Edzettem. Muszáj volt edzenem. Nem tudom miért valahogy késztetést éreztem arra, hogy kimenjek, pedig esőfelhők gyülekeztek az égen. Nincs kedvem elázni, de amíg be nem fejeztem az edzést addig nem megyek be a szállásomra. Már dörgött és villámlott is, de a vihar még messze volt. Meglátjuk ki a gyorsabb. Folytattam, amit elkezdtem, de egy közeledő alak megszakította az edzésem. Felém tartott, de nem voltam benne biztos, hogy hozzám jön. Lehet, hogy csak a szállására siet vissza a vihar elől. Amint közelebb ért felismertem. Hetedik osztagos volt ő is, Kaguyama Gaara volt a neve, de ennél többet nem igen tudtam róla.
-Helló. - köszöntöttem, remélve, hogy segít nekem edzeni.
-Nincs kedved segíteni edzeni? - kérdeztem, majd egy mosolyt is megeresztettem felé, hogy barátságosabbank tűnjek. Végül is nem fogom keresztbe lenyelni, csak kicsit megdolgoztatom. Nem jó, ha elpunnyad az ember.
-Nem leszek túl kemény. - mondtam, de amint befejeztem a mondatomat, egy esőcsepp hullott az arcomra. Felnéztem az égre és az előzőt követően még sok kicsi csepp zuhant lefelé az égből, azzal a céllal, hogy minket bőrig áztasson. Nem baj, ez egy másik feelinget ad majd a harcnak. Ismét elmosolyodtam és vártam a válaszát.
-Nos?

~Milyen gyönyörű nap van~jegyeztem meg magamban. Bár esőfelhők gyülekeztek a fejem felett, de attól még, igen szép nap volt.Nyugodtan sétáltam a 7.osztag területén, hisz már végeztem minden e napi teendőmmel. Ráadásul még mindig új vagyok itt és meg kéne már tanulnom, hogy mi hol van és nem mindig eltévednem,ezért tovább folytattam a sétámat.
~Bárcsak tudnám merre megyek, de előbb-utóbb úgyis ki lyukadok valahova.~gondolkodtam magamban.~Hát ez mi?~zökkentem ki gondolatmenetemből. Egy fiú vagy férfi volt, aki elég keményen edzett. Ismerős volt nekem, de nem ugrott be a neve. Valahogy ösztönösen közelebb mentem hozzá, hogy megismerjem. Ahogy egyre közelebb lépkedtem egyre ismerősebb volt nekem. Csak nem Aiko, mondjuk hasonlít rá. Mikor már egészen közel értem hozzá, akkor már biztos voltam, hogy ez Aiko Shin, aki szintén 7.osztagos.
-Helló. -köszönt rám, barátságosan. Én persze illedelmesen vissza köszöntem:
-Szervusz!
-Nincs kedved segíteni edzeni? -kérdezte, és még adott mellé egy mosoly féleséget.
-Háát, nem tudom... -vonakodtam, mert nem volt akkora kedvem edzeni, mert az kimerítő. De nem árt egy kis mozgás a végén még elhízok.
-Nem leszek túl kemény. -próbált megnyugtatni engem.
~Milyen kedves tőle, jó, hogy nem akar kinyírni azonnal itt és most. Egy kicsit nagy az önbizalma Shin barátomnak és lehet, hogy móresre kéne tanítanom, hogy ne bízza el ennyire magát.~gondolkodtam magamban. Egyszer csak elkezdet szakadni az eső, aminek nem nagyon örültem, mert Hi Hebi, annyira nem szereti az esőt. De ritkán harcoltam esőben és előbb-utóbb mindent ki kell próbálni.
-Nos?- kérdezett rá ismét. Na mindegy úgyis csak egy edzés.
-Rendben benne vagyok, de akkor ne fogd vissza magad, mert szeretnék egy kicsit megizzadni.-válaszoltam neki. Majd egy shunpuval hátrébb mentem két méterrel, nehogy meglepjen valami gyors támadással. Aztán nyugodtan előhúztam a zanpaktumat.
-Akkor kezdhetjük Aiko? Tudod mit, tied lehet az a megtiszteltetés, te támadhatsz először!!- mondtam neki kissé gúnyosan és vártam mivel támad elsőnek. Bár már tudom a választ...

