Kedves, mélyen megbecsült, drágalátos, nyájas képű, sminktelen, buzi szomszédom szokás szerint ismét el van telve magától; nekem legalább a fanclubom () gyártana I ♥ Slarinos pólókat és bögréket, nem pedig én magam rendelem meg őket. Még honlapot is indítottak. Hát igen, látszik, hogy valaha rock’n roll szár voltam.
Nem értem Hiki akadékoskodását; felvisz az orgonájához, leültet, elkezd megtanítani, ennyi, csak nem lehet olyan bonyolult! Ha ennek a húgyagyúnak sikerült, akkor egy olyan géniusz is képes rá, mint én. Kottát tudok olvasni, és az utóbbi napokat azzal töltöttem, hogy felelevenítsem belőle a tudásom, s már csak a gyakorlatba kell beültetni az elméletet. Azt viszont üres gyomorral nem lehet, ám szerencsére erre is van megoldás, hisz mégis csak nekem van a legjobb szomszédom! Lehet, hogy mostantól engem fog etetni is meg minden! Még a paradicsom apró szeletekre való vágásával sem kell szenvednem, hiszen a Hiki logós kis zászlócskás fogpiszkálókba beleszúrt darabok is itt vannak az orrom előtt. Na ja, mióta kirúgták, van ideje ilyenekkel bajlódni. Lehet, kegyes leszek vele és befogom őt házi konyhatündérnek. A búzának tuti van valami csilli-villi rucija is apró tündérkeszárnyakkal. Hisz nem jelenhet meg csak úgy akármiben a melegbárban! Biztos ott riszálja magát a rúdon, míg énekelgeti a meleg büszkeség himnuszát. Mert hát biztos van olyan. Franc tudja, nem voltam még melegbárban és nem is szándékozom menni. Félreértés ne essék, semmi bajom a melegekkel, hisz egyik fracciónom is bizonyítottan az, igaz, őt azért nem csípem, mert kicsit bunkó volt a múltkor, s azóta persze nem is meri elődugni a csini kis pofázmányát. Hiki meg Hiki, csessze meg. Örüljön neki, hogy az ő kajáját falom, veheti megtiszteltetésnek.
- Jól van, jól van, felveszek valami gúnyát. Nem, a tütüszoknya luxus, nem kell balett óra. – intek számára egy viszlátot persze csak arra az időre, míg kérésének eleget teszek. Legyen boldog! Felkeltem. Felöltöztem. Mit akar még? -.-’
- Nem hiszem, hogy merne bármelyik szomszéd pletykálni, és különben is… nekem van valakim. – vörösödik el a fejem, ám erről több szó ne halljék. Nem szoktam csöpögni, s különben sincs semmi köze ahhoz, hogy a szabadidőmben mit csinálok. Különben is láthatta eleget Zilbit, és ha elkerülte a figyelmét… Az ő baja, hülye idióta. Csak adja meg, amire szükségem van, aztán rohadjon meg a kis hattyúdalával.
- Szóval… Ezt akarom megtanulni. Kezdetnek megteszi, nem? – baszok hozzá egy kottát. Egyszerű dallam, de én szeretem. Aztán vagy képes megtanítani, vagy nem. És akkor aztán feldughatom neki az orgonáját.
Egy újabb szendvicset egy sörrel toldok meg – utóbbit a saját hűtőmből hoztam. Egyet odaadok Hikinek is, meg a héten láttam egy olyan reklámot amúgy is, hogy egy jó szomszédnak mindig van hűtött söre. Na, ez elég hűtött, hiszen már napok óta a hűtőmben rohad. Legyen boldog vele, kifizettem a kávéját.
- Na akkor, hogy is kell elkezdeni? – ülök le a zongora elé, mert én ahhoz az orgonához hozzá nem nyúlok, az biztos. Irritál a hangja, ez van. Csak nehogy azzal fárasszon a lófejű tata, hogy a sörös doboz bemocskolja a kis hangszerét.

