LNIS

Tárgy: LNIS Pént. Jan. 08, 2010 2:03 am

Magyarázat:
Az LNIS, avagy Las Noches Investigative Service (Las Noches Nyomozó Szervezet) azzal a céllal alakult meg, hogy megfékezze a bűnözést Aizen- sama palotájának falain belül, valamint Hueco Mundo egyéb területein. Az épület technológiai felszereltsége igen modern, biztonsági rendszere pedig tökéletes. A bejárati ajtókon, csak az illető azonosító kódjával, valamint ujjlenyomatának leolvasásával lehet bejutni. A számítógépekben lévő adattárban megtalálható Las Noches összes, nyilvántartott Arrancarjáról minden információ. Továbbá az LNIS fel van szerelve biztonsági kamerákkal, s rá tud kapcsolódni Las Noches többi kamerájára is. Így a rögzített felvételek könnyebbé tehetik a nyomozás lezajlását.

Az épület részei:
- Iroda (közös)
- Tárgyalóterem
- Fogda
- Női-, és férfiöltözők
- Fürdőszobák, illemhelyek
- Egyszemélyes különszobák (nincs megszabott kinézet)
- Kihallgató terem

Öltözékek és felszerelés:
- A munkaruha mindenkinek kötelezően alkalmi/hivatali viselet.
- Fekete napszemüveg (női, férfi egyaránt)
- Ballonkabát (a nyomozós feeling kedvéért XD)
- Adóvevő
- Jegyzetfüzet (tetthelyi jegyzetelések esetére)
- Igazolvány (minta)
- Igazolványtok

Az LNIS- ben tevékenykedő ügynököknek alá kell írnia egy papírt, ami tartalmazza, hogy a szervezetben szerzett információk szigorúan bizalmasak, s nem lehet őket kiszivárogtatni az épület falain kívülre. Persze ez alól kivétel, ha jelentést kell tenni Sethnek. Minden tagnak használnia kell egy azonosító kódot, amely három darab számjegyből áll, valamint egy olyan nevet, amit csak a műszak alatt használ. Ez lehet eredeti nevének egy része, vagy akár egy teljesen saját elnevezés, de csupán egy szóból álljon! Éjszakai és nappali műszak egyaránt van, de egy-egy fontosabb ügynél akár 24 órán keresztül is bent tartózkodhatnak az ügynökök.

Ügynökök és információk róluk:
Slarin Sleryrrlyn'dreskel - Azonosító kód: 522 - Fedőnév: Raptor ügynök
Tiberio Grijan - Azonosító kód: 778 - Fedőnév: Elliot ügynök
Hrafn Zuniga - Azonosító kód: 669 - Fedőnév: Smith ügynök
Eras Vanthor - Azonosító kód: 484 - Fedőnév: Phobia ügynök
Adán Scytacierto - Azonosító kód: 238 – Fedőnév: Scyt ügynök

(Jelentkezéssel kapcsolatban PM- ben Räv la Luznál!)

Tárgy: Re: LNIS Pént. Jan. 08, 2010 4:10 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Éjszaka van. Az utca csöndes, s az út mellett magasló lámpák csak egy csekély fényt biztosítanak az arra járóknak. Néhol az árnyékban megbújik egy-két élőlény, amikről nem mindig lehet tudni micsodák. A járdán egy férfi sétál, világosbarna ballonkabátban, valamint ugyanolyan színű kalapban, mely nagyjából eltakarja szemeit. Szájában egy szivar helyezkedik el, minek füstje magasra felszáll, utána eltűnik a homályban. Kezei zsebeiben hevernek, lassan ballag a betonon, miközben cipőjének egyenletes kopogása megtöri az éjjeli csendet. Kék szemei a földre szegeződnek, lehet látni, gondolkodik valamin.
~ Fenébe!... Mégis ki fogja megmondani a halott lány Espadajának, hogy meghalt a fracciónja? Valószínűleg eme feladat is rám hárul... Cseszett egy meló!- szólal fel elméjében, miközben a szivar hamuvá lett vége elhagyja eredeti helyét, s a járdán köt ki. A férfi óvatosan emeli meg a fejét, szemhéjai kissé összehúzódnak, a távolt kezdi kémlelni. Rohanás zaja hallatszik pár sarokkal messzebbről, amire Scytacierto nyomozó felfigyel. Az egyik sikátorból egy Shinigami tűnik fel, majd véres arccal tekint rá Adánra.
- Most elkaplak te rohadék!- suttogja halkan az Espada, miközben futásnak ered. A bűnösnek kinéző fickó sem pazarolja tovább idejét, gyorsabbra veszi a tempót.
- Megállni!- kiáltja utána Scytacierto, csakhogy a másik egyén ügyet sem vetve rohan tovább. Ekkor a nyomozó megtorpan, majd jobb kezét a magasba emeli.
- Azt mondtam ne mozduljon!- ordította egy fokkal még hangosabban, ezt követően egy figyelmeztető Barát ad le a levegőbe. Minden hiába, az üldözött nem hajlandó engedelmeskedni az Espadaának. Ő ismét a nyomában kezd el loholni, immáron próbálja eltalálni a gömbökkel a Shinigamit. Természetesen ügyelt rá, hogy semmi másban ne tegyen nagy kárt, még abban az esetben sem, amennyiben mellélő. Az utolsó töltény már talán célba ért volna, viszont a fickó eltűnt.
- Shunpo?- kérdezi meglepetten magától a nyomozó, amint alaposabban szemügyre veszi az esetet. Villám gyorsan kezd el futni, mikor egy elágazáshoz ér. Az út itt három irányban is folytatódik, ám a Shinigaminak semmi nyoma. Scytacierto nyomozó üt bele egyet a mellette lévő ház falába, azután töprengeni kezd, hogy merre induljon tovább...

