Nagy ricsaj hallatszik, arra amerre lakom. Elhúzom a függönyt, és egy kisgyerek elesett, a gigantikusan kicsi bicikliével. A nap lenyugvóban van, milyen régen láttam már a naplementét. Kimegyek, hátha valamilyen újdonságot képes mutatni. Elképesztően gyönyörű látvány, megnyugtató érzés, hogy az ember ilyen gyönyörű szép élményben gazdagulhat. Abár, én nem is ember vagyok, hanem Bounto. De bármilyen lény is vagyok, nekem is szép látvány az eféle természeti jelenség. Oh tényleg, a Bounto-ról jut szembe, hogy előkéne hívni, mert a végén még mérges lesz. Nem is baj az, legalább akad ellenfelem, mert mostanság eléggé berosdásodtak az izmaim. Nem hinném, hogy pont ma fog errejönni valamien bálvány, de azért reménykedek benne. Eléggé hülyén nézne ki, ha egy kapitánnyal találkoznék, mondjuk személy szerint egy hadnagy is bőven elég lenne. Mélyen magamba mélyedve, közben már rengeteg autó eljött, de midíg ugyan az. Az embereknek unalmas életük van, nekem pedig elég hosszú. Nem is tudom, hogy mikor harcoltam utoljára valami keményebbel, talán egy hadnagyyal? Nem tudom, a lényeg az, hogy elég régen történt már az az esemény. Viszont éppen akkor, amikor léptem be az ajtó küszöbén, egy elég kemény lélekenergiát érzékeltem, arra néztem amerről kaptam a sugárzást, viszont nem igazán láttam arra senkit. Jobb lesz ha elmegyek, és megkeresem. El is kezdtem rohanni a lélekenergia után de érzem, hogy ez nagyon erős ellenfél lesz, készüljek fel egy erős küzdelemre. Vajon mi lehet ez? Talán egy shinigami? A saját kérdésemre sem tudtam a választ, nem tudom mennyi esélyem van ellene.

Léón és Adán engedélye nélkül mentem az emberek világába. Egyetlen egy célom volt, és pedig, hogy megkeressem régi ismerősömet, és az új, nagyobb erőmmel végezzek vele. Hiába csak most tettem szert erre az erőre, mégis tele voltam önbizalommal. Meg is érkeztem a városba. Láttam a gyönyörű naplementét. Halálom előtt nem sokat gyönyörködtem benne, de most megálltam egy percre.
~Most kezdek el ilyesmiben gyönyörködni? Tiszta hülye vagyok. - suhant végig a gondolat a fejemben.
Nagyobb lélekenergia hullámot engedtem szabadon hátha megérzi, és mint ahogy mondta kötelessége miatt megkeresi majd a forrását. Viszont nagy meglepetésemre egy teljesen másfajta energia közeledtét éreztem meg. Biztos voltam benne, hogy nem ő az, és azt is tudtam, hogy nem shinigami.
~Ha ennyire meg akarsz halni, akkor gyere csak nyugodtan. Rajtam ne múljék.
A közeli háztetőre érkezett meg. Egy soványka fiú volt barna hajjal és ugyan ilyen színű szemmel. Egyáltalán nem tűnt olyannak, akitől félnem kellet volna. Viszont gondolom visszafelé is így lehetett, hisz csak egy lány vagyok. Viszont úgy éreztem, hogy nem vetné meg a velem való harcot.
- Még is ki a fene vagy te? Egyáltalán nem úgy nézel ki, aki ellenem labdába tud rúgni. Inkább úgy, mert egy ember, aki inkább az életét félti. Elismerésem, hogy ennek ellenére volt merszed előbújni a rejtekhelyedről. - mondtam kicsit fen-héjasan, viszont tudtam, hogy nem szabad alábecsülnöm. Ígéretes küzdelem lehet ellene. Miután ezek végig suhantak a fejemen folytattam - Én egy Arrancar vagyok. Eliana ... a 24-es számú Arrancar. Nem tudom, hogy eddig kikkel találkoztál, de ha azt hiszed, hogy ellenem lesz esélyed, akkor tévedsz.
Az arcáról egyértelműen látszott, hogy még életében nem találkozott Arrancarral. Fogalma sincs, hogy vajon én ki lehetek, és miért mondtam neki ezeket. Leszálltam én is a tetőre.
~ Az ellene való küzdelem jó lesz bemelegítésnek, és talán még ő is eljön. Úgy érzem, hogy rejteget valamit.

- Eliana ... a 24-es számú Arrancar. Nem tudom, hogy eddig kikkel találkoztál, de ha azt hiszed, hogy ellenem lesz esélyed, akkor tévedsz.
- Mi az az Arrancar? Az olyasmi mint a hollow? És mennyire vagy erős? De, hamár itt tartunk, én egy Bounto vagyok, nem biztos, hogy olyan erős mint te, de azért megpróbállak legyőzni. -ez a fekete hajú lány lenne az ellenfél, aki akkora lélekenergiát bocsájtott, hogy megéreztem messziről is? De azért, engem sem szabad alábecsülni, mert még ráfászhat, érzem, hogy egy kicsivel erősebb mint én, de ez nem fog eltántorítani a harcctól.
- Ja, a bemutatkozást majdnem elfelejtettem, Zendo Salo, Bounto. Üdvözöllek Eliana, remélem tudod, hogy nem kegyelmezek, mégha egy lány is vagy. -shinigamikról már hallottam, dehogy még Arrancarok is. Vajon miféle lény lehet? Fel kell készülnöm, a lehető legrosszabra is. Kinézetre majdnem olyan mitn egy shinigami, readásul én szerintem az a katana, egy zanpakuto. Nem akarom megölni, bármilyen lény is legyen, de azért vigyázzak magamra, mert nagyon elszántnak tűnik. A bábomat egyenlőre még hagyom, kíváncsi vagyok mit fog tenni, most, hogy tudja mi vagyok, és mire számíthat. Azért be biztosítom magam, egy kis technikával.
- Amimono! -a fonalakat rá akasztom, és így mostmár jobban bírom követni a lépéseit, nem igazán képes meglepni engem, kíváncsi vagyok mit fog csinálni, mert én már elkesztem a technikám gyártását, és mellesleg nagyon érdekel, hogy mekkor és, hogy milyen ereje van ezekenek az Arrancaroknak. A fonalak ellen nem igazán tud tenni valamit, de viszont ha nem olyan képességgel rendelkezik, akkor az egész nem ér semmit. Viszont, ha olyan képességei vannak, akkor eléggé sokat segíthet nekem a támadás. A lány pont a naplemente előtt állt, s eltakarta, olyan mintha direkt csinálná, hogy én ne láthassam. Na mindegy, mostmár inkább a harcra koncentrálok, mert a végén még kapok egy pár ütést, nem néznénk ki jól, ha kapnék a fejemre egy párat.
- Jó! Mostmár kezdhetjük a csatát, sok szerencsét kívánok, Eliana! -szerintem lassacskán támadni fog, úgyhogy minden előkészületet megteszek.

