Gyógynövénykert

Tárgy: Gyógynövénykert Csüt. Szept. 18, 2008 5:06 am

Ide úgy jutsz el, ha a társalgóból nyíló kis ajtón kilépsz, és végigmész egy viszonylag rövid kis ösvényen, aminek a végén eléd tárul a a szépen zöldellő kert, amit naponta többen gondoznak. A negyedik osztag tagjai kijárnak ide tanulni is, az egyes gyógynövényekről szerzett ismereteiket tapasztalataikat átbeszélik és feljegyzik.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Dec. 12, 2009 1:31 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

Reggel nyűgösen ébredtem. Miért is lenne jó kedve a kisfiúnak, ha Rorípoppu sem mesélt az éjszaka. Pedig olyan gondosan kiválasztottam azt a mesekönyvet, miből csak fel kellett volna olvasnia! Ráadásul Yume néni sem adott lefekvés előtt incsi-fincsi kakaót TT-TT
- Nyűűűűűűűű! Gonosz napocskaaaaaa! T-T-
Hüppögtem minden erőmet beleadva, ahogy fetrengtem egyik pontból a másikba. Majdnem le is pottyantam az ágyikómból. Éreztem, ez a nap lesz életecském legrosszabbika. És már elkezdődött tegnap este! Ha nincs kakaó, sem esti mese, itt igazán nagy bajok lehetnek. Még hogy a 4. osztag legbátrabb hőse ne kapjon meg valamit?! Egyszerűen képtelenség! Ez a világvége eljövetele lehet!
Szomorkodva kászálódtam ki helyemről, majd plüssnyuszim kezecskéjét szorosan fogva battyogtam el a szoba másik sarkáig, egyenesen a játékosládámig, amin egyenruhácskám pihent. Kezdtem is rögvest öltözködni, ám valahogy nem ment úgy mint ahogy kellett volna. Bal kezem egyszerűen nem akart átférni a ruha ujján. Hiába tanakodtam, hiába próbáltam már helyzetben tartani karomat, nem adta meg magát az a gonosz ujj. Hiába volt minden, csatát vesztve kellett lepottyantanom a földre szeretett plüssömet. Hihetetlen módon így bezzeg sikerült megküzdenem a ruhaujjal! Diadalittasan igazgattam meg magamon, s a harc mámorában fel is csillant arcomon újra a mosolyom. Így csatát nyerve még a jókedvem is visszatért. Úgy gondoltam, hogy ez a nap jól is alakulhat.
Szökdécselve rontottam be az ismételten üresen kongó ebédlőbe. Elfogyasztva szokásos reggelimet viharzottam vissza szobácskámba, és neki is láttam napi teendőimnek. Először ki kellett borogatnom a játékosládám tartalmát, hisz ez sosem maradhatott le. Ugye muszáj volt minden egyes játékommal egy darabig játszani. Egy kicsit a kocsikkal, majd aztán a bizgentyűkkel, utána a kütyü-mütyükkel, és végül, de nem utolsó sorban a kicit-kacatokkal. Sajnos elég gyorsan meguntam a játszadozást, hiszen már minden egyes holmimat jól ismertem.
Jobb ötlet híján úgy határoztam elindulok, és szétnézek az osztagban. Már nem is tudom hogyan, de eltévedtem az osztag nagyon vicces és mókás részére. A kert telis tele volt furcsa színű és illatú virággal, amikkel nagyon sokat szoktam mókázni. Persze nem egyszer akartak ezért jól megkergetni, de én voltam olyan ügyes, hogy egy odvas fa odújába elbújtam, így sosem kaptak el.
Ahogy szökdécseltem, és gyűjtögettem össze a színesebbnél színesebb virágokat Yume néninek, hatalmas megdöbbenésemre egy idegen magas bácsival találkoztam össze. Nagyot nézve csak néztem és néztem a bácsit. Kezemben a félkész csokorral pattogtam közelebb a vicces bácsihoz és bele is kezdtem
- Csókolóóóóóóóóóóóóm! A bácsi mit keres itt? -

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Dec. 12, 2009 2:18 am

(Sukének nincs jobb dolga, ezért elmegy gyógynövényeket szedni húgának a 4. osztaghoz és hóembernek nézik xD)

Mindenképp meg szerettem volna köszönni Mayának, hogy segített nekem elkészíteni a lánykéréshez szükséges menüt, és ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen vegyem az akadályt, és megkérjem Mitsu kezét. Ez ugye össze is jött, szóval nem volt más dolgom, mint törleszteni húgomnak az adósságot. ÚGy gondoltam, hogy szedek neki egy jó nagy csokornyi gyógynövényt, meg ilyeneket valamerre, úgyis fogyóban volt a készlete a mérgek készítése miatt. Csak azt tudnám, hogy mire kell neki méreg. o.O Lényegtelen, szóval úgy döntöttem, hogy virágot fogok neki szedni. Már csak azt kellett volna kitalálnom, hogy honnan szerzek neki. Boltban? Persze...drága. Közeleg az esküvő, és kell a pénz. (xD) Két megoldás maradt már csak, mégpedig az, hogy kimegyek az erdőbe, és keresgélek, vagy a 4. osztag gyógynövénykertjéből "veszek kölcsön" kicsit.
Másnap fel is keltem korán, hogy mihamarabb túlessek a dolgon. Ha nem lát meg senki, nem lesz baj, ha meg igen, akkor se, mert kapitány vagyok, senki sem mer beszólni érte, na meg csak egy jó kis kamusztorit kell kitalálnom és el van intézve a dolog. Szóval reggel korán keltem, gyorsan zuhany, öltözködés, kaja, és mind ezt a lehető legnagyobb csendben, mert ha felkel Mitsu, hogy mit csinálok, és hova megyek korán reggel, akkor kínos magyarázkodás venné kezdetét.
Gyorsan kislisszoltam az ajtón, és mélyet szippantottam a kora reggeli friss levegőből...majd rágyújtottam egy cigire. (xD). Elindultam valamerre, amerre a 4. osztag területét sejtettem. Egyszer jártam ott, akkor sem önszántamból, és azóta sem emlékszem, hogy merre van, mert nem voltam magamnál. Bár, ha jól emlékeztem, valahol volt az irodámban egy Seireitei térkép, arról talán le fogom tudni olvasni. El is másztam a kapitányiba, ahol 5 perc fiókban való kotrás után megtaláltam a térképet, aminek a fele hiányzott. Ki gondolta volna, hogy többek között pont a 4. osztag sem volt rajta..? Rágyújtottam még egy szál cigire, mert a nagy keresés közben elszipákoltam az elsőt, és gondterhes arccal törtem a fejem, hogy most akkor mi is legyen. Végül is arra jutottam, hogy majd tiszttől tisztig megyek, és kérdezgetek, akit csak tudok, hogy merre is van a 4. osztag.
Fél óra múlva oda is értem az célterületre, miután fél SS-t megkérdeztem, hogy merre is van a 4. osztag, és végül találkoztam egy ottani tiszttel. Kérdezgetett is, hogy miért keresem. Erre gyorsan köhintettem és benyomtam a "top secret" arckifejezést, meg hogy ha el mondanám, akkor meg kéne, hogy öljem dolgot, aztán nem kérdezgetett többet. Lehet kicsit túl is lőttem a célon, mert ijedt fejet vágva eliszkolt a srác a másik irányba...4. osztagosok..-.-. Legalább már tudtam, hogy merre van a kert, és el is indultam oda. Viszont mikor odaértem, kezdődtek a gondok. Annyi gyógynövény közül a franc se tudta volna kiválasztani, hogy melyik is kell Mayának. Rákezdtem a harmadik szál cigimre is, és random alapon jártam a kertet, és azt a növényt szedtem le, amelyik megtetszett. Egyszer csak valaki megszólalt a hátam mögött, amitől az szívem is kihagyott egy ütemet, úgy megijesztett. Hátra néztem ,és egy kisfiúval találtam szembe magam.
- Öh, szia! Háát, én csak erre sétáltam, és megláttam a növénykertet, és megtetszett és gondoltam benézek!- próbáltam mosolyogni az apró tisztre, és a hátam mögé rejteni a csokrot.
- Egyébként Watanabe Yuusuke vagyok a 10. osztagból, és te? - kérdeztem barátságosan a kisfiútól.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Dec. 12, 2009 3:13 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

