Léón del Barros vs. Adán Scytacierto - Higgadtság, a higgadtság ellen

Eljött a napja, hogy leteszteljem legújabb fracciónomat, Léónt. Neki még nem volt szerencsém látni az erejét, mert odáig nem jutottunk el a múltkori találkozás során. Megint arra helyre mentem, ahol a múltkor Armával is megküzdöttem, ez már szinte hagyományos helyszínnek számított. A múltkor sem tévedt erre egyetlen fejletlen hollow sem, így a hívatlan látogatóktól sem kellett tartani.
- Talán túl korán jöttem...- suttogtam a semmibe, mialatt a távolba tekintettem merengő arccal. Egy sziklán ültem, jobb karomat a térdemre támasztva, tenyeremmel a fejemet tartottam. A gargantával nem sok ideig tartott eljutni idáig, de úgy emlékeztem pontos koordinátákat adtam meg a 98. arrancarnak, ezért kizártnak tartottam, hogy eltévedt volna. Minden esetre amennyiben ez megtörténik, legfeljebb megkeresem. Nem hittem, hogy nehéz lett volna kiszúrni alárendeltemet a sok agyatlan lidérc közül, és amúgy is egy feltűnést keltő jelenség. Legalábbis nem nagyon találkoztam még hozzá hasonló egyéniséggel. Letörtem az egyik fa alakú kristályról a tetejét, majd mintha fogpiszkáló lett volna a számba helyeztem. Karjaimat tarkómra helyeztem, ezt követően nyugalmas állapotban dőltem hátra a kényelmetlen kövön.
- Hát egy biztos... Ez nem olyan, mint a puha, zöld fű.- jelentettem ki, ám ekkor megéreztem egy erősebb reiatsut.
~ Ez valószínűleg ő lesz.~ gondoltam magamban, azután vártam a fejleményeket.

~ Végre itt az idő, hogy megmutassam mire is vagyok képes ~ gondoltam magamban, ahogy kiléptem a szobám ajtaján. Adán elmesélte merre is szokta tartani a gyakorlatait. Nem volt valami közeli hely, ezért is javasolta a garganta használatát. Elindultam ki Las Noches-ből. Mihelyt kiértem a kapukon, jobb kezemet a zsebemből kivéve, egy könyed mozdulattal meg is nyitottam a gargantát. El is indultam a megbeszélt hely felé. Érkezésem előtt megéreztem egy erős személy jelenlétét.
~ Már ott is lenne! Na, ez érdekesnek ígérkezik. ~ gondoltam miközben szép lassan gyalogoltam élőrre a lélekrészecske folyamban. Bár tudtam, nem lesz egy kőnyű harc, hisz az ellenfelem a legerösseb Espada, a Primera. Már annak is örülnék, ha legalább megsebezném, de nem becsülöm le sem magamat, sem Adánt. Megnyílt előttem az út. Egy távoli helyen kötöttem ki. Nemrég már voltam itt felmérni a terep viszonyokat. Körülnézés nélkül tudtam, hogy Adán heverészik egyet míg engem vár.
- Látom nagyon nyugodt vagy, de ne hidd hogy ezzel megijesztesz. Ez harc! Itt ellenségek vagyunk. Úgyhogy ideje feltápászkodni. - amint ezt kimondtam, már cselekedtem is. Kihúztam jobb kezem a zsebemből, a magasba szökkentem, és egy iszonyatosat ütöttem a talajba, amiben egy 10 méter átmérőjű lyukat ütöttem. Adán gyorsan reagált a hirtelen támadásra. Sonido-t használva rögtön arrébb ugrott, mielőtt a támadás tüzébe került volna.
- Végre, ezt már szeretem! Mutasd mire is vagy képes, Primera! - szóltam hozzá utoljára, mert ebben a pillanatba elkezdődött a valódi csata. Kabátomat ledobva pozícióba helyezkedtem és az erőm 3/5-ét mozgósítottam.
~ Gyere! Mutasd mien erő is rejlik, abban a külsőben. ~ gondoltam magamban, miközben Adánt figyeltem.

Befutott Léón is, majd egy nyilvánvaló szöveggel indította a találkozásunkat.
- Nincs szükségem rá, hogy megijesszelek. Tökéletesen tisztában vagyok a küzdelmünk jelentőségével. De, azt hiszem tényleg fel kellene kelnem.- jelentettem ki, miközben arcomat még mindig az ég felé fordítottam, viszont tekintetem oldalra kúszott a fracciónomra. Nem hagyott túl sok időt a cselekvésre, pedig már éppen készültem felállni. Ekkor egy erős ütéssel a talajba vágott, csakhogy a sonidom miatt nem esett bajom. Az üreg szélén álltam, zsebre dugott kézzel, amit alárendeltem ökle okozott.
- Hová sietsz... Léón? Itt nincs szükség a rohanásra. A semmi közepén vagyunk. Az idő eme helyen elenyészik.- mondtam, mialatt komoly arccal tekintettem a 98. arrancarra, s jobb kezemmel laza mozdulatokat indítványoztam, a felsőm leporolásának érdekében.
- Viszont látom, izgatott vagy. Akkor nem is húznám tovább az idegeidet.- szólaltam meg, közben kinyújtottam a jobb kezemet, és három barát lőttem a férfi felé. A gömbök gyorsan száguldottak, én pedig egy sonidoval Léón mögött jelentem meg, kissé begörnyedve. Szemeim fénylettek a sötétségben, jobb tenyeremet kitártam, azután halkan ezt suttogtam:
- Lanza Roja...
Karomat így felfegyvereztem egy vörös lándzsával, mely lélekenergiából állt. Hirtelen kiegyenesedtem, majd egy határozott mozdulattal a fracciónom irányába leadtam egy vágást. Nem tudtam mit fog lépni, elvégre, amennyiben a csapásomat kísérli meg hárítani, az energialövedékek találják el, ellenkező esetben meg egy szép, hosszú sebhellyel dicsekedhet a jövőben. Egy alapvető kombinációval kezdtem el erőm bemutatását, ami természetesen nem volt kivédhetetlen, viszont Léónnak sürgősen ki kellett találnia valamit.
~ Úgy érzem, nem lesz szükség rá, hogy visszafogjam magamat. Minden bizonnyal ő sem akarná azt.~ gondoltam magamban, miközben zajlottak a fejlemények.

