Meiun Aion

Tárgy: Meiun Aion Szer. Május 05, 2010 10:54 am

Jelszó: Doesn't matter who it is, I'll fuckin' break 'em.
Név: Meiun Aion
Kor: 27 év (200 év körüli, a legtöbbet szellemként élte.)
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Rang: 8. osztag 9 tiszt.

Kard szelleme:
http://img3.ak.crunchyroll.com/i/spire2/1780125dd6f8641d4bbff9018c1762401232815573_full.png

Jellem: Nyugodt, amíg harcra nem kerül a sor. Ekkor vaddá és kiszámíthatatlanná válik. Őrült módjára viselkedik, míg a harc folyik. Csak ritkán kegyelmez, de akkor is csak, ha az ellenfelét méltónak találja még egy összecsapásra. Nevetve veszít, és nevetve kap sebet. Kissé őrült, míg harcol. De amint a harc véget ér ismét nyugodt és kiegyensúlyozottá válik. A Szabályok legtöbbször hidegen hagyják, ezért a felettesei nem is kedvelik annyira.

Kinézet: Hosszú fekete kabátot visel. Legtöbbször alatta egy vörös inget. A shinigami egyenruhát csak a legkülönlegesebb eseményekre veszi fel. Mint a temetések… Félhosszú ezüstfehér haja van. Hamiskás mosolyt visel. És a két mélyvörös szeme sem túl kedvderítő.

Kard: Ranputori (Tűzmadár)
Kard fajtája: Tűz
Shikai: Soujin Ranputori (Tisztítás Tűzmadár)
Aion gyorsabbá, és erősebbé válik, amint aktiválja a Shikait. A kard két húsz centiméteres tőrré válik. Vaskos acélhuzal tartja őket egyben. A huzal reiatsu hatására képes öt méter hosszúságig megnyúlni. A kard tűz alapú. Aion legtöbbször csak Shikai formában, mint az erő alapú fegyvereket, használja. Csak ritkán veti be a különleges támadásait. Ha az ellenfele túlságosan is veszélyes rá nézve.

Yosen Seppun (Első Csók): A kard két pengéje lángolni kezd. Ilyenkor Aion elhajítja az egyik tőrt. Amit az elér, meggyújtja, feltéve, ha éghető. Ha eldobja a pengét, és a huzallal visszarántja, akkor a tűz tovább halad, de csak újabb öt métert képes a levegőben mozogni, mert utána kialszik.

Niban Seppun (Második Csók): Ekkor már az egész fegyver lángol, de a tűz, nem égeti meg Aiont. Annál inkább az ellenfelet. Ekkor Aion pörgetni kezdi a fegyvereit. A lángoló köröket, melyeknek az átmérője, maximum fél méter lehet, és pajzsnak használja. Bármi éghető anyag csapódik neki, azt meggyújtja, ám támadásra alkalmatlan.

(Még nem tudom használni őket)
San Seppun (Három Csók): Ennek már a neve nem sorszámot jelez, hanem, hogy hányszor képes vele támadni. Ekkor, már hatalmas lánggal ég a fegyver. Aion a feje fölött kezdi pörgetni, mind a két pengét, miközben középen fogja a huzalt. Hirtelen maga elé rántja a kinyújtott karjait. És akkor hirtelen kiengedi a reiatsuját. Ekkor a fegyveren képződött tűzkör leválik a fegyverről, és az ellen felé indul. Nem túl gyors támadás, de annál pusztítóbb. Mindent meggyújt, amit elér, kivéve a fémeket, és a vizet.

Yon Seppun (Négy Csók): Ekkor a drót rátekeredik a karjaira, és a tőröket a kezébe veszi. Az egész fegyver lángol, és elégeti Aion felsőtestén lévő ruhákat. Ekkor a pusztakezes harcmodor haszna jelenik meg. A két tőr olyan forróvá válik, hogy fehér izzásban ég. Ekkor már a fémeket képes átvágni, kivéve a Shinigamik Zanpakutouját, és persze a Kidout.