- Mi az az Arrancar? Az olyasmi mint a hollow? És mennyire vagy erős? De, hamár itt tartunk, én egy Bounto vagyok, nem biztos, hogy olyan erős mint te, de azért megpróbállak legyőzni.
~ Ez most komoly? Csak így közli, hogy erősebb vagyok, de azért próbál majd méltó ellenfelem lenni? Meg hogy mivel lány vagyok nem fog alábecsülni? Azt nem is ajánlom neki. Bounto? Szép mondhatom jól állunk. Én nem hallottam róluk ő nem hallott rólam. Szóbeszédeket hallottam a fajtájáról, hogy emberek, de van képességük, viszont nem haltak már ki? Mindegy. Most ő itt van, és csak ezzel kell törődnöm.
- Igen Arrancar, de koránt se hasonlíts engem az egyszerű Hollow-hoz. Világos? - mondtam kicsit dühítően, mert ha ahhoz hasonlít, akkor azt sértésnek veszem, hisz már régen nem vagyok azon a szinten. - Nem tudom, hogy mit rejtegetsz, de jobb ha minél előbb megmutatod, különben végzek veled!
Láttam készül valamire, és el is kiáltotta magát:
- Amimono! - viszont úgy nem nagyon láttam semmit, hogy bármi is történt volna.
~ Ez egy technika? Mit akart ezzel. Nagyon figyeltem, és nem láttam semmit. Magamon se éreztem különösebben semmit. Majd úgy is kiderül, hogy mit akart ezzel.
- Ennyi? Azt hittem ettől valami lényegesebb lesz az első lépésed. Na mindegy. Akkor most én jövök. - Ördögien elmosolyodtam.
Elindultam felé lassan, majd egy váratlanul Sonido-val előtte termettem, és tenyeremmel a mellkasába vágtam, amitől ő néhány métert repült, és a szomszédos ház falába csapódott. Nem szerzett nagy sérüléseket. Egy vércsík csordult le a homlokán, illetve a törmelék miatt kicsit koszos lett a ruhája.
- Boccs! - mondtam gúnyosan - Azt hittem felkészültél. Kapd össze magad!
Felszólítottam, majd ő feltápászkodott, és vissza jött a háztetőre. Megvártam míg úgymond ismételten elhelyezkedik. Majd ismételten közel mentem hozzá, és egy jól irányzott ütéssel akartam meglepni, viszont ezt ügyesen hárítottam.
- Nem rossz, viszont elég lesz? - Most a lábammal támadtam, és ez el is találta, viszont egyáltalán nem volt súlyos. Kicsit hátrébb ugrottam, majd felugrottam, és lábbal támadtam. Kezét keresztbe téve hárította.
~ Egyértelműen nem most kezdett el harcolni. Ügyesen védekezik, viszont ha csak védekezni tud, akkor lehet, hogy az ő csatájának itt és most vége is lesz?
Hátra szaltóval meg is érkeztem a földre. Most ő ütött felém ököllel, ami elöl én úgy tértem ki, hogy leguggoltam. Kezeimet letettem, és lábamat fölfelé nyújtva pont állon találtam. Amitől ő kitért az egyensúlyból, és könnyű szerrel tudtam bevinni egy rúgást, mely a hasát találta el. Ettől végi szánkázott a tetőn, és végül egy kémény állította meg.
- Nem azt mondtad, hogy komolyan veszed? - egyenesedtem fel - Jobb ha előkapod amit tudsz, különben meg fogsz halni! ... Elismerésem, hisz egy egyszerű emberhez képest eléggé jól állod a sarat, de ahhoz, hogy nekem sérülést okozz, ahhoz nem elég az amit most produkálsz.
Már mikor először meglátott, akkor tüzetesen végig nézett. Mintha méregetett volna. Miután elült a por ismételten végig nézett, és ismét szeme az oldalamon levő kardon állt meg.
- Jól látod! - Szólaltam meg - Az egy fegyver. Egész pontosan ez az én Zanpakto-m. Viszont ahhoz, hogy egyáltalán előhúzzam ... azt ki kell, hogy kényszerítsd. - Elindultam ismét felé.
~ Remélem ettől észhez tért. Most már fogja használni a képességeit. Van némi tapasztalata a harc terén, ami koránt sem hátrány. Kicsit noszogatni kell? Lehet, hogy még alszik? Viszont ha nem hárítja, akkor a következő akár meg is ölheti.
Egészen 6 lépést tettem meg az irányába, és ismét egy Sonido-val előtte termettem, és most már nem tenyérrel, hanem kezemet egyenesen tartva a gyomra felé intéztem a támadást. - Reménykedtem benne, hogy kitér. De hogy miért is? Azt pontosan magam se tudtam.
Én is végig mértem, de nála nem láttam kardot, vagy egyéb fegyvert. Szimplán elrejtette valahova. De egyszerűen nem értem, hogy miért nem veszi elő? Mert ugyebár fogadott testvérem Zanpakto-ja se látható helyen van.

