Desmond Phellera
Espada
 
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56
Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (48500/65000)
 |  Tárgy: Slarin Sleryrrlyn'dreskel Szer. Okt. 20, 2010 8:28 am | |
| Adatlap
Név: Slarin Sleryrrlyn’dreskel
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Rang: A 3. divízió, a Gaikoudan vezetője
Szül. ideje: 1946. szeptember 4.
Kor: 164 év
- Emberként: 23
- Lélekként: 141
Előtörténet
Amikor azt hittük, végre itt a Paradicsom, a Sors szépen fogta magát és a pofánkba röhögött, s a nyakunkra küldött egy tatát mondván nesze neked szabadság. Márpedig Én nem leszek többé rabszolga. Elég volt a zselékirály picsogását hallgatni annyi évtizeden át. Ha meg kellett vakarni a hátát, máris ugrottam, s nem azért mert olyan szívesen csináltam. Egyszerűen muszáj volt, ha élni akartam. Persze, elmenekülhettem volna, de felelősséggel tartoztam annyi barátomnak, fracciónomnak, társamnak… Nem törődhetek csakis és kizárólag saját magammal.
Na persze, amikor a Végső harcról volt szó, természetesen egyből Aizen ellen fordultam. Voltak más arrancarok is, akik a példámat követték, fracciónjaimtól pedig egyenesen elvártam, hogy álljanak át a shinigamik oldalára. Persze akadtak kivételek, hisz akkor már tudtam, hogy Carlban egyáltalán nem bízhatok. Kicsit flegma volt mindig, és az a különös csillogás a szememben mindig is figyelmeztetett arra, hogy ne bízzak meg benne. Persze, amikor Aizen ellen kellett fordulni, megtette, ám az új Hatalomnak nem állt ellent.
Olaj Hueco Mundoban… Nobel díjat annak, aki ezt kitalálta. A tata nagyot csalódhatott, amikor kiderült, hogy a sivatag nálunk csak sivatag, nem olajbánya, de ekkor én már Karakurában lógattam a lábam. A legtöbb arrancar behódolt az öreg nyomoréknak, de még így is szép számmal voltak, akik velem tartottak.
Az emberek nem sokat vettek észre az egészből, maximum annyit, hogy kedvelt templomaik helyére plázákat húztak fel, csak hát, mégis ki hallgat a tüntető csőcselékre? Azzal pedig én magam is tisztában voltam, hogy igazából semmi értelme nyíltan lázadni, viszont valahogy mégis jól esett visszatérni a régi énemhez és bandát alapítani. Tui így be lett fogva dobosnak, meg egy Koutou nevű esper is beszállt, mint basszusgitáros, még tehetsége is volt. Nem, semmi kedvem nem volt valami lánybandát csinálni, így is sokan voltunk csajok Mayával, de ez a hisztis kis rajongó sehogy sem adta fel.  Oké, valljuk be, tökéletes vagyok idolnak, de már komolyan elegem volt egy idő után abból, hogy a kiscsaj kábé mindenhova követett, mintha az árnyékom lett volna. Én _tényleg_ mindent megtettem azért, hogy lekoptassam, és az egészben az volt a legrosszabb, hogy még csak nem is bánthattam a quincyt. A paralizáló tekintetem szinte hatástalan volt ellene, vagy nem is tudom… Egyszerűen nem hatotta meg. Amint elmúlt a bénítás hatása, hisztizett tovább, mintha mi sem történt volna. Mintha a kis ajándékaival meg tudott volna hatni… Különben meg a mai napig nem jöttem rá, hogy jött rá arra, hogy szeretek képregényt rajzolni, hiszen sohasem adtam ki. Szóval, a quincy szépen kihisztizte, hogy hadd kerüljön be a kedvenc bandájába, az Insomniacba. Igen, ez volt a nevünk. Nem, nincsenek alvászavaraim, köszi szépen… ¬.¬
Így történt az, hogy az eredetileg arrancar mozgalmam végül valami vegyes izévé vált… Persze igyekeztem külön választani a Rothschild hatalmából nem kérő arrancarokat az együttes dolgaitól, de hát valamiből meg kellett élni, és jól érezni magam. Ha már Cephalus volt olyan kedves, hogy hátat fordítson nekem és terrorista mozgalomnak nevezze ki azt, amit csinálok, akkor… rohadjon meg. Legalább nem csak elbújok a kihívások elől, hanem igenis, teszek azért, hogy visszahódítsuk Las Nochest. Be kellett vallanunk, megsínylettük ezt az egészet, de ahogy múltak az évek, egyre többen társultak hozzám, még olyan arrancarok és volt espadák is, akiket amúgy annak idején nem igazán csíptem. Vagyis még most, egy évszázad elteltével sem, csak hát ha a riválisok egy szorult helyzetben egymásra vannak utalva, csak nem lehet más választásod… Azokban az időkben pedig minden segítségre szükségem volt.
