8.-á válásom története

Egy unalmas vasárnap délután egy árnyékosabb helyen aludtam amikor hirtelen felébredtem álmomból. Folyton ugyanaz az álom gyötör. Évek óta folyton ugyan arról álmodok Mindig megjelenik a bátyám szemeim előtt akit nem tudok legyőzni minden próbálkozásomat kudarc követte. Folyt rólam a veríték. Felnéztem senki sem volt ott. Egyedül voltam. Ránéztem a karkötőre. Eszembe jutott az a sok régi emlék, ezt még akkor szereztem amikor 20 éve Karakurában egy ok miatt épp ott tanyáztam és egy Hadnagyba botlottam. Harcba keveredtem vele. És amikor legyőztem nagy nehezen úgy éreztem hogy ezt a hölgyet nem vagyok képes megölni. Mindig élvezettem gyilkoltam le az ellenfeleimet, de ő nagyon emlékeztetett valakire így inkább csak elindultam vissza Las Noches-be.Magam se értem hogy miért, de odaadta nekem ezt. Azt mondta hogy ez a legnagyobb érték ami a tulajdonában van,fogadjam el. Elfogadtam, és visszaugrottam Las Noches-be. Azóta nem vettem le ezt. A legértékesebb ami az életemben eddig volt. Nagyot ásítottam és nyújtóztam. Ugy éreztem hogy elég volt arra napra. Ideje aludni tovább. Remélni mertem hogy a démonom nem fog zaklatni. Sikerült elszundítanom egy vékony, nőies hangot hallottam.
-LITOOOOOOOOOO.- Üvöltötte és közben felém szaladt. Felnéztem egy arrancar volt az de én nem ismertem. De úgy látszik ő ismert engem. Üvöltötte a nevem, közbe futott kezét a magasban tartva integetett. Mondtam magamban többször is hogy Hagyá'Má'békén. Közben lehajtottam a fejem, és aludni akartam tovább. Végülis odaért hozzám. És belekezdett hosszú szövegébe.
-Litocica, Litocicamica. Hogy vagy drága???- Kérdezte tőlem nyájas hangon. Én azonnal felkaptam a fejem. Nem tudtam elképzelni ki a villám ez. Néztem rá elkerekedett szemekkel. De ő csak folytatta a beszédét. Kiidegelt. Már visszavágytam az álomba a démonomhoz, mint hogy őt hallgassam. Kikészültem, egyszerűen a az agyam leolvadt, mit az agyam. A retinám szénné égett. Arra gondoltam hogy ért valamennyit a testbeszédből így egy olyan jelzést küldtem felé hogy aludni akarok. nevezetes oldalra fordultam és behunytam a szemem. Nagy hiba volt. úgy hasba rúgott hogy 2 métert repültem majd ugyanennyit csúsztam.
-Litoooo! Nem is figyelsz rám te szerencsétlen??? Azt mondtam hogy Aizen-sama hívat.- Amint meghallottam a nevét nyomban felpattantam. Gondolkozni kezdtem hogy mégis mi a fenét tettem már megint hogy most elé kell állnom. Bár ha ő nincs akkor most nem itt tartanék. Ő volt az aki befogadott. Bár annak ellenére hogy megtámadtam az egyik alattvalóját. Sokat köszönhetek neki. Ezért őt tisztelem és kedvelem. Ellentétben Ginnel. Az a sunyi rókapofájúnak már régóta szálka vagyok a szemében. Már az első találkozásunknál meg akart ölni. Akkor megfogadtam hogy megfogom ölni és erről a mai napig sem mondtam le. gondolkozásomat megint a hölgy hangja szakította meg. Nem meglepő hisz a hangja rövidtávon elviselhetetlen. Valószínűleg olyan a csaj mint a kemoterápia, sejtenként öl. Menekülni akartam, ezért ott hagytam mint egy szakadt rongyot. Siettem, sonidoztam minél gyorsabban minél hamarább akartam odaérni. Ahogy közeledtem a teremhez egyre jobban érdekelt hogy mi lehet. Mit tettem? vagy talán... Nem tudtam hogy mire fogok belépni. Megérkeztem egy terem ajtajához. Beléptem, sötétség fogadott. majd kissé beljebb kerülve megláttam őt. Aizen, ott ült és beljebb invitált. Letérdeltem, és meg akartam kérdezni hogy mit akar tőlem, de nem tudtam mert Aizen megelőzött.
-Lito, bizonyára sokat gondolkoztál azon hogy mégis miért hívattalak ide.-mondta majd felállt a székéből és a közeli falhoz baktatott.
-Nos, egy küldetést szeretnék rád bízni.- Amikor meghallottam nagyon megnyugodtam de híretelen elöntött az adrealin szívem hevesebben vert, szaporábban vettem a levegőt. egyszerűen izgalommal töltött el hogy végre küldetésre mehetek.