A támadás-t Rai odori-val kivédtem, majd odébb mentem. Az Amimono szépen lassan behálózta az egész testét, így mostmár a támadásait sokkal könyebben kibirom védeni. Teljesen tisztán érzem, hogy hollow, de mégis sokkal erősebb egy átlagos hollownál, és szinte majdnem ember alakja van. Na mindegy, ezen inkább nem filózok, hanem felkészülek egy kis támadással. Nem is várok sokat, nehogy itten feldobjam a talpam.
- Ziege Dich, Aar! -meg is jelent a sas, majd a sólyom hátára felugorva, irányítottam az eseményeket, szerencsére a bábom nagy, és a hátára könnyedén feltudok ugrani. Gondolkodok, hogy miféle technikával kéne előállni, de nem igazán jut semmi az eszembe. Szerencsére a bábom elég gyors ahhoz, hogy kikerüljem a közelharci támadásokat. Végül más támadás, nem jutott az eszembe:
- Strahl! -már száguldott az ellenfelem felé, a kis energia gömb. Elég pontosan céloztam, hátha betalál, mondjuk ennek a harcnak nem igazán van jelentősége, legalábbis részemről tök mindegy, csak ne dobjam fel a talpam. Amint látom közelharcban nagyon jó, de mivel a magasban vagyok, nem tudom mennyire hatékony, és mivel az Amimono már teljesen átszőte, nem igazán okozhat meglepetést. A biztonság kedvéért elkezdtem körözni felette, és mindkét szememet rászegeztem. De eközben, már készülődtem egy újabb támadás kísérletével.

Kezemet nem állította meg, viszont egy gyors mozdulattal kitért előle.
~ Nem rossz. Ez már majdnem olyan gyors volt, mint az én Sonido-m.
- Ziege Dich, Aar! - kiáltotta el magát, és a pecsétgyűrű ami a mutatóujján van megcsillant, és egy hatalmas sas jelent meg.
- Ez meg mi? - néztem, miközben a Baunt a sas hátára ugrott, és felszállt a magasba.
~ Ez lenne az ereje? Látszólag a sas karmai és csőre a legveszélyesebb része. Úgy látom sikerült megértenie, ha túl közel megyek hozzá, akkor vége. Ezért is inkább távolságot tart tőlem.
- Strahl! - hangzott el a következő támadás neve.
Ez a támadás a madár szájából indult ki, és hasonlított egy bara-ra. Az első lövedéket könnyedén kikerültem, a második viszont eléggé közel volt hozzám, de az se volt vészes. Ekkor megértettem, hogy hiába hasonlít ez a támadás az Arrancarok által használt bara-ra, koránt sem olyan erős. Így a harmadik ilyen energia labdát szó szerint kezemmel hárítottam.
- Azt hiszed, hogy felpattantál arra a túlméretezett madárra, így már képtelen vagyok ártani neked? Na ne nevettess. - ő körözött felettem, de láttam rajta, hogy megint készül valamire - Ha nem jössz le, akkor én megyek fel érted!
Ezzel Sonido-val felé kerültem, és egy ütéssel próbáltam őt és szárnyas barátját a földre kényszeríteni. Viszont a sas gyorsaságát kihasználva kitért a támadásom elől. Viszont jobbról már támadt is. A sas előre hozva karjait, mint aki áldozatára akar lecsapni, száguldott felém. Bár a gyorsasága koránt sem ért fel az enyémmel, így is kénytelen voltam előhúzni kardomat hüvelyéből, és ezzel hárítani a támadást.
Ő a levegőbe emelkedett, és pedig szépen landoltam a háztetőn.
- Nem volt rossz. - mosoly volt az arcomon - Sikerült rábírnod, hogy egyáltalán elővegyem a kardomat.
~ Sas karmaimai nem csak élesek, de ezzel a támadási sebességgel elég erőre tehet szert arra, hogy szimplán a kardom nélkül ne tudjam hárítani. Viszont ha már elővettem, akkor használjuk is ki.
Támadtam most már a kardommal. A sas lábát és fejét igyekeztem elkerülni, és egyértelműen gazdáját támadni. Alapból is elég gyors vagyok, viszont ez a sasra is igaz volt. Úgy tűnt mintha nem tudnám meglepni, viszont a sebességemmel még okozhatok neki meglepetéseket.
A sok támadásnak meg is lett az eredménye. A sas lábait, szárnyait, illetve gazdáját sikerül itt-ott kicsit megnyirbálnom. Viszont nekem is sikerült beszereznem egy sérülést, mely a lábamon keletkezet. Támadni akartam, és a sas a csőrével sikeresen eltalált.
~ Nem rossz a srác, viszont koránt sem elég az eddigi teljesítménye, hogy a Resurrection-omat kikényszerítse. Vajon csak ez az egy támadása van? Képes gyorsabb lenni? - gondolatok jártak a fejembe.
- Csak ennyit tudsz? Távolságot tartani?
~ El kell ismernem ezt jól csinálja. Minél messzebb, és elég nehéz közelebb mennem hozzá. Ha a kardomat szabadon engedem, akkor nem jelentene problémát, viszont csak ezért eresszem ki? De viszont így eléggé kifáraszt, ha csak én támadok, és szaladgálok utána ő meg igyekszik kikerülni őket.
- Mutassa valamit! Vagy csak a meneküléshez értesz? ... - majd meg öl a kíváncsiság - Egyébként mi a szösz a barátod? De most komolyan ilyen méretes példányt nem láttam. Mond csak köze van a gyűrőhöz? - mutattam a kezére, ahol eddig díszelgett

