Mennyire számot tevő az idő, avagy Tamachi Tamachi ellen (Tamachi Nazo vs. Tamachi Yukezo)

Elpusztult a palotánk. Pontosabban én elpusztítottam. Igaz én Mayával élek, de még csak éppen épülget unokabátyjám palotája. Hogy mit fog ehhez szólni, éééén az nem tudom. Ekkor eszembe jutott Nazo arca.
~ Én erősebb, és tapasztaltabb vagyok nála. Igaz ehhez az is hozzátett, hogy őt száműzték Soul Societyból, pedig nagyon ügyes tiszt lenne. Apropó el kell intézni, hogy vissza jöhessen. Ahhoz, pedig a nemeseknek be kell fogadni őt. Talán át adom neki a Tamachi házat, és visszavonulok Mayával. Az esküvő rémesen közeleg, és őt is meg kell még hívnom. Hát akkor nincs más választásom fel kell keresnem őt, de előbb megrohamozom a nemeseket, hogy visszafogadják.

Fényes nappal volt, és ráadásul egy gyűlésre sietek. Tervemben benne volt minden. Mikor beléptem a Hétszögű asztal termébe, ahol a négy nagy nemesi ház, és a másik három változó tagságú ülésezik. Mint állandó tag, meg kell jelennem mindig. Valamiről elkezdtek dumálni, de én nekem csak Mayáról, és a tervem megvalósításán gondolkoztam.
- Mit gondol Tamachi- kérdezett meg valamelyik, még arra se tudtam figyelni melyik.
- Abszolút semmit- tudtam le a dolgot- Viszont! Szeretnék szavazásra bocsájtani egy kérdést. Apám sajnálatos halála után, kiderült, mennyi gazságot tett. Miután testvérét megölette, felmerült bennem, hogy unokatestvéremet vissza fogadhatnánk. Sőt, mint jogos örökös, lehet, hogy átadom neki a Tamachi házat, de előbb még befejezem tevékenységeimet. Ezekre kérek engedélyt- álltam fel, és érveltem.
- Miért bolygassuk a felfedhetetlen múltat?- kérdezte Kuchiki.
- Mert mi nemesek fenntartjuk a múlt javítását- néztem rá gonoszul. Ő erre csak egy "cöh" kíséretében megvonta a vállát.
- Ha megmutatja harcban mire képes, szerintem, érdemes lehet visszavonni a kitagadást- mondta a Karhuya klán vezetője. Neki mindig is a harc volt a szándékában.
~ Hogy a varjúk kapnák ki a szemed~ gondoltam finnyásan- Rendben, én harcolok vele. De! Azt mondjuk neki, hogy le kell győznie, vagy a Soukyokun végzi, de mint tudjuk, legyőznie esélytelen. Így megtudunk mindent róla... Már írom is az idézést- mondtam, és papírt ecsetet vettem elő. Írtam a levelet.

" Tamachi Nazonak

Örömmel közlöm, hogy esélyt adunk mi, a Nemesek Társasága, hogy visszafogadjunk téged a Soul Societyba. A 46-ok tanácsa elfogadta a felvetésünket, mint a mi apánk bűnének kisimítása. Egy feltétel van. Minket, Tamachi Yukezot, le kell győznöd egy barátságos harcban. Ha elveszted a harot, lelkedet a Soukyokun égetjük el.

Tamachi Yukezo, a Tamachi ház feje"

Eképpen írtam meg a királyi többesben az idézést. Valószínüleg elfogja fogadni, mert ez minden álma. A 46-ok tanácsának visszajelzését vártuk, ami hamarosan meg is érkezett, Tamachi Nazoval. Felálltam, és leakasztottam a láncról a kardomat. A Kuchiki palota kertjébe léptünk ki. Az összes nemes megjelent, mivel még sosem láttak harcolni.
- Jól figyelj Kuchiki! Esélyed sincs velem szemben!- feszítettem a rivalizálásunk, majd ezek után családomhoz fordultam.
- Szervusz. Sajnálom, de az életed forog kockán. Küzdj teljes erővel!

Reggel gondterhelten keltem ki az ágyból. Már egy hete minden nap csak a palota építkezésével foglalkozok és még a felénél sem tartunk. Elmentem az ebédlőbe, ahol egy hatalmas asztalon várt a reggeli. Leültem és elkezdtem reggelizni.
~Hmm?? Meghívhatnám a palotába Yukezot. Nekem úgy is túl nagy, ő meg csak nem akar apja emlékével élni abban a palotába. Majd beszélek vele.
Reggeli után neki álltam a palota építkezési terveinek a befejezéséhez. Nagyából délben végeztem is vele, amikor egy cseléd rohan felém kezében valami papírral.
-Tamachi-sama ezt a levelet most küldték önnek. Sürgős!!!-lihegte a cseléd
Intettem neki hogy elmehet, majd kezembe vettem a levelet. Felbontottam majd olvasni kezdtem.