-Megszeretnélek kérni hogy hozz nekem egy adjuchas-t. Az ok ne érdekeljen. És most menj!- Szólt majd visszahelyezkedett a székébe. Meghajoltam majd kisétáltam, amint kiléptem nem bírtam magammal elnevettem magam. Nevetésem kissé hangosra sikeredett. Ugyanis a 8. Espada, megjelent. A rózsaszín hajától rosszul voltam. Na jó nekem sincs jogom beszólni senkinek se de ez már szánalmas. Pökhendisége egyszerűen ocsmány volt. Próbáltam nem felvenni a csipkelődéseit. De egyre idegesítőbb volt. úgy látszott hogy nem csak Gin utál hanem ez a marha is. Gondoltam annyi baj legyen, amikor elkezdett pofázni hogy menyire szánalmas vagyok. És Aizen bolond hogy rám bízta ezt a küldetést. akkor elpattant valami bennem. A wakizashimat felé tartva, megszólaltam.
-Te köcsög. Ne merj eltűnni mert ha visszajöttem megöllek te nyomorék.- ordítottam majd sonidoval eltűntem a szeme elől. Egészen a szobámig sonidoztam ahol előkotortam egy régi köpenyt. Felvettem alá rejtve a kardokat majd elindultam a legközelebbi kapuhoz. Kilépve vettem egy mély lélegzetet. Visszanézve a kapura eszembe jutott amikor legutóbb kiléptem, teljesen elfelejtettem már hogy milyen jó is utazgatni. Mindenféle emlékek jelenetek meg. Mikor feleszméltem már az erdőben voltam. Úgy gondoltam hogy ha fákon fogok haladni akkor kevesebb az esély arra hogy megtaláljanak. Már jó ideje haladhattam amikor észre vettem valamit a távolban oda siettem, majd az egyik fa ágán leguggolva figyeltem az eseményeket. Akkora mázlim volt hogy épp 3 adjuchas volt ott. 2 ott állt egy pedig támadásra készen figyelt. Hirtelen a másodperc tört része alatt megtámadta a másik kettőt. Úgy látszik hogy azok ketten felajánlották magukat annak a Góliát sas kinézetű valakinek. Én csodálkozva figyeltem ahogy épp eszi őket. végezve épp indulni akart amikor hatalmas mennyiségű reiatsut engedtem el, jelezve neki hogy ott vagyok. rám fordult és már támadni akart. Őszintén szólva nem számítottam arra hogy ilyen gyors lesz. Sonidoval elugrottam onnan így ő csak a fát kapta el. az ág amin voltam eltört. a földre érkezve ledobtam magamról majd ránéztem az ellenfelemre. Csak figyelt onnan a magasból. Nem nézett ki túl erős ellenfélnek. ezért csak a Wakizashit csúsztattam ki a tokjából, majd nekilódultam hogy megtámadjam. Szemből támadtam neki de amikor közvetlen előtte voltam akkor sonidoval mögé kerültem és megrúgtam. Könnyedén leszúrhattam volna de Aizen-sama megparancsolta hogy élve vigyem el neki. Tehát a kardomat nem használhattam. Az ellenfelem erőtlen teste becsapódott a földbe. Majd visszatérve egy közeli vára érkeztem, azt hittem hogy elég erősen rúgtam meg nem fog felkelni így nyugodtan hátat fordítottam neki. Nem figyeltem hogy felkel és kinyitja a csőrét. Kilőtt rám egy cerot. Ami váratlanul ért, nem volt elég időm kikerülni tökéletesen így a ruhám több mint fele megperzselődött. Nekem nem esett bajom. Ekkor eszméltem fel hogy nem szórakozhatok vele mert még én döglök itt meg. Eltéve a kardom, össze csaptam a tenyerem és lehajtottam a fejem.
-Lanza Roja!- Mondtam majd 3 Lándzsa jelent meg a kezemben, vér vörösek voltak. Egyenként gyors ütemben dobtam el. Óvatosságból a szárnyát céloztam hogy nehogy megöljem de ne is tudjon megtámadni. A támadásom sikeres volt. a földhöz szegezve nézett fel. Már indulni akartam vissza a következő ellenfelemhez. amikor hallottam valamit. Jellegzetes ordítás volt az. Menos Grande-k. Nagyon gyorsan el kell tűnnünk. Ha nem akkor harcolhatok velük is. Túl sok reiatsut engedtünk szabadon most jönni fognak mint a sáskák. Gyorsan elkezdtem felpakolni a kis barátomat és elindultunk haza. Illetve csak én indultam az adjuchast meg egy kötéllel összekötözve húztam magam után. Már elég sok hollow volt körülöttünk amikor Las Noches kapujához érkeztünk.
~Ez az megcsináltam. Aizen-sama... ~ Odaérve a nagy teremhez eloldoztam az adjunkhast. Majd sűrű bocsánatkérés közepette átadtam Aizennek. Majd gyorsan kisétáltam a teremből. Elindultam aludni egy kicsit. Hosszú volt ez a nap. Ahogy kiléptem a toronyból megláttam őt. Szayelt, Hogy rohadna meg ott mászkált a busa fejével. Nem bírtam magammal, Előrántottam a wakizashit és megtámadtam. Sikerült meglepnem ugyanis megsebeztem a vére végig folyt a pengémen. Ő meg nézett rám. Majd rám ordított.