~ Ez már igen! Nem húzza az időt. Pont, ahogyan terveztem! ~ gondoltam magamban, miközben elöl, felém száguldott 3 bara, és Adán mögöttem támadást indított. Érdekes volt. Megidézte a Lanza Roja-t és azzal próbált vágást ejteni rajtam. Mielőtt ezt pedig megejtette volna, 3 barát lőtt felém. Biztos látni szeretné, milyen módon fogom ezt a támadását hárítani. Még jó, hogy pont valami ilyenre számítottam. Mielőtt a garganta-ból kiléptem volna kitéptem egy párszál hajamat, amit a zsebembe dugtam. Jól jött ez még nekem. Miután kiléptem belőle, egy átlátszó szöveggel támadásra ösztökéltem. És krátert ütöttem a talajban, de nem csak úgy. Ez is a tervemhez tartozott. Most pedig végre is hajthatom.
- Szerinted ez elég lesz ellenem? - kérdeztem Adánt, de mielőtt szólhatott volna kimondtam egy technikát.
- Infernal Rosa... - amint kimondtam, megjelent a föld alól egy fekete rozsa szerű lény. Míg Adán velem foglalkozott, a növénynek volt ideje a föld mélyén kifejlődni. Sok lélekenergiát vesztettem a használatával, de megérte. A növény csápjaival elkapta Adán kezét ezzel megállítva a támadást. Én addig megidéztem egy másik technikát is.
- Lanza Roja... - mondtam ki a második technikám. Ugyan csak megidéztem a vörös dárdát mint Adán, de én védelmi célból. Magam elé vetem a dárdát, majd sebesen pörgetni kezdtem. Ezzel sikerölt kivédenem a bara-kat. Mindeközben Adán a növény fogságába esve bámult vele szembe. A rózsa a száját eltátva cero-t lőtt a képébe, melyből nagy robbanás lett az eredmény.
~ Remélem sikeres volt a támadás, mert különbem nagy pácban leszek. ~ gondoltam magamban, miközben sonido-val a magasba emelkedtem, és figyeltem a nagy porfelhőt a további fejleményekről.

A támadásomat Léón ügyesen védte ki, ekkor alkalmazta az Infernal Rosat, azon célból, hogy megbénítson, s egyben megsebezzen.
- Ha minden áron le akarnálak győzni, nem így kezdtem volna.- jelentettem ki, miközben egy gonosz mosoly kúszott fel az arcomra. Csupán meg kellett állítani lényt, mely növényszerű volt.
- Cadenas de Fuego Serpentinas .- mondtam, egyik ujjamat pedig ráillesztettem a fekete technikára, aminek köszönhetően tűzben égő láncok tekergőztzek rá. Ennek segítségével meggátoltam a további haladását, időt nyertem a menekülésre. Előrántottam a Zanpakutomat, amivel kiszabadítottam testemet a fogságból. Amikor a cero kilövellt, már vagy két méterrel odébb álltam, zsebre vágott kezekkel, lecsukott szemhéjakkal. Az elszabaduló energia szellője oldalra fújta a hajamat.
- Ügyes kísérlet volt barátom. Úgy látom, harci képzettségeddel nincsenek gondok. Viszont, még korán sem végeztünk.- közöltem a férfival, utána ismét felnyitottam szemeimet. Ezzel egy időben felszabadítottam a lélekenergiámból egy kis részt, aminek köszönhetően izzani kezdett a levegő. Körülöttem aránytalanul szabadult fel a kiengedett reiatsu, és a levegőbe lövellt. Új erőim megszerzése óta, még nem sokszor kellett szabadjára engednem a erőimet, ezért kissé nehéz volt szabályozni a dolgot. Idővel minden bizonnyal bele fogok majd jönni. Persze, ez nem jelentett problémát a küzdelmünkre tekintve, hiszen annyira nem ingadozott az energiaszintem.
- Akkor, most nálam az esély.- állapítottam meg, majd előre ugrottam, és egyensen rácsaptam a kardommal Léón lándzsájára. Már nem kívánkoztam eltenni a katanámat, ideje volt komolyabbra venni a figurát. Miután a vörös szúróeszközre támadtam, még leadtam két vágást fordulatból. Ekkor sonidoval körözni kezdtem Léón körül, miközben szúrásokat adtam le a teste különböző pontjaira. Nem foglalkoztam vele, sikerült-e hárítania, avagy sem. Végül a feje fölé pattantam, ezt követően egy kicsiny kék gömb keletkezett az ujjamon. Megpróbáltam mélyen a szemeibe tekinteni, nem sokkal később meg kiengedtem a sötétkék cerot az ujjamból.