Nem sokkal később felemeltem a kezemet a füzet felől, mivel már szinte begörcsölt a folyamatos írástól. Az íróasztalomon egy kis lámpa hevert, ami éppen elég világosságot biztosított jövőbeli könyvem megírásához.
- Unalom...- jelentettem ki, mialatt egyet sóhajtottam, ezt követően savanyú képpel vakartam meg a tarkómat. A tollamat a fa asztalhoz nyomogatva kapcsolgattam ki és be. Hátradőltem a székemben, miközben a plafont bámultam. Egy ingben és nadrágban csücsültem, amin ferdén állt a nyakkendő, valamint nem is volt normálisan begombolva. Rápillantottam az órámra, amitől nagyra nyíltak a szemeim.
- Még csak negyed tizenegy. Mit fogok csinálni reggelig? Ebbe bele fogok őrülni.- állapítottam meg, nem sokkal később pedig a közelemben lévő szivarra tévedt a tekintetem.
~ Soha életemben nem próbáltam még ki. Igazából csak azért hoztam be, hogy jól nézzen ki.~ merengtem, majd nagy elhatározásra jutottam. Előkészítettem a szivart, meggyújtottam, utána beleszívtam egyet. Meg is lett az eredménye... Egy nagy rugaszkodással estem hátra a székemmel, majd füstölő pofával köhögtem a padlón, mint aki mérges gázt szívott.
- Anyám... Megdöglök!!- szenvedtem egy sorozatot, majd könnyes szemekkel felálltam a szivart meg óvatosan helyeztem vissza a helyére.
- Hát ez nem nekem való.- szólaltam meg, ám a következő másodpercekben telefoncsörgésre lettem figyelmes. Felemeltem a kagylót, s ezt mondtam:
- Halló! Itt az LNIS. Miben segíthetek?
Ekkor elmondták, hogy Slarin fotóit egy férfimagazin szerkesztőségébe juttatta valaki.
- Értem... Tehát ki kellene deríteni ki volt a tettes ugye?- kérdeztem vissza, mialatt a kagylót a vállam, és fejem közé szorítottam, majd egy lapra jegyzetelni kezdtem. Az érdeklődésemre helyeselő válasz érkezett.
- Ne aggódjon, meg bízhat bennem. A lehető legnagyobb óvatossággal fogok eljárni az ügyben. Jó lesz, ha ezen a számon hívom vissza, hogy tájékoztassam az információkról?- tettem fel egy újabb kérdést, amire egy rövid "Igen." felelet érkezett, azután egy köszönés.
- Rendben van. Viszont hallásra!- búcsúztam úgyszintén el, nem sokkal később pedig összeszedtem magamat, és a folyosón ballagva azon törtem a fejem, hol kellene elkezdeni a nyomozást.

Tárgy: Re: LNIS Szer. Ápr. 07, 2010 8:40 am

[Első akta: Slarin fotóinak nyomában]