Előtörténet:
-Utálom a Kendot!- Ordította a fiú, és a falnak vágta a bambuszkardját. Az ellenfele megrázta a fejét.
-Már megint… Hissen-kun, tessék felvenni a fegyvered, és folytatni!- Mondta másik Kendo ruhás, bambuszkardos alak.
-Ne nevezz így hülye lány!- Ordította a fiú.- Aion! A nevem Aion!
-Ne kiabálj már!- Mondta nyugodt hangon a lány.- Inkább menj, és beszélgess a „szellemeiddel”…
-Kussolj! Gyűlöllek!- Kiáltott fel a fiú.
-Nem igaz… Szeretsz!- Mondta a lány, és elfordult.- És most siess Karate edzésed lesz!
A fiú dühöngve ment el. Az utcán egyre gyorsabban szedte a lábait. Sokkal jobban szerette a karate edzést. Már barna öves volt. Néhány bajnokságot is nyert. Az apja kényszeríttette a Kendora. Az apja nem törődött azzal, amit akart. Gyűlölte érte… Már majdnem elérte az épületet. Zihálást hallott. Lassan megfordult. Egy férfi állt ott… Valami lánccal a mellkasán. Aion megrémült.
-Már megint… Nem…- Nyögte.- Szellemek… Ne!
A fiú elrohant. Rémülten esett be az öltözőbe. Gyorsan átöltözött.
Az edzés végén holt fáradtan esett haza. Alig volt ereje. De boldog volt a karate edzés miatt. Bejelentették, hogy nemsokára eljön a nagy vizsga. A fiú kiérdemelheti végre a fekete övet. Annyi év tanulás, és harc után. Nemrég múlt el tizennyolc, így az utolsó akadály is eltűnt előle, hogy végre Sempai legyen belőle. Igaz, a fekete övön, még csak egy pompázatos aranycsillag lesz, de annak az egynek is örült. Hirtelen kivágódott az ajtó.
-Fiam, jövő héten Kendo versenyed lesz, miért hagytad ott az edzést, és siettél el karatéra?- Kérdezte dühösen az apa.
-Mert jövő héten van az övvizsgám is, és oda szándékozom menni…- Darálta a szöveget Aion.
-Már megint az a baromság, gyere fiam, mutasd meg, mit ér a nagy tudományod egy bambuszkard ellen!- Mondta az apa. A fiú fölpattant, és lesétált az apjával a pincébe. Hatalmas hely volt, a férfi átöltözött, és egy karddal ért vissza. Aion felsóhajtott. De az apja azonnal támadásba lendült. Rávágott Aion lábára, ami roppanással jelezte, hogy eltalálták. Aion dühösen nézett a szülője fegyverét. Majd ugrott és ütött. A bambuszkard az útját állta, ám kettétört a becses fegyver. Aztán kirántotta az apja lábát.
-Most leküldtél a földre egy öregembert!- Mondta a férfi.- De akkor is a Kendo versenyre mész el, mert ha nem…
-Ha nem?- kérdezte a fiú.
-Kitagadlak!- Ordította a férfi.
-Meglátjuk mi lesz!- Válaszolt Aion, és elindult lassan a lépcső felé.- Apa, te nem voltál nyolc évig Kendo bajnok?
A fiú nem várta meg a választ, csak elsétált. Ki az éjszakába. Magával vitte a felszerelését, és eltűnt. Hosszú ideig járta az utcákat. Végül egy sikátorban megállt. Alapállásba helyezkedett, és ütni kezdte a levegőt. Egyre gyorsabban egyre erősebben. Néha rúgott pár sorozatot. Végül lihegve állt meg. Már legalább tíz szemináriumon volt. Tökéletes formában volt. Jiyu Kumite-t hatvanszor végezte egy percig. Túlteljesítette a feketeöv első szintjének követelményét. Ám túl fiatal volt. Még épphogy betöltötte a tizennyolcat. És ezért indulhatot vizsgázni. Lihegve dőlt a földre. Az oldalára fordult... Nem bírta tovább... Már órák óta harcolt a puszta levegővel. Dühös volt. Az apjára és saját magára is. Lassan álomba merült...
Egy ágyban ébredt fel. Az a lány állt mellette.
-Hagyj!- Kiáltotta a fiú. Kimászott az ágyból.
-De lázad van...
-Nem érdekel! Edzenem kell!- Ordította a fiú, és elsétált.- Még két nap... Még kettő...
Nem állt meg... Két napon át megállás nélkül hajtott. Csak pár órát aludt, és csak ivott. Végül letelt. Elindult hát a versenyre. Szédült, köhögött. A láza túl magas volt. De végigcsinálta. Úgy küzdött, mint még soha. De végül nem bírta. Mikor a kihirdetés volt, összeesett. Valaki odarohant hozzá…
-Hissen-kun… Nagyon beteg vagy! De sikerült… Sho Dan Sempai lettél…- Mondta a lány.- Érted… Sikerült! Ne hagyj itt!
-Ne hívj így… A nevem Aion…- Mondta a fiú halkan.- Szeretlek Hiru-chan… Sajnálom, hogy sosem mondtam…
-Ne Hissen-kun! Ne hagyj itt!- Kiáltotta a lány sírva…

