Chiruochiba kapitány (vagy Airisu?) Kidou edzés

Ugyan a harmadik tiszti rangom már nincs meg, de valahogy nem is bánom annyira, mint amennyire örvendtem neki, mikor megkaptam. Azóta sok hiányosságomra rájöttem, és különböző helyekről kértem segítséget, hol véletlen miatt, hol jól megfontolt indokkal, hol pedig önös érdekből. Ez utóbbi például, mikor Kawashima-sanhoz fordultam. Zanpakutoummal már meglehetősen jó viszonyban vagyok, annak ellenére, hogy folyton folyvást elégedetlenkedik, és néha civakodunk. Azonban a segítségek, amiket kértem, kaptam hihetetlenül jól jöttek, s most már szinte csak rajtam áll a dolog, no meg Raimein, legalábbis amíg nem kerülök szembe ismét olyan problémával, melyet nem tudok egyedül megoldani. Hajime segítsége sok hiányosságomra rámutatott, melyeket csak sejtettem, de nem tudtam velük mit kezdeni. Ezután sokat gyakoroltam, s újabb segítséget kértem Kawashima-santól, hogy rámutasson a maradék problémámra, s tanácsot kérjek, mégis mivel és hogyan küzdhetném le. Bár más motivációm is volt, mégpedig a bizonyításvágyam, és az, hogy megtudhassak róla egy keveset. Azonban még volt valaki akit szerettem volna felkeresni, hogy képes legyek még tovább jutni, még nem éreztem magam teljesen felkészültnek. Chiruochiba Airisu, volt Akadémiai társam, s mostanra már a negyedik osztag kapitánya. Ugyan szinte biztos, hogy nem fog tudni segíteni a támadó mágiákban, viszont a mágia elsütésével kapcsolatban már biztosnak érzem magam. Amivel kapcsolatban még nem vagyok biztos az a tudásom, hogy mindent tudok-e.
Kora reggel keltem fel, s hozzáláttam a szokásos dolgaimhoz, melyeket a szabadidőmben elvégzek. A zanpakutoummal próbáltam beszélgetni több-kevesebb sikerrel, majd az osztagom Amfiteátrumába mentem, hogy néhány órát a kidouk gyakorlására szánjak. Dél környékén mégsem zavarhatom, illetve én is kezdtem éhes lenni, így azt kinyilvánítottam szükséges pihenőnek, mely talán rám is fért. Egy ráérős ebédelés után az utcán sétálással töltöttem egy órát. A negyedik osztaghoz érve megkértem az egyik ott járkáló ráérős alacsony rangúnak tűnő egyént, hogy kísérjen a kapitány szobájához. Itt megköszönöm neki, a segítséget, majd én kopogok, s így jelzem, hogy innentől már boldogulok. Nincs válasz, kopogok még egyszer, majd benyitok. Azaz benyitottam volna, de fennakadtam az ajtón. Kérdőn nézek a kis negyedik osztagosra, azaz pontosabban akkorára, mint én vagyok.
-A kapitány úr nincs itt.
Hát ez a kölyök most vagy szórakozik velem vagy nem tudom. Valahogy nem mindig értek egyet a negyedik osztagosokkal, sőt általában nem értek egyet, tisztelet a kivétel egy-két embernek.
-Hát akkor meg tudnád mondani, hogy merre találom?
Kérdeztem, bár rögtön kezdhette volna ezzel, mikor megérkeztem, vagy legalább most közölhette volna.
-A gyengélkedő környékén láttam legutóbb.
Mondta, majd elindult, hogy odavezessen. Készségesen követtem, bár kicsit inkább próbáltam nem rá figyelni, s ennek köszönhetően csak utólag esett le amit épp mondott.
-Jha, még sem, akkor az edzőteremnél lehet.
Komolyan, ha nincs meg a fáziskésésem, és nem indul tovább ilyen hamar, nem tudom, hogyan is reagáltam volna le ezt. Ennyi erővel egyedül hamarabb megtalálom, vagy az egész osztagon végigcibál. Gyors tettem két lépést, hogy beérjem.
-Köszönöm, odatalálok, nyugodtan menj a dolgodra.