-Nade hát az nem úgy működiiiiiiik! -
Ráztam ám rendesen előre szegezett mutatóujjacskámat, s azt a kezemet, melyikben a csokor tanyázott, a csípőmre tettem. Már első pillantássoságra is furcsa volt ez a bácsi. Tudtam én hogy valami rosszban sántikál! Látszik is rajta, hisz rendes embereknek nincs ilyen fehér kinézetük.
~ A Mikulás ninjája! ~
Dobbant nagyot kicsi szívem, mikor rájöttem a nagy igazságra. Hát persze, hisz december van! Biztos vagyok benne, azért küldte a hóember ninját, hogy engem leellenőrizzen, hogy jó vagyok-e! Biztos hogy erről van szó!
~ Viszont, most hogy rájöttem a titkára, nem szabad elszólnom magam! Igen, azt kell hinnie nem tudom, hogy kicsoda! És persze jó kisfiúnak kell lennem, hogy Mikibá hozzon nekem ajándékot! *.* ~
- Hát, az én nevem Maki Kenta, a 4. osztag legbátrabbja, és 4. tiszt vagyok! -
Húztam ki magam, ezzel is nagyobbnak látszódva.
- Egyébkéééééééééént... tudok segíteni a Hóember bácsinak? Tudooood, itt nem jó, ha ismeretlenül sétálgat az emberke! Majd én kísérlek!-
Pattogtam is oda mellé, és ahogy meg akartam ragadni a kezét észrevettem, hogy egy kisebb csokor neki is van már.
- Jééééé, hát ez meg micsodaaaaaa? -
Kezdtem el böködni a sok növényt.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Dec. 12, 2009 6:24 am

(Sukének nincs jobb dolga, ezért elmegy gyógynövényeket szedni húgának a 4. osztaghoz és hóembernek nézik xD)

Így, vagy úgy, de eljutottam végre a 4. osztag területére, ahol még egy kis szenvedés után rá is találtam végre a gyógynövénykertbe, ami nagyobb volt, mint amilyennek először gondoltam. Képzeletemben egy néhány méter kerületű kis kert lebegett, ehhez képest egy nagyobbfajta veteményeskert fogadott, amiben gyógynövények százai virágoztak, nőttek, vagy akármit is csináltak. Neki is kezdtem a gyógynövényszerző hadműveletemnek. Egész szép kis csokrot szedtem már Mayának, mikor is egy hang megszólított a hátam mögül. Ilyedtemben majdnem ugrottam egy nagyot, de fékeztem magam, és csak egy apró megrándulással jeleztem, hogy rendesen rám ilyesztettek. Egy kisfiú állt mögöttem, és méregetett nagy szemeivel. Gyorsan bemutatkoztam, hogy ki vagyok, meg mit is csinálok errefelé. Persze próbáltam füllenteni, mert hát nem kéne úgy indítani a beszélgetést, hogy bejelenteném, hogy virágok lopni jöttem az osztag területére. Bár mikor jobban megnéztem, a kis srácnál is láttam egy szép csokrot, de minden bizonnyal osztagbelieknek lehetett szedni.
- Nem? Hát hogyan működik? - kérdeztem mosolyogva az apró tiszttől. Valamin nagyon gondolkodhatott, legalábbis látszott rajta. Kezdtem azt hinni, hogy rövidesen elkezd ordítozni, hogy lopják a virágokat a 4. osztagból, ám nem történt ilyesmi szerencsére.
Végül a kisfiú úgy döntött, hogy ne merről van szó, és bemutatkozott. Mosolyogva hallgattam végig a mondandóját, és elismerően bólintottam, mikor végzett.
- Akkor Te bizony semmitől sem félsz igaz e? Örülök, hogy megismerhetlek. - paskoltam meg a lurkó feje búbját.
Kezdtem azon gondolkodni, hogy le kéne lépni minél hamarabb. Így is elég növény gyűjtöttem Mayának, elfőzögethet ebből egy jó darabig. Legközelebb meg mást küldök magam helyett, ez csak egy kivételes alkalom volt.
- Hóember...bácsi..? - jelent meg a méteres kérdőjel a fejem felett. Nem sokan néztek még hóembernek, az is biztos. o.O
- Miért, veszélyes errefelé? - néztem körbe értetlenül, aztán a kis tisztre hagytam a dolgot. Kezdtem azt hinni, hogy nem úszhatom meg ezt a találkozást néhány mondatnyi beszélgetéssel.
- Ez? Őőő, néhány virág, idefele jövet szedtem a...barátomnak. - böktem ki az igencsak bénára sikeredett mentőszöveget. - És nálad mi ez a csokor? - kérdeztem tőle gyorsan témát váltva, mert bizony az apró tisztnél is volt egy csokor. Kezdett igencsak kínos lenni a szituáció, de nem volt mit tenni, "lebuktam", szóval most már mindegy volt, lesz ami lesz.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Hétf. Dec. 14, 2009 1:46 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

- Nem az hogy veszélyes, csaaak...-
Hajoltam közel a bácsihoz rejtélyesen, s suttogni kezdtem neki
- Vannak növények, amik elég morcosak, ha idegen zargatja őket... Najó, lehet mégis kicsit veszélyes itt...-
Vigyorogtam egy sort csak úgy
- Viszont ne aggódjon a Hóember bácsi! Én itt vagyok, engem nem bántanak a virágok, úgyhogy míg velem maradsz, téged sem fognaaaak!-
Akartam volna megveregetni a bácsi vállát, de hát nálam sokkal magasabb volt. Szinte nem is értem. Én mikor leszek ekkora nyakigláááb??? Ez annyira nem érvényes!
Ahogy igyekeztem megveregetni a vállát, a nagy kísánkozások közepette nem egyszer vágtam hozzá a csokrot. Ez még nem is lett volna akkora bajocska, csak néhány virágból valami furcsa izé bigyó szállingózott ki, ami rá is ragadt a bácsi hátára. Kissé kétségbeesetten igyekeztem a lehető legóvatosabban lefújogatni a sárga mütyűröket a ruhájáról, de a gonoszok túl ügyesen megtapadtak rajta. Abban reménykedve, hogy nem fogja megtudni, ezért újra előtte termettem és válaszoltam neki.
- Óóó, hogy ez? Én kérem szépen Yume néninek szedteeem, mert tudom, hogy szereti a virágokat! Yume néni a hadnagyooom! És így akarok neki kedveskedni!-
Hadartam el, mint valami betanult verset. Hogy tovább tereljem a figyelmét elfele arról, hogy teljesen összepacáztam hátul a ruháját, kézenragadtam
- Érdekli a bácsit a kert többi része? Most megengedem, hogy szedj még virágot! Naaa naaaa? Gyere megmutatom, hol vannak szépek!-

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szer. Dec. 16, 2009 5:17 am

(Sukének nincs jobb dolga, ezért elmegy gyógynövényeket szedni húgának a 4. osztaghoz és hóembernek nézik xD)

Kezdett olyan érzésem lenni, hogy a kisfiú kb egy szinten van Aikoval a veszélyességi rátán, ám még nem történt semmi sem, szóval nem volt miért aggódni. Amúgy sem nézett ki Maki-chan egy vérszomjas ragadozónak, aki csak arra vár, hogy keresztbe tegyen bárkinek, akivel összetalálkozik. Sőt, nagyon kedves volt velem és mindenáron segíteni akart, hogy miért, arról fogalmam sem volt. Lehet, hogy elnézett a mikulásnak? Csak nem, hisz rajtam volt a kapitányi rangot jelző haori, de mindegy. Volt nálam egy kis cukorka, ha arra fog kerülni a sor, használni fogom. Nem mintha Aikoval gond lett volna, a vártnál jóval boldogabban fogadta a hírt, mikor megtudta, hogy én vagyok a nővére párja. Lehetett volna az is, hogy életcéljának tűzi ki azt, hogy engem elkergessen Mitsu mellől. Ám nem ez történt, és mindenki jól jött ki a helyzetből.
- Igazán? Akkor jobb lesz, ha nem nyúlkálok össze-vissza, és csak azokat a növényeket szedem le, amikről Te azt mondod, hogy biztonságos. -mosolyogtam az apró tisztre. Ha valóban úgy volt, ahogy Maki-chan állította, nem ártott odafigyelni, elvégre nem akarom kinyiffantani Mayát, hanem csak ajándékot szeretnék neki szerezni valahogy.
- Rendben, akkor melletted maradok. Egy ilyen bátor tisztet senki sem merne bántani! - mondtam jókedvűen a fiúnak.
Láttam, hogy nála is van egy csokor virág, nyomban rá is kérdeztem, hogy Ő kinek szedi, hogy az én "bűntettemről" eltereljem a szót.
- Az én hadnagyom is szereti a virágokat...azt hiszem. De remélem nem olyan növényeket szedtél neki, amik...kárt tehetned benne, ugye? - mosolyogtam, bár felmerült bennem a kétely, hogy mi van, ha a kezemben lévő növények egyszer csak betámadnának engem, vagy Mayát. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, és figyeltem tovább Maki-chanra, hogy mit mond.
- Persze, hogy érdekel, menjünk! Ha valami olyasmit akarok leszedni, ami nem...biztonságos, akkor szólj! - sétáltam az apró tiszt mögött.
Körbe is néztem, hogy merre vannak szép virágok, és megláttam egy vörös nagy levelű növényt. Elindultam felé, hogy leszedjem Mayának, és csak reméltem, hogy nem veszélyes.
- Ez itt jó? - kérdeztem segítőmtől, még mielőtt leszedtem volna.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Vas. Dec. 20, 2009 6:28 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

