A mai nap a szokásosnak nevezhető, papír-papír hátán volt, de végül sikerül mindent befejeznem a nap végére, így maradt is egy kis időm magamra. Igen nem könnyű egy hadnagy élete, ahogy egy kapitánynak sem, akinek kétszer annyi a munkája, mint helyettesének. Hát ez van, a hatalommal felelősség jár, a felelősség meg munkával, jó sok munkával. Így mikor befejeztem hadnagyi teendőimet, ami elméleti tevékenység minősül, teljesen lefárasztott elmével indultam neki a nagyvilágnak, vagyis az osztag folyosóinak. Mivel a munkámat teljesen mértékben teljesítettem, így félig elégedett lehetek magammal, de mivel én nagyravágyó vagyok, ezért a teljes elégedettséghez nem elég csak az agyam lefárasztása, a testemmel is ugyanezt kell tennem. Szóval nem nehéz kitalálni, hogy hová tartok most; az edzőterembe. Szépen lassan haladtam, hogy ne vesztegessek el egy cseppet sem az erőmből, hanem a gyakorlásra fordíthassam azt.
Amint beértem a terembe első dolgom volt, hogy a helység közepére ráncigáljam az edzőbábut, amit direkt én kértem meg a 12. osztag tudósait, hogy készítsenek nekem egy olyat, ami hasonló anyagból készüljön, mint az emberi bőr, azzal az eltéréssel, hogy van benne egy kis öngyógyuló anyag, ekképpen ha megvágom, egy kis idő múlva már mintha mi sem történt volna. Ezzel a módszerrel nem kell hetente cserélni az edzőbábukat. Visszatérve az edzésemre, először a vágási technikámat gyakoroltam a bábuval. A vágások közepette kaptam egy két látogatót, akik szerették volna, ha megmutatok nekik egy-két dolgot. Én persze azonnal kedves hadnagy üzemmódba kapcsoltam és mindent megmutattam nekik, amit akartak. Mikor végeztem a demonstrációval, ők szépen megköszönték a segítségemet, majd kimentek a teremből. Mikor meg voltam a segítségadással, újra a saját dolgommal kezdtem el foglalkozni, ezúttal a váratlan shunpo támadásokkal próbálkoztam meg, mivel a gyorsaságom még nem elég jó, mert gyorsan elfáradok.
- Hát ez még mindig nem kedvező arány, öt vágásból csak hármat sikerül bevinnem. – beszélek magamhoz, miközben figyelem, ahogy a bábun eltűnnek a vágások nyomai. Jobban kellene koncentrálnom, hiszen az új helyre való érkezés pillanatában azonnal be kell mérnem a csapást, ha nem akarom, hogy hárítsák azt. De valamilyen oknál fogva, ekkor mindig egy-két másodpercig homályosan látok és ez az oka az elvétett vágásoknak. Miután a bábu állapota visszaállt eredeti alakjába, mentem még egy kört hátha most jobb lesz. Hát, nem sikerült, úgy ahogy vártam, újra csak hármat vittem be. Mialatt újfent agyalni kezdet, enyhe lihegésem alatt, megint egy vendéget kaptam.
- Szia, gyere csak beljebb. Segíthetek valamiben? – köszöntöm az újonnan érkezett leányzót egy mosollyal az arcomon, aki épp az ajtóban állt, majd letöröltem néhány izzadság cseppet a homlokomról. Nem zavart, hogy kaptam egy újabb látogatót, így legalább nem leszek egyedül és talán még csatlakozik is hozzám egy kis edzésre.

Amint jobban szemügyre vettem látogatómat, felismertem, hogy Tara volt az. Épp, hogy felé néztem már hajolt is meg előttem üdvözlés képpen, ezért én is köszöntöttem és beinvitáltam. Ezután elkezdett felém jönni, közben pedig megtudtam a szándékait. Lassú léptekkel halad előre, egy fejdöntést is megejtve közben, amit nem nagyon tudok, hogy mért csinált, de mindegy is biztos nem volt fontos. Végül pedig röviden összefoglalja a mondandója lényegét. Ha jobban meggondolom valószínűleg ezt akarta jelezni a fejdöntéssel.
- Persze, hogy csatlakozhatsz. Megígértem, nem? – válaszolok egy költői kérdéssel a végén, amire nem feltétlen várok választ. Mikor befejeztem a válasz adásom hirtelen elkezdett futni Tara és már mellettem is volt. A következő pillanatban pedig láttam a lány szemein az elképzelt kérdőjeleket, amint a gyakorlóbábura néz, majd rám válaszra várva. Mivel jó dolog osztani az észt, ezért megosztom a lánnyal a részleteket.
