Hakuro Akira

Tárgy: Hakuro Akira Csüt. Júl. 22, 2010 9:53 pm

J e l s z ó: törölve - Ootoribashi Roujuurou
Név: Hakuro Akira
Kaszt: Ember
Rang: Alkalmi részmunkaidős, mellette pedig a Yakuza egy alakja
Nem: Férfi
Kor: 25 éves
Felszerelések: -
Születési dátum: Augusztus 12.
Kinézet: Általában mindig másképp néz ki, ám a valódi alakja egy sötét hajú zöld szemű fiú. Teste edzett és egy gramm felesleg sincs a testén. Főleg, hogy nem is nagyon telik ételre. Eredeti alakjában 190 centiméter magas és 69 kiló.
Jellem: A „vásárlói” és a normál emberek közé különböző arcát mutatja. A hölgyekhez mindig jókedvvel fordul és remekül tud bókolni is. Mikor dolgozik abszolút békepárti. Ám mikor magánügyekről van szó, hihetetlenül agresszív és mocskos szájú. Ha két szóval kéne jellemezni, akkor a „remek színész” épp elég lenne.
Különleges képesség neve: Distorsion de forme /alakferdítés
Képesség: Emberi alakot két óráig képes fenntartani, továbbá van egy sötét ember-farkas alakja, amit csak negyed óráig képes feltartani, ám megkétszerezi erejét és gyorsaságát.
Támadás: Csak a fizikai erőmre bírok támaszkodni.

Előtörténet:

Amikor még kihasználtak…

25 éve születtem, apám elfoglalt politikus volt, amíg anyám az otthoni teendőit végezte. A szomszédok és ismerősök felé apám munkája és a pénz miatt úgy tettek, mintha boldogok lennének. Ám ha kettesben voltak, akkor csak veszekedtek, egyedül én tudtam, hogy ami anyámat apámmal összetartja az csakis a pénz. Anyámnak rengeteg szeretője volt, ám apám túlságosan is szerette a munkáját, így nem vette észre őket. Ám nekem nap, mint nap azt kellett néznem, hogy a férfiak csak bejönnek, bemennek az anyukámmal a szobámba és egy óra múlva távozik a férfi. Tekintve, hogy egy nap több férfi is „meglátogatott” bennünket, nem maradt idő arra, hogy engem neveljen. Apám sem nagyon foglalkozott velem, így nem csoda, hogy mindig egyedül éreztem magam.
Végül, mikor iskolába kerültem a tanároktól és a diákoktól egyaránt kaptam a neveléseket. A tanárok általában szóban oktattak, amíg diáktársaim gondoskodtak arról, hogy szép lila foltokkal legyen teli a testem. Apám komolyan vette az iskolát, így ha valami rossz jegyet hoztam haza, akkor hatalmas fejmosást kaptam este, mikor hazajött.
Bár sokáig tartott, de végeztem az elemiben, apám pedig Japán legjobb iskolájába íratott be a Tokyoi egyetemre. Szerencsére elég távol laktunk az új iskolámtól, így legalább hétköznap megszabadultam attól, hogy szüleimmel kelljen beszélnem. A kollégium, ahhoz képest nem is volt drága, ám az ottani bánásmód kissé megriasztott engem. A felügyelő ugyanis nem igazán zavartatta magát azért, hogy az idősebbek, mintegy csicskásként bántak az elsőévesekkel. Miután valamilyen csoda folytán túléltem az első évemet, ismét hosszabb időt töltöttem otthon.
Az első nyaram folyamán kivételesen vagy nyolcszor annyi kiáltozást hallottam a házban. Talán szerették volna bepótolni azt, amit az iskola alatt kiheverhettem. Ám még mielőtt visszamehettem az intézménybe sorsdöntő dolgot tettek szüleim. Végre észrevették, hogy nem egymásnak valók, így inkább elváltak. Apám ez után úgy döntött, hogy nem fog többé megházasodni. Ám nem sokkal a válás után megtudtam a titkát, melyet megpróbált a köznép elől rejtegetni. Bár nem árulta el, az anyám szerintem csak a férfi énjét elégítette ki, így mikor egyik nap egy kis látogatást tettem az irodájába, azt vettem észre, hogy épp a titkárnővel hancúrozott. Az esetről természetesen nem beszéltünk sem én sem pedig apám.
A nyár véget ért és immár második évembe kezdtem bele az iskolámba. Némi reményt fűztem ahhoz, hogy most nem fognak annyira piszkálni a felsőbb évesek, de tévedtem. Az évfolyamtársaim közül senkit nem bántottak, csakis engemet, amiért elégé megharagudtam rájuk. De nem tehettem semmit, erősebbek voltak nálam, ráadásul többen is. Ha pedig elárulom a tanároknak, hogy vernek, csak azt érem el, hogy mindenki egy árulkodós óvódásnak néz. Nem tehetem mást, csak tűrtem és tűrtem. Majd lassan a második év végére kezdtem megszokni, hogy az emberek rajtam töltik ki a dühüket.