~ Micsoda erő! Ez elképesztő! ~ gondoltam magamban, miközben Adán körül forgott. Sok kisebb szúrást kaptam, de nem veszélyesek. Nem tudtam mit is kellene tennem. A növényemet lebénította. Én meg a dárdát használva próbáltam hárítani a támadásait, nem valami nagy sikerrel. Eszembe jutott hirtelen, hogy a növény még nem pusztult el. Még képes lehetek felhasználni utoljára. Miközben Adán támadott figyelemmel kísértem a növényt, ami a tehetetlenségéből adódóan nem tudott mást tenni, csak magokat elszórni.
~ Ha képes lennék Adánt becsalni a növény közelébe..., de hogyan csináljam? ~ gondolkodtam magamban egy új terven. Erényem a tervezés. Mindig megőrzöm a hideg vérem, hogy új taktikát dolgozhassak ki. Most se történ másképp. Járt az agyam és törtem a fejem. Egyetlen probléma merült fel. Adán a fejem fölé kerülve cero-val támadt.
~ Most mi lesz? Ha ez eltalál súlyosabb sebeket szerzek mint eddig! ~ gondoltam végig a történéseket. Nem volt más választásom, mint ismét a dárdával védekezni. A dárdát egyenesen Adán mutatok keze irányába hajítottam. Miközben sonido-t használva a háta mögé kerültem.
- Lanza Roja 2x... - mondtam ki újra a használatban levő technikát, egy különbséggel. Most kettőt idéztem. A dárdát nem csak támadásra lehet használni. Ezért a két vörös dárdát a lábaiba szúrtam vagyis nem egészen, hanem a nadrág szárát kapcsoltam velük össze. Ezért nem lesz képes hirtelen, csak úgy elmozdulni. Én addig leszálltam a földre a növények mögé. Ebben a pillanatban találta el a Ranza Roja.
~ Nem látok a füstfelhőtől! A franc egye meg! ~ gondoltam magamban, miközben az eget figyeltem. Csak nem úszta meg ezt is sértetlenül. A ruhám kezdet szép lassan vörös színben pompázni, ahogy a kisebb szúrásokból folyt a vér. Hál az égnek nem komolyak csak felületiek, és nem talált el ütőeret.
- Ami igaz, az igaz! Megérdemelted a Primera címét, Adán! – kiáltottam a füstgomolyagba.
~ De ne hidd, hogy harc nélkül megadom az esélyt a győzelemre. ~ ez volt az utolsó gondolat, mert a füst oszlani kezdett.

A Lanza Roját Léón felém hajította, ami miatt a kezem átszúródott, s a cerot elbénáztam.
- Heh!- nevettem el magamat gúnyosan, miközben egy nagy mosoly tündöklött az arcomon. Lassan fordítottam oldalra fejemet, pillantásomat mélyen Léónra szegeztem, de képemről még nem fagyott le a vigyor. Újabb két lándzsát használt, viszont ezekben a percekben a lábaimra próbált velük célozni. Ez sikerült is, a nadrágomat átszaggatták a fegyverek, utána a földre zuhantam, ami miatt porfelhő keletkezett. Egy hátam mögé való suhintással szeltem ketté a vörös szúró eszközöket. Felálltam a homokból, majd lassan érezni kezdtem, ahogyan tüskék fúródtak a hátamba. A beütő fájdalomtól egy kicsit megingottam, de nem jelentett hatalmas problémát. Jobban megnézve még több olyan növény pihent a talajon, mint amilyen az Infernal Rosa volt.
~ Nem nagyon vagyok otthon ebben a technikában, de nem fogom engedni, hogy tűpárnát csináljon belőlem.~ gondoltam magamban, majd elkezdtem kaszabolni a gazokat. Végül a felhő eloszlása után elszáradt növények rengetege hevert körülöttem.
- Köszönöm! Jó hallani, hogy egy ilyen erős személy elismer.- viszonoztam a dicséretet. Kardom pengéjéről leráztam a mocskot, azután a 98. arrancar elé érkeztem egy sonidoval. Egy nagy rúgást intéztem a feje irányába. Miután ezzel megvoltam, közelről lőttem felé három barát. Pár pillanat múlva a levegőben jelentem meg, összeráncolt homlokkal tekintettem a férfira, miközben a pesquisámmal próbáltam megérezni, merről fog támadni fracciónom, s abba az irányba védekezni.
- Gyerünk Léón! Mutass még valami szépet!- szólítottam fel komoly hangon az alárendeltemet, mialatt jobb oldalamon pörgettem Zanpakutomat, melynek pengéjén csak úgy ragyogott a Hold fénye.

~ Elkepesztő mire nem képes ez a gyerek! ~ gondoltam magamban, amint megláttam magam előtt. Minden új növényt kiirtott. Már csak a fő növény maradt épen. Adán keze vérzett, amint a Lanza Roja telibe találta. A nadrágja szára darabokra szakadt. És mégis itt áll előttem, a higgadtság legmagasabb fokán. Nincs mit tennem. Ideje megmutatnom, mien hatalmas a erőm is van valójában. Eddig mágiát használtam, hátha sikeres leszek, de semmit sem hatott. Túl erős, de hát mit is kellett várnom. Az ellenfelem a legerősebb közülünk.
~ Most megmutatom neked, mien a valódi erőm! ~ gondoltam magamban, miközben farkasszemet néztem ellenfelemmel. Előhoztam a valódi erőmet. Ezzel miatt Adánnak is törnie kell majd a fejét. Egy jól irányzott fejrúgást adott le. A rúgást most, hogy használom a valódi erőm meg se éreztem. De nem akartam, hogy észrevegye ezért kicsit oldalra döntöttem a fejem, a látszat kedvéért. Ekkor pedig kicsit hátrábbról, 3 bara-t lőtt felém. Ezen a szintjén, a bara-ját képes vagyok hárítani. Kezeimet keresztbe raktam magam előtt, és egy erőseb ütéssel minimálisan ugyan, de kb. 1 méterrel mellettem robbantak fel. A harmadikkal nem volt szerencsém. Telibe kapta az arcom, de semmi se történt. Ez azért volt, mert a maszkom majdnem egésze megmaradt a fejemen. Különleges egy maszkom van. Keményebb mint bármien acél. Ha ezt elakarják törni, ahhoz nem elég egy alap forma, minimum egy resurrection. Sajna már nem takarta semmi a maszkom, így Adán láthatta valódi alakját. A maszkom olyan volt, mint egy ember koponyája. Majdnem az egész fejem befedte. A rejtett szemem, mint valami külön testrészként mozgott, és figyelt mindenre. A színe kék volt, és a hold ragyogása miatt világított. Mint, ha maga a sátán egy szeme lett volna az. A maszkom fogazata tépázott volt. Itt-ott letörve, kisebb-nagyobb darabokkal. Mikor Adánra néztem a robbanás keltette porfelhőből, láttam nagyon koncentrál, merről is intézek támadást.
- Rendben Adán, megmutatom a valódi hatalmam! - kiáltottam neki oda, és rögtön a legsebesebb mozgású sonido használatával elé kerültem. Először csak bámultunk egymásra. Gondolom a szememet figyelte. Majd, amien gyorsan csak tudtam ütéseket vittem be a gyomrába. Kb. 100 ütést leadtam 10 másodperc alatt. Majd folytattam, nem adtam neki esélyt az ellentámadásra. Sorozni kezdtem ahol csak érem. Majd mikor már eleget ütöttem, sonido-val a feje fölé kerültem és összekulcsolt kézzel minden erőmet beleadva, egy hatalmas ütést mértem a fejére bár nem tudtam sikeresek voltak az ütéseim.
- Nincs még vége! - kiáltottam oda. Ismét előhívtam egy Ranza Roja-t, amit minden erőmmel felé hajítottam. Nem láttam a becsapódás helyét tisztán, de úgy tűnt mintha átvitte a lábát.
~ Sérült lábbal nincs szaladgálás, de csak ha sikeresvolt. ~ gondoltam magamban, ahogy figyeltem az oszladozó porfelhőt.

