Fukuyama Hidekazu 3. Osztag
Hozzászólások száma : 45 Age : 93 Tartózkodási hely : Sanbantai területe Registration date : 2010. Feb. 28. Hírnév : 1
Karakterinformáció Rang: Sanbantai, Juuseki Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (10400/15000)
| Tárgy: Fukuyama Hidekazu Hétf. Aug. 02, 2010 1:44 am | |
| Jelszó: Törölve - Shihouin Yoruichi, Admin Név: Fukuyama Hidekazu *becenév: Kazu-chan Kor: 20-nak néz ki, de a valódi kora 80. Kaszt: Shinigami Rang: 12. osztag 5. tisztje Felszerelés: egy zanpakuto, ruhája tele van titkos zsebekkel, hogy legyen hová pakolni a lopott holmikat. Kinézet: Rövid, fekete, egyenesszálú haja és kék szeme van. Szemüveget kell hordania ugyanis nem lát messzire. Az öltözéke mindig más, szeret kitűnni a tömegből.. Nyakán nonfiguratív tetoválás látható. Bal szeme alatt szépség pötty.
Jellem: Érdekes egy személyisége van Hidekazunak.... ugyanis két részre bontható. Igen... lehetséges, hogy elsőre mikor ezt olvassátok azt hiszitek, hogy valami kattan kis hülyéről van szó... lehet, hogy az is, de azért tud normális is lenni ha éppen nincs kattja. A jellemének tűrhetőbb részével kezdem a leírást és szépen lassan haladok majd. Na, szóval. Ha Hidekazura éppenséggel nem jön rá a kattja normális, lehet vele beszélni. Szeret barátkozni, sőt keresi a barátokat. Ő az a személy aki a teljesen ismeretlen társaságban is képes akár egy perc leforgása alatt legalább egy barátot szerezni. Tulajdonképpen zseninek tartja magát mert akár pár kis alkatrészből képes bármit összerakni amit elgondol... na, jó ez azért túlzás, de meg tudja csinálni... lehetséges, hogy nem fognak működni, de ő megcsinálja... ezzel megcáfolva azt a feltételezést, hogy zsenié születni kell és azzá válni nem lehet. Vajon miért tudja ezt megcsinálni? A kérdésre a feleletek... Megvan benne az a mozgatóerő amire mindenkinek szükséges van. Keményen és sokat dolgozik céljai eléréséhez. Hajlandó mindent beleadni abba amit elgondolt. Bátornak is nevezhető mert olyan dolgokat is meg mer tenni amit az átlag emberek nem. Tudja, hogy mit akar elérni az életben és hajt is felé. Folyamatosan halmozza az információkat hogy mindig naprakész legyen. Őszinte, egyenes és korrekt embernek is lehet nevezni. Sose kételkedik abban, hogy sikerrel fog járni. Mindig megpróbálja megérteni az adott helyzet tényeit mielőtt döntést hozna. Annyira lelkes azzal kapcsolatban amit csinál, hogy általában az másokat is a vele való együttműködésre bátorít. Képes legyőzni a kudarc fölött érzett félelmeit. Nem ül a fenekén és vár arra, hogy valami jó történjen, folyton dolgozik. Folyton kutat a lehetőségek után. Tudja hogyan kell motiválni az embereket, ezzel segíti őket az előrehaladásban. Képes másokhoz hatékonyan átjuttatni az elképzeléseit. Jó humorérzékkel rendelkezik így még akár a saját bajain is képes nevetni. Rugalmas, könnyen tud alkalmazkodni a változó körülményekhez.... Nos, igen elég összerakott a jelleme és akkor most jöjjön a kattos énje amire nem valami büszke... ha képes lenne rá már rég kiirtotta volna szelleméből. Alapvetően emocionális, ösztönösen beleérző, megérző és szétáradó. Hangulata a lelkesültség és a depresszió végletei között ingadozik, A vízhez hasonlóan mindent visszatükröz és úgy alakul, ahogyan a víz felveszi a tartály alakját. Ez abban vehető észre, ahogy másoktól függ, ahogy mások támogatására szorul. Nem annyira kattos, de azért lehet érzékelni a két jellem közti különbséget, ugye? Ez általában akkor jön elő ha valaki megsérti vagy éppenséggel bal lábbal kel fel. Jajj majdnem elfelejtettem.. szegényke már gyermek kora óta egy betegségben szenved... eme betegség neve Kleptománia. Ha valami eltűnik és Hidekazu ott volt akkor nem kell sokat keresni a tettes... Mondjuk eme általa fogyatékosságnak nevezett betegséget eltitkolja mindenki elől. Még a felettesei se tudnak róla. Zanpakuto neve: Kaju no Sanshutsu (Gyümölcsfa termése) Zanpakuto fajtája: kidou Zanpakuto shikaia: Otose, Kaju no Sanshutsu (Hullj le, Gyümölcsfa termése!) Shikai kinézete: A kard kinézete nem változik csak a markolat végéről egy dísz lóg le ami egy pár meggyet formál. Zanpkauto támadása: Kaika shiro (Virágozz!) Shikai alakban képes magokat bejuttatni az ellenfél testébe ha megvágja őket. S ha elhangzik a parancsszó ezek a magvak kihajtanak és ezzel súlyos sérüléseket is okozhat ha olyan helyen hajt ki. Az ereje attól függ, hogy milyen mély a seb.