" Tamachi Nazonak

Örömmel közlöm, hogy esélyt adunk mi, a Nemesek Társasága, hogy visszafogadjunk téged a Soul Societyba. A 46-ok tanácsa elfogadta a felvetésünket, mint a mi apánk bűnének kisimítása. Egy feltétel van. Minket, Tamachi Yukezot, le kell győznöd egy barátságos harcban. Ha elveszted a harot, lelkedet a Soukyokun égetjük el.

Tamachi Yukezo, a Tamachi ház feje"

Hogy az a!!!!-kiáltottam el magam, csak hogy nem tudtam örüljek vagy kezdjem végig gondolni, mit kéne tennem kivégzésem előtt.
~Pfff, ez kemény lesz. Remélem Yukezo nem veszi komolyan a harcot. -reménykedtem
Felálltam az asztaltól és neki álltam felöltözni, majd hatalmas kísérettel elindultunk a Kuchiki család kertjébe, ahol szép számmal gyűltek már össze a nemesek. Yukezo felém fordult és a szemembe nézet.
- Szervusz. Sajnálom, de az életed forog kockán. Küzdj teljes erővel!-a szemeiben látszott, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mondd.
-Hidd el nekem, hogy ez lesz életed legfárasztóbb meccse. Lehet hogy gyors vagy, de nekem meg jó a szemem és az idő nekem dolgozik-próbáltam viccelődni, de az arcomon inkább az állt: Lehet, hogy ma meghalok??

- Hidd el nekem, hogy ez lesz életed legfárasztóbb meccse. Lehet hogy gyors vagy, de nekem meg jó a szemem és az idő nekem dolgozik- Próbált gúnyolódni, de arcán nem ez állt. Arcomon széles vigyor jelent meg.
- Előbb- és már mögé is shunpoztam fele sebességemmel- Aktiváld Hitotoki Bakkot- és visszamentem a helyemre- Akkor talán lesz esélyed, igaz a bankaiom puszta aktiválásába is darabjaira esett szét a palotám- mondtam biztatásul. Szememben az sugárzott, "Te vagy a következő a listámon". Ha megteszi a shikai formát, neki esek Paragon normál formájában. A fehér reiatsu láthatóvá vált körülöttem. Kardpárbajjal kezdtem. Tényleg látta minden mozdulatom.
~ Lehetetlen! Ilyen hatékony Hitotoki Bakko? Végülis...~ gondolkoztam, miközben Yuu-santól tanult hármas cselt mutattam be. Vivó technikám egyre jobban hasonlított az övére. A harmadik után elléptem onnan, mielőtt még támadna. Kellemetlenül éreztem magam, hogy egy ilyen lelki-terror mellett kell küzdenie. Igaz én tettem ezt vele, ebből nagyon nehéz kitörni. Éreztettem vele, hogy dupla annyi reiatsum van, mint neki, és még csak aktiválni sem aktiváltam a kardom. Kicsit közelebb lépek egy támadásához, és megsebesítettem magam, hogy a figyelők azt higyjék, előre látta, hogy merre mozdulok. Én csak hátraugrom, és elszínészkedem a sérülést. Meglepődve néztem, ahogy a vér kibuggyan vállamból. Karomról leeresztettem a kötést, így szénné sült kezem láthatóvá vált. Előrenyújtottam, és felhasználva apám belém olvasztott reiatsuját.
- Hadou 04: Byakuray- eldördült az első Kidou. Hagytam, hogy azt tegye vele, amit akar. Ledöftem a földbe Paragont, és vártam, mikor jön a támadás. Felvettem egy pusztakezes harci állást, amit még az akadémián tanultam. A gyors kidou használataim nagy előnnyé válhatnak két kézzel. Mindig is kiakartam próbálni. Mikor a fehér villám végigpusztított a kertben, Kuchiki összehúzott szemmel nézett rám.
- Bocsi!- kiáltottam finnyásan, és nem vettem észre a támadást. Kiszolgáltatottan fejezem be a körömet.