Támadásaimat nagyon is jól viselte Léón, sőt két barámat ki is tudta védeni. Megemelkedett a reiatsuja, valószínűleg ő is felszabadított valamennyit a lélekenergiájából. Ám az utolsó lövedék hatására megláttam igazi arcát, valamint maszkját, mely leginkább egy koponyára hasonlított.
- Szóval ez vagy te valójában... Léón de Barros.- mosolyodtam el. Nem tagadtam, szeme egy kissé félelmetes volt, de nem a kinézete volt az, amitől tartanom kellett volna. Ezt követően kijelentette, meg fogja mutatni igazi erejét.
- Tedd hát!- szólítottam fel, azután elém került. Olyan gyors csapásokat adott le, melyeknek sebességére nem számítottam, ezért jó néhány telibe talált. Arcomról még mindig nem lehetett lefagyasztani a vigyort, amiből sugárzott a magabiztosság. Végül egy utolsónak szánt csapást akart rám mérni. Ekkor Zanpakutomat a fejem fölé helyeztem, a 98. arrancar meg arra sújtott rá, a lendülettől viszont a homokba csapódtam. Lefékezésemkor felszakadt alattam a talaj. Kíváncsi pillantással figyeltem a felém száguldó Lanza Roját. Mikor majdnem elkapott, szabadon lévő bal kezemmel elkaptam a fegyvert.
- Ha mindig csak ezt használod, azzal nem fogsz megrendíteni, és csupán az energiát pocsékolod. Beismerem, jók a kombinációid, viszont nem ez az igazi erőd.- állapítottam meg, elvégre nem egy csatában volt már részem, megismertem, amikor valaki csak az időt próbálta húzni. Megszorítottam a maromban lévő technikát, majd poraira törtem szét azt.
- Mégis, túl kíváncsivá tettél. Elérted, hogy komolyabb eszközökhöz folyamodjak a megszorításod érdekében.- hallattam hangomat, azután lassan helyeztem rá kezemet a katanámra.
- Muerda su Garganta, Lobo Azul!- kiáltottam, mialatt végighúztam kezemet a pengén. Hirtelen ellepett a kék lélekenergia, óriási szelek kavarodtak, nyomasztóvá vált a levegő, a közelben lévő kisebb, gyengébb hollowok azon nyomban halálukat lelték. Egy hosszú köpeny lobogott hátamon, bundacsíkok feslőmön, orromig érő maszkom alól megnagyobbodott szemfogaimmal vicsorítottam. Szemeim kéken világítottak. A csontból lévő kesztyűim és lábszárvédőim tökéletesen igazodtak végtagjaimhoz.
- Íme itt áll előtted... Las Noches farkasa.- tártam szét karjaimat, de a következő pillantásban már Léón homlokánál volt az ujjam.
- Cadenas de Fuego Serpentinas!- hívtam elő a lángoló láncokat, melyekkel megkíséreltem lebénítani a férfit. A kötöző képesség erős égési sérüléseket is kölcsönzött annak, akit foglyul ejtett, valamint nekem két perc támadási időt biztosított. Ebben az alakomban ezalatt, akár százszor is tudnék halálos rohamot indítani. De ismét a talajra huppantam, nagyjából 45°-os szögben szobroztam Léón alatt. Jobb karomat előre nyújtottam, megint egy kék gömb kezdett mutatóujjam előtt keletkezni, csakhogy ez lényegesen nagyobb volt.
- Ha nem találod meg a módját, hogy elég reiatsu felszabadítása által kiszabadulj, és feloldd a Zanpakutodat,... akkor ez a cero meg fog ölni.- adtam az arrancar tudomására a tényeket, ezt követően vártam. Természetesen nem fogom engedni, hogy lejárjon a kötelek limitje, előbb engedem majd el a végzetes sugarat, nagyjából másfél perc után. Egy sima alakjában lévő arrancarnak esélye sem lett volna, ha egy efféle lövedék eltalálta volna, ezért a férfinek muszáj volt cselekednie valamit.

