A reggeli teendők után, egy kis friss levegőre vágytam, mert már hetek óta kisem mozdultam. Nagyon jó lenne már egy kicsit harcolni, hogy erősödjek, meg azért nem ártana ha használnám a bábom, mert a végén még kapok. Az ajtó kinyitása után, a nap a szemembe sütött, és a friss levegő illata ámulatba ejtett. Elindultam valamit keresni, valakit akibe beleköthetek, de az elején nem igazán volt semmi különös. Közben eszembe jutott, hogy nem ártana valami kis csecsebecsét venni. Így is tettem, megrohamoztam egy boltot, és kerestem valami kis játékot. Miután a boltot elhagytam, egy közeli parknak a padjára ültem le, és nézegettem a kis játékot. A padon ülve, azon gondolkodtam, hogy merre induljak tovább, mert harcolni jöttem, nem pedig üldögélni. Felállva, valami erősebb lélekenergiát érzékeltem, rögtön elkezdtem szaladni az erő felé, és gondolkodtam, vajon mivel fogok szembeszállni.

A mai napon nekem kellett járőröznöm Karakurában. Még sötét volt, amikor elindultam és eléggé kómás is hisz mit várjon az ember hajnali öt környékén? A sok lustálkodás mellett nem szoktam meg azt, hogy ilyen korán kelek azonban ennek is megvannak a maga szépségei. Járőrözésemet félbe hagytam egy napfelkelte megtekintése erejéig a folyóparton. Rég nem volt ilyen csodálatos látványban részem, ahogy a felkelő Nap sugarai visszatükröződnek a folyó habjairól. Jó néhány percig kábultan gyönyörködtem a látványban, de hamar elszállt a varázs, jelentés érkezett, hogy felbukkant egy lidérc és jó lenne, ha eltenném láb alól. Rajtam ne múljon gyorsan a megadott koordinátákhoz siettem és pár perc hadakozás után ketté is szeltem a szerencsétlent. Sok esélye nem volt ellenem, elég gyenge volt. Ám ettől a kis harctól megjött jött a harci kedvem nem is értettem, hiszen nem vagyok oda a harcért, de most mégis bennem volt, hogy kéne valami erősebb ellenfél. Folytattam a járőrözést hátha találok valamit illetve valakit, akivel összeakaszthatnám a bajszom. Éppen egy park mellett mentem el, amikor megéreztem egy erősebb lélekenergiát. Gondoltam meglesem, hogy miféle szerzet lehet ez, mert ehhez hasonló reiatsut még nem éreztem úgy, hogy felé vettem meg az irányt…

Megláttam a harcost, ez egy shinigami. Kíváncsi vagyok mire képes, milyen a zanpakuto-ja. Kinézetre fekete hajú, látszólag nem kapitány, és nem is hadnagy.
- Ki vagy te? Egy shinigami? És ha shinigami vagy, akkor milyen rangban? És mi a neved? Mert jó tudni, hogy kivel harcol az ember. Mondjuk, én nem mondhatom el magamról, hogy ember vagyok, mert én egy Bounto lennék. Gondolom hallottál már a fajtámról, és, hogy mire vagyunk mi Bounto-k képesek. -látszólag nagyon fáradt, pedig egy harcosnak nem lenne szabad késő este aludni. A bábomat még korán lenne használni, ha valamivel meg akar lepni akkor Rai odori-val készülök, és csinálok egy kis biztosítást.
- Amimono! - A láthatatlan hálók kezdtek szövődni, és lassan behálózzák az egész testét. Remélem olyanok a képességei, mint amivel bebiztosítottam magam, mert különben csak lélekenergia pocséklás volt az egész. Még nagyon sok esélyem van a harc megnyerésére, de azért nem fogom alábecsülni, bármilyen rangban is áll. Azért csak lekéne tesztelni az erejét, egyenlőre Tarento suu-val próbálkozom. A közelébe megyek, és próbálok neki eggyet lecsavarni, ha sikertelen lesz, akkor pedig próbálok rúgni.