*Hiába, a szokások, amik még shinigamiként váltak részemmé, ismét előjöttek, amint ennek a szervezetnek a tagjává váltam. Egy új álnév, új persona, már oly mindegy… Sejtéseim pedig beváltak, amint az első iratokat megláttam; shinigamiként, az őrületemmel küzdve a munka volt az egyetlen olyan dolog, amibe beletemetkezhettem. Így mindig volt valami, ami elterelhette a figyelmem a fejemben zúgolódó káosztól, mely felemésztette maradék emberségemet is. S most, most ismét találtam magamnak valamit, ami leköt, és amibe belemenekülhetek, hisz valljuk be, Tadeo-sama nem igazán halmoz el munkákkal, shinigamik előtt pedig érthető módon nem szívesen mutatkozom, különben oda gigászi tervem, miszerint lassan, módszeresen ontom vérét másik felemnek. Képességeimnek pedig tökéletesen megfelel ez az úgynevezett „munkahely”, hisz valaha titkárnői feladatokat láttam el, s szó mi szó, kémkedési képességeimet ideje lenne kamatoztatni. Előttem nem maradnak titkok, ha Soul Societyről van szó, hisz az, kinek testét képes vagyok bizonyos határok közt birtokolni, elég magas pozícióval rendelkezik ahhoz, hogy minden fontos dologról informálódjon.
Igazán szokatlan a kiskosztüm, melyet viselni vagyok kénytelen, bár cseppet sem zavar a kissé talán rövid szoknya alól kikandikáló lábam. Természetesen most is, mint mindig, kínosan tökéletes minden egyes négyzetcentiméterem, ügyelve arra, hogy még ruhámon se látszódjon egyetlen gyűrődés sem. Nem engedhetem meg, hogy bárki is kétségbe vonja lényem tökéletességét, hisz én a legtöbb közönséges arrancarral ellentétben megjártam minden létsíkot, amit csak lehet. Már csak egy szemüveg hiányzik az összképhez, ám nem rontanám vele tökéletes arcvonásaim, s látásproblémákkal sem küszködök. Nem igazán értem, mesterséges fényben mi szükség napszemüvegre, ám a munka kötelez, bár most, hogy úgy se venném hasznát, inkább feltúrom azt hajamba, hogy láttatni engedjem zavaros, eleven tébolytól izzó, lila íriszeimet.
Igen szokatlan ez a környezet, de úgy vélem, alkalmazkodó képességemmel nincs gond, s rövidesen sikerül hozzászoknom a technika magas szintjére, mellyel a cég felszerelkezett. Végül is, meg lehet szokni, hogy papír és toll helyett számítógépekbe tápláljuk az információkat, s ezeket pedig szabályos minta alapján vési papírra a nyomtatónak nevezett csodagép. Koffeinfüggőségemen nem enyhít a csalogató kávéfőző gép, s fekete színű, aromás ízű, finom illatú nikotinrudam szakszerű elfogyasztása után úgy döntök, hogy ideje látogatást tennem főnökömnél, hogy akad-e bárminemű ügy számunkra, vagy a nap további részét is hasztalan kempeléssel vagyok kénytelen eltölteni. Pedig bizonyára akadna számomra más szórakozási lehetőség, csupán a megfelelő célpontot nehéz becserkésznem, aki tűrné, hogy kínzópadom, kis késeim és különböző vegyszereim, na meg mérhetetlen kreativitásom áldozatává váljék.
Lépteim ezután főnököm felé vezetem, ki eme szervezet falain belül a Scyt ügynök névre hallgat. A folyosón, nem messze főnököm irodájától futok vele össze, hogy érzelmeket még nyomokban sem mutató arcommal találkozhasson.*
- Jó estét, főnök. Egy kávét? - *indulok el vele együtt, a saját kezemben saját kávés csészémmel egyensúlyozva, holott már alig lötyög valami az alján. Majd érdekes dohányillat csapja meg a cigarettafüstre érzékeny orrom, s biztos vagyok benne, hogy nem olcsó és igénytelen piros marbi illatát érzem.*
- Hmm… Nem is tudtam, hogy Ön is dohányzik, Scyt ügynök. - *jegyzem meg a közös iroda felé haladva, cseppet sem zavartatva magam, hogy miután helyet tudunk foglalni, egyből rágyújthassak ismét egy cigarettára.*

