Lélekrablók

Tárgy: Re: Lélekrablók Szer. Márc. 16, 2011 11:21 pm

Mint egy felkapart seb, olyan ez a hely, először megnyomom csak egy kis vércsepp, aztán kibuggyan a gennyes váladék, ami beette magát az eleven szövetbe. A valóságnak ezen a térfelén, én azt gondoltam naivan, Rosa-chan az egyetlen akiért aggódnom kell. De hatalmas tévedés köszönt vissza innen. Ezek a fehér ruhás maszkkal ékített lidércek, még csak ránk se bagóztak. Ez baj. Elvárnám a tigristől, hogy rátámadjon a vadászára. Ha itt nem esnek egymásnak ezek a lények, akkor itt valami nagy anomália lehet. Vagy cska egyszerűen nem érdekli őket. Minden esetre vagy egy elég erős balsejtelmem. Itt a közelben lézengő senkiháziak között bőven akadt egy-kettő, akit könnyen lerendezhettünk. Kotomi-chan tűnt a leginkább tettre késznek, s bár furcsállhatta, számomra is igen fontos volt, hogy azonnal valami új információhoz jussunk. De badarság lett volna ajtóstól rárontani erre a bagázsra. Mindannyian itt hagyhatnánk a fogunkat ennyi erővel. Túl sokan lennének, ha ennyien támadnának ránk. Jobbnak láttam tehát, ha inkább előbb belépőt szerzünk. És mi más lehetett a belépő mint a titokzatos kis fekete kavics? Csak tudnám hogyan működik. Végül mikor megszereztük, igen könnyen bejutottunk. Az egyik kavicsot alkalmam nyílt pár percig megvizsgálni. Apró fekete kő... akár egy furcsa kis oktaéder. Pulzálta magából a lélekenergiát, mintha ilyen pici helyre bele lehetne sűríteni egy egész univerzumot.
- Az egyik darabot mindenképpen el kell vinnem a laborba a parancsom szerint...- jelentettem ki színtelen hangon még mindig a kis mütyürt nézegetve. Hiszen az a dolgom hogy kiderítsem mi okozza ezeket a furcsaságokat. A testem eztán automatikusan követte a többieket, de az agyam azon kérdésre kutatta a választ hogyan működik. Próbálkoztam egykét felszabadító varázsigével, ami előhozza a lelki energiát.. de semmi. Máshogy kell hozzáállnom ehhez a problémához. S látom, hogy egy már egészen más helyen vagyunk. Kivetítők.. arénák.. Mint egy bár...vagy egy illegális kutyaviadal. Ez lenne Hueco Mundo maffiafészke? A recepciónál kicsit elbambulok a képernyőn, és közben áramütésként ér egy felismerés.
- Kapitány... meg kéne keresni Rosa-ch... ,akarom mondani Kamioka-san-t. - hangzik a csöndes megállapításom. Bár tudom, hogy ezt ő is tudja, csupán a gond itt az, hogy ki menjen megmenteni őt és ki menjen kivizsgálni ezt az ügyet. Én szívesebben mennék megmenteni Rosa-chant, mint itt kémkedni. A magam részéről ez még ráér... valószínűleg nem fog elfutni innen... de Rosa-channak talán pár perc is számít. Ha senki nem akadályozott meg abban, hogy elvegyüljek, akkor én a magam részéről el szerettem volna indulni utána járni a lány hollétének.
- Én elmegyek és megkeresem...ezt oda adom... lehet szükségük lesz rá.- mondtam és Isami kezébe nyomtam a vizsgálati objektumot.
- Csak ne veszítsd el...- mondtam neki komolyan, majd elindultam a tömegben, kijáratokat vadászva. Úgy vélem ez az épület több szintes, és valamerre alul kell keresni őt. Szóval elindultam az úttalan utakon. Nagyon remélem, hogy egyik, vagy másik ajtó mögött rátalálok valamerre. Azt pedig külön remélem, hogy nem kiszolgáltatottan fekszik valamerre az arénák szélén. Talán idebenn, már senki nem von kérdőre, és senki nem fog belém kötni, mert mászkálok. Már azt is kitaláltam mit fogok mondani, ha még is belém köt valami idióta. Máskor talán humoros kedvemben volnék ilyen hehezetbe, mert ez még is csak elég abszurd, azonban, most valahogy nem megy. A jellemem visz előre, hogy megtaláljam, amit keresek. Vagy legalább találjak valamit, ami nyomra vezet. A szembe jövő lidércek átnéznek rajtam, meg sem rökönyödnek a fekete egyenruhámon. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés... vajon Aizen tud erről? Biztosan nem... szerintem még Ő se tűrné el, ezt a káoszt Very Happy