- Előbb-kezdte a mondatot Yukezo aztán hirtelen eltüntt és hátam mögül folytatta.- Aktiváld Hitotoki Bakkot -Visszasétált a helyére.
-Lassabban Hitotok Bakko!!! - a kard pengéjéről szép lassan sivatagi homok kezdet lefolyni és mire lefolyt, már látszott a homokóra a keresztvas helyén és a recés penge. Megindultam felé egy nyitó támadással, amit könnyen hárított, majd ellentámadott. A csata hangulata egyre forróbb lett. Rájöttem, hogy nincs értelme sok erőt fektetnem támadásokba, mert jobb a vívó technikája, de mivel számomra az idő jóval lassabban telik nem akadály megfelelő megoldást találnom védekezésre. Yukezo egy nagy vágással próbálkozott, ami elől csak kihajoltam és észrevettem, hogy hatalmas lyukat hagyott a védelmén a katanámmal megpróbáltam megvágni a vállát. Láttam, hogy kb 1 mm volt a penge és a bőr között. Yuké hátra akart ugrani, de éppen hogy sikerült a pengém végével megvágnom a vállát. Nagy színészkedésbe kezdett, mire észre vette, hogy tényleg megvágtam. Leszedte a kötését és kinyújtotta a kezét felém.
- Hadou 04: Byakuray - eldördült az első Kidou. A fehér villám közelítte felém és meglepően gyorsan, amihez Bakko használata közben nem voltam szokva.
~ Bakkó még lassabban!!!-üvöltöttem magamban. Mire a villám szinte megállt.
~ Azért tudd, hogy hol vannak a határaid-hallottam kardom hangját, majd a a fehér csík gyorssulni kezdet. Hála az égnek volt időm egy stílusos kihajolásnak. Így a villám az arcomtól néhány centire haladt el. Éreztem, ahogy égeti az arcom. Mögöttem valami nagyon összetört.
Észrevettem, hogy Yuké, aki leszúrta a kardját a földbe Kuchiki felé fordul. Erre előkaptam egyik dobókésem.
- Bakudou 04: Hainawa -gyorsan még utána küldtem egy lélekenergia kötelet is. Yukezo az utolsó pillanatban vette észre, hogy valami tart felé. Kihajolt és a kés elrepült mellette ezután észlelte, hogy ez nem mindegy valami rátekeredett a kezeire. Oda shunpoztam elé, majd arrébb rúgtam, amit ő csak alkarjával és tömérdek lélekenergiájával tudott levédeni. A rugás úgy tűnt, inkább nekem fájt mint neki. Hátrébb ugrottam és elkezdtem dörmögni valamit az orrom alatt.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka,
Minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod,
Az Igazság és Mértékletesség nevében.
Az álmok ezen bűntelen falán
Engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából.
Hadou 33: Soukatsui - üvöltöttem magam elé tartva a kezem.

Mikor a harc közepén pofáztam, Nazo egy érdekes kidout kóstoltatott meg velem. Leragadtak a kezeim. Nekem esett puszta kézzel. Megvillantottam lélekenrgia kezelő képességem. Szerintem neki jobban fájt. Hátrébb ugrott, és valami mormogást is hallottam még felőle.
~ Hajh... akkor most jön a kidou~ néztem szánalmas lemondó fejjel. Megpróbáltam szétfeszíteni a lélekkötelet, ami némiképp meglazult. Egy kis reiatsu kibocsátástól nyom nélkül eltűnt. Odanéztem Nazo felé, és mit veszek észre... A Soukatsui már a kapuk előtt! Suhintok egyet, és kimondom a varázsszavakat.
- Kounkanteny!- mostanság ez lett a kedvencem... mily érdekes. A kidou hirtelen használója felé fordult. Kiváncsi lettem, vajon mit kezd vele. A szemétje! Ha kimászik előle ha nem, én akkor is odamegyek, és puszta kézzel neki állok. az egyik ütésnél elkiáltom magam.
- Hadou 50: Rei no kuron- és két klón jelenik meg mellettem, akik mögé shunpoznak. Hármunkat kell most elintéznie. Én hátra ugrok, és megfogom a kardom. Egy kis időt nyertem most, amit lélekenergia gyűjtéssel töltök. Hajam lobogni kezdett a fehér reiatsutól. Barnás szemem élénken felcsillant.
~ Na most figyeljetek barmok~ gondoltam vidáman és peckesen- Bakudou 92: Toransu Samenkyou!- kiáltottam a kidou nevét, mire a mögöttem lévő tájkép tükörré változott. Három tükör, amiben Nazo önmagát láthatta. A klónokat addig hagyom harcolni, amíg bírom őket tartani, vagy amíg kidout nem használ. Ha lő felém valamit, akkor használom a tükröket. Nehezen tudom fenntartani még, hiszen ez egy magasabb szintű technika. Még csak frissen tanultam. A technika képes energiává átalakítani a támadásokat, amiket én feltudok akár használni is.
~ Yuu-san elleni harcban jól jött volna ez a kidou~ kongattam meg az egyiket, megtapasztalva, hogy valódiak. Hát igen, gyakorlás közben néha összetört a tükör, és rám esett a szilánkjai. Karomat kidoura szánván vártam az energia fröccsöt, amit Nazonak kell megadnia. A klónoknak sikerrel kell járnia. Ha lő rám valamit, vagy akármilyen reiatsut igénylő támadást végez rajtam, a tükrök elnyelik azt, és átutalják nekem egy részét. Amint kapom a plussz reiatsut, eldördül az igazi NAGY Byakurayom. Ha ez mind nem sikerül, akkor pech.... megbontom az összes kidout, és karddal védekezek tovább.

