Fasza, hogy végre találkozok valami normális csajjal, elkezdünk témázni valamiről, aztán hirtelen fejönnek a szar emlékek. Nem mintha annyira érdekelne, de azért elcseszi a hangulatot, ha feljön, hogy kinek mennyire szar volt a gyerekkora. Bár lehet jobb is, hogy így végződött, mert sok jóból maradtam volna le, ha nem esek le annak idején a fáról. Bár így is rohadt sok jóról maradtam le, de nem panaszkodom. Sosem panaszkodom, mert minek. Attól nem lesz jobb, ha elsírod a gondjaidat valakinek a vállán...illetve nem mindenkinek lesz jobb. Nekem nem, az tuti, szóval inkább pofa súlyba és hallgatom mások gondját, addig se kell a sajátomról beszélnem. Ennek rendje és módja szerint gyorsan el is regéltem a szar életem Hitominak, aztán be is kussolok, hogy Ő is elmondhassa a sajátját, hogy utána át tudjunk siklani ezen a szar témán, és valami vidámabb dologról beszéljünk. Az se érdekel, ha a fagyi ízéről, vagy a helyi járatos buszok minőségéről, csak ne erről!
- Rá se ránts! Nem tudhattad! - Legyintek hanyagul, mikor Hitomi bocsánatot kér, mert bár a téma szar, de Ő nem tudhatta, hogy nekem így sikerült az eddigi életem, szóval nem Őt okolom ezért, csak az életet, mint mindig, és inkább figyelek tovább a Lányra. Ha valamit okolni kell, rá lehet fogni az életre, vagy Aizenre.
Ahogy hallgatom Hitomit, egyre többször befurakodik egy dolog a gondolataim közé, mégpedig az, hogy több közös van bennünk, mint első látásra gondolta volna az ember. Elvégre, mikor először ránéztem a csajra, kis félénk valakinek gondoltam, aki már attól elpirul, ha ránéznek, és meg sem mer szólalni ha egy pasi van a közelben. Kellemeset kellett csalódnom, bár sikerült Hitominak elpirulnia, de ezt felírom annak a számlájára, hogy kurva jó képű vagyok. Közben természetesen felmérem a terepet is, mert ugyebár nálam nem csak az a mérce, hogy az illető legyen normális, hanem legyen rajta "fogható" dolog is. Meg sem próbálom leplezni, hogy közben Hitomi hátsó felére le-lepillantok, mikor épp olyan kedvem van, de én ilyen vagyok! Ha valaki nem tud így elfogadni, azt sajnálom.Ha meg valakinek nem tetszik az életem, vagy ahogy csinálom a dolgaimat, abba beleállítom a kést. xD Természetesen közben nagyokat bólogatok, hogy lássa Hitomi, hogy figyelek, mert hát figyelek, csak közben terepszemlét is tartok.
- Szerintem is... - helyeslek megint csak, mikor felveti a témaváltás dolgát. Eleget beszéltünk a múltról, most a jelenről kell dumálni, meg a közeljövőről. Lehetséges, hogy el tudnám képzelni a vele a jövőm ,bár ki tudja. Az előző csajról is azt hittem, hogy Ő a nagy Ő, erre megcsalt a ribanc...ezek után nagyon oda kell tennie magát annak a csajnak, aki tényleg komoly dolgot akar tőlem, mert nem nagyon tudok bízni most senkiben, csak Natsukiban. Arcomon lehet kirajzolódnak ezek a gondolatok is, bár nem érdekel, meg amúgy is közben már a parkban mászkálunk, ahol jó idő van, meg minden, ami a romantikának hívott szarsághoz kell, szóval nyomassuk! Kezdeti lelkesedésemnek sikerül elszivárognia nagyon gyorsan, mert megint egy olyan téma jön fel, amit kifejezetten rühellek. A nevem. Áldom a szüleimet, hogy egy ilyen szar névvel áldottak meg, de tényleg. Még jó, hogy a suliban mindenkivel jóban vagyok, és senki sem mer az igazi nevemen szólítani, még a tanárok sem, ellenkező esetben csontok törnének. Erre most Hitomi rákérdez, minek következtében megint elkezd felfele iramodni a pumpa.
- Nem...japán vagyok...ez csak a becenevem.. - préselem ki összeszorított fogaim közül ezt a néhány szót. Utálom. Gyorsan tovább is csúszok a következő kérdésre, illetve az előzőre.
- Focizom, többnyire. Vagy a haverjaimmal lógok, bár mostanában inkább a foci. És Te? - mondom némiképp nyugodtabban már, mivel ez egy jobb téma, meg erről tudok is pofázni sokat, csak nehogy ráunjon Hitomi!

