Jelszó: [törölve - Szayel Aporro Granz]
Multi: Tamachi Yukezo

Név: Johann „Sheriki” Adam
Kaszt: Shinigami
Rang: majd kiderül
Nem: Férfi
Kor: 86
Felszerelések: Zanpakuto, dögcédula, pillangkés 20 cm-es
Születési dátum: Március 4.
Kinézet: Huszon éves ifjú, 183 cm magas, sötét haj, zöldes szemek, tipikus háborús veterán tekintet, jó pár sebhely a karján és egy súlyos égési sérülés a hátán.
Jellem: Halála teljesen átformálta őt. Lehetetlen kiborítani őt, senkire nincs tekintettel, ugyanolyan hideg tekintettel öl meg hollowot, lelket, shinigamit. Persze a legutóbbira még nem került sor. A becsülete mindennél fontosabb, és mint egy „Katona a parancsot minden körülmény között teljesíti, kivéve ha bűncselekményre szólítja fel”. Gotei 13 szerinte elgyengült, elveszett a diszciplína, és ezt mutatja is. Sértegető megjegyzéseivel általában agyára megy mindenkinek.

Zanpakuto neve: Jorumotarasui (Éjhozó)
Zanpakuto fajtája: Jorumotarasui- erő
Tanpakuto Lelke:

Jorumotarasui


Zanpakuto shikaia:

Ha Jorumetarasuit hívja magához, akkor azon területen egy 500 méter sugarú, félgömbszerű aurában éjszaka lesz. Távolról az látszik, mintha ott egy sötét gomolygó füst telepedne le. Odabent a Nap hirtelen átváltozik Holddá, és ködös lesz a talaj. Eközben a markolati gyűrűből füst tör ki és Adam testét elborítja, majd ruha lesz belőle. Ezután a kard elgörbül, és a markolata egy hosszú bot lesz, így egy kaszát alkotva. Az érdekes a dologban az, hogy nappal van, így ugyanolyan élesen fog látni az ember, és továbbra is úgy harcolhat, mintha nappal lenne, mert nincs sötétség valójában. Adam sokkal légiesebben mozog, mintha suhanna. Kaszájával felkavarja a ködöt, mintha egy vibráló energia venné körül. Tulajdonképpen ennyi a kardképessége. Mint támadás, képes egy energia hullámot kibocsájtani, ami végig repeszti a földet, és felborítja, esetleg megsebzi az ellenfelet. Ekkor csak felszántja a talajt, és kész is a támadás. Ez nem tud nagy károkat okozni, csak ha sikerül bevernie a fejét az ellököttnek.

Parancsszava: Vidd a Holdat az égre Jorumetarasui



Megkötések a kardjára:

I. Jorumotarasui nem használható éjszaka.
II. Jorumotarasuival nem lehet megölni ellenfelet, maximum harcképtelenné teheti vele. Amíg az éjszaka varázslat hat, addig nem halhat meg benne senki, akit a kasza sebzett meg. Utána elvérezhet. Természetesen mások képességeire ez nem vonatkozik. Adamet kivéve mindenki képes gyilkolni.
III. A kardok használata Adam életerejébe kerül (lásd előtörténet)

Előtörténet:

A világ megsínylette az I. világháború okozta károkat. Anglia sem volt kivétel, ahol Adam született. Anyja Japán volt, a középső családnevet így örökölte magára. Családja nyomorúságba került, és egy kis családi házban nevelkedett állami fenntartásból. Apja igaz a világháborúban fél lábát elvesztette, de megmaradt ugyanaz a jópofa viccelődő szerető férj, aki az 1900-as évek elején volt. Nagyon szerették egymást család szinten, és a veterán szülő segélyeiből megtudták enni a minden napi kenyeret. Miután megszületett a kis Adam hatalmas vigadalom tört a Johann családra. Elfeledték minden bajukat. Ugyanez az öröm megismétlődött alig 2 évvel rá, hiszen megszületett a kis húgocskája is. Anyanyelvi szinten beszélte a japánt, ami a későbbiekben nagy segítséget fog neki juttatni. ^^ . 7 éves korában felfedezett pár érdekes elmosódott foltot a levegőben, az utcákon, az erdőkben, mindenütt. 10 éves korára már kitisztultak ezek a képek, és rájött, hogy ezek igazi halottak lelkei. Egy napon egy kislány szellemét látta menekülni egy nagy, csontfejű szörny elől. A lélek majdnem elesett, de ott volt Adam, hogy segítseni neki. Már csak azt nem tudta, hogy a szörny elől hogyan szökjenek meg. Együtt futottak tovább, mint bajtársak xD.
- Szerintem engem akar, mint ínyencség, váljunk ketté!- mondta a fiú a lányt segítve ezzel. Fogalma sem volt mekkora igazságot mondott ezzel. A kislány megköszönte, majd elfutott egy másik irányba. A szörny Adamet üldözte tovább. Egy raktárépületbe sikerült befutnia, ahol végül csapdába esett. Elfáradt nagyon, hisz, mint 10 éves nem volt valami nagy edzésben, idáig is csak a túlélő ösztön adrenalinja segítette, de ez is kifogyott. Félt, mint minden kisfiú, akit megkörnyékez a halál szele. Beérte végül a szörny.
- Hagyj engem békén!- sipítozta Adam, és tekintetét a koponyájára emelte a monstrumnak. Valami erőteljes hatást érzett a testében, majd azt látta, hogy hirtelen kigyulladt a lény. Nagyon meglepődött. Hatalmas tűz keletkezett ekkor a bal vállán a célpontnak. Suhogtatta a kezét a szellem, és így eloltotta valahogy, de látszott, hogy fáj neki. Eközben Adamnek könnyezett és mart a szeme. Nem tudta hogyan csinálta ezt, megpróbálta még egyszer, de semmi hatása nem volt. Ekkor az épület tetőablakán két fekete ruhás ember ugrott be. Egy fehér hajú idegen lecsapta a fejét. Követhetetlen sebességgel mozogtak.
- Szép volt Uram!- mondta a másik tisztelettudóan.
- Ezerszer mondtam, hogy tegezzél!- szólt vissza a fehér hajú, ezután figyelmüket az üldözöttre szögezték.
- Nocsak ebben a fiúban aztán van Reiatsu- mondta a fehér hajú. Odamentek hozzá, és megnyugtatták a reszkető srácot.
- Kö-kö-köszönöm- dadogta végül ki a szerencsétlen kölyök. Egy „nincs mit”-tel elintézték, majd telefonjukon bejelentették a fiút, és megkérték, hogy figyeljenek rá. Ettől szintén megijedt a kölyök. Figyelni fogják? Mintha csak valami ellenség lenne. 2 év múlva bekövetkezett a Johann fiú első meghatározó
eseménye. Rémálmában újra megjelentek a különböző csontfejű szörnyek. Menekült előlük, majd végül elkapták őt. Arra ébredt fel, hogy égett a szobája. Kigyulladt az egész kóceráj. Kiáltozott, és végül anyja nyitott be. Beszaladt, majd kivitte a gyereket. A tűz tovább terjedt, és a bejárati ajtót eltorlaszolta egy leeső gerenda. Az ablakon próbáltak kiszökni, kiugrott az anyja a félemeletről Adammel, majd lerakta és visszament a család többi tagjáért, de már késő volt. Leomlott a ház, és a bennmaradtak mind meghaltak. A tűzoltók elvitték az árvát egy nekik szánt házba. Ott hetekig depresszióban élt, és évekig nem tudta kiheverni a dolgot. Elhatározta, hogy megtanulja használni ezt a képességét. Beállt a katonaságba, és 15 éves korára már értette hogyan tud meggyújtani dolgokat. Tekintetével és némi koncentrációjával minden éghető dolgot meg tudott gyújtani. Ez rontotta ugyan a szemét, és így nehezen tudott jól fókuszált lángokat teremteni, de kétségkívül hatásos. Egyszer lebukott, ahogy gyakorolt, és beválogatták egy különleges elit kommandóba. A delta egységbe. Mikor beállt már kitört a II. világháború, és az egységbe kerülésekkor komoly küldetésekre küldték. Egyik küldetésén egy erőműkomplexumot kellett felderítenie. Négyen voltak, és testvérként tekintettek egymásra. Ekkor nem sejtették még, hogy ez lesz az utolsó küldetésük... Affajta aranyérdemrendért csinálták ezt, amit már csak a család kap meg. Odamentek az erőműbe, és a következőt látták. Az ismeretlenig eldeformált szétkaszabolt arcok, testek, leszeletelt testrészek. Éjszaka volt. Egy iratot kellett kimenteni innen. Adam felnézett a Holdra, és egy felhőt pillantott meg, ami hihetetlen sebességgel eltakarja az égitestet. Furcsállta, hiszen szélcsend volt. Végül rájött. Azok vannak fenn az égen, akik a halottakat szedték szét.