Pár percnyi háztetőn való ugrándozás után megérkeztem az elé a személy, akitől a lélekenergia származott. Teljesen átlagos emberforma. Külsőre legalább is, de belsőtulajdonságairól ez nem mondható el, mert rettentően sokat tud kérdezni és hihetetlenül kíváncsi. Miközben kérdéseivel bombázott arcomat tenyerembe temettem, mert iszonyatosan lefárasztott pedig még nem is harcoltam. Na, jó nem akarok bunkónak tűnni ezért kénytelen leszek válaszolni a kérdéseire.
- Ki vagyok? Nos, teljesen kivagyok ettől a sok kérdéstől. Ah… - sóhajtottam egy nagyot majd megint szóra nyitom a számat.
- Igen, én egy shinigami vagyok, Morita Kyousuke a 8. Osztag 5. Tisztje. – mutatkoztam be kicsit nyögve- nyelősen.
- Mellesleg ha már elárultam a nevemet úgy lenne illendő, hogy ha te is bemutatkoztál és nem csak azt mondanád, hogy egy bouto vagy és kérdezgetsz megállás nélkül. – mondtam szatirikus hanglejtésben. Hihetetlen hogy ennyit beszél, ledarálja, ami neki fontos és még csak be se mutatkozik, pofám leszakad, na, mindegy.
De azt látom, hogy nem szórakozik, és máris támadásba lendül. Egy pillanat eltűnt és előttem jelent meg. Shunpohoz hasonló technikát használhat. Először egy ütést indított meg felém, amit kikerültem majd egy rúgással folytatta, amit hárítottam, de pár lépésnyit hátracsúsztam tőle. Van, ám ereje azonban ez még kevés lenne, ahhoz elintézzenek.
Szóval most jön az én köröm, eleinte még próbálom kicsit lazábbra venni a figurát, mert nem lenne jó az elején kifulladni. A kardomat kihúzom a tokjából, felveszem az alapállást és egy kis várakozás után nekiindultam. Csak pár vágást és szúrást irányítottam a mellkasa felé. Könnyen kikerülhetők, mert amúgy is lassú vagyok közelharcban most pedig még lassabb hadonásztam a szokottnál. Miután végeztem a hadonászással jöhet valami, amit jobban szeretek egy kidou. Hátra ugrottam majd felé nyújtottam a jobb kezemet és a mellkasára mutattam.
- Hadou 04: Byakurai! – és ahogy kimondtam máris megindult felé a kékes villám egyenes a mutató ujjamból. Majd a támadásaim végeztével kíváncsian vártam, hogy mit is fog tenni…

- Áh, ez közel volt. -nagyon közel járt a kidou, de épp, hogy kikerültem- Szóval egy 5. tiszt vagy, akkor kezdjük a csatát. -shinigamikkal jobban szeretek harcolni, mert ismerem a technikáikat, egy 5.tiszt nem hiszem, hogy képes lehet a Bankai-ra, tehát annyira nincs okom félni. Az Amimono be is hálózta teljesen, úgy hogy mostmár nálam az előny, ismételten valamilyen közelharccal kéne támadnom, csak jobban figyeljek oda, mert mostmár a kezében van a zanpakuto-ja. Rai odori-val, ami gyorsabb mint a Tarento suu, egy extra ütést akarok a fejére leadni,
- Óh, de előbb még a nevem, az én nevem Zendo Salo, Bounto. Szóval Morita Kyousuke, kezdhetjük a csatát? -azzal felvettem a támadó állást, és elindultam felé Rai odori-val, egy ütés kíséretében.
- Ezt védd ki ha tudod! Kyousuke! -az ütés után, még egy ütéssel próbálkozok, aztán a földre kéne vinni, hátha közelharccal elintézném a csatát.