Kezdem egyre jobban büszkén érezni magam, hisz ekkora hatalommal igen rég rendelkeztem. Na az meg, hogy egy hóemberninja is az én segítségemre szoruljon, teljesen elkápráztatott. Ettől olyan vidám is lettem, hogy alig bírtam magammal. legszívesebben már a bácsi nyakán lógtam volna, de mivel azért volt egy kicsit bűntudatom, hogy összemocskoltam, inkább nem vetemedtem erre.
- Áh, biztosan nem szedtem neki olyan virágokat!-
Legyezgettem magam előtt. Mindig is azt tanították, hogy a nagyon élénk színű virágok az igen veszélyesek, így sem pirosat sem pedig sárgát nem szabad felügyelet nélkül leszednem. És mivel én megjegyeztem, ezért nem is próbálkoztam azzal, hogy egyet is akár letépjek.
- Na akkor induljunk is!-
Emeltem magasba azt a kezem, melyben a megsínylett csokor volt. Egyenesen indultunk meg, egyre mélyebbre merészkedve a kertben. A nagy bozótos növények közt néha még én sem látszódtam ki, de mihelyst sikerült felfedeznünk a kijárt ösvényt, rögtön rá is tértünk. Egy pár perc után a bácsi odalépett egy virághoz, aminek naaagyon vörös színe volt. Egyből úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam hova kapjak hirtelen.
- Nem! Nem! Nem és NEM!-
Ugrottam oda mellé, teljesen kétségbe esve.
- Nézd, milyen piros színe van! Ilyet nem szabad leszedniiiiiii! Ha túl élénk a színe a virágnak, az tuti biztos veszélyes ám! Sőt, nem hogy veszélyes, de mérgezőőő! Figyelj oda, Hóember bácsiii!-

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szer. Dec. 23, 2009 7:48 am

(Sukének nincs jobb dolga, ezért elmegy gyógynövényeket szedni húgának a 4. osztaghoz és hóembernek nézik xD)

Ahogy jobban megnéztem a kertet, bizony jóval nagyobb volt, mint képzeltem. Nem ártott a segítség, főleg azért sem, mert biztos voltak mérgező növények is, és nem akartam eltenni láb alól Mayát, na meg, ha a kezembe raktak volna egy könyvet, ami visítva jelezné, hogy a közelben van a virág, amit keresek, akkor sem találnám meg azt, ami kéne, szóval elkélt a segítség, és úgy tűnt, hogy Maki-chan tud is nekem segíteni megtalálni a szükséges növényeket. És segített is, elindultunk a nagy kertben virágkereső túrára. Amerre nézett a shinigami, mindenféle színá, nagyságú és formájú növényeket látott. Igazán szépek voltak, és gondolom elég veszélyesek is. Megláttam egy igazán szép, piros virágot, és elindultam felé, de közben rákérdeztem Maki-channál is, hogy jó e. mondjuk nem hittem volna, hogy mérgező, szóval már majdnem letéptem volna, mire a kis tiszt kétségbeesetten termett mellettem, és közölte, hogy az bizony nem jó.
- Hö? Én azt hittem, hogy minél rikítóbb, annál veszélytelenebb! o.O Minden nap tanul valamit a shinigami nem igaz? Köszönöm, hogy szóltál! - paskoltam meg az apró tiszt fejét.
Ezután már jóval nagyobb figyelmet fordítottam a virágok színének. Maki-chan vezetett, néha-néha eltűnt teljesen az apró tiszt a növények tengerében, hogy aztán felbukkanjon kicsivel odébb, hát igen, itt lehetett volna bújócskázni, más kérdés, hogy veszélytelen is lett volna e?
- Formától is függ, hogy mi mérgező és mi nem? És a magasságuktól? - kérdeztem Maki-chant, miközben egy méteres, érdekes formájú barnás árnyalatú növénnyel szemezgettem éppen.
- Gondolom, ha ennyire jártas vagy a növények ismeretében, a kotyvasztáshoz is értesz nem? Hisz egy ilyen okos tiszt sok mindenhez érthet! - mosolyogtam.
Közben kezdett máson járni az agyam. Mint például, hogy ha itt a 4, osztagnál szolgál egy ilyen kis tiszt, akkor vajon ismeri e a többi kis tisztet, akik SSben szolgálnak, és élnek? Például Mitsuko húgát, Aikot?
- Mondd csak Maki-chan, nem ismered véletlen Aiko-chant, a 13. osztagból? - kérdeztem fejemet vakargatva.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Dec. 26, 2009 3:39 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

- Na ez nálunk teljesen máshogy műkszik! ugyem még jó, hogy megtaláltalak! A végén még nekünk kellett volna összeszedni a nadragulyák közül!-
Csóváltam a buksimat, hogy milyen butuska ez a ninja bácsi, ahhoz képest, hogy ő a Mikulás segédje. Legalább azt elmondhatta volna neki, hogyha már a gyógynövénykertbe küldi, hogy a színes virágok gonoszak! De bezzeg erre nem gondolt a Mikibá, ejnyee!
- Na hát ezt nem tudom... Vannak virágok, amiket fejlesztenek, vagy mi... és azok vagy megnőnek, vagy nem...-
Néztem előre nagy szemekkel. A manóba! csak nem tudhatok én mindent! Mondjuk azt láttam, mikor a tisztek fura szagú vízzel locsolták a növényeket, de hogy mi volt az valójában...
- Ó a kotyvasztás az megy!-
Értettem ez alatt, hogy mindent mindennel vegyítek. Csak egy nagy boszorkány üst kellett, bele egy fortyogó lötty, és már mehettek is bele a furábbnál furább virágok és fűszerek. Az egyik alkalommal olyan nagy robbanást sikerült összecsinálnom, hogy a fehér vakolat ilyen zöld trutyiban úszott. Sőt, az egész szoba abban úszott. Vicces volt, mikor a hadnagy néni lesápadtan ugrándozott ide oda. Jót nevettem rajta.
- Persze, hogy ismerem Akiki-chaaant! hát már voltunk együtt a Vörös nénivel a cukorka boltban is! Fú, milyen vicces volt! A buta néni még fenékre is vágódott, mikor Akiki-chan kergette a cicát! Hahaha!-
Kezdem el nevetni jóízűen, ahogy eszembe jutottak a dolgok. Igen mókás egy napra sikeredett az. És persze jól behamiztunk a rengeteg édességből. Fú az az óriási nyalóka, milyen jó is volt! *.*

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Vas. Feb. 14, 2010 11:31 pm

(Sukének nincs jobb dolga, ezért elmegy gyógynövényeket szedni húgának a 4. osztaghoz és hóembernek nézik xD)

