 22, 2010 7:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyKedd Jan. 26, 2010 10:20 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*A 11. osztag egy nagyon összetartó csoportból áll, akik teljességgel megbíznak egymásban. Egy másik osztagnál sem tapasztalható ekkora hűség, főleg a kapitányuk irányában. A harc az életük, és mintha külön törvények vonatkoznának rájuk, legalábbis, ami a kapitányváltást illeti.
Állítólag ilyen Kai osztaga egy 11. osztagos szempontjából. De hogy én mit gondolok róla? I Z O M A G Y Ú A K. Izomagyak mindenütt. Ráadásul a legtöbbnek olyan félelmetes a képe, hogy amikor a szemükbe nézek, inkább sietősebbre veszem a lépteim. Persze nem értem, mitől félek, hiszen hadnagy vagyok, vagy mi. Na meg, talán már meg is szokhatták, hogy rendszeresen megyek át Kaihoz, mert a barátnője vagyok.
Az utóbbi tényt még mindig nem sikerült megemésztenem. Néha olyan, mintha csak egy álomban lennék, ahol végre megtaláltam a hős lovagom. Aki igaz, hogy nem fehér paripán érkezett hozzám, és még csak nem is szőke, de a gyönyörű, hosszú, fekete haja, a csábos mosolya, a tökéletes orra, a lelkembe hatoló szemei, az izmos teste és az erős karjai bőven kárpótolnak érte. Meg bárki bármit gondol arról, hogy ő milyen "darkosan kúl" meg minden, szerintem akkor is ő a legkedvesebb és legrendesebb és legaranyosabb srác egész Soul Societyben.
Az aggodalmaim azonban megmaradtak. Mi van, ha az osztag megváltoztatja őt? Én akkor szerettem belé, amikor még a 10. osztag tagja volt, és nem akarom, hogy azt gondolja, hogy csak azért vagyok vele, mert kapitány lett. Mert erről tényleg nincs szó. És persze megint hülyeségekre gondolok, mert miért is ne gondolnék, csak hát Kai már kezdi belém nevelni, hogy felejtsem el ezeket a tévképzeteket. De az még csak egészséges aggodalomnak számít, ha konkrétan attól félek, hogy egy izomagyú tuskóvá válik, nem? Szóval... tenni kel ez ellen.
Kainak valószínűleg nem tűnt fel, hogy tegnap este, amikor koránkelés címszó alatt elbúcsúztam volna, magammal vittem a pótkulcsát. Amíg ő zuhanyzott, addig csendben le tudtam akasztani a kulcstartóról, és úgy tűnt, hogy Kai ebből semmit se vett észre. Szóval így erőszak nélkül tudok behatolni célpontomra - a szívem sajgott volna, ha a tervem miatt ki kell robbantanom az ajtót, meg hát azt nem is lenne könnyű visszafogni. Még pontosan két órám van arra, míg Kai visszaérkezik. Persze nem számít arra, hogy ma látogatok, mert azt hazudtam füllentettem neki, hogy rengeteg a felhalmozódott munkám, és csak késő este fogok vele végezni. Azt is meghagytam neki, hogy semmiképp se látogasson meg, mert azzal csak elterelné a figyelmemet, és sose tudok majd végezni. Jó, tudom, nem volt szép dolog tőlem, de hát... az, ami rá vár, mindenért kárpótolja majd!
Szívesen főztem volna magam is, de Kai sokkal jobban főz nálam, úgyhogy csak rendeltem pár sokis süteményt az édességboltból, amiket beleöntök egy tálba, és beviszek a nappaliba. Beállítom a fényeket is, hogy jó hangulat legyen, meg készítek egy kis gyümölcslevet is, mert az jó az agysejteknek, gondolom legalábbis, és előkészítek mindent, ami szükséges. A várakozás utolsó fél órájában már szinte egy helyben toporgok; az időt arra használom ki, hogy megigazítsam a sminkem - igen, természetesen magammal hoztam, mind benne van abban a táskában, amivel a többi holmit is cipeltem - , és ruhámat is megpróbálom úgy igazítani, hogy legalább egy kicsit nagyobbnak tűnjenek benne a melleim. Ez nem jön össze, szóval csak sóhajtok egyet megadóan. Legalább a fenekemmel nincs probléma. Remélem, Kai értékeli majd az erőbefektetésem.
A háttérben kellemes klasszikus zene szól, és nem kicsit felvillanyoz szerelmem meglepett arca, amikor belép. Olyan édesen néz ki így. *.* Kár, hogy nem fényképeztem le... de most már mindegy.*
- Tadaima! - *búgom neki, és átkarolom, mielőtt még szóhoz jutna. Kicsit fáradtnak tűnik, gondolom, a kapitányi meló velejárója. Remélem, azért nem fogja túlhajszolni magát.*
- Egyél egy sütit, most szükséged lesz rá. - *nyújtok felé egy csokis tallért, aztán megragadom az egyik karját, és finoman elkezdem vezetni a szoba felé, kacér mosollyal arcomon.*
- Milyen napod volt? Gondoltam, ideje kicsit lazítanod is, hisz látom rajtad, mennyit dolgozol... úgyhogy készültem egy kis meglepetéssel. - *csókolom meg, közben tolom félre a tolóajtót, hogy kedvesem meglássa az asztalt, melynek közepén egy méretes sakktábla ékesedik. Én pedig, mintha mi sem lenne természetes, leülök az asztal egyik végére, és várom, hogy Kai is helyet foglaljon. Hát... jól van na, ki kell derítenem, hogy valóban izomból van-e mindegyik 11. osztagos agya. Ajánlom, hogy leverjen sakkban. Elfelejtettem szólni, az őrület az én esetemben is jár néminemű zsenialitással. Wink*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyKedd Jan. 26, 2010 11:15 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Hosszú, papírmunkával teli nap állt mögötte. Még új volt neki a néhány tisztelet teli pillantás. Nos, nem lehet okuk a panaszra. Az osztag sztereotípiái közé tartozott talán az is, hogy csak azt fogadják el teljes mértékig kapitánynak, aki megöli az elődjét. Nos, volt összecsapása az előző kapitánnyal, és le is győzte. De nem kegyetlen vadállat. Tudna az lenni, ha akarna, de nem lenne értelme ok nélkül ölni. Az már egy másik történet, hogy valóban élvezi, ha harcolhat. Az a pezsdítő öröm, amikor méltó ellenféllel harcolhat... Ráadásul az csak természetes, hogy igyekszik csak a legvégső esetben használni a shikait és a bankait. Egy harcost nem az tesz naggyá, hogy milyen zanpakutuoja van, hanem az, hogy hogyan forgatja azt.. A technika, és a büszkeség, amin csak mosolyognak sokan. A kardforgatók büszkesége mindenkiben ott él, aki karddal harcol, Van, akiben erőteljesebben, és van akiben alig láthatóan. Benne pedig az utóbbi időben felerősödött. De visszatérve az eredeti problémára, majd elfogadják. Tapad már elég vér az ő kezéhez. Több,mint amennyi kellene.
Kissé álmosan gyújtotta meg a cigarettáját, miközben elindult a szobája felé. Elégedetten szívta be a füstöt, majd fújta ki. Az elmúlt napokban Vera szabadideje 99,99%-át nála töltötte, és elég sok érdekes és pozitív emléket hátrahagyó dolgot műveltek. Halvány mosoly játszott az ajkán, miközben köszönt a mellette elhaladó tiszteknek. Kapitány. Hatalom... a benne rejtőző éhség ettől még csak fel sem ébredt. Nem, nem ilyesfajta hatalomra vágyott. Még nem tudott rájönni, hogy mire. Egy forró fürdőn, egy tányér lángolóan csípős levesen és a lengén öltözött Verán kívül nem akart mást, csak egy ágyat. Úgy érezte, képes lenne egy örökkévalóságig aludni. Persze energiáit tudná másra mozgósítani, ha Vera szeretné...
Egy torokköszörülés kíséretében kinyitotta a szobája ajtaját, és éppen letette volna Noctist, amikor meglátta Verát. Meglepődött, az igaz. Valami rohadtsok munkára emlékezett, meg hullafáradtságra. Szinte láthatatlan vállvonással nyugtázta a dolgot: végülis örült neki hogy itt van Vera, és még meglepetést is készített neki. Az utóbbi időben nem jutott ki neki az ilyesfajta kellemességekből valami sok.
- Köszönöm, életem. Igazán finom... Rohadt éhes vagyok.- mosolygott, és befalta a felkínált sütit. Az üdítős poharat vitte magával a szobába, mert kelleni fog a folyadék. Akkor pláne, ha azt fogják csinálni, amire először gondolt. Vigyorogva ment Vera mögött, és elhatározta, hogy ma nem fogja hazaengedni Verát akkor se, ha másnap Aizen-ellenes magánküldetésre indul. Francot. Annál is inkább ki kell élvezni az együtt tölthető időt. Az már más kérdés, hogy ha Verának baja esne, elmenne Aizenhez, és kicsinálná. Bár, valószínűbb lenne, hogy egy másodperc alatt kinyírnák, de a kiherélés akkor is a lapon szerepelne. Menet közben belecsókolt Vera nyakába, majd felcsillanó szemekkel tekintett a sakktáblára.
- Ami azt illeti, nagyon nem erre számítottam... De azt a tervemet is meg fogjuk valósítani még ma! Játszani akarsz, szívem? Akkor, rajta! Kapj el, ha tudsz!- sötét tekintetével a bábukat fixírozta. Számára egyértelmű volt, hogy ő lesz a sötét bábukkal, és úgy tűnt, Verának is, mert miközben leült, a fehér oldalt szemelte ki magának. Mindig is a sötét színek vonzották jobban. Féloldalas mosoly szaladt szét az arcán, ezzel megmutatva tökéletes, fehér fogait. Szívesebben ült volna az ágyon, még inkább feküdt volna, de leginkább Verával játszadozott volna...
- Drágám, remélem nincs terved a játék utánra, mert nekem van. De előbb még...-gyorsan kifordult a szobából, és mire visszatért, egy halom csokis sütit hozott magával, plusz a fürdőben található farmerét és ingét vette fel. Alig várta, hogy megszabadulhasson a kapitányi köpenytől és a shinigami ruhától. Szokásának megfelelően megint leengedett hajjal mászkált, mert feltűnt neki, hogy így eltakarja a nyakán levő sérülést, amit legutóbbi akciója során szerzett. Persze el fog tűnni az is, de az még odébb van. Gyors pillantást vetett Verára, majd megtette az első lépést.
- Elég régen jutottam sakk közelébe... még Akadémián játszottam haverokkal. Szóval bele kell melegednem... De ne számíts könnyű győzelemre. - vigyorgott, és kivégzett egy sütit.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Jan. 29, 2010 9:14 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Valahogy meg se lepődök azon, hogy Kai a sötét bábukat választja. Hiába, az egyetlen fehér színű ruhadarabja a haorija, ami már inkább szürke, annyi kapitányt megjárt. Meg talán zoknija van ebből a színből pár. Bár jól is áll neki, meg minden, egyszer azért elképzelném fehér színű öltönyben, meg esetleg egy kék színű nyakkendővel. Szeretem az elegáns ruhákat, az estélyi mániám pedig már Kai is biztosan felfedezte. Ahogyan kimonokból is van pár, csak azokat nem hordom olyan gyakran, mert elég kényelmetlenek tudnak lenni.
Szóval a nagy meccs hamarosan elkezdődik; Kai a csokis sütiket az asztalra teszi, és boldogan veszek ki egyet belőle. Pár darabot már kicsentem belőle várakozás közben, de hát na... Kellett valami, amivel lefoglalom magam várakozás közben. Meg hagytam eleget, hogy jusson Kainak is bőven.
Egy száz wattos vigyor keretében téved a kezem az egyik parasztomra, és teszem meg az első lépésem. Mindig a világos kezd, vagy mi.*
- Ami azt illeti vannak még terveim. - *kacsintok, miközben várom, hogy ő mit lép. Persze, képzelem, milyen tervei vannak... Megint "azt" csinálná... Nem mintha panaszkodhatnék, meg minden, de gondoltam, néhanapján valami kreatívabbat is csinálhatunk a szokásos főzés-hülyülés-együtt levés helyett. Bár valami azt súgja, hogy ma se nagyon fogok szabadulni, és az se lesz kifogás, hogy hajnalban ki kell engednem Macskát, mert kellemetlen lenne, ha utána kéne takarítani. Meg hát, sajnos Kainak nem sokat kell győzködnie, hogy maradjak nála éjszakára. Hülye érzés ez a szerelem, szinte minden csettintésére ugrok. Ráadásul egy-egy pillantása elég ahhoz, hogy hipnotizáljon, és kiürítsen minden gondolatot a fejemből, hogy csak rá tudjak gondolni. A legrosszabb az egészben, hogy tudja, hogy ilyen hatással van rám, és hogy mikor mit kell mondania ahhoz, hogy csak egy elhaló igennel legyek képes válaszolni.*
- Mi az, hogy könnyű győzelem...? Figyelj ide, kicsim! - *dőlök előre, és úgy nézek a szemébe, mintha valami élet-halál kérdésről lenne szó. Pedig valóban az, számomra legalábbis. Meg kell tudnom az igazságot. Ha Kai nem győz le, akkor soha többé nem tudok majd rendesen aludni. A kapcsolatunk múlik ezen a játékon! Nem, nem akarom ott hagyni az esetben, ha kiderülne róla, hogy valóban olyanná vált, mint azt a sztereotípiák sugallják, de fontos tudnom, hogy mire számítsak tőle. Ő az erő, én a mágia, de az ész... nem akarom, hogy izommá váljon, hisz annyi intellektuális beszélgetéstől fosztanánk meg magunkat! És mókától és kacagástól, és a jelek fejtegetésétől, amik hallucinációk képében jelennek meg előttem...*
- Nagyon fontos, hogy most legyőzz sakkban, érted? Mintha az életed múlna rajta. Ne kérdezz semmit, csak egyszerűen győzz le benne, jó? - *merednek rá hatalmassá vált, lila íriszeim a lehető legnagyobb komolysággal. Szóval, a meccs dönti el, hogy mire számíthatok a jövőben. Fontos tudnom, ám nem árulhatom el az okokat. Félő, hogy megsértődne, és azt hinné, hogy őt is egy hülye izomagynak nézem, pedig nem így van! Csupán szükségem van a kézzel fogható bizonyítékra ahhoz, hogy piciny lelkem megnyugtathassam.*
- Eredetileg főzni akartam, de rájöttem, hogy úgy sem tudok finomabbat főzni, mint te, szóval csak a sütire tellett... bocsi. - *sütöm le szemeim bűnbánóan, majd tekintetem ismét a gyönyörűen kidolgozott sakktáblára emelem, hisz Kai is megtette az első lépést. Ahogy halad a meccs, egyre több időt töltök el gondolkozással, de még így sem annyit, amennyi túl sok lenne. S bár elég régen sakkoztam utoljára, azt hiszem, a tudásom még mindig a régi. Remélem, hogy Kai is annyi energiát fog belefektetni a meccsbe, mint én. Igen, és hosszú órákig tartó küzdelemre számítok, hiszen... olyan az igazi sakkmeccs, nem?*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyVas. Jan. 31, 2010 6:54 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Miért pont most akart vele sakkozni? Azután, miután a 11. osztag kapitánya lett? Előtte nem jutott volna eszébe, hogy játszani akar? Nem mintha lehetetlen lenne számára a győzelem, játszva nyerne... Több mint ötven év telt el azóta, hogy utoljára játszott volna. Azért nem felejtett olyan sokat, de igyekezte azt a látszatot kelteni, hogy csak annyit tud, hogy van gyalog, király meg paraszt. Találomra kezdte el toszigálni a bábukat: kíváncsi volt kedvese reakciójára, amikor sorra játszotta a kezére a bábukat. Tekintetével közben a szobáját fürkészte: kereste a lapokat, amire az ajándékát írta fel. Vajon... mi lesz Vera reakciója arra az akciójára, hogy teljesen és menthetetlenül idiótának állítja be magát nála? Valamiért az volt az érzése, hogy ez egy afféle próbatétel. Miközben egy-egy süteményt evett meg, egyre inkább a vesztésre játszott. Közben látta a kétségbeesést, ami egyre inkább kezdett úrrá lenni Verán. Vagyis... mintha kezdett volna.
- Van valami baj, szívem? - tett még egy lapáttal a dologra. Természetesen úgy állította be a dolgot, hogy valóban úgy játszik, mintha az élete függne tőle: már lassan kétségbeesetten tolta a bábukat amellé a kocka mellé, ahová kellett volna ahhoz, hogy vihesse a bábut.
- Hmm... mintha rosszul állnék. - játszotta az értelmetlent. Kíváncsi volt, hogy vajon kikotyogták-e a tisztjei, hogy van egy zongora a szobájából vezető kis szobában. Bár hangszigetelték a helyet, sosem lehet teljesen biztosan tudni a dolgot. Vajon... tetszeni fog Verának a dal? Ha nem, hát nem... Nem kell mindennek megfelelnie neki. Elvégre is, egyetlen kapcsolat sem lehet tökéletes.
- Drágám, ugye tudod, hogy szeretlek? - állt fel gyorsan, megkerülte az asztalt, és egy gyors csókot nyomott szerelme ajkára. Aztán megsimította az arcát, és visszasétált a helyére. Vajon sikerül-e Vera ellen fordítania a kis játékát? Nos, majd kiderül... De mindenesetre rá fog jönni, hogy ő nem idióta.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyVas. Jan. 31, 2010 10:29 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*A kétségbeesés futóhomokként nyel el, amint figyelem Kai újabb és újabb baklövéseit. Még el is kellett magyaráznom neki, hogy a huszár L alakban lépked. Vagyis azt tudta, hogy L alakban ugrál a mezőkön, de a tudás itt megállt. Eggyel több mezőt képzelt ehhez. Azonban kedvesen mutatom meg neki, hogy miben is tévedt az imént, és igyekszem a lehető legkevesebb jelét mutatni annak, hogy sorra követi el a baklövéseket. Aztán kiderül, hogy nincs tisztában a "sánc" fogalmával, meg mintha nem vágná, hogy a paraszt és a gyalog ugyanazt a bábut takarja... Mindegy is, a legtöbbet kénytelen vagyok leszedni a pályáról, mert mintha olyan feltűnően feláldozná nekem őket. Lehet, hogy igazából az egész egy hatalmas csapda része. Igen, biztosan ez az oka! Bár igazán nem értem, hogy akarja kivitelezni mindezt ezzel a helyzettel, hisz hiába vizsgálom meg a terepet újra meg újra, egy üres foltot sem találok a védelmi falamban. Hacsak...
Az egyik figurát véletlenül úgy mozdítom, egészen véletlenül persze, hogy két lépésből mattot adhasson a királyomnak. Remélem, nem szúrja ki, hogy direkt léptem úgy, hogy legyőzhessen, de hát na... először a harcban győztem én, vagyis győzött Suwun, és hát kell valami, amiben legyőz. >< Na persze lehet, hogy a legközelebbi összecsapásunknál már ő fog győzni, de az is lehet, hogy nem. Nem jó az, ha a nőnek van mindenben erőfölénye. Mármint a magánéleti dolgokon kívül. Elvárom tőle, hogy a legközelebbi harcunkban nyerjen, különben ki fog visszatartani, ha véletlenül Suwun visszatérne?
Suwun zínészi tehetsége rám öröklődött, így teljesen fapofával nézek szerelmem szemébe gyakorlatilag azt várva, hogy égre mattot adjon nekem. Aztán pedig örülhetünk, hogy milyen jót játszottunk, öt perc múlva pedig valószínűleg el is felejteném, hogy valójában direkt helyeztem a királyom olyan helyzetbe, hogy mattot adhasson nekem. Várom a lefegyverző mozdulatot, ám ehelyett egy vallomást kapok. Mielőtt még felfoghatnám, mi van, egy csókot lehel az ajkaimra, és hirtelen már nem is érdekel ez a hülye játék. Sőt, hirtelen semmi sem érdekel. A fejem kiürül, minden gondolat elveszik, és nem marad más, csak az émelytő, mély sötétség, mintha egy kút alján kuporognék.*
- Igencsak változtak a dolgok, mióta utoljára voltam itt. - *vonom meg vállam, bokáim pedig keresztbe rakom. Suwun ruhája egy kicsit gyűrődött lett a nyakánál, így azt is megigazítom, tekintetem pedig nem veszem le arról a személyről, akivel Vera mostanában összefekszik. Milyen szánalmas, amint lelépek, keres magának valakit. Valakit, akiben azt hiszi megbízhat. Ha tudná, hogy mennyire téved... Ez a férfi csak fájdalmat okoz majd neki. De én már csak a nevető harmadik leszek. Ahogy vagyok most is.*
- Sakk? Igazán nem néztem ki Önből, hogy képes gondolkozni. - *mérem fel nagyjából a helyzetet, ám első sorban Vera emlékeire támaszkodok. Aztán egy mozdulattal arrébb mozdítom azt a bábut, ami a játék végét jelenthette volna. Túl kegyelmes ez a Vera. Olyan naiv. Érthető, a legtöbb férfinak manapság az ilyen báránykák jönnek be.*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyCsüt. Feb. 04, 2010 1:53 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Némán figyeli, ahogyan kedvese egymás után veszi le a bábuit az asztalról, és közben a régi, jól ismert vonások és arckifejezés kezdenek el visszatérni tündérszép arcára. Nagyon is jól ismerte azt a nőt, illetve... ezt a lélekdarabot. Önző, számító, másokat manipuláló dög, aki bármit képes megtenni a szó szoros értelmében, hogy saját magának kedvezzen. Olyasfajta érzelem fűzte hozzá, amit idáig csak ő tudott kivívni, és eddig senki más nem, élete majdnem száz éve alatt. Vagyis, valószínűleg volt olyan személy is, akit nem kedvelt, de azt vagy megölte, vagy... Néha mégsem kellemes, ha az ember nem emlékezik a múltjára. Bár lehetséges, hogy ez is egy jótékony, balladai homály. Csak... kicsit módosulva. Megköszörülte a torkát, és némán figyelte azt az arroganciát és felsőbbrendűség-érzést, azt a tömény utálatot és megvetést sugárzó arcot. egy órája még őrülten lángolt, ha erre az arcra gondolt. Ahogyan most ránézett, semmi vonzót nem látott benne. Sőt, inkább undorodott tőle, és bármekkora féregség ilyet gondolni, legszívesebben képen törölte volna Suwunt. Mert ez Suwun, nem pedig az ő kedves és szeretnivaló Verája. Aki az előbb egy matt lehetőséget adott neki. Igen, azért ezt még meglátta. Hol felragyogott a sakktudásának emléke, hol pedig a homályba veszett. Nyilván ezt az ő megalázására fogja felhasználni. Nem baj, még egy oka lesz arra, hogy egy csodálatos napon széttépje Suwunt. Apró darabokra, maiért ennyi ideig volt mersze terrorizálni és bántani azt a szerencsétlen lányt. De... mégis, elég nehéz dolga van. Abba a nőbe szerelmes, aki így néz ki. De két ilyen nő van, és az egyiküket szereti csak... de az ő testében van most itt ez a... pondró.
- Nocsak, Patkány-chan! Milyen régen láttalak... Mondhatnám, hogy hiányoztál, de... nem szeretnék hazudni. - mondta semleges, érzelemmentes hangon. Egyenlőre sikerült visszafognia a hangjából a benne tomboló undort, gyűlöletet és haragot. Tekintetét "ellenfele" szemébe fúrta, és még véletlenül sem nézett oda. Pontosan tudta, hogy mi fog következni: rajta, a sakktudásán fog gúnyolódni. Azon, hogy kapitányt csináltak belőle, pedig mennyire "tehetségtelen ficsúr". Azon, hogy hagyta a dolgokat "elfajulni", és összejött Verával. De nem kell aggódni. Nem fogja magát hagyni... Ez egyszer nem. de sajnos, - és erre a gondolatra bánatosan húzódott össze a szíve - most nem emelhet kezet Suwunra. Mert akkor Verát bántaná. Az Ő Veráját.
- Pedig azt hittem, akkor végre megszabadultunk tőled. Látom, tévedtem. Mi járatban vagy itt? Nem hiányoztál nekünk.- gyújtott rá egy cigarettára, majd még tovább játszott maga ellen. Bár, ez egyre nehezebben ment neki, és egyre kevésbé csinálta szívesen. Már egyenesen undorodott attól a gondolattól, hogy ennek a dögnek tesz szívességet. Féloldalas, gúnyos mosoly jelent meg az arcán, Suwun megjegyzésére. Még egy kis gúnyos felhangi s kiszakadt belőle.
- Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom neked, Ms. Rat. De, úgy gondolom, elég egyértelmű számodra is, hogy ki miatt játszottam, és játszok most is magam ellen. Nem… Még csak fel se merüljön benned az, hogy miattad. Nagyon jól tudjuk mindketten, hogy hogyan érzünk a másik iránt. Te megvetsz és egy pondrónak tartasz, egy selyemfiúnak, akinek üres a feje és naiv. Én pedig…. Gondolom tisztában vagy vele te is.- mosolygott kissé gúnyosan, majd beleharapott egy süteménybe. Már miért is ne? Ez az ő háza, az ő otthona, és azt tesz, amit akar. Itt ez a nő a vendég, még csak nem is a saját testében van. Vajon… mégis mit gondol Veráról? Azt biztos, hogy egy befolyásolható kis szerencsétlenség, és hogy ez jön be a férfiaknak. Annyira téved… Ő pontosan így szereti Verát. Az, hogy sokszor hülyeségekre gondol, és felidegesíti, amiért tarkón vágja, az „élet sója” címszó alatt fut. Legalább nem unalmas és egysíkú a kapcsolatuk… nem is lesz az! Inkább legyen egy nő ilyen, mint olyan, mint ez a … kígyó. Igen, a kígyó a legmegfelelőbb szó rá a patkány után. Sokáig egyedül fog ő lenni, talán mindörökre. Mert egy ennyire szánalmas, undorító féreg kinek kellene? Talán csak… egy másik ugyanilyen, szánalmas és undorító féregnek. Őszintén remélte, hogy kap az élettől majd egy végzetesen kegyetlen leckét, ami meg fogja rá tanítani, hogy ne játsszon az emberekkel. Mert az nem mindig sül el jól, és van, amikor a „bábmester” sebzi meg magát, a saját ostobasága miatt. Igen, ez az egyik leghőbb vágya. Hogy ez a némber kapjon egy keserű leckét a sorstól… Hogy nőjön be a feje lágya, ami eddig csak büdösödött.
- Mi a helyzet, Suwun? Vagy már nevet is váltottál? Mert ahogy látom, erre a névre nem nagyon akarsz reagálni. Csak nem… lett túl alpári a te nagyszerű és utánozhatatlan személyiségedhez képest? Vagy esetleg emlékeztet valamire, amitől undorodsz? Hiszen te képtelen vagy érezni. Vagy netán most is tévednék, mint mindig? – a hangjában már ott volt a gúny, de csak egy –két árnyalatnyi. Hogy ne vigye túlzásba…
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Feb. 05, 2010 2:32 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Annyira nevetséges, ahogyan ez a frissen kinevezett kapitány játssza a nagyfiút. Komolyan azt képzeli, hogy kihoz ezzel a sodromból? Engem, aki a legvészesebb helyzetben is képes a lehető leghidegebb fejjel gondolkozni? Nem hiába tettem azt, amit. Oka van annak, hogy megszabadultam "Verától". Csak nélküle vagyok képes olyan tökéletes lenni. És most a praktikusságra és precizitásra gondolok a harc terén, nem másra.
Mindennemű érzelmes sikerül lemosni az arcomról, talán csak az arrogancia az, ami megmarad tartásomban. Olyan furcsa ebben a testben lenni. Olyan nehezek a végtagjaim... Meg kell szoknom, hogy ezentúl ezekkel a mellékhatásokkal jár, ha kölcsönveszem a testet. Még a lélegzés is sokkal mélyebb és vontatottabb, mint eddig. Kétség sem fér hozzá, egyenlőre nem bírok túl sokáig a testben maradni.
Kezem a zanpakuto felé téved. Olyan rég érinthettem... Annak idején a kapcsolat megszakíthatatlan, állandó volt köztünk. Ő volt lelkem igazi másik fele, nem pedig Vera. Elég volt rá gondolnom, és máris a világában, a tükörszobában találtam magam, de most... most csak egy vasdarab, semmi több. Hát már ő is eltaszított magától? Végül is, ezzel egy fontos információra tettem szert. Nem fog váratlanul érni, ha nem vagyok képes Vera shinigami képességeit használni. Mégis, tudni akarom, hogy mi volt az, amit ellenem használt.
Az elméjében viszont csak így tudok kutatni. Eszembe jut az összecsapásunk, aminek emlékei közül elég sok minden elveszett. Üres, fekete foltok csúfítják emlékezetem, és semmi sincs, ami legalább azt megmondaná nekem, hogy MI volt Vera addig rejtett képessége. Az egyik pillanatban még felé hajolok resurrección formámban, és élvezem vergődését a selyemgubóban, utána pedig... egy erdőben ébredtem. Teljesen kiesett, hogy miféle képességnek lettem áldozata. A tudat pedig zavar, nagyon zavar. Csak nem erősödhetett meg annyira távozásom óta...*
- Ön pedig láthatóan még mindig előszeretettel aggat rám efféle degradáló beceneveket reménykedve abban, hogy esetleg szívemre veszem. De meglátása helyes, valóban új néven létezek tovább, egy magasabb létsíkon, amit Ön nem bírna az eszével felfogni, így nem is részletezem inkább. Eras Vanthor, hívjon csak ezen a néven, ha jobban tetszik. - *válaszolom a teljes közönnyel hangomban, míg tovább méregetem az új helyzetet. Egész boldog élete lehet Verának, végül is mindene megvan. Hirtelen lettek "barátai", a kapitányát imádja, és egy másik kapitánnyal osztja meg az ágyát... Igazán szép élet. Pont azok a célok, amiket kitűzött maga elé. Ám úgy tűnik, hogy rólam kicsit megfeledkezett. S hogy én mit akarok? Szabadságot. Amíg nem végzek Verával - vagy Suwunnal, oly mindegy már - , addig oda a szabadságom, esélyem sincs igazán élni, hogy a tébolyt szabadíthassam rá Las Nochesre. Téboly, káosz és vérfürdő. Minden, amire egy magamfajta arrancar vágyódhat.*
- Azon már csak meg sem lepődök, hogy Ön nem változott semmit. Mélyen örömömre szolgál, hogy vannak még, akik nem változnak meg a kapitányi rangtól. Képességeinek valóban tökéletesen megfelel az izomagyúak osztaga. Végül is, itt még gondolkozni sem kell. Hiszen ha kéne, akkor már rég rájött volna magától, hogy "Vera", ha így jobban tetszik, csak kihasználja Önt.
*Persze az utóbbi mondat csak hazugság, de nem érdekel. Tudni akarom a reakcióját. Már az is elég nekem, hogy ezáltal iszonyatos fájdalmat okozok Verának.
Az már meg sem lep, hogy ez a Matetsaku még mindig teljesen félreismer engem, de nem várom el egy ilyen jelentéktelen kis féregtől, hogy felfogja személyiségem varázslatosságát. Értetlen és tudatlan, és felőlem akármilyen kapitány is lehet, nem fogok többé megalázkodni. Még ha Watanabe taichouval is kerülnék itt szembe, akkor sem engedném meg ennek a testnek, hogy az én uralmam alatt hajlongjon előtte. Nem fogok többé jópofizni, csak egyszerűen tönkretenni Vera életét. Ennyi a célom. Ja, és hogy végezzek vele, magyarán megöljem. Nem vagyok olyan magasra törő, mint régen...*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Feb. 05, 2010 10:37 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Apró, némaságba fúló pillantások. A magát immár Erasnak nevező nő pontosan ilyeneket vetett egykori zanpakutuojának. Nem is volt számára meglepő... hogy azt higgye, nem ismeri ki őt. Ugyan... még hogy sértegetni? Rég messze áll ő már attól. Ezek csupán egyszerű, kedves megszólítások, melyekkel őt illeti. Hiszen hogyan is lehetne ellenére az, ha becézik? Puszta udvariasság, semmi több.
Mintha kényelmetlen lenne számára Vera teste. Nem baj, szenvedjen csak. Ez valahogy azt bizonyítja, hogy már nem képes olyan szinten uralni és befolyásolni azt a testet - és ezzel együtt Verát is-, mint régen. Most is nyilvánvalóan csak azért jött, hogy felmérje a távozása utáni állapotokat, hogy mi mennyiben változott. Valamint azért, hogy pokollá tegye az ő és Vera életét. Vagy talán mindenki másét ebben a városban? Hiszen ez a lélekdarab - mert igenis, csak egy lélekdarab, ami önállóságot csikarva ki a világból egésznek hiszi magát - akkor érzi tökéletesen magát, ha körülötte mindenki szenved, és ezen kacaghat. Ha élvezheti, ahogyan más személyek megalázzák magukat... És kicsinyes céljai boldoggá teszik őt. Még mindig azt hiszi, hogy ő egy üresfejű szépfiú. Bár a szépfiú jelzőt lehet nem is gondolja hozzá... Nem is számít annyira.
- Ugyan, "kedves" Eras, ne hidd, hogy ennyire ostoba vagyok. Vagy... valóban így gondolod? Akkor mégis hogyan jöttem volna rá, hogy Te és Vera két különböző lélek vagytok egy testben? Tudathasadás, skizofrénia... soroljam még? Ne becsüld le az embereket, mert előbb-utóbb, ez lesz a veszted. - mosolygott szelíden. Nem, semmi arrogancia vagy pökhendiség nem sugárzott róla. Üresfejű? Nem bírná felfogni? Hát higgye csak ezt. Ez csak az ő előnyére válik. Okoz még ő meglepetést... nem is keveset. Mert egy nap az ő kardja fogja átdöfni Eras testét, hogy végre végleg elpusztuljon. És bár ez a gondolat egy talán féreg emberré tette, aki nőt akar ölni férfi létére - az indokai és okai megvoltak: hosszú könyveket lenne képes megtölteni vele.
Mennyiben megváltozhatott az élete! Végre úgy él, ahogy akar... Csak az azok előtt kell megalázkodnia, meghunyászkodnia - még ha álcaság is az egész - akik nála erősebbek. Biztosan tökéletesen elégedett a sorsával, hiszen azt gondolhatja, hogy kedve szerint manipulálhat bárkit. Hogy van olyan lény, akit képes behálózni, és úgy pattog, ahogy fütyül... Mint az agyag a kézműves kezében... Kedvére gyúrhatja és formálhatja a választott áldozatait. Hideg mosoly ült ki az arcára, miközben hallgatta, ahogyan Eras újra az ő szapulásába kezd.
- Izomagy? Milyen kedves! Látom, megint visszatértünk agyi aktivitásom és tevékenységeim tanulmányozásához. Tudja, hogy mennyire nem érdekel, ha izomagynak hisz? Azt azonban el kell ismernem, hogy a 11. osztag nem az eszéről híres, hanem az erejéről. Ha fordítva lenne, akkor a 12. osztag nevét viselné magához. Legalább kiemelkednünk valamiben. De ez is csupán azért van, mert az itteniek minden fölé helyezik a harc iránti szeretetüket. Valószínűleg nem vagyok ideillő, mert bár bevallom, élvezem és szeretem a arcot, vannak nálam olyan értékek, melyek jóval fontosabbak ennél.- arca érzelemmentes maradt. Ahogyan akkor is, amikor közölte Eras, hogy ha gondolkozna, rájönne, hogy Vera csak kihasználja őt. Kihazsnálni? Miben? Hogyan? és a legfőbb kérdés.... miért? Hiszen mindene megvan: ereje, szépsége, barátai, boldogsága... semmiért nem kell küzdenie már. Legfeljebb csak azért, hogy megszabaduljon ettől a... vírustól.
- Kihasználni engem? Miért, hogyan? Minek? Ezeket válaszold meg nekem, Eras. Ha lett volna olyan ember, vagy bármi más fajú lény az életedben, akit szeretsz, rájönnél, hogy Ő engem nem használ ki. Ebben az egyben teljesen biztos vagyok. - egy újabb süteményt tüntetett el: hiszen éhes volt, és legszívesebben a konyhába ment volna valami kiadós ínyencséget főzni. De most "vendége" volt, egy olyan vendég, akit nem kívánt. De a vendég vendég, szórakoztatnia kell. Had érezze jól magát, ha már idejött... Kíváncsian várta a bővebb kifejtését annak, hogy Vera kihasználja őt. Mégis hogyan? Megcsalja? Azt az egyet... nem tűrné el. Akkor szakítana vele, és többé felé sem nézne. Ez az egyetlen módja a kihasználásnak... hogy bolonddá teszi.
- Kérsz süteményt, Eras? Ha már itt vagy, legalább "udvarias" leszek veled. Bár, valószínűleg azt mondod majd, hogy kössem fel magam az első fára az udvariasságommal együtt. - semleges félmosollyal az arcán nyújtotta a patkány felé a tálcát, amin a csokis ínyencségek sorakoztak. Nem fogja elfelejteni megköszönni ezt Verának...
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyVas. Feb. 07, 2010 12:41 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Igazán nem azért fáradtam el ide, hogy ezzel a töketlennel bájcsevegjek. Azonban nem tudhattam előre, hogy Vera épp most akar romantikázni ezzel a bájgúnárral. Vagyis nem fogom zavartatni magam csak azért, mert társaságot kaptam magam mellé. Inkább kihasználom a helyzetet, és még többet ártok annak, akit most szépen aludni küldtem. Nem volt nehéz; egyszerűen elhitettem vele, hogy Kai arra kéri, hogy aludjon, ő pedig - elaludt. Csak pár pillanatba tellett az egész. Ez is csak azt bizonyítja, hogy még mindig én vagyok az erősebb nála.
Kai elmélete a két-lélek-egy-testről igazán szórakoztató. Van igazságtartalma is annak, amit mond, de tisztában vagyok azzal is, hogy súlyos dolgokban téved. Vagyis... most már valóban két lélek vagyunk, bár a kötelék addig megmarad, míg egyikünk el nem pusztítja a másikat. Persze képzelem, nem csak Vera az, aki a vesztemet szeretné. Elég csak belenéznem a szemeibe ahhoz, hogy tudjam, legszívesebben holtan szeretne látni. Ám ez a test Vera teste. Ha most megöl, azzal szeretett kis Verácskáját is megöli. S egy képességemnek köszönhetően, melyet azonnal bemutatok, amint visszaértem az eredeti testembe, nem csak ez a gazdatest az, ami védve van Kai pengéje és gyilkos ösztönei elől. Ó, igen, ha lehet, ez a képességem az, amit a leghasznosabbnak tartok. Persze mindaddig, míg nem végzek Verával, mert utána már nem lesz szükségem rá. Alig várom, hogy Kai belém mélyessze pengéjét, csak hogy lássa, hogy egy seb eközben Verán is keletkezik. A kiserkenő vér és a rémült pillantások felemelő érzést fognak biztosítani. Remélem, hogy Kai is ugyanúgy fogja élvezni a műsort, ahogyan én.*
- Megjegyzem, én és Suwun egy lélek voltunk. Csupán elzártuk magunkban az emberibb, érző részünket pár évtizedre, ami egy szerencsés balesetnek köszönhetően egyszer csak felszabadult, és így született meg az a lány, akit minden éjszaka az ágyadban találsz. Amióta megkaptam ezt a lehetőséget a különválásra, csupán azóta számítunk két különböző léleknek. Nem várom el, hogy egy olyan ember, mint Ön, felfogja az ebben játszó erők nagyságát, így csupán annyit fűznék hozzá, hogy minden okkal történik, és ez is egy nagyobb terv része. - világosítom fel kegyesen kényszerű asztaltársamat.
Örömmel veszem tudomásul, hogy sikerült kiakasztanom Kait a Verával és a kihasználással való célzásommal. Egy kicsit előre dőlök, fejemet pedig tenyeremen nyugtatom, gyűlölettől és tébolytól égő, lila szemeim - vagyis Vera szemeit - Kai hasonló színű íriszeibe fúrom. Mennyire fájhat neki, hogy ugyanaz az arc tekint rá így, mely máskor a boldogságot és felszabadulást jelentheti neki... Nem is telik bele, csak pár pillanatba, hogy egy megfelelő emlékképet vegyek elő Vera fejéből. Ó, igen... ez tökéletes lesz.*
- Ha belelátnál a fejébe, és emlékeznél arra, amire én, nem merném ilyen biztosra állítani, hogy nem használ ki téged. Végül is, ezt az Ayumu nevű újoncot már pár perc után ölelgette. Mit gondoltál? Attól, mert megfekteted párszor, a tiéd lesz? - *húzom elégedett mosolyra szám. Nem tagadom az ártó szándékom, azonban minden, amit elmondtam, az igazság volt. Még azt sem veszem észre, hogy szokásaimmal ellentétben tegezem a férfit, hiszen az öröm, hogy mindezt elmondhattam neki, minden mást kitöröl pillanatnyilag a fejemből.
A süteménykínálást egyszerűen ignorálom. Mintha meg sem történt volna, felállok a helyemről, és járkálni kezdek a szobában. Emlékek... Próbálok visszabarangolni Suwun, vagyis Vera emlékeiben arra a napra, amikor először - és eddig utoljára - találkozott velem, az új formámban. Valami miatt nem sok minden maradt meg bennem arról a bizonyos napról. Úgy tűnik, ezzel én sem vagyok egyedül, ám néhány perc múlva elégedett nyögés hagyja el az ajkaimat.*
- Bankai? - *gyullad meg bennem a felismerés lámpája, ezzel pedig mintha minden értelmet nyerne. Nincs is szükségem további információkra. Búcsúzóul belepillantok Kai szemeibe, hogy belevéssem az emlékezetébe az arcot, és mindig ezt lássa, ha Verára néz. Vera teste eszméletlenül esik össze a padlón, és egy Las Noches-i önkínzó magánakciómnak hála hamarosan a karjain égési sérülések, apró és fájdalmas hólyagok fognak keletkezni. Nekem csak egy gyertya kell hozzá, és persze kitartás. Megéri azért a pánikért, ami itt fog keletkezni...*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyHétf. Feb. 08, 2010 4:51 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

