Jelszó: Eltávolítva - Kuchiki Byakuya
Igazi név: Rinaaya Mio'o Norhkastel
Álnevek: változó
Kaszt: Különleges Karakter
Rang: Negai no Majo [Kívánságok Boszorkánya]
Nem: hölgy
Kor: ismeretlen, de legalább több száz
Születési dátum: február 29.
Felszerelés: hosszú, aranyozott pálcája, melynek végén egy szárnymotívum található.

Külső:
Alakváltó képessége miatt bármilyen külsőt fel tud venni, ám leggyakrabban alacsony és testileg fejletlen kislányként szeret mutatkozni. Frizurája, szem- és hajszíne is teljesen változó, alakjaiban csak a mindig elegáns, szép ruha a közös, közönséges darabokat nem vesz fel lányként, csak akkor, ha nagy ritkán férfi alakban mutatkozik. Külsejében törekszik az ártatlanság tévképzetére, hogy a személyisége minél groteszkebb ellentétet alkosson kinézetével.

Jellem:
Mások szenvedésében leli örömét, imád kínozni, ha lehet minél brutálisabb és fájdalmasabb módszerekkel. És ha esetleg belehalna az áldozat... hát szimplán feltámasztja és kezdi elölről, amíg meg nem unja. Mindig saját érdekei alapján cselekszik, és azzal köt szövetséget akitől a legnagyobb hasznot reméli. Azonban sosem hajlandó alárendeltséget mutatni, arrogáns természete nem engedi, hogy bárki előtt megalázkodjon, mi több, ha teheti, mindig kimutatja felsőbbrendűségét. Elegáns és finom hölgyként rendkívül kényes a külsejére, mindig ápoltnak és tisztának akar tűnni, hiába fröcsög körülötte igen gyakran az a bizonyos vörös testnedv.

Képességek:
Varázslatának ereje elsősorban abban rejlik, hogy gondolatait valóra tudja váltani. Természetesen nem mindet - más élőlények gondolatainak, tetteinek befolyásolására nem képes, és nem is tud nekik közvetlenül ártani elméjével. Mágiájának rendszeres kísérő elemei az aranysárga pillangók, melyek a lelkét és az erejét testesítik meg.

• Bármely gondolataiban megforduló tárgyat vagy önálló tudattal nem rendelkező, nem hús-vér élőlényt képes megteremteni a materiális világban, legyen az egy tölcsér fagyi vagy éppen egy seregnyi gólem. Különösen kedveli a mitikus tárgyakat, fegyvereket.
  
• Képes bárkinek a külsejét felvenni, akit legalább látásból ismer, akár korlátlan időre is. Azonban mivel a személyiséget nem tudja utánozni, megtéveszteni ezzel nem nagyon tud, legfeljebb pszichológiai hadviselésre alkalmas.
  
• Ha a mágiájával létrehozott eszközökkel ártott valakinek, esetleg megölte, képes arra, hogy a varázslatainak hatását semmissé tegye és ezáltal meggyógyítsa vagy akár felélessze áldozatát. Igaz a lelki és testi stressz megmarad az illetőben, de így akár az örökkévalóságig is eljátszadozhat prédájával.
  
• Lelkét és testét kicsiny, sárga pillangókra tudja bontani. Ez a mágia számos célt szolgál, például ebben a formában akár egyszerre több helyen is ott lehet, rövid idő alatt képes nagy távolságokat megtenni, vagy bármilyen sérülésből fel tud gyógyulni, noha utóbbinál a sérülés mértékétől függően akár napokat is igénybe vehet, míg újra emberi alakot tud ölteni.
  
• Utóbbi képessége szolgál alapul annak is, hogy képes egy pillangójával befészkelni magát más lelkébe, és az így teremtett teljesen önálló gondolkodású lélekkel befolyásolja az eredeti gondolkodását, ha az hagyja magát. Egyszerre csak egy pillangóját tudja használni erre a célra, jelenleg ez a lélekdarabka Matetsaku Miyokóban, a 11. osztag hadnagyában lakozik.