- Nos, igen. Elég hamar sikerült összeködnöd a dolgokat, nagyon is sok köze van a gyűrűnek ehhez a szép sashoz. Elmagyarázom neked, hogy ez az egész, hogyan működik. Az a gyűrű ami eddig a mutatóujjamon volt, tulajdonképpen maga a sas. Olyan, mintha a sas, abban az ékszerben lakozna. Teljesen én parancsolok neki, és engedelmeskedik nekem, de, ha ő erősebb nálam, akkor megöl. Vagyis, ha nagyon sok sérülést szerzek nekem jön, és megöl. Az erőmröl peddig annyit, hogy mindjárt meglátod a teljes erőmet. -azzal minden erőmet összekoncentrálva, folyamatosan támadtam, a Strahl nevezetű technikámmal. Ezeket már nem védheti ki, csupán a kardjával, kell valami kakaó neki. Remélem mostmár láthatom, mire is képes egy ilyen Arrancar. Az Amimono-ról sem szabad megfeletkezni, még most is rajta van, és ha olyan támadással jön, akkor azt könnyű szerrel hárítani tudom. A Das Zeichen nevű támadással semmit nem érnék, mert a közelben nem érzek semmien Bounto-t. Mondjuk hiába is lenne, mert én ugye árulónak számítok a Bounto-k között, mert egy véletlen balesetben, megöltem az egyik társunkat. Na mindegy, minden erőmmel támadok, hogy láthassam Eliana teljes erejét, az sem gond, ha kikapnék, de legalább tapasztalatot gyűjtöttem, egy Arrancarral szemben.
- Eliana, mostmár kénytelen leszel használni az erődet, mert ezeket a Strahl-okat már nem lehet kivédeni puszta kézzel, és csak sima karddal. -azzal elindítottam egy Strahl sereget Eliana felé.

Jól gondoltam a madárnak köze van a gyűrűhöz, illetve még pár érdekességet is megtudtam.
~ Már megint! Vagy ennyire merész, vagy ennyire ostoba. Egy újabb dolgot árult el nekem, amit nem kellet volna. Szóval ha a Baunto-t súlyos állapotba hozom, akkor még nekem nem is kell végeznem vele, hanem saját ereje fogja megölni? Akkor ezek szerint még tartogat ez a madár számomra meglepetést.
- ... Az erőmről pedig annyit, hogy mindjárt meglátod a teljes erőmet. - mondta, majd ismét ezzel a Strahl nevezetű támadással támadt.
Karddal védtem ki őket, illetve próbáltam a sas-t illetve gazdáját megsebezni, bár nem jártam sok sikerrel. Nem tudom mi van velem, mert a szemeiből és szavaiból mást olvasok ki. Az egyik a teljes erőm bevetéséről, és arról beszél, hogy majd ő megmutatja. A másik viszont olyan mintha már feladta volna, mintha neki már minden mindegy lenne.
- Eliana, most már kénytelen leszel használni az erődet, mert ezeket a Strahl-okat már nem lehet kivédeni puszta kézzel, és csak sima karddal. - azzal több kicsi bara szerű gömböt küldött rám.
Eleinte csak szimplán kikerültem, viszont túl sok volt, ezért kardommal csaptam szét őket, viszont volt, ami eltalált. A karomat, lábamat érték a csapások, viszont mikor a támadásnak vége volt, illetve a füst is elült ott álltam, és mosolyogtam.
- Igen ilyenfajta támadásokra vártam. Gyerünk mutass még ilyet! Mert ez nem elég, hogy előhívjam a kardomat. Azt ki kell érdemelni. Ha ügyes vagy, akkor megmutatom neked, és én is viszonzom az ismertetőt.
Újra felugrottam a levegőbe, és kardommal a Baunto-ra sújtottam. Igyekezett kikerülni, de eltaláltam.
~ Most mi lesz? Bevet még valamit? Vagy felfedi az előző támadásának lényegét? Mert arról sem felejtkeztem meg, viszont azóta se nagyon szólt róla semmit. Felkészülve várom, hogy mivel drukkol elő, amellyel talán kikényszerítheti belőlem a Resurrection-omat.

- Ezeket a dolgokat, csakis azért árultam el, mert látni fogod a teljes erőm. Ne félj, nem akarlak megölni, csak látni akarom a teljes erőd és a képességed. -minden erőmet koncentrálom, teljes erőmből fogok támadni. A sas hátáról leugrottam, és a távolból irányítom innentől. Nem lenne jó, ha ottlennék mikor ez a strahl becsapódik. És eljött a várva várt pillanat, mikor a teljes erőmet használom. Ez már egy kicsivel nagyobb lesz mint az előttiek, és most gyerünk.
- Strahl! -hát igen, jóval nagyobb mint az előzők, kb. még 2 fér bele ebből. Ehhez már használnia kell valami másfajta erőt. Mivel ebből csak 3-at bírok el egy nap, nagyon megfontolom, hogy mikor fogom még használni. Újra visszapattantam a sólyom hátára, majd ismét köröztem felette, de jóval magasabban, nehogy becsapódáskot ott legyek, mert akkor aztán gondok lesznek. Körülbelül olyan 25 méter magasan lehetek most, innen már biztonságos. 10 méteren is biztonságos, de a sassal, majd lesből támadok, becsapódás után. Bounto létemre eléggé kikapok, legalábbis szerintem nem sok esélyem van ellene, de azért mindent megteszek a győzelem érdekében, de azért nem olyan fontos, hogy nyerjek, de kellenek az adatok, hogy mi az-az Arrancar.
- Na gyerünk! Vess be valamit, mert mindjárt meghalsz! -mondtam, miközben már majdnem becsapódott a Strahl. Bízom benne, hogy mutat valami érdkeset. Majd vártam, hogy mit fog csinálni.