~El se tudom hinni. Micsoda egy fékevesztett erő. Még soha életemben nem láttam ilyet. ~ gondoltam magamban, mikor először szembesültem Adán szabadon engedett alakjával. A kinézete nem keltett bennem félelmet annyira. A lélek energiája annál inkább. Micsoda egy harc. Képes ennyi mindent bevetni ellenem pedig, csak egy sima arrancar vagyok. Miután kiengedte valódi alakját, engem a már egyszer látott technikával bénított meg. Ez nem is lett volna akkora baj, de ez a nyamvadt technikának volt egy másodlagos tulajdonsága. Akit ezzel lebénítottak, annak elkellet viselnie a lángokat, amik komoly égési sebekké lettek. Ez volt még csak jó része. A java csak ezután jött, mikor is Adán cero-val akar engem végleg eltörölni. Ez sajnos már nem tréfa dolog. Itt már egy rossz hiba is az életembe kerülhet. Nem tudtam mi tévő legyek. Ahogy gondolkodtam eszembe jutott, hogy megfelejtkeztem Imfernal Rose-ról. Már nem volt sok ereje, de egy cero-ra még futotta. Ha a cero-mal képes lennék, csak eltéríteni Adán ceso-ját, akkor még lenne egy kis esélyem.
- Gyere csak Adán, nem félek tőled! - kiáltottam neki, ahogy felém mutatva, a cero-ja egyre több erőt gyűjtött magába. Széles mosolyra húztam a számat és csak figyeltem ahogy Adán kilövi felém a cero-t. Utolsó esélyemmel élve elordítottam magam.
- TÜÜÜZZZZZ! - ordítottam Imfernal Rose-nak, aki minden maradék erejét egyetlen cero-ba koncentrálta és kiengedte. A lövés eldördülésével Adán cero-ja és a rózsám cero-ja egymásba ütköztek. Alig térítette el a lövést, de azért megúsztam. A rózsa maradványa porként hullót össze.
~ Hálásan köszönöm. ~ gondolatomban köszöntem meg a rózsámnak a segítséget. Ezután minden erőmet egyetlen pillanatra felszabadítva eltéptem a láncaim. Nem volt fájdalom mentes. A testemet ért égések nagyon fájtak. Nem tudtam tökéletesen koncentrálni.
- Úgy látom, eddig tartott! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar szükségem lesz rá! Kérlek várj egy pillantott, és meglátod valódi erőm! - kiáltottam oda Adánnak. Leszállottam a földre, és nekiláttam megszabadítani magam a sálam maradványaitól. Mikor végre leszedtem, még utoljára odaszóltam Adánnak.
- Jól jegyezd meg ezt a látványt, mert nem sok hasonlót láthattál eddig! - kiáltottam utoljára Adánnak. Fejemet hátradöntve, a számat amekkorára csak lehetett széttátottam. Kezemet a magasba emeltem, és lenyúltam a torkomon. Biztos izgatta már a kíváncsiság Adánt. Senki nem láthatta még soha a zanpakuto-mat . Nem beszélve a szabadon engedett alakomról. Mikor végre megérintettem a lélekölő kardom markolatát szépen lassan elkezdtem kihúzni a számon. Mikor már a hüvely is kijött volna összezártam a számat megakadályozva ezzel, hogy a kard minden része napvilágot lásson. Ezután elkezdtem kihúzni a hüvelyből a pengét. Akármien lassan is csináltam, ahogy húztam apró szikrák csaptak ki a hüvelyből. A penge csupa rozsda volt, ezzel is jelezve korát. Nem volt keresztvasa, csak egy egyszerű fehér gyűrű választotta el, a pengét a markolattól. Mikor végre kihúztam, a penge nem volt átlagos hosszúságú. Kb. 120-130 cm hosszú volt. A hüvelyt, mintha valami étel lett volna, lenyeltem. A kardot élőrre szegeztem és, csak annyit mondtam.
- Abrazo alrededor! Muerte! - ordítom el magam. Az égen felhők jelentek meg. A szél felerősödött. A kardom porrá vált a kezemben. Szép lassan a fejem felett megjelenik egy vihartölcsér, de nem csak az égen, a testem körül is. A testemből áradni kezd a fekete lélekenergia. Sötét és nyomasztó tulajdonsága miatt, félelmet keltett a kisebb hollow-okban. Ekkor a lélekenergiám hurikán szerűen kezdett kavarogni körülöttem. Az ég mennydörgött. A szél még jobban felerősödött. Végül az égen képződött hurrikántölcsér összekapcsolódott a körülöttem képződöttel. Az eredmény egy fekete tornádó lett. A viharban csak úgy záporoztak a fekete lélekenergiák. Az összes erőmet mozgósítottam. Ebben a pillanatban kinyúltam a tornádó belsejéből. A kezem tiszta csontból állt össze. Majd a másikkal is kinyúltam és széttéptem a tornádót. Mikor elenyhült egy kicsit a vihar, már tökéletesen lehetett látni valódi alakom. Csontváz testemen egy szakadozott csuha lengedezett. Hátamon egy hatalmas kaszát tartottam. Biztos voltam benne, hogy Adán rájött ki, és minek az ereje van a birtokomban.
- Adán... Tudod-e ki is vagyok? Pontosan, én vagyok Alto Segador! - szóltam hozzá síron túli hangon.
- Kezdjük végre a valódi harcot! - kiáltottam neki. Majd fölemeltem a kezem és megfogtam a kaszám rúdját. Egy könnyed mozdulattal elém fogtam és támadásba lendültem. Sonido-val elé kerültem. Suhintottam a kaszámmal egyenesen a feje irányába. Nem voltam biztos a találatban, mert a lélekenergiáink összeütközésétől hatalmasat robbant a talaj felszíne. Ismét a magasba emelkedtem és figyeltem az eseményeket.

