Városnézés - Magánküldetés //Lezárva//

[~~~°>Az Izgalmas városnézés<°~~~]

A nap heted hét országra süt és hirdeti a nyári időt. Min az emberek világában min Soul Societyben. Az emberek egyik világban se mozdulnak ki a házból. Inkább maradnak a hűvösben és a házukban ügyködnek valamin. Seireiteiben szinte mindenki a napon van. Minden shinigami intézi a feladatát és átkozzák azt az embert, aki kitalálta, hogy fekete legyen a shinigami egyenruha. Egy ifjú shinigami épp sétálgatott mikor egy pokol lepke repül oda hozzá. Kinyújtotta a mutató ujját és várta, hogy a szép kis állatka rászálljon és átadja az üzenetét. Az üzenet a kapitányától származott és egy küldetésről volt szó. A küldetés az volt, hogy menjen el őrjáratozni Karakurába. Ez az őrjáratozás annyit takart, hogy sétálgatott az utcákon és élvezte, hogy senki sem látja. Nem vesztegette az időt. Szemmel látható volt, hogy utálta a shinigamikat. Hiába próbálta titkolni gyorsan rá lehetett jönni. Miután összeszedte a cuccait elindult a fő senkaimon kapu felé. Út közben találkozott pár ismerős arccal, de nem nagyon foglalkozott velük. Csak arra gondolt, hogy még pár perc és eltűnik, innen ki tudja meddig. Elért a senkaimon kapuhoz és egyből cselekedett is, hogy végre Karakurába legyen. Amint megérkezett elindult egy városnézésre. Ugyanis tudta, hogy az őrjáratozás arról szólt, hogy keressen hollowkat vagy arrancarokat és nyírja ki őket. Ezzel csak egyetlen egy baj volt. Ő is egy akart lenni közülük és éppen ezért nem nagy kedvel harcolt ellenük.

// Na, akkor mondom mi lesz ^^. Szép posztokat várok el, amikben mindent részletesen leírsz. A post hosszúsága minimum egy fél oldal wordben. Remélem nem nagy elvárás. A mostani postban az is írd le, hogy mit csináltál a pokol lepke megjelenése előtt. Ne csak a sétát írd le hanem azt is, hogy miért indultál sétára stb…//

[~~~°> Az Izgalmas városnézés <°~~~]

