Jelszó: Süss fel nap, fényes nap... ♪♫♪
Név: Nara Shiratori
Kaszt: Shinigami
Rang: 10. osztag 6. tisztje
Nem: Férfi
Kor: 144 (látszólag 24)
Felszerelések: Zanpakuto
Kinézet: Magas, jóképű, fekete hajú, kék szemű shinigami, aki általában a normál shinigami egyenruhát viseli.
Jellem: Kedves, segítőkész, mindent megtenne, hogy megmentse a barátait, rossz tulajdonsága, hogy nagyon lusta, küldetésre is csak akkor megy, ha kötelező vagy éppen olyan kedve van.

Zanpakuto neve:Shinten'ou (Viharmadár)
Zanpakuto fajtája: Hó/Jég
Parancsszava:Hiyase (Fagyassz)
Shikai: Parancsszóra a kard pengéje hófehérré változik és a penge háromnegyedénél beépül egy körpenge.
Támadásai:
Ginban (Jégpálya): A tulajdonos valamilyen anyagba szúrja a kardot és egy adott sugarú körben (ami függ a használó képzettségétől és a belefektetett lélekerőtől) egy vékony jég réteg keletkezik. (Ezt még nem képes használni)
Yuki Dageki (Hó fúvás): A tulajdonos oldalra fordítja a kardot és a kezét a pengébe épült körpenge mögé teszi. Amint kimondja a technika nevét havas fuvallat kezd el kiáramlani a kardon lévő körpengéből.
Tsumetai Gufuu (Jeges hurrikán): Ez az előző technika erősebb változata. A tulajdonos itt már elengedi a kard nyelét és elkezdi pörgetni és a pengén található körpenge körül forog. Itt már sokkal erősebb a kizúduló szél és nagyobb jégdarabok találhatók benne. (Ezt még nem képes használni)
Koori Tsubura (Kör jég): Ez a technika a „Nobore” (Repülj a levegőbe) parancsszóra aktiválódik. A pengéből leválik a rajta levő körpenge, amit szabadon tud a tulajdonosa irányítani és változtatni az átmérőjét. Ennek a pengének még van egy különleges képessége, ami átmegy rajta az jéggé válik. Azonban a tulajdonos befolyásolni is tudja ezt a képességet, így ha nem szeretné, akkor nem válik jéggé az áthaladó dolog. És mivel a zanpakutou nem képes megsebesíteni a gazdáját, így ha Shiratori bármely része átmenne a körpengén, ahelyett hogy teljesen jéggé válna, csak egy vékony jégréteg kerül a bőrére, ami páncélként funkcionál. Ezen a páncélon kívülről nem egyszerű dolog áthatolni, de belülről Shiratori könnyedén át tudja törni.
Aisudisuku Shugo (Jégkorong védelem): Ennél a technikánál a tulajdonos széttárja kezeit, a körpengét maga elé irányítja, megnöveli az átmérőjét és a név kimondása után egy vékony jégréteg jelenik meg a penge belsejében, ami egy védőpajzsként funkcionál. (Ezt még nem képes használni)

Előtörténet:
Lélekként az Észak Rukongai 4. kerületébe kerültem és itt éltem le életem első szakaszát. Amióta az eszemet tudom volt egy legjobb barátom Naruhito Hagino, akivel folyton együtt voltunk, mint a zsák meg a foltja. Nagyon rakoncátlanok voltunk, ezért minden balhéban benne kellet, hogy legyünk és mindig ott voltunk ahol nem kellett volna. Habár a Rukongai 4. kerületében éltünk, ami majdnem a legbiztonságosabb és legnyugodtabb, itt is történnek hollow támadások meg hasonlók. Egy ilyen hollow támadásnál balszerencsénkre mi is ott voltunk és Hagino sajnos bele is halt, amikor pedig engem akart megölni, egy csapat shinigami megmentett. Miután megmenekültem ott búslakodtam a csatatér mentén, bosszúvággyal a szívemben, odajött hozzám az egyik shinigami és így szólt:
- Hé, te, nem szoktál éhséget érezni?
- De, te ezt, honnan tudod?! – kérdeztem kíváncsian.
- Érzem, hogy van egy kis lélekenergiád, de meg kéne tanulnod kontrolálni, mert különben elpocsékolod. Többek között ezt is megtanítják a Lélektovábbképző Akadémián. El kéne menned oda.
- Ezen még nem gondolkoztam, de majd még átgondolom.
Ezután elindultam hazafelé és egész úton ezen gondolkoztam. Mikor hazaértem egyből lefeküdtem, de nem tudtam aludni, mert egész este ez járt az eszembe. Végül reggelre meghoztam a döntésemet, hogy shinigamivá válok és legközelebb meg fogom védeni a barátaimat.