- Mi a frász!- kiáltotta el magát, és ebben a pillanatban a felhő közelített feléjük. Mikor lőttek rájuk, meglátták, hogy apró rovarszerű képződmények voltak. Robotok. Millió számra irtották őket. A három társa elhullt, és ez egy olyan érzelmi reakciót váltott ki benne, hogy elszabadult a reiatsu benne. Kigyújtotta az eget! A rovarok olvadt esőként, és tönkrement chippekként estek szét, és hullottak le. Ez akkora energiát szabadított fel a férfiban, hogy a teste nem bírta, és holtan összeesett. Így halt meg Johann Sheriki Adam. Pár nappal később egy shinigami jelent meg. Ugyanaz, aki megmentette anno a hollowtól. Felismerte őt a fiú.
- Mi történt?- kérdezte végül tőle.
- Meghaltál- nézett rá hideg tekintettel. Végül a kezét nyújtotta- Tamachi Yukezo, a 7. osztag tagja, és a Tamachi ház örököse- mutatkozott be- Most elküldelek egy békésebb helyre- mondta meg sem várva Adam nevét. Előkapta katanáját, és markolatával megbökve átvitte Soul Societybe. Ott egy család rátalált, és elmagyarázott neki mindent. Valahogy nem érdekelte a tudat, hogy meghalt... Sőt inkább már vágyott is rá, de az az érzés, hogy meghalt, és idekerült reményt keltett benne. Azonnal családja után kezdett el kutatni. Keresései kudarcba fulladtak. Nekiállt az akadémiának is, és kiképeztette magát shinigaminak. Közepesen ment át mindenből, és egy barátja sem akadt. Egyedül a közelharc és a kardforgatás hatott rá leginkább. Még akadémiai évei alatt megszerezte zanpakutoját. Egy furcsa álomban látta a kaszást, és egy katanát nyújtott felé, aminek a markolata csontból készült. Vizsgájánál ahol a hollowokat kellett megölnie, fennakadt egy furcsa szörnyen. Egyik lába hiányzott, és olyan ismerős volt az üres tekintete. Az egész teste mintha égett lett volna. Bámészkodásának következtében majdnem meghalt egy másik szörny miatt. Meg kellett menteni. Tamachi Yukezo volt az egyik felügyelő tiszt, és ő is észrevette ezt a különös esetett. Megfigyelte már régóta a kölyköt, és tudta mit látott a szörnyben. Már éppen lesuhintották volna a gyenge lidércnek a fejét, mikor a nemes egy gyors shunpoval megakadályozta a dolgot. Adam is tudta mit akar a shinigami. Azt akarta, hogy ő maga végezzen a szörnnyel. A Nap bevilágította az egész erdős területet. Éjszaka kellett volna végezni ezt a vizsgát, de akkor már másik csoport jönne. Felnézett az égre. Megint maga mellett látta a kaszást.
~ Az életedért cserébe megkapod a csillagistenek hatalmát~ Hallotta fejében a hűvös sziszegő szavait.
- Rendben... mondd a neved- mondta magának vékony hangon... Csak úgy néztek rá, mintha megőrült volna.
~ Szólíts annak, aki felviszi a Holdat az égre...~ utalt rá a kaszás.
~ Tudod kiskoromban anyám mindig mesélt valakiről a japán kultúrában, aki leváltotta a Napot a trónjáról. Angolul is hallottam a meséjét. Nightbringernek hívta az angol...~ mesélte neki.
- Vidd a Holdat az égre Jorumotarasui!- és ebben a pillanatban a markolatból hatalmas füst tört elő. A Nap fényét veszítette és kifehéredett, majd megjelentek rajta a foltok. A füst ellepte Adam testét, és eltakarta mindenki elől. Sűrű köd lepte el a földet. A vizsgázók rettegtek, a tanárok csak mosolyogtak. A sűrű füstből kilibbent egy szakadt köpeny. Majd egy kasza is megvillant. Egy vékony kéz tartotta. A férfi kilépett eltakarójából. A lányok sikoltottak egyet.
- Mi az isten ez!- kiáltották többen. Lehelete látszódott a sötét levegőben. Tiszta fennkölt járású volt ez az új Adam. Mintha csak lebegne. Majd megforgott a rettenetes fegyver, és felnyalábolta a földet. Végig repedt a talaj, és a hullám eltaszította a szörnyet. Egy shunpoval odatermett mellette, és a fejét kettészelte, de az nem tűnt el. Ekkor a hollowban meglehetett látni az igazi lelket.
- Szia, apa- köszöntötte a gyermek a szülejét. Az csak mosolyogva felelt neki.
- Szia, fiam- majd a sötét terep füstté változott, és beszívódott a markolatba, ruhástul, Holdastul, mindenestül. A Nap ismét látszódott az égen, és a hollow felszívódott. Sírva esett össze... megtalálta az apját. Még két családtagját meg kell keresni. Tamachi a kezét nyújtotta neki.
