Haerowataru Narao

Tárgy: Haerowataru Narao Pént. Júl. 16, 2010 12:51 am

○ J e l s z ó: Süss fel nap, fényes nap... ♪♫♪

Név: Haerowataru Narao

Nem: Férfi

Kor: 83, de csak huszonévesnek tűnik

Kaszt: Shinigami

Rang: 2. osztag 3. tisztje, az Internálási egység parancsnoka

Kinézet: Magas -194 cm-, karcsú alakkal rendelkező alak, mely tanúskodik róla, hogy már gyermekkora óta a legkiválóbb vívómesterektől tanult. Szőke haja alól metsző, vörös tekintete szinte megfagyasztja az embert, ha rossz pillanatában zavarják. Arcán többnyire ott ül egy széles, mégis gúnyos mosoly, melybe némi kegyetlenség vegyül.

Jellem: Hűvös, tisztelettudó jellem, modora elbűvölő – nem hiába élt egykor a nemesek között. Éles elméjének hála nehéz megtéveszteni, kedveli a hosszú, értelmen és észen lapuló vitákat, beszélgetéseket. Negatív tulajdonságai azonban gyakran felszínre törnek, ennek következtében kegyetlenül meg képes bántani másokat. Nyelve éles, akár a penge, kedveli a szavak csavarását. Bármikor képes félretenni a személyes érzelmeket, és rideg gyilkossá válni. Leginkább a "kígyó" szóval lehetne jellemezni, ha az állati megfelelőjét kellene kiválasztani.

Speciális képessége: rendkívül jó kardforgató, még a shinigamik között is, hiszen gyermekkora óta foglalkozik a vívással, ezen felül közelharcban és kidoukban is jártas.

Zanpakutuo: Kyoukenbyou Paranoia - Veszett Tébolyodottság

Zanpakutuo parancsszava: Fungeki, Kyoukenbyou Paranoia! – Tombolj, Veszett Tébolyodottság!!

Zanpakutuo típusa: méreg

Zanpakutuo támadásai:

• kuroi namida –fekete könny-: fekete, könnycsepp formájú méregcseppek válnak ki a kardból, melyeket gondolataival képes irányítani. A méregnek maró hatása van-, könnyen szét tud marni bárkit, aki elköveti azt a hibát, hogy nem védekezik ellene…

• tenma fuskeago –démoni ketrec-: egyfajta sajátos méreg, mely légnemű- sötét, feketébe hajló színe van. Megidézése után körbeveszi az ellenfelet, és besűrűsödik. Bőrrel való érintkezése elkerülhetetlen, s a szervezetbe való bejutása után áldozata őrült kacajban tör ki, s közben a méreg roncsolja szervezetét…

Zanpakutuo lelke:

Előtörténet:

Kúriánkra a valaha megélt legfényesebb nap köszöntött, amikor 1927. március 3.-án megszülettem. Régen várt gyerek voltam, az egész család ünnepelt és körülrajongott- magától értetődőnek tartottam mindig is, hiszen semmi kivetnivaló nincs bennem. Modorom kifogástalan, arcom tökéletes. Könnyedén sajátítottam el minden tudományt, mait elém raktak- pedig szörnyen untattak. Kedvenc szórakozásom mindig is az utcai emberek figyelése volt. Azok, akik nem születtek bele a tökéletességbe, rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni. Mi mindenre képesek némi aprópénzért... Mondjuk ez érthető, hiszen a világháború mindenkit megviselt. Engem mégis elkerült- családomnak jelentős befolyása volt, és egyfajta híresség voltam: hiszen nem egy vívóbajnoki címet tudhattam magamnak. Bármilyen napon léptem ki a poros, koszos, hajléktalanokkal és nyomorékokkal teli utcára, mindig adtam pénzt és autogramot a körém gyűlőknek. Bár megvetettem őket, nem voltam a végtelenségig kegyetlen, hiszen nem volt rá okom. több volt a pénzem, mint amit húsz élet alatt el tudtam volna költeni. Nemcsak tetemes családi örökségem, hanem saját keresetem is volt, melyen sorjáztak a nullák. Rosszabb napjaimon szívesen néztem a szenvedésüket, mely üdítő hatással volt rám. Ajkamon kegyetlen mosoly ült ilyenkor- talán lakott bennem egy belső démon, de nem számított. Gyűlöltem azokat, akik a szabályok ellen vétenek. Megérdemlik, hogy szenvedjenek… Alantas nyomorékok, akik pofátlan módon megsértik a törvényt. Nem érdemelnek mást, csak kíméletlen, kegyetlen büntetést.
Életvitelem hibátlan volt- sosem vonzottak a drogok, italok, a züllés minden formáját elutasítottam. Egyedül a nőknek nem tudtam ellenállni, de ezt nem tartom hibának- férfiből vagyok, és bárkit megkaphattam, akit akartam. Kihasználtam a helyzetet- nem törődtem az akkor dúló háborúval, és a kósza hírrel sem, mely szerint a Szovjetunió atomkísérleteket akar végrehajtani. légből kapott mese, gondoltam magamban. Önfeledten nyertem egyik versenyt a másik után, s hódítottam meg sorra a kiszemelt nőket. Nem tartottam őket annyira fontosnak, hogy lekössek egynél- nem fogtak meg. Az igazit kerestem végig, de nem találtam, s a végén már magam sem tudtam, miért kínzom magam velük. Megszokott napirendi pontommá vált, hogy őket hajkurásszam. Egyiket a másik után. Ez lett a vesztem is- egy újabb arctalan, névtelen kis senkihez igyekeztem vacsorára, amikor egy fekete lény bukkant föl. Nem ijedtem meg. Korábban is láttam már hozzá hasonlókat, és nem foglalkoztak velem. Ez azonban nem tágított…
- Üdvözöllek, ember! – szokatlanul kulturált volt, s hangjából ítélve nő. Már ha van ezeknek a lényeknek nemük. Felvont szemöldökkel néztem rá, valahogyan ismerősnek tetszett.
- Nem ismersz meg, igaz? Serenia? – így már mindenre emlékeztem, igen. Életem egyetlen szégyenfoltja. Serenia egy tényleg kedves és édes lány volt, aki az én hibámból halt meg. Ha nem ugrik ki utánam az autó elé, ma is élne, és talán velem lenne.
- Sajnálom…- sóhajtottam fel, és arrébb akartam lépni, de vastag karja már fel is repített a levegőbe. Arcomon a döbbenet és a félelem keveréke suhant át.
- Nem megyek vele semmire sem.- utolsó mondat volt, amit élő emberként hallottam. A kiérkező shinigami már csak megölte a lényt, ami egykor egy lány volt, engem pedig átküldött a Lelkek Világába. Néhány év után rájöttem, hogy nem akarok tovább nélkülözni, nyomorban élni a többiekkel együtt. Különb voltam náluk, többre születtem…
Így jelentkeztem az Akadémiára, ahol tökéletes kiképzést kaptam. Mindig jól tanultam, ez nálam elvi kérdés volt. Zanpakutuom lelkét egy csoportos küldetés alatt ismertem meg, ahol legjobb barátom életét vesztette. Bosszút álltam érte, természetesen. Mivel mindig is élvezetet leltem a kidouk tanulásában, magától értetődőnek tűnt, hogy a Kidoushuuba jelentkezzek. Kellemes érzéssel töltött el, hogy sikeresen bejutottam oda, és az ott töltött évek igencsak a hasznomra váltak. Még jobb, még gyorsabb gyilkos lettem. Igen, szerettem ölni- de csak azokat, akik megérdemelték a halált. Minden bűnnek megvan a maga büntetése… Nem az én dolgom eldönteni, hogy ki mit érdemel. De végrehajthatom, és ez nekem pont elég. Végül mégis másik osztagba kerültem, harmadik tisztként- méghozzá a másodikba. Kapitányunk jelenleg nem volt, de úgy hallom, vannak jelöltek. Hogy a jövőben ki nyeri el a címet, nem számít- ha jó kapitány lesz, feltétlen hűségemet fogja élvezni.
Én mindenesetre kihasználom a hely adta lehetőségeket, és új rangomat, mellyel nekem tökéletesen megfelelő munka járt. Csak abban bízom, hogy nem fogok találkozni semmiféle ütődött fajankóval, aki felbosszant… Akkor kénytelen lennék hasznosítani elraktározott tudásomat a megalázására.

Tárgy: Re: Haerowataru Narao Szomb. Júl. 17, 2010 8:53 pm

Nem túl hosszú történet, de végül is a lényeg benne van ^^
A lélektovábbképző akadémiára kerülés miatti lehordást is kiváltottad azzal, hogy már ott megnyilvánultnak tekintem a magasabb lélekenergiát, hogy életében is látta a lidérceket Wink

*erre nagyon háklis tud lenni, mert milliószor el kell mondani mindenkinek >.<*
A támadások erőssége és hatékonysága gondolom a használó és az ellenfél szintkülönbségétől függ, de azért valamilyen viszonyítást majd tüntess fel mellettük ^^
Pár aprócska elgépelésen kívül nem is találtam más hibát, szóval az előtörténetet ELFOGADOM

Készíts adatlapot:
Lélekenergia: 5000
Szint: 1
Kezdőtőke: 4000 ryu
Plusz, 5 szintednek megfelelő kidout ingyen kiválaszthatsz azok mellé amik alapból járnak.

Jó játékot kívánok! ^^