Lusta nap volt, nem tudtam magammal mit kezdeni, így inkább egy árnyékosabb helyen lepihentem és a kardjaimat letettem magam mellé sokáig csak néztem az ég felé és gondolkodtam hogy hogy is jutottam el idáig.
~ Na Lito, Kelj már fel... ~noszogattam magamat hogy végre felkeljek és elinduljak a szokásos sétámra, bár már semmi kedvem nem volt hozzá. De végül sikerült feltápászkodnom a földről és elindultam. Úgy 100 méter tehettem meg amikor észre vettem.
- A fene hol hagytam a kardokat?- Kérdeztem magamtól, miközben kétségbe esve kerestem magamon még olyan helyen is megnéztem ahol tuti nincs. Eltelt egy kis idő amíg rájöttem a tök fejemmel hogy ott hagytam ahol lefeküdtem. Sóhajtozva visszaindultam hogy megkeressem azokat a vackokat. Amint megláttam a távolból a kardokat, nagy kő esett le a szívemről. megfogtam mind a két kardot majd az őket megillető helyükre téve ismét elindultam a sétámra.
Ahogy a megszokott útvonalamat elérkezve ahhoz a szűk sötét nyomasztó folyosóhoz megláttam egy csodaszép lányt.
Kissé zaklatottnak tűnt ugyan, de gyönyörű volt. Közelebb érve egy olyan érzés fogott el amit rég éreztem.
A perverz személyiségem eluralkodott magamon. Ahogy elhaladt mellettem haja bársonyos selyem fátyolként libbent el szemem elött nem bírtam magammal elővettem az egyik kardomat és bókként a lapjával rácsaptam egy félerőset a hátsójára. Majd felnevettem.
-Na ide figyelj, te görény! Tudtommal nem így kell ismerkedni. Sőt, ha már itt járunk, be is mutatkozhatnál, seggfej!- Hevesen osztani kezdett engem, én már lassan megsüketültem a kiabálásától, de ez még belefért.
Teljesen elbűvölt a személyisége és persze az alakja.
-Nos, ha már ilyen szépen kérted bemutatkoznék, a Nevem Rajin, És megtudhatnám kegyed becses nevét?-Próbáltam hízelegni. Nem gondoltam volna hogy így felszívja magát ezen a bókon.
talán jobb lenne ha sarkon fordulnék? de nem talán nem fogom megbánni.

Arcon csapott iszonyatos erővel, a lendülettől hátra léptem, erre nem számítottam, valóban felidegesíthettem.
~ Na ezt most miért kaptam?~ Gondoltam magamban. Kezdtem azt hinni hogy nem nagyon kedveli a pofám.
-Látom tetszek neked! Mi lenne ha meginnánk valamit?-kérdeztem tőle öntelten.
-Természetesen... ha nagyon szeretnéd, végignézem, ahogy magadba nyomsz egy liter sósavat! Mi lenne, ha nem követnél, mint valami elbaszott GPS, és mennél a dolgodra? Biztosan hatalmas fangirl táborod van elnézve azt az önelégült fejedet[/color]!-szögezte le mintha egyértelmű lett volna.
-Yaree-yaree, azért ennyire nem utálhatsz engem. -kérdeztem tőle és próbáltam úgy tenni mintha észre se vettem volna.
- Nos? Még mindig itt rontod ezt az amúgy is hányingerkeltő levegőt? - mondta erőteljes hangnemben.
~ Nos ez szerintem válasz a kérdésemre.~ Gondoltam magamban.
Akaratlanul rám tőrt a röhögés. picit szégyelltem magam, mert még meghívni se tudtam egy italra.
-Látom nem érted, mit akarok mondani neked. Tudod, most nem igazán van hozzád kedvem, és ami azt illeti, amíg élek nem lesz. Úgyhogy nem bánnám, ha végre leszakadnál rólam és elmennél homokvárat építeni vagy bánom is én mit csinálni!- parancsolt rám, mintha az anyám lett volna. Ismét csak széles mosoly ült ki az arcomra. Úgy látszott hogy ő úgy gondolta hogy vége a beszélgetésnek, ezt jelezte is nekem azzal hogy elindult. Én nem igy gondoltam és gyorsan átkaroltam a derekát.
-Te akartad... most megismerkedhetsz a barátnőmmel, Shimofuri kishi-vel!- Mordult rám majd előrántotta a kardját. Én ösztönösen, hátra ugrottam és a levegőben egy hátra szaltót bemutatva leérkeztem a földre. Testem magától cselekedett és már kezdtem előhúzni a kardomat, de inkább vissza csúsztatva, jeleztem hogy nem akarok vele harcolni csak ismerkedni.
-Mi van te balfasz? Csak nincs tele a gatya?- Mondta a maga öntelt hangján.
-Nagy szerencséd hogy ilyen kedves vagyok és lányokat nem bántok. De mégse hagyhatom hogy ilyeneket mondj rólam!- morogtam és a szemébe néztem. Szemeim kéken ragyogtak.
-Ha akarsz velem harcolni akkor, most egy kicsit más lesz a harc.
előrántottam a Nodachmiat, majd én is beálltam a magam támadó pozíciójába.
~oké eddig eljutottál te hülye, most harcolnod kell vele. most mit teszel lito?-kérdeztem magamtól.
~Minden esetre nem fogok úgy harcolni vele.Nem lenne jó ha megsebezném, nem lennék képes többé a tükör elé állni. De talán ha a... ~gondolkodtam magamban tovább és észre se vettem hogy felém közeledik. Csak amikor már kellemetlenül közel volt hozzám. Megint hátrébb kényszerültem ugrani.
Éreztem hogy megterhelő lesz számomra az hogy egy kardal harcolok, két kardhoz vagyok hozzá szokva.