- Ez egy öngyógyulós edzőbábu, amit én rendeltem a 12. osztagból. Persze az osztag pénzéből, de ezt a taichounak nem kell tudnia. Viszont hosszútávon meg fog térülni az ára, szóval nincs mitől félni. – mondom el Tarának a teljes igazságot, jelezve megbízok benne, hogy nem adja tovább az információt. Erre az új gyakorlóbábu, ezért is jó, mert hallottam, hogy Misty mellett nem sokáig marad meg egy bábu sem edzés közben. Ez pedig egy tökéletes meglepetés ajándék lesz neki, és ha beválna a bábu, mivel ez csak egy kísérleti példány, akkor ráállnának a tömegtermelésre és mivel a mi osztagunk próbálta ki, ezért mi fél áron kapnánk belőle.
- Eddig a shunpos vágásokat gyakoroltam. Megmutatom, hogy én, hogy csinálom, utána majd megpróbálhatod te is. – mondom el az edzéstervemet Tarának, majd nekikezdek a gyakorlásnak. Ezúttal négy vágásom volt sikeres, ezért nagyon boldog voltam, hogy fejlődtem egy kicsit, de az is lehet, hogy csak szerencsém volt, azonban boldogságomnak nem adtam jelet, mert egy ilyen teljesítmény alap lenne egy hadnagynak. Inkább figyeltem, ahogy a leányzó is megpróbálkozik vele és hasonló eredménnyel végzik, mint én először. Amikor Tara végzett én ismét megpróbálkoztam, hogy bebizonyítsam nem csak a szerencsén múlott az előző. A tehetségem pedig ismét megmutatkozott és ezúttal is elértem az előbbi eredményemet ezzel bebizonyosodott, hogy fejlődtem valamennyit. Miközben kifújom magam, Tara feltesz nekem egy kérdést, amire szívesen válaszolok.
- Abból hogy mennyi ideje vagyok shinigami nem tudod megállapítani, hogy mennyi idős vagyok, mert halálistenné válásunk előtt is mentek felfelé az éveink. Amúgy olyan 70-80 éve vagyok shinigami. – válaszolok Tara kérdésére, majd észreveszem rajta, hogy megmarkolta zanpakutouját és harcra készen áll a lány. Ebből rájöttem, hogy most inkább velem szeretne harcolni a bábu helyett, ezért elindultam, hogy arrébb ráncigáljam a gyakorlásra használt eszközt, helyet csinálva egy harcnak, utána ismét megszólaltam. – Kezdhetjük a harcot, ha azt szeretnél és át is adnám a kezdés lehetőségét neked, ha megengeded. – állok harci állásba felkészülve Tara támadásának kivédésére. Kardomat én is magam elé helyeztem és megszorítottam.

Mivel átadtam Tarának a kezdés lehetőségét jó hadnagyhoz méltóan, ezért eleinte csak a védekezésre kell koncentrálnom. Edzőtársam az elején egy kicsit elidőzött azzal, hogy hátraugrott, valószínűleg a kettőnk közötti távolság növelése miatt. De mivel ő kezd és nemsokára támadni fog, ezért ennek nem volt sok értelme. Első húzása egy Hainawa ellövése volt irányomban, aminek jóindulatból megengedtem, hogy foglyul ejtsen. A következő pillanatban pedig már Tara is közeledett felém vágássorozatával, amit elhajolásokkal, arrébb lépésekkel és hasonló mozdulatokkal kerültem el. Ez csak addig csináltam, amíg meg nem érkezett a megfelelő irányból és szögből érkező vágás, amibe egy könnyed mozdulattal beletartottam a kidou kötelet. Így megszabadultam béklyóimtól és ismét szabadon mozoghattam, de nem volt idő kiélvezni a szabadság édes ízét, mert Tara shunpora kapcsolt. Számításaim szerint hátulról fog támadni, mert az a legkedveltebb támadási felület, de mivel sokan tesznek hasonlóan, így az a legvárhatóbb is. Hogy feltevésemet bebizonyítsam, kardomat a hátam mögé nyújtom, hogy háríthassam a beérkező támadást. Számításaim helyesnek bizonyultak és valóban az általam megnevezett helyre érkezett edzőpartnerem. Szerencsére Tara nem adta fel a harcot, miután rájöttem a kis trükkjére, hanem tovább támadott. Ezúttal elölről támadott, ami elől az utolsó pillanatban hajoltam el, hagyva hogy egy apró vágást ejthessen az arcomon. Tara tovább shunpozott és ismét a hátam mögül próbálta rám mérni csapását, de most nem akartam ugyanazt a mozdulatot megtenni, mint legutóbb, ezért inkább elshunpoztam néhány lépéssel arrébbra. A lány még próbálkozott pár támadással, majd visszaállt védekező pozícióba, két-három lépéssel hátrébb ugorva.