Ismét egy átkozottul dögunalmas és embert próbálóan meleg nap. A szokásosnál is könnyebben döntöttem el, hogy ameddig egy felsőbb rangú fel nem szólít, addig utcai ruhákban járok. Kivételesen nem a szokásos utcai ruhát viseltem, hanem annál is lengébben öltöztem. Miután felöltöztem felraktam egy kis kaját, miközben "gyorsan” lezuhanyoztam.
Na, hát a "gyors" zuhanyozás nem jött össze, ám a felrakott kaja, úgy mászott le a sütőről, mintha egy kapitány parancsba adta volna. Kicsit elgondolkodtam, hogy nem eshet meg, hogy egy kapitány valóban megparancsolta-e neki, hogy égjen oda, amennyire csak tud. Minden esetre a sütőbe hármat belerúgva meggyőződtem arról, hogy a sütő nagyon meleg. Főleg ha még mindig nem zárom el a tüzet. A kezemre három kendőt rácsavarva vettem a bátorságot arra, hogy elzárjam a lángot. A legtöbb "társam" valószínűleg már kihívta volna a tűzoltókat. Ám szerencsére itt nincs ilyenfajta szolgáltatás. Mindezek után, úgy döntöttem inkább meglátogatok egy ebédlőt vagy hasonlót.
Amint kinyitottam az ajtót a szobámból elkezdett kiszivárogni a bűz. Had idegeskedjenek a többiek, gondoltam miközben az ajtót direkt nyitva hagytam, abban remélve, hogy a halálistenek belefulladnak a bűzbe. Esetleg kitakarítják helyettem a rendetlenséget. Minden estre felkészülve hihetetlen sebességgel húztam el a csíkot a szállásomtól. Az utcákra lépve elkezdtem keresni az ebédlőt. Szerencsére ezt a helyet gyakran látogatom, így mindössze két percig tartott a sétám.
Az itteni reggeli se volt, hú de sokkal jobb, mint az enyém. De erről elmondható volt, hogy ehető és nem kúszik-mászik. Nyugodtan ebédeltem, mindaddig, amíg az egyik szomszédom oda nem jött hozzám. Elmondta, hogy a hadnagy azt parancsolta, takarítsam ki a szobám, ha továbbra is itt akarok maradni.
Akar a fene maradni, de sajnos egyelőre maradnom KELL. Másképp már rég elhúztam volna az általam szimpatikusnak vélt arrancarok seregébe. Ám még gyenge vagyok, ahhoz hogy csatlakozzam hozzájuk. Jobb dolgom híján elindultam kitakarítani a szobámat.
Amikor még ebédelni mentem, még csak a sütő volt, olyan büdös, na de mit keres egy kiß@szott büdös görény a szobámban. Na, mindegy, legalább felnyalja azt a vegyi mérget a szőnyegről. Hirtelen csapta meg a bűz a szaglószervemet, így a földön kúszva másztam el a cuccaimig, ahol egy csipeszt keresve kutattam. Kidobáltam szinte az összes alsógatyám és nadrágom, mire nagy nehezen sikerült találnom egy, igen egy törött csipeszt. Eggyel feljebb kúsztam és a pólóimat kidobálva megtaláltam a gondosan elrejtett és értékes csipeszem.
Lassan visszamásztam az ebédlőbe, ahol a borz elkezdte megenni a tegnapi vegyszeremet. Lehet, megtartom, gondoltam miközben a borzocska elkezdett köhögni. Nesze nekem, fogadok, fulladozik. Végre találok valami olyat, aminek hasznát venném, erre rögtön feldobja a talpát. Végül csak túlélte a megfulladást, mire én örömömben visszamásztam a szobába összepakolni. Ott is volt mit csinálni, hiszen az előző akciómnak köszönhetően a rend fogalma megszűnt létezni a szoba számára.