- Ezeket a dolgokat, csakis azért árultam el, mert látni fogod a teljes erőm. Ne félj, nem akarlak megölni, csak látni akarom a teljes erőd és a képességed. - mondta a Baunto, és leugrott a sas hátáról.
- Ahhoz, hogy komolyan vegyem, ahhoz felőled legalább egy gyilkolási szándéknak kell lennie.
~ Most vagy ennyire nem törődik a harc kimenetével, vagy szavai ellenére kímél mivel lány vagyok. Alig várom azt a támadást, melybe remélhetőleg beleadja az erejét.
- Strahl! - mondta miután visszapattant a sas hátára és a szokottnál is magasabbra repült vele.
Ez a támadás most egyértelműen más volt, mint amit eddig tapasztaltam tőle. Sokkal nagyobb volt.
- Na gyerünk! Vess be valamit, mert mindjárt meghalsz! - mondta miközben az energia gömb felém száguldott.
~ A gömb elég erősnek néz ki, és ő sem a poén, vagy a magaslati levegő miatt szállt fel olyan magasra.
- Ha ennyire akarod, akkor megmutatom neked. - mondtam lesütött szemmel, és nem hangosan. Felemeltem kardomat, és éreztem, hogy körülöttem elkezd hűlni a levegő.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale - suttogtam halkan, ezután a Strahl becsapódott a földbe.
A por, melyet a támadás kavart nemsokára hópelyhekkel párosult, és mikor a por, és füst elszállt, megmutatkozott igazi alakom. A talpam alatt a kráter szép lassan elkezdett befagyni. A tető az előbbi támadástól rendesen megrongálódott. Csak ott maradt viszonylag ép, ahol én álltam.
- Akkor jöjjön az én magyarázatom - néztem fel a Baunto-ra, és tőlem eddig meg nem szokott higgadtsággal folytattam - Mi Arrancar-ok a shinigami-kkal ellentétben a zanpakto-nk nem egy nagyobb erőt tartalmaz. Mi a zanpakto-nkba a saját volt hollow erőnket zárjuk be. - kisebb szünetet tartottam - Jól nézd meg, mert ez az én valódi alakom. - hátamról a kezembe vettem fegyveremet - Mivel te az elején olyan kedves voltál, és elmondtad a teljes nevedet, így én is megosztom veled az enyémet .... Eliana ... Eliana del Barros - körülöttem a hideg levegő csak úgy kavargott, és fejünk felett az ég egyre sötétebb lett a Resurrection előhívásának következményeképp jött felhőktől. - ... Látni akartad az igazi erőmet. Ez az én igazi erőm.
~ Mikor a kardomat kiengedem, akkor az előtte levő tűzes hangulatom szinte a semmibe vész. Csak a hideg, komoly énem kerül előtérbe, ami ha egy nála sokkal gyengébb ellenfelet könyörtelen kegyetlenséggel végez ki. Remélem kitalál valamit, különben a következő támadásom tényleg véget vet a csatának, és az életének.
Felugrottam mellé a levegőbe, és pörgettem meg kaszámat, majd ugyan olyan higgadtsággal kimondtam a támadásom nevét:
- Noche de Paz - ezzel már a hópelyhek és a hideg szél már száguldott is a Baunto és állata felé.
Reflexből, mint oly sokan, arcát hogy védje felemelte a kezét. A jéghideg szél, és a hópelyhek csak úgy ostromolták. Én támadás igazi lényeges pontjára tértem. A Baunto bal oldalához léptem a Sonido segítségével, majd mint egy utolsó mondat a halál előtt így súgtam bele a fülébe:
- Halott vagy - a kasza már a mellkasa félé haladt.
~ Bal oldalához, hisz általában innen tudják a legkevésbé kivédeni ezt az aljas, gyilkos támadást. Az események másodperc töredéke alatt történtek. Aki nem elég erős, vagy nem képes felismeri a támadásom igazi lényegét, mert egyből, és szinte kizárólag a hideg szélre koncentrálnak. De ezek nem is érdemesek arra, hogy tovább harcoljak velük. Van olyan is, akit telibe talál a támadás, de nem hal bele, bár innentől úgy képtelen folytatni a harcot. Kíváncsi vagyok, hogy ő melyik típust képviseli.

Olyan volt, mintha a kasza áthasította volna a melkasomat, de nem. Az Amimono segítségével könnyedén ki tudtam védeni, ugyanis tisztán érzékelem a lélekenergiáját. A nagy hó, és porfelhő miatt, szerintem nem igazán látta az ellenfelem, hogy kivédtem ezt a támadást. Mikor eltűnt minden zavaró tényező, halkan mondtam:
- Emlékszel az előző technikámra? Annak a segítségével védtem ki, ezt a támadást. Tudod, az Amimono. Az Amimono, olyan mint egy fonál, de számodra láthatatlan, behálóztalak vele, s így valamivel könnyebben érzékellek, csak gyorsasággal nem igazán érsz el eredményeket. -a bábommal távolabb repültem, hogy majd még egy Strahl beleférjen, de akkor már csak egy darab lesz, és azt meghagyom, hogy tartalékba legyen. Egyhelyben állt, itt az alkalom, hogy még egyet használjak, és talán véget is ér a csata, számomra igazán tökéletes, mivel láttam az erejét, és ennyi elég volt, elég sokmindent megtudtam az Arrancarok-ról is, nekem ennyi elég volt.
- Strahl! -majd száguldott felé az újabb lövedék.

~ Még se annyira gyenge, bár nem mondtam, hogy a támadásom nem védhetetlen. Így már értem. Akkor ezért tudja pontosan, hogy hol vagyok, ezért tudja úgymond, hogy merről jönnek a támadásaim. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ki tudja védeni. A kaszám nem hatolt bele a mellkasába, csak éppen hogy súrolta.
- Gyorsasággal nem érnék el semmit? - néztem fel ismételten, hisz még magasabbra emelkedett. Egyértelműen távolságot akar tartani tőlem.
- Strahl! - kiáltotta el magát, és egy újabb gömb száguldott felém. Pont olyan, mint az előző.
- Most komolyan ezzel akarsz meglepni? - higgadtan fogtam a kaszámat, és egy erősebb suhintással szétcsaptam a gömböt. - Ahhoz, hogy lépést tudj velem tartani, ahhoz valahova le kellene kötöznöd, de persze te csak annyit tudsz, hogy egyre távolabb, és magasabbra repülsz tőlem. Ennyire félsz? - a levegő egyre hidegebb lett.
Ismételten az irányába haladtam, és a sas szemébe apróbb kristályokat fújtam, amitől természetesen nem lett jobb hangulata, majd gazdájának szemébe néztem fagyos tekintettel. Azt is mondhatnám, hogy mintha ilyenkor kegyetlen gyilkos lennék. A kaszát megforgattam, majd a sas fejét készültem levágni. Ha a madár halott, akkor a Bauto nem tud tovább repülgetni vele, így a másik technikámmal szó szerint kivégezhetem.

