Kuroi Seiun pályázata

Tárgy: Kuroi Seiun pályázata Csüt. Jún. 17, 2010 2:05 am

Egy játék előnyei ~ amit még nem láttál a 12. osztagtól

○Hadnagyi pályázat○

Napjaim még mindig ugyanúgy teltek, mint eddig: ki sem dugtam az orrom a laborból. Ennek semmi köze nem volt a komplexusaimhoz, vagy ahhoz, hogy számomra egyszerűen fizikai képtelenség volt a szórakozás. Betegesen vágyakoztam az ágyam után, de ugyanakkor meg élvezettel végeztem a munkát még éjjel is. Azt a munkát, amit a többiek egészen egyszerűen képtelenek voltak megcsinálni még ma, pedig nem hiába tartozott a határidős mappába a besorolása. Maximalista voltam kissé, bár ez talán érthető: az utóbbi évtizedekben többet voltam a félhomályos, kémcsövekkel és gépekkel teli helyiségben, mint bárhol máshol. Ezzel azt akarnám kifejezésre juttatni, hogy az életem volt a munka, és másról szinte tudomást sem vettem. Ebből következett az, hogy magányosabb voltam, mint egy póréhagyma Orihime szatyrában.
Ezért is ért meglepetésként, amikor valaki elemi erővel berobbant csöndes kis világomba, és karon ragadva felrántott a székemből. Miután magamhoz tértem a sokkból, az előttem robogó apró lányka szóáradatából sikerült kivennem, hogy megyünk Tatsu-chanhez pókerezni. Ez eddig rendben van... De mi az a póker?!
Miközben zsebeimben kotorásztam némi cukorka után - ami az utóbbi időben mindig volt nálam, mert számítottam azért egy kicsit az ilyesféle találkozásokra-, elgondolkoztam. Hallottam már erről a "póker" nevű dologról, de sosem tudtam meg, hogy mi az. Pedig nem azzal volt a baj, hogy túl idióta lennék hozzá - azért mégiscsak a 12. osztag tagja vagyok-, hanem egyszerűen annyi volt a helyzet, hogy míg éltem, a közelébe sem mehettem, és azonnal elhallgattak, amikor észrevették, hogy hallgatom, mikor erről beszélnek. Ez felettébb bosszantó volt már akkor is, de sosem volt a legnagyobb problémáim közé besorolva. Miután meg shinigami lettem, jobb dolgom is akadt, semmint hogy ezzel foglalkozzak. De most... hirtelen gyomoridegem lett. Mi lesz akkor, ha nem felelek meg az osztagom követelményeinek? Eddig mindig annyira kínosan ügyeltem erre...
A körülöttünk levő tisztek egymás után húztak el mellettünk, én pedig hevesen pislogva igyekeztem felfogni, hogy az osztagunkban zene szól. Tompa, mégis jól hallható hullámokban sodródik felénk, és kíméletlenül betör a fülünkbe. Nem az a hangos ricsaj volt, amit a diszkókban nyomatnak. Ez egy sokkal lágyabb, kellemesebb stílusú darab volt.
Kezdtem komolyan kíváncsi lenni, hogy ki az az őrült, aki Chopinra pókerezik. Bár elképzelhető, hogy a póker egy tiltott vetélkedő, ami annyira frappáns feladatokat rejt, hogy csak kevesen merik játszani. Igen, és életveszélyes is. Nyilván már sokan belehaltak, azért nem mertek róla beszélni a jelenlétemben! Surprised