- Szépen csináltad- dicsérte meg. Felállt, majd ellökte magától. Ez volt a második meghatározó esemény sorozat a háromból. Bekerült a hetedik osztagba, ahol társult Tamachi Yukezoval. Testőrséget vállalt a nemesi házban. Végülis egészen jól összeismerkedtek. Lenyűgözte a fehér hajú férfi. Bonyolult elméjűnek tartotta. Ketten együtt kiedzették a kardjának képességeit, és mechanizmusát. Elméjében megismerkedett pontosabban a halálra emlékeztetető lénnyel. Csillagistennek hívta magát a kardlélek. Egoizmus tombolt benne rendesen, de kétségtelen nagy erőt adott neki, így inkább engedelmeskedett. Érdekességnek találta, hogy Yuke már jó ideje nem hívta elő kardjának igazi alakját, így nem is tudta, hogy tulajdonképpen mit is tud. Csak fenemód gyorsnak látta. Ő is ráment a gyorsaságra, de esélytelen volt olyan magasságokba vinni, mint egyes shinigamik. Neki a stratégiák maradtak meg, amihez elengedhetetlen az erő, és a kidou. Nehéz utat választott. A hetedik osztagban nagy stratégának számított. A becsületet, mint katona mindennél előbbre tartotta. A harmadik meghatározó eseménye a következő volt. Ki kellett kutatnia egy reiatsu elváltozást Karakura városában. Gyorsan oda is ment. Egy érdekes raktárépületbe kellett mennie. Pontosan olyanba, amilyenben anno is volt. Egy kisgyereket üldözött egy lidérc. Elkerekedett a szeme, mikor látta, hogy pont ugyanúgy történik minden. Jön egy shinigami leszedi a fejét. Egy valamire azért még kíváncsi volt. Vajon kigyújtja ugyanúgy a lidércet? Várt. Már majdnem mindennek vége. Pillanatok kérdése. Feladta a reményt, hogy mégegyszer megtörténjen az ami akkor történt. Betörte az ablakot, és leugrott. Levágta sebtibe a fejét a hollownak. Ekkor eltűnt a kisgyerek, mintha semmivé lett volna. Taps zavarta meg a gondolatmenetét. Illúzió. A hang irányába fordult, és egy arrancart vélt felfedezni. Benne a kishúgát.
- Szép volt bátyó- szaltózott le a dobozokról. Újabb illúzió? Vagy netán igaz lenne ez az egész?- Miattad haltunk meg, ugye tudsz róla. Igen tudtam én, hogy ki tudsz gyújtani tárgyakat pusztán az akaratodból. Követtelek lélekként, és mikor ez tisztázódott előttem, menten harag, és düh tombolt bennem. Hollowwá változtam, és végül idáig eljutottam, hogy arrancar lett belőlem. Na mivan? Elvitte a cica a nyelvedet?- és megcsóválta farkincáját. Így jobban megnézve egy macskára hasonlított, így a szóvicc sikeresnek volt mondható. Ez van. Tényleg elvitte a cica a nyelvét. Szólni sem tudott.
- Hogy a franc esne beléd- jegyezte meg a dolgot. Így hát karddal esett neki a hugicájának. Az arrancarnak jó éles karmai voltak, így gyorsan vagdalta bátyját. Adam nem akart neki komolyan ártani. Így hát a harc folyamán kirepült a raktárból. Utána sietett a cica-mica és tovább rugdalta. Már vesztésre állt, amikor pirkadni kezdett az ég alja. A Nap korongja lassan úszott fel a horizont alól. Egy tetőre esett. Feltápászkodott.
- Mondd csak... Tudod mit jelent a Nap? Emlékszel még a Nightbringer című mesére?- kérdezte gyorsan húgát ezzel is az időt húzva.
- Igen miért kérded?- nézett értetlenül, majd amikor észrevette, hogy a Napfelkeltétől függetlenül megint csak sötét kezd lenni, meglepődött.
- Vidd a Holdat az égre Jorumotarasui- az átalakulás gyorsan végbe ment. A kiscica ijedten nézte, miként ködösül a reggel, és hogyan lép be a halál az életébe másodszorra is.
- Adam! Ez te vagy?!- vetette fel azonnal. A kaszás úriember nem válaszolt, csak közelített. Egy shunpoval odasietett húga felé, és csapott. Végig vágott rajta könnyűszerrel. A vér csak úgy ömlött belőle. A lány ijedten várta a halált, ami nem jött el érte.
- Idebent nem jön el érted a kaszás... Itt én vagyok a halál!- suhogta ijesztő szavaival. Megküzdöttek másodszorra is, mikor megjelent még 7 másik Arrancar is. Lefogták Adamet, és egy furcsa technikával lebénították teljesen. Már éppen meg akarták ölni a fiút, mikor Shinigamik tűntek fel, és megmentették őt.
- Urunk vár rád!- utasították és egy Gargantával eltűntek. A füst visszaszállt a kardba.
- Ezt nem hiszem el... Megint megtörtént- vonta le a következtetést. A következő trauma onnantól kezdődött, hogy benne volt a puccsban, amit Tamachiék végeztek. Apjuk kivégzését nem nézte jól szemmel, így ellene fordult barátjának. A becsület mindenek előtt. Igazából azt remélte, hogy sikertelen lesz, de sajnos összejött nekik a dolog. Miután elhagyták Seireiteit, kérvényt nyújtott be a 3. osztaghoz, mert tudta, hogy oda vissza-visszatér Yukezo valamiért. Mint bűnözőt és árulót, el akarta veszejteni. Folytatta testőr feladatait a kapitány felé intézve. Jelen pillanatban a válaszra vár, de annyi szent, hogy át fogják helyezni, mert leírta, hogy nem szándékozik a hetedik osztagban maradni.