Harcok…
Aion furcsán érezte magát. Lassan fölkelt. Meglátott valamit a szemközt álló tükörben. A mellkasából lánc lógott ki.
-Megint egy szellem!- Kiáltotta riadtan. Hátrálni akart, de a szellem is vele mozdult. A pupillái összeszűkültek. Előre hajolt.- Ez én vagyok… Szellem lettem!
Rettegve ült. Lassan előre dőlt.
-Vége van… Elbuktam… Halott vagyok…- Motyogta a fiú, és az oldalára dőlt. Végiggondolta mi történt vele. És most mi is valójában.- Nem! Tovább kell edzenem… Harcolnom kell! El kell érnem az erőm határait… Ennyi nem elég. Ez nem lehet a vége!
Lassan fölkelt. Érezte, hogy gyengébb, mint volt. Hát ismét edzeni kezdett. Nem számolta a napokat, a heteket. Végül elérte a régi erőnlétét. Sajnos már nem volt megállás. Dojokba járt. Elleste a következő vizsga követelményeit. Már évek teltek el, végül minden fortélyt elsajátított. És végre elég öreg volt a Yon Dan Sensei ranghoz. És a tudása is megfelelt. Viszont sosem volt képes letenni az övvizsgákat. Mert többé nem tartozott ahhoz a világhoz.
Egy nap… A szokásos edzőhelyére indult, de valami furcsa lényt látott meg a szeme sarkából. Megpördült. Egy vörös lény állt előtte. Hófehér csont fedte az arcát.
-Egy lélek… Lelkecske… Hopp a pocimba!- Üvöltött föl a lény.
-Mi a franc vagy te?- Kérdezte Aion.
-Nemsokára meghalsz, nem mindegy?- Hördült fel az ismeretlen teremtmény, és előre vetődött. Aion hátra ugrott, és elfeküdt a földön. Elkapta a lány egyik szörnyű mancsát, kitámasztotta a szörnyeteg mellkasán a lábát, és átdobta maga fölött. A rémkép egy háznak vágódott, és felhördült, de sérülés nem látszott rajta, kivéve, hogy a fehér csonton, a fején egy pár centis repedés jelent meg. Aion azonnal elrohant. Tudta, hogy ez még neki is túl nagy falat. Elég gyorsnak érezte magát, és eléggé kacskaringósan futott. Végül lihegve állt meg egy piactéren… Ám a lény nem követte. Aion ekkor még nem tudta, hogy a lény egy másik harcos keze által elpusztult. Aion ezt követően, kétszer többet edzett. Szüksége volt rá. Többé nem akart veszíteni egy ilyen undorító valami ellen. Már nem tehetett mást. Száz évig edzett, és tanult. Végül valóban a karate mesterévé vált. Amit kitanulhatott, azt kitanult. Minden mozdulat, minden szabály. To Dan Shihandai lehetett volna. De már nem avathatták azzá. Hisz nem volt többé élő… A teste is megváltozott. A haja teljesen elfehéredett. A szeme furcsa mód vörössé vált. Észrevette, hogy a lánc is egyre rövidebb a mellkasán.
Némán sétált a városban. Nesztelenül járt. Nem érdekelte már semmi. Míg meg nem hallott valamit. Valaki felsikított. Elindult oda. Már meg is látta, hogy mi történt. Egy lény támadt egy másik lélekre. Olyan, amitől évekkel korábban megfutamodott. Aion előre lendült, és elkapta a lény egyik lábát. Tett egy hirtelen mozdulatot. Hatalmas reccsenéssel tört el a láb. A lény egyből hátra fordult. Aion sebesen mozdult. Az első ütése a lény gyomrát érte, a második a bordáit. A lény megérezte az ütéseket, és dühösen odavágott. Aion kivédte a támadást, közben oldalra fordult, és hatalmasat ütött a lény karjába. Már az is hasztalanul lógott. A férfi fordulatból fejbe rúgta a lényt. A csont, megrepedt a lény arcán. A fehér hajú férfi még egy utolsó rúgást bevitt a lény fejére. A lény teste porrá omlott, de előtte Aion még láthatta, hogy a lénynek az igazi arca teljesen emberi. Meglepődött. Hirtelen tapsolást hallott maga mögött. Megfordult.
-Nem semmi egy lélektől…- Motyogta a férfi, aki tapsolt.- Bár még csak két napos volt… Ügyes, kölyök!
-Több, mint száz éves vagyok!- Mondta Aion.
-Szintúgy…- Válaszolt a feketeruhás férfi.- Legalábbis attól a naptól számítva, hogy Soul Society-ba kerültem…
-Hova? És mi volt ez a lény? Mi vagy te?- Tette föl egymás után a kérdéseit Aion. Közben összehúzta a szemét. A férfi elmosolyodott.
-Az a hely, ahova te is kerülni fogsz… Egy Hollow, régen lélek volt, már neked is kevés van addig, míg ilyenné válsz. Ó, és én? Régen Shinigami voltam… Ma már nem tudom… Na de elég is a szófecsérlésből. Most elküldelek abba a világba!- Mondta a férfi, és előhúzta a kardját. Aion azonnal mozdult elkapta a férfi csuklóját.
-Nem megyek sehová, és tüntesd el innen azt a vackot! Ha harcolni akarsz, azt puszta kézzel vívjuk!- Mondta Aion.
-Nem érted még mi? Ez a vacak a testem része… A lelkem egy darabja. De ha kéred!- Mondta a fekete ruhás, és elrakta a kardot.- Amúgy, üdv, a nevem Rajin Loraine. És az a vacak ott Shikon!
-Nem érdekel! Aion vagyok!- Mondta a fehér hajú férfi. Aion alapállásba helyezkedett. Az ellenfele megvonta a vállát, és előre ugrott. A kezére lendült, és szétterpesztette a lábait. A kezén megpördülve rúgott egy sorozatot. Aion meglepődött. Ezt még nem látta senkitől. De ki tudta védeni a támadást, csak megdöbbent. Loraine azonnal talpra ugrott. Aion megsorozta, aztán egy hatalmasat rúgott belé. Az ellenfele hátra szállt a rúgás erejétől, de pont a két kezére érkezett.
-Nem harcolok tovább!- Mondta Rajin. Felemelte a kezét.- Bakudou 09. Geki!
Aion érezte, hogy megmerevedik, és eldől. A férfi fölé lépett.
-Hát… Nem érzem úgy, hogy ez lenne a vége… De adok egy nevet, ami mindig juttasson eszedbe, és fejezzük be egyszer ezt a csatát! Legyél hát Meiun Aion! És ne merj elfelejteni!- Mondta a férfi, és a homlokához érintette a kardja markolatának végét. Aion valami békét érzett. Egy mezőn találta magát. Nem volt körülötte senki. Lassan fölkelt. Elindult egy irányba. Hosszú órákig járt, már kezdett megéhezni. Furcsa volt ismét éhezni, régen érezte utoljára. Mikor elérte a várost, majd éhen halt. Beért a piacra, de nem bírta tovább összeesett.
Egy ágyban ébredt. Valaki fölé hajolt. A párnáját igazította. Mikor hátra dőlt, Aion meglátta ki az.
-Hiru…- Nyögte halkan. A nő meglepődött.
-Ismerjük egymást?
-Aion vagyok-, mondta a férfi halkan.
-Nem ismerős ez a név- válaszolt a nő.- De lehet, hogy már találkoztunk.
Hirtelen belépett a szobába egy férfi. Puha csókot nyomott a nő szájára.
-Felébredt a kis vendégünk?- kérdezte. Aionban elpattant valami felkelt. Az ajtó felé indult.
-Hova mész?- Kérdezte a nő. Aion nem állt meg, tovább ment, egyenesen a levegőre. A földet figyelve merev tekintettel sétált. Meglátott egy zöldségest. Odalépett, és enni kezdett.
-Hé, az nincs ingyen!
-Kussolj, vagy megöllek!- Válaszolt Aion, és tovább indult. Hirtelen elé állt valaki. Egy feketeruhás volt. Aion fordulatból fejbe rúgta. Az ellenfele megszédült. Előrántotta a kardját. A férfi felsóhajtott. Elkerült egy lomha csapást. Megsorozta az ellenfele oldalát. Hirtelen egy másik kard jelent meg Aion nyaka mellett.
-Mond, nem vagy éhes?- kérdezte a Fekete ruhás, aki Aion mögött állt, és a férfire szegezte a kardját.
-De az vagyok!- Válaszolt Aion. A férfi felsóhajtott, és eltette a kardját.
-Akkor inkább iratkozz be a Shinigami akadémiára, és ne a Shinigamik fejét próbáld összetörni!- Mondta a férfi.- De csak akkor tedd meg, ha nem vagy gyáva!
Aion dühös lett. Ám, mégis megtette. Beiratkozott arra a bizonyos akadémiára…