. Bár nekem alapjáraton tetszik az ötlet, hogy békében létezhetünk egymás mellet mi shinigamik és arrancarok. Őszintén szólva azonban sosem hittem, hogy ezt valaha is meg fogom tapasztalni. S most lám, tessék itt van. Még is tudom, idővel ezt a társulást el kell pusztítani, és ezt egy kicsit sajnálom. De nincs idő ezen filozofálni.. .Meg kell találnom Rosa-chan-t, biztosan itt kell lennie a közelben...tudom.

Tárgy: Re: Lélekrablók Pént. Ápr. 08, 2011 9:34 am

Reményeim szerencsére beváltak. Ez természetesen az önbizalmamon is nagyot dobott, akárcsak a robbanás rajtam. Nem volt kellemes a fallal való találkozás, de még így is egy kaján kis vigyor ült ki az arcomra, hisz ki ne örülne, hogyha kijutott az őt csapdában tartó cellából?
- Na folytassuk. - nyitottam ki a szemeimet és íriszeim újra felemások voltak. Most már mind a ketten jó erőben voltunk, igaz, hogy a fáradtság kicsit nehezített minden bajomon, de a lelkierő a fontos és amíg lélekben bírom addig nincs ami aggasszon.
A lépések hangja, viszont kényszerít a gyors és összeszedett gondolkodásra. Pillanatok alatt ugrok talpra, bár kissé megingok, hisz a robbanás valóban nagyra sikeredett és ha a többiek itt vannak akkor bizonyára felfigyeltek rá, persze a hangok alapján sikerült felhívnom magamra az őrök figyelmét. Jobb esetben biztos, hogy itt várnám be őket és kiverném belőlük a számomra szükséges információkat, de most még a zanpakutouim sincsenek itt, így csak a tőrbecsalás marad hátra, bár azt még nem tudom, hogy hogy fogom kivitelezni.
Hamar menekülésre fogom a dolgot. Cellák cellákat követnek, ráadásul azt sem tudom, hogy hol vagyok egyáltalán. Szerencsére az üldözőim le vannak maradva tőlem, de ez nem biztos, hogy sokat segít jelenleg. Hamarosan pedig egy lefelé vezető lépcső bontakozik ki látótávolságon belül.
- Ez az. - húzódik megint mosoly az arcomra, majd kissé gyorsítok, hogy lehetőleg hamarabb elérjem a lépcsőket. Furcsa mód a lépcső közelében vannak valakik a cellákban és az egyik meg is szólít engem, így kénytelen vagyok lelassítani. Hamarosan azt is meg tudom határozni, hogy ő is shinigami, de akkor mit keres itt?
- Segítek, de nem ajánlom, hogy becsapj. - válaszolom könnyed hidegséggel, majd mutatóujjamat a cellaajtajának a zárja felé irányítom és egy gondolat után, már el is hagyja az ujjamat a fehér villám. Így határozottan gyengébb a kidou, de annyira megfelel, hogy egy ilyen zárat kinyissak vele, meg ha nem, akkor kénytelen leszek azt hiszem harcba bocsátkozni azért, hogy ez a szerencsétlen kiszabaduljon.
- És az öreggel mi van? - teszem fel a kérdést, hisz csak tudja, hogy mi van vele, hisz mindez idáig nem is voltak olyan távol egymástól. Persze, még mindig fennáll a veszélye, hogy a srác igenis ellenem van, vagy hogy ki akar használni, de remélem tudja, hogy a második osztag negyedik tisztje úgysem fogja hagyni magát olyan könnyen tőrbe csalni.