- Nem rossz, de ennél több kell ahhoz, hogy legyőzz. – mondom, majd letörlöm a vért az arcomról. – Ha nem úgy jössz nekem, mintha meg akarnál ölni, nem lesz esélyed ellenem. – adok egy jó tanácsot Tarának, amit remélem meg fog fogadni. Szövegelésem után jobb kezembe veszem a kardom, majd a ballal gyorsan Tara lába felé mutatok. – Shou! – lövök ki egy kis energia löketet, amit csak elterelésnek szánok, ezután pedig nekikezdek az igazi támadásnak. Oldalra emelem a kardomat, majd shunpoval Tara előtt teremek és elkezdek egy erős csapást indítani felé. Ha nem figyelne eléggé, hogy hárítani tudja a támadásomat, mert a kidou ellövése után egyből támadásba lendültem, akkor természetesen az utolsó pillanatban megállítanám, mert nem szándékozom súlyos sérüléseket osztogatni, de örülnék neki, ha nem dőlne be ilyen ócska trükknek. Ha leülepedett a por a támadásom után, egy szemtől szembe kardharcba próbálok bonyolódni Tarával, hogy megtudjam mennyire jó ilyen helyzetbe, amikor nem shunpozunk össze-vissza. Nem a kardforgatás az erősségem, így rám is rám fér a gyakorlás, mert még nem vagyok ebben olyan jó, mint a többi hadnagy, vagyis én így gondolom, de szépen lassan fejlődök.

A cselem, hogy először elterelem a figyelmét, majd támadok, nem teljesen jött be és ennek nagyon is örültem, hiszen jól gondoltam, hogy Tara képes lesz hárítani a támadásomat. Azonban a gyors csapásom miatt a kardjaink elcsúsztak egymásról, így véletlenül megvágtam a lány karját, amit egyáltalán nem szerettem volna. A támadás után hátrébb ugrottam és megvártam, amíg ő támadott. Közben agyaltam egy kicsit és levontam a következtetést, hogy kardforgatásban jobb vagyok nála, ami nem volt meglepő, ezért elhatároztam, hogy jó hadnagy módjára adok neki egy kis előnyt és egy darabig nem fogom használni a zanpakutoumat. Puszta kézzel is tudok kidoukat használni, amiben a legjobb vagyok és fejlesztem a hakudámat is egyben. Szóval, amíg Tara nagy levegőket vett és készült a támadására megmozdultam, hogy elrakjam a kardomat a hüvelyébe, amire edzőtársam elkezdett felém futni. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon milyen módszerrel védjem ki a támadását, ezalatt az idő alatt az arcomra bamba és egyben gondolkodós arckifejezésre lehetett felfigyelni.
- Adok egy kis időt, amíg nem használom a kardomat. Ezért jól gondold meg, mit csinálsz ez idő alatt. – mondom el tervemet Tarának az elkövetkezendő időről, amíg nem gondolom úgy, hogy feltétlen szükségem lenne a kardomra. Ez persze nem annak szántam, hogy lenézzem őt vagy ilyenek, csak nem szeretném őt súlyosan megsebesíteni. Amikor már elég közel ért hozzám a támadóm, előre nyújtom a kezem és név, sorszám és idézés nélkül használom a „Toge Mizu Tate” nevű technikát, aminek következtében az egyik darab a parkettából feljött, majd víz kezdett beáramlani rajta. Továbbra is magam elé volt nyújtva a kezem, de Tara az utolsó pillanatban megváltoztatta célpontját és a nyakamra irányította támadását egy kicsit fentebbről, mint vártam. Ez azonban nem befolyásolta a technikámat, gyorsan a csapás elé nyújtottam a kezem, a következő pillanatban pedig már a víz egy pajzsot képzett nekem. Bár nem mondtam el az idézést vagy a nevet, így is elég volt a támadás kivédéséhez, pedig csak egy része jelent meg a kidounak. A technikához tartozó tüskéket is kihagytam, mert nem a sebzés volt a célom.
