Ueshima Kohaku

Tárgy: Ueshima Kohaku Szer. Júl. 14, 2010 3:04 am

Jelszó: Süss fel nap, fényes nap... ♪

Név: Ueshima Kohaku
Kaszt: Shinigami
Rang: 5. osztag 5. tisztje
Kor: ~700 év
Születési dátum: február 2.
Felszerelés: Zanpakuto

Kinézet: 50-es éveiben járó, enyhén molett nő. Vörös hajába ősz szálak vegyülnek, gyakran kontyba fogja azt. Shinigami egyenruháját gyakran felváltja a tradicionális, japán öltözék, valamint kedvenc kis köténye, melyet főzései alkalmával visel. Alapvetően kedves arcának vonásai közé ráncok vegyülnek, tekintete ellentmondást nem tűrő.

Jellem: Ami a szívén, a száján; szókimondósága és brutális őszintesége határozottságával párosul. Emiatt könnyedén megbánt másokat szándékán kívül is. Kifejezetten barátkozó típus, s nagyon ragaszkodik azokhoz, akiket megkedvel, gyakran saját gyermekeiként tekint rájuk. Nem kivétel ez alól kapitánya sem. Határozott nézete van a világról, s kicsit agresszív jellem, amennyiben valaki nem ért egyet vele, gyakran meg se hallgatja a másik véleményét. Büszke főzőtudományára, s elvárja, hogy dicsérjék meg főztjét. Amennyiben valakiben egyszer csalódott, az örökre elvesztette bizalmát, s képes túlzásba vinni unszimpátiájának kimutatását irányába.

Zanpakuto:
Feloldás nélkül sodrófa alakja van, épp ezért harcok során muszáj egyből felvennie shikai formáját. Fenyítésre még így is tökéletesen alkalmas a fegyver.
Neve: Shinobu
Zanpakuto lelke(i): Shino és Nobu
Parancsszava: Shigamitsuku, Shinobu! (Tarts ki, Shinobu!)
Shikai: két karddá változik, amiket Kohaku egyszerre képes forgatni. Külön nevük van (Shino és Nobu), s mindketten külön képességgel rendelkeznek.
• Az ikerpengék mellett a levegő megtelik egyfajta méreggel, ami Kohakun kívül minden jelenlévőre kihat. A méreg lassítja az ellenfelet, reiatsu szintjének megfelelően, így akinek kevesebb a lélekenergiája Kohaku-énál, az alig képes megmozdulni, míg aki lényegesen erősebb nála, azt éppen csak lassítja valamennyire. Passzív képesség, zanpakutojának feloldásakor automatikusan szétszóródnak a részecskék a levegőben, s amikor visszaváltja alap formáját, a méreg hatása megszűnik.
• Shino-t Kohaku a jobb kezében szokta forgatni. Ő a támadó fél, agresszívabb társánál. Sebzéskor mérget juttat a szervezetbe, hatásai a következők: gyomor és főleg rekeszizom görcsök (légzéskimaradás, légszomj, de lehetnek végtag és egyéb görcsei is az áldozatnak), bevérzett szemek, kifehéredett (sápadt) bőr, habzó, erősen ellilult remegő száj, erős kínzó fejfájás, verítékezés és remegés az egész testen, végső esetben sokkos állapotba is kerülhet az ellenfél.
• Nobu a passzív fél, Kohaku a bal kezében szokta forgatni. A levegőbe suhintva létrehozhat egy esőfelhőt. Az esőcseppek egyrészt Nobu mérgét képesek hatástalanítani, másrészt pedig elkezdik gyógyítani a sebesülteket. A felületi sebeket pillanatok alatt begyógyítja, ám súlyosabb sérülésekhez már hosszabb időre (legalább fél óra) van szüksége.