Úgy látom a sasomat támadja, nem engedhetem, hogy megölje, mert akkor a temetőben végzem. Még nagyobb távolságot veszek fel, már csak 1 db erős Strahl om maradt. Ha nyerni akarok, akkor azzal pontosan kell célozni, különben biztosan kikapok. Az idő egyre hidegebb, és a helyzetem sem a legjobb. Mindenesetre biztosan nem adom fel, ameddig van 1 strahl-om, mostantól teljes erőbedobással kell harcolnom, ha nem akarok meghalni, győzni már nem fogok, mert a lélekenergiája jóval nagyobb.
- Én nem vagyok egy erős Bounto, sőt majdnem a leggyengébbek között vagyok, de remélem tudod, hogy ha a bábom meghal, akkor én is, ha én halok meg, akkor meg a bábom megy el. Vagyis bármelyikőnket megölöd, meghalunk. Egy véletlen baleset folytán árulónak neveznek engem, de ez nem igaz. Segíteni akarok a Bounto-knak ahogyan csak tudok, hátha így majd lefaragok valamit a büntetésemből, így tehát mióta eljöttem onnan, nem tudom milyen erősek mostanság a Bounto-k. Eliana del Baross Arrancar, tudd, hogy az egyik leggyengébb Bounto-val állsz szemben, és, hogy nálam léteznek jóval erősebbek is. Vagyis olyanok, akik ellen esélyed sem lenne. Na de ahelyett, hogy fecsegek, inkább harcoljunk.
- Az utolsó esélyem: -Strahl! -száguldott felé az utolsó energia gömb.

A támadásomat, melyet a sas felé intéztem kivédte, is ismételten eltávolodott tőlem. Majd ismételten olyan dolgot mondott, melyet nem szoktak meg a harcmezőn. Vagy legalábbis én nem kezdeném el mondani az ellenségemnek, még akkor sem ha igaz lenne. Egy újabb dolgot tudtam meg a Baunto-król. Ha a sast most elintéztem volna, az az a bábját, akkor neki is vége lett volna.
~ Ő lenne a leggyengébb Baunto? Na ezt nem hiszem.
- Én ne tudnék elbánni a többi Baunto-val? Én ezt nem jelenteném csak úgy ki. De te leszel az első, akivel végzek.
-Strahl! - kiáltotta el magát. Ez már a harmadik ilyen lövése, mely felém száguld. Bár ez sokkal nagyobbnak tűnik, mint az előző kettő. Most inkább próbálom kikerülni a csapást.
Sonido segítségével kitérek, és az általa felkavart port kihasználva közelebb megyek a Baunto-hoz, és a sas szárnyait célzom meg a vágásaimmal.
- Ha te már olyan kedves voltál, hogy elárultad nekem, hogy milyen is vagy - visszatértem a háztetőre - akkor én is had áruljak el neked pár dolgot. Az első támadásom a Noche de Paz. Rájöhettél mostanra, hogy az eleje a támadásnak elterelés mindössze. - fél néztem rá - Most úgy gondolod, hogy csak egyszerű vágásokat ejtettem a bábodon igaz? ... Nem teljesen. Ez a második támadásom ... A neve Masacre escalofriante - amint kimondtam a sas szárnyai ahol megvágtam elkezdtek megfagyni, és ezáltal a Baunto zuhanni kezdett. - Azt hiszem érted. A vágások mentén teljesen megfagy minden. Jelen esetben ez a bábod szárnyai.

Szóval, a bábom be fog fagyni. Hát azt nem engedhetem, inkább visszahívom a bábom, és akkor lemegy róla a jég. A tervem sikerült is, viszont így teljesen védtelen vagyok, gyakorlatilag kikaptam, a lélekenergiám is fogytán van, nem igazán lenne értelme, hogy folytassam a harcot. Egyenlőre közelharcban próbálkozom, bár annak sincs sok értelme, a bábom nélkül esélyem sincs, és amúgy se lenne sok, Strahl-t már nem bírnék lőni, csak olyat amit a kezével megfog, és a Das Zeichen pedig nem ilyen típusú támadás. Tehát akkor csak közelharcal támadok, és próbálkozok sérülést okozni, az ellenfelemen. Rai odori-val érdemesebb támadni, sokkal gyorsabb mint a Tarento suu. Nos, nemis várakoztatom meg Eliana-t kezdődjék hát a közelharc, Rai odori-val nekiindulok, és leginkább ütésekkel próbálkozok.

Az előző támadás megfagyasztotta a sas szárnyait, ezért, hogy a Baunto gondolom semmissé tegye, ezért teljesen visszahívta őt. Majd meglepő gyorsasággal elkezdett közelharccal próbálkozni. Ököllel, és ütésekkel próbált kifogni rajtam.
~ Mi van most már nem olyan lényeg a távolság. Vagy csak egyszerűen belefáradt. Vagy a bábnak kell idő, hogy ismételten elő hívja? A sasnak elég erősek a karmai és a csőre, és sikeresen egy két támadása betalált. Én is kezdek fáradni. De koránt sem vagyok olyan helyzetben mint az ellenfelem. A báb elrakásával szinte teljesen védhetetlen, így ott vágom meg ahol csak akarom.
Így is tettem. Miközben kerülgettem az ütéseit mindig igyekeztem vágást ejteni rajta. Nem mindegyik talált, és neki is volt ütése mely a vállamat, vagy a kezemet találta el. A kaszával természetesen védekeztem és támadtam is. Mikor úgy éreztem, hogy elég vágást sikerült ejtenem rajta, akkor hátra ugrottam.
- Remélem nem feletkeztél meg a támadásomról. Ez nem csak a sasra vonatkozik, hanem rád is - ekkor elkezdtek megfagyni a megvágott területek.
A combján, de a leglátványosabb a bal karja sikeredett. Szinte már az egész megfagyott.
- Szeretném hallani a döntésedet. Vagy megválsz attól a testrésztől, vagy még jobban nyitott célpont leszel a számomra. - fürkésztem az arcát, hogy hogy döntött.