-Gyere csak utánam, ha mersz!-Mondta majd eltűnt a szemem elől. Majd a közeli homokos területen bukkant fel, nem is számítottam arra hogy milyen gyors a csaj. Nekem egy furcsa személyiségem van. Van amikor belövöm az ellenfeleim erejének a szintjét. Nem akartam elhamarkodni, de mégis. ő egy C-kategóriás ellenfél lesz. Alig vártam már hogy mikor fogunk már kicsit harcolni hogy pontosabban be tudjam lőni az ellenfelemet. Lassan én és megérkeztem a területre majd a Nodachimat leszúrva a homokba megszólaltam.
-Figyelj, nem szeretném ha megsérülnél. De ha ragaszkodsz hogy most megtámadsz akkor én is harcolni fogok.-
Mondtam neki. Reméltem hogy elfelejti azt amit tettem.
-Claro de Luna- Morogta majd valami erőt gyűjtött. Ez válasz volt a kérdésemre és már tudtam hogy a harc elkerülhetetlen. feltéptem a kardomat a homokból majd a levegőbe csaptam kétszer. Valamiért nem nagyon volt kedvem egy lánnyal harcolni. Ugyanis megfogadtam hogy nem bántom őket. Persze mindig voltak kivételek. nagyot sóhajtottam majd beálltam védekező helyzetbe.

A kis csaj nem szórakozott. megtámadott sarlókat küldött rám, amit könnyen kikerültem nem volt valami nehéz. Sonidoval könnyű volt. Arra számítottam hogy gyorsan meg akar ölni. De ahhoz képest ahogy beszéltem vele nem is lenne meglepő de nem akart. A nodachimat megszorítottam. Felkészültem a következő támadásra De nagyon elbambult.Hirtelen megmozdult én felém loholt.
~Nah, támad.~Gondolta, és már csak azt éreztem hogy valami a mellkasomba landolt,mégpedig a bal lába.
lendülettől kissé arrébb repültem. De nem nagyon sérültem meg. Nem volt valami erős a rúgása. Kicsit idegbajos volt a csaj. Kezdtem azt hinni hogy nem nagyon kedvel. Gondoltam most már én jövök felálltam leporoltam magam majd rátámadtam elé ugrottam, majd sonidoval mögé kerültem és még egyszer hátsójára csaptam a kard lapjával. majd gyorsan arrébb menekültem mielőtt még ketté szel.
-Figyi, Légyszi szívj el egy cigit és nyugodj meg ez nem a világ vége!- Mondtam kicsit messzebb lépve tőle.