A bandának aztán befellegzett, amikor egy koncerten fejbe lőtték a basszerosunk. Egy golyót nekem is szántak, ám innen már látszott is, hogy a kedves végrehajtók mit sem tudnak a valóságról. Ha tudták volna, hogy arrancar vagyok, már nem ilyen primitív fegyverekkel támadnak nekem, hiszen úgy pattant le a golyó a hierromról, mint egy gumilabda. Ugyanez szerencsétlen Kanadéról nem mondható el. Azért valahol sajnáltam a kiscsajt, de hát én megmondtam neki, hogy nem lesz jó neki, ha csatlakozik. Másrészt pedig örültem, hogy végre megszabadultam tőle. Nem kellett többé a rinyálását meg a hisztizését tűrnöm, amiből már nagyon elegem volt. Ez van, arrancar vagyok, ne várj tőlem mély érzelmi megrázkódást egy ember halála miatt.
A hatást elérték, az együttesnek befellegzett, s beletelt pár hétbe, míg csillapodott a káosz. Legalább több figyelmet szentelhettem Las Nochesnek, amit persze a mai napig szándékomban áll visszahódítani. Már Aizen bukása után megkezdtük a befészkelődést a Las Nochestől távol eső, elhagyatott toronyban, ahol valami privaron is évtizedekig meghúzta magát. A torony különlegessége az őt védő mágia, amit néhány nappal az érkezés után találtunk meg, s persze a meglepően sok számú szoba, s tökéletes menedéket nyújtott egy-egy Las Noches elfoglalására irányuló csata előtti éjszakára.
Aztán a gyávaság mintaképe is vissza merte tolni a pofáját. Csodálom, hogy nem égett róla le a bőr, amikor csak úgy a semmiből megjelent, hogy bejelentse, mostantól segíteni fog. Nem értem, mire volt jó neki elmenekülni a világból ennyi időre. Biztosan Renétől tanulta… Komolyan, le kéne tagadnom, hogy a rokonom. ¬.¬ Lényeg a lényeg, hogy visszafogadtuk a köreinkbe. Nem azért, mert a barátomnak tartom, mert aki tíz évig nem hallat magáról elvárva, hogy olcsó pletykákra hagyatkozzak, az nem barát. Csupán megígértem magamnak, hogy minden arrancart összegyűjtök, aki valóban a mi ügyünkért kíván küzdeni. És ha Cephalus terroristának vél, egészségére. Én legalább nem rohantam el fülemet-farkamat behúzva, amikor harcolni kellett.
Az AFW mozgalomról hallván természetesen egyből kaptam az alkalmon. Néhány vaizard és shinigami jó barát által tudtam meg, hogy nem csak mi, arrancarok kezdtünk el szervezkedni. A gyökérrel való tárgyalásunk (hiába, az uszodás ♥ eset óta már rajta marad ez a jelző) egész tűrhetően haladt, na meg flancolás helyett kimondtuk mind a ketten a lényeget: szövetkeznünk kell. Természetesen a többség egyből elégedetlenkedni kellett, de a shinigamik részéről gondoltam, majd megoldják ők a saját módszereikkel. Ritsu-chan igazán sokat nőtt előző találkozásunk által, vele és Mayával pedig megalkottuk azt a diplomata triót, akik feleltek azért, hogy minden gördülékenyen menjen a fajok közt. Jó, bevallom, eleinte muszáj volt bevernem pár nagyszájú arrancar képét, de hát van, amikor csak erővel lehet hatni. Meg aztán ki merne Slarinnak ellent mondani? :/ Az, hogy privaronná váltam vagy sem, végül is oly mindegy, hiszen már nincs Aizen, a régi rendszernek vége, így Tres Cifras sincs… Ám az erőm a régi, s ha nem is a legerősebb, de az egyik legerősebb arrancar vagyok mind közül.
Szóval így történt… Harcolok a Pokolból visszatért tata ellen, sopánkodok, amiért börtönt csináltak a régi szobámból, békítem a népet a divízióm vezetőjeként, na meg szenvedek emiatt a rohadt protokoll miatt, csak mert Ritsu szerint így jobban megértenek majd a nagy nemesek, és persze, biztos nem lesznek előítéletesek.
Kinézet
A lázadó Slarinnak látszólag vége; a bőrkabátot és punkos szereléseket felváltották a hivatalos öltözékek, s bár utálja őket, pozíciója miatt megkövetelik tőle a haori viselését. Ha nem a feladatával kell foglalkoznia, kényelmesebb, otthonosabb, valamint egyszerűbb szereléseket hord, s ritkák az olyan alkalmak, amikor ismét a régi stílusának megfelelően öltözik.
