Nagyon hangulatos az idő Karakura városban. Süt a nap, mellette pedig lágyan zuhog az eső. Nagyon szép látványt nyújt ilyenkor a város. Épp egy ház tetejéről bámulom a környéket, amikor meglátok egy fura szerzetet. Tetőről tetőre ugrálva haladok és követem az illetőt, egészen addig, amíg egy elhagyatott helyre érünk. Egy öreg raktár épület tetejéről nézem az alakot.
Hirtelen leugrok a raktár tetejéről és megszólítom a férfit.
- Mit keresel itt? - kérdezem tőle. - Nem lenne szabad itt lenned! Azt ajánlom hogy kotródj innen.
Sajnos nem megy nekem a hősködés, így elég cikin hangzanak a szavaim. Jobb kezemet a fegyverem markolatára teszem, ezzel jelezve hogy kész vagyok akár még harcolni is.
Előző életemben magányos gyilkos voltam és általában lesből öltem. Most viszont rá vagyok kényszerítve a közelharcra.
- Mondd meg mit akarsz itt, különben a felszabdallak! -parancsolok rá.

Miért érdekel vajon hogy mit keres itt? Ő tudja hogy mit akar, nekem semmi közöm nincs hozzá. Elvileg nekem nem lenne szabad itt lennem, inkább az osztagommal kellene barátkoznom. Viszont ha már itt vagyok egy kis edzés nem ártana.
- Mit szólnál egy kis harchoz, Renkudan? - kérdezem meg telepatikusan a fegyveremet.
- Ami azt illeti, örülnék neki. Mostanában keveset kellett használnod.
- Nos, akkor próbáljuk lezúzni ezt a szerzetet.
Szép lassan előhúzom a kardomat és a másik alakra szegezem.
- Kíváncsi vagyok a hatalmadra, szóval készülj! - szólok az idegennek.
- Renkudan, tudod mit kell tenned. Kazaana!
Ekkor a kardom ember méretűre nő, a pengéje szélesebbé válik. Az egész fegyver sötétebb színű lesz, a keresztvasánál pedig egy szem jelenik meg. A levegőben suhintok egyet a karddal, ami süvítő hangot hallat.
- Nos, mivel én kezdtem a szövegelést támadok én elsőnek!
Gyorsan szétáramoltatom a testemben az energiámat és felkészülök az első támadásra.
- Hadou 54: Haien!
A kidoummal az ellenfelem elé lövök egy energia labdát, ami tőle néhány méternyire szétrobban és a hatalmas lángoktól nem lát engem. Ekkor az egyik épület falának ugrok, majd onnan egyenesen az ellenfelemnek esek.
Amilyen gyorsan csak tudom, forgatom a kardomat és próbálok minél több sérülést okozni a másik harcosnak.

A tervem nem vált be. Az ellenfelem könnyen kivédte a támadásaimat, ami meg eltalálta azt pedig a technikája nyelte el. Ez nem mehet így tovább. Majd én megmutatom mire vagyok képes.
- Renkuda, készülj! - szólok a fegyveremhez.
Ekkor az ellenfelem már az egyik tetőn van
- Kaze Enzetsu! - kezd bele egy technikába.
Azonnal reagálok és hátra ugrok, hátha gyengíthetem majd a távolsággal az ellenséges technikát.
- Valamilyen szél technikát fog alkalmazni, és szerintem nem csak el akar minket fújni innen. Erre mi is széllel válaszolunk. - beszélek a kardomhoz.
- Gyerünk! - ezt már hangosan mondom. - Kazeshi!
Ekkor pörögni kezdek és abban reménykedek hogy sikerül az ellenfelem támadásának jelentős részét eltéríteni. Viszont ha ez nem sikerül akkor vállalom a következményeket.
Ahogy pörgök, hatalmas szél kezd el kavarogni körülöttem. Az előző technikámból származó lángok felerősödnek és bele marnak néhány épületbe. Pörgés közben észre veszem hogy elindult felém a férfi technikája.
Egy pillanatra becsukom a szememet és elmormolok egy gyors ima féleséget.
- Tartsunk ki, Renkudan. - mormogom az orrom alatt.
Sikerül az ellenfelem támadásának jelentős részét félre söpörnöm, viszont hirtelen éles fájdalmat érzek a vállamban.
Egy szél nyalábnak sikerült a technikámon belülre kerülnie. A bal vállamat felhasította, ami azonnal vérezni kezdett. Minden szó nélkül tűrtem a fájdalmat, majd újra rohamozni kezdtem.
- Most nem foglak sajnálni! - szólok oda a férfinak. - Hadou 54: Haien!
Újra elé lövök egy tűzlabdát, viszont ezúttal közelebb hozzá. Ezután újabb kidout hozok létre:
- Bakudou 01: Sai! - ettől az ellenfelem mozdulatlanná dermed.
Egy kicsit lelassítok és suhintok egyet a fegyveremmel.
- Daitoppa!
Ekkor egy hatalamas levegőhullám indul el a férfi felé, ami a lángokat felerősíti és teljesen betakarja az ellenségemet.