A ruháim között sikerült megtalálnom a most viselt Chuk Norisos izomtrikómnak az alsógatya párját. Gyorsan levetettem a nadrágom és az alsóm és elkezdtem átöltözni. A többi cuccomat visszadobálva a szekrénybe kerestem el keresni a hozzájuk illő pólót. Mire visszadobáltam az összes ruhám megtaláltam a kollekció utolsó darabját. Chuk Noris kollekciómban feszítettem a szobámban, amikor a borz betört hozzám.
Épp a hős pózt gyakoroltam, amikor a korcs megtámadott. Látszólag nem tetszett neki Chuk, a hős. Kemény harcot vívtam a kis élőlénnyel, majd végül a csatát megnyerve az ablakon keresztüli repülő távozásra kényszerítettem. A kis élőlény először még kedvesnek és édesnek tűnt, na de hogy megtámadja a második számú példaképemet, az nem tetszett. Hát csak elvégezte a feladatot és felnyalta a vegyszereimet, ám a bűz még mindig megvolt, úgyhogy miután rendet raktam a konyhában egy illatosító szerért indultam el.
Utam közben egy pokollepkét vettem észre, aki látszólag rám várt. Kinyújtottam neki a mutatóujjam és ő rászállt. Átadta a rá bízott üzenetet és el is szállt. A kapitány bízott rám egy küldetést, egy városra kellett ügyelnem. Ez sajnos avval járt, hogy meg kell védenem az általam gyűlölt embereket. Minden esetre hazaindultam és a normál ruhám fölé felvettem az egyenruhám is. Elindultam a főkapu felé, miközben több régi társammal is találkoztam. Én mit sem törődve velük, mogorva arccal mentem tovább, ha bárki is megszólított.
A kapu átlépése után Karakurában találtam magam. Élő emberek tömege vett körbe. Legszívesebben most végeztem volna az összes undorító féreggel. Egyik sem segített rajtam, amikor segítség kellett volna. Az emberek hierarchiája, hiszen szinte mindenki elnyomott. Ki szellemileg, ki pénzügyileg, ki pedig fizikailag. Hiszen az emberek között nincs olyan, hogy tökéletes. Tökéletes csak az Aizen sama által teremtett lények lehetnek. Sőt, mi több kötelességük, hogy tökéletesek legyenek.
Gondolataim közepette elindultam körbenézni a városban, miközben a házakat is figyelgettem. Mivel mohó voltam és túl sok dolgot akartam csinálni egyszerre, így nekimentem egy halandónak. Bocsánatot se kérve sétáltam tovább és befejeztem a gondolkodást. Egyelőre a feladatomra kell koncentrálnom. A többi máskor is ráér. Egy nagyobb házat kezdtem el csodálni.
Maga az építmény kék színűre volt festve és vagy nyolc ablak volt rajta. Továbbá vagy három normál méretű ház méretét öltötte magára. Az egyik ablakon egy szőke kislány nézett ki az ablakon. A szőke kishölgy az eget figyelte gondtalanul. Majd hirtelen eltűnt. Ahogy hallottam már készülődnie kellett volna az iskolába, de én inkább elmentem onnét.
Már egy ideje sétálgattam, amikor egy játszótéren egy unatkozó kisfiút vettem észre. Egyedül volt és mégis élő volt. Kissé talán emlékeztetett a fiatalabb önmagamra. Én is mindig egyedül voltam. Már épp visszaemlékeztem volna, amikor egy kislány beült mellé a hintába és mosolyogva elkezdtek beszélgetni.
Dühömben öles léptekkel sétálgattam tovább a város területén. Nem elég, hogy elküldenek erre az átkozott helyre, de még direkt szemétkednek velem az emberek. Hát ez már mindennek a teteje, igaz, hogy gyenge vagyok és elhanyagolható, na de nem ennyire. Valamennyi tiszteletet felém is kéne mutatniuk. Csak egyszer kerüljek Aizen-sama seregébe. Első feladatom az emberek tömeges irtása lesz.

