Jelszó: törölve - Ootoribashi Roujuurou


Név : Fujiki Satou
Neme: Férfi
Kor : 26év
Kaszt : Shinigami
Pozíció : Akadémiai Tanuló
Hajszín : Fekete
Szemszín: Piros
Magasság : 186 cm
Súly : 75kg
Zanpaktou : Még nem rendelkezik Zanpakutou nevével...


Előtörténet:

Fujiki Satou vagyok 22évesen kerültem Rokungai 74. Körzetébe . Hónapokig az utcán éltem és a zsugori Himura Kurono keze mellé kellett dolgoznom . Neki kellett a vizes kannákat hurcolni és beállni a stand mögé árulni. Nagyon kis ellenszolgáltatást kaptam az egésznapos munkáért. Eleinte egy marék rízsért és egy kis Kancsó vízért dolgoztatott majd hónapokkal később befogadott a házába.
Az öreg árus egyedül élt fiatal "lányával" Yukoval, aki velem egykorúnak látszott. Arca szép volt , szeme gyönyörű kék volt akárcsak nekem és a haja fekete derékig érő volt. Néhol szakadt rózsaszín virágmintás Kimonoban volt. Fülig beleszeredtem.
A lány mindig kijött beszélgetni hozzám a standra amikor apja épp elment szerencsejátékot játszani. Megtudtam , hogy ő 80 éves és már 50 éve sanyargatja az öreg. Elmondta nekem , hogy itt a Lelkek világában az öregedés teljesen más , mint az emberi világban. Tudtam , hogy dolgozik valamit de azt nem , hogy mit. Rákérdeztem de a lány csak könnybelábadt szemmel annyit mondott : "sajnálom , de nem mondom el." A válasza meglepett és elképzelni sem tudtam mi válthatta ki belőle ezt a reakciót...
Néha Én is kaptam az öregtől szabadnapot. Ezeket rendszerint Yukoval töltöttem el kettesben. Volt egy békés vízesés ahol mindig lefeküdtünk a sziklákra , néztük a felhőket és beszélgettünk. Nagyon boldog voltam ezeken a napokon , mert elfeledtem az egésznapos munka és az éhínség gondolatát is. Egy szép napsütéses napon egyszercsak számomra váratlan ívet vett beszélgetésünk.
- Fujiki kun... szerinted... szerinted Én szép vagyok?- kérdezte kicsit elpirulva Yuko.
- Öhhhmm... öhhmm... szerintem...szerintem csodás vagy!- Hebegtem-habogtam neki fülig elpirulva.
- Szeretsz engem?
- Persze... Persze szeretlek...
- Szeretsz úgy mint egy nőt?- kérdezte Yuko és közben fejét a mellkasomra tette kezével meg átölelt.
- Igen szeretlek Yuko. Úgy érzem szerelmes vagyok...
Megcsókoltam , ő visszacsókolt és enyém lett...
Egy estén a munkából később értem haza , mert több árut kellett visszapakolnom a kelleténél. Amikor beléptem az ajtón az öreg leütötte a székről Yukot. Egyből oda siettem és ellöktem az útból . Szegénylánynak felszakadt a szája és vérzett erősen. Az öreg nem nyugodott le és hátba rúgott. Elkaptam a Himura San lábát és a másik lábát kirúgtam alóla. Megpróbáltam felkapni Yukot és elvinni valaohová ettől az elmebetegtől messze. Amikor megfordultam karomban a lánnyal az öreg megszúrt egy késsel. Eldőltem és a lányt kiejtettem a kezemből. A lány felsikított amikor meglátott a földön és az öregre támadott. Próbált ütni felé de az öreg egy vágással elvágta a torkát. Kispriccelő vérből belement a szemembe . Azt hittem kiég a szemem úgy fájt. Csukott szemmel tapogatóztam a földön , hogy megtaláljam őt. Az öreg hangosan nevetett és kiabált közben : "Te szajha megérdemled a halált. Elárultál! Elmondták a fogadóban , hogy nem fekszel le a kuncsaftjaiddal! Ha nem vagy már hajlandó rá akkor nincs szükségem rád lotyó!" Fogaim összeszorítottam... hát ezért nem mondta el mit dolgozik...Ezért lábadt könnybe az a szép kék szempár...Nem hagyhattam ennyiben! Kinyitottam a szemem... Homályosan láttam , de láttam a karomban körvonalazódó arcát... Mosolygott és halkan csak ennyit mondott búcsúzóul nekem: " Örülök , hogy megismertelek és kérlek! Élj úgy ahogyan mi nem tudtunk... Boldogan , szép házban , szép családdal... " Egy utolsó könnycsepplegördült Yuko arcán , majd behunyta szemeit... Himura San nem hagyott alább elmebeteg viselkedésével :
"Most , hogy maghalt ez a Kurtizán te jössz fiú! Hogy vehetted a bátorságot szembeszegülj velem?" Felkiáltottam dühömben és éreztem valamit... Mintha valami hatalmas erő lenne bennem... Repültek a tárgyak körülöttem és az öreg a torkához kapott... Szemmel láthatóan fulladozott. Minden tárgy összetört-összemorzsolódott a közelemben. Az öreg megfulladt Én meg megpróbáltam kicsit megnyugodni.
Megfogtam Yuko holttestét meg némi szerszámot és elindultam vele a vízeséshez. Itt kezdődött számunkra minden és itt is végződik. Adtam egy utolsó csókot a homlokára , majd zokogva elföldeltem. Vágtam le vastag faágakat és összeszögeltem vele egy keresztet. Yukora mindig emlékezni fogok akárhányszor a tükörbe nézek...A szemembe került vér vörössé tette kék szemeim...Megfogadtam magamban , hogy Shinigami leszek , nem számít milyen rögös is lesz az utam. Yuko végakarata , hogy normális életem legyen... Shinigamiknak szinte semmi dolguk , jól élnek. Majd Én ha Shinigami leszek , rendet akarok teremteni ebben a mocsokban. Többé nem hagyom , hogy bárki is meghaljon mellettem... Így döntöttem el , jelentkezem az Akadémiára és Halálisten leszek !