Mondtam, nehogy ott sem legyen, és netán legyen néhány nem hozzám illő szavam. Nem is tudom miért kértem meg egyáltalán, hogy segítsen eligazodni, talán sikerült volna elsőre megtalálni az úti céljaimat, nincs itt olyan káosz, hogy az ember eltévedjen. Hamarosan meg is érkeztem a célomhoz, hisz itt volt Airisu, pontosabban már kapitány. Kettőnk közül ő igazán tehetségesnek mutatkozott, hisz egyszerre végeztük el az akadémiát, s nálam még sansekit is találnak jobbat, ő meg már elég magas rangba jutott. Várok egy-két percet, nem tudom pontosan mennyit, mert nem figyelmemet más terelte el. Aztán mikor alkalmat látok rá, odamegyek hozzá.
-Jó napot Chiruochiba kapitány! Lenne egy perce rám?
Kérdezem, aztán ha igen akkor kicsit odébb, ahol beszélhetek vele folytatom.
-Nem igazán hivatalos ügy miatt jöttem. Ha van időd rám, mint régi barátra vagy segíteni, akkor lenne egy kérésem. Nos, ha lehet, akkor szeretnék segítséget kérni a kidou edzésemhez. A kidou megidézése már szépen megy, de nem tudom, nem hiszem, hogy ennyivel be kellene érnem, vagy csupán ennek a gyakorlásával megfelelően tudnék fejlődni.

Kaminari Taka: Igyekeztél minél jobban teljesíteni a rád kiszabott feladatot és meg is volt a magad elképzelése a bakudouk feltörésével kapcsolatban, ezért jutalmad 500 LP.

Chiruochiba Airisu: Az edzés bár egy picit rövidre sikeredett, próbáltál magadhoz hűen segíteni tanítvágyodat. Mivel ez a második edzésed, ezért már te is kapsz jutalmat, ami 500 LP.

Az edzéseteket ezennel LEZÁROM, a pontot mindekettőtöknek kidoura kell tennetek.

Szokásomhoz hívem Shiratori-samának segítettem, de most valahogy más volt, mint eddig. Nem éreztem olyan jól magam, nem csináltam olyan kedvvel a papírok rendezését, mint eddig, mert Naomi-neechant mostanában alig látom. Tudom, hogy sokat kell dolgozni meg minden, hiszen az 1. osztag hadnagya, akinek több a felelőssége, mint a többi hadnagynak. Ráadásuk az 1. osztag a Főkapitány osztaga, így érthető az egész, de akkor is zavar. Naomi-neechannak is kell valamikor pihennie, és ha ezt a Soutaichou nem érti meg, akkor velem kell szembenéznie.
Vagy lehet, hogy inkább neki kellene segítenem Shiratori-sama helyett, hiszen ő egyedül is elboldogul. Ha pedig ettől Naomi-neechan jobban érzi magát és több szabadideje lesz, akkor már megérte. Fel is ajánlom a segítségemet, amikor legközelebb találkozunk. Vagy most menjek egyből oda? Nem tudom. Lehet, hogy nem kéne megzavarni a munkában, a végén még belekeveredik a papírokba és csak több munkát csinálok neki.
Még mielőtt egyéb teendőimbe kezdtem volna, még Shiratori-sama kérésére távozás előtt kitűztem a 4. osztag felhívását a faliújságra, majd el is indultam járőrözni. Természetesen nem tervezem, hogy megyek a 4. osztag edzésére, hiszen nekem már van tanárom Shiratori-sama személyében és ráadásul kidouról van szó, amiben nála jobb nincs. Egy percnyi kételyem sem volt, hogy meg kéne gondolnom magam, így teljes figyelmemet a feladatomra tudtam fordítani.
Amint végeztem benéztem a Nőegyletben, hátha ott lesz véletlenül Naomi-neechan, de nem volt szerencsém. A Gyerekegyletben is látogatást tettem, mert néha oda is el kell mennem és egy érdekes pletykát hallottam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Yamakida Tsuki ott lesz a holnapi edzésen a 4. osztagnál. Úgy éreztem, hogy itt az alkalom, hogy megmutathassam neki, hogy én mindenben jobb vagyok nála. Vagyis mégis el kell mennem erre az edzésre, még ha nem is terveztem.
Másnap jeleztem is Shiratori-samának, hogy hova megyek és a 4. osztag felé vettem az irányt. Nagyjából tudtam, hogy merre kell lennie az edzőteremnek, hiszen a gyengélkedőben már többször jártam. Gyorsan meg is találtam az edzés helyszínét, ahova korábban érkeztem egy fél órával, mint az edzés kezdete, hogy ne hozzak szégyent Shiratori-samára azzal, ha útközben valami vagy valaki feltartóztat.