A kezdeti nehézségek után végre úgy ahogy kezd beindulni a dolog! Komolyan, nemrég még azt hittem, hogy elküldöm a halálba a csajt a hülyeségei miatt, viszont mostanra már változott a helyzet. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy nem küldhetem még el a halálba, de az esélye már lecsökkent a minimumra, azt hiszem! xD Egy jó pont, hogy úgy-ahogy van formája, meg még esze is. Ez fontos dolog, mivel én egyetemista lennék, van mi a franc, és az egyetemisták mellé okos csaj kell, hogy leplezni tudják a hülyeségüket. Szóval mondhatni pont jó nekem, amúgy sincs már senkim egy ideje, és szükségem van rá, mert Natsuki is mindig mondja, meg Touma is folyton célozgat, de ha tovább folytatja, meg fogja tudni, hogy milyen, ha az embernek 45-ös fogkeféje van...! Meg nehogy már, hogy Neki előbb legyen nője, mint nekem! Olyan nincs, hogy néz már ki! Én százszor jóképűbb vagyok, plusz ugyebár az egyetemi csapat kapitánya és csatára vagyok, ami gyakorlatilag istenné tesz a sulin belül! Nem hiába járt hozzám korrepetálásra a bölcsészek nagy része még annó! xD Azóta is gyakran használják az akkori becenevem, vagyis a "Fürge Tigrist". Látszólag Hitominak is feltűnt, hogy nézegettem, de hát most mit csináljak? Fel kell mérni a terepet, mielőtt gyakorlatba vinnénk az elméleti tudást. Minden férfi ezt csinálja, aki nem, az meg homár!
- Akkor nem lennék önmagam! Legközelebb úgy csinálom, hogy ne tűnjön fel, jó?- adom az egyszerű, de mégis nagyszerű magyarázatot. Némi viccet is bele kell vinni néha a dolgokba, különben igencsak unalmas élete lenne az embernek. Nem Zed lenne a nevem, ha nem néztem volna meg magamnak az illető Leányzó hátsó felét és lökhárítóit! Bár úgy tűnik, hogy Hitominak nem annyira vicces a szituáció, mint nekem, de hát na, lehet rám haragudni? Abból, hogy Hitomi lába vészes közelségbe kezd kerülni a hátamhoz, arra következtetek, hogy néha-néha mégiscsak lehet rám haragudni, de ez csak pillanatnyi harag, mindjárt el fog múlni úgyis!
Mint mindig, most is rohadtul igazam lett, hisz a halálos hátrúgásból egy szépre sikeredett hanyatt vágódás lett, ami tökéletes rálátást biztosított a minden férfi által oly' nagyra becsült ruhadarabra. Míg Hitomiban realizálódott mindez, nem zavartattam magam, és mindent láttam már, amit látni akartam, ami elég is volt ahhoz, hogy a dolog szintet lépjen, és elmenjünk valami helyre talizni egyet!
- Persze, hogy nem láttam! - adok választ vigyorogva a kérdésére, amiből persze egyértelművé válik, hogy láttam, de ez már kit izgat? Ami történt, megtörtént, és nem lehet már visszafordítani...sajnos. Ez a Lánynak is feltűnhet, mivel félrelöki a jobb kezem, amit segítség gyanánt nyújtottam oda, hogy legyen valamibe belekapaszkodni. de hát kérem, nem én tehetek róla, hogy a földre került, ráadásul olyan pózban. Hülye lenne az a férfi, aki nem nézni oda egy ilyen helyzetben...vagy homár! xD
Szerencsére gyorsan megnyugodtak a kedélyek, és majdnem minden úgy folytatódott, ahogy eddig, tökéletesen zavartalanul. Valami véletlen folytán Hitomi elképesztően gyorsan el tudja felejteni a velem kapcsolatos idegesítő dolgokat, fogalmam sincs miért, de lehet az van a dologban,hogy bejövök neki.
Viszont, le kéne lépni innen egy csendesebb helyre, amilyen gyorsan csak lehet. Unom már ezt a szar helyet ,unalmas meg minden. A délutáni tetves előadás sem foglalkoztat annyira, helyette inkább üldögélnék a mellettem sétáló Lány társaságában valami kocsmában mondjuk. Bár gyanítom, Neki nem tetszene az ott uralkodó paraszt hangulat, ezért valami olyan helyre kéne elvinni, ami esetleg az Ő ízlésének is megfelel. Gyorsan oldalra is pillantok és szájhúzogatva végigmérem a Lányt, hogy mégis milyen ízlése lehet. Az első körben leesik, hogy valami cukrászda, vagy valami ilyesmi jöhet be neki...drága kör lesz, el kéne menni a jövőben valami diákmelóra, mert nem lesz ez így jó.
- Figyu, mi lenne ha délután összefutnánk valahol? Nem messze innen van egy Teaház, nagyon jó a sütijük, meg minden másuk is, találkozzunk ott, jó? Nekem most mennem kell, mert fel kell készülnöm a randira! - osztom meg gyorsan a tervem Hitomival, majd egy búcsúpuszit nyomok az arcára, és már húzok is el a francba innen. Kiráz a hideg ettől a helytől, na meg nem utolsó sorban a francnak sincs kedve végigülni azt a több órás unalmas előadást...inkább ellógok egy órámról és elhúzok valami kocsmába egy pofa sörre, az sokkal szórakoztatóbb, mint ez! Azért remélem, hogy Hitomi eljön délután ,és nem sértődött meg ,amiért olyan sietve ott hagytam, mert ha egyedül kéne üldögélnem a teaházban, az roppant kellemetlen lenne!