Jelszó: Süss fel nap, fényes nap... ♪♫♪
Név: Zendo Salo
Kaszt: Bounto
Nem: férfi
Kor: ~ 300
Jellem: A lustaság jellemzi leginkább, szeret melegen öltözni, és kerüli a vitákat, összetűzéseket. Gondolkodó típus, nem rohan fejjel a falnak. Eléggé inteligensnek érzi magát egy győztes csata után, bár nem az.
Kinézet: barna szinű a szeme, barna a haja. Elég soványka testalkatú, körülbelül olyan 180 cm magas, és 70 kg.



Báb neve: Aar (Sas)
Parancsszó: Ziege Dich ...
Báb eleme: levegő
Kinézete:

- Médium:
Egy pecsétgyűrű ami a mutatóujjamon van.
Előhívás után:
Egy gyönyörű szép sas, aminek nagyon erős karmai vannak. És a csőrével is vigyázni kell.



Támadások:

1) Strahl (Sugár): A támadásnak semmilyen különleges ereje sincs, hasonló mint a bara csak sokkal gyengébb, és valamivel lassabb is, és zöld színű. A sas szályából jön ki.

2) Das Zeichen (Jel): Ez valójában nem is támadás. Egy zöld sugarat lő fel, amivel magára tudja, vonni a figyelmet, vagy pedig segítséghívás szükségletével is lehet használni. Ez is a sólyom szájából jön ki.





Előtörténet:

Egy gyönyörű kastélyban születtem, a Salo Nemesi családban. Nem igazán lehet tudni honnan ered, vagy, hogy honnan származik, csak annyit lehet biztosra mondani, hogy igenis létezik. Rengeteget tanítottak annak idelyén, nem sokkal később elég ügyes is voltam. Jó fejem volt a harchoz. Azonban később, már eléggé ellustultam. Édesapámnak nem igazán tetszett az, hogy erős vagyok és nem harcolok. Különböző harcosokat küldött rám, hogy ne lustulljak teljesen el, azonban azokat a harcosokat elég hamar legyőztem, és már mentem is aludni. Egyszeriben viszont egy másik Bounto jött ellenem, aki már képes volt a bábját használni. Meglepetésemre, egy lány volt az az illető. Még ha ez nem is elég, a bábja víz típusú. Egy aféle edző mérkőzésre hívott ki, mivel még nem volt bábom, és szinte esélyem sem volt ellene. A többi harcosokat simán a pusztakezemmel vertem le, viszont tőle eléggé csúnyán kikaptam, majd hogynem meghaltam. Édesapám sem akart ekkora balhét, de hát ez így történt. Az időmúlásával egyre jobban vágytam egy saját bábra, felkerestem azt a bounto-t, akivel harcoltam, és elmondta, hogy mit kell tennem. A bábom megszerzése után, egyre erősebb lettem, majd újra kihívtam azt a Bounto-t. Egy réten találkoztam vele, ahol szabadon lehet harcolni. A lány elmosolyododt és kezdetétt vette a csata.
Egyből hívtam elő a bábomat, egy hirtelen támadás gondolatával. A támadás egy kicsit meglepte, nem igazán tudta kivédeni a támadást. Próbáltam a bábomat visszahívni, de már késő volt, a lány súlyos sérülésekbe belehalt. Édesapám kitagadott, és a bounto-k gyilkosnak neveztek. Eléggé súlyos lett a helyzet, és úgy gondoltam, jobb ha lelépek.
Hosszú évtizedekig jártam a világot, éldegéltem. Volt, hogy harminc - negyven C°-os melegben is mentem. Mind eközben edztem magam, hogy erősödjek, és kordában tudjam tartani, a bábom erejét. Nem igazán akadt ellenfelem, egy bizonyos napig. Shinigami volt, nagyon erős, és közeljárt ahhoz, hogy a bábom megöljön engem, szerencsére időben visszahívtam, és nem ölt meg. A shinigami elől elfutottam, és féltem, hogy újra találkozok vele. Nem is tudom, hogy mennyit, jobban mondva hány éve úton vagyok már. Egy bizonyos Karakura városban kötöttem ki, és átvettem az alacsonyabb rendű emberek szokásait. Megtanultam boltokba járni, fogat mosni, egyszóval olyan lettem, mint egy sima ember. Bábomat egyre ritkábban használtam, szerettem ember lenni. Viszont egy pár alsobbrendűnek feltűnt, hogy szinte nem is öregszek. Az emberek teljesen kitaszítottak, magányosan éltem.
A bábomat egyre jobban keztem használni, és rengeteget edzettem. Tudomásokat szereztem a shinigamikról, hollowokról. Legnagyobb ellenségeimnek a shinigamik bizonyultak, zanpakuto-val rendelkeznek, különféle képességekkel. Leginkább a kapitány szintű shinigamiktól féltem, és még talán a hadnagyoktól is. Manapság már nem annyira sok a shinigami az Emberek világában, és magányosan élek, a világtól elzárva.

Szia!

Készen lettem minden leírt hibával.


Üdv.: Zendo

Helló!

Ismét kész.

Üdv: Zendo