Carl Heller

Tárgy: Carl Heller Kedd Feb. 23, 2010 8:09 pm

J e l s z ó: People can possess hope, because our eyes are unable to see death.

Név: Carl Heller

Kor: 95, de csak 21-nek látszik

Nem: Férfi

Kaszt: Arrancar, a 47., és Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja

Kinézet: 187 cm magas, rövid világos hajú és vörös szemű férfi. Szinte örökké a kezében lehet látni a cigarettát, és néhány piercinget is a magáénak tudhat. Hollow lyuka a bal talpán található.

Jellem: Hangjából érezhető a megvetés, csak kevés embert tisztel igazából. Néha elhatalmasodik rajta az őrület, és ilyenkor semmire sem emlékszik vissza abból, amit művelt. Alapjában véve okos, éles eszű, és szeret másokat bántani - természetesen csak azokat, akiket szánalmas kis féregnek tart, valamint manipulatív személyiség, és ezt kifejezetten élvezi.

Zanpakutuo: Carmesí embozar /Karmazsin lepel/

Resurreccion: Le distracción ardiendo /Az őrület lángja/

Resurreccion kinézete:
Teste megnyúlik, fején megjelenik két szarv. Nő két hosszú farka, melyek vége tüskékben végződik. Szeme vörös lesz, ahogyan a haja is, és meghosszabbodnak a szemfogai.

Képességek:

- pesadilla /lidércnyomás/: Vörös ködöt képes megidézni, mely az ellenfél bőrén keresztül felszívódva rövid ideig tartó, ám annál nyomasztóbb és rémesebb álomképeket vetít elé. Hallucinálhatja azt is, hogy a szeme előtt ölik meg a számára fontos személyek egyikét...

- colmillo /méregfog/: Ha meghosszabbodott fogaival megharapja ellenfelét, akkor olyan mérget juttat a szervezetébe, mely roncsolja a szöveteket, valamint megzavarja a testben keringő elektromosságot, így az ellenfél mozgás-koordinációja összezavarodik: bal lába helyett mondjuk a bal vállát mozdítja meg. Ha az ellenfél rájön, hogy melyik testrésszel mit mozgat, akkor a technika könnyen kijátszható.

- pestilencial corte /mérgező penge/: egy sajátos mozdulattal képes pengéket kilőni a kezeiből, melyek mérgezettek. Ez a méreg bénító hatású, és így kiváló, nem mozgó célpontot képes gyártani az ellenfélből, amennyiben az nem kerüli ki, ezenfelül mivel pengék, képesek csinos "kis" sebeket ajándékozni...

- manía colcocar /téboly hangja/: képes olyan pengéket kilőni a tenyeréből, melyek vágnak ugyan, de sokkal súlyosabb károsodást okoznak, ha összecsapódnak: hangjuk a fül számára pokoli fájdalmat okoz, és akár pillanatnyi eszméletvesztéshez is vezethet.

Előtörténet:

Egy kisvárosban született, egy már kéttagú családba. Anyja egy nagyon szép, francia nő volt, és volt egy bátyja, akit Kainak hívtak. Boldog is lehetett volna az életük, ha nem bukkan fel az apjuk újra.
Egész gyermekkorát csavargással töltötte, és már korán megismerte a piros lámpás negyedeket is, ahová az apja vitte el. Nem mintha szívesen járt volna oda, de így legalább abba a hitbe ringathatta magát, hogy míg az anyja dolgozik, addig ő felügyeli apja tetteit... Nem mintha lett volna beleszólása bármibe is. Amikor megpróbálta megállítani valamiben, iszonyatos verés lett a vége. És hogy a bátyja eközben merre járt? Minden bizonnyal a kétes haverjaival bonyolódott valami üzletbe. Mert a Matetsaku családban csak egyetlen tiszta, ártatlan ember volt: az anyjuk. Míg őt terrorizálta az apja, addig a bátyja, akire régen felnézett, mindenféle bérgyilkosságot hajtott végre súlyos pénzekért. Ezt persze úgy adta be az anyjuknak, hogy kereskedik... Ő pedig boldogan elhitte, mert ahogyan ő is, ragaszkodott a boldog család képéhez. De belül mind tudták, hogy ez az élő pokol...
Aztán kitört az első világháború is. A dolgok sokkal súlyosabbra fordultak, mint bárki is gondolta volna. Az antiszemitizmus kezdett olyan undorító méreteket ölteni, hogy az emberek lassan ki se mertek lépni az utcára. Sokuk nem is akart benne részt venni... csak sodródtak az árral. Ahogyan az apjuk is, aki beállt katonának, de többé nem tért vissza. Az élet, bármennyire is szörnyű kimondani, sokkal jobb lett. Hirouji nyugodtan tanulhatott, míg bátyja "az egyetemen tanult". Anyjuk azonban elvesztette a munkahelyét, és így neki kellett munkát keresnie. A probléma csak az volt, hogy nem talált. Szépen lassan ő is rájött arra, amire a bátyja már gyerekkorukban: az élet nem fekete és nem fehér... A folyamatos éhezés megtette a hatását:kereskedő lett. De nem az a fajta, aki ételt visz az embereknek... fegyvereket, mérgeket adott és vett, mert abban volt a pénz. Égett az arca a szégyentől, akárhányszor az anyja szemébe nézett, mert hazudnia kellett neki. Ugyanakkor egyre hevesebben gyűlölte az embereket, amiért ebbe a nyomorba taszították magukat. Még ha honolt is a pillanatnyi béke . érezhető volt az újabb világháború kitörése. A nyomort pedig nem tudták megszüntetni... legszívesebben a torkán nyomta volna le az összes ügyfelének a mérget, a puskacsövet... és ugyanakkor undorodott magától is, amiért nem teszi. Sokszor összeveszett, összeverekedett Kaial, mert eltértek a nézeteik. Tudta, hogy mindketten a saját hasznukra akarják fordítani a fennálló helyzetet, csak az volt a baj, hogy nem egyeztek ezek a célok.
Egy nap, amikor hazaért a munkából, rémes látvány fogadta. Az anyján ott talált egy embert, aki koszos volt, büdös, még sohasem látta, és egy kést tartott a némán zokogó asszony arcához. Nyomában belépett a bátyja is, és egy emberként rontottak a férfinak, és tépték le anyjukról. Míg Kai bevitte a szobába anyjukat, addig ő elvágta a férfi torkát, cseppnyi bűntudat nélkül. Inkább cseppnyi elégtételt érzett... Egy ilyen féreg nem érdemel kegyelmet. Ahogyan telt az idő, úgy jött rá ő is, hogy micsoda undorító féreggé kezd válni. Amikor el akarta vinni anyját a városból, a bátyja állta útját, és fenyegette meg. Nem értette, hogy miért akar annyira itt maradni... a tehetetlen helyzet miatt egyre inkább meggyűlölte a kétes dolgait élvezettel folytató bátyját. Aztán úgy döntött, hogy nem érdeklik a következmények, és elviszi innen anyját és kedvesét is. Az indulás napján azonban egy csapat férfi rontott be hozzájuk. Anyját még időben rejtette el a házban, így legalább afelől biztos volt, hogy ő megmarad... Mint az ordítozásaikból kiderült, a korábban meggyilkolt férfi cimborái, és azon szervezet tagjai, amelynek kedves bátyja keresztbe tett. A szemet szemért, fogat fogért elvet vallották: nem sok esélye volt ellenük, bár valóban erős volt. A hosszú késeket mégsem tudta felfogni a bőre... Üvölteni tudott volna a fájdalomtól, ahogyan a pengék belemartak a testbe. Érezte az összes porcikáján végigcsorgó meleget, és hiába kapaszkodott kétségbeesetten a jelen képébe, nem bírt ellenállni a hívogató sötétnek...