Miután Yukezo vissza fordította rám a Soukatsuit, egy ügyes mozdulattal kihajoltam előle. Nem maradt sok időm ezt követően pihenni, mivel két klón jelent meg mögöttem. Előre ugrottam, de sajnos nem voltam elég gyors és az egyikük megvágta a hátamat. Felszisszen tettem. Szembefordultam velük és felvettem egy védekező állást. A két figura megindult felém. Az első elől kihajoltam és egy gyors mozdulattal gyomorszájon szúrtam a másikat. Ezek után hátrébb ugrottam és kikapcsoltam a homokórát.
~ Ha ezt így folytatom, el fog fogyni az időm.-idegeskedtem, majd megindultam a megmaradt klón felé.
~ Most már nagyjából kiismerem a mozdulatait, talán nem kell lassítanom.- a klón védte a támadásaim, gyorsan mögé shunpoztam, majd főlé. A másolta már azt se tudta, hogy hol vagyok, de amikor megpróbáltam megvágni, hirtelen eltűnt a szemem elől. Egyből fölkaptam a fejemet. A kis szemét ott vigyorgott rám és zuhant felém a kardjával.Az időt megint belassítottam. így a kard pont az orrom előtt suhant el, majd vele a Yuké klón. Előkaptam a másik dobókésem, megragadtam a zuhanó teste és esés közben torkon szúrtam. Ellöktem magamtól a tehetetlenül zuhanó testet. Miután két lábra érkeztem körbenéztem. Három hatalmas tükörre lettem figyelmes, amibe ott álltam.
-Hadou 04: Byakuray-vágtam rá minden gondolkodás nélkül a számomra még ismeretlen kidoura.Az üveg csak úgy benyelte az egész villámot és ezek után Yukezó lélekenergiája ugrás szerűen nőtt.
-Hadou 04: Byakuray- kaptam a választ és egy hatalmas villám csapott ki Yuké kezéből. Megpróbáltam kihajolni, de nem jött össze és a vállamat igen csak eltalálta. Felüvöltöttem. Az éget hús szaga csapta meg orromat. A körülöttünk álló emberek visszafojtott lélegzettel bámultak rám. Térdre rogytam. Kábultan körbenéztem és tekintetem összetalálkozott Kuchiki lenéző tekintetével. Felröhögtem.
- Azt hiszed, hogy itt a vége????- tettem fel költőibe a kérdést, A homokórára tekintettem.
~ Talán lehet még 2 percem?!- elemeztem a helyzetemet.
- Yukezo itt az ideje, hogy új életet kezdjek. -jelentettem ki határozottan. A Zanpakutom fél kézzel a magasba emeltem.
- Ne kíméld Bakko.- suttogtam. A kard hegyéből homok kezdet folyni a testemre, majd beszívódott és eltűnt. A sebeim elkezdtek sisteregni és beforrtak. Felálltam és Yukezo felé kezdtem sétálni. A sebeim már szinte begyógyultak. Kardomat kitartottam magam elé.
-Ez elől nem lehet elmenekülni. Ne kíméld Bakko. A homok megindult unokatestvérem felé. Kikapcsoltam a homokórát, amibe kb 10 másodpercem lehetett még, amit vészhelyzetre tartogattam. A homok célpontja Yuké lábszárvédője, ami lefogja a sebességét, hogy 100% -osan tudja kezelni azt. Ez még az apja elleni harc során derült ki. Ha sikerül az idő felpörgetésével túlhajtani, akkor vagy Yukezo veszít a sebességéből, vagy a védő tönkre fog menni. Nekem csak védekeznem kell. Mert amíg pörgetem sokkal több lélekenergiát zabál az az izé.
~Én mondtam, az idő nekem dolgozik.