Úgy tűnt, hogy szerencsém volt azzal, hogy összefutottam Maki-channal, mert ha Ő nincs, lehet már alulról szagolnám az itteni növényeket, mert valamelyik tuti lenyelt volna keresztbe, ha nem állít meg az apró tiszt mielőtt leszedtem volna. Bár lehet, hogy Mayának épp azok a növények kellettek volna a mérgeihez, melyek a durvábbik fajtából vannak, vagyis tőből leharapják a kezed, ha hozzájuk érsz. Szépen gyűlt ez a csokor azért, lassan már virágboltot tudtam volna nyitni, annyiféle növény volt nálam, szóval ideje lett volna lassan lelécelni, vagy legalább másfele venni az irányt Maki-channal, mert itt nem volt valami biztonságos. Mellesleg egész jól elbeszélgettünk Maki-channal. Jóval értelmesebb volt, mint amilyennek várni lehetett egy kis tisztet. Jobban belegondolva Aiko-chan is nagyon okos volt, főleg a csínytevések, meg a cukorpusztítás terén. Hiába, gyerekek.
- Azt egyből gondoltam... - jegyeztem meg vigyorogva, mikor bejelentette Maki-chan, hogy Ő is tud kotyvasztani. Mindenki tud kotyvasztani, a gyerekek meg főleg! Még én is tudnék valamit kotyvasztani, ami nem biztos, hogy ártalmatlan lenne mások egészségére. Lehet még a végén engem is felvennének méregkeverőnek a 4. osztaghoz. (xD) A gyerekek meg főleg értenek a kotyvasztáshoz! Aiko-chan is biztos ért hozzá... Igaz is, ha már Aiko-channál tartunk, nem ártott kicsit kémkedni Mitsuko elbűvölő kishúga után. Nem árt, ha egy kis előnnyel indul az ember, és tudja, hogy mik a gyengéi, stb. Bár egy biztos, a fagyit szereti, azt minden gyerek szereti.
- Vörös néni? - néztem nagyot, mert először Mitsuko ugrott be, de nem nézném ki belőle, hogy szabadidejében bébiszitterkedik. Ahogy kivettem Maki-chan lelkes magyarázatából, valami nagy káosz lehetett ott, ahol csinálták azt, amit csináltak. Valami rejtély folytán a gyerekek mindig lázba jönnek, ha káoszteremtésről van szó. Na nem baj, itt nagyjából végeztem, szóval lépni kéne, de mégsem hagyhatom csak úgy itt Maki-chant, aki eddig lelkiismeretesen óvott meg minden bajtól itt a gyógynövénykertben. Meg kéne köszönnöm neki valamivel, és viszonozni a dolgot. Hirtelen csak egy dolog jutott az eszembe, mégpedig:
- Maki-chan, köszönöm a segítséget. Vendégem vagy egy fagyira, vagy benézhetünk egy édességboltba, ha azt szeretnéd. Nos, melyik legyen? -kérdeztem mosolyogva az apró tiszttől, és megborzoltam a haját. Esetleg játszótérre is elmehetnénk, de nem biztos, hogy én azt túlélném, ha csak arra gondolok, hogy Aiko-chan mit leművelt ott, márpedig Maki-chan is ugyanabba a kategóriába tartozik így első, meg második ránézésre is. Sőt harmadikra is..(xD) Na nembaj, segített nekem ,és köteles vagyok viszonozni ezt neki, meg különben is, csak egy kedves, apró tiszt a 4. osztagból, szóval mi bajom lehet?

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Vas. Márc. 21, 2010 12:57 am

( Maki-chan unatkozik T-T Hát elmegy virágot szedni a hadnagy néninek *.* AVAGY Maki-chan találkozik egy élő hóemberrel! )

Micsoda csudijól, hiperszuperül, káprázatosan, királyul hangzó ötletecske! *.* Fagyi? Édesség? Azt sem tudom melyiket is válasszam. Ó, az élet bonyolult kérdései. Ezek azok a rejtélyek, melyeket csak én tudok megoldani! Hát igen, a hősök élete már csak ilyen piszok bonyolultas…
- Vhoaaa, ez most komoly? *.* Menjünk mind a kettőbe *.* Haha, na jó nem, csak az egyikbe, bár mindkettőbe szívesen elmennék. >.< Menjünk el fagyizni! Az hol van pontosan? *.*-
Zúdítottam is egy rakat zagyvaságot a hóember ninja fejére. Csodálkoztam is még, hogy eddig nem borult ki. Viszont azt az egyet megfogadtam, hogy még ma kiderítem, miért kémkedik utánam a Mikulás! De mégis milyen dolog ez, hogy nem is személyesen keres meg T.T. Óh, igaz, lehet neki annyi de annyi dolga van, hogy már én nem fértem be neki a mai napra. Vagy talán az egész éves naptárába sem? Nade még ilyet! Ez annyira nem igazságos, én sosem láttam még a Mikibá’-t T.T! Pedig szívesen letesztelném. Nem hagyhatnám ki, hogy ne ráncigáljam meg egy kicsit a talán álszakállát. Azt egyik gyerektársam sem hagyta még ki, úgyhogy nekem sem szabadna.
Milyen kár, hogy ennek a furcsa futárának nincsen szakálla, őt is letesztelném, hogy mennyire valódi. Mondjuk már azon is elgondolkoztam, hogy vajon ott az Északi sarkon mindenkinek fehér a haja? A Mikulás is fehér hajú és szakállú, ez a Yuusuke-bácsi is fehér hajú… ráadásul a házakat, fákat meg az egész tájat is hó borítja. Nahát, az élet csudiszép! *.* A manóba, viszont akkor én sem tudnék úgy eljutni oda, hogy ki ne szúrjanak. Esetleg akkor lenne szerencsém, ha addigra megőszülnék, de azt meg nyemakaroo~m >.<. Na hátha ha kedves és aranyos leszek, majd a bácsi megengedi és elvisz engem magával az Északi sarkra *.*.
- Tényleg, ha nagyon messze megyünk, berakjuk a növényeket ilyen olyan amolyan izébigyóba, amibe víz van? Olyan mint a váza, csak ez kisebb, és műanyagból van…-
Kezdek el magyarázni kézzel-lábbal. Érdekes mozdulatok sorát követem el, és igyekszem mindenféle módon mutogatni annak a valaminek a méretét, színét, és kinézetét. Remélem, hogy a bácsi megért, mert azt azért nem akarom, hogy kárba vesszenek a növények >.<.
- Mondd csak, Hipó-szamuráj, akkor most keressek neked ilyet, vagy lerakod itt a növényeket, vagy megyünk fagyizni?-
Toporzékoltam, mert nem akart válaszolni, csak gondolkodott. Ezek a felnőttek… mindig csak folyton-folyvást gondolkodnak… >.< Már úgy mennék fagyizni, ő pedig erre itt csinálja a semmit.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Csüt. Márc. 25, 2010 12:58 am

Csapó kettő--> Fagyizás O.o

Hogy mivel lehet a gyerekeket levenni a lábáról? Azt hiszem ez mindenkinek egyértelmű. A játékokkal és az édességekkel. Erre a két dologra egyből kaphatóak, bármilyen helyzetben. Ezért is gondoltam, hogy meghívom Maki-chant egy (vagy több) gombóc fagyira. Amúgy is megérdemli Maki-chan, hisz minden szaktudását latba véve segített nekem megszerezni az áhított növényeket, és még az életemet is megmentette! Már ezért kijár neki egy szép nagy kehely fagylalt. Úgy gondolom, még nagyobb lehetne a hatás, ha esetleg sütik is lennének a helyszínen, ezért döntöttem úgy, hogy a Büfébe viszem el, mert ott aztán van minden, mi szem szájnak ingere.
Aiko-chant is így "vettem le a lábáról", bár ott kicsit más volt a helyzet, mert....mert és kész. Talán Maki-channal szerencsém lesz, és megúszom egy karcolás nélkül az egészet. Mindenki jól jár. Nekem meg lesznek a növényeim, Ő meg annyi fagyit meg sütit ehet, amennyi belé fér.
Meg sem lepődök, mikor az apró tiszt nem tudja eldönteni, hogy hova is szeretne menni. Ezért is döntöttem úgy, hogy a büfébe viszem, ahol mindenféle édesség van, így nem kell annyit filóznia a dolgon, hanem csak fogyasztania kell. xD
Türelmesen várok, míg Maki-chan az élet nagy kérdésein filozofál, és azon gondolkozom, hogy nekünk Mitsuval vajon milyen gyermekeink lennének. Egy biztos, hiperaktívak, és telhetetlenek. Legalábbis ha az anyjuktól örökölnék az étvágyukat, akkor tuti. Nem mintha én nem szeretnék enni, de Mitsu aztán tud enni, még ha nem akar, akkor is. Csak tartanánk már ott, hogy gyerekek...egyelőre még az esküvő is csak tervbe van véve, de legalább már tervezgetjük! *.* Meg egy nagyobb ház sem ártana majd, mert a mostani nem elég nagy, főleg ha új tagjai is lennének majd a családnak, akkor meg pláne, hogy nem lenne elég nagy. Úgyis van néhány üres telek az osztagom területén, majd körül nézek, hogy melyik lenne ideális egy nagyobb házhoz. Elmerenghetnék órákig is ezeken a dolgokon, ám kénytelen vagyok figyelmem visszaterelni Maki-chanra, aki nagy beleéléssel magyaráz valami tartót, hogy bele kéne pakolni a növényeket, meg ilyenek. Gőzöm sem volt, hogy miről beszél, de próbáltam olyan fejet vágni, mint aki érti, hogy miről beszélnek neki, de nem nagyon ment. Nem vagyok otthon a 4. osztag dolgaiban, meg amúgy sem vagyok valami nagy növényismerő, mint azt lehetett látni néhány perce.
- Ömm, majd belerakjuk valamibe..bár szerintem Mayának megfelel kicsit szárazon is, vagy nem tudom... - próbálok valami hasznosat hozzászólni a témához, ám nem megy. Az én "szaktudásom" addig terjed növény ügyben, hogy zöld...xD
- Menjünk inkább. A növények megvárnak minket! - zárom le a témát gyorsan, még mielőtt jobban beégek, majd elindulok a büfé felé és erősen gondolkozok azon, hogy mi az a Hipó-szamuráj, és miért nevez így Maki-chan. Nem szeretem, ha neveket aggatnak rám. Már Mitsu "Jegesmackójához, meg Aiko-chan "Vatta-kunjához" is nagy erőfeszítések kellenek, hogy kibírjam őket, hát még ehhez.
- Mond csak Maki-chan! Megfelel mondjuk a büfé? Ott van fagyi is, meg sütemény is, meg cukorka is, és annyit ehetsz, amennyit csak szeretnél. - tárom Maki-chan elé zseniális tervemet. Szerintem tuti belemegy, hisz ez neki tökéletes "fizetség" a segítségért, amit a gyógynövénykertben adott nekem.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Márc. 27, 2010 5:27 am