Tanulóévek…
Aion volt a legrosszabb diák. A szabályokat sosem tartotta be. Nem figyelt az órákon. A Démon mágiával nem is próbálkozott. Néha megjegyzett néhány igét, de azokat sem tanulta, csak megragadtak a fejében. Amikor a pusztakezes harc volt a tananyag, mindenkit meglepett. Pár lépésben a földre küldte a tanárt. Nem akart tovább ott maradni, de muszáj volt. Végig kellett csinálnia. Az idő egyre telt, és Aion lelke megtelt gyűlölettel. Már nem fogta vissza magát. Még amikor kardforgatásra került a sor, akkor sem…
Az ellenfele, az egyik diáktársa volt. Az ügyetlenül előre lendült. Aion azonnal megrogyasztotta a térdét, és a szabadon hagyott hasára vágott az ellenfelének. A bambusz, és a test találkozása hangos csattanással, és a kard győzelmével ért véget. Aion kihúzta magát. Az ellenfele a hasát fogva hátrált. Aion mellé ugrott, és a kardjával kirántotta a lábát. Aztán a hátára lépett, és az ellenfele nyakához illesztette a kardját. A küzdelem alig kezdődött, de már véget is ért. Aion ledobta a kardot, és elsétált. Semelyik diáktársa sem akart többé kiállni vele. Aion lassan ismerté vált a kegyetlenségéről, és az erejéről. Végül, amikor a vizsgák elkezdődtek, a csapattársai rémülten vették tudomásul, hogy a rettegett Aionnal lesznek egy csapatban. Elindultak hát az emberi világba… A vezetőjük, sem mert Aion szemébe nézni. Elég gyorsan megtalálták a Hollowot. A harc sem tartott sokáig. Az egyik tanonc elkapta a Hollow lábát egy lekötéssel. A másik Hadout lőtt rá. De a Hollow megrázta magát, és félre ugrott. A kötés szinte azonnal elszakadt. Aion azonnal mozdult, elhajította a kardját. A Hollow egyik lábát a földhöz szögezte. Aion mellé ugrott, és bevitte a kegyelemdöfést… Szétrúgta a Hollow maszkját. Mindvégig néma volt. És végig gyűlölettel teli aura lengte körül…
A kard…
Aion hosszú ideig nem törődött a kardjával, de végül úgy döntött szólítani fogja. Szüksége volt rá. Túl magányos volt, bár ezt magának sem merte bevallani. Egy nap, mikor edzett, leült pihenni, és álomba szenderült.