Meg sem lepte, hogy az a magát tökéletesnek hívő genetikai hulladék ignorálja az udvariasságát. Pedig igazán becsülhetné a tettét, mert nagy teljesítmény volt tőle, hogy nem húzta a fejébe az egészet, és nem vágta párszor fejbe. Csupán az tartotta vissza tőle, hogy ezzel Verát bántaná: púpja nőne, és koszos lenne mindene. Bár, szívesen segítene neki megszabadulni a csokikrémtől, ami ráragadt... mondjuk... lenyalná? Bár igazán vonzó eshetőség volt ez is, jelenleg undorodott volna hozzáérni "Verához". Mert most nem az ő Verája volt, hanem egy másik nő. Akit gyűlöl.
Valamiért túlságosan is magabiztos. Talán van valamije, amivel még többet árthat Verának? Vagy valami, ami miatt nem ölheti meg...? Mi a fenéért ennyire pökhendi? A semmire még az ilyen bábmesterek sem vághatnak fel. Mert semmi sem biztosítja, hogy a kis trükk 100%-osan bejön.
Elsötétülő arccal és szemmel hallgatta Erast, amint arról az Ayumuról beszélt. Igen, hallott már róla. Vera sokat beszélt róla neki... De ő akkor is annyiban hagyta a dolgot, hogy barátkoznak. de... tény, hogy Erasnak jelenleg hozzáférése van Vera összes emlékéhez. Az is tény, hogy bármit megtenne azért, hogy szétválassza őket, vagy zűrt okozzon... De... mi van akkor, ha ez igaz? Akkor is tökéletesen elég ez az információ ahhoz, hogy meginogjon, és félőrült legyen. Igen, Eras megtalálta az egyetlen gyenge pontját. Csak így tud neki fájdalmat okozni. Az asztal alatt levő keze ökölbe szorult, olyan erősen szorította össze a kezét, hogy a csontjai kifehéredtek, de még fokozta az erőt. Ezzel azonban képtelen volt levezetni a benne levő indulatot és tomboló haragot.
- Milyen érdekes... Szóval, most egy saját testet találtál magadnak? Különválás alatt csak ezt lehet érteni. Ayumu... - nem mondott semmi többet, csupán maga elé idézte az arcot. Az elkövetkező napokban- minél hamarabb, annál jobb, mert ezt nem fogja engedni sokáig húzódni. Ölelgetés... Haragtól izzó szemmel állt fel pontosan abban a pillanatban, amikor Eras búcsúzóul nézett felé. Megjegyzi azt az arcot, igen... De Eras is jegyezze meg az övét. Emlékezzen csak rá, hogy milyen arccal fogja belemélyeszteni a zanpakutuoját a testébe. Emlékezzen csak rá, hogy ki fogja megölni őt.
- Pokolba! - morogta, és odalépett az ájult Verához. tudta, hogy már az "Ő" Verája az. Tényleg csak az övé? Vagy ez is csak egy újabb hazugság, amit ezúttal Vera talált ki? Eras... Vera... Őrület mindkettő... Rávágott az asztalra, hogy behorpadt. Pár pokollepkt küldött az útjára, és hozzá sem ért a földön fekvő nőhöz, inkább csak nézte. Már tudta, hogy miért nem akart szeretni. Így csak gyenge lesz... és meg tudják sebezni.
- Lássák el kérem Verashu hadnagy sérüléseit. Az előbb összeesett, és ezek az égési sérülések jelentek meg rajta. Nem, Kuzumi! Nem szállta meg démon... - dörrent, és az ablakhoz fordult. Megvárta, míg kezelik Verát és kimennek, addig a közelébe sem lépett. Amikor hosszú percek múlva nyöszörgést hallott, meg valamit, ami a nevére emlékeztette, odalépett mellé.
- Szervusz, Vera. Suwun, aki már Eras néven fut, meglátogatott minket. Érdekes dolgokat mesélt nekem... - a kezdeteben rémült, aggódó arcot felváltotta egy sötétebb, teljesen elzárkózott, semleges arc. Miután látta, hogy Vera sokkal jobban van, ellépett az ágytól, felvette az asztalon levő mosatlant, és elindult a konyhába.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyKedd Feb. 09, 2010 7:27 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Amikor Kai megcsókolt, és azt mondta, hogy aludjak, úgy éreztem, hogy nincs szükségem ellenkezésre. Miért is tagadnám meg őt? Ha ő azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor biztosan nem hazudik… Ő olyan kedves, és mindig őszinte velem. Ami pedig a legfontosabb, hogy vigyáz rám, s az álmaimra. Legalábbis, eddig mindig így történt…
Szánalmas tehetetlenséggel végződik az egész; Kai arca megváltozik, eltorzul, és a képmásomat látom benne hirtelen. Vagyis… az nem én vagyok. Az a furcsa, szarvakban végződő maszk a fején, az arrogáns és lenéző tekintet, a büszke és fennkölt testtartás… S a kép hirtelen vált át Kairól erre a hasonmásomra, aztán ismét Kai, majd megint a hasonmás. Őrült táncot lejtenek a képek, ám nekem már késő, nem tudok felébredni. Addig nem, míg Suwun úgy nem dönt, hogy egyenlőre végzett.
A tűz végül mindent felemészt. Mindent, amit szeretek, de továbbra sem tudok semmit sem tenni azért, hogy megmentsem azokat, kik bent égnek. Taichou, Macska, Ayu, és az a néhány ember, akit sikerült megkedvelnem… Mégis Kai szenvedése a leglátványosabb, ám hiába próbálok segíteni, az arcára egyre nagyobb rémület tükröződik. A tűz mindent elmorzsol, perzselő lángjai kínt okozva azoknak, akiket szeretek. Ez egy hatalmas rossz előjele. Ahogyan nevető hasonmásom képe is, akit szintén nem vagyok képes megérinteni, hisz annyira elérhetetlen, oly messzi és távoli, mégis él, és míg létezik, csak egyet akar: ártani! Ártani a szerelmemnek, a barátaimnak, és persze nekem. Még sincs semmi, amivel tudok tenni ellene. Addig nem, amíg a fejembe épített csapdából sem tudok egyedül kilépni.
Amikor végre felkelek, és résnyire nyitom ki a szemeim, néhány idegen shinigami gyógyítja a sebem. Nem értem, mi történt, de pillanatnyilag nem is érdekel. Ha nem döntött volna a hátamra erővel az egyikük, biztosan inkább Kait keresném meg, de hiába lesek ki a fejemből, nem látom őt sehol. Pedig biztosan az ő szobájában vagyok.
Valami gyógyító technika mellékhatása lehet, de ismét sikerül elbóbiskolnom. Álmatlanul, de alszok egy keveset, talán hogy az égési fájdalmakat enyhítsem vele. Talán jobb is, hogy nem álmodok. S amikor legközelebb kinyitom a szemem, ott lesz Ő, és aggódva fog felém nézni, míg a kezem fogja… Ujjaim el is ernyednek a gondolatra, majd megmarkolok valamit, és halkan az Ő nevét suttogom, de aztán rájövök, hogy csak a takaró széle az, amit megfogtam. S amikor végre meglátom az arcát, és pár másodperc késéssel, de eljut tudatomig mindaz, amit mond, mintha ezernyi pengét vágtak volna a szívembe. Ez az eddig ismeretlen ridegség, ami árad belőle, eddig csak Suwun felé irányult, felém sosem… Csak nem gondolja, hogy még mindig ő vagyok?
A szennyeseket felkapva indul a konyha felé, én pedig összeszedem magam, és utána megyek. Nem hagyom, hogy szó nélkül távozzon. A helyzet márpedig világos – Suwun, aki már Eras, biztosan valami hülyeséggel tömte tele a fejét. Igaz, arra nem emlékszem, hogy mi történhetett, hiszen ügyesen eltakarta előlem az emlékezetét, mégis… Azt az egy dolgot megéreztem, tisztán értettem, hogy csak ártani akart, és a lehető legnagyobb zűrt okozni. Nem hagyom, hogy tönkretegye mindazt, amit ennyi idő alatt felépítettem. Többé nem irányíthat.*
- Drágám… El is mondod, hogy mivel tömte tele a fejed? - *húzok ki egy széket, és ülök Kai mellé. Ha engedi, akkor a karjára fektetem a fejem, de ha elhúzza azt, akkor csak a szemkontaktust igyekszem megtalálni vele. Végtére is… én nem tettem semmit, ugye?*
- Bár nem emlékszem semmire, amit Suwun – vagyis ezek szerint már Eras – művelt, az érzéseiből valamennyit hátrahagyott. Csak ártani akart. Én pedig nem hagyom többé, hogy ilyen egyszerűen játszadozzon veled és velem. És azzal, ha hallgatsz, csak neki teszel jót, nem magadnak.
*Volt időm kiismerni Suwunt és a trükkjeit, és tudom, hogy most is csak mesterkedett valamiben. Kainak pedig biztosan többet jelentek egy gyengepontnál… Ha igen, akkor küzdeni fog Suwun ellen, és nem fog magamra hagyni egy ilyen helyzetben. Én nem lehetek egy egyszerű gyengepont. Vagy mégis?*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyCsüt. Feb. 11, 2010 4:44 am