-Tobu, Mazenta Tsubame- mondta a zanpaktujának a parancsszavát és a kard azonnal ketté vált két Sai-já. Majd nekem rontott, pedig azt hittem, hogy kidouval fog támadni.
~Milyen meglepő, aki folyamatosan kidoukat használ csak így rám ront.!~ morfondíroztam magamban. Megpróbálta megvágni a bal vállamat, de ezt könnyen kikerültem, na jó azért annyira nem, kicsit felszakította a ruhámat, de nem vészes, majd megvarrom, ha egyáltalán hazaérek valamikor. Aztán hirtelen a hátam mögé shunpuzott és már jött a második támadás:
-Hadou 1. Shou! -mondta.
~Szóval döféssel próbálkozik, de lassú.~ Azonnal előrébb shunpuztam, így nem talált a kidouja, majd megfordultam és kidoura, kidou a válasz:
-Hodou 04:Byakuray -mondtam, kitartott ujjal, Aikora.-Ezt csak ízelítőnek küldtem. Na jó akkor most egy kicsit megdolgoztatlak!- mondtam neki barátságosan, majd beindultam:
-Először Tezuru, Hi Hebi -mondtam ki a kardom parancsszavát, majd szépen lassan a kardom elkezdett izzani és a végén ketté vált, mint egy kígyó nyelve. -Nagyszerű, ezzel megvolnánk jöhet a második lépés. -folytattam tovább a mondanivalómat. -Hadou 50: Rei no kuron -mondtam az újabb kidoumat. Miután kimondtam megjelent mellettem a pontos klónom. -Felkészültél??-intettem hozzá utolsó kérdésemet, majd neki rontottam a klónommal két oldalról, de én útközben a klónom mögé soroltam be, hogy ha félre ugrana rögtön tudjam támadni. Majd a klónom megkezdte a támadást, egy egyenes szúrással támadott Aikora és majd, amelyik oldalra ugrik azonnal támadni fogok, méghozzá:
-Atakku, Hi Hebi -ahogy kimondtam a kardom azonnal kinyúlt Shin felé, hogy egy kicsit megpörkölje. Bár mondjuk ez az eső egy kicsit legyengíti a kardom, de ez úgyis csak egy edzés, nem de? Aztán vártam mit lép ezután az edzőtársam!

Garra nem tétlenkedett sokáig. Kikerülte a Kidou-mat, majd egy újjabbal támadt vissza.
Hadou 4. Byakuray. - elugrottam a Kidouja elől, majd hallottam, hogy ő is előhívja a Shikai-t. Remek, elkezdhetünk végre normálisan is gyakorolni. Az eső meghozta a kedve, érdekes mód felpörgetett. Gaara Shikai-a egyszerű volt, de azért nem árt vigyázni vele. A kardja izzani kezdett és a végén ketté vált. Mintha egy kígyó nyelve lenne. Ahogy elnézem távolsági fegyver. Ez még a későbbiekben jól jöhet. Míg ezen gondolkodtam, már alkalmazta is a következő Kidout. Klónozta magát és már támadásba is lendült. Két oldalról indultak el, majd Gaara beállt a klónja mögé. Egy shunpoval odébb léptem.
-Hadou 33. Sokatsui. - lőttem a Kidout a klónra, és mivel Gaara mögötte volt, lépnie kell. Ha ellépett rögtön támadásba lendülök. Előre szegezett saikkal megközelítettem, majd mielőtt elértem volne egy shunpoval eltűntem és mögötte jelentem meg megint. Két mélyebb vágást próbálok ejteni a két karján. Fogja még használni őket, de a reiatsu ömleni kezd majd belőle.

Miután én és a klónom Aikonak támadtunk, én a klónom mögé soroltam, nehogy valamilyen bajom essen és, hogy majd azonnal támadhassak ellenfelemre, mikor védtelen. Mikor a klónom támadott Shinre, egy elegáns shunpuval kikerülte és egyszerre támadott is:
-Hadou 33. Sokatsui. -mondta, mondjuk persze idézés nélkül, hisz elég profi a kidoukban. A nagy kék tűzlabda szélsebesen közelített felém, de szerencsére nem talált el, mert ott volt a hasonmásom előttem, aki egy szempillantás alatt eltűnt, ahogy eltalálta a labda. Majd arra lettem figyelmes, hogy Aiko rohan felém, persze én se maradtam tétlen és azonnal leszúrtam a kardom a földbe ezzel aktiválva a második shikai képességem:
-Nozoku shi-rudo, Hi Hebi -ejtettem ki ajkaimon ezeket a szavakat, mire lángoló kígyók emelkedtek ki körülöttem a földből. Aztán újra felnéztem Aikora , aki már nem előttem volt, hanem mögöttem és éppen próbált megvágni a Sai-val, ami sikeres is volt, bár csak egy kicsit vágott meg, mert még időben feltudtam húzni a jó kis védőburkomat, így nem kaptam akkora sérülést.
~Szerencsém volt, hogy csak egy kicsit vágott meg~örvendeztem magamban. ~Nem tudom, hogy mennyire sikerült kirántania a kezét az égő védőburkomból, remélem nem sérült meg nagyon, mert még nem végeztem vele~merültem el gondolataimban. ~Most amíg itt vagyok a védőburkomban nem tud megtámadni, így van egy kis időm tervezgetni, kb. 1 perc.....Megvan~jöttem rá magamban a megoldásra, hogyan nyerhetnék ebben az edzésben. Leeresztettem a védőburkomat és azonnal mozgásba lendültem. Először is bemérem a helyzetét és akkor támadás. Megvan, mögöttem hét óránál, hátrafordultam és azonnal támadtam:
-Atakku, Hi Hebi -mondtam ki shikaiom másik képességének a nevét, ez röviden annyit tesz, hogy bármekkora hoszúságúra meg tudom növelni kardom hosszúságát. Egyenesen Aikora irányítottam a kardom, majd az villámgyorsan megindult felé, aztán rántottam egyet rajta és a kard elkezdte üldözni Shint felém és jöhetett a második lépés:
-Hodou 17:Hebi no Ummei -ezzel a kidouval több száz inda szabadul ki a kezemből és próbálta elkapni shint, aki elég szorult helyzetben van.