Hamu volt a talpa alatt. Lávafolyam hömpölygött nem mesze tőle. Minden ki volt égve. Aion meglepődött. Nem értett semmit.
-Te vagy az!- Szólt egy hang a férfi háta mögül.- Aion…
A férfiú megpördült, és alapállásba helyezkedett.
-Ki vagy?
Egy szemkápráztatóan gyönyörű rövid vörös hajú nő volt. Az arca vörös volt, ahogy Aion ránézett.
-Csak te tudhatod, hogy ki vagyok…- Mondta halkan a nő.
-Azt ne mond…- Szólt halkan a férfi.- Te vagy a kardom?
A nő bólintott. Aion meglepődött. Némán állt hosszú percekig. Nem tudta most mit tegyen. Csak felsóhajtott, és leült a földre. Nem értett semmit. Sehogy sem illet a nő, ahhoz a tájhoz. Megfájdult a feje, de nem törődött vele.
-Mi ez a táj?
-Te tetted ilyenné…- Mondta a nő. Aion meglepődött. Nem értette először, de végül felfogta. Eddig mindent gyűlölt. A gyűlölete tette ilyenné a tájat. Felnézett a nőre, aki közben lehajolt hozzá. A tájjal szemben ő olyan gyönyörű volt. Elmosolyodott. Aion a mosolyra, húzódó ajkakra nézett. Megérintette a lány puha arcát. De csak elhúzódást, és ijedt arcot kapott válaszul.
-Mi a neved?- kérdezte Aion.
-Nem hallod a hangom…- Válaszolt a vörös hajú, és elfordult. Aion fölkelt. Sétálni indult a lánnyal. Közben beszélgettek. Az élet dolgairól. A világról. Aion egyre közelebb érezte magához azt a bizonyos lányt, aki a kardjának vallotta magát. Végül leültek egy megégett kidőlt fára. Aion megfogta a nő kezét. Csak pár centi választotta el egymástól őket.
-Biztosan ezt akarod?- kérdezte vöröslő arccal a kard szelleme. Aion nem válaszolt, csak megcsókolta.
Felült a fa árnyékában. A férfi azt hitte puszta álom volt, de a kardja ott feküdt a mellkasán. Elmosolyodott. Lassan fölkelt. Ezután minden edzés után meglátogatta a lányt. Minden alkalommal boldog volt. Ám, ha elhagyta a világot, visszatért belé a gyűlölet. A világ, az emberek, a Hollowok és önmaga ellen. Ám az egyik útja során, ami már a sok századik volt…
Átkarolta a lányt. Hátulról ölelte. Közben az arcához simult.
-Szeretlek, Ranputori!- Mondta Aion. A nő megremegett.
-Meghallottál végre?
-Már régen, csak eddig nem mertem kimondani!- Válaszolt Aion, és maga felé fordította a lányt.- Nagyon szeretlek…
-Én is téged…- Szólt a lány, és az ajkaik találkoztak. Lehunyták a szemüket. Mire kinyitották a táj megváltozott. Az egyik fele ugyanolyan maradt, ám a másikból csodás mező lett fákkal, virágokkal. És a két terület határán a lávafolyam zubogó patakká vált. Aion elmosolyodott. Végre képes volt szeretni…