.:Egy kleptomániás shinigami története:.
Éppen egy büdös cellában ülök, mert az egyik tökfilkó shinigami észrevette, hogy épp a zsebét pakolom kifelé. Komolyan mondom, ha kikerülök innen, úgy kirabolom, hogy semmije se marad. Ráadásul az egyik legrosszabb cellába raktak. A fala már rohadt és hát hogy is mondjam elég kicsi volt. Az ágyam pedig kemény volt és hát pár rugó ki is állt belőle. Na igen, ekkor jön az a kérdés, hogy hogyan lehetek szabad, ha egyszer börtönben ülök. Ennek is meg van a saját története, amit majd el fogok nektek elmesélni, de mindezek előtt elmesélem, hogy hogyan is jutottam ide.
5 évvel korábban….
Még fiatal voltam, mikor jelentkezett nálam a kleptománia. Anyám már kiskoromban elhagyott minket, és azóta nem is jelentkezett. Semmit sem tudtam róla. Még azt se, hogy él-e még. Apám mély depresszióba esett, mert anyám azt vágta a fejéhez, hogy miatta tartottunk ott ahol. Köztudott, hogy akkor se voltunk valami gazdagok, de akkor legalább ételre futotta. Miután anyám elment, apám csak ritkán vett ételt. A többi megmaradt pénzt pedig nem rám, hanem alkoholra költötte. Ahelyett, hogy megbeszélte volna a kínjait valami specialistával, halálra itta magát. Soha se gondoltam volna az apámról, hogy ilyen önző. Ahelyett, hogy velem foglalkozott volna, különféle kocsmákba járt. Nem kaptam normális ételt, ruhát, meg ilyen apróságok. Csak magával foglalkozott. Az nem is érdekelte, hogy én hogyan is érezhetek. Miután meghalt, én utcára kerültem, mint úgynevezett árva. Anyám nem jelentkezett és ebből arra tippeltem, hogy meghalt. Két napig bolyongtam az utcákon étel és ital nélkül, mikor megláttam egy piacot. Mivel pénz nem volt nálam,- hogy is lett volna?- elhatároztam, hogy lopok magamnak ételt és italt. Lassan és körültekintően közeledtem az egyik árushoz, aki éppen beszélgetett egy férfival. Ez megfelelő alkalomnak számított és ki is használtam. A férfi háta mögött gyorsan elvettem egy jó nagy kenyeret és elfutottam. Boldog voltam, hiszen végre volt mit ennem. Már csak az innivalót kellett megoldanom. Másnap kora reggel elindultam vizet keresni, mert éreztem, hogy valami nincs rendjén. A szám cserepes volt, fájt a fejem és szédültem. Nem kellett sokáig keresgélnem. Az egyik út mellett volt egy kút. Oda futottam és leengedtem a vödröt. Mikor hallottam, hogy csobbant a vízben, elkezdtem felfelé húzni. Mivel nem sokat ettem, elég sovány és gyenge voltam. Eltartott egy ideig, míg sikerült felrángatnom a vödröt, de amikor már a kezemben tartottam, nem foglalkoztam semmivel. Úgy, ahogy volt, a vödörből kiittam a vizet. Ezt még vagy ötször megismételem és csak azután indultam tovább. Öt évig csak loptam és loptam. Azon a napon jöttem rá, hogy beteg vagyok, mikor meghaltam. Épp ételt akartam lopni egy piacon, de lebuktam. Az aki elkapott, brutálisan megvert és ott hagyott az utcán. Mindkét kezemet szilánkosra törte és pár bordámat is eltörte. Órákig küzdöttem, de aztán rá kellet jönnöm, hogy itt a vég. Meghalok… Behunytam a szemem és vártam a halált. Mikor felébredtem éreztem, hogy valami nincs rendjén. A kezeim és a bordáim már nem fájtak. Eleinte az hittem, hogy valaki elvitt egy kórházba, de tévedtem. A saját testem mellett álltam. A kezeim úgy voltak eltörve, hogy a csont kiállt a kezemből. Borzalmas volt látni főleg úgy, hogy nem tudtam mit tenni azért, hogy megmentsem magam. Napokig bolyongtam és próbáltam szót érteni az emberekkel, de mintha ők észre se vettek volna. Ez nagyon bántott. A harmadik nap egy dobhártya szaggató ordítás törte meg a sikátor csöndjét. A fene se gondolta volna, hogy egy nagy szörny közeledik felém. Ha nem jön a felmentő sereg, én hollow-hami lettem volna. A shinigami pont akkor ért oda mikor a szörny le akart rám csapni. Nagyon tetszett amit leművelt azzal a szörnnyel. Miután végzett ellenfelével odajött és azt mondta, hogy elküld