Tárgy: Re: Lélekrablók Vas. Jún. 05, 2011 2:06 am

Fintorogva tekintek végig a kristálytiszta márványpadlón és különösebb lelkiismeret furdalás nélkül nyomom el frissen meggyújtott cigarettámat, amikor megpillantom azt a bizonyos dohányozni tilos táblát. Tábla, tábla, rühes tábla… nem érünk rá, basszák meg! Nem elég, hogy ettől a Kotomitól a hideg is ráz, és nem abban a jó értelemben, hiszen megvannak a maga szőrszálhasogató marhaságai, amikkel egyáltalán nem értek egyet, de most meg itt vagyunk a hollowk paradicsomában és elvárják tőlünk, hogy hallgassunk meg lapítsunk a fűben? Na azt már nem! Legszívesebben felrobbantanám ezt az egész kócerájt, Rosa-chan ide vagy oda. Kegyetlenségnek hangozhat tőlem és nekem sem esik jól, de katonák vagyunk, nem az érzelmeinkre, hanem a racionalitásunkra kéne hagyatkoznunk. Túl sokat kockáztatunk ezzel az öngyilkos merénylettel. Betegek vagyunk.
Még mindig azt vallom, hogy ezeket a… shinigamikat jobb lenne inkább az illetékesekre bízni, már amíg nem fordulnak nyíltan ellenünk. Tartok tőle, hogy esetleg valami balhé kavarodik a későbbiekben abból, hogy beleszólunk a dolgokba, azonban sehol egy osztagjelzés, így okkal feltételezem, hogy mindannyiuk elhagyták a Gotei 13-at. A biztonság kedvéért a hadnagyi rangomat jelző karszalagot inkább lecsúsztatom magamról, miközben ebben a teljesen abszurd bolondok házában hallgatjuk ezt a majomparádét az információs pultnál. A kivetítők láttán eszembe jut, hogy azért szívesen megnéznék egy jó focimeccset, ehelyett azonban valami pankrációt mutat a tévé. Nem, még most sem esik le, mi ez. Valamiért szeretném kiélvezni a boldog tudatlanság adta előnyöket.
- Ho-hova mész? O_O – meresztem értetlenül a tekintetem a vörös paprikára, aki a kezembe nyomja az egyik elorzott kristályt mondván, kell neki valami kutatásra a másik. Remélem, lesz valakinek annyi esze, hogy utánamenjen, és ne hagyja azt az idióta shinigamit egyedül bóklászni. Mert hogy én aztán nem fogom őt is megmenteni, az tutira biztos.
- Hát akkor… Gondolom, benevezünk. Mennyi pénzt lehet nyerni? – szögezem oda a kérdést a recepciós bigének, persze inkább csak viccből, de félig azért komolyan, hiszen a plusz zsé mindig jól jön. Remélhetőleg nem kapok a búrámra egy taslit a Sakaitól, bár ha mégis kapnék, azt se bánnám, lehet, legalább helyrebillentené az egyensúlyomat. Halkan azért neki is megjegyzem, hogy talán a karszalagot jobb, ha eltüntetné. Na persze annyi eszem már nem lenne, hogy valami random álnevet válasszak magamnak, hiszen úgyis kicsinálunk itt mindenkit. Ha pedig nem emlékszik majd rá senki sem, akkor mi a fenének törjem magam?