-Te buzi, tönkre tetted a ruhám hogy rohadjál meg!-Nem habozott tovább Előrántotta ő is a kardját majd megtámadott sikerült hárítani a csapást de a lendülettől becsapódtam a toronyba,és a törmelék meg rám zuhant.. A kardom meg a homokba szúródott. Eltelt egy kis idő amíg kikászálódtam onnan. majd előrántva a másik kardomat is, beleszúrtam a két kardot a testembe az egyiket a combomba a másikat a karomba.
Szayel nem bírt magával és elnevette magát. Majd pökhendin megszólalt.
-Na mi van?? Megölöd inkább magad?- Mondta, Én csak elmosolyogtam.
-Rásguelo Marcial Colmillo,Córtelo en dos Acabado Guadańa!- üvöltöttem majd hatalmas mennyiségű reiatsu által keltett porfelhő ellepett. Amikor elült kissé a por Szayel rám nézett és meglátta hogy feloldottam az erőmet. Ő is követte a példámat. Feloldása után láttam hogy valami uborka termesztő csápjai vannak.
-Hol vannak a buzi csicskáid?-Kérdeztem és vártam hogy mikor támadnak meg a kis köcsögjei.
-Nincs rájuk szükségem. Saját magam foglak megölni.-Mondta majd a csápjaival hadonászott. Menekülni kényszerültem. Tudtam hogy ő távol harcban jó én meg a közelharcban, ergo hatalmas előnye van velem szemben. De ha közel tudok hozzá férkőzni akkor megölhetem. Kerülgettem ki a csápjait. Váratlan lépéssel fölé kerültem és néhány csápot levágtam róla. már biztos voltam a győzelmemben épp meg akart adni a kegyelem döfést amikor elkapott. Az egyik csápjával elsikerült kapnia. Azt hittem hogy valami mérget spriccel rám. ennek ellenére csak kidobott abból az undorító valamiből. Nem értettem hogy mi történt biztos voltam benne hogy nem szabadulok ennek ellenére most önszántából elenged? felnézek és látom hogy egy babát tart a kezében. De jobban megnézve az a baba én voltam. Arra gondoltam hogy talán babázni akar amikor meglökte egy kicsit a Lito babát. A fájdalom azonnal jelentkezett. Összeestem.
-Mi a fene ez?- kérdeztem, ő nem felelt csak szétszedte a babát. Biztos voltam hogy ketté szakít. Valami golyók meg pöckök voltak benne megmutatta az erejüket. Kivett egyet a ronda 10 méterek körmével vagy tudom is én mivel, és megmutatta az írást. Az volt rá írva hogy gyomor. Majd Összetörte. Vért köhögtem fel. Csak a gyomrom volt ugyan de iszonyatos fájdalmat tudott okozni. Sorra vette a testrészeimet és törte el én már alig életem. Tudtam hogy meghalok. Ő nevetni kezdett,miközben eltörte a a lábaimat. Majd kicsit megállt nevetni. Tudtam hogy nagy hibát követett el. Bár mozogni alig bírtam de egy utolsó támadást még elbírtam viselni Összecsaptam a tenyerem.
-Lanza Roja!-Majd gyorsan megidéztem 5 öt és kiszegeztem A torony oldalához. megmozdulni nem tudott 4 helyen szegeztem ki. két kezénél, két lábánál, és egy meg kicsit mellé ment mivel már alig láttam.
-Legyőzhettél volna te idióta barom.- Morogtam neki majd hallottuk hogy két fraccionja közeledik felénk. Közben ordították az espada nevét.
-Hát látod Szayel, ha megöltél volna akkor most nem te halnál meg!-Mondtam neki. és az utolsó erőmmel -kimondtam a legjobb technika nevét amit eddig használtam.-Asesinato Curativo!- a Két frakción eltűnt és az én kezemben össze gyűltek a szellemi részecskéik. Egy kis gömb lett belőle. Amivel gyorsan feltudtam magam gyógyítani. Sajnos elég kevés időm volt így kissé sántikálva odamentem hozzá Majd a fejére tettem a kezemet. Ég veled Espada. Mondtam majd a csuklóm alól ki csusszanó penge átszúrta a fejét.
A harcból végül is én kerültem ki győztesen, bár súlyos sérülésekkel. Egyedül én életem túl. És ez azt jelentette hogy ettől a perctől én is az espadak közé tartozok. Véresen ugyan, sérülten betáncoltam abba a terembe ahol a többi espada ült. Jobban körülnéztem, és megláttam egy széket. ahol a régi 8-as ült. Tudtam, az most már az enyém lesz. Nyugodtan, de fáradtan leültem közéjük és figyeltem csendben, vártam, mi lesz a következő esemény. Nem tudom miért, de büszkeséggel töltött el mindig az a tudat hogy Espada vagyok ahányszor átléptem azon az ajtón.