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Nem maradt meg kedvese mellett, felállt, és némán nézte a mellette ülő Verát, majd betette az edényeket a mosogatóba. Míg nem fordult felé, minden dühét igyekezte beleadni a tányérok elmosásába. egyet-kettőt olyan vehemenciával igyekezett megszabadítani a semmitől, hogy sikerült eltörnie őket. ezeket belevágta a kukába, és egy dühös fújtatás után megfordult.
- Az életemnél is jobban szeretlek. Szerettelek... erre Eras jön ezzel... Hogy azt az Ayumut ölelgeted, sőt... nem csak az van köztetek. Mégis hogy a francba tudna róla, mivel akkor még híre se volt neki? Ehh... ha pedig ez igaz... francba az egésszel. - csapott dühösen a mosogatóra, ami behorpadt. Jelenleg nem tudta korlátozni az erejét, és nem is akarta. Sikeresen kiborítottták, pontosan az egyetlen sebezhető pontját találták meg, és sikeresen belérúgtak. Ezt nem volt hajlandó eltűrni senkitől sem. Ha meglátja azt a kis férget... apró darabokra tépi, és röhögve fog ugrálni azon, ami megmaradt belőle. Pondró... mégis mi a francot képzel, hogy az Ő nőjét tapogatja? eltöri a kezét, és a seggébe dugja...
Arca egyre sötétebb lett, amint a sötét hangulat kezdett rajta elhatalmasodni. Jelenleg azt sem bánta volna, ha Aizen tör be ide... Készségesen rúgta volna a képébe azt az Ayumut, hogy ő legyen az első, aki megdöglik.
- Persze hogy tudom. De... lényegtelen. - fordult el keserű szájízzel, és nyitotta ki az ablakot. Ha Vera ezt így akarja... hát tegye. De akkor itt lesz vége a dolognak kettejük között.
- Mindenesetre... köszönöm a sakkot. Így már biztos lehetsz abban is, hogy gy izomagyúval sodort össze a sors. - tökéletesen emlékezett Vera egyre inkább kétségbeesést tükröző arcára, miközben tette a hülyét. Így már értelme sem lesz...
Összehúzott, rideg tekintettel meredt az ablakára, majd cigarettáért nyúlt. Talán ha ez hamarabb jut eszébe, nem töri össze a tányérokat, amiket még Sakura vett. Nem mintha olyan szépek lettek volna... A fekete tányér sokkal jobban néz ki, mint a vajszínű...
ellökte magát a mosogatótól, és odalépett Vera mellé, az asztalhoz. Megfogta a kezét, és magával vitte a szobába. Bár most inkább szét akarta volna rombolni az egészet... Kihúzta a fiókot: amilyen éles dühhel tombolt az előbb, olyan jéghideg nyugalom árasztotta el most, mozdulatain is csak ezek látszottak. Vera kezébe adta a vastag kottát, majd melléült.
- Ezt neked írtam... neked akartam eljátszani a randevúnk végén. De azt hiszem, már nincs sok értelme... - mondta mély, érdes hangján, és elnézett az ablak felé.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Feb. 12, 2010 1:00 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Soha de soha nem éreztem magam ennyire semmibe véve. Persze, legyen dühös, nem állítom meg benne, joga van hozzá. Minden oka megvan arra, hogy kiakadjon, ha Eras ilyeneket mondott neki. Csupán a bizalma, azt hittem, megadta nekem. Azt hittem, ismer annyira, hogy tudja, nem vagyok egy könnyűvérű kis fruska, aki akárkinek is odaadja magát. Vele megosztottam mindent; a lelkemnek azt a darabját, ami én vagyok, örömöm, bánatom, a szabadidőm és az ágyam… Mégis mi mást tudnék neki adni? Hát nem voltam vele mindig őszinte? Nem voltam hozzá elég hűséges? Egy ölelés… egyetlen egy ölelés, ami egyébként teljesen baráti volt, és még azelőtt, mielőtt köztünk szó lett volna szerelemről. Vagyis, én már akkor tisztában voltam az érzéseimmel, de ő azzal a Sakurával hetyegett, és felém se nézett. Már abban sem vagyok biztos, hogy valóban szeretett. Persze, a szavai azt mondják, hogy szeret. Szeretett. Ha valóban így lenne, és már nem csak egy kishúg vagyok számára, akkor viszont meghallgatna ahelyett, hogy téves következtetéseket von le. De még csak rám sem néz. Inkább tekintsen rám olyan hideg szemekkel, mint az előbb. Vagyis ne, inkább ne… Nem érdemeltem ki.
Karon ragadva cipel be a szobájába, ám kicsit erősebben szorítja a csuklómat, mint azt általában szokta. Most nem terelget finoman ebbe az irányba, s még ha az erőszak önkéntelen is, én érzem rajta. A mennyországból hirtelen a pokolba kerültem, mindez pedig lelkem másik részének köszönhető. Annak, aki örökké elszakadt tőlem, mégis visszatért kísérteni, csupán saját magának a szórakoztatására. Az információk alapján, amit Kai elmondott róla, talán új testet szerezhetett. Ki tudja, hogy szembe kell-e valaha is kerülnöm vele, és akkor… akkor vajon végeznem kell-e vele.
A sértett hős szerepét Kai magára vállalta, és most azt várja el, hogy én legyek a bűnös. Bűntudat? Mégis miért? Mit tettem ellene? Soha sem ártottam neki… Nem akartam ártani, hiszen szeretem, az életemnél is jobban. Miért is lenne jó nekem az, ha kihasználnám? Hisz lényegében mindenem megvan. Egy remek pozíció, egy barátságos kapitány, a barátaim, Macska, és Kai, aki a legfontosabb mindannyiuk közül. Már ha még magaménak nevezhetem őt. Ki tudja, hogy ad-e esélyt az igazságnak, vagy sem. S félek, hogy az utóbbit választja, és soha többé nem akar majd látni. Nem, azt nem bírnám ki, nem viselném el. Inkább végeznék magammal, minthogy minden nap a rideg pillantásaival találkozzak, ahogy átnéz felettem, és úgy tesz, mintha nem is léteznék.*
- Lehetsz dühös Suwunra, de én nem érdemeltem ki, hogy így viselkedj velem. Soha… én soha nem csaltalak meg. Nem hiszem el, hogy képes voltál hinni Suwun hazugságainak. Talán sose szerettél igazán... - *fojtom vissza könnyeimet. Nem vagyok hajlandó itt elsírni magam, erős maradok. Mindaddig, amíg vissza nem érek a szobámba. Ott már biztosan nem bírnám visszafogni magam*
- Ha kellek, akkor az irodában megtalálsz. Most jut eszembe, hogy még maradt egy kis munkám délutánról. - *szaladok el, a kottákat és szerelmem is hátrahagyva, egy utolsó, csalódott és keserű pillantást vetve rá. Persze azt biztosan ő is tudja, hogy ez hazugság. Miért is ne tudná? Ő mindent tud rólam. Tisztában van azzal, hogy nekem sosem halmozódnak fel az irodai munkáim, és mindig időben végzek velük, de nem is ez a lényeg. És talán, ha elmennék az irodába, talán találnék magamnak valami munkát. Mondjuk nem is tudom… Jelentéseket és személyiségelemzéseket írni a tisztekről egyenként, akták rendezgetése, vagy valami. Mindegy, mi, csak hadd csináljak valamit. Legalább leköti a figyelmem.
A kilincshez érve hallom meg a dallamot, ami a lakás egy másik pontjáról érkezhet. Nem, nem fogom ilyen egyszerűen feladni, túl sokat jelent számomra. Egy teljes percig csak némán szobrozok, vívódva érzelmeimmel, melyek még mindig kétfelé húznak. Az egyik felem menekülne, a másik pedig visszarohanna hozzá, ám a lágy dallam végül arra késztet, hogy inkább a szívemre hallgassak. Nem tudom itt hagyni őt.
Halk léptekkel osonok a rejtett szobához; érdekes, eddig azt se tudtam, hogy van itt ilyen. Azt hittem, hogy csak egy raktár, ahová élelmiszereket meg tisztítószereket, és egyéb holmikat tart, de ezek szerint ez is csak egy álca.
Kellemes pézsmaillat terjeng a vörös-fekete csíkos tapétás szobában, melynek közepén egy fekete zongora áll. Az ablakokat fekete selyemfüggönyök fedik, a gyertyák pedig kellemes félhomályt teremtenek. A kanapé előtt egy kis dohányzóasztal áll, két kikészített pohárral, és egy üveg szakéval megrakva, ám utam most kedvesem felé vezet. A cipőmet leveszem a szőnyeg miatt, és halkan mögé osonok, bár biztos vagyok abban, hogy tudja, hogy itt vagyok. Már csak azért is, mert a gyertyák fénye árnyékot vet a zongorára. Majd hátulról átölelem őt, fejemet nyakába fúrva, s végre elengedem a könnyeimet, melyek már régóta ott lapultak szemeim szegletében.*
- Soha… Soha többé ne vonj kétségbe, kérlek… - *szorítom magamhoz, s ebben a pillanatban az sem érdekel, ha legszívesebben eltaszítana. Érezni akarom testének melegét, és nem akarom elengedni. Csak bízzon meg bennem, hisz tényleg nem tettem semmit, amiért joga lenne haragudni rám.*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Feb. 12, 2010 1:36 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |


Vera szavai nem pattantak le róla, tekintete minden egyes szóbál egyre inkább elsötétült. Némán hagyta, hogy a lány kirohanjon a szobából. Miiért nyúlba utána? Miért kényszerítené maradásra? Ha menni akar, menjen...
Tőle mindenki menekülni akar, senki sem bírja mellette, ami nem is annyira meglepő... Nem tudja kicsoda, és szinte szomjazik a vérre. Mégis, ki akarna egy ilyen szörnyeteg mellett megmaradni? Ha még a saját kedvesében sem képes megbízni...
Tekintete a kottára tévedt, és azokat felemelve nézte őket pár pillanatig, majd rágyújtott egy cigarettára. Miközben átment a zongorához, és letette a lapokat, mélyet sóhajtott, ami majdnem köhögésbe fulladt. Mi van, ha Vera igazat mondott? Sőt, szint biztos... ő pedig hagyta hogy Eras azt a tompa őrületet a fejébe oltsa, engedett neki... a legszigorúbb tilalma ellenére, amit felállított magának. Hiszen az a patkány csak rosszat tett... hirtelen már azt sem tudta, hogy miért hagyta magát megőrjíteni...
Ujjai önmaguktól játszották a dallamot: hol gyorsabb volt, hol lassabb... Nem tartott sokáig a darab megírása. Soha, senkinek nem fogja beismerni, hogy ezt ő írta. Csak gúny tárgyává válna... a 11. osztag kapitányától nem ezt várnák. Az a kevés tekintélye is a porba hullana, ami még megvan... Bár az is kit érdekel? Ha Vera nélkül marad, csak még jobban belesüllyed az őt körülvevő sötétségbe...
Ekkor érezte meg, hogy a lány mögötte áll, aztán felé lép. Amikor megölelte, abbahagyta a játékot. Megfogta a lány karját, és lefejtette magáról, majd felállt.
- Egyszer... meg fogom ölni Erast. Nem fogom tűrni, hogy tovább keserítse az életedet - mondj bármit is. Eldöntöttem. Akkor is meg fogom tenni, ha te meggyűlölsz ezért. - egyenesen Vera szemébe nézett, várta a hatást. Talán egy pofon, egy megvető pillantás? Vagy talán csak hátat fordít, és végleg kisétál az életéből? Óvatosan magához húzta Verát, és megcsókolta, mielőtt megölelte volna.
Miután elengedte, a kis asztalhoz lépett, és töltött a szakéből Verának, majd a kezébe adta. Pár pillanatig figyelte, majd mutatta, hogy ha szeretne, üljön mellé a kanapéra. Kis idő múlva felállt, és kicserélte a gyertyákat, amik már az utolsókat rúgták. Utána kinyitotta z ablakot, hogy valamennyi friss levegő áramoljon be a szobába. Nem így tervezte ezt a napot... Kérdezni akart pár dolgot Verától, de úgy tűnik, ezzel még ráér. Ha még egy ilyen féreg is képes ekkora őrületet okozni... De talán nem azért fájt annyira neki a dolog, mert az bántotta meg, akit szeretett? Legalábbis... részben. Ha látta volna az új testben... De így, hogy látnia kellett, milyen megvetéssel néz rá Vera... Erős jellem volt, de ez a kép valóban örökre beleégett. Pontosan úgy, ahogyan Eras szerette volna.
- Kérlek, ne nézz többet rám... azzal a megvetéssel. Egy pillanat alatt megölt bennem mindent. - gyújtott rá egy újabb cigarettára, és mélyet lélegzett. Tekintetét Veráéba fúrta, és bevillant előtte, hogy akár minden nap mellette ébredhetne... De ha Eras újra megszállja? Most, még komolyabb sebeket képes okozni kettőjüknek...
- Van számodra valamim. - mondta, és a zsebébe nyúlt. Egy ideje már kereste, de semmi konkrét céllal. Ez is olyan volt, mint a fekete nyaklánc, amit vett neki...
Eloltotta a cigarettát, és Vera felé indult. Mikor odaért hozzá, egy csókot lehelt a szájára, és a kezébe tette az apró dobozt, majd megköszörülte a torkát.
- Szeretném, ha ez... nálad lenne. Hogy legyen valami, amire ha ránézel, mindig emlékeztet rám. - mondta, és hagyta, hogy Vera felnyissa a mélykék bársonydobozt, ami egy egészen apró gyűrűt rejt... Nem maga az ékszer volt különleges... Azért küzdött meg, hogy a megfelelő mondatot gravírozzák bele a belsejébe: " Teljes vagy és egész, számomra a lét." Bár ez is elég csöpögős mondat volt, de az igazat foglalta magába... Remélte, Vera is rájön, hogy mit jelent neki. Az az Ayumu meg... felkészülhet. Attól, hogy Vera számára baráti volt az az ölelés, nem biztos, hogy ő is úgy gondolta...
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Feb. 12, 2010 2:30 pm