Léón meglepett leleményességével, viszont nem is várhattam volna mást a 98. arrancartól.
~ Most már biztos. Méltó tagja lesz a fracciónjaim szövetségének.~ gondoltam magamban, mialatt jobb oldalra húzódott mosolyom, mely inkább már vicsorításnak minősült, hiszen megnőtt szemfogam is erősen kivillant fogsoromból. A cero elpusztította a még megmaradt Infernal Rosat, viszont elég időt hagyott alárendeltemnek a kitérésre. Nem sokkal később felszabadította igazi erejét, mely igen nagy látványossággal járt. A köpenyem lebegni kezdett a szélben, miközben a reiatsu csak úgy cikázott a levegőben.
- Még csak nem is sejted barátom, hogy én már miket láttam...- közöltem vele suttogva, kezeimet leengedve tartottam a nadrágom mellett, azután Léón kiszabadította magát a saját tornádójából. Nagyra nyíltak a szemeim a látványtól, de ezzel inkább tetszésemet fejeztem ki, semhogy megilletődöttségemet.
- Nem mondom, rémisztő egy kinézeted van, Alto Segador. De a látszat nem minden.- szólaltam meg okító hangnemben, miközben kéken világító szemeim egy csekély őrületet sugároztak, sisak szerű maszkom alól. Lassan kezdtem ballagni a férfi irányába, majd előttem jelent meg. A kaszával egy nagy ütést kívánt rám mérni, de nyugodtan emeltem fel a jobb karomat, amelyet fejem fölé tartottam ki. A kesztyűmmel megfogtam a gyilkos fegyvert, noha az arcomon egy vágás keletkezett a hegyétől, melyet éppen sikerült blokkolnom. A lecsorduló vörös vérem vigyorom miatt egyenesen a szám széléhez ért, amit nyelvem hegyével megízleltem.
- Gyors, és erőteljes. Ahogy vártam.- jelentettem ki, miközben halkan kacagni kezdtem. A talaj szó szerint szétrobbant alattunk, mintha egy üveglapot ejtettek volna le az 5. emeletről. A porfelhő szinte hullámként kísért végig a körülöttünk elhelyezkedő sivatagon, ezt követően Léón a magasba emelkedett. Egy pillanat múlva már előtte álltam, villám gyorsan, kissé oldalra dőlve kezdtem forogni tengelyem körül, mialatt bal lábamat kinyújtva tartottam, ezzel rúgásokat próbáltam leadni a fickó nyaka felé. A lábaim szinte alig láthatóan voltak, minden egyes mozzanatom felért egy gyengébb shikai csapásával. Mikor abbahagytam, sonidoval Léón mögött tűntem elő, ahonnan megkíséreltem egy még az előbbieknél is erősebb, vállra célzott, támadássorozatot befejező láblendítéssel a föld felé repíteni.
~ Úgy hiszem használnom kell majd őket, mielőtt befejeződne a küzdelem. Előtte viszont nem árt, ha meglátom milyen, amikor már teljesen belelendült a küzdelembe.~ hoztam elmémben határozatot, utána vártam a fejleményeket.

~ Mien mókás! Azt hiszi ezzel kárt tud tenni bennem! ~ gondoltam magamban mialatt Adán támadni kezdte a nyakamat. Majd egy jól irányzott rúgással megpróbált a földbe döngölni. Mikor a föld felé kezdtem zuhanni egy kisebb mozdulattal sikerült úgy fordulnom, hogy lábra érkezzek. Amint becsapódtam a homok nagy port kavart, ismét. Szép lassan kiegyenesedtem a térdelésből. Majd gondolkodni kezdtem.
~ Ezek a támadások nem túl erősek. Mégis mit tervezhet? ~ gondolkodtam magamban mikor észre vettem különös látási viszonyom. A nyakra irányult támadása kibillentette a fejemet a helyéből, de nem csak a nyakam még a vállam is ferde lett. Mikor a porfelhő elült ismét egymást bámultuk. Egy finom mozdulattal visszatettem a fejem a rendes helyzetébe. A vállam is ugyancsak visszakerült a rendes helyzetbe. Tekintettem Adán szemeibe irányult, ami kéken világított. Nem akartam adósa maradni így én is kitártam becsukott szemeim. A szemeim ugyancsak világítottak mint az övéi. Csak tán színűk volt más. Az enyém vörös volt, vér vörös. Ahogy egymást méregettük úgy éreztem ideje bevetnem a legjobb technikáim. Kaszámat magasba tartva így szóltam.
- Sirena Canción... - mondtam ki a technika nevét. Elég különleges technika. Aki meghalj a kaszámon látható démon fej dalát azonnal a rabja lesz. A megbűvölt csak azt szeretné, ha megérinthetné azt, ami ezt a csodálatos hangot kiadja. Az egyetlen hibája ennek a technikának, amint támadást akarok vele indítani megszűnik a hatás és ismét az ellenfél irányítja a testét. Felhasználva a technikát magamhoz vonzottam Adánt. Amint lesújtani akartam visszatért önmagához így nem voltam teljesen biztos a találatban. Viszont vagy 20 métert taszítottam rajta. Majd ismét támadni készültem. Sajna a Sirena Canción-nak a másik nagy hátránya, hogy egy harcban csak 2x tudom használni. Ezért nekitámadtam, pusztán nyers, fizikai erővel. Ahol csak értem ott vagdaltam.
~ Kíváncsi vagyok, vajon mikor fog bedühödni? Na lássuk! ~ gondoltam magamban, miközben próbáltam vagdalt húst készíteni Adánból.

Mikor Léón a földbe repült, s eloszlott a füst, megláthatta, hogy mégsem voltak annyira gyengék azok a támadások. Hiszen sikerült megsebeznem, noha könnyen helyre is tudta hozni magát. Vörös szempárai keresztezték az enyéimet. A látványtól még mindig megmaradt számon a halvány mosoly. Felpillantottam a Holdra, azután ismételten le a fracciónomra. Ekkor ő a magasba tartotta a fegyverét, s egy érdekes nevű technikát alkalmazott. Ekkor, mintha illúzióba kerültem volna, a hang felé kezdtem ballagni. Mikor feleszméltem, már Léón volt velem szemben, majd a kaszájával suhintott felém.
- Érdekes...- osztottam meg vele halkan a véleményemet, azután a csapás egyenesen a mellkasomba száguldott. Az erejétől bővel elrepültem, ám egy idő elteltével lefékeztem a levegőben. A két bundacsík a ruhámon kettészakadt, valamint mellkasom is kilátszott, de a bőröm nem sokat szakadt fel, csak egy csekély mennyiségű vér csurdogált alóla. A seb nem volt mély, az alárendeltem fegyvere nem tudott annyira belém hatolni.
- Ez azért csíp... Kellemetlen érzés.- jelentettem ki. Megfontoltan emeltem karomat a vágáshoz, azután ujjammal, mintha morzsolni kezdtem volna a vörös vért. Gyilkos fényben pompázó íriszeim rászegeződtek tenyereimre.
~ Milyen nosztalgikus. Mennyiszer láttam én már a saját véremet hullani.~ futottak végig eme töprengések az agyamon. Léón nem fejezte be a támadásainak hullámát, folyamatosan felém hadonászott a hatalmas kaszával. Hol kezeimmel hárítottam a csapásokat, olykor pedig szimplán elhajoltam.
- A puszta erő nem elég egy küzdelem megnyeréséhez.- közöltem beosztottammal, azután villám gyorsan eltűntem, majd próbáltam rámarkolni a fejére, utána pörgetni a levegőben. Amikor már elérte a kívánt sebességet megkíséreltem elhajítottam, nem sokkal később kinyújtottam felé a kezemet, amiből egy hatalmas cerot indítottam az irányába.
~ Nem akarok komoly károkat okozni benne, de ha továbbra is ennyire elszántan küzd, akkor... Áh... Nem tehetem. Azt nem élné túl.~ gondoltam magamban, hiszen akármennyire is akart mindent kihozni belőlem Léón, nem azért jöttünk ide, hogy elpusztítsuk a másikat. Bár, ezzel valószínűleg ő is tisztában volt.