Na, nagy nehezen, de azért bemutatkozott. Zendo Salo, érdekesen csengő név és valamiért a zsenge salátára asszociáltam. Ezt inkább nem közlöm vele, mert a végén még fel talál darabolni.
A kérdésére csak egy vállvonással válaszoltam. Minek több?
Elég rövid és egyszerű támadásai voltak azonban most gyorsabbak, mint előzőleg. Pár ütés, rúgás, semmi komoly. Ha ennyit tud egy bounto akkor igen hamar vége lesz a harcnak és nem én kerülök ki vesztes fél ként a csatából. Azonban elbíznom se kéne magam, mert még tartogathat meglepetéseket a számomra. De miután egy kit kisebb-nagyobb lila foltot beszereztem tőle pár ütésének köszönhetően megelégeltem ezt és én jövök.
Az utolsó támadása után kitérve ellentámadásba lendültem. Ballra kitértem és egy erőteljesebb és a fájdalomtól kijózanodva már egy gyorsabb szúrást indítványoztam a hasa felé. Utána még pár vágás, szúrás a végtagok felé. Amit épp értem. És most jöhet egy combo támadás. Elsőnek egy kidou némileg pusztítóbb, mint az előző.
- Hadou 31: Shakkahou! – mondom hangosabban. Ezzel egyűt megjelenik egy vörösen izzó gömb a jobb tenyeremben, ami pár pillanat múlva megindul felé. Úgy a lábtájakra céloztam. Két dolog jöhet számításba, első: felugrik a kidoum elől és akkor én levegőben támadom meg egy lefelé irányuló csapással, második: valamilyen irányba kitér, ekkor én megpróbálok mögé shunpozni és leszúrni. Természetesen, ha elég gyors, akkor kikerülheti vagy háríthatja a támadásaimat. Majd elválik…

Egész jó kis ellenfél ez a Morita Kyousuke, a támadásai egész kidolgozottak, mostanság úgy látszik, hogy nem igazán fogok nyerni senki ellen. Mert ugye nemrégiben kikaptam egy arrancar ellen is. A shakkahou-ja elöl nem ugrok el, a lábamat telibe kapta, és eléggé súlyos sérülést okozott, lehet, hogy ha elugrottam volna, akkor nagyobb baj lenne. Látszott rajta, hogy megvolt lepve, gondolom azért, hogy nem tértem ki, e támadása elől. Az erő különbségek nem olyan nagyok, talán Kyousuke egy kicsivel erősebb mint én. Eléggé lelassított az, hogy a lábamat eltalálta, nem tehetek mást, minthogy:
- Ziege Dich, Aar! -majd felugrottam a sólyom hátára, és leültem a hátára, mert a lábam nagyon fájt, addig ameddig itt ápolom magam, támadásba lendülök,
- Strahl! -ez egy nagyon gyenge strahl, szerintem simán kivédi, na mindegy..

Ha ez így megy tovább még a shikai-ra se lesz szükségem, anélkül i menni fog. Főleg mivel még a kidoum elől se tért ki vagy hárította, hagyta, hogy telibe találja. Most vagy ennyire keménynek hiszi magát, hogy így is menni fog vagy mazochista esetleg sokkot kaphatott. Jó lesz, ha megembereli magát, mert különben csúnya vége lesz.
Na de talán még is van csekély esély arra, hogy izgalmasabb harc elé nézünk. Megidézett valami madarat. Sas vagy sólyom, vagy valami hasonló lehet. Felült rá majd valami zöld gömb jött ki a madár szájából. Váratlanul ért mellkason talált és felbuktam. Semmi súlyos, olyan érzés volt, mint ha egy erősebb ütést kaptam volna. Feltápászkodtam és leporoltam magamat.
- Jobb lesz, ha megembereled magad, mert így hamar vége lesz a mi kis harcunknak. – szembesítettem a ténnyel.
Mivel megidézte a madarát valami új taktikával kell előrukkolnom. Hagyom, hogy ő nyisson, és akkor majd menet közben kidolgozok valami jóféle ellentámadást.

Felugrom a sólyom-ra, és körözök felette, közben folyamatosan Strahl-okkal fogom lövöldözni, így talán van esély, hogy eltaláljam. Már körzök felette, de nem igazán tesz valamit ez ellen.
- Rendben! Megemberelem magam! -majd egy kicsivel erősebb Strahl-okat lövöldözök felé, így valamit mutatnia kell, mert ezeket nem fogja a mellkasával hárítani. Miközben benne vagyok a csatába, azon gondolkodom, hogy mostanság eléggé sokat harcolok, nemrégiben vesztettem egy Arrancarral szemben. De, mondjuk a shinigamik sokkal gyengébbek mint az Arrancarok, ez a shinigami, szerintem maximum egy shikai-ra lehet képes, úgyhogy nem fogok olyan csúnyán kikapni, már ha egyáltalán kikapok, hiszen még idáig semmit sem mutattam meg, csak a bábom, meg a támadásom leggyengébb formáját. Az Amimono teljesen rajta van, így már gyorsasággal nem igazán lephet meg, úgyhogy mennyen a Strahl! Azzal elkezdtem körözni felette, és egy kicsivel erősebb Strahl-okat lőttem rá, majd kiderül, hogy ezek mennyire hatásosak.