Csapó kettő--> Fagyizás *o*

Nekem aztán tökéletesen de nagyon mindegyke volt, hogy mit művel majd a bácsi a növényekkel. Hiszen vannak olyan keverékek, amikhez száraz virágok kellenek, bár abban nem voltam túlságosságosan biztos, hogy a nárciszt meg kell-e szárítani... na meg ha igen, akkor melyik porhoz kell szárítani? O.o No mindegy, én sem tudhatok még mindent, és perszeee a „felnőttek mindig mindent jobban tudnak”. Tehát nem is nagyon foglalatoskodtam tovább a bácsi terveivel, csak megvontam a vállam.
Kirobbanó jókedvvel vágtattam a bácsi után, szökdécselve. Már bőszen gondolkodtam mit is szeressek a büfében. Abban azért biztos voltam, hogy fagyikát mindenféleképpen hamizni fogok. Mooo, de rég ettem, most jut eszembe! Még tavaly nyáron, bár arra nem emlékszem pontosan, miért és hol és kivel voltam fagyizni, de azt tudom, hogy akkor csokis jégkrémet kaptam. Tyűhű, és milyen fincsi volt. *.* Ja, no meg aztán nem is olyan réges-régen mentem el Akiki-channal meg a Vörös nénivel az édességboltba. Jaj, az is de vicces volt. Mikor Akiki-chan a cicust üldözte, és a néni meg majdnem lepottyant a rozoga székről. Vagy sámli volt? Mindegy, az biztos, hogy az egyik lába nagyon mozgolódott, mikor ráállt.
Nagyokat fel-felkacagva dudorásztam a bácsi mellett. Ahogy felpillantottam rá, néha még mindig eszembe jutott, vajon mi is lehet a pontos küldetése ennek a Hóember-szamurájnak. Nade mivel nem akart egyikőnk sem beszélgetni, ezért csak muszáj voltam én valamit kérdezgetni tőle.
- Mondd csak Yuusuke bácsi, te mióta vagy az osztagodban? És és és, kiket ismersz a környékről? Lehet, vannak közös ismerőseink!
Csillogtak szemeim, hatalmas vigyorgások közepette. Mennyire vicces lenne, ha olyan emberkéket is ismernék, akiket a bácsi is ismer. Na ha elsorolja nekem, akkor majd megszámolgatom magamban, és elmondom neki, hogy azok közül én ismerek-e valakit *.*
- Amúú~gy, te is fogsz fagyizni? Vagy te mit eszel?

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Vas. Feb. 05, 2012 6:17 am

Amatsu hadnagy és Maki eszmecseréje~

Nagyon örültem annak, hogy személyes találkozásra is sor került a hadnaggyal. Igazából én röstellem, hogy eddig nem nyílt rá alkalmam, ha pedig igen, iszonyatosan ostoba voltam, hogy nem kerestem fel. Díjaztam, hogy nem utasította el ajánlatomat, miszerint közösen fogyasztjuk el ebédünket. Így tehát mosollyal arcomon egyenesedtem ki újra és intésre lóbáló fejemet az ajtó irányába szegeztem. A hadnagy előtt kinyitva az ajtót vártam be, aztán előre engedve meneteltem mellette könnyedén. A kantinban ücsörögve lesz elég időnk arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Nem hátrány, ha tisztában vagy, milyen emberekkel dolgozol egy helyen. Sőt, főleg, ha a feletted valóiddal kell kapcsolatot létesítened. Így tehát sétálgatásunk közepette válaszoltam előbbi kérdéssorozatokra.
- Nos, az a manga, amit az előbb mutattam, robotoktól hemzseg. A főhőse egy srác, akit besoroznak katonának, aztán egy kis kitérője jóvoltából az alagsorban rábukkan egy porban fürdő robotizált masinára. És ennek következtében majd belekeveredik egy pár vitába, aztán rájönnek, hogy remekül tudja irányítani, és kiviszik őt terepre is. Úgyhogy van benne bőven akció, és csata, amit én személy szerint nagyon szeretek.
Magyarázok teljes átszellemüléssel, mikor a kantin ajtajához érünk, berekesztem beszédemet, és ismét elé pattanok, hogy ki tudjam a hadnagy előtt nyitni. Nem volt ötletem, miféle ebédet ennék meg szívesen, abban bíztam, ha a kínálat elé érek, majd megvilágosodom. Annak ellenére, hogy nem is olyan rég fogyasztottam el szokásos reggelimet, azaz a színes gabonapelyhet, megint tudtam volna enni. Néha magam is meglepődöm azon, mennyit tudok habzsolni. Miután kezembe kaptam egy tálcát, az asztal elé sorakozva vizslatni kezdtem a menüt. Halra fájt a fogam, így a grillezett makrélára le is csaptam, mellé gyűjtöttem rizst, valamint néhány zöldséget, aztán bevártam a hadnagyot is. Míg szöszöltünk az asztal előtt, addig szóval tartottam:
- Milyen kedves! De biztosan nem fogja zavarni, hogy nem magázom? Hát, akkor Amatsu-kisasszony, mit szeretnél enni?
Mosolyodtam el, ahogyan a messziségben kiszúrtam egy kétszemélyes asztalkát, aztán intve jeleztem, betámadom a helyet. Ott szép kényelmesen elterpeszkedve vártam meg a hadnagyot, aztán jó étvágyat kívánva láttam neki a pálcikákkal. Nem is értem, eddig miért nem jutott az az apróság eszembe, hogy ennyire szeretem a halat. A grillezett aroma úgy járta körbe számat, mint valami hűsítő manna. Nagyot kortyolva a mellettem elhelyezett csészéből nyeltem le a falatot, aztán beszélgetésbe bocsátkoztam.
- Miért gondolod, hogy nem vagy megfelelő erre a pozícióra? Egy ilyen kedves, aranyos hadnagyot ki ne szeretne? Az pedig idő kérdése, és biztos vagyok benne, belezökken a rangi kötelezettségekbe.
Kacsintok egyet nyugtatásképpen. Senki nem úgy kezdi pályafutását, hogy ne vétene egy-két malőrt. Sőt, még a profikkal is megesik, nem tudnak mindenre odafigyelni. Az ember lénye hibákkal van kiaknázva, ez az életük magával járója. Csak az nem mindegy, hányszor és milyen súlyú hibákat követünk el. Emlékszem, milyen rosszcsont voltam, nagyon nehezen akaródzott elfogadni azt a tényt, szabályok között kell korlátoznom szabadságomat. Helyette szívesebben firkáltam volna össze piros zsírkrétával a fehér falakat, vagy elbújni a tisztek elől. Viszont nekem is fel kellett nőni ahhoz, hogy elviseljenek az osztagban. Mentségemre szóljon, én igyekeztem jó kisfiú lenni! Aztán ahogy telt az idő, én is belerázódtam abba, hogy fel kell nőni a feladatokhoz.
- És tényleg mondom, ha valami problémád adódnak, csak hívass az irodádba és már röpülök is!
Nekem sem árt a környezetváltozás. Általában mindig csak a szobámban ügyködöm, leginkább a számítógépemmel. Mindig van mit rajta frissíteni, akár szoftverekkel kapcsolatban, akár más tartozékait tekintem. Tehát napjaim nagy részét az teszi ki, hogy szerelek, tanulok, és rajzolok.
- Jut eszembe, ha még nem kérdeztem volna, van valami hobbid? Mivel töltöd unalmas perceidet szívesen? Biztosan van valami, ami kicsit elszakít ezekből a szürke hétköznapokból.
Nálam ilyen dolog a firkálgatás. Ha van egy ötletem bátran lerajzoltam egy apró cetlire, újságpapírra, vagy éppen egy üres lapra. Mindegy, mi volt a közelemben abban a percben, kezembe ragadtam egy tollat, vagy ceruzát, és máris gyártottam a különböző képeket. Attól függ, milyen a hangulatom. Volt, mikor időtlen időkig nem nyúltam színes ceruzához, mert a hátam közepére kívántam. Akkor volt az, hogy jobban belehúztam a tanulásba, vagy a terepgyakorlatokba. Mindig van egy hosszabb ideig tartó tébolyom. Aztán, ha túltelítődöm vele, ismét visszatérek az előzőkhöz. Én már csak ilyen vagyok, folyton tanulni akarok.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Vas. Dec. 02, 2012 5:36 pm