- Naomi-neechan. - meglepetésemre egyszer csak Naomi-neechan toppant be az edzőterem ajtaján, ezért egyből felé rohantam és átöleltem. - Naomi-neechan is az edzésre jött? - tettem is fel kérdésemet, hiszen azt hittem, hogy éppen dolgozik és nincsen nagyon szabadideje. Vagy lehet éppen most unta meg a munkát és szabadult ki az iroda fogságából?
Úgy terveztem, hogy mivel itt van Naomi-neechan, ezért az edzés alatt végig közel leszek hozzá, hiszen így tudok neki segíteni az edzésben, ha szükséges. Az edzés kezdetét is vette és Chiruochiba taichou elkezdte lemondani azt, amit már üzenetében is közölt velünk. Ezután az elméleti rész következett, ami olyan negatívra sikeredett, legalábbis bennem ezt az érzést formálódott meg. Jó, hogy ez az edzés a bakudouk feltöréséről szól, attól még a másik oldalt is figyelembe kellene venni, hogy mi is használunk bakudoukat. Erre pedig azt mondja a taichou, hogy a bakudouink nem tökéletesek, ez igen lehangolóan hangzik.
Egyszer, ha jól emlékszem, Shiratori-samát kérdezte meg egyik edzésen valaki és ő teljesen más oldalról közelítette meg a dolgot. Shiratori-sama nem mondott semmi olyat, hogy selejtesek a bakudouink, hanem úgy magyarázta el, hogy a kiengedett lélekenergiánkkal megbolygathatjuk a bakudoukban a lélekrészecskék kötését és akkor egyszer csak elszakad a kidou. Ez a magyarázat sokkal jobb, hiszen a bakudoukat mindkét oldalról figyelembe veszi, nem úgy, mint Chiruochiba taichoué.
Ezután példák következtek, amik szintén nem nyerték el tetszésemet, hiszen nem láttam bennük sok logikát. Miért akarnék áttörni egy rizspapír ajtón, amikor egyszerűen eltolhatom és átmehetek rajta. A következő példa egy tál elképzelése fém evőpálcikával és egy lyukkal, ezt kellett legalább két felé törni a pálcikával. Ha nem használhatom a kezemet, akkor egyszerűen lelököm a tálat az asztalról a pálcikával és a földön eltörik az magától.
Bátran tettem fel a kezemet, hiszen egyszerűen és furfangosan széttörtem a tányért és nem volt olyan szabály, hogy nem lökhetem le a képzeletbeli asztalról. Végre eljött a gyakorlat ideje, aminek talán valami értelme is és Naomi-neechannal lehetek párban.
- Naomi-neechan legyünk párok. - szóltam lelkesem a mellettem állónak és bár nem jelentettem ki, hogy párok leszünk, csak felszólítottam, de igazából nem adok neki lehetőséget, hogy visszautasítson, mert megragadom mindkét kezemmel az egyik karját és magammal húzom egy kiszemelt helyre, ahol nyugodtan edzhetünk.
- Kezdjük először valami egyszerű bakudouval és annak ellenére, hogy a taichou úgy mondta, hogy felváltja idézzünk egymásra, inkább egyszerre csináljuk, mert úgy hatékonyabb. Jó? - mondtam el Naomi-neechannak a tervemet, hogy ő is tudja, mit kell csinálnia.
- Bakudou 1, Sai! - idéztem a legegyszerűbb kidout Naomi-neechannal egyidejűleg és bár volt bennem egy kis kétség, hogy milyen gyorsan tudok kiszabadulni belőle, hiszen még nem gyakoroltam a bakudoukból való kiszabadulást, nem adtam fel azelőtt, hogy megpróbáltam volna. Ezért is volt megfelelő, hogy egy gyenge kidoun próbálom meg először, hogy ráérezzek az ízére és az erősebbeket akkor már könnyebben fog menni.
A kidou hatására a kezeim hátam mögé kötődte, ezért elkezdtem agyalni, hogy is kéne nekikezdenem logikusan ennek az egésznek. Ez a kidou annyit csinál, hogy hátraköti a kezünket, vagyis a kezek itt a kulcsok, oda kell irányítani a lélekenergiát. Meg is próbáltam gyakorlatban alkalmazni az elméletet és a kezeimnél engedtem ki a lélekenergiát és még egy kis erőt is kifejtettem, hogy azzal is rásegítsek. Természetesen ennek már nem tud ellenállni a kidou, így ki tudok belőle szabadulni. Ha továbbra is logikusan gondolkozom, és minden jól megy, akkor nem lesz gondom kiszabadulni erősebb kidoukból sem.