| Az elveszett logika, avagy milyen az, ha Vera randevút szervez |

*Nem tudom, de nem is akarom a könnyeimet visszafojtani. Én sem akadályoztam meg Kait a dühöngésben, hadd tegye. Azonban ő sem várhatja el tőlem, hogy az érzelmeimet visszafogjam. Szükségem van rájuk. A könnyek segítenek, mintha egy hatalmas tehertől szabadulnék meg tőlük. Holott a veszély még nem múlt el. Eras Vanthor… Csak tudnám, miféle „felsőbbrendű” lénnyé változott, és hogy mire számíthatok még tőle. De készülni fogok, a cél érdekében pedig még változok is, ha kell. Erősebb leszek, mind testben, mind lélekben. Nem vagyok hajlandó megengedni neki, hogy csak úgy játsszon szerelmemmel. Ő az enyém, és nem adom át neki, mintha csak valami játékszer lenne. Megvédem őt, akár a saját halálom által. Ha ez kell a sikerhez, hát legyen! Viszont az biztos, hogy ezzel őt is elpusztítom. Valahogy, akárhogy. De információk híján még azt sem tudom, hol kezdjem a nyomozást.
Amit ma Eras tett, az megbocsáthatatlan. Háború; lelkem töredéke gondolta úgy, hogy lázad egyet, hát tegye! Szökjön el jó messzire, ha nem elégedett a shinigami élettel, nem mintha bármi oka lett volna panaszra. De kizárt dolog, hogy lehetőséget hagyjak neki arra, hogy még egyszer ezt tegye velünk. Célom így már egyre világosabban lebeg előttem, a győzelem kulcsa pedig az ép elme is egyben. Meg kell szabadulnom az őrülettől, melynek szikrája még most is ott tombol lélektükreim fátyla mögött. Keményebbé kell válnom, mégis érző lénnyé. Naivitásom egy életre megnyomoríthat, azonban képes vagyok arra, hogy kontrolláljam magam. Soha többé nem kell Kainak úgy tekintenie rám, mint egy gyengepontra. Mert nem vagyok az! Hiszen én uralom most azt a kardot, amire Suwun olyan büszke volt, és én használom olyan szinten, amiről ő még csak álmodni se mert! S én vagyok az, aki fogja magát, és tesz is annak érdekében, hogy valami értelmes életcélom is legyen, és egy többé-kevésbé normális életem. Normális… persze, én sose leszek az. A téboly egész életemre megnyomorított, de ez nem jelenti azt, hogy olyan szánalmas kis féreggé válok, mint Suwun, vagy Eras, vagy akárhogy is hívja magát mostanában.*
- Én pedig segítek. Nem hagyom, hogy egyedül végezz vele. Ketten csináljuk, csak te és én. Még biztosan kapunk róla hírt, érzem. De nem engedem, hogy egyedül végezz vele. Én is ott akarok lenni, amikor lelkemnek ezt a darabkáját pusztítjuk el. Még ha ezzel örökké nyomorékká is változok, vagy talán bele is halok. - *hagyom, hogy a könnycseppjeim megszáradjanak, s eltökélten pillantok bele Kai kékesen izzó szemeibe. S az ez után következő csók pedig mintha csak egy pecsét lenne az egyezségre. Más, mint eddig, itt már nem csak a szerelemről volt szó. Sokkal mélyebb kötelék alakult ki ezáltal bennünk, mint azt fel tudnánk fogni. Nincs szükség szavakra, hogy ezt megtárgyaljuk, csak érezzük. Eras elszakítani óhajtott minket egymástól, mégis közelebb húzott minket. Még ha önkéntelenül is. Nem is tudja, hogy ez a veszte lesz.
Mindennél többet jelent számomra, hogy Kai képes elmesélni nekem, hogy Eras bántotta. Megvető tekintet? Még viccből se bírnék senkire sem úgy nézni. Na jó, Erasra talán igen.
Egy cigarettára én is rágyújtok; ma ez az első szálam, és talán az utolsó is. Nem tartozok a kemény dohányosok közé, Kai például tényleg rengeteget szív, nekem viszont alig fogy el néhány szál naponta, bár van, hogy napokig nem szívok. De nem is baj, jó ez nekem így, és legalább nem fulladok meg a nikotinszagtól, ha Kai újra és újra rágyújt.
Aztán Kai újabb meglepetéssel készül; a cigaretta elszívása után – ami furcsamód mintha pillanatok alatt eltűnt volna – elém lép, és ismét megcsókol, markomba pedig valami hideg és kemény dolog ütközik. A dobozban található gyűrű igazán ízléses darab, szelíd mosolyom kíséretében húzom fel az ujjamra, miután elolvasom, ami bele van gravírozva. Ez egy kis időbe telik, ugyanis a gyertyák homálya mellett nem olyan egyszerű olvasni, viszont az üzenet, amit hordoz, mindennél tökéletesebb számomra. Talán valóban csak egy lélekdarab vagyok, viszont Kai nélkül mit sem érnék egyedül. Nincs szükségem Suwunra, nekem csak Kaira van szükségem. Ő a mindenem, s ha kell, ölni lennék képes érte. Örökké vele akarok lenni. Örökké… Alig várom, hogy végezhessek Erassal. Annál kevesebben fognak háborgatni minket.*
- Nincs olyan pillanat, amikor ne gondolnék rád. Csak félek… Félek, hogy valami rossz fog történni, hamarosan. Érzem. Egyedül pedig nem bírom… vigyázz rám, és ne tekints rám te sem olyan hideg tekintettel… - *adom ki ismét könnyeimet, s borulok ismét szerelmem nyakába. Most csak sírni szeretnék, sírni, és őt ölelni, s reggel pedig mellette ébredni. A biztonság… talán ez az az érzés?*
Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyVas. Szept. 12, 2010 7:19 pm

~=~ Jövevény érkezik, csak a hírt még homály fedi... ~=~

Némán ténferegve fogta kedvese kezét, és kár lett volna tagadnia azt, ami a fejében motoszkált… két hónap, ami éveknek tűnt! Átvirrasztott éjjelek, amiket a munkára fogott, pedig csak nem tudott aludni, vagy egyszerűen rettegett tőle, hogy álmában újra felbukkan az a jelenet, mint eddig már annyiszor… Nem fogja elfelejteni egy pillanatra sem, ott égett benne, nem tudta kiűzni magából. Mégis, bármennyire is morbid, vagy elítélendő, bizonyos részben még „örült” is neki. Ha akkor hagyja elfutni, ha nem töri el végtelenül kecses és gyönyörű nyakát, akkor mást talál magának, boldogan él vele, gyereket szül neki, és öregen hal meg… Elfogadhatatlan! Féltékeny volt még a puszta gondolatra is, elfogadhatatlan volt a számára… Tudta pedig, hogy mennyire alantas ilyeneket gondolnia, és szörnyen romlott lélekre vall. Nem is tagadta le, hogy nem akarja odaadni másnak. Muszáj, hogy ez a nő az övé legyen, kell neki, szüksége van rá! Jobban kötődik hozzá, mint a saját kardjához, vagy a harchoz, minden értéke eltörpül mellette… és most, hogy újra mellette volt, a kezét fogta, és a szemébe nézett, magába akarta olvasztani, el nem ereszteni, leteperni…
S míg Vera a holmijait szedegette össze, azért sikerült felfedeznie az egyik közös képet a polcon, lefordítva. Újra elhatalmasodó bűntudattal állította fel, és nézett rá egy darabig. Nem is gondolt semmire, csak nézte, aztán a lányhoz fordulva, lázas tekintettel szólalt meg:
- Nem akartam veled azt megtenni… Sajnálom, hogy megfosztottalak mindentől, de… bármennyire is gusztustalanul hangzik, akármennyire is arra vall, hogy romlott és tisztátalan vagyok… már nem érzem akkora bűnnek, mint mikor ráébredtem erre az emlékemre. Így legalább… mellettem vagy. Nélküled semmi vagyok…- nyögte ki, miközben kezét zavartan a tarkójára tette, majd magához húzta Verát, hogy elbújhasson az ölelésében, mint valami kisgyerek, aki anyja támogatását keresi. Várta, hogy ellökik, megütik, megrúgják, hason döfik majd, de mégsem így lett. Nem merte kimondani a „szeretlek” szót, úgy érezte, hogy a jogát arra a szóra már eljátszotta… De úgy tűnik, nem is kellett, mivel sikerült teljesen nyilvánvalóvá tennie az érzelmeit… Szorosan ölelte magához a nőt, majd elengedte, és a táskájáért lépett, majd átkarolta a derekát- bár vágyai lassan kezdték az őrületbe kergetni, nem fogja testileg is rögtön lerohanni Verát, amikor láthatóan rosszul van! Plusz még mindig nem derült fény arra, hogy miért van rosszul… bár, neki volt egy halovány sejtése róla… és csak imádkozni tudott azért, hogy ha a lány terhes, az ő gyerekét hordja a szíve alatt. Nem, Vera nem csalta volna meg őt, sosem… még akkor sem, ha külön voltak, de Eras… ha Eras megszállta a testét a két hónap alatt, elképzelhető, hogy ilyen módon akarta kínozni a kedves lelkét. Szemöldök ráncolva kísérte át a lányt a szobájába, majd miután előreengedte, cipőjét lerakta az előszobában, és bevitte hozzá a táskáját a hálóba.
- Te csak ne gyere a konyha közelébe, más se hiányzik, hogy ráájulj egy késre… Majd megoldom én, addig pihenj.- nyomott egy csókot az ajkaira, majd kisietett a konyhába, hogy csináljon valami meleg levest… Kissé tartott tőle, hogy elkopott a tudománya, mivel két hónap teljes kihagyás következett- örökké az irodában volt, csak tiszta ruháért járt haza. Úgy tűnt azonban, hogy nem olyan súlyos a probléma, mert ízre nem változott túl sokat… Hiába töltötte idejét egyik kedvenc dolgával, mégsem hagyta nyugodni valami… illetve, az a valami. Türelmetlenül várta, hogy megfőjön a leves- nem akarta addig zavarni Verát, hagyni akart időt a pihenésre, vagy gondolkozásra. Fejét kezébe temetve ült az asztalnál, és a hirtelen rosszullétekre már tényleg nem talált semmi más magyarázatot, csak azt, hogy a lány terhes. Ha pedig valami másik fattyú magja tett azzá, akkor ölni fog… nem érdeklik a következmények, meg fog érte fizetni a kis senki, hogy hozzá, mert érni az Ő asszonyához… Idegesen szedte bele egy csészébe a levest, és pálcikákat tett a tálcára, amit bevitt a… barátnőjéhez.
- Tessék, most lett kész… Amíg hűl, kérdezni akarnék valamit tőled… - ült le elé a szőnyegre, és köszörülte meg a torkát. Nem bírta tovább húzni, sem pedig kíméletesebben megkérdezni…
- Nem lehet, hogy… terhes vagy? Nem tudom, mi történt veled az elmúlt két hónapban, de… amennyiben az vagy, és amennyiben az enyém a magzat, akkor… melletted leszek, segítek mindenben.- közölte, és nyúlt máris cigaretta után, majd mielőtt a szájába tette, egy laza mozdulattal bele is hajította a sarokban levő kukába.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyPént. Szept. 17, 2010 8:38 am