Előttünk kekszes zacskók és sörös dobozok repültek ki egy ajtón, ahová jobbnak láttam nem benézni. Ki van zárva, hogy a mi osztagunk területén járunk.
De amint beviharzottunk a szűk terembe, megvilágosodtam. bár nem erre a látványra számítottam...
- Hupikéééééééék törpikeee! Gyere, játszunk! - hagytak azonnal faképnél, amint feltűnt Oki kék feje. Éltem már meg szebb napokat is negyedik tisztként, bevallom. Nem volt energiám azonban azon filozofálni, hogy most mi van. Majd később megpróbálom feldolgozni a helyzetet. Nem akartam kukán ott állni az ajtóban, ezért inkább mélységesen ledöbbentem a kezembe nyomott sörösüveg láttán.
- Szia Cica! - dünnyögte valaki, Cica pedig erélyesen belevágta a falba az illetőt, azután pedig mosolyogva dobta hátra hosszú, vörös haját, majd a kezébe nyomott sörösüveget az asztalra rakta.
Miután ilyen jól megtaláltam önmagam, a hétköznapi ruhában feszítő kapitányom felé vánszorogtam, és lerogytam elé.
- Chopin? Részeg állatok a Kísérleti laborból? Keksz a kukás zsákban?! - szűkült egyre jobban össze a szemem, és felkönyököltem az asztalra. A sok piros-fekete pénzszerű valami pedig berepült az asztalra.
- A kapitánynak új kihívója akadt, és már meg is tette a tétet! - lesújtva néztem fel, és néztem a kalapos shinigamira. Hogy mit csináltam én?!
Ez még hagyján… lapokat pakoltak le elém, és nem volt elég, hogy mindegyiken csomó idióta minta volt, még a színük is más volt! Persze ez csak akkor derült ki, mikor a kapitányom mutatta, hogy mit csináljak. Volt sok A betűm, meg egyebek, de hogy mit kezdjek vele... Tőlem akár piros pettyes tökbetét is lehet, akkor se értem mi van.
Most a Póker, jelzem, A PÓKER egy egyszerű kártyajáték, amit Chopinra játszik az alulkulturált népség?!
- Legalább Beethowen lenne, az még illene is a helyzethez... - mondtam színpadias sóhajtással, majd lehajoltam egy üveg ásványvízért. Igen, azért! Nem mindenki alkoholista. Muszáj józannak maradnom ahhoz, hogy megértsem, mi folyik itt. Bár lehet, hogy egyszerűen csak hallucinálok... Lehet hogy felrobbant a labor, és ott fetrengek félájultan!
A gondolat komolyságán felbuzdulva ugrottam fel, és támaszkodtam meg az asztalban. Kezemben a lapok pont olyan szögben voltak, hogy senki sem látta, a zsetonjaim - mert mint utólag kiderült, valami ilyesmi volt ezeknek a korongoknak a neve-, viszont berepültek az asztalra, és a tömeg egyként hördült fel.
- Mit kell itt visítozni alkoholista népség?! - nyögtem fel, és rogytam vissza nemes egyszerűséggel a székre. Közben Chopin el, Agyő! Üdvözüljük a jó öreg Ozzy Ozbornet!
A fejem hangos lüktetéssel kezdett el tiltakozni a dolog ellen, de az előttem lebegő szivaros alak miatt ez még csak el sem jutott az agyamig. Inkább egyszerűen csak felnyögtem, és megadóan néztem ki a fejemből. Hogy a csodálatos génmutációba történhetett ez meg velem?
- Úgy látom, a kapitány úr mondani akar valamit...- bújt bele szinte a szájába a kapitányomnak a kocsmából szerzett kommentátor. Én reménykedve pislogtam rá, majd egy világ tört bennem össze.
- VETKŐZŐS PÓKER???!!! SÓHER IDIÓTA!!! PERVERZ ÁLLAT!!!! - emelkedem fel dühösen a székből.
- Amennyiben megvered a kapitányt, te leszel a hadnagy. - lökte felém a kalapos, én pedig visszarogytam a helyemre. Hasonló produkciót mutatott be a kapitány is, aki vállat vonva dobta le az ingét, mivel jelenleg én álltam nyerésre, legalábbis, így mondták.
Ahogy akarják... Úgyis kómásan fekszek egy félig égett asztal alatt, nekem már igazán mindegy. Nem igaz?

Érdekes, hogy mennyire lelkesen tudod szorongatni a lapjaidat, ha már csak egyetlen fehér baby doll van rajtad. Az is úgy, hogy már kiügyeskedted alóla az alsóneműt. Rohadt egy játék ez, a világ legaljasabb dögje. Még nem is tudod az elején, hogy mibe fogsz bele, de azért belefogsz. Keserűségemre édes nedű volt, hogy ellenfelem egy szál boxerben ült velem szemben, összehúzott szemöldökkel tanulmányozva a lapjait. Legalábbis remélem, hogy azokat. Volt már elég hím a teremben, aki a leheletvékony anyagon átsejlő testrészeimmel volt elfoglalva. Őket megunva kihúztam a hajamból a hajgumit, ami eddig összefogta, és szépen szétráztam vörös hajzuhatagom. Nesztek, most nézzetek.
Mellesleg Ozzie bácsi már elment aludni, jelenleg valami Beyoncé visítozott jobbra-balra, mint egy mérgezett patkány. Minek ide hollow vagy méreg.... a tökéletes kínzóeszköz, ha belenyomjuk a szerencsétlen áldozat fejébe ezt a hangot egy mikrochipen, és soha az életben nem lesz többet nyugta a célszemélynek. Előbb-utóbb úgyis maradandó halláskárosodás lesz az eredménye első fokon...
Fogytak a lapok, a kis zsetonok, és én nem szorongattam a lapokat tovább. Érdekelt is engem, ha veszítek, csak történjen már valami!
- Pucéran kell körberohangálnod Seireteit, ha vesztesz, és nem takargathatod magad! - ugrott be elém az alak. gyilkos pillantást vetettem rá: még hogy én, pucéran! Bár, nem sokban különbözik az az állapot ettől...
Halk moraj futott végig a termen, én pedig elégedetten fontam karba a kezemet.
- Ide azt a kisgatyát, kapitány! Mellesleg... holnap reggelre legyen olyan kedves új hadnagyához méltóan viselkedjen. Tehát: keljen föl korán, és dolgozzon! Vagy én rángatom ki az ágyból. - mondtam arcomon negédes mosollyal, és felkaptam a jutalmamat, a karszalagot és a kisgatyát, amit rövid úton kifertőtlenítve vissza fogok juttatni a tulajdonosának. Nem akartam megtartani, de ha már nyertem, akkor legalább a győzelmem hadd élvezem ki rendesen!
Azzal pedig vigyorogva indultam el a hálószobám felé, hiszen biztos voltam benne: nemsokára úgyis felébredek, és majd egy jót fogok röhögni az éjjel összeálmodott ámokfutáson...

Tárgy: Re: Kuroi Seiun pályázata Csüt. Jún. 17, 2010 8:39 am

Hát hűűű xD Hát nem vagy semmi, az biztos... Pókeren nyerni a hadnagyi rangot... xD

A pályázatod elfogadom!

Gratulálok hozzá, kellemes játékot! ^^