- Mehet a következő Naomi-neechan? - tettem fel kérdésemet, amikor láttam, hogy Naomi-neechan is kiszabadult a kidouból és talán készen is volt a következőre. - Bakudou 63, Sajou Sabaku! - következőre egy nehezebbet választottam, hiszen nem próbálhatunk végig minden egyszerűt, mert az örökké valóságig tartana. Naomi-neechan is biztos hasonlóan gondolkozott, mivel ő meg a Rikujoukourout választotta.
Már egyből éreztem, amikor rám tapadt a hat fényrúd, hogy ez sokkal nehezebb lesz, mint az előző. Itt is ugyan meg kell keresni, hogy honnan érdemes kiengedni a lélekenergiámat, de az is fontos, hogy mekkora mennyiséget engedjek ki. Az előzőnél még könnyű volt, mert szinte akármennyit kiengedek, akkor is kiszabadulok, de ez már egy erősebb kidou. Ha pedig feleslegesen túl sokat engedek ki, akkor hátrányba kerülhetek egy harc során, ami nem valami jó.
Ebben az esetben a derekamnál kellett kiengednek a lélekenergiámat, hiszen ott ért hozzám a kidou. Szépen lassan növeltem a mennyiséget és figyeltem, hogy mikor változik meg a kidou reakciója az eddigiekhez képest. Ezt a pontot kellett megtalálnom és akkor tudom, hogy mennyi lélekenergiát kell használnom. Első próbálkozásra még nem vettem észre semmit, pedig egy csomó lélekenergiát kiengedtem, de azután rájöttem, mit is csináltam rosszul. Nem a szememmel kell néznem a kidout, hogy mikor változik meg, hanem éreznem kell mikor érem el a megfelelő mennyiségű lélekenergia kibocsátást.
Így már egyből észrevettem, amit észre kellett venni, vagyis ezt a feladatot is sikeresen teljesítettem. Mivel ezt is viszonylag gyorsan megcsináltam úgy döntöttem, hogy segítek Naomi-neechannak, mert tudom, hogy ő nem annyira jó a kidoukban, mert másban tehetséges. Biztos a taichou által elmondottakat használja fel, amiket olyan hasznosak, mint Shiratori-sama szavai, ezért elmondom neki, hogy is kellene csinálni.
- Naomi-neechan, Shiratori-sama szerint úgy kell feltörni a bakudoukat, hogy a kidouban lévő lélekrészecskék kötését megzavarjuk a lélekenergiánkkal. Próbáld meg ezzel a módszerrel. - mondtam el Naomi-neechannak Shiratori-sama bölcsességét, amit még biztos nem hallott és ezek után garantált lesz, hogy sikeres lesz ez a feladat. Nem érdekelt, ha véletlenül a taichou is meghallotta, amit mondok, legalább ő is tanul valamit ezen az edzésen.
- Most egymás után idézd meg Harukira az előző két kidout Naomi-neechan. Te is dupla kidout akarsz, vagy csak szimplát? - kértem meg Naomi-neechant, hogy most kettő bakudout rakjon rám, mert gondoltam, hogy neki sincs 80-as vagy 90-es szintű kidouja. Ha pedig egyszerre van rajtam két kidou, akkor valami hasonlót elérhetek, mint egy magasabb szintű kidou. Naomi-neechanról ugyan nem feltételeztem, hogy ő is akar két bakudout magára, de azért megkérdeztem.
Ennek a kihívásnak az elején úgy voltam vele, hogy ez sem lesz nehéz, hiszen már külön-külön kiszabadultam a két kidouból, most meg egyszerre kell alkalmaznom a két feladat alatt tanultakat és meg is vagyok. Gondoltam elsőre, de nem így volt. Összegezve csináltam meg az előzőeket, de meglepetésemre nem tudtam kiszabadulni. Nem értettem, hogy mi lehet a baj, hiszen jól csináltam mindent. Erősen próbáltam gondolkozni, mint felejthettem el, amire végül eszembe jutottak Shiratori-sama szavai, hogy a két kidou segíti egymást, vagyis így több kell a kiszabaduláshoz, mint külön-külön. Ezzel a tudással a hátam mögött már mennie kellett a feladatnak és ment is. Egy-kettőre ki is szabadultam a bakudouból és szabad voltam.