•●•●•• Homály, homály, oszladozó homály… ••●•●•

Ismerős utak, melyeken régebben megannyiszor megfordultam, újra és újra befordulva egy-egy sarkon, hogy az éjszakákat inkább Kai mellett töltsem, mintsem hogy továbbra is a hangok miatt küszködjek. A kezdetben oly’ félelmetesnek tűnő osztaggal is megbarátkoztam hála annak a rengeteg látogatásnak, amit megejtettem. A sztereotípiák ellenére egy összetartó osztagot ismertem meg, akiket nem a közös célok, hanem a közös érzelmek vezetnek. Kai büszke lehet arra, hogy ilyen lelkeket vezethet.
Továbbra is az elmúlt órák eseményeinek hatása alatt állva kissé még feszengve lépek be a már jól ismert hálószobába, hogy az ágyra dőlhessek. Igaz, néha valóban ügyetlen vagyok, legalábbis ha olyan hétköznapi dolgokról van szó, mint a főzés, és igen, talán kicsit legyengültem, biztosan a sok érzelmi megrázkódtatástól, mert az teljességgel ki van zárva, hogy én beteg legyek! Surprised Azért ráájulni egy késre? Nem hinném, hogy ennyire béna lennék… Jó, oké, amikor legutóbb próbálkoztam egy hagyma kockákra vágására, kis híján levágtam az egyik ujjam, és sikeresen végigkönnyeztem az egészet, hogy végül elszégyelhessem magam, amiért még ennyit sem vagyok képes rendesen megcsinálni, ugyanis azok a kockának nem nevezhető csonkok cseppet sem hasonlítanak Kai tökéletes szeletelt hagymáihoz, de hiszen Kai tökéletes, így természetesen minden azzá válik, amit ő csinál, ezen semmi meglepő nincs!
Míg Kai a minden bizonnyal tökéletes vacsorát készíti elő, van időm egy kicsit összeszedni magam… Természetesen legszívesebben most azonnal utána sietnék, hogy leteperjem a konyha közepén, mert már több, mint két hónapja nem szeretkeztünk s most, hogy végre újra együtt vagyunk, nem fogom kibírni! Surprised Tervem csak az újabb aggodalmaskodások gátolják meg; minden bizonnyal neki is időre van szüksége, hogy egyáltalán feldolgozza a kialakult helyzetet, ahogyan azt hiszem, én sem vagyok teljesen rendben, és most nem a szédelgésről beszélek, ami már percek óta kerülget, és az sem segít, hogy inkább vízszintesbe helyezem magam. Zavaros, kusza gondolatok játszanak fogócskát fejemben, hogy még véletlenül se hagyjanak nyugtot. Emlékképek, félelmek, vágyak és remények? Nem lényeg… Kai illata tovább bódít, amikor arcomat párnájába fúrom. Hiányzott, mindennél, mindenkinél jobban! Valahol megvan a romantikája első találkozásunknak is, és ha ismét meg kéne halnom, hogy őt boldoggá tegyem, mosolyogva sétálnék bele a halálba hagyván, hogy hideg ujjai ismét nyakam törjék. S ha van rá még egy, utolsó lehetőségem, s Kai sem érzi magára erőltetettnek, miért is ne vihetném ki a fénybe, hogy megmutassam, így is lehet? Nem jelzi s tán magának sem vallja be, de sóvárog érte, s ha én nem vagyok képes megadni neki mindazt, amit kíván, akkor nem marad más.
- Persze, hogyne. – ülök fel az ágyon, miután lovagom az ajtóban meglátom. A leves illatától máris összefut a nyál a számban, hisz Kai főztjéhez senki másé nem érhet fel. Továbbra sem értem, miért titkolja ennyire ezt az érzelmesebb oldalát, csak mert félti az imázsát, de ő tudja, döntését továbbra is tiszteletben hagyom.
- Hogy… én… terhes? – fagy arcomra a mosoly, míg bőröm színe a kréta fehérségét veszi fel. Ugyan egyszer-kétszer valóban megfordult a fejemben a várandósság lehetősége, mindezt azonnal elvetettem, hiszen én nem lehetek terhes! Surprised Jó, oké, ami a periódusomat illeti, az mostanában kimaradt, de amennyi stressz ért, a szakítás meg minden, azt hiszem, ez teljesen normális. Mégis, ha visszagondolok minden tünetre, a terhesség szindrómája valahogy mégis helyt áll. Nem, én nem vagyok jó anyának, még saját magam sem vagyok képes ellátni, és Kai, rá pedig pláne nem erőszakolhatok ekkora terhet, így is éppen elég neki az, hogy az én kicsinyes dolgaimmal kell foglalkoznia!
- Uramisten, mi van, ha tényleg terhes vagyok? O.O De… Én… Mi… Mindig védekeztünk, nem lehet, hogy gyereket várok, úgy értem… Jó, az a bizonyos női dolog kimaradt, de annak lehetnek más okai is, különben is alig bírtam enni az elmúlt hetekben… És dohányoztam… Én nem vagyok anyának való, egy szörnyeteg vagyok, és Eras… Nekünk nem lehet gyerekünk, hiszen vigyáztunk, én pedig mással nem… Ha pedig mégis gyermeket várok, szóval Eras, ő biztosan bántaná, és én, szóval nem adtam meg neki mindent, amire szüksége lenne, mondtam már, szörnyeteg vagyok, egy roncs, egy senki… Most mit csináljunk? T-T – borulok ki s zúdítom mégis csak a legkézenfekvőbb személyre mindazt, ami egyetlen kijelentés miatt teljesen elködösített. Nyakába borulva, könnyeimnek megálljt parancsolva, nem mintha azok hallgatnának bármire is, amit üzenek feléjük. Érinteni lehetséges gyermekem apját… Hiszen ha tényleg várandós vagyok, nem kétség, hogy ő az apa, teljességgel kizárt, hogy bárki másét hordozzam magamban.

Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyVas. Szept. 19, 2010 6:47 pm

~=~ Lassan eltűnik az a homály... ~=~

Mintha apróbb madárka szorult volna mellkasába, furcsa izgalom öntötte el, mely nem hagyta nyugodni! Párosult hozzá a végtelen megnyugvás, mert vera csak vele volt, és ha terhes is, akkor is csak az övé lehet a gyerek… Egy gyerek! Kétségbeesve szorította magához a nőt, aki menedéket keresett nála, miközben agyát lázasan járatta. Igen, védekeztek, de ha erre egyszerűen már nincs más magyarázat? Belőle… apa… a kettő nem fért össze fejében sehogy sem! Gyilkos, mészáros antiszociális személy, és neki legyen gyereke? Belőle csak rossz apa lehet, hiszen még a szeretett nőt is eleven Pokolba taszította! Bűntudat mardosta, miközben simogatta a dús, szőke fürtökkel borított fejet, és pár pillanatig nem is tudott semmire sem gondolni, csak meredt a semmibe…
Undorodott magától. Még egy mód, még egy láncszem a láncon, amivel magához láncolta Verát. Hiába akart kilépni az életéből, képtelen volt rá. Adni akart neki esélyt egy olyan életre, amiben ő nem volt benne, aminek jónak kellett volna lennie- és mégis képtelen volt tűrni bármit is, ami Verával történt, és amiben ő nem volt benne. Féltékeny vadállat módjára tüntetett el mellőle mindenkit, hogy csak Ő maradjon meg az emlékeiben… Ő ölte meg! És tőle legyen gyereke? Tőle, egy undorító kis féregtől? Mégis, ha már ott nő benne az élet, nem lehet kioltani, mert az megbocsáthatatlan lenne, a világ legszörnyűbb bűne… Kezét óvatosan a lány hasára helyezte, oda, ahol talán már nőtt az apró élet, és megköszörülte torkát, hogy rekedtes hangján végre meg tudjon szólalni:
- Nem fogom megengedi, hogy Eras hozzád, vagy akár Hozzá érjen, és bántson benneteket… Nem vagy senki, nem vagy roncs, jó anya leszel. Jobb, mint bárki lehet, akit valaha láttam, és ismerek. Én… örülök neki, hogy te leszel… vagy a gyerekem anyja. - csókolta meg a kissé hisztérikus kedvű nőt, és elhallgatott. A tálcát elé rakta, és zavartan kezdte jártatni a szemét szobájában. Nem úgy, és nem azt monda, mait valójában ki akart bökni! Azok olyan mély és mocskos, önpusztító szitokszavak lettek volna, amit nem tudott kimondani a lány előtt, mert biztosan egy pofon lett volna a jutalma, vagy az a téves következtetés, hogy nem akarja azt az apró lelket… Cigarettája után nyúlt, és egy szállal kezében a szobaajtó felé indult. Furcsán üresnek érezte magát, és mégis, mintha ezer érzést töltöttek volna belé egyetlen pillanat alatt. Mintha félig még álmodna, és a valóság egy irreális változatába csöppent volna bele. Mert az lehetetlen, hogy Neki gyereke legyen! Odakint remegő kézzel gyújtotta meg az energiarudat, és néhány slukk után érezte azt a beképzelt könnyebbedést, amire annyira sóvárgott. Félt… hogyan nézzen bele Vera szemébe? Ráakasztott egy problémát, ami fölött nem lehet olyan egyszerűen elsiklani, amit nem lehet nem létezőnek tekinteni. Zavartan meredt előre, és nézte a szálról lehulló hamut. Olyan egyszerű volt hagyni, hogy a kétségbeesés férge berágjam agát a lelkébe, és újra, ugyanazt az utat végigjárva, tökéletes kis várat építsen ki magának odabent? Egy senki volt, belül űr, homály töltötte ki, mégis látott benne valamit Vera, ami miatt most is visszajött hozzá… egy gyilkost! Talán az egész csak egy fertőben úszó, undorító, mocskos színjáték, amit kitervelt ellene, hogy az őrületbe taszítsa? Hiszen már eddig is annak a szakadéknak a szélén táncolt, végtelenül könnyű lett volna hagyni, hogy a felé közeledő fuvallat belesodorja, s elvesszen örökre… Keze ökölbe szorult, s belevágott a legközelebbi falba, átszakítva annak falát, de még ez sem segített. Ordított benne minden indulat, és nem tudta, mi hozhatna megnyugvást, megváltást… ami után annyira sóvárgott. Döglött, halotti teteméből feltámadt féreg volt, új arccal, újabb maszkkal, amit nem habozott mohón a képére húzni, csak hogy ne mutassa meg Neki, hogy mennyire retteg attól, ami előttük áll. Nem, a világért nem hagyná el, ha visszajött hozzá, halvány fénysugarat hozva a benne lakó fekete éjszakába! Imádta, rajongott érte, s hálás volt, hogy itt van mellette… De gyűlölte magát, mert nem akarhatott Miatta anyává válni… Képén bűntudattal tért vissza a szobájába, és nem bírt Vera szemébe nézni. Mintha belsejében ezer csáp ágazott volna szét, hogy irányítsa minden mozdulatát, mintha nem is ő cselekedett volna, csak kívülről nézte az eseményeket… Levette a polcról az egykor, a két hónappal ezelőtt sorsa vesztett dobozt, és Verának hátat fordítva kinyitotta. Már akkor meg akarta kérdezni, most pedig… muszáj lesz. Nem csak azért, mert mohón akarta birtokolni, amennyire lehetett- a gyerek miatt is. Kellett neki egy apa, hogy Őt ne csúfolják fattyúnak. A szó fájón ismerős olt neki, csak nem tudta, honnan. Arcán megjelent a régi, sötét maszk, miközben fejét a falnak támasztotta. Mégis… mit tegyen? Mi lenne a jó megoldás? Zsebébe rejtette a dobozt, és Verához fordult. Nem bírt vele egyedül megbirkózni, kellett neki a lány hozzá… Kétségbeesve, szinte már remegve húzta magához, és kezdett bele abba a játékba, aminek eredményeképpen már nem csak ketten voltak a szobában. Annyira régen ölelte, érintette, hogy minden fájón újnak és ismerősnek tűnt egyszerre, és adott egy kis nyugalmat, gondtalanságot, amire annyira sóvárgott…
Mégsem tudott sokáig a nyugalom vékony leple alatt pihegni, muszáj volt kétségbeesését megosztania a szeretett nővel, nem tarthatta magában!
- Vera... mi lesz, ha nem leszek jó apja, ha majd... gyűlölni fog? - kérdezte, miközben hátát az ágy fölötti hideg falnak vetette, és kezében cigaretta füstölgött- az ablak alig pár lépésre nyitva hevert mellettük, friss levegőt csalogatva be a szobába. Igen... mi lesz, ha a gyereke undorodni fog tőle, az érintésétől? Már most imádta őt, de a gondolat a téboly legmélyebb mocsarába hajtotta...

Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyHétf. Szept. 20, 2010 12:59 pm

•●•●•• Homálytalan ••●•●•

Én, mint anya? A kifejezés oly idegen számomra, felfoghatatlan, képtelen, lehetetlen… Hiszen már a saját édesanyám arcára sem emlékszek, az érzéketlenség szinte mindent kitörölt belőlem, ami emberként még jelentett valamit. Csak az Obon fesztiválokkal járó, ismerős hanghatások és a templom nyugalma az, amit sosem fogok elfeledni. És persze az a bizonyos, holdfényes éjszaka…
Legszívesebben könnyekben törnék ki, hogy végre könnyítsek azon az egy pillanat alatt lelkemre nehezedő súlyon, amit Kai szavai rám akasztottak. Kétségbeesetten szorítom magamhoz az egyetlen férfit, ki elég méltó hozzá, hogy valóban gyermeket szüljek neki, s bár könnyeimet elfojthatom, csak hogy elhitessem főleg magammal, hogy igenis, erős vagyok, remegő porcikáimnak nem bírok parancsolni, már rég nem engedelmeskednek akaratomnak. Gyógyító szavait mélyen magamba szívom, hiszen pontosan azt mondja, amit hallani szeretnék… Ennyire ismer már? Tényleg tudja minden vágyamat? Ily kihasználható lennék? Nem vagyok képes elhinni, ezen szavak önzőségből született hazugságok által tápláltak, őszintéknek kell lenniük, nincs is jogom kételkedni! Erőm pedig gondolkodni. Nem kívánom továbbra, hogy a racionalitás béklyói kössenek az idióta társadalmi elvárásokhoz, csak ki szeretnék adni magamból, most az egyszer, úgy igazán, mindent… Fojtogató, fullasztó, lassan kárhozásomat okozó érzelmek, melyeknek ily könnyedén rabjukká váltam. Miattuk már ép ésszel cselekedni sem vagyok képes, mintha céljukul tűzték volna ki, hogy az őrületbe kergessenek minden erejükkel. S az a belső, rejtett, mazochista énem mégis csak tébolyultan vihog az egészen, szomjazva még több szenvedésre, s ezáltal kiérdemelt boldogságra, magába szívva annak minden cseppjét, elméjébe égetni a tökéletes, minden bizonnyal Istenek által faragott arcot, ki azonban már nem csak egy arc, és nem csak egy név tartozik hozzá. További érzelmek sokasága, kötelék, s újabb kötelékek, még több szenvedély, még több érzelem, ki nélkül nem vagyok önmagam, nélküle nincs élet, hisz ő a mindenem…
Érezhető, ujjal tapintható, mily óvatosan bánunk még mindig egymással. A jégfal azonban határozottan olvadozik, és azt hiszem, teljességgel normális, hogy még igenis, próbáljuk feldolgozni a mai nap eseményeit. Bizonyára Kainak sincs jelenleg másra szüksége, csak egy cigarettaszünetre – különben sem emlékszek olyan alkalomra, amikor a mostaninál több időt bírt volna ki nikotin nélkül, bár én is dohányzok, úgyhogy ez különösebben sohasem zavart. Igaz is, ha valóban várandós vagyok, többé nem gyújthatok rá; ideje valóban felnőnöm, hisz nincs igazán szükségem erre a pótcselekvésre, csak a saját egészségem rontom ezzel, nem érek vele semmit sem. Minden bizonnyal a felbontatlan cigarettám is a kukában végzi majd – nem hinném ugyanis, hogy Kai odalenne a tipikus női márkákért, a vékony szálú cigarettának általában a látványára is egy tipikusan Kai-os, furcsa, sötét pillantással reagál. Végtére is ez csak egy rossz szokás, nem olyan gáz… Magamért… S ha valóban terhes vagyok, a gyermekemért.
- Holnap… Igen, holnap, mindenképp el kell menjek a 4. osztagba egy vizsgálatra… Nem akarom rád erőltetni a dolgot, még a végén lemaradnál valamilyen edzésről vagy akármit is csináltok, de ha épp nincs programod… Tudod, én most pár szabadnapot vettem ki amúgy is, hiszen nyaralni készültem, de… Szóval jól esne, ha lenne valaki mellettem.
Nehéz, rettentően nehéz nyíltan kimondani, mit is szeretnék pontosan. Végül is valóban nincs jogom ráerőltetni, nem vagyok én senki, hogy megszabjam neki, mikor hova kísérjen, csak hogy a kezemet fogja, amikor kimondják a végítéletet. Másrészről viszont akárhogy is nézem, ez a mi felelősségünk, kettőnk ügye, s mindkettőnknek meg kell tenni mindent… a babáért.
Különösebben éhes nem vagyok, a kellemes illatoknak még sem kísérlek meg ellenállni. A Kingyoban ettem eleget, igaz, az éttermi kajákból hiányzik a szeretet. Kai főztje máséhoz nem hasonlítható; kettőnk közül ő a jobb mindenben, és leszámítva, hogy tisztaságmániás vagyok és képes vagyok órákon keresztül vakargatni egy padlón maradt foltot, a házimunkához sem értek úgy, ahogyan kéne. Hamarosan pedig lehet, már altatódalokat kell énekelgetnem, pedig abban sem vagyok biztos, hogy énekelni tudok. Míg Kai… ő mindig tökéletes, mindig fantasztikus! Kételyei még csak nem is szabad, hogy legyenek, nem lehetnek, tudnia kell, mennyire hatalmas kincset rejt magában. Nincs az olyan mélyen, csupán fél megmutatni, s igen, sokkal érzékenyebb, mint amilyennek tűnik első látásra, bár igaz is, én azok közé sorolom magam, akik nem a borító alapján ítélik meg a könyvet.
Fejemet az ismét cigarettázó Kai ölébe vetve igyekszem felfogni, vajon honnan is ered eme félelme… Hiszen nincs indoka rá, sokkal jobb ember, mint amilyennek hiszi magát. Egy rossz embernek nem lehet ilyen meleg, kellemes érintése, az nem lehet! Bízok, igen, bízok emberismerő képességeimben. Bíznom kell magamban, valamint lehetséges gyermekem apjában. Biztos vagyok benne, képes rá, s hogy mindaz, amit ma tett és mondott, nem egy újabb hazugság. Hogy nem csak illúzió, hogy ismét mellette lehetek.
- Te… komolyan ettől félsz? Hát nem látod, milyen csodálatos lélek vagy? Még mindig nem vagy képes tisztelni önmagad? – emelkedek fel, hogy nagyjából szemmagasságba érjek vele. Nem engedem, hogy tekintetét bármi más vonja el, s vigyorogva jutalmazom még egy érzéki csókkal – nem mintha nem jutott volna ki neki belőle az elmúlt órákban.
- Te vagy a legcsodálatosabb ember, akit valaha is megismertem. Egyszerűen túl sokat bünteted magad… Ha egy kicsit is nyitottabb lennél saját magad felé, talán te is észrevennéd, hogy mit láttam meg benned annak idején, és hogy miért is szerettem beléd. Ha pedig tényleg gyerekünk lesz, akkor egyszerűen a lehető legtöbb szeretetet kell neki adnunk… Amiben lehet, hogy nekünk nem volt részünk. – készülök az újabb ostorozásra megpróbálván legyűrni minden bűntudatom, amit a testi kapcsolat létesítése képes kiváltani belőlem – legalábbis most, hogy megvan az esélye annak, hogy gyermeket várok. S az, hogy a gyermek gyűlölni fogja, már maga a feltételezés is mosolyt csal az arcomra. Hiszen az egyszerűen lehetetlen! Ha csak feleannyira gondoskodik róla úgy, mint rólam, már akkor is biztosan rajongással fog iránta viseltetni.

Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyKedd Szept. 21, 2010 4:22 am

~=~ Fénysugár elűzi a homályt… ~=~

Mélységesen gyötrő testi kín, ami egyetlen érintésre fokozódik, vagy a homályba süllyed… Soha meg nem élt víziók, melyeket egyszerűen nem lehet feledni, csak majd a jövőben átélni. Tömény rettegés és euforikus öröm kavargott benne egyszerre, feszítette mellét szét már olyan mértékben, hogy félő volt- szétrobban. Elégett cigarettáját a hamutartóba morzsolta, majd sötét íriszeit Veráéba fúrva hallgatta mondanivalóját, majd végigsimította arcát.
Ha valóban apa lesz, szülő… jobbá kell válnia a gyerekéért. Bár valószínűbb, hogy a benne levő űrt, homályt nem fogja feloszlatni semmi sem, csupán csak gyenge, vékony fénysugárként behatolva hozhat némi világosságot… Minden lehetőséget végignézve, mit tehet ő a családjáért? Hazajön, pénzt keres, szereti őket… de ez mind semmi! Valamit még adnia kellene nekik, de még nem jött rá. Túl kevésnek érezte magát ehhez, gyengének és nevetségesnek. Mindamellett, hogy a magabiztosság halvány szikrája felcsapott benne. Ha már visszaszerezte a nőt, aki az egyetlent jelenti neki, miért ne tudna tökéletesen bánni a gyerekkel is? Nyilván a kezdeti nehézségek után csak belerázódnak valahogyan…
- Ott leszek veled, nem hagyom ki…- mondta, miközben a dús, szőke fürtökkel játszadozott. Gyomorideg, kétségbeesés, félelem, rettegés… mind újra, nagyobb hullámokban öntötte el, majd döbbent pillantással meredt Verára.
- Bennem minden van, kivéve az, ami csodálatos… Miféle érték lehet egy gyilkosban?! Nem érdemelném meg az életet, Vera… - morogta, miközben fejét a lány hajába temette, úgy keresett menedéket. Mi lesz, ha az öccse, Carl bántja őket? Ha elveszti őket? A gondolat olyan elviselhetetlen fájdalommal töltötte el, hogy pár pillanatra megszakadt a gondolata, és üres, sötét tekintettel bámult ki a fejéből, hogy aztán vadul magához szorítsa a lányt. Elképzelhetetlen, nem történhet meg… a világ alkotóelemeire hullana, megállna a körforgás, minden értelmét vesztené!
Mindenféleképpen, jobb családot akar adni a gyereknek, mint amiben ő élt. Néhány homályos emlékkép elég volt hozzá, hogy összerakja magában a dolgokat, hogy némán elátkozzon minden percet, amit és ahogyan eltöltött abban a munkában… Már akkor is csak egy mocskos kis gyilkos volt, aki bűntudat nélkül ölt, még élvezte is. Hogy a fenébe került akkor ide? Miért lett shinigami, miért nem arrancar? De ezt jobb, ha nem osztja meg Verával, miért zúdítaná rá a pánikját? Halálra van már rémülve így is a benne növekvő magzat miatt… aki remélhetőleg mindkettőjük számára elhozza azt, ami betölti üresen maradt részeiket, megnyugvást és boldogságot ad, elűzi a démonokat, messzire…
- Mit gondolsz, mi lesz? Fiú, lány? Mit adjunk neki névnek? És…- igen, ez tűnik a legmegfelelőbb időpontnak arra, hogy megkérdezze. Lágy csókot lehelt kedves ajkára, majd nadrágjáért nyúlt, s kivette belőle a dobozt, majd gyors pillantást vetett a lányra.
- Már a szakításunk előtt is… meg akartam kérdezni. Nem akarom, hogy azt hidd, a baba miatt… De el tudnál fogadni engem férjednek, Vera? - nyitotta fel a dobozt, ami egy fekete gyémántos
gyűrűt rejtett. Várakozva, szorongva kutatta a lány tekintetét, miközben nagyot nyelt. Nem lepődne meg, ha elutasítanák. Megérdemelné, ahogyan azt is, hogy kardélre hányják, fekete, sötét magányba taszítsák, amiből képtelenség kitörni. Már az erre való gondolás is szánalmasan nevetséges, hiszen lehetetlen az, hogy elengedje Verát, és a gyerekét! Téboly, pokol, pusztulás, dögvész... minden semmi ahhoz képest, mait átélt. egyszerűen nem létezik olyan világ, ahol Vera nincs. Nem akarta kimutatni, hogy mennyire tartott a választól, pedig minden idegsejtje pattanásig volt feszülve...

Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptySzomb. Szept. 25, 2010 12:40 pm

•●•●•• Homálytalan ••●•●•

Kétségek kálváriája újra és újra meggyötör; pont azt hallom, amit hallani szeretnék s azt kapom meg, amire valóban vágyakozom. Racionalitásom elvesztette táptalaját, a gyökerek elhalnak, a józan ész többé nem képes felülkerekedni. Ítélőképességem talán csorbát szenvedett, s kétségbeesetten kapaszkodok az utolsó szalmaszálba, mely még a tiszta gondolkodáshoz fűz. Elveszettség, mégis határtalan öröm, igazi boldogság… Azt mondja, elkísér, mellettem lesz, s hogy nem adjuk fel… Érint, ölel, szeret, s nem hagy el. Ennél többet nem is kívánhatnék, igazán nincsenek nagy igényeim, azt hiszem… Hiszen lehet, tényleg a gyerek volt az egyetlen, mely hiányzott eddig életünkből, lehet, valóban elhozza azt a bearanyozó fénysugárt, melyre oly régóta vártunk. Talán nincs szükségem arra, többé sarokban kucorogva, akár napokig éhezve hallgassam képzelt démonaimat, kik újra és újra öngyilkossághoz vezető utakat sorolják mintegy új lehetőségként, választható módszerként, eképpen várva, véget érjen az örökösnek tűnő szenvedés. Én viszont nem akarok szenvedni, többé nem! Nekem csak ő kell, Kaiért mindent! Nem érdekel, ha szociopata tömeggyilkos is volt, s nem azért szeretem, aki halandóként volt, s nem is azért, amivel rendelkezik. A lelke, az ragadott meg, magához láncolt már rég, örökre rabszolgájává, pitiző kiskutyájává változtatván. Érte valóban mindent megtennék, csak tartson még tovább a boldogság illúziójában, hadd merüljek el benne, hadd érezzem még egy kicsit azt, hogy szeretnek.
Lelki megnyugvást mindig is csak ő mellette találtam. A kételyek elszállnak, messzire, s tán többé vissza sem térnek. Így senki sem képes hazudni, s rémületemből sem megnyugtatni. Valóban, valami ott növekszik bennem, életre kelt, s nekem vigyáznom kell rá, óvnom, mindentől védenem s kihordanom. Félelmetes, s legfőképp ismeretlen, még sem lennék képes eltaszítani magamtól mondván, nem kell. Nem bírok oly szívtelen lenni, én nem vagyok kegyetlen.
Lágy mosollyal hallgatásra ösztönözve, az ágyon feltérdelve, vele ily módon szemmagasságba kerülve, mutatóujjam Kai ajkai elé illesztem jelzem, csendet. Felejtse el… én akkor is szeretem, és szeretni is fogom, innentől pedig akár a Pokol is ránk szakadhat, én akkor sem vagyok hajlandó eltaszítani magamtól. Lágy suttogással ismét meggyőzöm arról, hogy nem viccelek, ő valóban értékes, egy gyémánt, melyre egy kis por került, ám attól még nem veszít az értékéből, akkor is gyémánt. Mondandóm újabb érzéki csókkal pecsételem meg nem hagyván, olyan könnyen szabaduljon, bár ezt követő, vad szorításából egyértelmű, nem is akar.
- Én… én… – képedek el, hisz a házasságot sosem tartottam fontos intézménynek. A társadalom elvárása csupán, szerelmem megerősítésére viszont eme szertartás nélkül is képes vagyok. Mégis, valami belső hang meghatódottan s elégedetten dorombol, újabb nyugalmas mosolyt arcomra csalva.
- Persze, hogy hozzád megyek! – döntöm hátára, s így szorítom magamhoz, újabb és újabb hosszan tartó, ám heves csókot lehelve ajkaira. Fehér színű menyasszonyi ruha? Mit nekem… Nincs rá szükségem. Hagyományos, japán esküvő, vörös színű kimonó, s így Kainak sem kell feszengenie rajta szívdöglesztően álló öltönyben, melyet annyira utál. Érthetetlen, elfogadhatatlan, hisz tényleg remekül fest benne! Surprised De ő nem szereti, ahogyan én is csak kínosan érezném magam habos-babos ruhában. Nem lehetünk nyugatias, idilli családminta, s ha furcsák leszünk? Nem érdekes, amíg egymáshoz így kötődünk.
- Kislány lesz… és, a neve, nem tudom, annyi szép lánynév létezik… Aztááán, aztán majd ki kell találnunk, kiket hívunk meg, például a taichou, Mitsu taichou, és Hanát is, és Hanae taichout is! Persze, jó, azért nem kéne fél Soul Societyt elhívni, ahogyan azt a taichouék tették, az már kicsit sok lenne. És te szeretnél valakit hívni? Biztos tele van az osztagod a barátaiddal, különben meg egész kedvesek… És uramisten, gyerekünk lesz, fel tudod ezt fogni? – próbálom fel ujjamra a gyűrűt, s indítom el beszélőkémet, elszeparált kis világot teremtve ezzel hármunknak. Könnyű, színes, melengető buborék közepében, jövőnket, családunkat tervezve.

Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptySzomb. Szept. 25, 2010 9:50 pm

~=~ Fénysugár elűzi a homályt… ~=~

Olyan volt, mintha a sarokban szenvedő, remegő, koszos kis nímandhoz lépett oda volna egy ismeretlen alak, és kezét nyújtva vezette volna ki a a tömlöcből, ahol évek óta raboskodott volna...Üvöltő űr helyébe lassan csorgó béke folyt, ami édes megnyugvást ígért. Végigsimította a lány arcának élét, és hátrahúzta hosszú haját, majd felült, így hárítva el a szívének oly kedves rohamot. Furcsa volt és új, hogy Belőle válik majd apa, hogy felelős lesz valakiért, és valaki miatt jobbá kell válnia. Nem fog lényegében változni, és lesz egy 'újabb gyenge pontja', amiért üvöltve menne a biztos halálba is, de az egész nem terhelő, hanem üdítő és lebegést hozó volt. Tartozni valahová... ez a legtöbb, mait ember kérhet, és ő talán meg sem érdemli, még is megkapta. Nem fogja eltékozolni az utolsó esélyét a boldogságra, bármit megtesz érte. Bár már nem volt szüksége a benne lakó homályra, mégis megtartotta, beburkolózott vele, hogy elrejtse mennyire örül- sosem fejezte ki túl jól magát, és nem is akarta, hogy tocsogó nyálgépnek titulálják és körberöhögjék. Szemei előtt máris megjelent az anyjától szőke fürtöket örökölt kislány, és tekintete a gyűrűre esett. Milyen tökéletes darab... tökéletesen ide illik, gazdája ujjára. A fény és a sötét egyenlő arányban olvad össze, egymást kiegészítve. Bár jelen pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy ki a fény, és ki az árnyék- talán mindketten egyszerre ugyanazok. Ujjaikat összefonva emelte szájához a puha kezet,é és szorította magához jövőbeli feleségét.
- Azt tudom, hogy kit nem fogok meghívni... Emlékszel a tisztre, aki a hadnagyom volt? Szánalmas kis féreg, fülét-farkát behúzva menekült innen néhány hét után... De ha nem bánod, Yuusukét szeretném itt látni. - nyúlt az éjjeliszekrényen álló bögréért, amit Vera kezébe adott. Természetesen nem felejtette el, hogy kinek köszönheti fürtjei brutális megkurtítását, és hogy Vera ezt nem díjazza túlzottan, de kétlette, hogy baj lesz a jelenlétéből. ha mást nem, hát a legénybúcsún ott lesz, mert azt úgysem Seireteiben tartják majd. Némán lépett az ablakhoz, és ki is hajolt hogy lenézve megállapítsa, a szolgálatban levő tisztek milyen gyorsan tudják eldugni a szakés üveget. Pontosan tudta, kik isznak, és azt is, hogy tudják, mi vár rájuk később... De most sokkal fontosabb dolga volt a kapitányi teendőknél- el kellett szórakoztatnia a menyasszonyát.
- Lenne kedved egy kis zenét hallgatni, kedves? - húzta fel magához, és vezette a kis ajtóhoz, ami mögött a zongora rejtőzött. Hosszú, poros heteken át e sem nézett ide, kiűzték az édes és kínzó emlékek, amik kitöltötték éjjelét-nappalát. A gyertyákat meggyújtva, leülve a poros székre, ujjait a hangszer billentyűire mintha magától jött volna a dallam, és csak néha pillantott a lányra. Csak most tudatosodott benne, hogy mennyire hiányzott neki. Fékeveszett, vad homály, felé nyúló, karmos kezek, vérző, gennyes sebek hullottak le róla, és lassan kezdte magát majdnem egésznek érezni.
- Szóval lányunk lesz? - még csak most jutott el teljesen a tudatáig a közlés, és oldalra fordította a fejét Verához, hogy lágy csókkal jutalmazza a hírért. Ép család lesznek, boldogok, meggyógyítják egymást…
- De ugye nem nyugati típusú lesz a ceremónia?- vigyorodott el, és gyújtott rá egy szál cigire.

Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te25250/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (25250/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyHétf. Szept. 27, 2010 10:46 am

•●•●•• Homálytalan ••●•●•

Tegnap ilyenkor még az öngyilkosságomat terveztem két roham közt, most pedig életem egyik legijesztőbb, egyben legboldogabb helyzetében teszem egyszerűen azt, amit a szívem diktál. Szeretni… Mindennél és mindenkinél jobban. Mindig is szerettem, és azt sem bánom, hogy ő vetett véget annak idején az életemnek, hiszen most itt vagyok, ennyi évtized után, a férfi karjaiban, ki elhozza nekem a megnyugvást! Őszinte rajongás, bizalom, tiszteletben tartás s szerelem érzete… A listához pedig ezúttal a család fogalma is hozzácsapódik. Családunk lesz, nekünk kettőnknek, és, és, és… gyerekünk, és esküvőnk, és együtt is fogunk élni meg minden! Persze újra és újra felmerülnek a kételyek, hogy valóban elég érett vagyok-e a feladathoz, hiszen csecsemőt még életemben nem fogtam soha a kezemben, de, de Chiyo-chan biztosan fog tudni segíteni, hiszen a 4. osztagnak ez is a dolga, ráadásul neki is ott van Katsu-chan és Masa-chan, igaz, ők elég hamar nőttek tinédzserré a 12. osztag jóvoltából, de nálunk azért biztos nem ez lesz a helyzet. Bár talán mégis megvan az esélye, hogy egy tehetséges minishinigami jöjjön létre, hiszen Kai kapitány, én pedig, jó, én nem vagyok kapitány, pedig lehetnék, hiszen a legtöbb hadnagyot már rég túlszárnyaltam képességekben.
- Amit csak akarsz… – adom meg magam az invitálási és a feketelistás dolognak, hiszen jelen pillanatban minden fontosabb számomra egy áruló kapitánynál, aki ráadásul és legfőképpen és egyszer még tuti elfenekelem ezért a cseppet sem jelentéktelen bűnéért, levágta Kai haját, az engedélyem nélkül. Na ja, kit érdekel, hogy kinyírt annyi shinigamit? Bántotta Kai gyönyörű, sötét fürtjeit. >.>
- Ne foglalkozz azzal az ex-hadnaggyal… A mi osztagunkból is vigyorogva távozott, amikor megkapta a lehetőséget a hadnagyságra… Pedig én tényleg megbíztam benne és kis híján kiöntöttem neki a lelkem… Tudod, ez akkor volt, amikor mi ketten épp… szóval érted. >.<;;;;;; Úgy hírlik, mostanában büszkélkedik is azzal, hogy elmenekült az osztagodból. Tisztára nevetségessé tesz meg minden. T.T – bújok az ismét ágyon ülő Kaihoz, hogy ujjainkat összefonva ismét megcsodálhassam a gyűrűt. Nem, valóban nem akarok felesleges embereket meghívni, más részről viszont egy csomóan biztosan megsértődnének, ha nem jöhetnének el, és az meg olyan rossz lenne… Azokat mindenképpen meg kell hívnom, akik maguk is elhívtak az esküvőjükre, például Namie fukutaichout, és látni akarom majd Ayut és Youko-chant is! *.* Olyan jó lesz nekik is bemutatni Kait, hiszen már annyit meséltem nekik róla, és még nem is ismerik! Surprised
Újabb csókkal lepve meg a vőlegényem (de fura ezt leírni o.O) kutatok ruha után; lévén nyaralni készültem eredetileg, szerencsére magammal hoztam egy hálóköpenyt, bár elég merész darab, és félő, nem sokat lesz rajtam. o.O Na igen, ez a másik dolog, amit meg kell beszélnünk… Attól félek, hogy a rendszeres nemi élet árt a babának, hiszen mégis csak, odabent van. T-T Mi van, ha emlékezni fog rá, vagy ha gyagyás lesz tőle? TT_TT Uramisten, lehet, máris sikerült egy életre megnyomorítanom? O.O Bár a cigaretta és alkoholfogyasztás sem segíthetett az első két hónapban nem is beszélve arról, hogy ezt gyakran inkább evés helyett csináltam. És a… kísérletek… Tudtam én, szörnyű anya vagyok, bele fogok bolondulni, egyszerűen borzalmas vagyok és kész…
Bűnbánó fejjel terelődök a rejtett kis romantikus zugba, amit szerintem cseppet sem kéne ennyire rejtegetnie, ugyanis szerintem tök aranyos, hogy ilyen érzékeny. Hiszen ki más lenne képes arra, hogy dalt írjon a barátnőjének? szerlmes lány Kai túlzottan is paranoiás, de az ő döntése, én pedig tiszteletben tartom, hiszen ő is megőrzi a titkaimat, én sem élhetek vissza vele, akármilyen gyerekesnek tartom továbbra is, hogy nem dicsekszik el mindenkinek, hogy milyen finomakat tud főzni helyettem is. Már más kérdés, hogy a tereléstől annyi időt nem kapok, hogy rendesen begomboljam a hálóköpenyem, ám minderre remek alkalmam lesz, míg Kai rögtönzött zongora előadását hallgathatom. Kellemes, ám egyszerű dallam, s mosolyogva figyelem Kai ujjainak mozgását a billentyűkön. Egy gyilkos nem lenne képes ilyen szépen játszani…
- Én… is pont ezt akartam kérdezni. Én nem akarok fehér ruhát… Olyan kínosan érezném magam benne. – ülök ezúttal Kai ölébe, s nyakának megcsókolása után kezeim a zongora billentyűire teszem, csak hogy rájöjjek, nem vagyok képes olyan messzire kinyújtani az ujjaim, mint Kai.
- Szerinted a baba… szóval… ugye nem lesz dilis attól, mert mi ketten… tudod… Szóval hogy azt csináltuk, amit mindig is szoktunk… Mi lesz, ha emlékezni fog rá? És hát érted… Nem akarom, hogy máris valami trauma érje… Majd nem kéne holnap ezt is megkérdezni Chiyo-chantól? Már ha valóban gyerekünk lesz… Mondjuk biztosan lesz, mert egy megérzés, és ha tényleg, akkor lányunk lesz… És különben is… Még sosem bántam gyerekkel, annyi mindent kell tanulnom… – fordítom makacsul a kottára tekintetem, mintha bármit értenék is a jelekből. Igen, a hülyeségeimet megint kezdem, de… Csupán aggódok, na, ez még belefér, nem?

Vissza az elejére Go down
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
Matetsaku Kai

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 32
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Cl0te15500/30000A Kapitány Hálószobája (11. osztag) 29y5sib  (15500/30000)

A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) EmptyHétf. Szept. 27, 2010 9:27 pm

~=~ Fénysugár elűzi a homályt… ~=~

Tékozló élet, amikor semmit és senkit nem becsült meg eléggé.. fejét kellett volna a falba verni ostobasága miatt. Hogy nem akadt már rá korábban? Olyan végtelenül egyszerű volt szeretni, törődni, mintha mindig is ezt tette volna, nem pedig egy emberi roncs lett volna, aki érzelmek nélkül tette a munkáját és ölt, kaszabolt, élvezte a vérben tocsogást és az érzést, mely szerint feljebb való volt az összes őt körülvevő pondrónál. Rajta kívül ki más képes élvezni a vér szagát, ízét, a tudatot, hogy egy mozdulattal családokat tesz tönkre? Magától értetődő, hogy a gyerek és Vera lesz az élete értelme megint, és ha valami tévedés folytán most mégsem jön a gyerek, akkor tenni kell róla, hogy jöjjön! Ezen céltól vezérelve el s kezdte kigombolni a köntöst, amit előbb vera rossz ötlettől vezérelve begombolt.
Élete olyan hirtelen fordult meg, hogy fel sem tudta fogni még rendesen. Egy napja még őrjöngött, vergődve próbálta kitépni magából a lehetetlent, és most pedig előtte, vagyis rajta van a kedves… szánalmasnak tűnt volna számára régebben, hogy valakit lehet ennyire szeretni, hogy miatta akarjon megváltozni, mert csak újabb felesleges sebezhetőségi pontnak tartotta volna a lányt. A gyerekről nem is beszélve… Miközben igyekezte elvonni Vera figyelmét a zongoráról, féloldalas mosollyal nyugtázta a jellegzetes pillantásokat, melyek szerint nem kellene titkolnia, hogy tud főzni, meg zongorázni és egyebek… Ép eszű ember róla nem feltételezne ilyeneket, és ez így jól is van. Tudta, hogy Vera tiszteletben tartja erről a véleményét, de nem tetszik neki. Nem akarja, hogy gyenge lelkű paprikajancsinak tartsák, neki teljesen megfelelt az érzéketlen, dárkos gyilkos is- úgyis az volt, nem akarja magát megjátszani. Ehhez pedig senkinek semmi köze, ez javarészt csak Veráért van…már. Néha, homályos részletek az álmaiban, amikben nem biztos… de mintha mégis emlékek lennének. Elképzelhető, hogy Vera zanpakutuojának „hála” majd minden eszébe fog jutni, csak hogy még jobban megvethesse magát. De voltak olyan dolgok is, amiket szeretett volna tudni. Hol élt, hogyan nézett ki az anyja… de az áldozatai arcára nem volt kíváncsi. A legfájóbbé ]most is előtte volt…
- Az az alak egy szarzsák. Én nem lennék arra büszke, hogy túl nyomorék voltam arra, hogy képes legyek ellátni egy hadnagyi pozíciót. Erre büszke? Előttem bezzeg kussban kushad a sarokban, nem dicsekszik, hogy meglépett… gyáva kis majom. - morogta, és máris nyúlt a cigis dobozért, de végülis jobb elfoglaltságnak tűnt az, hogy a helység egyetlen fekete kanapéjára fektesse Verát, és eloszlassa a fejében felbukkanó- kétségtelenül- nevetséges gondolatokat, vagy éppen más, hasznosabb cselekmény felé terelje őket.
- Nem lesz dilis tőle, sőt, jót tesz. Ahogy én tudom, nem árt neki… de majd holnap megkérdezzük. - zárta le az esetleges további replikázást pár újabb csókkal, és le is szedte róla a ruhát, ami nem oda illő volt. Már hogy ne lenne jó anya? Maradt hét hónap, hogy bepótolják az elmulasztott két hónapot! Az az időszak… egyikük sem büszke rá…
- Azt az időt meg gyorsan felejtsd el, ne foglalkozz többet vele. Nem az mondja meg milyen anya leszel, kedves. Előtted áll még hét hónap, és végtelenül sok hosszú év… - húzta végig arcélén ujjait. Szerette a selymes bőrét, a hosszú haját, az össze porcikáját… de azt az egy szó mégis nehezére esett kimondania, mintha attól, hogy kimondaná, megpecsételné a sorsát. Olyan érzése volt, hogy így van… Ha pedig nem ezzel bántja majd Verát és a kicsit, akkor is ott van Carl és Eras… Ha még az egyetlen, vér szerinti rokona is ennyire gyűlöli, tényleg egy féreg lehetett. Most is az, mert szívesen öl, de ez már másabb… Meg kell valahogyan akadályozni, hogy megöljék a gyereket. Úgyis ez a céljuk, mindkettőjüknek ezzel tudják a legnagyobb fájdalmat okozni, ehhez nem kell nagy logika. Valahogyan véget vetnek ennek majd… Most viszont szükséges, hogy tegyenek a gyerekért! Némi idő múlva pedig gondosan visszaterítette verára a ruháját, és eliramodott feltenni főni neki valami kaját, mert hát a kismamáknak kettő helyett kell enniük…

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A Kapitány Hálószobája (11. osztag) _
TémanyitásTárgy: Re: A Kapitány Hálószobája (11. osztag)   A Kapitány Hálószobája (11. osztag) Empty

Vissza az elejére Go down
 

A Kapitány Hálószobája (11. osztag)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Off :: Csevegő :: Archív-