Előtörténet:
Ha te is megélnél egy fél évszázadot, számodra is lényegtelen lenne az emberi életed. Túl régen volt, ne zargassuk feleslegesen a forralt vizet.
A nyomor, ami Rukongaiban fogadott, szöges ellentéte volt mindannak, amire számítottam, azonban nem olyannak neveltek, aki nem lenne képes megállni a saját lábán, s hamar feltaláltam magam. Akkoriban még húszas éveimet sem töltöttem be, gyakorlatilag előttem volt az egész élet, bár ez inkább nézőpont kérdése, hiszen gyakorlatilag halott voltam, de valahogy mégse. Szóval, hamarosan azzal kerestem a napi betevőmet, hogy egy helyi fogadóban dolgoztam a konyhán, ahová főleg shinigamik jártak. Megmondom őszintén, naiv és fiatal hölgyeményként nekem fogalmam sem volt arról, hogy micsoda ellentétek alakultak ki a jónép és a halálistenek között, hiszen nekem kifejezetten segítettek, s a jó urak is mindig tisztességesen megköszönték a vacsorát. Nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy nekem is shinigaminak kéne mennem csak azért, mert kicsit több főztöm fért belém, mint egy átlagos „lélekbe”. Úgy értem, ez a normális, hogy élvezzem az életet, én pedig nem vagyok gondolatolvasó, s mégis miből jöttem volna rá, hogy a lelkek csak megszokásból esznek?
Így aztán hamarosan szakítanom kellett eddigi életvitelemmel, s hamarosan már a Lélektovábbképző Akadémián boldogítottam a népet. Igencsak pislogtam nagyokat, amikor egy gyakorlókardot a kezembe nyomtak, mondván mit kezdjek én vele, hiszen a férfiaknak lenne illendő fegyverekkel foglalkozni, s kezdetben az össze-vissza való csapkodáson túl nehezen jutottam. A démonmágiában inkább jeleskedtem, bár az évtizedek által azért már megtanultam tisztességesen kezelni a katanát is, bár nem mondom, nem vált sohasem a kedvencemmé. Néha komolyan úgy éreztem magam, mint a dedóban, amiért fakardokkal kellett hadonásznom, de a kezdeti szkeptikusságom és rossz hozzáállásom egy idő után elpárolgott, amikor észrevettem, hogy tényleg mennyit fejlődtem. Bár az első pár évben még csak hollowt sem láttunk közelről, végül az a nap is elérkezett, amikor már ideje volt éles bevetésen is bizonyítanunk. Elméleti anyagok ide vagy oda, az illusztrációk pedig, hát nem mondom, feleannyira sem pontosak, mint amilyennek kellettek volna lenniük. Mégis honnan a tejfölös nénikéjükből tudtam volna, hogy egy nyamvadt lidérc ekkorára is képes nőni? -.- Mindegy is, nem vagyok egy nyafogós kis szuka, s míg szorgalmasan lőttem felé a tanult kidoukat főleg a blokkolására, két évfolyamtársam pedig igyekeztek benne a lehető legtöbb kárt okozni. Na hát ebből az jött ki, hogy inkább a lidérc okozott bennünk több kárt, a felügyelőnk pedig már avatkozott volna bele a dolgunkba, amikor gyerekkacajt hallottam, s két különböző gyermek hangja suttogott valamit a fülembe. A meditálási gyakorlatok pedig már felkészítettek erre; tudtam jól, hogy mi fog velem történni. A gyakorló – már fém – katanára többé nem volt szükségem, s az ikerpengéket pedig játszi könnyedséggel kezeltem a harc során. Így lettem én a nap hőse, s így igazoltam át az Akadémiába a Gotei 13-ba.
Szolgálatomat a 4. osztagban kezdtem, lévén kardomnak gyógyító képességei is vannak, persze ez még nem jelenti azt, hogy bármikor is engem küldtek volna le a csatornába takarítani, vagy hogy hagytam volna megfélemlíteni magam valamelyik bunkó 11. osztagostól. Mindig is kiálltam magamért, és ez shinigamiként sem változott, így aztán azon a napon, amikor valami nagyarcú elgáncsolt csak úgy heccből, akkorát vágtam a tarkójára a sodrófa-zanpakutommal, hogy csak úgy nyekkent, mert szórakozzon az édesanyjával, ne pedig velem. Ez a szerencsétlen félnótás pedig később a férjurammá vált, csak úgy egészen mellékesen, bár főként a konyhán dolgozva nem nagyon értem rá holmi románcokkal foglalkozni. Gyermekeim apja pedig nagyjából kétszáz éve amúgy is elhalálozott egy küldetése során, a fiunk pedig jelenleg a 11. osztagban szolgál, a lányunk viszont még az Akadémián tanul. Mindegy is, ez még sokkal odébb lesz, viszont ekkor legalább megtanulta a shinigami nép, hogy Kohakuval nem érdemes packázni, mert előbb eteti meg az illetővel a serpenyőt, mintsem hogy szánalmas kislányként meneküljön sírva anyuci szoknyája mögé bújva.
Hamar rá kellett döbbennem, hogy az élet a 4. osztagban nem nekem való, s azt hiszem, hogy Unohana sem bánta, amikor az 5. osztagba igazoltam. A csatatéren ugyanis sajnos többet ártottam a méreg alapú zanpakutommal, mint segítettem, s a franc fog itt Teréz anyáskodni a lidércek felett, nem ez a dolgom. Bár nem mondom, hogy itt, az 5. osztagban is minden szép és jó lett volna, de minden tiszteletem Aizen kapitányé volt, hisz valóban az osztag érdekeit szolgálta, amikor csak tehette. Nem kis csalódás volt, amikor rájöttem, hogy minden, amit hittem róla, csupán illúzió volt. Olyat követett el azok ellen, akik bíztak benne, amit nem vagyok képes megbocsájtani neki. persze, eleinte nehéz volt elfogadni az igazságot, de végül beletörődés, elfogadás és megbékélés vált belőle nem is beszélve arról, hogy végül találtak egy új kapitányt az áruló helyére. Úgyhogy azóta is itt boldogítom a népet gondoskodva arról, hogy mindig meglegyen a megfelelő energia utánpótlásuk egy-egy kiadósabb, többfogásos vacsora által.

Tárgy: Re: Ueshima Kohaku Szer. Júl. 14, 2010 4:43 am

Szép előtörténet és tényleg egyedi karakter, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou, illetve első szintű vagy. Ennek megfelelően választhatsz öt kidou-t ingyen az eredeti történetben szereplők közül, valamint készítsd el adatlapodat is.

Üdv az oldalon, jó játékot!^^