egy jobb helyre. Aztán a kard markolatának a végét a homlokomhoz nyomta. A következő kép az volt, hogy a földön fekszem. A szememet még nem akartam kinyitni. Nem tudom mennyi ideig feküdtem a földön, mikor egy ismerős hangot hallottam, ami épp az én nevemet kiabálja. Kinyitottam a szem és felálltam. Amit ekkor láttam letaglózott. Az anyám futott oda hozzám. Akkor ezért nem jelentkezett és ezért nem tudtam róla semmit… az is lehet, hogy apám ezért itta halálra magát? Nem csak az lepett meg, hogy itt találkozok vele hanem, hogy még ennyi év után is felismer. Mint kiderült a bal szemem alatt lévő szépségpöttyről, amiről én nem is tudtam, mert hát, hogy is mondjam nem igazán néztem tükörbe. A beszélgetésünk során az is kiderült, hogy anyám hajléktalan. Ami azt jelentette, hogy megint lopkodhatok és ez még jobban súlyosbította a betegségem. Amerre mentem mindig ragadt valami a kezemhez. Napokig éltük úgymond boldog életünket, mikor elérkezett az a nap, mikor mindenemet elvesztettem és új életet kezdtem. Éppen ételért mentem, mikor sikítást hallottam. Egyből felismertem anyám hangját, így az étellel nem törődve elkezdtem visszafelé futni. Mikor megérkeztem térdre rogytam és elkezdtem sírni az anyám teste felett. Feküdt a földön és egy csávó csak röhögött rajta és sértegette még így is, hogy halott volt. Nem bírtam tovább hallgatni. Felpattantam, ám ekkor valami kiszabadult belőlem… valami lilás kék cuccos, amitől erősebbnek és gyorsabbnak is éreztem magam. Odafutottam a gyilkoshoz leterítettem és addig vertem, míg ki nem múlt. Ezek után tudtam mit kell cselekednem. Elmentem a Lélektovábbképző Akadémiára, ahol Shinigamikat tanítottak. Kitűntem az eszemmel és a bütykölési mániámmal. Ekkor rájöttem, hogy új életet kezdtem és ezért a lopkodásomat még körültekintőbben folytattam. Nem tudtam meglenni nélküle. Ha megláttam valami olyat, ami nekem kellett, egyszerűen zsebre dugtam. Elérkezet a vizsga. Nem féltem. Tudtam, hogy sikerülni fog, ugyanis előző este beszereztem pár hasznos cuccot. Hollowkra uszítottak rá minket. Az enyém egy borsóagyú volt így gyorsan végeztem vele és közben megismertem a kardom shikaiát is. Miután befejeződött a vizsga mondták, hogy sikeresen végeztük a tanulmányi éveinket és itt az ideje jelentkezni egy osztagba. Mivel sokan mondták, hogy nekem a 12. osztagban a helyem oda jelentkeztem és fel is vettek.
Napjainkban….
Na, szóval ott tartottam, hogy egy büdös cellában ülök. Az volt szerencsém, hogy nem évekig zártak be, mert nem olyan értékel dolgot akartam ellopni az illetőtől, de ha kikerülök, esküszöm, hogy a legértékesebb cuccait elviszem és eladom. Na, de inkább mondom tovább. Az őrök nem voltak valami kedvesek velem. Mondjuk kivel azok? Nem is nagyon örültek neki mikor ki kellett engedniük. Csak egy hétig tartottak bent abban a koszos lyukban. Esküszöm, legközelebb maszkot is veszek föl, vagy nem tudom. Sajnos ennyi év után se tudtam leküzdeni a betegségem. Sőt! Rosszabbodott. Mikor mentem kifelé éhes voltam, ezért megkértem az őröket, hogy hozzák már ide a elkobzott cuccaimat én pedig gyors zsebre dugtam a fánkos dobozt ami jócskán televolt majd a cuccaimmal a kezemben távoztam és azóta is élem az életemet mint a 12. osztag 5. tisztje.
A hozzászólást Fukuyama Hidekazu összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 26, 2011 11:19 pm-kor. |
|
Shihouin Yoruichi Admin
Hozzászólások száma : 807 Age : 33 Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;) Registration date : 2008. Sep. 05. Hírnév : 114
| Tárgy: Re: Fukuyama Hidekazu Hétf. Aug. 02, 2010 9:45 pm | |
| Az előtörténeted azt hiszem rendben van, így elfogadom.
Első szinten kezdesz, 5000 lélekenerigával, valamint 4000 ryou kezdőtőkével. Ezen kívül választhatsz 5 kidout teljesen ingyen az animében és mangában szereplők közül. Adatlapot ne felejts el készíteni!
Kellemes játékot! |
|