Sikerült a tükrös mutatványom. Nazo válla egy kicsit megsült. Ebből is látszik, hogy nagyon kevés lélekenergiát tudtam felhasználni. Esélytelen voltam még ezzel a kidouval.
~ Még gyakorolnom kell hmm...~ gondoltam oda sem figyelve mit papol unokatesóm. Aztán észrevettem valamit. Valami homok kúszik felém. Kicsit közelebb hajoltam, hogy megnézzem mi ez a lassú valami.
- Ez mi a rák?- kérdeztem rá leguggolva elé. Láttam, hogy hirtelen a lábamon lévő páncélhoz nyúl. Arrébb ugrottam.
- Nonono! Azért ezt ne!- kiáltottam, és arrébb shunpoztam. A homok szorgalmasan követett. Már éppenhogy elérte a a lábcontrollt. Észre se vettem, de rátapadt, és beleszívódott. A lábamban hirtelen elszívodott egy nagy csomó reiatsu. A lábamat is kezdte elszívni a tárgy. Elesetem, mert nem tudtam lábra állni. Kézzel próbáltam leszedni, de nem ment.
- BAZD MEG!- kiáltottam el magam- Najó van tesó... most kihúztad a gyufát- mondtam nyögve a fájdalomtól. Hatalmas lélekenrgia szabadult fel. Paragonnak sem tetszett. Éreztem a dühöt. Úgy lánggolt bennem, mint a túlerősített, és túlvezérelt auditech keverőasztal. Robbanás szerűen átjárta testem, és a reiatsum fehérről élénk narancsra váltott. Nazo nehezen juthatott most levegőhöz. Ez még Yuu-sanból is előhozta azt amit kell.
- Rrrrrgh- mordultam rá unokatestvéremre. A lábcontroll a hülye homokjával együtt lepattant rólam. A homok még elindult felém. Egy lélekenrgia robbantással visszaküldtem a helyére a kúszó semmit.
- Nem hiszem hogy engem túlélsz, de ha véletlenül példa lesz rá, akkor peched van!- mondtam teljes komolysággal. Nem is beszélve a női-férfi hangomon. Paragon kedélyes hölgy, de ilyenkor mindketten pipák vagyuk. Felkaptam hát őt, és a célpontunk felé haladtam... jobban mondva a lélekenrgia fogóm nélkül... tulajdonképpen odahangrobbantam. Csaptam egyet. Ha kivédi ha nem, ezt megérzi.
- Ez még csak a kezdet drága barátom!- kiabáltam az arcába. Hát igen. A legkevésbé megszokott dark rage. Tulajdonképpen annyiban rejlik a dolog, hogy a kapcsolatunk Paragonnal sokkal érdekesebb, mint mások esetében. Az alkunk összekötött minket mind fizikailag, mind mentálisan. Egy érzelmen keresztül erőt tud átnyújtani nekem. Az én esetemben ez a düh! Csapkodtam eszevesztetten. Most vágyam volt megölni azért amit tett. Hússzor gyorsabb voltam, szóval tudtam, hogy a kardját használja. Csak lejár valahogy az ideje. Biztos neki is van korlátja. Igazság szerint nem védekeztem, de sérülést nem igen szedhettem be, csak ha valami nagyot küld. Azért nem vagyok olyan erős, hogy minden lepattanjon rólam. Ha valami komolyat képes mutatni, akkor hátrarepülök, és lenyugszom.

Yukezo tiszta ideg lett, miután a lábszárvédője tönkre ment. Ezt onnan szűrtem le, hogy hangja igen csak kétoldalú lett. Csak úgy pislogtam magam elé, hogy mi a fene. Majd mikor láttam, hogy készül megindulni felém, védekező állásba, álltam volna, ha ezt nem akadályozza meg az idegbetek hímnős Yukezo. Az ugrásszerű gyorsaság igen csak meglepett. Mit egy idegbeteg elkezdet csapkodni a kardjával és igen csak sok támadást bekaptam. A végtagjaim szinte mind találatot szenvedtek és rájöttem, hogy szükséges lenne lassítani. Ez meg is történt azonban nem sokat értem el vele, mert az alatt a 10 másodperc alatt szint alig tudtam védekezni és csak néhány jelentéktelen vágás tudtam bevinni. Amint lejárt az idő a kardom visszaváltozott és Yukezo észre is vette. Ezt kihasználva elrugtam magamat Yukétól a dobókéseim felé. Felkaptam a földről az egyiket és a másikért rohantam. Yukezo felvett egy védekező állást és várt rám. Eközben a másik kést is megtaláltam. Kardom elraktam, és a két tört a kezembe vettem. Rákényszerítem Yukét a támadásra és ha ez megtörtént csak simán belefutok a pengéjébe és közben torkon szúrom. Ha van egy kis mázlim akkor a döntetlen miatt el fognak ismerni és talán meggyógyítanak. Ha nem akkor így is úgyis meghalnék.
-Gyere te félresikerült kétnemű. - idegeltem Tamachi testvéremet az utólsó tusához.