- Ha nem bánod, most használhatnánk egy kis hakudát is. – vetem fel az ötletemet a lány előtt, majd elé shunpozok és megfogom az egyik kardot tartó kezét. Ezután bevetek egy oldalba rúgás a jobb lábammal, ami csak arra kellett, hogy egy kicsit engedjen a kard szorításán, végül pedig kicsavarom a kezéből a kardot és arrébb dobom pár méterrel. Persze ha ő nagyon nem akarna kézitusázni, akkor nem kötelező, megpróbálhatja visszaszerezni a kardját, ami persze már nem lesz olyan könnyű.

Miután sikeresen eltávolítottam edzőpartnerem kezéből a kardját, sajnálattal hallom, hogy ő nem képes a hakuda használatára. Ezt azonban én nem hiszem el, mivel mindenkinek meg kellett tanulnia az Akadémián, még ha csak alapszinten is. Ráadásnak a záróvizsgában is benne volt, mint a három másik harcmodor, amit le kellett raknia, hiszen shinigami lett. Biztos tud valamennyire kézitusázni, hiszen mindenki tud, csak maximum nem olyan jól. Nem mellesleg ő egy lány, akiknek meg van a tehetségük a harapás és karmolászás művészetéhez, amit még egy macska is megirigyelhet tőlük. Na, de visszatérve az edzéshez, amikor Tara közölte velem a dolgot, elég fura pózt vett fel. Csukott szemmel ordította a mondanivalóját és mintha nem is felém mondaná, hanem a vakvilágba. Ő is erre számított, hogy meglepődök a közlési módszerén és lankadni fog a figyelmem. Ez be is jött, így nem hagyott időt nekem, hogy megosszam vele az ajánlatomat, hanem egy lökéshullámot küldött felém, aminek a hárításához csak annyit tudtam tenni, hogy keresztbe rakom magam előtt a karomat. Így sikerül blokkolni a támadást és csak egy-két lépéssel kerültem hátrébb, majd ezután nem sokkal érkezett is a következő támadás, amire már fel voltam készülve.
- Bakudou 8, Seki! – nyújtom a felém közelítő kidou felé a kezem, amin megjelenik a halványkék a gömb, amivel a támadást az egyik falba irányítom. Miután Tara támadássorozatának vége végre alkalmam nyílt, hogy elmondjam az ötletemet. – Nem várom el tőled, hogy profin kézitusázz, de megpróbálhatnád legalább az én kedvemért. – nézek a lányra boci szemekkel, hogy belemenjen az ötletembe. Azután, hogy megkaptam Tara válaszát, már majdnem elindultam volna felé, amikor edzőpartnerem hirtelen elkezd kiabálni a tőlem nem messze lévő kardjához. Mivel nem nagyon tudtam, hogy miről folyik a diskurzus, ezért nem is igen szóltam közbe, csak egy apró halk szót ejtettem ki a számon, azt is inkább magamnak.
- Huh? – fejezem ki halkan nem értésemet egy hozzá illő arckifejezéssel. Miután pedig Tara bejezte a kiabálást és megint rám figyelt, elindultam a kardja felé és felvettem, majd futásnak eredtem, ezúttal nem shunpoval, hanem rendes gyorsaságommal és egy ütés akartam mérni a lány fejére. Azonban ezt a szokásosnál egy kicsit lassabban tettem, hogy segítsek neki egy kicsit. Ha nem sikerülne, így se kikerülnie az öklömet, akkor pont az arca előtt megálljt parancsolok a kezemnek és visszatulajdonítom a kardját. Ha pedig sikeresen elkerüli a támadásomat ráadásnak egy fej simogatást is kap tőlem. Persze nem azért adom vissza a kardját, hogy most azzal harcoljon, hanem csak azért, mert csúnya dolog volt tőlem, hogy elvettem tőle.
- Most te is mutassál valami hasonlót! – adom ki kedvesen a parancsot Tarának. – Ha pedig végeztél vele, szívesen megnézném a shikaiodat. – mondom el későbbi terveimet a lánynak, hogy tudja előre. Mert igazán kíváncsi vagyok milyen a kardjának első alakja. És amennyiben elég erős talán, majd nem kell visszafognom magam, és ha elégedett leszek Tara próbálkozásaival, talán ő is láthatja a kardom első formáját.