Napsütéses csicsergések

*Csodaszép napsütést várok a mai naptól. Már kora hajnal óta dolgozok az üvegházban, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Akadnak ugyan társak erre, de én igazából egyedül szeretek a növények közt bíbelődni. Minden a vakságommal kezdődött, amikor sokat foglalkoztam az állatokkal, és világtalanul kellett mindent felismernem. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy bekötött szemmel is tudnék ezt azt csinálni, amit mások nem feltétlenül. Viszont nem is szabad ám másokat kevesebbnek tartanom, mint én magam. Biztosan megvan az oka annak, hogy mások a harci alakulatok shinigamijai, akik részint úgyis elítélik a Yonbantai munkáit. Mikor pedig a nap kicsit feljebb ér a horizonton, még visszasétálok a hálókörletembe, hogy átölthessem a jól összepiszkolt ruhámat. Nem könnyű a tükörbe néznem. A szemem kettősége mai napig kicsit idegenkedő tulajdonságom, de lassacskán úgyis meg kell barátkoznom vele. Sóhajtok egyet a tükör előtt állva, majd aztán szépen átöltöm a frissen vasalt uniformisomat, hogy visszamehessek még gyönyörködni egy kicsit a természetben. Imádom, és ez önmagáért beszél.
Láthatom, ahogyan a korai fénysugarak áthatolnak az üvegház falán, édesgetve a többi zöldellő életet. Igazán sajnálom, hogy azok a növények nem lehetnek a szabadban, de sajnos hidegek vannak. Ahogy végig süvít a kertben a hideg szél, magam is vacogni kezdek picit, de rögvest megváltozik, amint belépek a fűtött üvegházba. Felsóhajtva teszem le magam az egyik padra a cseresznyefa alatt.* ~ Vajon Hina mit csinálhat? ~ *Szüntelenül gondolok sokat nővéremre, akire a szüleim büszkék lehetnek. Erős shinigami lett, amilyen én bizonyára sosem leszek. Sokkal okosabb és erősebb nálam, de ha ez eszembe jut, mindig mosolyognom kell. Hiszen jól van ez így. Mégis miért irigykednék a saját testvéremre? Örülök neki, hogy jól mennek dolgai, mert ha nem így lenne, akkor lehetőség szerint biztosan szomorú lennék. Nyílt titok, hogy én a nővérem miatt lettem shinigami. Bármennyire is elítélendő dolog lehet, Hina mellett akartam lenni. Bár, ha az is rögzül gondolataimban, hogy különböző osztagokba kerültünk, akkor le kell sütnöm a szemem.* ~ Nana, ilyet nem szabad! ~ *Rázom meg fejem egy kedves hang hallatára, kezemet pedig az oldalamon pihenő zanpakutora helyezem. Hátha nővéremmel nem is lehetek mindig, legalább a zanpakutom itt van nekem. Mondjuk megtanulhatnám már azt, amit az akadémián is elmondtak. „A shinigami legnagyobb társa a zanpakutoja.“ S ez így is van., amarilisz akkor sem hagyna cserben, ha azt akarnám, hogy tegye meg. De felesleges is ilyesmiken gondolkodnom. Kinyújtózom picit, majd kishíján szívrohamot kapok attól, hogy valami a fejemen landol. Fel is sikoltok, majd elkuncogom magam az észrevételre, hogy egy madárfióka zuhanórepülésének leszálló pályája lett a fejem teteje.*
- Te kis kicsi. Várd meg még a mami hazatér jó? A mama sokkal jobban meg tud tanítani téged repülni, bizony ám! ^^ *Gyengéden tartom meg kezemben a kismadarat, de arcom mosolya mögött szomorúság rejlik, ha arra gondolok, hogy a fióka anyukája már nem fog visszajönni. Hideg van, s sajnos az üvegházépítői nem figyeltek arra, hogy egy madárcsalád lakik ezen a fán. Egyszerűen képtelenség, hogy bejusson ide az anyjuk, meg bizonyára már rég fel is adta azt, hogy próbálkozzon bejutni. Néhány könnycsepp kezd el gyöngyöződni arcomon, ahogy kezeimben tartva tanúja lehetek egy éhes kismadár sírásának. Másik kezemmel viszont letörlöm, és újra mosolyogni kezdek.* - Ne sírj, hallod! Adok én neked és testvéreidnek enni mindennap, oké? A pótmamátok leszek! *.* *Lelkesedek fel, majd megkeresem az odut a fán, ami egészen elérhető magasságban van. Gyengén visszateszem a kicsit a helyére, aztán keresek egyásót az üvegház másik felében. Eltart egy ideig, mire a konyhát is megjárom a főhadiszálláson, de visszatérek. Ugyan, sokan furcsán néznek rám, hogy már megint mit művelek..de nem lenne helyén a lelkiismeretem, ha hagynám a piciket. T_T Egy tálkával a kezemben megyek az oduhoz, észre sem véve a gyógynövényes fontos látogatóját egy ponton. A tálkában kukacok, gabonafélék és egy kis főtt tojás van bekeverbe. De így elég nehéz lesz megetetnem őket, szóval muszájból veszem ki a fészket, hogy a piciny madarakkal az ölemben leülhessek a padra. Egy csipesszel adom a csőrükbe az éltetőt, s jókat mosolygok az olyan megindulásokon, mint mikor a újra éhség sírás tör ki belőlük.*
- Ti aztán nagyon éhesek lehettek! De ha túl sokat adnék, kipikkanna a begyetek; nem szabad ennyit enni ám egyszerre..megárt. *Kicsit komorabban felsóhajtok.* - Mindenki bolondnak nézett, de nem kell félnetek..én majd vigyázok rátok. Remélem egy nap sikerül nektek is beilleszkedni, de majd ha felnőttetek meglátogatom Kohaku-samat. Biztosan befogad titeket a csodálatos birtokára, ott jó dolgotok lesz! *Simogatom meg az egyik gyenge buksiját. S hirtelen annyira belemélyültem a madarak gondozásába, hogy észre sem vettem a kapitány ellenőrzését. Kicsit hüledezek mosolyom mögött, amikor hozzám közeledik.*
- Chiruochiba taichou, gomenasai! *Elhagyva mosolyom, bocsánatot kérek tőle.* - Ne haragudjon, nem vettem észre önt. Mindjárt visszateszem a fészket a helyére, ne nézzen rám kérem ilyen csúnyán! *Biztosan nem néz rám olyan csúnyán, de én azért félek a kapitányom leszidásától. Nem akarom, hogy alkalmatlannak találjon mindenféle munkára; mert ez teljesen más hely, mint a kidoushuu. Még elköszönök a madaraktól, majd megtelt bendővel rakom vissza őket a helyükre. Felállok és illedelmesen meghajolok a kapitányom előtt.* - Engedje meg kapitány, hogy kifizessem, amit elhoztam a konyháról! *Biztosan nem örülnek neki, hogy némi tojást és gabonát hoztam el, amiből az osztag reggelijét csinálhatják éppen. Mondjuk az én reggelimet is oda adtam volna a kicsiknek, ha ezzel megmentem az életük.*
- Vagy esetleg kihagyom a reggelimet, nekem annál többet jelentenek a pici madarak! *Elszégyellve magam fordítom kicsit oldalra a fejem. Kellemetlen helyzet, de a jó szándék vezérelt ez már biztos. Ha nem így lenne, nem is lehetnék a Yonbantai tagja.*