~ Vajon, miért nem harcol? Nem is használja valódi hatalmát! ~ gondoltam magamban, miközben a földbe csapódtam. Igaz, hogy még így is lenyűgöző hatalom van a birtokában, de az nem magyarázat arra, ahogyan harcol. Az előző támadásával elkapta a fejem, pörgetni kezdett, és elhajított. Valami extrára várok a harcunk eleje óta. Mit kéne tennem, hogy komolyabban vegye. Ha nincs más inkább megmondom neki!
- Adán, mutasd be kérlek mien a legerősebb támadásod! Cserébe én is megmutatom az enyémet! Sőt, most azonnal be is vetem! - kiáltottam oda Adánnak. Egy küzdelem, még, ha csak gyakorlás akkor is küzdelem, ahol valaki állva marad, valaki elbukik. Nem akarom azt, hogy csak finomkodjanak velem. Kemény küzdelmek árán akarom elérni a célom. Ezért még a halállal is szembeszállnék!
~ Itt az idő, hogy megmutassam mien hatalom is van a kezembe! ~ gondoltam magamban, miközben Adán újabb támadást indított ellenem. A vészesen közeledő cero-val, csak úgy tudok elbánni, ha azt használom!
- Miedo...! - mondtam ki alig halható hangon. A támadás becsapódott! Amint eloszlott a porfelhő én már sehol se voltam. Miután kimondtam a technika nevét a kaszával egy másik dimenziót nyitottam. Amíg ebben a dimenzióban vagyok senki nem képes kárt tenni benne. A technikámnak egyetlen hátrány, hogy csak 3 alkalommal tudom használni egy harc során. A másik térben haladva Adán feje fölé ékeztem. Onnan a téren áthasítva a torkához szegeztem a pengét. Túl gyors a reakció ideje ezért nem volt tökéletes a vágás. Ezután ismét egy másik szögből kíséreltem meg támadni. Most a háta mögül a pengével a testét keresztben próbáltam átszelni. Éreztem ez már sikeresebb támadás volt. Ebben a pillanatban kiléptem a másik térből közvetlenül elé. Minden nyers erőmet beleadva a nyaka felé suhintottam a kaszámmal. Mintha egy puskából lőttek volna ki úgy száguldott bele a talajba.
~ Lássuk most mit teszel? A technikámmal képes vagyok kikerülni a legjobb támadásaidat is. De amint eljön a harmadik ilyen próbálkozás, nekem befellegzett! ~ gondoltam magamban, miközben figyeltem a feltápászkodó Adánt.

Léón felszólított, hogy mutassam meg a legerősebb képességemet, mire megráztam a fejemet.
- Túlságosan telhetetlen vagy...- jelentettem ki, miközben komoly arcot vágtam. Nem értettem, miért akart annyira hajtani az arrancar, tévedett, ha engem nézett ellenfelének. Egyáltalán nem akartam használni a végső ütőkártyámat, mert azzal megöltem egy olyan személyt, aki felülmúlta az erőmet, mikor még csak a 8. espada voltam.
- Nem.- szóltam oda alárendeltemnek, eltökélt, határozott hangon. Ekkor alkalmazott egyet a saját technikái közül, aminek köszönhetően eltűnt a semmiben.
~ Hm... Furcsa. Nem érzem a jelenlétét. Talán meghalt?~ kérdeztem magamban, s szemeim nagyra nyíltak. Minden esetre gyorsan kizártam eme lehetőséget, hiszen olyan erős sugarat nem szándékoztam indítani a férfi irányába, hogy azzal véget vessek az életének. Különben sem állt szándékomban efféle lépésre szánni rá magamat. Voltak elegen, akik vadásztak a fajtánkra, az önnön fajtájukra. Sosem támogattam azt, amikor egymást gyilkolták a hollowok. Pedig némely példány kifejezetten nagy élvezetét lelte a hasonló barbár, kegyetlen cselekedeteknek. Nem mintha én olykor nem hoztam volna elvetemült, megrémítő döntéseket, viszont stílusosan csináltam. Ettől valahogy az egész több értelmet nyert, sőt egyfajta megelégedéssel töltött el. Hirtelen ismét észleltem a fickó reiatsuját a saját pozícióm felett. Nuygodtan fordítottam fel a fejemet, majd megláttam a megtestesült halált. Mikor újból legördítettem tekintetemet a kaszája hegye szegeződött a nyakamhoz. Egy halvány mosoly tűnt elő arcomon, majd kihajoltam a fegyver elől. Ám a következő pillanatban megint felszívódott Léón.
~ Értem... Szóval elrejti magát. Vajon ez a technika egy lepel, vagy inkább elrejtőzik egy párhuzamos térben? Nem tudhatom biztosan. Mindegy, meg fogom tőle kérdezni, amint akad rá időm.~ futottak végig a gondolatok az elmémen, csakhogy ezután éreztem, ahogyan a hideg fém felhasította a bőrömet. Fájdalomnak csekély jelét sem mutattam, noha kellemetlen érzéseket biztosított a hasadás a hátamon.
- Cseles.- suttogtam, ezek után előttem jelent meg a 98. tagja Las Nochesnek. A következő hasítását karjaim x alakba rendezéséve védtem, viszont a lendülettől a talajba csapódtam. Lassan álltam fel, leporolva a ruhámat, bár annak ez már a legkisebb mértékben sem számított.
- Nem fogsz belenyugodni, ugye? Én túlbuzgó fracciónom... Hát legyen. Emeljük a következő szintre a mércét.- jelent meg a sátáni vigyor képemen, mialatt egy hatalmas mennyiségű lélekenergiát szabadítottam fel. Széttártam karjaimat, azután a csontkesztyűkből egy-egy 60 cm-es, kék lángokban álló penge villant ki. Sonido segítségével megjelentem Léón előtt, ahonnan rengeteg szúrást kezdtem leadni a teste különböző pontjaira. Mozgásomban semmi rendszer nem volt, emiatt lépéseim kiszámíthatatlanok voltak. Olyan gyorsan ügyködtem, hogy kezeimet szinte alig lehetett látni.