Felébredés…

Mikor a harmadik évembe kezdtem bele, rájöttem, hogy mire van szükségem. Nem apámra vagy a tanárokra és nem is megfelelő testőrökre, mi több a diáktársaim kegyelmére sem. Kerestem egy helyet, ahol a hozzám hasonló gyenge embereket edzették, bizony egy dojoba menekültem a többiek elől. A dojo elég drága volt, de hát nem én bántam, hiszen apámnak kellett fizetnie. Szerencsére az első hétvégén meg is adta a pénzt a „plusz oktatásra”.
A mesterem nem volt valami kedves alak a nap 12 órájában kellett edzenem. Általában ha valamit elrontottam a büntetésem az volt, hogy kétszer annyit kellett csinálnom belőle, mint kezdetben. A tanítom mestere volt a karaténak és azt akarta, hogy én az egyetlen tanítványa is legalább olyan jó legyen benne, mint ő. Három hónap után végre rátértünk a gyakorlati edzésre, amelynek köszönhetően felkészített a jövőben rám váró küzdelmekre. Több harci stílus gyengepontját is elárulta, aminek köszönhetően rövidebb ideig fog megtalálni ellenfeleim gyengepontját.
Végül elkezdtem a felső középiskolát, ahol ismét úgy kezeltek, mint egy elsőst. Ám most már nem hagytam magam, most már megvédtem magamat az ilyen támadásokkal szemben. Bár általában én is több sebtől véreztem, de végül én maradtam állva. De természetesen voltak olyan esetek, amikor én vesztettem el a küzdelmet, ilyenkor általában komoly büntetést szabtak ki rám ellenfeleim. Hiába erősödtem meg, egyedül a hatalmas tömeg ellen nem volt elég erőm, még akkor is, hogyha pár embert már lebírok nyomni. Általában sosem mentem teljes egészségben a mesteremhez a további edzés idejére.
Egy nap alatt történt az egész, az iskola legerősebb harcosa és az iskola legerősebb bandájának vezetője hívott ki. Ez azt jelentette, hogy ha legyőzöm, akkor átveszem a banda irányítását és véget ér a folytonos megalázásom. Szerettem volna mesteremtől tanácsot kérni, hogyan bírnám legyőzni vagy legalább egy-két bíztató szót szerettem volna hallani tőle. De nem mehettem el hozzá, ugyanis a bandájának tagjai nem engedték, hogy elhagyjam a sulit, így rögtön a kihívás helyszínére kísértek. Nem tudom, hogyan de sikerült legyőznöm a profi bokszolót, aki az előző vezér volt. Miután legyőztem őt a bandája elismert vezetőjének és ezután majdnem nyugodt életet élhettem.
Az edzést továbbra sem hagytam abba, majd a kihívóimmal is meg kellett küzdenem. Általában a küzdelmeim elég nehezek voltak, de valahogy mindig győztesként kerültem ki belőlük. Mikor végre befejeztem az iskolát kitűnő eredménnyel az új vezér címét egy másik végzős kapta meg, aki megbukott a vizsgákon.

Felnőttek világa

Miután az iskolából kikerültem apám teljesen magamra hagyott, így nem tehettem mást, mint hogy beálltam a Yakuzába. A Yakuzában minden nap veszély leselkedett rám, de már kezdtem megszokni. Majd, amikor egyszer menekülőre kellett fognom, mert kikaptunk az ellenségtől, azt vettem észre, hogy az ellenséges banda tagjai nem ismertek fel. Mikor végigmértem magamat, azt vettem észre, hogy szinte teljesen átalakult a testem. Más volt az alakom a hajam sem barna volt, hanem szőke, mint később megtudtam.
Úgy döntöttem, hogy ezt az alakváltoztató képességemet gyakorolni fogom, így miután végeztem a mesteremnél otthon megpróbáltam magamtól átalakulni. Nem túl nagy sikerrel, de pár hónap után már magamtól is képes voltam átalakulni. Majd egy napon azt vettem észre, hogy egy láb nélküli embert látok a föld felett lebegni. Nem értetem, mi lehet, de inkább nem törődtem vele, majd azt vettem észre, hogy egyre több van körülöttem.
Egy esős napon a vezérem kilakoltatott a házamból, majd azt mondta, hogy valahogyan keressek pénzt, ha házban akarok élni. Sehova nem akartak felvenni, mindössze egyetlen helyre vettek fel, egy bárba, ahol hostként kellett dolgoznom. Később azonban rájöttem, hogy ez is a maffia tulaja. Végül sikerült szereznem egy másik lakást, ahol élhettem. Nem Tokyoban, hanem egy Karakura nevű helyre. Itt jóval több szellemmel találkoztam, ami kissé zavart.
A maffia elég sokszor hívott vissza Tokyoba, mert egy bandaháborúban kellett részt vennem, de általában túléltem a küzdelmeket, szerencsére.

Tárgy: Re: Hakuro Akira Vas. Aug. 01, 2010 12:04 am

Végre megjöttem, hogy leellenőrizzem az előtörténeted. Íme:

Na jó, én ezt nem olvasom tovább a verekedéstől... xD Már elnézést, de ez a karakter úgy ahogy van VP.... Very Happy

Épp ezért az előtörténetet elutasítom. Ha kész vagy, szólj, és ismét leellenőrzi valaki.