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Kedd Dec. 04, 2012 8:44 am

Napsütéses csicsergések
Avagy a gyógynövény kert, a kapitány és az újonc

Egész éjjel a papírokat rendezgettem, valamint előre előkészítettem a hónap végi jelentést, valamint a helyét is előkészítettem a majd hozzám érkező jelentéseknek, amik alapján én készítem el az Ichibantai részére az osztagjelentést. Valamint ahogy végeztem azzal, utána pihenésképpen a férfiegylet adminisztrációs könyvét újra átnéztem, hogy minden rendbe van-e. Végül a már beérkezett jelentéseket futottam újra át. Nem akartam hibát, botlást elkövetni, mert az lehet, hogy a végén a társaink kárát okozná, amit nagyon nem akartam sose! Szóval újra sikerült az irodában aludnom. ^^”
Arra ébredtem, hogy kisebb koppanással a földre estem. Már kezdett világosodni, így a fejem, ami koppant, dörzsölése közben talpra álltam, s kisebb nyújtózkodás után, valamint egy apróbb ásítást követően megnéztem a kis lapot, amire felírtam, hogy milyen fontos dolgokat kell ellátnom a mai nap. ~A tisztek e-heti feladatainak kifüggesztése, aztán körbejárni az osztag területét, hátha valahol segítség szükséges, ellenőrizni az melegházat, s mindeközben az osztályok vezetői pozícióira megfelelő shinigamik találása.~ Olvastam fel magamban a papír tartalmát, aztán a papírt eltettem a ruhám egyik öblébe, s megpróbáltam valami értelmesebb formába simítani a hajamat, de egy lemondó sóhaj után inkább útnak indultam.
Alig, hogy kiléptem az ajtón eszembe jutott, hogy talán magamhoz kellene vennem a feladatokat tartalmazó lapot. ^^” ~Még szerencse, hogy időben az eszembe jutott. ^^”~ Éreztem, hogy zanpakutou szellemeim a maguk módján jót kuncogtak rajtam.
Ahogy kifüggesztettem a feladat útmutatót egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a gyógynövény kert melegházával folytatom a teendőimet. Öröm volt látni, ahogy az építmény stabilan állt. Azt viszont, hogy milyen szép, rendezett, gondozott a kert még inkább öröm volt látni, még egy könnycsepp is kicsordult a szememből az örömtől. ~Nagyon ügyesek, és gondoskodóak a tisztek, kik karbantartják ezt a kertet.~ Még mindig a egyhelyben álltam a meghatódottságtól, mikor egy tiszt a kezében egy ásóval és egy tálkával nagyon sietve feltűnt, aztán eltűnt a szemem elől. Egy két pislantás után utána igyekeztem, mivel kíváncsi lettem, hogy ilyen nem mindennapi felszereltséggel mégis hova igyekszik, valamint kit készül tenni.
Kicsit csodálkozóan láttam, hogy a cseresznyefa alatt ül, s egy fészeknyi kismadarat etet. ~Milyen kedves, egy hölgy. ^^~ Jegyeztem meg magamban, s közelebb mentem, hogy beszédbe elegyek vele a madarakról, meg csak úgy. Hiszen attól, hogy kapitány vagyok én is shinigami vagyok! ^^ Viszont sikerült annyira meglepnem, hogy rögtön elnézést kér, meg minden. Én csak elkerekedett szemekkel néztem rá, meg sem bírtam hirtelen szólalni. ~Sose hittem volna, hogy ennyire rémisztő lennék. Jó, a hajam kócos, de az nem újdonság nálam. ^^”~
- Kérem, nyugodjon meg, kisasszony! ^^ – Tettem a vállára mosolyogva a kezemet. – És egyenesedjen ki, mert hogyha a földet bámulja, akkor nem tudok a szemébe nézni, és nem láthatom az arcát! ^^
Amikor rám emelte az arcát, valahogy ismerősnek tűnt. Vagyis akarom mondani nem úgy tűnt ismerősnek, mint ahogy más újoncok, akiket áthelyeztek, sem úgy, mint az osztagom tagjai, hanem máshogyan.
- Murasakibara Nanami-san vagy, a kidoushuuból? – Rémlett fel a neve egy pár napja érkezett jelentésből, miszerint új tisztet kapunk, főleg a szeme miatt, mivel találtam feljegyzéseket Yashuji-taichousama-tól, s köztük szó volt róla is. – Örülök, hogy személyesen is találkozhattam végre önnel! Ami viszont a konyháról elhozott dolgokat illeti… – Körbe néztem, hogy nem-e hallgat ki valaki minket, s mikor meggyőződtem róla, hogy egy shinigami sincs hallótávolságon belül a közelünkbe folytattam. – … Én nem tudok semmiről sem. – Kacsintottam rá cinkosan. – És mondja csak a fiókák jól laktak? ^^ – Kérdeztem miközben a csiripelő odúra néztem.
- Üljünk le, szerintem úgy kényelmesebb beszélgetni! ^^ – S leültem a padra úgy, hogy mellém tudjon ülni. Természetesen arra figyeltem egész végig, hogy a lélekenergiám, ami a kapitányok között kicsinek számít, ne legyen egyáltalán sem terhelő számára.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Feb. 08, 2014 5:33 am

Inspekció az ágyások között

~Zilizlevél... Nem... Pemetefű... Nem... Párlófű... Nem...
A váratlanul felcsapó fájdalomkiáltásra és az azt követő szentségelésre több gyógyító is felkapja a fejét, majd látható rosszalással térnek vissza jóval csöndesebb elfoglaltságukhoz. Eközben odabent, a növénysorok között egy fiatal férfi egyenesedik ki vérző ujját szopogatva. Tehetségre vall, hogy még ez a tevékenység sem akadályozza meg a további káromkodásban, miközben összehúzott szemmel keresi a bűnöst.
~ Ügyi.
~Jaj, legalább te fog be...
A mély hang még kuncog egyet a fejében, mielőtt visszavonulna oda, ahonnan előbukkant. Attól, hogy a shikai alakjára rálelt, a lélekölőjének még eszében sem volt túlságosan megkomolyodnia. Hogy el tudja viselni, a férfinak a kelleténél tán kicsit többször kellett belegondolni, hogy a mély hang gazdája legalább annyira ártalmatlan és barátságos, mint amennyire randa és modortalan.
Különben sem mondhatná, hogy könnyű időszakot él meg. Besorozása után az Általános Osztályra került, mint minden újonc általában, amivel persze semmi baja sem volt, hisz régről ismerős volt neki az itteni munka; csakhogy most nem az alkalmatlankodó kölyök szerepét kellett betöltenie, hanema gyakorló orvosét, ápolóét, mindenes fiúét, méghozzá egyszerre és egyidőben. Ha akadt valami, amire minden osztag rangidős tisztjei egyformán súlyt helyeznek, az az újoncok megdolgoztatása, őt pedig sikerült leteperni új feletteseinek a rá kirótt munkahegyekkel. A gyógynövénykertbe is azért tévedt be, hogy egy kis székfüvet keressen magának, a stressz hatásait kisebbítendő... Meg persze annak esélyeit, hogy ő is elkapjon valamit új munkahelyén.
Végre kihúzza sajgó ujját a szájából, és gyanakvó szemmel körülnéz. Abban a parcellában, ahol éppen matatott, elvileg csak lágy szárú növénynek lehetnének, de ami megszúrta gyanúsan emlékeztet egy tüskékkel máris felvértezett csipkerózsa-hajtásra. Két sorral odébb sikeresen fel is fedez néhány jól fejlett csipkebokrot. Visszafordul úgy hümmögve, mint aki már mindent ért, és metsző tekintetet vet a hajtásra. Ha volt valaha is növény, amelyik úgy nézett ki, mintha magában röhögne, ez a növendék csipkerózsa szerinte most nagyon közel áll hozzá.
~ Na gyere, kisöreg... Most szépen kigyomlál a bácsi...
Miközben a kezére csavarja egyenruhája ujját, hogy ne kockáztasson újabb sérülést, újra felhangzik a fejében a mély kuncogás, melyhez ezúttal egy magasabb, finomabb is vegyül. Kivételesen nem zavarják. Most a lényeg a véres, illetve növényi nedves bosszú, na meg a rendcsinálás, hogy más ne fusson bele ugyanebbe az alattomos csapdába.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Feb. 08, 2014 6:20 am