[mesélő – Az izgalmas Városnézés]

Az emberek még mindig nyugodtan sétálnak, ugyanis nem is sejtik, hogy egy halálisten sétál el köztük. Vajon mekkora felfordulás lenne belőle, ha megtudnák? Valószínűleg az első olyan embert, aki azt mondaná, hogy látott egy olyan embert, akit mások nem azt vinnék a diliházba… de miért? hiszen az igazat mondta ugyanis a tömegben ott sétál Ren aki tulajdonképp leszarta azt, hogy őrjáratozni küldték. Ennek is megvan az oka. Az ok nem más, mint, hogy ki nem állhatja a saját fajtáját. Minden vágy az, hogy Aizen-sama oldalára állhasson, mint shinigami vagy mint arrancar. Nagyon komoly álmok ezek főleg úgy, hogy még most is Seireiteinek szolgál. De vajon egy ilyen ifjú miért akar átállni a rosszakhoz? Vagy talán nem is tudja, hogy Aizen a rosszakat képviseli ebben a harcban? Ki tudja mivel tömték teli a fejét vagy, hogy ő hogyan értelmezi Aizen megmozdulásait. Még mindig az utcn sétálgatott mikor két különleges lélekenergiát érzékelt. Iszonyatos sebességgel indult el az energiák felé. Mikor megérkezett szemei tágra nyíltak. Egy Arranca és egy bounto harcát láthatta. Nagy meglepetésére a bounto állt nyerésre, ami azt bizonyítottam, hogy az arrancar nem a legerősebb. Mivel még beszélni akart az arrancarral előhúzta zanpakutoját és támadott.

//Üdv ^^ Bocsi a késői reagért, de hulla voltam xD Na, arra kérlek, hogy ismét egy szép és részletes postot írj Wink

//

[~~~°> Az Izgalmas városnézés <°~~~]