Jószomszédi iszony

Oda a valódi művészek és tehetséges táncosok léphetnek csak beeee~. Mert ha nem, akkor mi lesz? Jaj, a világvége, méltatlan kacsóim hozzá mernek érni az ő becses ajtajának aranyozott kilincséhez és még a végén bepiszkítom egy ujjlenyomattal… Hipochonder vadbarom. Elmebeteg… Már rég be kellett volna utalni a pszichiátriája, meg hozzávágni egy tükröt, hogy ne legyen magányos. Úgyis csak saját magának a társasága elég méltó hozzá vagy mi… Magányos élete lehet csórikámnak beburkolózva a hangszerei meg a tükrei közé. De ha neki így jó, én nem tartom vissza, csak akkor kussoljon, amikor épp másnapos vagyok, csessze meg. -.-’ Hülye homokos, le se tagadhatja. Egyértelmű, hogy bennem is több a tesztoszteron, mint benne, s kettőnk közül én vagyok a férfiasabb, még barátnőt is hamarabb találok magamnak. Legyen boldog a markával, és verje ki magának, úgyis magába szerelmes.
Szemforgatva adom homokos szomszédom tudtára, hogy kezd fárasztani a fellengzős dumájával. Tudom, hogy meleg, és nem mondom azt, hogy titkolja, de ez most nem a meleg büszkeség napja, baszki!
- Khmm… Az értelmemmel semmi gond nincs, tudom, hogy működik egy zongora. Lehet, meg fog döbbenteni, de szívesen olvasok a csendesebb napjaimon, főleg tudománnyal kapcsolatos dolgokról. Legalábbis olvasnék, ha kegyed méltóztatná hangszigetelni a flancos próbatermét és osztrigabárját. – veszem tudomásul elégedetten, hogy piszkálja a szabadidejében sok dákót látott csőrét a sörösüveg holléte. Már más dolog azonban, hogy igazából eszemben sincs sört inni, egyrészt mert reggel van, másrészt, mert épp tanulok. Hadd legyen boldog Hikk-mikk, legalább elnevezhet mindenféle alkoholistának. A fintorért az arcán azt hiszem, bőven megérte az áldozat. Mert hogy én le nem szedem a zongorájáról az üveget, az biztos.
- Esetleg azt is elmagyarázhatnád, hogy melyik billentyű melyik hangot jelöli. – veszem komolyabbra a figurát, s egy gyors, könyvből tanult ujjtorna után kihúzom magam, s ujjaim a megfelelő billentyűkre tartom. Bár egyszerű a dallam, mégis nagy odafigyelést igényel, hiszen voltaképpen először ülök zongoránál, ám kétségtelen, a tehetségem adott, s az egy oktávval magasabb hangok, melyeket megszólaltatok, sokkal szebbek, mint amit a homokzsák ad elő.
Nem értem, hogy kedves szomszédom miért néz le, márpedig ha én egyszer elhatározok valamit, azt véghez is viszem, s nem adom fel egykönnyen. Időt az efféle gyakorlást kívánó hobbyknak pedig mindig szakítok, s amikor épp nem egy társasággal lógok, se nem Aizen parancsait teljesítem, akkor azon dolgokkal foglalkozok, amik akár egy hangyányit is, de érdekelnek. Még a gyerekesnek és kifejezetten lányosnak is nevezhető naplóírás is ezek közé tartozik, de ha egyszerűen így érzem magam teljesnek, hadd csináljam, nem ártok vele senkinek.
- Kezdetnek nem rossz, ugye? Bár a szintin ha jól láttam, kisebbek a billentyűk. A félhangok akkor a fekete billentyűk lesznek? Na és veled történt valami érdekes? Mármint azon kívül, hogy lefokoztak homokosság miatt. Bár lehet, Aizen azért értékeli… Biztos csak fél bevallani. – folytatom a mozdulatsort, s már egészen rutinszerűen megy, talán csak kéztartásom az, amire még nem éreztem rá. Menni fog ez, látom, egyértelmű, hogy jobb leszek, mint Hikage.