Türelmesen figyelem hogy mit érek el a támadásommal. Azonban hamarosan rá kell jönnöm hogy semmit nem érek ha ilyen gyenge dolgokkal próbálkozok. A láng beterítette ugyan, de nem okozott rajta karcolásnál komolyabb sérülést. Viszont ezután megint az ellenfelemen volt a sor hogy támadjon. Éreztem hogy ez a támadása sokkal erősebb lesz mint az előző, ezért gyorsan végig gondoltam minden lehetőséget.
Hatalmas sebességgel hátra ugrok, egészen egy épületig. Ott létre hozok egy védő kidout:
- Bakudou 39: Enkosen! - jön létre a bal karomon egy energia pajzs.
Az első támadását sikeren kivédem viszont érzem hogy a következőt nem tudom majd ennyivel. Cikcakkozva megrohamozom az ellenfelemet, ezzel próbálom kikerülni a technikáját. Majd amikor már csak néhány méterre vagyok tőle, hatalmas energiát irányítok a kardomba.
- Most végzek veled! - ordítok a férfira. - Tsuuga! - fordulok körbe egyszer.
Ezután egy hatalmas tornádó indul el az ellenfelem felé, ami felszaggatja a talajt amerre halad. Nem várom meg hogy eltalálja-e vagy sem. Felugrok az egyik raktár tetejére és forgatni kezdem a kardomat.
- Hadou 58: Tenran! ekkor egy újabb tornádó indul el a férfi irányába viszont, ez már nem szeletel fel mindent, amihez hozzáér.
Majd végül várom a fejleményeket.

Nézem amint a tornádók megközelítik az ellenfelemet, majd takarásba kerül. Ekkor számítottam arra hogy megtámad, így sikerült hárítanom a csapását.
- Nem gondolja, hogy ezek a támadások sok energiát emésztenek fel úgy, hogy nem biztos a találat ilyen messziről? Nem akarom kioktatni csak én úgy látom, hogy semmi értelmük nincsen.
Ezek a szavak kicsit idegesíteni kezdtek. Sajnos még túl gyenge vagyok hogy egy ilyen ellenféllel elbánjak. Eddig reménykedtem abban hogy van esélyem ellene, de most már teljesen biztos vagyok a kudarcomban.
- Ezt a technikát nem sűrűn használom, de a maga kedvéért felelevenítem az emlékeimet. Kisokutadashii Jiboujiki
Egy újabb technikát hozott létre, amitől össze zavarodtam. A látásom és a hallásom hol erős volt, hol gyenge. Nem tudtam eldönteni hogy mit is tehetnék ebben a helyzetben, ezért hátrálni kezdtem.
- Cero! - hallom meg hirtelen a hangját.
Viszont nem sikerült rájönnöm hogy hol van. Csak akkor tértem magamhoz, amikor erős fájdalmat éreztem a testemben. Olyan volt, mintha lángba borult volna a mellkasom kis időre. A csapástól a földre kerülök, de legalább a zavarodottságom elmúlt. Gyorsan talpra ugrok és körülnézek. Nem messze meglátom az ellenfelemet.
- Még csak próbálgattam hogy mire vagy képes! - hazudok a férfinak. - Egy kicsit gyors vagy, de úgy érzem még le lehet téged zúzni.
Ekkor a magasba emelem a kardomat.
- Jól van Renkudan. - ekkor rohamozni kezdek.
Ahogy szaladok az ellenfelem irányába a kardom süvítő hangja felerősödik és szinte már olyan mintha visítana. 2-3 méternyire lehetek tőle, amikor felugrok a levegőbe és suhintok egyet a karddal.
-Kamaitachi!
Amikor kimondom a támadás nevét hatalmas szél kerekedik és szabályosan felmarja a talajt. Mindent szétvág előttem, amit csak lehet. Ezt a technikát nem használtam már csak, így ebben volt minden reményem. Ha nem tud elég távol kerülni a támadásom hatásától, akkor valószínűleg felszeletelem vele.

Szinte biztos voltam abban hogy képes lesz elkerülni a támadásomat. Ez volt az utolsó támadás amit még nem használtam és ezzel se értem el sokat.
- Satsujin Ken! - hallom a hangját.
- Ezt most nem veszem be. - suttogom.
Még a levegőben körbe fordulok és egy tornádóval hatástalanítom a támadását. Hatalmas vihart csapunk ezzel, ami körülöttünk felkavarja a port. Szinte már látni is alig lehet. Amikor földet érek hallom, majd érzem amint a fegyvereink össze csapnak. Megragadom a kezét és megpróbálom lenyomni a kardját a földre. Viszont ettől a vállamba bele hasít a fájdalom. Halkan felszisszenek és egy kicsit hátrálok. Jöjjön hát a közelharc. Erősen rámarkolok a kardomra és kisebb nedvességet érzek. Szóval megsérült az előző támadásomtól. Ettől elnyugtázok egy enyhe mosolyt.
Újult erővel a magasba lendítem a kardomat és lecsapok. Az erőm jelentős részével azon vagyok hogy kiüssem a kezéből a saját fegyverét. Minden egyes suhintásba hatalmas erőt fektetek, majd amikor egymásnak csapódnak a fegyvereink, enyhén oldalra nyomom az enyémet.
Már csak egyetlen célom van: lefegyverezni az előttem álló férfit. Nem akarok végezni vele. Valójában már azt sem tudom hogy miért provokáltam ki ezt a harcot.
Minden egyes csapásom megerőltető a számomra, a vállamon lévő seb miatt. 5-6 csapás után megvetem a jobb lábamat és a ballal comb magasságban rúgok egyet. Ezután újra csapkodni kezdek, majd újból rúgok egyet, de ezúttal a sípcsontját célzom.
Ezt a mozdulatsort próbálom erőltetni mindaddig amíg ő is benne van a közelharcban.