Ellenőrizzem le, hogy mennyire biztonságos ez a város. Annyira biztonságos, hogy mindjárt megölök vagy három halandót. Aztán a balhét pedig ráverem az eszetlen hollowkra. Amennyire bíznak bennem az osztagokban még el is hinnék. Hiszen senki nem hinné a tizenhárom őrosztagban, hogy van köztük egy ember, akinek a célja az, hogy csatlakozzon Aizen seregéhez. De a gyerekkoromról nem én tehetek. Hiszen én vagyok talán az egyetlen a halálistenek közül, aki tudja mire képesek az emberek egymással szemben. Gondoltam magamban, miközben nyugodtan sétálgattam.
Már vagy tíz perce sétáltam, amikor egy fagyiskocsit pillantottam meg. Tekintetbe véve nem létező gyerekszobámat nem bírtam ellenállni a kisértésének. A kocsi tulaját leütve elcsentem pár gombócot és egy padra leülve nyalogattam a hideg ételt. Több kisgyerek is furán nézte az el-el tünedező ételt, ami valamilyen csoda folytán lebegett is. Néhány felnőtt ember is megbámult, de ők fejüket megrázva sietek el a tett helyszínéről. Mikor elnyaltam az epres fagylaltot, úgy gondoltam megkóstolgatom a többi édes ételt is. Kezdetnek megkóstoltam a "pina colada" nevezetű fagyit is. Maga az íz nem hatott meg túlságosan, de azért meg bírtam enni. Megízleltem a banán ízesítésű fagyit is, bár a banán nem tartozik kedvenc gyümölcseim közé, ez a fagylalt nagyon finom volt. Majd egy rekeszt kinyitva a kocsin egy rejtett zugot találtam. Benne egy különleges felirattal rendelkező fagylalt volt található. A vodkás ízű fagylalthoz már tölcsért se kértem, elkezdtem nyalogatni egyenesen az edényből. Majd a végére ittam még két üveg sört és, mint aki jól végezte dolgát távoztam.
Tovább indulva utam egy parkon át vezetett, ahol rengeteg pár "tapadt egymásra". Mikor kiértem a parkból egy férfinak ütköztem,aki hátraesett. Nem akartam felhúzni, hiszen hogy nézett volna ki, hogy valami láthatatlannak nekimegy, majd hirtelen játszi könnyedséggel feláll.Végül miután a seggét megmasszírozta és erőt gyűjtött felállt. A poén kedvéért el se moccantam, az addigi helyemről, így ismét nekem jött. A férfi elkezdte a fejét vakargatni, majd ismét feltápászkodott. Kezével elkezdte a levegőt tapogatni. Ám én akkora már fél méterrel arrébb álltam és annak a tudatában távoztam, hogy ezt a fazont nélkülem is teljesen hülyének fogják nézni.
A sétát folytatva hangokra figyeltem fel egy nem is olyan távoli zsákutcából. Az utcatábla jelezte, hogy ne menjenek erre az emberek, hacsak nem itt laknak. Ám az okosabbak már arra is rájöttek, hogy a sötét sikátorokhoz hasonlóan itt is rengeteg erőszak folyik. Az utca végén egy öregasszonyt vett körbe három punk kölyök. Egy ideje már szórakozhattak a nyanyával, de senki nem mert beleavatkozni a verésbe. Végül is, az öreg néninek már úgyis mindegy, hogy most vagy évek múlva hal meg. Bár ahogy a helyzet kinéz,hamarosan lesz kit átküldenem a túlvilágra. Természetes módon fel sem merült bennem az a a lehetőség, hogy segítsek az öreg nénin, így tovább folytattam az utamat.
Hirtelen egy hatalmas erőt éreztem. Minden bizonnyal különleges lelkek harcoltak egymással. Talán szerencsém lesz és az egyik fickó egy arrancar Ezzel a gondolattal kicsit gyorsabbra vettem a tempót. Ám mivel koránt sem volt biztos hogy egy "tökéletest" érzékelek-e, ezért nem maximális sebességgel közlekedtem. Útközben több embernek is nekiütköztem, ám nem törődtem velük. Mikor megérkeztem egy bontout és egy arrancart láttam. Egy nem mindennapi harc, melyet egy tökéletes és egy halhatatlannak mondott faj képviselői vívnak. A bountok állítólag több évszázadon vagy akár évezredeken át is képesek élni, anélkül, hogy lelkeké válnának. Talán ennek is köszönhetik azt, hogy a halálistenek nem érzékelik az erejüket.
Mi ez? Hiszen a hibátlan lények pillanatok alatt végeznie kellet volna a bounto ellen. Talán direkt hagyja magát az arrancar vagy esetleg valóban sok lenne neki egy ilyen sokáig élő lény. Sok beszédet hallottam már a bountokról, de személyesen még eggyel sem találkoztam. Talán mert nem akartam, vagy egyszerűen csak ilyen ritkák. Bár mintha valami olyan mende-mondák is terjedtek volna, hogy a bountok kihaltak. Már már csak alig maradt pártíz példány ebből a csodának mondható fajnak. Minden esetre jobb lesz, ha segítek a hibátlannak. Remélem nem leszek a hátrányára. Merengésem után egy mágia szövegébe kezdtem bele. Elég ismert ez a kidou, talán ezért is bírom megjegyezni a varázsigéjét.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. - Miután elmondtam az igét a hadakozó bountot céloztam be, aki hála annak, hogy mással volt elfoglalva nem nagyon bírt kitérni a támadás elől. Az energiagolyó pont telibe kapta, ám ahogy gondoltam egy ilyen támadás nem fog rajta túl sokat hatni. Rövid időre megállt a küzdelem én az arrancar mellé álltam és megszólítottam. - Remélem nem gond, ha csatlakozom a bulihoz. Megkérhetlek, hogy a maradék munkát én végezzem el helyetted? - Életemben másodszor találkozom egy hibátlannal és végre tudok segíteni egyen. Ez a gondolat járt végig a fejemben, amíg elindultam harcolni a bountoval. A kardom elől minduntalan ügyesen kitért a bounto, ám ha sikerült valamit megvágnom, az csak a ruhája egy része volt. Mindaddig, amíg erősen hasba nem ütött az ellenfelem, amitől két métert repültem hátrébb. Szóval ekkora ereje van annak, aki képes egyenrangú félként küzdeni egy arrancarral. Talán pár hónap múlva nekem is lessz elég erőm hozzá, ám most ennek az erőnek a közelébe se tudok szagolni. Talán egyenlőre jobb is így, hiszen ha erősebb lennék a Tiszta Lelkek Városa is az arrancarok ellen küldene. Minden esetre most evvel a valamivel kell megküzdenem. Gondoltam, majd újabb támadás hullámot indítottam a bountoval szemben. Most jóval nagyobb erőt adtam bele és egy-két támadásomnak sikerült is eltalálnia.