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 08, 2010 3:49 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Miután kiléptem az ajtón, zsebre vágtam a kezeimet, azután lassú léptekkel kezdtem sétálni a folyosón. Idő közben a lábam előtt a padlót néztem, s próbáltam gondolkodni, mégis hogyan lehetne nekifogni a dolognak. Miközben csak mentem előre, észre sem vettem, hogy nincs felkapcsolva a villany, s már vagy fél perce ballagtam majdnem teljes sötétségben. Amikor erre is figyelmes lettem, megráztam a fejemet, utána a legközelebbi kapcsolóhoz sétáltam. Egy laza mozdulattal aktiváltam a világítást, majd felfelé fordítottam a fejemet. A lámpák egymás után kezdtek működésbe lépni. Eztán az egyik fürdőszobához vettem az irányt.
Amint bent voltam, megnyitottam a csapot, s addig tekergettem, amíg nem jött pontosan megfelelő langyos víz. Két tenyeremet a sugár alá tartottam, megvártam, hogy megteljenek folyadékkal, utána megmártottam benne az arcomat. Mikor ezzel is végeztem, elzártam a csapokat, s letöröltem a velem szemben lévő tükörről a párát. Kissé kiütöttem magamat attól a mocskos szivartól, ezért nem ártott felfrissíteni magamat. Szokásos megfontolt lépteimben hagytam el a helyet, majd újból a folyosóra tévedtem.
~ Ki lehet annyira elvetemült, hogy fotókat ad el egy nőről a saját beleegyezése nélkül? Egyszerűen nem ismerek ehhez hasonló személyt még az arrancarok között sem, pedig az biztos, hogy ők nem szent lelkek. Bár talán nem is saját fajtánk bélivel állunk szemben....~ gondoltam magamban, ezt követően megvakartam a tarkómat.
~ Akkor viszont valaki befolyásos személynek kellett lennie az illetőnek, hiszen Hueco Mundoba nem olyan könnyű lejutni. A magam részéről kizárnám az embereket, bountokat, vagy quincyket. Tehát maradtak a shinigamik...~ gondoltam magamban, aztán elővettem a farzsebemből az apró jegyzetfüzetemet, majd egy tollat is előkaptam. Megálltam, és a falnak támasztottam az papírköteget. Tollamat egy egyszerű mozdulattal benyomtam, majd a következő sorokat vetettem papírra, a magam gyors írásával:

Elsődleges gyanúsítottak: shinigamik

~ Nagyszerű... Most már csak kizárásos alapon el kell dönteni, hogy kik is lehetnek a listába beleillő személyek.~ merengtem. Végül arra a döntésre jutottam, miszerint kisebb rangú illetőkről nem lehet szó, hiszen azok nem húznák sokáig egy efféle kegyetlen helyen. Az eszmefuttatások alatt hirtelen arra lettem figyelmes, hogy lépteket hallok felém közeledni. Phobia ügynök volt az, majd le is szólított.
- Önnek is, Phobia ügynök! Köszönöm, elfogadom!- válaszoltam neki egy mosoly kíséretében a kínálásra, aztán kivettem a kezéből a csészét, majd mintha mi sem történt volna lehúztam a sötét színű italt.
- Áhhh, ez mennyei volt.- jelentettem ki behunyt szemekkel, valamint fülig érő szájjal, de visszaadtam az üres folyadéktároló porcelánt a hölgynek. Eközben észrevettem, ő milyen szépen ki van öltözve, én meg ott baktattam, mint akit most húztak ki a kutya szájából. Gyűrött, kilógó ingalj, plusz könyékig feltűrt ujjak. Az öltönyöm rajtam sem volt, és talán még egy helyen félre is gomboltam a felsőmet. Savanyú képpel kezdtem igazgatni magamon a ruhát, ám nagyobb sikereket eme téren nem értem el. A következő megjegyzésre egy vízcsepp jelent meg a halántékomon.
~ Csodálatos! Ezek szerint még bagó szagom is van...~ gondoltam magamban, miközben szemeimet kínosan fordítottam oldalra.
- Öhm... Fogalmazzunk inkább úgy, hogy próbálkoztam vele.- szólaltam meg, miközben elértük az irodát. Női munkatársam le is huppant, én meg az asztalnak dőltem. A feljegyzéseimet a hölgy elé csúsztattam. Ezeken már rajta volt a telefonszám, a megadott adatok az ügyről, plusz a rövid megállapításom.
- Nos, Slarin Sleryrrlyn'dreskelről valaki fényképeket készített, mikor ő elég hiányos öltözékekben szerepelt. A gond ezzel csak ott kezdődik, hogy egy bizonyos férfimagazin szerkesztőségének az ő beleegyezése nélkül juttatta el a fotókat a tettesünk. Érthető módon ezt ő nem díjazta, tehát mi lettünk megbízva az ügy kiderítésével.- mondtam, ezt követően felsoroltam a saját érveimet is, amiket nem régen eszeltem ki a gyanúsítottakról, a folyosón ballagásom alatt. Ekkor egy félmosoly jelent meg a szám jobb szélén.
- Érdekelne az ön véleménye, Phobia ügynök!- szólítottam fel, s valószínűleg ezalatt a bűntettel kapcsolatos dolgokra gondolt, viszont ekkor a fiókból előhúztam egy szivart, ami nem volt meggyújtva, azután a számba helyeztem.
- Ön szerint jól áll?- kérdeztem, miközben nagyon laza, zsebre vágott kezekkel pózoltam az asztal előtt. Megvártam a válaszát, utána ismételten megnyilvánultam:
- Most pedig térjünk vissza a nyomozáshoz!