Előtörténet:
Sötét, borús és esőáztatta reggel virradt rám azon a bizonyos napon. Elég jól tükrözte a hangulatom az időjárás, már rég nem élveztem annyira a boszorkánylétet, mint a kezdetek kezdetén. Nem volt igazán nagy kihívás ezeket a szánalmas halandókat kínozni, százévente talán egyszer-kétszer találkoztam olyasvalakivel, aki igazán el tudott szórakoztatni, és nem untam meg 15 perc után. Most is itt volt ez a pofátlan alak, aki botor módon le merte fröcskölni a ruhámat egy pocsolya vizével, miközben elfutott mellettem, amíg én nyugodtan sétafikáltam Karakura utcáin... Még csupán háromszor oltottam ki az életét, de máris elvesztette minden élni akarását... Már alig kapálózott, amikor kétágú villámmal a falhoz szorítottam a nyakánál fogva, így fojtogatva őt, meg se próbált szabadulni, nem hogy könyörögni az életéért. Nem lehetett valami boldog élete, ha ilyen könnyen elengedi. Nem éreztem elegendőnek a büntetést az ellenem és az öltözékem ellen elkövetett tettéért, de egyszerűen halálra untam volna magam, ha még egyszer fel kell támasztanom, így egy lemondó sóhajt követően hátat fordítottam neki, és kezem egy apró intésével kettészeltem a nyakát a villámmal, elválasztva a fejét a testétől. Kellemes borzongás futott végig rajtam az ezt kísérő hanghatás hallatán, de ellenálltam a kísértésnek, hogy tovább játszadozzak vele, megkímélve magam a további idegeskedéstől. Az egyetlen szórakoztató dolog vele kapcsolatban már csak a holnapi újság címlapja lesz, ahol a sikátorban talált lefejezett holttest halálának körülményeit fogják találgatni, aztán majd a nyomozás végén rákenik valamelyik rokonára, akivel nem volt jóban. Hm... talán megnehezíthetném a rendőrség dolgát azzal, hogy megölöm a majdani "elkövetőt" is. De minek? Hiszen kreáltam már sorozatgyilkossági esetet, annak is az lett a vége, hogy egy Hasfelmetsző Jack álnevű fantomfigurára fogták, és az ügyet megoldatlanul lezárták. Ez sem végződne másképp, kötve hiszem hogy a japán rendőrség nagyban különbözne a Scotland Yardtól. Nem éri meg a fáradságot.
- Nahát, nahát, nem hittem volna hogy ilyen könnyen megtalálom Rinaayát, a Kívánságok Boszorkányát.
Szólt mögöttem egy ismeretlen, de kétségtelenül nyugtalanító lejtésű hang. Mily' régen hallottam ezt a nevet más szájából... Érdeklődve fordultam vissza a holttest felé, hogy lássam, kivel is van dolgom, de a helyén már semmi sem volt, a sikátor végében pedig a tetőn megpillanthattam a hangok forrását is - egy magabiztos mosolyú férfit, akinek a hajából lelógó barna tincset lágyan fújta a dermesztő szél és kezében egy kivont kardot tartott.
- Gratulálok, kétségtelenül büszke lehetsz magadra. Megtudhatnám én is a becses nevedet, ha már ilyen nagyszerűen kitaláltad, hogy én ki vagyok?
Feleltem gúnyosan, miközben pillangók százaira estem szét, hogy én is feljussak a tetőre, és hogy mellékesen alakot és ezzel ruhát is váltsak, ha már Mio öltözete tiszta víz lett. Rina alakja egyébként is megfelelőbb az efféle csevelyekre.
- Remélem nem bánod, hogy nem onnan lentről kívánom folytatni a diskurzust, nem díjazom ha valaki úgy akarja a felsőbbrendűség érzetét kelteni bennem, hogy magaslatról kommunikál. Ahogy azt sem, ha átvernek... - Utaltam az eltűnő hullára egy sötét pillantás kíséretében. - Szóval... ki vagy te és mit akarsz tőlem? Nem viselsz maszkot, mégis hasonló ruhát hordasz, mint azok a mutáns lidércek, akik shinigami karddal hadonásznak... Azt hiszem köszönetet kéne mondanom a teremtőjüknek, okoztak nekem néhány szórakoztató percet a könyörgésükkel... Eddig még egyetlen hollow sem tört meg a kínzásom hatására. Oh, ne haragudj, elszaladt velem a szekér. Hallgatlak, kérlek beszélj!
Fogtam be a számat végre-valahára, de már égtem a vágytól, hogy valakinek beszélhessek erről a kis ajándékról, és bár bosszantott egy kissé, ám egyelőre az előttem álló alakot nem szándékoztam bántani. Valamilyen rejtélyes oknál fogva tudta is hogy ki vagyok, így ő megfelelt erre a célra.