- Naomi-neechan az edzés után eljössz Harukival egy fürdőbe. - szólaltam meg, amikor Naomi-neechan is befejezte a feladatát és próbáltam rávenni, hogy pihenjen egy kicsit, hiszen edzés után mindenki fáradt egy kicsit, így nincs is jobb alkalom a pihenésre. Ott pedig, majd felajánlhatom a segítségemet is a papírmunkában, vagy akármiben, ami segíthet Naomi-neechanon, hogy többet lehessen otthon. Ha nem teszek semmit, a végén még visszakényszerül az ágyába, mert megerőltette magát. Azt pedig én nem akarom, mert akkor Naomi-neechan nem lesz boldog, pedig én azt akarom, hogy boldog legyen.

Naomi-neechan egy kicsit aggódott, hogy túl nehézre fog sikeredni a duplakötés, de engem ez egy cseppet sem zavart. Igazi harc alkalmával is előfordulhat, hogy nem csak egy bénítást alkalmaznak rajtunk és ezt is jó gyakorolni.
- Ez csak egy edzés, mindent meg kell próbálnunk. - válaszoltam határozottan, amivel sikerült is meggyőznöm Naomi-neechant, hogy ő is bevállalja ezt a feladatot. Látszott, hogy ez tényleg nehezebb volt, mint az előzőek, én is és Naomi-neechan is megküzdött vele.
Miután megvoltunk a gyakorlattal, Chiruochiba taichou olyan dolgokról kezdett el beszélni, ami szerintem mindenki számára egyértelmű volt. Azonban adott egy jó tippet is, amit ki is akarok majd próbálni az edzés utolsó részén. Egy kicsit viszont logikátlannak tartottam, hogy egy négyes szintű kidouval akar minket tesztelni. Így az eddigi gyakorlattól sem fog sokban különbözni. Bár tudom, hogy a Hainawa nagyon nyúlós kidou és a Sajo Sabakuval ellentétben nem az a célja, hogy megkötözzön, hanem, hogy hátráltasson a mozgásban. Ezért talán mégis egy kicsit más lesz az eddigi gyakorlattól, de én mégis többre vártam volna.
Ettől függetlenül, még ki akartam próbálni magam és mivel én is maradtam, Naomi-neechan is átállt a terem bal oldalára. Amint az edzés további részében részt venni nem kívánók elhagyták a termet, egyesével a kapitány elé álltak a maradók. Megfigyeltem, hogy a taichou nem hagyott sok időt a próbálkozásra, pedig az többet segített volna a résztvevők fejlődésében, ha maguk dönthették volna el, mikor elég nekik a próbálkozásból és nem csak a kapitány gondol egyet és megszünteti a kidout.
Amikor én kerültem sorra, tudtam, hogy gyorsnak kell lennem, mert sikeresen akartam teljesíteni a feladatot. Most akartam próbára tenni azt a tippet, ami a kapitány beszédéből jutott eszembe, bár nem voltam teljesen biztos a sikerében. Mivel tudom, hogy érkezni fog a bakudou, ezért fel tudok rá készülni, magam köré vonom a lélekenergiámat és mielőtt rám tekeredne, próbáltam eltaszítani magamtól. Persze annyira erősen nem tudtam volna kiengedni a lélekenergiámat, hogy lerepüljön rólam egy kapitány kidouja, de nem is ez volt a célom. Ha csak lazán van rajtam a bénítás, már egyből egy kicsit könnyebb dolgom van. Ezt már csak meg kell tartanom és még egy hullámot indítani, amivel már a kidout akarom megbontani. Nem volt olyan könnyű, mint elméletben gondoltam, de nem adtam fel, még jobban próbáltam koncentrálni. Már láttam, hogy a kapitány lassan készülne feloldani a bakudouját, de ekkor egy jól időzített utolsó próbálkozással meggyengítettem magamon a kidout és végül sikerült is leszednem.
Kifújva magamat visszamentem a tömegbe, hogy a többiek próbálkozásait is végignézzem, de főleg Naomi-neechanét. Amint mindenki végzett, a kapitány megköszönte a részvételt és utunkra engedett. Naomi-neechannal mehettünk is a fürdőbe, ahol kipihenhetjük az edzés fáradalmait.