Tárgy: Re: Lélekrablók Kedd Jún. 07, 2011 3:23 am

Úgy éreztem ebből a kompániából csak a kapitány személye szimpatikus számomra, így míg a békehuszár és a piromániás arrancar-látogatóba ment, addig én Kai mellett maradtam, és lábammal ütemesen dobolva, némán figyeltem mit ügyködik az a kettő. Szerencsére nem tartott sokáig ez a kitérő, két darab kristályszerű valamivel tértek vissza azt állítva, hogy ez lesz a belépőnk abba az épületbe. Számomra perpillanat csak az volt a lényeg, hogy valahogy bejussunk, méghozzá minél gyorsabban, és megkeressük Rosa-chant, a küldetés teljesítése csak másodlagos volt. Lehet nem ez a jó felfogás az osztagom elveit tekintve, de számomra egy bajtárs élete felette áll bármilyen missziónak, soha nem voltam az a kiköpött 2. osztagos mintashinigami, csupán a véletlennek köszönhető, hogy a parancsom és az elveim eddig még nem kerültek végzetes ellentétbe.
Némi meglepetésre mindenféle akadály nélkül bejutunk, pedig fel voltam rá készülve, hogy harcolnom kell. Lehet mégiscsak jók valamire ezek a kristályok. Érdekes módon négy shinigami érkezése semmiféle reakciót nem váltott ki a bent lévő temérdek arrancarból, a kutya se figyelt ránk még itt benn sem. Maga az előcsarnok hatalmas méretekkel rendelkezett, nem is tudom... ilyet utoljára talán egy-egy nagyobb baseball-stadionban láttam utoljára. Azonban ahogy tekintetemet körbehordoztam, nem csak lidérceket, de shinigamikat is láttam céltudatosan igyekezni egyik helyről a másik felé. Azt hiszem feléjük venném az irányt, ha a küldetés lenne az elsődleges prioritásom, de így csak szemöldököm felvonásával reagáltam a látványra. Inkább ajtókat kerestem a tekintetemmel és beszédfoszlányokat próbáltam meg megérteni több-kevesebb sikerrel.
- Azt hiszem ez tényleg valamiféle sportlétesítmény lehet...
Motyogtam halkan, de jól hallhatóan, megerősítve saját feltételezésemet a körülöttünk beszélgetőktől hallottak alapján, na meg a recepció fölött húzódó monitoron zajló események is erre engedtek utalni. Azon kívül több kisebb képernyőt is felfedeztem szerte-széjjel a csarnokban, bár nyilvánvaló volt, hogy a nézők többsége nem itt tekinti meg a meccseket, hanem az aréna lelátóján.
- Én...
Kezdenék bele abba, hogy felbátorítsak mindenkit Rosa-chan megkeresésére, de Raiden megelőzött ezzel a kijelentéssel, kristályát Isami-san kezébe nyomta, és már neki is lódult. Kissé tétován néztem utána miközben hadnagy kollégám már a recepciót támadta idióta kérdésével. A tudós magánakciója miatt garantáltan szétszakadunk, pedig jobb lett volna, ha mindannyian egy feladatra koncentrálunk.
- Utána megyek, legyen ez a találkozási pontunk, ha sikerrel jár valamelyikőnk.
Hadartam gyorsan, aztán egy pillanatra Keisukére néztem, mielőtt a vörös kobak után indultam volna. Nem egy hülye ötlet levenni a karszalagot, így futás közben le is ráncigáltam magamról az árulkodó jelvényt és a ruhám alá rejtettem. Szerencsére hamar utolértem a 12. osztagost, hiába a sok élőlény, nehéz eltéveszteni a világító fejét a sok fehér maszkos között.
- Mégis hogy képzelted, hogy egyedül indulsz Rosa-chan keresésére? Mattaku... Miért törődsz vele egyáltalán ennyire?
Kezdtem hozzá a felháborodott kérdőre vonásnak, hogy aztán második kérdésem már nyugodtabban érje, és ne úgy csattanjon rajta, mint egy ostor. Láttam rajta, hogy a tekintetével keresgél, saját magamból kiindulva úgy gondoltam, hogy a nagyközönség számára nem kifejezetten nyilvános terület bejáratát keresi. Ha Rosa itt van az épületben, akkor el kell hagynunk a népes folyosókat és be kell hatolnunk a hely szívébe.
- Ott, nézd csak!
Mutattam rá egy, a többinél kisebb és kevésbé feltűnő bejáratra, amint a STAFF ONLY felirat virított. Az az ajtó a privát folyosókra vezethet minket ahonnan bárhová eljuthatunk az épületen belül, például oda, ahol netán fogva tartják 2. osztagos társamat. Értelemszerűen a lebukás veszélye nő, ha betévedünk egy ilyen ajtó mögé, de ezt a kockázatot vállalnunk kellett, én legalábbis nem féltem attól, ha kardommal kell megtisztítanom az utat Rosa felé. Remélem Raiden oldalán sem csak dísznek van a zanpakutou....

Tárgy: Re: Lélekrablók Szomb. Szept. 24, 2011 12:40 am

A küldetést nem mesélem tovább, így LEZÁROM azt. Mivel azért lement belőle elég kör, minden résztvevő jutalma 1500 LP és 2500 ryou.