Amikor magához tért, valami iszonyatos, égett szag csapta meg. Azt sem tudta, hogyan maradhatott életben, és miért érzi magát ennyire könnyűnek. Ahogyan felpattant, egy hosszú láncot pillantott meg magán. Ez a probléma jelenleg cseppet sem érdekelte, de más annál inkább. Gyorsan körülnézett, és összerándult az undortól és a döbbenettől. A házuk egyetlen füstölgő romhalmaz volt. A törmelék alatt megtalálta az anyját - felismerte a nyakában függő, összeégett medálról. Az asszony pontosan mellette feküdt, és elöntötte a bűntudat, amikor rájött, hogy miatta maradt ott, és nem bírt belegondolni, hogy mit tehettek vele azok az állatok... Számára eddig teljesen ismeretlen vérszomj és gyűlölet lobbant fel benne. Meg akarta találni a rohadékokat, végezni akart velük...
örökké a városban kóborolt, és nem foglalkozott a mellkasából kiinduló lánc rohamos csökkenésével, és azzal sem, hogy a lyuk egyre inkább nőni kezd. Viszont amikor néhány fekete lény bekerítette, sejteni kezdte, hogy baj lesz. Iszonyatos volt a fájdalom, amit érzett, miközben felfalták. Valamiért rosszabbnak és jobbnak is érezte egyszerre annál, mikor megölték. Egy hasonló, deformálódott lényként éledt újjá, és üldözte őt a vérszomj, az éhség a lelkek után. Gondolkozás nélkül falta őket fel, élő embereket és puszta lelkeket egyaránt. Egy idő után eszébe ötlött, hogy mi lenne, ha magafajtákat is enne. A "kannibalizmus" szóra nem is gondolt, úgy érezte, így sokkal több erőhöz juthat. Számos sebet szerzett, de okosan ölt. A nála gyengébbeknek ment neki mindig, mert tudta, hogy így erősebbé válik. Az erősebbek ellen kifejlesztett saját támadásokat, melyek a segítségére voltak. Egyszer az egyik hollowcsoport, amihez hozzácsapódott, egy átjárót nyitott meg. Gondolkozás nélkül követte őket, és amikor az ismeretlen helyen rárontottak, nem hagyta magát. Meglepte, hogy képes őket legyőzni, és gondolkozás nélkül falta fel a veszteseket. Észre sem vette, hogy egyre erősebbé vált. Aztán találkozott egy barna hajú, arrogáns férfival és a macskafejű követőjével. Azt mondták neki, hogy segítenek erősebbé válni, ha utána őket szolgálja. Neki ez bőven elég volt: gondolkozás nélkül követte őket. Megtanították neki, hogy hogyan zárja alakját egy kardba, hogy hogyan nyerje vissza régi külsejét. Első dolga, miután visszanyerte az "ép" elméjét, az volt, hogy felkeresse egykori gyilkosait. Lassan, mély élvezettel végzett velük... és látta némelyiken, hogy felismeri. Nem lepődött meg rajta, hogy látják... érezte rajtuk, hogy van erejük. Nem süllyesztette magát mélyre, így nem ő falta fel a lelkeket, hanem az egyik hollow, akit erre a célra hozott magával. A bosszújának egy része így beteljesült. eldobta régi nevét, többé nem Matetsaku Hirouji volt, hanem Carl Heller. Az új névhez új élet is járt: mindent eltemetett magában, kivéve egyetlen embert: a bátyját. Így utólag visszagondolva ő volt a hibás azért, hogy a dolgok így alakultak. Eltökélte, hogy ha találkozik vele, akkor megöli. A mai napig is Aizen szolgálatában állt: természetesen nem tiszteletből, hanem számításból. Nem ő kért segítséget... felajánlották neki. Biztos volt abban, hogy önmagától is eljutott volna idáig előbb-utóbb. Ahogyan abban is, hogy ha az érdekei úgy kívánták, bárkit, bármikor hátba fog támadni. Soha többé nem fogja elkövetni azt a hibát, hogy érezzen. Felesleges gyengeség...
Lassacskán beletanult a Las Nochesi életbe, és számos álbarátságot kötött. A nők itt is a lábai előtt hevertek, de nem sokat törődött vele. Aki megtetszett neki, azt természetesen meghódította, és egy ideig eljátszott vele: de igazából senkihez sem kötődött. Éppen ellenkezőleg; nagyon ügyesen manipulálta a körülötte levő lényeket. Talán tévedett annak idején Kai... Talán mégiscsak ő a bábmester kettejük közül. Hiszen nem kell ehhez semmi más, csupán ügyes szócsavarás, és jó mimika... némi modor, és természetesen a jó külső sem hátrány. Ezen okból kifejezetten örült, hogy jó csillagzat alatt született...

Tárgy: Re: Carl Heller Vas. Márc. 07, 2010 10:54 pm

Szia!

Semmi problémám, úgyhogy a történetetELFOGADOM, DE egyenlőre csak HÁROM képességet használhatsz! A kiválasztást rád bízom!

Első szinten kezdesz. Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd pedig 4000 ryou lesz.

u.i.:Egyetlen kérdés! Van engedélyed multi karakter indítására? Három felett már engedély szükséges...Ha nincs akkor kénytelek leszek elutasítani és majd megbeszéled Yoru-val, ha visszatért.