Inspekció az ágyásban
Egy régi újonc *>*

Szokásos nap, szokásos kezdete lett volna a mai, hogyha a nap sugaraira ébredtem volna, viszont ehelyett valami rémes álomból ébredtem. Még sötét volt az irodámban, így úgy döntöttem az este további részére visszaköltözök a szobámba, viszont alig, hogy kiterítettem a tatami-mat a nap már „Jó reggelt!”et is köszönt. >.>
Pár napja kaptam egy másik levelet is az akadémiáról, egy Washi Doru nevű shinigami-ról. Ismerős volt a neve. Némi elmélkedés után már emlékeztem is, hogy Washi-san fia az. Bár sajnos nem volt szerencsém igazán ismerni Washi-sant, mivel mikor én ide kerültem már alig tudta az ágyát elhagyni, de arra emlékeztem, hogy volt neki egy fia, aki ifjú korától be-bejárt segíteni neki. Az irodában elrendeztem a szokásos reggeli teendőket, utána még vártam néhány órát, hátha betéved Doru-san, de csak nem jött. Biztosan az osztagtársaink megviccelték, és most keményen dolgozik. Egy sóhaj után úgy döntöttem, hogy megyek és végigjárom az osztályokat. Többek között, hogy végre üdvözölhessem az osztagunkban Washi Doru-sant.
Éppen a gyógynövénykert egyik tisztjével beszéltem a növények állapotáról, az osztály működéséről, valamint a tisztek egészségéről, mikor egyszer csak egy üvöltést hallottunk. Kinéztem a fa mögül, ami eltakarta azt az irányt, miből a hang jött, és meg is láttam egy nem ismerős arcot. Néhány mondatban befejeztem a tiszttel a beszélgetést, s megindultam az újonc felé, ki mint út közben láttam épen egy kósza növénnyel viaskodott.
- A növények nem mindig ott nőnek, ahol akarjuk. ^^ – Szóltam hozzá vidám hangon. – Sajnos nekik nem lehet úgy elmagyarázni, hogy hol lehetnek és hol nem, mint a háziállatoknak. Nem igaz, Washu Doru-san? ^^
Jól sejtettem, máris munkába lett fogva, bár talán ez annak volt köszönhető, hogy olyan sokat forgott az osztag barakkjai körül, hogy az érkezése, mint új tiszt nem keltett feltűnést, olyan lehetett, minthogyha egy hosszú szabadság után jött volna vissza, vagy talán inkább úgy, hogy egy rövid képzés után visszajött volna. Szóval akár így – akár úgy, de nem volt az a tipikus újonc, akit rögtön a kapitányhoz, vagy a hadnagyhoz küldenek, hogy lejelentkezzen.
- A többiek rögtön munkára fogták, igaz? És ezért nem jött jelentkezni. ^^ – Hangom egyáltalán nem volt szigorú, vagy dorgáló. – Lehet, hogy fiatalkorában nem kellett volna annyit az osztag területén lennie, akkor talán hamarabb találkozhattunk volna. ^^ – Valószínűleg az általános osztályon tesz szolgálatot, ahol minden más újonc is kezd, de azért a többiek rá szólhattak volna, hogy jöjjön lejelentkezni, hogyha mégsem ők állították munkába, hanem ő állt azonnal munkába.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Szomb. Feb. 08, 2014 8:00 am

Inspekció az ágyások között
Egy régi-új újonc

Igencsak el van foglalva a rendcsinálással, úgyhogy a hang közvetlen a háta mögül meglehetősen váratlanul éri. Így aztán össze is rezzen, minek következményeképp sikerül másodszor is az ujjaiba állítania a rózsatöviseket, ezúttal a szöveten keresztül.
- Ööö... Jó reggelt, kapitány, elnézést, kapitány... - pattan fel és pördül meg a legnagyobb zavarban, amivel kis híján sikerül letaposnia az illetéktelen behatoló körüli gyógynövényeket. A csipkerózsa, az persze biztosan túlélné, ha rálépne. Most nyilván röhög a leveleibe, amiért sikerült így csőbe húznia.
- Igen, most éppen nagyon sok betegünk van... - igyekszik, hogy ne mentegetőző hadarás jöjjön ki belőle, nagy egészében sikertelenül. Egy kissé még el is vörösödik, mert akár ott van a dorgálás a vidám hangban, akár nem, ő kiérezni véli belőle. - Fel kellett vennem a feladataimat, elnézést, uram, amiért nem jelentkeztem még korábban.
Kétségtelenül kezdődhetne jobban is a karrierje, először találkozik szemtől szemben az osztaga vezetőjével, és máris egy kihagyása a beszédtéma. Szinte hallani véli, hogy a szellemei és a csipkerózsa kórusban kikacagják, előbbiek ártatlanul, utóbbi aljas konspirátori hangon, egy magas támlás székben mindenkinek háttal ülve és macskát simogatva, a filmek főgonoszi hagyományainak megfelelően. A világon semmi oka sincs bármi rosszat feltételezni a másikról, de egy ilyen pillanatban a legbarátibb hangba is bele tudja vízionálni a büntetés ígéretét.
- Azt hiszem, uram, most is ugyanazt csináltatják velem, mint régen, csak többet. Sokkal többet.
Teszi hozzá, csak hogy a felettese mondandójára reflektálva is magyarázkodjon egy kicsit, egyébként az igazságnak kevéssé megfelelően, miután a korábbi kisegítés helyett most valószínűtlenül bő munkakört akasztottak a nyakába. Aztán nincs más hátra, tolják le, dörögjenek rá, csapják le, bocsássanak meg neki, vagy amelyik éppen jön. Ő lélekben már felkészült mindenre.

Tárgy: Re: Gyógynövénykert Pént. Márc. 07, 2014 9:06 am

Inspekció az ágyásban
Egy régi újonc *>*

Megijesztettem, pedig nem akartam, lehet, hogy egyet köhintenem kellett volna mielőtt megszólaltam? Majd legközelebb talán így teszek. ^^ Bár azért a lélekenergiámra felfigyelhetett volna, vagy talán túlzottan visszafogom magam? o.O?
- Nyugalom, nyugalom nem kell ennyire feszengenie, nem vétett valami nagy orvosi, vagy kertészeti hibát. ^^ – Emlékeztem, én is viszonylag hamar bele vetettem magam a munkába, de még az én sem voltam annyira munkamániás, hogy ne jelentkezzek le. o.o ~ Lehet, hogy túl fogja hajtani magát, és akkor nem fog tudni dolgozni, az nem lenne jó. Nagyon nem. Senkinek sem szabad túlzottan komolyan vennie a munkáját, mert abba… abba bele is lehet betegedni! o.o~ Nem hagyhattam, hogy egyik tisztem is belebetegedjen a munkájába, szóval, elhatároztam, hogyha úgy veszem észre, hogy Doru-san túlzottan is sokat dolgozna, túl sokat vállalna magára, akkor megparancsolom neki, hogy pihenjen, és lazítson. Igen! >.<
- Csak aztán nehogy túlzottan is sokat vállaljon magára! ^^ A végén még megszakadna a munkába, és azt nem akarhatjuk. – Figyelmeztettem. – Hogyha jól tudom, akkor most az Általános Osztályon dolgozik, igaz?
Hogyha ott jól érzi magát, akkor nem helyezem át, viszont előtte még ki kell derítenem, hogy van-e valami, amihez már most jobban ért, mert akkor bizony a hatásosabb munka érdekében át kell helyeznem.
- Mondja csak, az orvoslásnak melyik része érdekli a legjobban? Miben érzi magát jónak, gyengének? Hogy érzi, miben tudná segíteni az osztag munkáját? Csak bátran, válaszoljon, de ne kapkodva, nem siet sehová, az a rakoncátlan rózsa nem fog elfutni. ^^ – Tisztelettudó, lelkes shinigami-nak tűnt eddig, és biztosra vettem, hogy van célja az osztagnál, nekem is volt, amiben nem, hogy a kapitányi cím, de még egy egyszerű tiszti rang sem szerepelt, bár talán a sors akarta ezt, hiszen a célomért így tudok a legjobban dolgozni. Hogy a környezetemből senki se távozzon el, egy társat, barátot, rokont se veszítsek el. Így kapitányként van a legnagyobb lehetőségem ezért tenni, viszont ezért cserébe körülbelül kettőszáz shinigami-ért tartozok felelősséggel. Egy fontos kérdés is eszembe jutott.
- Kérem, őszintén válaszoljon, eddig hogy érzi magát az osztagnál? ^^ – Azért fontos kérdés, mert hát ki dolgozna olyan helyen, ahol nem érzi magát jól? Szerintem, hogyha jól érzi magát a csapatában a shinigami, úgy hatékonyabban tud tevékenykedni.