Üdv!

A töridről úgy tűnhet, mintha megfeledkeztek volna kicsit, hiszen már elég régóta itt áll elbírálásra várva. A jelszó elég régi, de mivel már hónapok óta egy visszaigazolásra vársz, szerintem most elnézhetjük ezt neked. Ugyanez vonatkozik az osztagválasztásra is. ^^ Akkor vágjunk végre bele:

Adatlapi rész:
◊ A dögcédula és a pillangókés egybe írandó
◊ Jellem; a megfogalmazásodon kicsit érdemes lenne csiszolni. Nem nagy hiba, azonban kicsit furán értelmezhető az a mondatod például, hogy „Ugyanolyan szánalmasnak tartja az emberiséget.” Mihez képest? Egy jellem mióta tud befagyni? Kicsit fogalmazd át a jellemi részét a karakternek, mert ez így egy kicsit zagyván hangzik.
◊ Most akkor én értelmezem rosszul, vagy tényleg két zanpakutod van két különböző típussal? Egy nem elég? Nem, nincs olyan, hogy egy kardnak két különböző típusa van.
◊ Parancsszó japán nyelvű, felszólító módú alakja?
◊ Ismét csak a jellemben előfordult probléma; kusza fogalmazásmód, többször kellett elolvasnom a zanpakuto(k) támadásait, hogy nagyjából megértsem. Fogalmazz kicsit tisztábban, ne ilyen zavarosan, ez így érthetetlen!

Előtöri:
A történettel magával szerintem semmi probléma sincsen, azonban rengeteg ismétlődő, nyelvtani hibára szeretném felhívni a figyelmed. Ezek a típushibák folyton visszatérnek nálad, egy átolvasással és egy kis odafigyeléssel könnyedén kiküszöbölhető lenne.
◊ megtudták enni, meglehetett látni, kitudsz gyújtani… Mennyivel értelmesebben hangzik, ha úgy írod ezeket és társaikat, hogy meg tudták enni, meg lehetett látni, ki tudsz gyújtani…
◊ rengeteg a vesszőhibád; van, ahol feleslegesen használsz, és van, ahol hiányoznak. Nem mindegy, hogy azt írod, hogy nagy csontfejű szörny, vagy pedig hogy nagy, csontfejű szörny
◊ Új bekezdést akkor használj, amikor egy új gondolatmenetbe kezdesz bele.
◊ Az éter nem ugyanaz, mint a levegő.
◊ Írásjelek helytelen használata; nem gyakori hiba, de azért előfordul itt-ott.
◊ Az előtörténetben kevésbé kusza a fogalmazásod, mint az adatlapi részben, de azért itt is kiszúrta a szemem egy-két hiba. Sokkal jobban hangzik a ”de ott volt Adam segíteni neki”-nél az, hogy ”de ott volt Adam, hogy segítsen neki .”

Rengeteg apró, de zavaró helyesírási hibád van, amiket egy-két átolvasással biztosan tudnál javítani. Azonban az említett hibák miatt az előtörténetedet ELUTASÍTOM. Ha kész vagy a javítással, jelezd egy moderátornak pü-ben vagy chaten.

javítottam