Állítólag megembereli magát, hát erre kíváncsi leszek. Először csak fölöttem körözgetett a nagyra nőtt verebével majd ismételten a strahl nevet viselő képességét használta. Némileg erősebbnek tűntek, mint azt előző volt. Kicsit nehezemre esett kerülgetni a támadásokat és nem tudtam mire vélni. Mindegy ez nem is számít egyelőre. Igazándiból nem is kéne problémát jelentenie, hogy legyőzzem ezt, srácot hiszen Yukezoval összemértem az erőmet és nem mondom, hogy győztesként kerültem ki a csatából, de vesztes ként sem. Eléggé feltűnő emlékeket hagytunk egymáson. Ő kapott egy szép nagy égési sérülést a hátára én meg keresztbe a mellkasomra egy nagy és széles heget. És nem csak a shikai-át láthattam, de a bankai-át is, ami elég szépen megszívatott és kis híján cafatokra robbantott. Most meg Yukezoval tiszta jó haverok lettünk, bár ha jól sejtem a képességeimre a későbbiekben még szüksége lesz. Na, mindegy inkább vissza a csatához és a zöld energia gömbök kerülgetéséhez. Néhány nagyon közel volt szinte már súrolt. Azonban volt egy pillanat, amikor gyors egymás butánban hármat is rám lőtt az első kettőt még ki tudtam kerülni azonban a harmadik már telibe trafált és pár méternyi bukfencezés és földön való fetrengés után nagy nehezen, de feltápászkodtam. Ez ár jóval keményebb volt, mint az előző, mert némi vért is sikerült felköhögnöm. Nocsak, talán még sincs elveszve ez a csata. Nos, akkor meg adom a tiszteletet, és ha ő is keményített, akkor én is. Kíváncsi vagyok, hogy majd mit tud kezdeni a shikai-ommal.
- Akero, Burakku Ro-tasu! – némi bordós-feketés fényhatás keretei közt a jól ismert katanámból egy szablya lett, ami pontellenkező íve van, mint az ”eredeti testvéreinek”. Felveszek egy nagyobbfajta terpeszt, kardom a jobbomon. Megveszített izmokkal várom, hogy a megfelelő helyre érjen, hogy hozzá shunpozhassak. Amikor a megfelelő helyre ért felugrok, shunpo és pár erőteljesebb vágást intézek az irányába. És ezek után jöhet egy erőteljesebb támadás.
- Moetatse! – parancs elhangzása után a már előbb is említett bordós lélekenergia öleli át a kardom pengéjét és egy ívelt suhintással szabadjára engedni egyfajta ”hullám” keretei közt. Ez az én zanpakutom igaz ereje. Ennek még van egy erősebb változata is, de azt még nem akarom használni. Egyelőre ennek a támadásomnak az eredményeit nézem, miközben lassan leereszkedek megint a talajra.

Láttam, hogy ellentámadásba lendült, de nem igazán bírtam semmit tenni ellene, nagyon hirtelen ért-e támadás. A hullám telibe találta a madaramat, mégiscsak erős ellenfélnek bizonyul ez a Morita Kyousuke. A bábomat visszahívtam, és a szokásos ütöm vágom-mal próbálkoztam. Rai odorival, mert tudtam, hogy a Tarento suu, az csak energia pocséklásra jó, mert az nagyon lassú. Mostmár tudom, hogy a bábommal nem sok értelme van, de az a támadás amit használt, eléggé erősnek bizonyult, nem tudom közelharccal ,,azt", hogyan fogom kivédeni. Na mindegy, közelharccal egy kicsit pihenek, majd újra a bábbal fogok harcolni. Dehát ha ezzel a támadással fog jönni, akkor eléggé kikapok, mert ezt a támadást, még bábbal is nehéz volt kivédeni, sőt nem is igazán sikerült. Eléggé súlyos sebeim vannak, lehet, hogy célszerűbb lenne abbahagynom a harcot, de egyenlőre folytatom, hátha sikerül valamit megtudnom az ellenfelemről.