Arrancar maszkja feje jobb oldalán helyezkedik el, formailag nem lehet semmihez sem hasonlítani. Mandulavágású, gesztenyebarna szemeit szemüveg mögé rejti, ugyanis kiderült, hogy Slarinnak szemüvegre van szüksége – utóbbit harcok esetén sohasem hordja. Haját ismét megnövesztette, bár gyakran előfordul, hogy gondol egyet és ismét megszabadul hosszú, barna tincseitől egy olló segítségével. Régi, espadaságát jelző tetoválása továbbra is ott virít Slarin bal vállán.
Jellem
Száz év elteltével is megmaradt ugyanaz az erős jellem, akit régen is ismerhettek. Mindenről és mindenkiről van véleménye (amit hangoztat is) és egy olyan személy, akiről mások is mindig alkotnak véleményt. Határozott, mindig tudja, mit akar, és rendszerint el is éri. Lévén olyan pozícióba került, ahol megkövetelik tőle a hidegvért, egy-egy tárgyaláson igyekszik higgadt maradni és nem kimutatni mások felé, mennyire elege van az egészből. Végső esetben egyszerűen elhagyja a hivatalos hangnemet, ha másképp nem tud tárgyalni valakivel.
Minden nap sokat foglalkozik azzal, hogy megfelelő szintre emelje protokollismeretét, mindezt főként Kagami Ritsu hatására, ennek ellenére továbbra sem képes egy gúnyos mosoly nélkül elviselni, ha valaki ismét túl „udvariasan” beszél vele.
Feladatának fontosságával tisztában van, s mindent megtesz azért, hogy rendeltetését tökéletesen elvégezze. Képes szót érteni arrancarokkal, shinigamikkal, vaizardokkal és esperekkel is, s megvédi magát egy szócsatában, ha valaki faji előítéletek miatt alkalmatlannak találja a pozícióra. Képes objektíven szemlélni az eseményeket, s nem kivételezik arrancarral vagy baráttal sem. Sokat segít neki, hogy a shinigamik és vaizardok között is rengeteg igazi barátra tett szert, többek között Chizuki Mayára, Kagami Ritsura és Ninomiya Mitsukora.
A harcokat továbbra is élvezi, munkássága ellenére gyakran vesz részt különböző ütközetekben.
Képesség(ek)
• Szemkontaktus által továbbra is képes paralizálni a célpontot, kardjának feloldása nélkül is. A hatás azonban öt másodperccel a szemkontaktus feloldása után szűnik csak meg.
• Kardja mérget tartalmaz, a méreg hatásai: lassabb reakciók, szédülés, elgyengülés, jelentősen gyengébb reiatsujú ellenfeleknél akár bénulást is okozhat.
Zanpakuto
Zanpakuto neve: Intención de demonios (démoni szándék)
Parancsszava: Itsuryuu chishio! (ontsd vérüket!)
Resurrectión: Maszkja szarvakként helyezkedik el Slarin fején, Slarin pedig hatalmas szárnyakat növeszt, így akár a levegőből is képes támadni. Karmai is nőnek, amik önmagukban is hatásos fegyverként működhetnének, ha Slarinra jellemző lenne a cicaharc stílus. Bőre néhol vörös színű, halvány, áttetsző pikkelyekkel fedetté válik. Sebessége sokszorosára növekedik, hierroja pedig szinte áthatolhatatlan. Kitartása és tűrőképessége is megváltozik.- Spoiler:
 A melleim továbbra is tabu, csak hogy tudd. ¬.¬
• Kardjával képes a rezgéseket manipulálni; levegőbe mért csapásai egy hullámot indít az ellenfél felé, ami ha hozzáér, a belső szerveit szétroncsolja, egyszerűen felrobbantja azokat.
• Egy újabb technikájával reiatsuból álló, apró pengéket hoz létre, ezeket gondolati úton is tudja irányítani. A pengék csak felületi sérüléseket tudnak létrehozni ezáltal elősegítve a méreg szervezetbe való jutását.
Szeret
• barátai
• nyíltság (nem úgy… >.>)
• olvasás
• zene
• harcok
Nem szeret
• nemesek
• protokoll és egyéb kötelező diplomata dolgok
• hivatalos öltözék (mégis hordja)
• gerinctelen suttyók
• jópofizás
• Watanabe Yuusuke
Felszerelés
• Egy kard, ami azért került hozzá, mert a kard egyedült Slarint tartotta érdemesnek az Espada soraiból arra, hogy forgathassa. A kard a Solomon névre hallgat. |
|