Dühöm nem csillapodott. Nem sikerült komolyabb támadást beadnia nekem. A dobókéseiért rohant, ami meglepő volt számomra. A narancssárga reiatsu felkavarta a port a földről. Szédültem, és hányingerem is volt. Nem tudtam a belső időmet használni, és a gyors mozdulatok és shunpok bizony kikészítetteék a gyomrom. Rájöttem, hogy lekéne nyugodnom valahogy, de csak a felkínálkozó szinte már vereséget szenvedett unokatestvéremet akartam holtan látni. Megfordítottam a kardom, és elindultam. Lassultak a mozdulatok. Nazo arcán átsuhant egy gondolat. Lemondott az életéről. Amikor ezt megláttam, a hihetetlen gyors mozgásomtól függetlenül Maya jutott eszembe. Szív szerelmem, kit már el is jegyeztem, tiltó tekintettel vizslatott végig.
- Apám- suttogtam magam elé, amit lehetetlen volt hallani a sebességemtől. Elbuktam az ösvényt, amin haladni szerettem volna. Azután szó szerint is elbuktam. Gurulva csapódtam bele a bozótosba. Hátamba ágyazódott pár fás szárulat. A narancs reiatsu eltűnt.
- Mit tettünk Paragon- mondtam szánalmasan magam elé bámulva. Most már a normális hangom volt hallható.
~ Vissza kell fordulnom, vagy olyan leszek, mint apám~ gondoltam magamban. Felálltam, leporoltam magam. Remegett a lábam. A kardom hegye szikrázni kezdett.
- Gyere elő Paragon- mondtam szinte magamnak. A szikra kettéhasított a pengén, majd szétnyitotta azt. A markolat átformálódott a kezemben. Egy gyors taktika fordult meg a fejemben, amivel még húzhatom az időt.
- Jelenj meg Paragon- mondtam a technika nevét, de a végén már Nazo mögé is keveredtem. Szinte esélye sincs kikerülnije ezt, de hogy nyomatékosítsam a fülébe suttogom, hogy ne is ugorjon el. Ha bekerülünk a gömbbe, ott csak kettőnk lesz felfedezhető a lilás sárgás burokban.
- Ez itt Paragon. A mi dimenziónk. Most feltöltődünk, utána kimegyünk és folytatjuk a harcot. Azt, hogy megölünk, csak ösztönzésül mondtuk, ámbátor lehet, hogy valaki komolyan vette. Töltődj fel ahogy tudsz, azután kint találkozunk- mondtam, és leültem meditálni, illetve regenerálódni. Az ő nagyobb sebeit is gyógyítattam a fantáziámmal- Itt Paragon és én vagyok az irányító- mondtam csukott szemmel. Tíz perc csendes pihenő után felálltam, és megérintettem Nazo vállát.
- Azért színlelj fáradtságot- mondtam mosolyogva, és bumm, már kint is voltunk a külvilágban. Lihegtem. Reméltem ő is ezt tette. Megint tud támadni, feltöltött reiatsuval és kard képességgel.

Erre nem igazán számítottam. De nagy teher esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy nem kell győznöm és nem fognak megölni. A fura dimenzióban egészen sok energiát sikerült visszanyernem és a sebeimet is regeneráltam egy picit. Miután vissza tértünk térdre rogytam és lihegtem. Próbáltam eljátszani a kimerültet. Nagy nehezen két lábra álltam. A késeket elraktam, majd előhúztam a kardomat. Felugrottam a levegőbe.
- Hadou 58: Tenran- nyögtem erőltetett hangon. A kardomat elkezdtem forgatni egyre gyorsabban és egy hatalmas forgószél jelent meg alattam. A visszanyert lélekenergiával nem volt nehéz elérni ezt. A kertben a kisebb tárgyak jobbra-balra repültek.
~ Ennyit megérdemel Kuchiki, miután elhitették velem, hogy kivégeznének ha nem nyerek. Remélem nem marad semmi a kertből. -gonosz vigyor jelent meg az arcomon.

Amikor a forgószél felkavarta a port, én rögötn éreztem.
- Ennek semmi értelme nem volt???- fakadtam ki. Nem nagyon erős ez a techika, legalábbis nemhiszem, hogy az.
- Hadou 45: Kohaku koutetsu- mondtam magamban, mire a tenyeremben fény gyűlt össze. A reiatsu csak úgy halmozódott a kezemben. Előre tartottam a technikát. Messze magamtól. Lehunytam a szemem, összpontosítottam, hogy viszonylag egy kis szögű sugárban szórja a tűket. Mikor ez megtörtént, eszembe jutott egy kombó. Megragadtam a kardom, majd beteleportáltam a Tenren közepébe, ahol Nazo állt.
- Szervusz, ez fájni fog! Hadou 45: Kohaku koutetsu!- ismételtem meg magam, és a gömbbel unokatesóm gyomra felé vettem az irányt. Az utolsó pillanatokban, még az érintkezés előtt, elengedtem a tűket. Ettől már csak a kardja tudja megmenteni. Kiteleportáltam akármi is legyen a támadásom végeredménye. Valószínüleg a koncentráció megzavarása képett a tornádó eltűnik. Ha ez megtűnik, most kardom kap az erőmből.
- Paragon: Nemesek Haragja!- a kis gömb szétterjedt, de a kis gömböt elkente a mozgása a kadnak. A lila csík úgy viselkedett a kard hegyén, mintha egy szalagot tűztem volna ki egy botra. Mögém csaptam, majd előre. A sarló alakú dimenzió vágat repült a célpontom felé. Ezt még kétszer megismételtem. Ha eltalálja, akkor az szomorú lenne, úgyanis ha már csak súrolja, a szívó ereje akkor is nagy kárt tehet benne. Ez csak a bankai megszerzése után erősödött ennyire fel. Kicsit brutálisnak tartom, de rengeteget köszönhetek neki. Ha ketté vágódik a teste, akkor nagy mennyiségben beszívja a vágás környékét is. Halálos. Egy nagyobb reiatsuval rendelkezű támadás kivédheti, esetleg egy erős zanpakuto, de neki kevés esélye van ez ellen. Max kikerülheti, de egy kis kihajlás sem valami egetverő eredmény ez ellen. Valamint a kertben is nagyobb károkat okoz. Az tuti! Very Happy