Mivel már szinte teljesen előnyben volt, readásul még a végtagjaimat is kezdi fagyasztani. Meg gondolandó, hogy mihez kezdejk most, hiszen nem igazán van esélyem, és már nincs sok kedvem folytatni a harcot. Harc? Ez már nem harc, hanem verés.
- Rendben Eliana, nyertél. Annyit kérek, hogy hagyj életben, tulajdonképpen az Arrancarokkal nincs bajom, csak a shinigamikkal, tehát könyörgöm, hogy hagyj életben! -azzal meghajoltam a lány előtt, remélvén, hogy leveszi rólam a jégcsapokat. Ha gondolod, elmondok bármit amit tudok. Várván, hogy mit fog most tenni Eliana, elgondolkodtam, hogy ezek az Arrancarok igazából nagyon erősek, vigyázni kell velük. Bounto létemre könyörgök, na mindegy a lényeg, hogy sokat tudtam meg az Arrancarokról, és legalább harcoltam egy kicsit. Ha hazaértem, van még egy pár kis dolgom amiket meg kéne csinálni, egyből a házamra gondolok, pedig szinte élet-halál között lebegek.
- Szóval, mi a döntésed?

Nem válaszolt a kérdésemre. Helyette inkább egy könyörgést hallottam.
- Rendben Eliana, nyertél. Annyit kérek, hogy hagyj életben, tulajdonképpen az Arrancarokkal nincs bajom, csak a shinigamikkal, tehát könyörgöm, hogy hagyj életben! - majd mint egy úrnőnek meghajolt.
~ Most mi van? Feladja? Nem hívja elő ismét a bábját? Vagy értelmetlennek tartja? Az a három nagyobb csapása volt a bábnak és ennyi? - arcom rezzenéstelen volt - Arra kér, hogy hagyjam életben?
- Szóval, mi a döntésed? - kérdezte percek múlva.
~ Nem hiszem el. Most akkor tényleg feladta, és az én kezembe adja életét?
Sonido-val mellette termettem, és a kaszám helyett a lábammal megütöttem. Gurult egyet, majd hason feküdt a földön. Csak az egyik kezét sikerült isten igazán megfagyasztanom. Ha akart volna, akkor felállhatott volna. Szép lassan haladtam felé. Gondolom félelemkeltő volt, hisz rezzenéstelen arccal haladtam, talpam alatt megfagyott a felszín, és nem szóltam semmit. Mikor oda értem, akkor a kaszával fenyegetően az orra elé raktam. Ebben a formában könyörtelen vagyok.
- Feladod az életedet? Ennyire voltál képes? Most már bármi lehet? ... Akkor te tényleg gyenge vagy. - szemébe néztem.
A szemében nem azt láttam, hogy most tényleg elfogatta volna a halált. Élni akart.
- Tudod a mi fajtánk egyáltalán nem olyan, hogy pár szócska miatt megkegyelmezzen. Az ellenség hiába lengeti a fehér zászlót, az minket nem érdekel. A gyenge ellenfeleknek én sem kegyelmezek. Könyörtelenül megfosztom őket az élettől. A siránkozás cseppet sem hat meg. Ugyanis mi a shinigami-kkal ellentétben eltiportunk másokat, hogy olyanok lehessünk mint most. Nem te lennél az első, akit hidegvérrel megölnék. Így ne hidd, hogy meghatott az, hogy feladod, és nagylelkűen meghajolsz előttem. A gyengékkel könyörtelenül végzek.- lendült a kasza felé.
Szinte éreztem, hogy a pulzusa az egekben. De nem kerülte volna el. Hiába volt életvágy a szemébe, hiába könyörgött az életéért, a végzetes csapást nem kerülte volna ki.
Viszont a kaszám megállt előtte néhány centire. Majd a Resurrection-om szertefoszlott, és olyan voltam mint mielőtt szabadjára engedtem az erőmet. Kardom mellkasa környékén volt. A technikám hatása szép lassan, de elkezdett olvadni. Én még mindig ugyan azzal az arccal néztem a szemébe.
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Képes lettél volna megválni a kezedtől? Képes lettél volna megválni egy végtagodtól, hogy folytasd a küzdelmet? ... VÁLASZOLJ TE GYÁVA! - tört ki belőlem.
~ Utálom, ha valakinek egy cseppnyi esélye is van a győzelemre, és a harc vége előtt egyszerűen feladja. Hogy nem küzd az utolsó leheletéig. A jelzőt azért is mondtam mert reméltem, hogy valamivel még próbálkozik. Képes lenne tényleg válaszolni minden kérdésemre? Tényleg csak így meggondolatlanul kezembe adná az életét. Egy Arrancar-nak. Más gondolkodás nélkül levágta volna a fejét. Kíváncsi vagyok hogy válaszol.

- Tulajdonképpen mi Bounto-k nagyon sokáig élünk, én körülbelül 750 éves lehetek, nem igazán érdekel, hogy meghalok-e. Ha még lett volna egy lövésem, akkor levágtam volna a karomat, de ilyen erős lövésből csak 3-ra futja az erőmből. Mivel ti arrancarok kegyetlenek vagytok, én sokat élek, az az igazi kínzás ha életben hagysz. Viszont ha megölsz, akkor sem lesz semmi különös, csak 1 bounto-val kevesebb lesz majd a világon. És amit már említettem, hogy egy véletlen baleset folytán engem a bounto-k árulónak neveznek, igazából senkinek sem hiányoznék. Mégegyszer megkérdezem, hogy döntöttél? megölsz, vagy életben hagysz? Mert gondolom te sem pizzát sütni jöttél a városba, biztosan van valami dolgod, egy ilyen lélekenergiájú személy nem mindíg van a városban, körülbelül havonta 1-2 ilyen szokott lenni. Én már csak tudom, hiszen régen itt vagyok. -majd várok, hogy mit reagál a lány, ezekre a kérdésekre. Ha elenged, akkor valahogyan ki kéne kalapálnom magam, ha pedig nem, akkor meghalok.