Tárgy: Re: Meiun Aion Vas. Május 09, 2010 12:34 am

Üdv!
Néhány apróbb hibát találtam az előtörténetedben, kezdjük is ezekkel:

1) Figyelj jobban legközelebb az elgépelésekre és a vesszőkre, mert ilyesmi hiba van benne néhány, de ez simán kiküszöbölhető átolvasással és helyesírás-ellenőrző futtatásával. Ez érvényes a szóismétlésekre is: biztosan észreveszed őket, ha átolvasod még egyszer a postjaidat.

2) Kicsit zavaró volt a tőmondatok sokasága az előtörténetben, legközelebb próbálj összevonni néhányat, és mindjárt gördülékenyebbnek fog tűnni az írás.

Ettől eltekintve azonban tetszett, hogy elég pontosan behatároltad zanpakutód képességeit, szóval nem mondhatok mást, minthogy ELFOGADOM az előtörténetedet.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou, és első szintű vagy. Választhatsz öt, ennek megfelelő kidou-t az eredeti történetben szereplők közül, valamint készítsd el adatlapodat is.

Üdv az oldalon, jó játékot! Very Happy

//Adminunk jelenleg távol van, ezért nem tudjuk, mikor leszel kasztba besorolva, azonban addig is nyugodtan kezdheted a játékot, teljes jogú tag vagy.//