. Kiváncsi voltam, hogyan fog reagálni ezekre. Ha megtámad egy kidouval, egy Kounkantennyel másik irányba küldöm. Ha egy on egybe jön nekem, akkor kard csapásokkal küzdünk egymással. Egyéb opció meglep, és benézhetem is akár.

Mikor megláttam magam mellet Yukezot a fehér gömbbel a kezében, ami felém tartott, azonnal bekapcsoltam a kardom és azzal próbáltam levédeni a támadást. Jó pár tüske betalált és hogy ne unatkozzam, már lila izék jöttek felém, amik elől egy shunpo segítségével sikerült kitérni. Habár, ami mögöttem volt igen csak nagyot csattant. Kuchikin kezdet látszani, hogy nem igazán örül kártevéseinknek. Vállat vontam, majd eszembe jutott valami igazán szemét dolog.
~ Nem gondolod, hogy ez picit gyerekes.-kérdezte tőlem Bakko.
~ Hmm, neeem. -feleltem viccelődve, majd magam elé emeltem a kardom.
-Ne kíméld Hittotoki Bakko.
A kard végéből megindult a homok. A célpontja pedig nem más volt, mint Yukezo ruhája. Első meggondolásra ennek semmi értelme nem lenne. Ám , amit el akartam érni el is értem. Yuke elkezdett menekülni. Elteleportál a homok elől. Én már elővettem a dobókéseket és azt figyeltem, hogy hol nyílik meg egy kapu, ahonnét kifog lépni. Amint észre vettem odahajítottam a kést. Yukezo legkevésbé figyelt rám. Őt a homok érdekelte, ami követte. Ha viszont elteleportálna ott a másik késem. Így hát ezt már nehezen fogja megúszni. Lesz ami lesz én nekiesem Yukezonak, ha észre veszi, hogy ruhája egyszer csak lehámlik róla.

Már megint a homokkal jött. Annyira nem számított, hogy eltalál-e vagy sem.
~ Najó, belemegyek a játékba~ gondoltam, és puff már arrébb is kerültem. Egy éles fájdalom kapott el a vállamnál. Egy dobókés???
- Áu...- vontam le a következtetést. Jött Nazo és az ő hű homokja- Ekkora homokos embert, mint te vagy- csóváltam megjegyzésem mellé a fejem. Mögé teleportáltam, majd megpróbáltam elkapni a testét. Ha ez megvan, akkor beledobom a kúszó kardképességébe, hátha összejön valami egészen érdekes. Ha nemjön össze, akkor csak hátrébb shunpozok, és kiszedem a karomból a kést.
~ A fenébe, nincs regeneráló képességem. Majd utána nézek a tekercsekben~ gondoltam át. Ha továbbra is követ a homok, akkor azt egy sarlóval megpróbálom beszippantani. Ha ez nem jön össze, akkor... akkor elismerem, hogy balfasz vagyok. Viszont ha elnyeltem a homokot, akkor nem is értem, hogy hogyan fogja a továbbiakban a képességeit használni. Vállat vontam, és figyeltem. Nekem jött a szerencsétlenje. Az első csapása után megéreztem a lábamban rejlő fájdalmat. Felszisszentem. A védekezés a vállam miatt sajgott. Egyre hátrányosabb lesz ez a küzdelem számomra.
- Bakudou 09: Geki- a vörös fény megjelent célpontom körül. Ez hátráltathatja. A további akadályozás képett alkalmaztam a klónozó kidoumat is, aminek képpen egy klónt hozok létre. A klónommal használtuk a következő technikát.
- Bakudou 28: Feiku- ennek segítságável illuziót használhatok, és elhitethetem, hogy a helyzetem megváltozik. Magamat kicserélem egy kis füves puszta látványára, míg ahonnan kicseréltem, oda termettem, mintha releportáltam volna. A klón is hátraugrott, majd kicserélte magát valamivel.
- Hadou 45: Kohaku koutetsu- mondtam, mire az illúzió és jómagam kezében világosság kezdett előtörni. A klónom egy másik számára tán ismeretlen technikával jött elő. Lehet ismeri, mindegy.
- Hadou 50: Rei no kuron, Hadou 88: Kuro Jaza- ez egy erős, szinte mindent széthasító támadás+ a megszokott egy klón. A reiatsum szinte ugrásszerűen lecsökkent. Én a fénnyel a kezemben shunpoztam Nazo felé, míg a klónom akit a másik pörgetett, majd eldobott egy pusztító technikával közelített. 45 fokos szögben támadunk, egymásnak nem ütközhetünk. Közben a harmadik klónom megpróbálta elkapni. Ő nem alkalmazott illúzió technikát viszont a teleport nagy erő. Belé bele ütközhetünk, akkor viszont kegyetlenül meghalhat a klón, vagyiks eltűnik. Elég nagy kombó amit beadtam, de van esze hátha kitér valahogy. Én még változtathatok az irányomon, de akit eldobtak az nem. Dobva nagyobb az erő. Na most légy okos Nazo.