[mesélő - Az izgalmas városnézés]

A bountot meglepte, hogy felbukkantál és az is, hogy nm az arrancarra támadtál először. A kidout telibe találta ám nem okozott komolyabb sérüléseket. Csak pár karcolás volt látható a bounton és ez meglepett. Tudtad, hogy erős, ha már egy arrancart is majdnem kinyírt, de azért arra nem számítottál volna, hogy ennyire erős ellenfélre találsz. Felajánlottad az arrancarnak, hogy befejezed helyette a harcot és ettől nagyra nyíltak a szemei. Ez volt az első olyan alkalom, hogy egy shinigami segített rajta. Az arrancar megköszönte és meg kérdezte, hogy miért. Majd miután látta, hogy nem rá figyelsz elment egy ház tövébe és leült. Kíváncsi volt arra, hogy mi lesz a harc vége. Eleinte kíváncsi voltál arra, hogy hol is van a bába, de egy idő után rájöttél. Az, aki ellen harcolsz egybe olvadt a bábjával és azért nem látod a bábot, mert benne van.
- Deee kibaszott nagy gond! Nincs kedvem taknyosokkal szarakodni- Ordított a bounto majd egy erőteljes ütést indított Ren felé.Pont akkor indította eme támadást mikor te a sajátodat. Vajon ki lesz a gyorosabb?

Az arrancar szavaim után motyogott valamit, amit nem nagyon értettem. Kicsit talán meg is sértődhetett, de nekem most más, fontosabb dolgom van. Ha pedig ezért fog megsértődni, akkor nem is érdekel. Minden esetre, a fickó leült egy ház tövébe és figyelte az eseményeket. Mintha egy néző lett volna, pedig pár perce még ő volt az, aki harcolt. Attól féltem, hogy esetleg még elővesz egy pattogatott kukoricát vagy valami. Elég jó kedve volt, ahhoz képest, hogy nemrég még evvel a valamivel harcolt.
Tekintetem az ellenfelemre emelem, egy fontos tárgyat keresek rajta. De sehol sem találom, az úgynevezett „ereklyéjét”, amelyből a bábját tudja előhívni. Bárhogy is kerestem, sehol nem találtam, majd ekkor gondoltam arra, hogy esetleg összeolvadt vele. Ez megmagyarázná, hogy miért is kapott ki az arrancar, hiszen ő még a ressurectionjét sem használta. Anélkül pedig elég nehéz legyőzni egy ilyen bountot. Talán nekem is jobb lenne használni a shi-kait, de talán jobb lenne először felfedezni a technikáit.
Az ellenség egy kiáltás után ismét támadott. Én is támadásba lendültem. Bár a pusztakezes harcot is szoktam gyakorolni, a bounto látható fölényben volt ebben a stílusban. Nekem mindössze egyetlen ütést sikerült bevinnem a felsőtestébe, ám ő háromszor is hasba ütött, majd sikerült fejen rúgnia, aminek következtében ismét hátrébb repültem pár métert.
Talán jó is, hogy egy ideig eltávolodtam tőle, így tudok egy kicsit pihenni. Na, meg jobb lenne egy taktikát is kitalálni ellene. Hiszen ebben a stílusban pillanatok alatt a földre kerülök. Időközben a jobb kezemmel a földre támaszkodtam, amíg a ballal letöröltem az arcomról a vért. Remek, felszakadt az ínyem. A hasam is eléggé fájt még, így nem sok kedvem volt felállni. Attól féltem, hogy feljön a reggeli vagy a tegnap esti vacsora. Esetleg mind a kettő. Minden esetre, még pihenek pár percet.
Ennyit a pihenésről, ugyanis az ellenlábasom nem akart olyan sokáig várni, hiszen megeshet, hogy sok más élőlényhez hasonlóan neki is dolga van. A férfi nagy sebességgel tartott felém, ami miatt, inkább csak a védekezésre koncentráltam most. Végül is, ha egyetlen dologra koncentrálsz, akkor sokkal több esélyed van arra, hogy sikerül. Így is tettem, a két kezemet használtam a kardom helyett és úgy próbáltam meg védekezni. Sikerült is védekeznem, egészen addig, amíg majdnem sikerült egy erős ütést bevinnie a pofámba. Nem volt más lehetőségem egy villámlépéssel elmenekültem az ütés elől.
A hirtelen keletkezett rövid szünetet megpróbáltam hasznosan eltölteni és rögtön előhúztam a kardomat. A nap fénye megcsillant a pengéjén, majd kicsit elmerengtem. Lehet, jobb lenne, ha rögtön alkalmaznám a shi-kait. Nem, egyelőre jobb, ha csak a zanpakutom van nálam. Ha most rögtön használom, akkor felfedezi az erejét és az esélyei sokat nőnének.
– Na és mond, egyébként miért is harcolunk? – Kérdeztem a fiatalosnak tűnő sráctól. Tudtommal ez is egyik képességük, hogy nem nagyon öregednek. Biztos vagyok benne, hogy már vagy 800 éves és mégis ilyen jól tartja magát. Végül is a több száz év alatt nem csoda, hogyha ilyen jól megtanult harcolni. Minden esetre nem szabad ilyen könnyen megszabadulni, attól a tudattól, hogy ő az ellenségem. Végül is, ő csak részben ember, így nem muszáj végeznem vele.
Hiszen ő nem is képviseli, az általam gyűlölt emberi fajt, még ha volt is egy összetűzése egy „hibátlannal”, akkor sem muszáj megölnöm. Hiszen minden bizonnyal, már több emberrel is végzett már, azzal pedig csak nekem tett jót. Szerintem, ha túlélné ezen küzdelmeket, akkor tovább folytatná az emberek irtását. Azzal pedig ismét csak az én kezemre játszik.
Ki tudja, talán jobb lenne, ha feladnám és küzdelem nélkül távoznék. De nem, az hatalmas sebet ejtene a férfi büszkeségemen. Továbbá a vereség is megbélyegezne. Tehát mindenképpen nyernem kell. Vagy, ha azon múlik, akkor csak feladásra kényszeríteni. De vajon mi lehet a bábjának az ereje, hiszen még nem használta. Vagy esetleg, mikor összeolvadt vele, akkor elvesztette a képességét, nem tudom, még nem volt dolgom egy „halhatatlannal” harcolni. Főleg nem olyannal, aki összeolvasztotta magát a bábjával.
De vajon az arrancar miért adta fel ilyen könnyedén a harcot. Talán túl erősnek tartotta magához képest vagy épp ellenkezőleg, túl gyengének találta, hiszen már összeolvadt a bábjával és mégis képes tartani vele a lépést. Ha még a ressurectionjét is használja, elég valószínű, hogy legyőzi a harcost. Bár nem tudom, nem vagyok itt régóta, így nem vonhatok le következtetéseket. Főleg, hogy minden valószínűség szerint hibásak.
De vajon milyen lenne, ha én is összeolvadnék a kardom lelkével. Ha már a halhatatlanok össze tudnak olvadni, akkor talán a halálisteneknek sem lehetetlen. Bár elég érdekesen néznénk ki, én, egy alig 24 évesnek tűnő, vörös hajú fazon, összeolvadva egy ősz hajú vén fickóval. Ráadásul egy szenilis vénember, aki egy rózsaszín haoriban ugrál, aminek a hátára a „kaze” van ráírva. Lehet bármilyen erős, de nekem ez a rózsaszín haori nagyon nem tetszik. Mintha elrontottak volna a fickóban valamit, vagy nem tudom.
Minden esetre felkészülve várom a halhatatlannak nevezett faj képviselőjének a válaszát. Ha támadna, minden valószínűség szerint időben el tudnék shunpozni.