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 08, 2010 7:41 am

[Első akta: Slarin fotóinak nyomában]

*Ki gondolná, főnököm álltában lehúzza az édes, fekete színű, életet inhaláló mérget, mely engedi tovább pulzálni vérem. Nagyobb jelentőséget viszont nem tulajdonítok az esetnek, hisz gyanítható, hogy végre nem kempeléssel és a technikai csodákon való ámulással tölti a cég az idejét, hanem talán kaptunk végre egy ügyet, mellyel a további semmittevésnek egy darabig vége. Így aztán, elhelyezkedve az irodában, miután letettem a csészét, már érdeklődéssel várom a fejleményeket, igaz, arcom most sem mutatja érzelmek nyomait. Tökéletesen kordában tudom tartani minden egyes arcizmomat, így sikerül elkerülnöm a gúnyos fintort is, melyet szívesen látattam volna Scyt ügynök igénytelen felöltözködése végett, elegánsan veszek elő egy szál cigarettát, hogy az éhező homárt etessem. Megjegyzem, igencsak ellentmond főnököm öltözködése a céges profilunkkal, s látszik, ráférne, ha valaki kitanítaná a protokoll művészetéről. Már annak is örülhet, hogy hajlandó vagyok felettesemként kezelni őt, bár igazán megtisztelő lenne, ha ő is vezetőhöz méltóan viselkedne. Egyik szemöldököm megrándul, s késztetést érzek, öltöztessem fel normálisan az espadát, azonban az őrület még nem nyelt el olyan szinten, hogy ne tudjak ellenállni ennek az ösztönnek. A magamfajta nehezen viseli a tökéletlenséget, s igyekszik mindig pazarul festeni, és képzeletet felülmúlóan teljesíteni.
A feljegyzéseket szenvtelen arccal vizsgálom végig, s rémlik fel előttem megbízónk arca. Ezek az espadak már ennyire se képesek? Azt hittem, nem lesznek tanácstalanok egy-egy ilyen ügyben, s képesek lesznek saját maguk elboldogulni a saját, személyes kis problémáikkal, de nem! Egész végig attól tartottam Seireitei óvó falai közt, hogy Aizen új seregével könnyedén leigáz minket, de ha akkor tudom, hogy az espadák nem képesek személyes ügyeiket kezeikben tartani, már rég Soul Society-é lenne a győzelem.*
- Slarin Sleryrrlyn’dreskel… Elég befolyásolható nőszemély. - *jegyzem meg inkább magamnak, mint Scyt ügynöknek, bár igaz, személyesen még nem töltöttem el vele a kelleténél több időt.*
- Egy informátorom szerint. - *teszem hozzá, s bár Carl, az espada egyik fracciónja sosem mesélt a nőről többet annál, ami feltétlenül szükséges, ám nem rejtheti el előlem manipulációs képességeit, ahogyan szinte dróton rángatva mozgatja marionett bábuként funkcionáló espadáját. Végül is, ebben is rendkívül hasonlítunk, nem csak a bosszúvágyunkban.
Cigarettám lassan elnyomom, ahogy a jegyzetek végére értek, azonban hiába, nem tudom elképzelni, melyik shinigami hadnagy vagy kapitány az, akinek lenne elég hatalma és befolyása, hogy Las Noches médiáját befolyásolja. Azok, akiket én ismertem, nem puszipajtások a helyiekkel, s hiába, egyszerűen kizártnak tartom, hogy létezne olyan shinigami, aki ilyen tettre lenne képes vetemedni. Nem, itt nem az elvekről van szó, hanem a képességekről.