- Souka. Megtaláltad a teremtőjüket. Arrancaroknak hívják őket, egyfajta lidérc-shinigami hibridek, ahogy erre talán már te is rájöttél, ha volt velük dolgod. Az én nevem Aizen Sousuke, és egy apró szívességet kérnék tőled. Természetesen nem ingyen. Ha a követőmmé válsz, nagyobb hatalmat adok neked, mint amit valaha is el tudtál képzelni.
Válaszolt az ismeretlen férfi irritálóan nyugodt hangnemben. Egyre nagyobb kedvem támadt letörölni a magabiztos vigyort a képéről, minden gesztusa arról árulkodott, hogy olyasvalakinek gondol engem, aki majd néhány szép szótól meghajol előtte, és engedelmes pincsiként követi őt >.> Hát téved! Komor arcvonásaim pillanatok alatt torz grimasszá változtak, kacagásom pedig betöltötte a teret körülöttünk. Halk morajlás, és egy távoli villám fénye jelezte közben, hogy ismét eső készülődik.
- Hatalom? Mire mennék én olyan hatalommal, amiért cserébe megfosztanak a szabadságomtól? Még hogy apró szívesség, tch... És egyáltalán hogyan adnál a kezembe hatalmat? Én nem shinigami vagy hollow vagyok, akit arrancarrá, és ezáltal erősebbé tehetsz, bármilyen módszered is van rá. Nem, nekem jobb ötletem van... Tárd elém a céljaidat és hogy pontosan milyen feladatot szánsz nekem, majd az alapján eldöntöm, hogy NEKEM szükségem van-e RÁD, Aizen Sousuke. Ha erre nem vagy hajlandó, távozz, különben megismertetlek azzal a hatalommal, amit olyannyira növelni akarsz.
Tártam Aizen elé a saját verziómat, miközben botomat meglendítettem feléje. Nyilvánvaló, hogy fogalma sem volt kivel beszél éppen, hiába volt a nevem birtokában. Már így is éppen elég hálás lehetett nekem, hogy adtam neki még egy esélyt, ahelyett hogy rögvest felaprítottam volna a szemtelenségéért. Újabb mozdulatommal a földhöz koppantottam a pálcám és unott képpel vártam, hogy miképpen reagál a barna hajú férfi.
- Nincs szükség fenyegetőzésre, nem akarok ártani neked, még csak a nagyra értékelt szabadságod sem akarom elvenni. Csupán szükségem van az általad képviselt erőre, annak érdekében hogy létrehozzak egy eszközt, amellyel elteszem az útból a Lelkek Társadalmát, és akkor... akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy elfoglalhassam a nekem szánt helyet a világ tetején. Néhány apró szívességet kérnék tőled, melyekből kölcsönösen hasznot húzhatunk mindketten. Biztos vagyok benne, hogy az első feladat is tetszeni fog neked. Hamarosan megszületik két shinigami kapitány, Matetsaku Kai és Verashu Suwun gyermeke. Azt szeretném, ha őt választanád a következő utódjelöltednek, és az ő lelkébe ültetnéd be a sajátod egy töredékét.
Aizen itt elhallgatott, és ismét felvette a magabiztosságot tükröző tekintetét. Csodálatos, kiszemelt magának egy megalomániás őrült, aki láthatóan elvégezte a háziját is. Fogalmam sincs honnan tud arról, hogy ilyesmire is képes vagyok, vagy egyáltalán arról, hogy ki vagyok, de úgy tűnik elég széleskörű tudással rendelkezik rólam, és képes számomra meggyőzően is érvelni... Ez a "kérés" valóban olyasmi, ami engem is érdekel, két taichou gyermekében bizonyára megvan az a potenciál, amire nekem szükségem van egy tanítványhoz. Emellett kíváncsi vagyok, hogyan akarja végrehajtani ezt a grandiózus tervet. Érdemes lenne rajta tartani a szememet, egy shinigamin, aki ártani akar a Lelkek Társadalmának. Lehet, hogy még akár valami vicces is kisülhet egy esetleges társulásból.
- Hm... Nem igazán akarok a Soul Societyvel ujjat húzni, de azt hiszem... ez egy teljesíthető kérés. Jól van, ha továbbra is ehhez hasonló kívánságaid lesznek, Aizen Sousuke, akkor lehet szó hosszabb távú együttműködésről. Egy feltételem van: a szövetségünket bármikor felmondhatom egyoldalúan, nem vagyok hozzád kötve.
Adtam be a derekam végül egy kis gondolkodás után. Ha beleegyezik az egérutam biztosító feltételbe, akkor semmi akadálya egy effajta szövetségnek, ráadásul ez azt is garantálná, hogy a szívességekből én is profitálok, hiszen ha nem tetszik amit kérni akar, akkor hivatkozhatok arra, hogy szimplán faképnél hagyom. Bólintása láttán újra elvigyorodtam. Azt hiszem érdekes játszópartnert találtam magamnak.