Tehát beiratkoztam az Akadémiára és elkezdtem shinigaminak tanulni. Az akadémiai tantárgyak közül a kidouhoz volt a legnagyobb tehetségem, minden varázslatot sec perc alatt elsajátítottam. A shunpot is sikerült elég gyorsan elsajátítanom és jól tudtam használni. De nem így voltam a másik két tantárggyal, a pusztakezes harc még, úgy ahogy ment, de a kardforgatásban reménytelen voltam. Mindenki elvert benne, ezért sokat búslakodtam a hiányosságom miatt. Amikor egy nap jött egy új átmeneti tanár, aki egyben egy kapitány is volt, ő nem más volt, mint Ayasegawa Yumichika a 3. osztag kapitánya. Felnéztem rá, mert azt hallottam, hogy nagyon erős, ezért erőt vettem magamon és bekopogtam a szobájába:
- Elnézést Ayasegawa taichou zavarhatom, *kezdtem egy kicsit megilletődve* beszélni szeretnék magával.
- Persze gyere csak be. Mit szeretnél?
- Arról lenne szó, hogy azt hallottam, hogy maga a 11. osztag tisztje volt és, hogy én nem vagyok valami jó a kardforgatásban, tehát elvállalná a tanításomat, kérem?
- Igen a 11. osztag tisztje voltam és persze, hogy tanítalak, a 11. osztag a legjobb ebben. *válaszolta, majd rám mosolygott*
- Komolyan mondja, nagyon szépen köszönöm. Szorgalmasan fogok tanulni a kezei alatt.
Ezután elkezdtem edzeni Ayasegawa taichouval és sikerült egy kicsit felfejlesztenem a kardforgatásom, na de csak annyira, hogy elérjem az Akadémia követelményeit és közben össze is barátkoztam a kapitánnyal. Később viszont nem volt elég ideje rám, ezért megkért egy felsőbb évest, hogy segítsen nekem edzeni.