[mesélő – Az izgalmas Városnézés]

Sajnálatos módon a kezdetekben a bounto erősebb és fürgébb is volt nálad, hiszen egy bábbal a testében nem nehéz, de a képességeket még mindig nem vetette be csak a puszta kezes harcra hagyatkozott. Elég szép sérüléseket okozott neked simán az ütéseivel és rúgásaival és éppen ezért úgy döntöttél, hogy itt az ideje cselekedni. A villámlépéssel sikerült megzavarnod így a kardodat is elő tudtad venni. A bounto megfordult és elmosolyodott majd a két öklét összetette. Ami ekkor történt meglepett. A bounto használta az egyik képességét, ami nem volt más, mint, hogy az ökleit bevonta tűzzel így nem csak ütött vele, hanem égetett is. A kérdésedre nem válaszolt csak neked rontott és elkezdett sorozni. Két lehetőséged van:
1.) Alkalmazod a shikai képességed
2.) Egy villám lépéssel kikerülöd a támadást.
Ha az elsőt választod, akkor a bounto meglepődik, és ezért megtudod sebezni. Ha a másodikat választod, tudsz szerezni magadnak egy kis pihenési időt. A választás csak rajtad múlik.

A bounto, mintha nem is törődött volna a kérdésemmel, ugyanis nem válaszolt rá. Mi több rögtön összecsapta a két öklét és az egyik keze tűzzel lett bevonva. Elég hatásos, tekintve, hogy a normál ütése is elég erős. Jobb lesz gyorsan végiggondolni a dolgokat.
Hogyha most elshunpozok, akkor ugyan nyerek egy leheletnyi időt, de avval ő is és én is ugyanúgy pihenünk. Márpedig, ha ez a fickó még többet pihen, az azt jelenti, hogy még erősebb lesz. Ráadásul így az arrancar küzdelme azért, hogy lefárassza ezt a bestiát, semmivé foszlik. Azt pedig nem szeretném, hogy a cselekedete semmivé váljon.
Azon, hogy mi lesz, akkor ha meg tudja a képességem erejét már nem is gondolkodtam el. Inkább rögtön lélekenergiát gyűjtöttem a kardomba és megszólaltam.
- Fuku, Sitojakana Sojokaze! – Hadartam el a pillanat töredéke alatt. A kard képességének köszönhetően egy szélpengét küldtem az ellenem felé. Nyilván ő is észrevette, hogy ez egy hatásos támadás, ugyanis inkább kitért előle. Ám ellenfelem legyen bármilyen gyors is, ha többször is megtámadom, egyszer csak eltalálja. Végül is, nem kellett többször elég volt kétszer, ugyanis az ellenlábasom meglepődött a shi-kaiomon.
- Harcolunk, szóval ne bambulj! Vagy már nem is akarsz harcolni? – Kérdem a „halhatatlantól”. Majd hirtelen késztetést érzek arra, hogy én támadjak. Nem is tudom miért, talán megutáltam a flegma stílusa miatt, vagy mi? Vagy talán szeretnék sietni, na de miért. Hiszen semmi dolgom nincs. Bár, könnyen lehet, hogy az arrancarnak melyen segítettem van feladata. De az is megeshet, hogy csak ejtőzni van itt, minden esetre gyorsan lerendezem ezt a szemetet, utána pedig elbeszélgetek az arrancarral.
Rögtön támadtam a szelek táncával, ráadásul nem is egyet küldtem, hanem hármat. Remélem, hogy a három közül, legalább egy eltalálja őt. Bár, így belegondolva, könnyen elképzelhető, hogy a halálistenekhez és „tökéletesekhez” hasonlóan nekik is van egy technikájuk, mellyel gyorsan máshol tudnak teremni. Bár, látszólag a fickó inkább izomra épít, attól még nem biztos, hogy az efféle dolgokra nem képes.
Fejemben egy újabb terv áll össze, miután a bounto kikerüli, vagy sem a szélpengéket én elé villám táncolok, majd az ujjamat a mellkasa és a válla közé teszem, aztán elsütök egy byakurait. Ez a támadás, minden bizonnyal egy lyukat éget a testébe, aminek köszönhetően a nyerési esélyei csökkennek. Bár ez a terv egyelőre még koránt sem biztos, hogy bevetésre fog kerülni, hiszen, ha el teleportál addigi helyzetéről, akkor nekem is villámlépést kéne alkalmaznom, ami fárasztó lenne. Lehet, jobb lesz még egy tervem agyalni, egy úgy nevezett „B” terven.
Hát, talán ha túl messzire kerülne, újabb széltánccal támadhatnám vagy megtámadhatnám egy másik kidouval, mondjuk shakkahouval vagy soukatsuiial. De ez még kicsit messzebb van, majd a bounto dönt, hogyan is akarja bekapni a következő támadásom.
Na, de állj, mi lesz akkor, ha ő támad engem. Valószínű kénytelen leszek a borotva éles szélaurát a kezem körül. Ha pedig nem elég erős az ellenem, akkor valószínű szétberetválom egy részét. Bár, az is könnyen megeshet, hogy nem lesz elég időm védekezni, főleg, hogy három terv is van a fejemben. Ilyen esetekben a legtöbb ember vagy elfelejti, hogy melyiket mikorra is terezte, vagy véletlenül mind a hármat egyszerre akarja használni. Valószínű, hogy velem is az fog történni, hogy megpróbálom a három tervet egyszerre használni. Vagy esetleg megsemmisülve állok, egészen addig, amíg az ellenlábasom észhez nem térít.

[mesélő – Az izgalmas Városnézés]

A bounto nagyon meglepődött, hogy használtad a shikaiodat ugyanis nem számított rá. A támadásaid meglepték és éppen ezért célba is értek. A támadásod két szép vágást hagyott a bounto hasán és mellkasán. A rubint vörös vér csak úgy ömlött a két sebből. Ami ekkor történt nagyon meglepett. A bounto rakatnyi lélekenergiát engedett szabadon, aminek köszönhetően te egy kicsit lelassultál. A bounto csak röhögött majd alkalmazta az utolsó képességét a tűz páncélzatot. Ezt a képességet csak öt percig tudja fent tartani, de amíg a képesség aktiválva van szinte sebezhetetlen. Az egyetlen dolog, amivel meg lehet sebezni az a víz. A szél alapú képességek nem sokat érhetnek ellene, ugyanis a te szeled csak táplálná a tüzet és az is, lehet, hogy ha széllel támadnál tovább, bírná fent tartani azt a nyavalyás pajzsot. A bounto még mindig röhögött majd ismét támadásba lendült. Most sokkal gyorsabb volt, mint eddig te pedig még nem tértél teljesen észhez attól a nagy adag lélekenergiától, amit az imént szabadjára engedett. Az ütései gyorsabbak és erősebbek voltak, hiszen most sokkal, de sokkal több lélekenergiát és tüzet használt fel ahhoz, hogy eltegyen téged láb alól. Miután az egyik ütése telibe talált és beleépültél a mögötted lévő ház falába, elkezdesz tervelgetni.
1.) vagy szerzel valahonnan vizet
2.) vagy megvárod, míg letelik az az öt perc és addig menekülsz.
A választást rád bízom.