A terv bejött. Yukezo mögém teleportált. Előre ugrottam, hogy ne tudjon megvágni. Kikapta magából a kést. Ekkor neki rontottam. Látszott az arcán, hogy valami nincs rendben.
- Bakudou 09: Geki -mondta, és testem körűl pirosan izzó fény jelent meg. Egy pillanatra nem tudtam, hogy mi van és Yuke már megint mögém teleportált. Odavágtam, ismét eltűnt előlem. Kb 2-3 percig próbáltam megvágni, amikor még két Yuke kezdett felém rohanni.
~ Nem már!!!! Ezt most miért kell?!?-gondoltam
Belassítottam az időt és tejes gőzzel elkezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak.
~ Nézzük csak. Azok ketten 45 fokos szögben jönnek felém, hogy ne ütközzenek. A klón éppen, hogy nem kapná be az egyik kidout.
A szememet az egyik közeledőre szegeztem és úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy ott áll mögöttem az idegesítő teleportálgatós klón. Mikor már csak 2 méter volt köztünk, hátra rúgtam a lábammal és a klón belerepült az egyik Yukéba, aki erre sikeresen telibe találta a technikával és ezer késszerű tüskével szabdalta fel azt. A másik elé kitartottam a kardom. A pengéje pedig csak közeledett az enyémhez. Már készültem, hogy valami irtózatos nagy erővel fog rácsapni, de nem. A katanája csak lazán átkezdte vágni az enyémet. Ez könnyű volt észrevenni, de védeni? Megpróbáltam hátra dőlve megúszni a dolgot. A hátraesés jó ötletnek tűnt, de a kard készülte átvágni a férfiasságom. 2 miliméter. Ennyi kellet volna és nem a ruhámat, hanem amit nem kéne elvágni azt találja el. Szép lassan dőltem hátra egy mosollyal az arcomon. Csak egy igen apró dologról feledkeztem meg. Hogy éppen hátra fele esem és a föld közeleg felém. Enyhén tarkón csapattam magam. A fejem sajgott és az idő lassítás is leállt. A világ kezdett sötétedni körülöttem. Hangokat még hallottam, aztán már csak foszlányokat. A földön feküdtem ájultan, mit se tudva a külvilágról.

A technikáim egy része összejött. A harcnak itt vége lett. Ájultan hevert előttünk.
- Szerintem elfogadható- mondtam gyorsan, és kikapcsoltam a shikait. Elraktam, és hátamra kaptam a srácot. Most, hogy a nemeseket meggyőzéstem, már csak a 46-ok tanácsát kell meggyőznöm. Az lehet nehezebb lesz. Remélhetőleg mit sem tudnak a mi kis puccsunkról. Miközben kifelé sétáltam fejemben terveim megvalósításának lépései kerültek felmérésre. Valószínüleg átfogom adni neki a vezetői posztot, hiszen ő a jogos örökös, akárhogy is számolom az éveket, vagy mérem fel a dolgokat. Majd ha felébred, akkor felvlágosítom a történtekről. Jegyesem létének gondolata, világítótoronyként irányított rögös utamon. Fehér hajam hamar feltűnt a negyedik osztag bejáratán.
- Gyorsan hozzátok rendbe a srácot, majd üzenjétek meg neki, hogy túlélte- jelentettem ki, és elindultam drága Mayám lakására. Miközben boldogan sétálok az utcák sokaságán el a harmadik osztag területére, hirtelen a következő dolog jutott eszembe. Papírok tömkelege hmm...
- Nemááá- mondtam le a dolgot, és shunpora kapcsoltam. Haza siettem az osztagom területére, és a következő felhívást kaptam.
- Kagumaru Gaara, segítség, Tamachi ház- olvastam fel a nagy levélből a lényegesebbeket- Jahtélleg- csaptam magam fejbe, és siettem dolgomra. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendjén velem.

//Köszönöm a játékot//

Hahó! ^^

Jöttem zárni a harcotokat Very Happy

Viszonylag gyorsan lerendeztétek, de ez nem is baj. ^^ Ajándékotok 1500 ryou. Very Happy

Gratulálok!

További kellemes játékot!