Észre sem veszem, hogy hamarosan az asztal lapján található kávéfoltot kezdem el sikálni, mely a valóságban persze nincsen ott, ismét csak én képzelődök. Áldásos hallucináció, ám őrjítő látni a kávéfoltot az asztalon, mely hiába vakarom egy apró, fehér rongydarabbal, nem akar eltűnni. Nem tűnik fel, csak képzeletem játéka az egész, a folt csak a fejemben létezik, a fizikai síkon nem, ehelyett elkezdem eszmefuttatásom.*
- Nem hinném, hogy létezne olyan shinigami, akinek lenne befolyása a helyi lapoknál. A helyi média politikai okokból nem szívleli a halálisteneket, így nem tartom elképzelhetőnek, hogy egy shinigami csak úgy bemenjen egy szerkesztőséghez leadni pár fényképet meg cikket. - *sikálom tovább a nem létező piszkot, mely csak nem akar eltűnni képzeletemből. A valóságban a matt asztalnak ezt a részét talán már fényessé, lakk-hatásúvá varázsolhattam, ám fejembe újra és újra beúszik a kép, miszerint ott egy folt, elviselhetetlenné téve számomra a gondolatot, hogy ilyen környezetben vagyok kénytelen létezni.
Gondolatmenetem Scyt ügynök spontán magánakciója szakítja félbe, ami legalább arra elegendő, hogy tekintetem felemeljem végre a képzeletbeli piszokról, hogy egy másikat pillantsak meg. Cseppet sem teszi saját magát szimpatikusabbá ezzel a bohóckodással, azonban kivételesen nem azért vagyok itt, lelki terrorommal tartsam mattban, s nem is oly rejtett szadizmusomat éljem ki az espadán. Bájos mosolyt villantok hát, bár fáj, máris eltértünk a szakmaiságtól. Ajkaim kedves mosolyra húzódása most is ellentétben van gyűlölettel vegyes tébolytól izzó lila íriszeimmel, de nem bánom, én nem rejtegetem többé igazi valómat, még ha emiatt még kevesebb ember képes velem huzamosabb ideig egy szobában tartózkodni.*
- Igazán stílusos. - *adom meg neki, amit akar, hisz még egy semmitmondó bók, mit számít már? Hihetetlen, hogy ennyi év után is képes vagyok ugyanolyan hihetően előadni ugyanazt.*
- Slarin… Ha jól emlékszem, a régi kapitányom párszor elkérkedett azzal, hogy elverte, de az még az Espadavá válása előtt volt. Igazán döbbenetes volt szembesülni a ténnyel, hogy mégis Espada vált belőle. - *sikálom tovább a foltot, azonban végre eljut tudatomig, hogy itt valami nem stimmel, s lehet, megint csak elmém szórakozik velem.*
- Az asztalon nem is volt folt, ugye? - *függesztem az espadára ismét tekintetem, s visszagondolva, most valóban úgy hangozhatott a hangom, mintha egy naiv kislány lennék. A felismerést pedig teljes passzivitás fogadja; Scyt ügynök bizonyára tisztában volt mentális betegségeimmel és elmeállapotommal, amikor ebbe a pozícióba vett fel.*