** Ha gondolod, akkor vége lehet most, ha pedig még akarsz játszani, akkor mehet tovább. **

~ Nem érdekli, hogy meghal? A szeméből egyáltalán nem ezt olvasom ki. Nem akar egyáltalán meghalni. Különben nem könyörgött volna, és nem adta volna fel a harcot. 750 éves? Ez sokszorosa annak, amit én eddig leéltem. Mi? Hogy a halál számára megváltás? Csak azért mert ilyen sokáig élt? Vagy elkövetett egy bakit, mely miatt a társai megvetik?
Elvettem a kardomat a mellkasától, majd ököllel jól kupán csaptam.
- Te tényleg bolond vagy! ... Akkor a feltételezésem igaznak bizonyult. Azért nem hívtad elő, mert már nem volt több lövésed. ... DE AZT HISZED, HOGY A HALÁL MEGVÁLTÁS? - kiabáltam rá - Akkor tévedsz. Attól, hogy a társaid megvetnek, és konkrétan hidegen hagyja őket, hogy most él vagy halsz, attól még a te felfogásodnak nem kéne ilyennek lennie. Én is megöltem egy társamat. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, de az a szemét nem érdemelte meg, hogy közénk tartozzon. Megtehetném, hogy téged is megöljelek. Viszont nem teszem meg - mélyen a szemébe néztem - Nem teszem meg, mert nem vagy olyan gyenge, mint hiszed magadról. Úgy gondolom, hogy van még benned erő. Még van hova fejlődnöd. De ha egy csatába mész, akkor arra is fel kel készülnöd, hogy meghalsz. Az hogy sokat éltél nem ok, hogy elfogadd a halált. - mondtam, miközben leültem mellé a földre.
A tető és a harc közben megfagyott terület szép lassan a jó idő miatt elkezdett olvadni, és én az égre néztem. Régen láttam az eget, és a csillagokat.
- Igazad van nem pizzázni jöttem ide. - néztem vissza rá - Valakit keresek. Viszont nem hiszem, hogy tudsz nekem segíteni. Ő koránt sem Baunto. De nem is hiszem, hogy shinigami. Egy lány, aki teljesen úgy néz ki mint egy átlagos ember, viszont gömb végőpajzzal védi magát. Hosszú barna haja van, és még sötétebb barna szeme. Tulajdonképpen miatta jöttem ide, viszont nem találtam meg. Reméltem, hogy a harc folyamán előjön, de tévedtem. ...
~ Ha a nevét megtudnám. Az energiáját ismerem, és arra is emlékszem, hogy milyen erős volt. Jelenlegi erőmmel akkori erejét túlszárnyalom, viszont nem tudom milyen lehet a teljes ereje. A Baunto-val folytatott harc ráébresztett, hogy van még hova fejlődnöm. Még nem vagyok elég erős, hogy igazán erős ellenfelek ellen küzdjek. Meg megtudtam, hogy léteznek a Baunto-k, akik bábokkal harcolnak, és koránt sem szabad lebecsülni az erejüket.
- Gondolom nem tudsz választ adni, hogy ki lehet ő. Így mivel minden mást megtudtam rólad, így most távozok - álltam fel - Ha legközelebb visszatérek, akkor elvárom, hogy erősebb légy - nyitottam meg a Gargantana-t, majd visszanéztem, hogy akar e még valamit mondani?

- Eliana del Barros, köszönök mindent, és ígérem, hogy erősebb leszek mire visszatérsz! -majd felálltam- Viszlát! Eliana! -azzal el is indultam a házam felé, egy kicsit bicegősen, érzem, hogy még találkozni fogok Eliana-val, és, hogy a harcunk, még koránt sem ért véget. Mikor hazaértem, helyrekalapáltam magam, bekötöttem a sebeim, mostmár pihennem kéne. el is aluttam, másnap reggel, kimentem egy kicsit a friss levegőre gondolkodni, hogy mik történtek tegnap. Arrancar, de fura lények ezek az arrancarok. Vigyázni kell velük, nehogy mégegyszer kikapjak egytől, mert különben gondok lesznek. Nagyjából minden sérülésem gyógyulgatott, szerintem lassan már be is gyógyulnak, szerencsére nem szereztem súlyos sérüléseket, ezeket pedig kilehet heverni.

** Részemről VÉGE! **

- Eliana del Barros, köszönök mindent, és ígérem, hogy erősebb leszek mire visszatérsz! Viszlát! Eliana!
~ Mit köszönget itt? Komolyan. Viszont szaván fogom. Megígérte, hogy erősebb lesz. De mire ismét találkozunk, akkor már én is erősebb leszek.
Nem köszöntem, hanem hátat fordítottam. Intettem egyet, majd beléptem a Gargantana-ba, és visszatértem.
Az eltűnésem mindössze két személynek tűnt fel. Léón-t még átverhettem volna, de Adán-nal már más a helyzet. Pontosan tudta, hogy hol voltam, és azt is tudta, hogy harcoltam. Bár a sérüléseimet nem is nagyon tudtam rejtegetni. De nem is lett volna sok értelme. Így mint egy jelentést mindent elmondtam neki. Mit tudtam meg a Bauto-król, és arról a személyről, akivel harcoltam. De egy szót se ejtettem, hogy ha engedély nélkül, de ismételten elmegyek majd a városba. Van egy célom, melyet úgy is el fogok érni. Szerencsére pár rovással megúsztam az egész engedély nélküli kiruccanást.
Izgatottan várom a jövőt. De egy biztos, hogy a Baunto-kkal számolni kell.