Ez már igen. Mily nagyszabású. Mily erőteljes. Tényleg te vagy a legnagyobb espada. Büszke vagyok, hogy egy ilyen ellenfél ellen harcolhatok. Csak az a bökkenő, hogy nem veszi észre. A testemnek semmi baja nem lesz a szúrásoktól. Egy fikarcnyi hús vagy bőr nem található testem egészén. A pengék csak a ruhámat tudják kilyuggatni. Igaz, hogy furán támad. A támadásaiban semmi féle rendszert nem tudok megfigyelni. Kíváncsi vagyok, ezt ő maga találta ki vagy csak jön magától. Miután befejezte meglát és figyel.
- Csak ennyi? Valami komolyabbra számítottam! - szóltam Adánhoz. Úgy látszik ideje nekem is beleadnom apait, anyait. A kaszámat két kezembe fogtam és szabadon engedtem a tartalékaimat, hogy megnöveljem a sebességem és fizikai erőmet.
~ Kíváncsian várom most mivel rukkol elő! ~ gondoltam magamban, miközben egy gyors sonido-val a háta mögé kerültem és minden erőmmel és gyorsaságommal elkezdtem kaszabolni az espada hátát. A vágások rendkívül gyorsak és erőteljesre sikerültek. Nem tudom hányszor vágtam meg a kaszámmal. Bár azt se tudtam egyáltalán sikeresek-e? A lényeg amint kezdtem lassulni a kimerültségtől sonido-val ismét a feje felé kerültem, és most minden erőmmel egy akkorát vágtam Adán fejére amitől belecsapódva a homokba egy 3 km átmérőjű krátert ütöttem. Az ütés pillanatában reccsenést hallottam. Mikor a levegőben végre ki fújhattam magam észrevettem, hogy az iménti támadáskor eltörött a bal vállam.
~ Ez rossz hír! Így már csak egy kezem maradt a harchoz. ~ gondoltam magamban, miközben figyeltem a krátert. Ha a támadásomnak nem volt ránézve súlyosabb baja egy pár karcolásnál, akkor nekem itt helyben lőttek. De nem hagyom, hogy anélkül üssön ki, hogy nem láttam a legvégső technikáját.
- Áj fel Adán! Még nincs vége a harcunknak! Ideje lenne megmutatnod azt a híres technikát, amit úgy rejtegetsz. - kiáltottam bele a porfelhőbe. Igaz, hogy sokkalta erősebb mint én, de nem adom fel. Megmutatom neki mire is vagyok képes. Ha csak egyszer is kitudnám kerülni azt a támadást, elégedett lennék.

A támadásaim nem túl jól vették ki magukat, mivel Léón teste teljes mértékben csontokból épült fel, legalábbis ebben a formájában.
- Ne hamarkodd el!- mosolyodtam el, válaszul az elégedetlenséget kifejező mondatára. Nem sokkal később már mögöttem volt, megpróbált csapásokat adni felém, viszont a két kezemen lévő pengékkel nagyobb megerőltetések nélkül hárítottam azokat, ezért pontos találatot képtelen volt bevinni rajtam.
~ A csapásai erőteljesek, viszont inkább a pusztító erejére hagyatkozik. A lényeg, hogy felvegyem vele a ritmust.~ próbáltam elemezni gondolatokban fracciónom harcmodorát, ám hirtelen eltűnt. A fejem fölött jött ismét elő, azután egy hatalmasat kívánt rám vágni. Fejem fölött x alakba helyeztem a szuronyaimat, amikre ő sikeresen rá is csapott. Az erőtől belezuhantam a földbe, és egy eléggé méretes lyukat hagytam magam alatt.
- Ejnye... Ez nagy volt.- mondtam, miközben a fejemet fogtam. Megvilágosodott számomra, kétség kívül Léón volt a legelhivatottabb az alárendeltjeim közül.
- Hát rendben. Végül is elérted, amit szerettél volna. Úgy hiszem, eleget próbáltalak már lebeszélni, de hajthatatlan vagy, és kiérdemelted a kis bemutatómat.- jelentettem ki. A jobb karomat kinyújtva húztam hátrébb, miközben terpeszben álltam. Egy nagy adag reiatsu szabadult fel körülöttem.
- Garra de Fuego!- kiáltottam, mialatt megsuhintottam a kezemet a férfi irányába. Ekkor a pengéből három, kék lángból álló, ék alakú csóva indult meg. Ezek igencsak halálosak voltak, ráadásul a mozgásuk is gyors volt.
- Lássuk erre mit lépsz, Léón!- szólaltam meg, ezt követően kíváncsi szemekkel figyeltem az eseményeket.