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 08, 2010 11:46 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Phobia ügynök ridegen jelentette ki, hogy nem igazán tartja egy erős jellemnek Slarint, amin már meg sem lepődtem, elvégre nálunk nem nagyon kedvelik egymást az itt élők. Tapasztalataim szerint ez a nőkre különösen igaz volt, bár én mindig is megpróbáltam kimaradni az efféle "háborúkból". Jobb volt nekem a saját kis világomban, viszont tény, a céljaim egyike közé tartozik, hogy egy napon majd megmásítom a Las Nochesben lakók gondolkodását. Mindegy, ez a jövő zenéje, abban a pillanatban pedig egy olyan dologra kellett koncentrálnom, ami sokkal fontosabb volt ennél, úgy is mondhattam volna, az elsődleges feladat.
- Értem.- jelentettem ki. Miután a nőszemély a tudatomra adta, hogy nem igazán ért egyet a véleményemmel, érdeklődő arccal vártam meg a bővebb kifejtését is.
- Ahá, szóval önnek ez a véleménye. Igazság szerint ez nem ostobaság, de azért én mégsem vetném el az előző ötletemet. Minél tágabban tudunk gondolkodni, annál könnyebben jövünk rá, az olykor néha elképzelhetetlennek tűnő lehetőségekre. Valamint ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, miszerint minket is egy shinigami vezet. Higgye el, száz évvel ezelőtt én sem hittem volna, hogy így lesz, most pedig tessék... Idáig jutottunk.- mondtam. Nem mintha lett volna valami problémám Aizen Sousuke-samával, mivel neki az erőmet és az emberi külsőmet is. Máskülönben még mindig odakint zabálnám a saját fajtámat négykézláb rohangálva. Mennyire utáltam azokat a napokat. A rengeteg bolyongás a véget nem érő sivatagban, plusz az értelmetlen harcolás, amit csupán a túlélésért folytattunk. Eme gondolatok közepette egy elég komor képet vágtam, szótlanul tekintgetve magam elé. Ebből az zökkentett ki, amikor az orromat jobban megcsapta a Phobia ügynök által szívott cigaretta füstje. Ekkor a nőre terelődött a figyelmem, aki az asztalt kezdte el sikálgatni, mintha lenne ott valami. Mellé ballagtam, aztán kicsit jobban odahajolva vettem szemügyre a dolgot. Láthatóan semmi nem volt azon a ponton, de nem akartam kizökkenteni munkatársamat az elfoglaltságából. Miután megdicsérte a szivaros kinézetemet, megvakartam a tarkómat, ezt követően boldogan szólaltam fel:
- Nahát! Köszönöm!! Bár őszintén szólva nem hinném, hogy többször rá fogok gyújtani túlvilági életemben...
Eközben intettem egyet a kezemmel a levegőben. Sejtettem, a társaságomban lévő ügynököt bizonyára nem érdekelték a magammal kapcsolatosan megosztott információim, ezért hamarosan komolyabbra fogtam a figurát. Lehuppantam az asztalhoz, oldalazva helyezkedtem el, jobb kezemen könyököltem. Fejem támasztása közben a bal tenyeremben lévő tollat a fának nyomogatva be-ki kapcsolgattam. Nem sokkal később Phobia ügynök az ex-kapitánya, valamint az 5. Espada összetűzéseiről beszélt.
- Talán ezt is fel fogjuk tudni használni.- közöltem a munkatársammal, pár pillanat múlva pedig rájött, hogy egész végig a tiszta asztalt sikálgatta. A kérdésére egy hajba túrásos fejvakarás közben nyugodt hangon eképpen feleltem:
- Attól tartok, nem.
Engem egyáltalán nem zavartak az ilyen képzelődései a hölgynek. Ez valószínűleg így is fog maradni, amíg nem okoznak gondot nekem, vagy nem akadályozzák a nyomozás kimenetelét. Bár, amennyiben ez meg is történne, valószínűleg semmit nem lépnék ellene, hiszen jelenleg csak mi ketten vagyunk az LNIS tagjai, egyedül meg biztosan halálra unnám magamat az üres falak között. Ráadásul itt még semmilyen szórakozási lehetőség sincs, mondjuk egy irodához nem is illene. Azért én mégiscsak elfogadnék minimum egy játékgépet, esetleg valamit azokból a modern kütyükből, amikkel az emberek fiatal egyedei töltök szabadidejüket. Úgy éreztem ideje volt jobban akcióba lendülni. Feltápászkodtam a székről, azután az egyik számítógép elé vetettem le testemet.
- Na, akkor először is kezdjünk kutakodni kissé Slarin Sleryrrlyn’dreskel előéletében, valamint át kell nézni azokat is, akik közel állnak hozzá.- mondtam, mialatt aktiváltam a PC-t. A betöltési idő alatt kényelmesen dőltem hátra, és karjaimat összefontam a tarkómnál. Mire meglett a gyümölcse a várakozásomnak, előrébb hajoltam, majd az egérrel kattintgatni kezdtem a mappákban, míg a nyilvántartáshoz nem értem. Ott a billentyűzethez nyúltam, aztán verni kezdtem a gombokat, mint a gép, míg végül már az 5. Espadáról szóló részlegben voltam.
- Idejönne, kérem! Elvégre több szem, többet lát. Nemde?- érdeklődtem, miközben hátrafordultam. Kérésemet megborsoztam a szokásos félmosolyommal is.
- Itt minden megvan, amire szükségünk lehet a továbbiakban, hiszen csak úgy nem vethetjük bele magunkat a közepébe.- jelentettem ki, de eközben szemeimmel a számítógép monitorán végigfolyó betűsorokat fürkésztem.

