*Szendvics mellé bor, ami jelen esetben teljességgel elfogadható, máskor, más környezetben, s legfőképpen más társasággal viszont kifejezetten arcátlanságnak venném, mert egyszerűen ilyen vagyok. Talán tényleg túlreagálok mindent, de egyszerűen nem tehetek róla… Mindent magamra veszek, s ha valaki egy kicsit is megváltozik körülöttem, egyből a változás okát keresem, s többnyire képes vagyok ott kilyukadni, hogy azt hiszi, az én hibám. Szóval, talán túlzottan paranoiás lettem, s lehet, tényleg ideje lenne végre lazítani. Mármint, végül is Cedric már úgyis tudja ezt az egész hagyományőrzősdi dolgot, sőt, úgy tűnik, hogy már hallott is a quincykről, mert nem kellett elmagyaráznom neki a fellengzősnek ható történetet, miszerint valami ősi harcos klán leszármazottja vagyok, és lidércek irtására specializálódtam. Na jó, személy szerint csak a gyógyításra meg a gyors menekülésre vagyok képes, de ez van, ha az emberbe annyi tehetség sem szorult, mint a 2007-es Heatherette kifutóján megjelent tavaszi kollekciók varróiba, az elég arra, hogy egy életre eltántorítson az egésztől, s a kedved mellett az önbizalmad is örökké eltünteti, hogy még véletlenül se érezhesd magad igazi quincynek, de még esélyesnek sem egy nyomorult lidérc ellen. Valahol saját döntés volt, valahol meg csak a véletlenek és az élethelyzetek alakították így, de végül sikerült teljesen elhatárolódnom az egésztől vállalva már eltávozott szüleim és húgom megvetését, valamint még akár a gyűlöletüket is. Végül is, felesleges voltam, csak az útjukba álltam, s vannak, akik ezerszer jobban csinálják ezt az egészet nálam. Például Cedric is, hiszen a hülye is észreveszi, hogy neki legalább az a bizonyos tehetség megadatott, s jobban belegondolva tényleg minden képessége megvan a feladathoz. Ő inkább illene bele valami shounen főhősi szerepébe, velem ellentétben. Fél szemöldököm felvonásával reagálok tehát kijelentésére, miszerint ő cseppet sem annyira jó ebben a hollowirtósdiban, mint azt én gondoltam, márpedig tényleg nincs miért szégyenkeznie. Végtére is, ő mentette meg a képem.
Néhány szendvics betolása után leraktam a tányért, majd felszólalására fel is pattanok az ülőhelyemről, mert valami arra késztet, hogy nekem most mozognom kell. Talán a túl sok energiaital meg kávé az oka, amit naponta benyakalok, s őszintén szólva már nem is emlékszem arra a napra, amikor 5-6 óránál többet aludtam, mert egyszerűen nem volt időm ilyen apróságokkal foglalkozni. Az időm és az energiám nagy részét az álmomba fektetem, és ezt nem úgy akarom elérni, hogy valamelyik gazdag főnökömmel szponzoráltatom magam, az túl egyszerű lenne. Maga a sikerhez vezető út számomra ugyanolyan fontos, mint a végeredmény, s igenis, önerőmből szeretném elérni azt, hogy az évszázad egyik leghíresebb divattervezőjévé váljak. Ez önkifejezés, művészet, s nem csak egyszerű anyagok egymásra való dobálása. Nem a saját stílusom próbálom másokra erőltetni annyi más szakmabelivel ellentétben, hanem azt akarom, hogy ők maguk jöjjenek rá a sajátjukra, s tényleg magabiztosnak érezzék magukat a saját bőrükben, akár a visszafogott, farmer és világos felső nyújtja számukra ezt az állapotot, akár a legextrémebb viseletek, egyáltalán nem hétköznapi kiegészítőkkel.*
- Ahogy gondolod. - *állítom az asztalra kiürült boros poharam, majd az emelet felé indulok, Cedric szobája felé, természetesen csak miután leveszem a cipőmet az előszobában. Aztán pedig egyik kedvenc szórakozásomnak élek, vagyis mások magánélete helyett ruhásszekrényben való turkálásnak, s gyakorlatilag kiguberálom belőle bármiféle magyarázat nélkül azokat a ruhákat, amiket egyáltalán érdemesnek tartok a viseletre. Meg persze azokat, amik egyáltalán nem nyerik el a tetszésem. Ezt egy-egy szolidabb grimasszal fejezem ki, bár nem valami feltűnő, inkább szemöldököm rángása, valamint végigmérő tekintetem az, amiből lehet bármire is következtetni.*
- Nem tudom, hallottál-e erről a szervezetről, a Raion-ról, akik olyan emberekkel foglalkoznak, mint te. Persze megértem, ha nem akarod fejleszteni a képességeid, de nem mindenki olyan, mint én. Jé, ez a felső még mindig megvan? - *csodálkozok rá az egyik pólóra, amit valami fesztiválon vett meg még annak idején, New York cityben.*