A támadásaim közül kettő sikeresen el is találta, így két seb tátongott testén. Természetesen meg akartam volna ismét támadni, ám összezavarodtam. Éppen ezért egy ideig kukán álltam, majd azt vettem észre, hogy egy nagyobb mértékű lélekenergiát érzékelek. Nem telt sok időbe, észre is vettem, hogy honnan fúj a szél. Az ellenfelem időközben egy tűzpáncélt öltött magára. Valószínű, hogy egy ilyen pajzzsal szemben nem mennék semmire a szelemmel, hiszen az csak felerősíti a tűzet. Gondolkodóba estem, ám ekkor meghallottam fogcsikorgatóan idegesítő kacagását. Aztán a röhögés közben hirtelen támadott. Úgy döntöttem az utolsó pillanatban térek ki. Ám nem sikerült, nem azért mert későn reagáltam, hanem mert jóval gyorsabb lett. Ebből kifolyólag nem tudtam, hogy mikor is van az utolsó pillanat. Hatalmas pofára esés lett a vége a védekezésemnek. Ezek után úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mozgásából kitalálni, hol is akar megtámadni. Ez sem aratott nagyobb sikert, így szinte minden ütését bekaptam.
Többször is annak a közelében jártam, hogy el fogok esni, ám végül csak egyszer lebbentett ki az egyensúlyomból, de utána rögtön egy újabb csapást mért rám. Ennek köszönhetően a kényelmesnek mondható beton helyett egy ház falába csapódtam. Lett egy rövidke kis időm a tervelgetésre. Ő tűzet használ, talán a vízzel semlegesíteni tudnám, de hol találok itt vizet? Ekkor körbetekintettem az utcán, de sehol nem találtam szökőkutat vagy ahhoz hasonlót. Lássuk csak, hogyha továbbra is védekezem, egy idő után el fog fáradni, na de nekem se bírja a végtelenségig a levegőaurám, szóval jobb lesz a sima kardomat alkalmazni. Gondolataim után a shi-kaiomat megszüntettem és a normális kardommal próbáltam meg védekezni.
Kicsit meglepődhetett a bounto, de nem érdekelt, hiába támadtam volna, most jóval gyorsabb nálam, nincs esélyem arra, hogy megsebezzem. Igen, védekeznem kell, ameddig csak bírok. Kisebb nagyobb sikereket könyvelhettem csak el, de a teljes sikert nem igazán bírtam elérni. Többször is a padlón végeztem, ráadásul egy bokszdoktor valószínű nem adott volna esélyt a folytatásra. De ez egy utcai verekedés, nem pedig egy legális bokszverekedés. Egy olyan verekedés, melyben nincsenek szabályok, csakis a halálig tartó küzdelem. Minden bizonnyal küzdelmünk végén az egyikünk elbukik. Éppen negyedszerre zuhantam a betonra, amikor érdekes dolgot vettem észre. Nagyjából, úgy ötven méterre tőlünk egy piros tűzcsapot vettem észre.
Nem is olyan régen tanúja voltam annak, hogy az egyik ehhez hasonló eszköz eltörőt és hatalmas víztömeg tőrt a felszínre. Talán ez az egyetlen esélyem, de ekkora távolságból még koránt sem biztos a siker. Valószínű jobb lesz testközelbe kerülni a tűzcsaphoz.
Ellenfelem megpróbálta kihasználni a fekvő helyzetemet, úgyhogy megpróbált egy ütést mérni az arcomra. Szerencsére időben reagáltam és sikerült arrébb gurulnom, még mielőtt a kemény találkozás bekövetkezett volna. Rögtön felpattantam és egy villámlépéssel közelítettem a tűzcsap felé. Sajnos félúton egy kemény találkozás érte a hátamat az ellenem keze miatt. Nem volt olyan kellemes a dolog, tekintve hogy a keze egyébként is kemény volt, most viszont lángolt is. Szerencsére ruhám eddig még nem kapott lángra, ám több elsőfokú égési sérülés is tarkította testemet.
Az ütés miatt ismét a földre kerültem, nagyjából tíz méterre lehetett tőlem a segítő eszköz, de ahhoz sajnos nem voltam elég közel, hogy ki tudjam használni a benne található víz erejét. Gyorsan felálltam és ismét egy villámtánccal közelítettem a csapot, nagyjából fél méterre voltam tőle, ám a férfi nem vette észre a tervemet. Nyilván elég erősnek találta magát, ahhoz hogy ne törődjön avval, én mit is tervelgetek. A fickó már alig öt méterre volt tőlem. Gyorsan megfordultam, majd a csapot kettévágtam kardommal. Bár a levegőaurával könnyebben ment volna, így is sikerült kettévágnom a segítő tárgyat. A víz rögtön a levegőbe emelkedett és egy bizonyos körzetben kisebb esőt teremtett. Mit mondjak, én is alaposan eláztam, de az már mellékes.

Mivel Ren már nem aktív egy ideje, sőt talán el is hagyta az oldalt, így lezárom a küldetést. Ajándékot nem tudok kiosztani.

A küldetés lezárva