Suzuki Tetsuo volt az, akit Ayasegawa taichou felkért az edzésemre. Az edzések közben barátok is lettünk, majd egy pár hét edzés után, az egyik edzés kezdetekor a következőket mondta:
- Gyere, indulunk! – mondta és mintha már indult is volna egyedül.
- Mi? Hova? Máshol edzünk? – kérdeztem meglepetten és összezavartan.
- Ma nem edzünk, gyakorlatra megyünk az Emberek Világába.
- Igenis, indulhatunk! – válaszoltam határozottan.
A gyakorlat abból állt, hogy egy területet kellett felügyeljünk és a felbukkanó hollowkat megölnünk. Az elején még minden könnyen ment, én éppen egy fa tetejéről „figyeltem” a területet. Egyszer csak egy nagy lélekerő megjelenését éreztem, egyből rohantam a hadnagyhoz és láttam, hogy egy arrancar az ellenfelünk. Tetsuo kezdett el vele harcolni, de nekem nem engedte, hogy közel menjek hozzá. Bár próbáltam távolról kidouval támadni, de az arrancar hierroja túl erős volt és nem tudtam megsebezni.
~ Ha a hadou nem válik be, akkor próbálkozzunk bakudouval ~ gondoltam magamban.
- Bakudou 4 Hainawa, Ez egy ideig megteszi – mondtam majd elkezdtem varázsigét mormolni.
Vashomok falak, paphoz méltó pagoda,
Izzó páncélos szentjánosbogarak.
Hullj szét, Rondanini fekete kutyája!
Nézz végig magadon és égj;
Tépd fel saját torkodat!
Álló pillér, hangtalan a végéig.
Bakudou 9 Geki *Éppen kiszabadult az arrancar a bakudou 4-ből, majd elkezdett vörösen izzani és a fájdalomtól egy kicsit összeroskadt, amikor…*
Bakudou 75 Gochuutekkan *Öt vasoszlop jelent meg az égen, amik az arrancarra zuhantak*
- Most elintézheted! – kiáltottam oda Suzukinak.
Tetsuo ugrott egyet és úgy közelített az arrancarhoz, hogy kivégezze, amikor az arrancar kiengedett egy nagyobb lélekerő hullámot és összetörtek a vasoszlopok. Hirtelen felállt és átszúrta a felé közeledő tanulót. Én csak néztem, nem hittem a szememnek és összerogytam a szomorúságtól. Ezután még egy pár percig ilyen állapotban voltam, amikor eszembe jutott, hogy bosszút kéne állnom ezen az arrancaron. Erőt vettem magamon, előhúztam a kardom, minden erőm összeszedtem és elkezdtem szaladni felé. Félúton havas hegyekben találtam magam és egy hang szólt hozzám:
- Halld meg a nevem! A nevem…
Ezt hallottam, majd a következő pillanatba visszatértem az ellenfelemhez. Tovább rohantam, és amikor odaértem elkezdtem vele kardozni. A harc közben többször is az előbbieket hallottam, de egyszer, amikor összeszedtem a lélekerőmet utoljára meghallottam és:
- Halld meg a nevem! A nevem…
- Shinten'ou! Hiyase, Shinten'ou! *Ezekre a szavakra aktiválódott a shikaiom*
A shikaiom elég furcsán nézett ki első látásra, a penge egy körpengével összeolvadva, de gondoltam majd megszokom a látványt. Seigyoku Shinten'ou egyből elmondta, hogy kell használni két technikáját. Egyből használtam az első technikát a Gunbant, amivel odafagyasztottam a földhöz, majd a Yuki dagekit, amivel egy kicsit lehűtöttem, de mivelhogy csak most kezdtem el használni a kardom shikaiban, ezért nem sok esélyem volt ellene. Nem sokkal, hogy földre kerültem és végezni akart velem, megérkezett felmentő sereg a tízedik osztagból a kapitányukkal együtt. A kapitánynak sikerült is egy ötperces harc után legyőznie, majd odajött hozzám:
- Szép munka volt! Jól harcoltál. – mondta elég kedvesen.
- Nem, ez nem igaz! Suzuki meghalt! – kiabáltam vele.
- Nem a te hibád volt. Te biztos mindent megtettél, de ez az arrancar túl erős volt nektek. – válaszolta.

Az eset után pár napig csak az ágyamon gubbasztottam és elgondolkoztam az életemen. Végül elhatároztam, hogy nem adhatom fel, már a shikaiom is megtanultam és le fogom tenni a záróvizsgát. Az Akadémia befejezése előtt pedig még egy gond szakadt a nyakamba, hogy melyik osztagba jelentkezzek. Ayasegawa taichou (aki már nyugdíjba vonult, de én még mindig taichounak hívtam) azt javasolta, hogy a 11. osztagba kellene mennem, hogy tovább fejlesszem a kardforgatásom. A kidou tanárom pedig azt, hogy a Kidoushuuba menjek. Végül az utóbbit fogadtam meg, hogy még több kidout megtanuljak.

Tehát végül a Kidoushuuba kerültem, itt jó pár évet eltöltöttem és sok hasznos dolgot megtanultam. Köztük az Eishohaki-t, amivel varázsige nélkül is tudtam használni a kidoukat és a Dupla Varázsigét is tökéletesebben elsajátítottam, ami a nevéből is látszik, hogy két varázsigét kever össze és közvetlenül egymás után vagyok képes használni őket. Valamikor pedig még az is sikerült, hogy egy kidout a neve kimondása nélkül használtam. Habár itt sok mindent tanultam a kardforgatásom is akartam még edzeni, ezért elhatároztam, hogy átmegyek a 11. osztagba.
Szóval átmentem a 11. osztagba, ahova nehezen tudtam beilleszkedni, mert a 11. osztagosok nem szeretik a kidou használókat. Viszont egy idő után sikerült egy-két küldetés után megmutatnom az erőmet és befogattak közéjük. Itt is eltöltöttem egy pár évet, de elegem lett a sok forrófejű harcmániásból. Visszaemlékeztem arra az esetre, amikor először megtámadott egy hollow, akkor is, mint legutóbb az akadémiai gyakorlaton is a tizedik osztag mentett meg. Ezt egy jelnek vettem, ezért végü a tízedik osztagnál kötöttem ki, ahol máig is vagyok és betöltöm a 6. tiszti pozíciót.

Végeztem az átírással, valaki megnézheti.