Tárgy: Re: LNIS Szomb. Ápr. 10, 2010 7:22 am

[Első akta: Slarin fotóinak nyomában]

*A megerősítést megkapom, a folt nincs, nem létezik, nem is létezett soha, én pedig előavanzsáltam Ágnes asszony imitátorrá, ám nem értem, mivel érdemeltem ki ezt az új szerepet. Fogalmazzunk úgy, nem erényem a bűntudat, nem élek oly lekicsinylő, emberekre jellemző érzelmekkel, mint a megbánás. Az érzelmeimet mind elástam egy gödörbe, hogy a szagukat se érezzem, akkoriban abból a megfontolásból, ne bánthassanak újra. Szinte legyőzhetetlenné tett, hogy többé nem éreztem semmit, s nem kellett attól tartanom, esetleg naivvá válok és kihasználnak, szívfájdalom nélkül végeztem volna saját tisztjeimmel is, ha akadályozzák a küldetés kimenetelét. Nem korlátoztak többé patetikus, földi dolgok, ám azóta kicsit változott az életem. Bár eltemetett, a hátam közepére se kívánt „érzelmeim” újra feltámadtak, mostantól nem fenyeget a veszély, hogy esetleg mégiscsak elveszítem önkontrollom egy-egy krízishelyzetben. S valljuk be, puszta jelenlétemmel a magasztos fellegekbe emelem egész Hueco Mundo társadalmát, csak mert hajlandó vagyok nekik dolgozni.
Hagyom, Scyt ügynök megmaradjon saját meggyőződésében, miszerint shinigami lehetett az illető, ám számomra ez egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik. Nehezen képzelném el akár Watanabe-taichouról, akár a többi kapitányról, hogy ne támadnának rá egy arrancarra, ha már egyedül, a lehető legvédtelenebb helyzetben találnak rá, s azok, akiket személyesen is ismerek, nem a perverzióikról híresek. Bár ki tudja, a 2. osztag kapitánya is okozott nekem meglepetéseket, konkrétan azt, hogy képes volt egy sütemény miatt összeveszni kapitányommal, ám hogy egy nő után lopakodna osztagának híres megfigyelő képességeit kamatoztatva, csak hogy néhány fényképet készítsen egy espadáról, akit utána hagy élve távozni, az nem az ő stílusa.
Scyt ügynök egy számítógéphez vezényel, melyben lázasan kezd el pötyögni, miután az óhajt bekapcsolni. Nem lepődnék meg, ha a képernyőből kimászó, kékeszöld loknis illető is csak képzeletem szüleménye lenne, a Japán pop-kultúra Miku névre hallgató Twilight-ja nem kicsit kiváltotta userből az ölni akarást. Szívesen tépkedném le a miniatürizált, moeblob szörnyetegek szárnyait, akik azt képzelték, hogy édesek lesznek csak azért, mert chibik, és a nevüket csiripelik. Ekkora Miku túladagolásba biztos teljesen beleőrülnék, és talán az iroda is romokban heverne, ha képzeletem ilyen gonosz és kegyetlen tréfát játszana velem, de legalább nem maradna élve egy nyomorék sem. Aztán ott van Mermaid Miku. Sajnos nem mentek tönkre az áramkörei, amint vízhez ért, pedig igazán megérdemelte volna. Ám legalább rövid időre, de megtanulta befogni, és nem volt képes gépi hangján kornyikálni. Szívesen megtanulnék főzni, ha cserébe citromkarikákkal, párolt rizs mellé tálalhatnám, elkerülve ezzel a nyálas temetést, mely természetesen arról szól, hogy amíg van zene, szívünkben Miku élni fog. Köszönöm, nem kérek a Vocaloidból, s igencsak kiakasztó, hogy ezen az internet nevű fertőn is mindenhol csak Miku és barátai mosolyognak a „szörfölőre”. Minden jó kép róluk készül, rólam meg egy sem, pedig milliószor többet érek ennél az áramköröket igénylő, digitális idolnál. Már röhejesnek is nevezhető az esemény, ahol több tízezer otaku özönlött be egy talán már igényesebb koncertet is látott csarnokba, hogy hollogramos kivetítéssel „élővé” varázsolják azt az undormányt, aki idolnak meri nevezni magát. Persze, szép az elv, meg minden, ám én is olyan vagyok, mint ő… Nincsenek hibáim! Surprised

Bennem sosem lehet csalódni, mert mindig tökéletes vagyok, valamint én sem öregszem, hiszen bár csak egy lélekdarab vagyok, nem teljes és egész, arrancarrá váltam, nem kell félnem tehát a megjelenő ráncoktól, az őszüléstől, valamint tudok magamra vigyázni, mert nem vagyok olyan hülye, mint a hagymával csapkodó, loli Orihime-utánzat, hogy ne tudjak vigyázni magamra. Fanservice? Azt megkapják tőlem is, elég csak a lábaimra nézni, ráadásul belőlem okkal van kettő, hasonmásom ráadásul nagyobb melleket is kapott. Miért ne lehetnék én is digitális idol? Legalább nem lennék olyan szerencsétlen, mint Hatsune és társai, és végre válogathatnék millió és millió, rólam készült képből, melyeket falamra – profilomra – aggathatok.
Gyorsan megrázom a fejem, hisz nem akarom még tovább egy vocaloidra pazarolni energiáimat. Érdeklődést nem mutatva, szenvtelen arccal figyelgetem végig a file-okat, melyek közül a legtöbb Slarin kisasszony életéről szóló információkat tartalmaz. Hihetetlen, még magánéletéről is elég pontosnak tűnő tényekkel rendelkezik az adatbázis. Úgy hallom, elég könnyen felidegesíthető személyiség, s lehet, a csúcstechnikai készülékeinknek végük lenne, ha tudná, hogy szinte mindent tudunk róla. Kíváncsivá tesz, meddig terjed el gyakorlatilag kémhálózatnak is beillő fegyvertárunk.*
- Érdekes fracciónjai vannak. Lala és Lily… Belőlük kinéznék egy ilyen csínyt, bár a további adatok szerint egészen harmonikusnak nevezhető az ikrek viszonya az Espadával. Elég híresek magatartásukról, és logikus lenne, ha mégis csak ők követték volna el a bűntettet. - *elemzem hangosan azt, amit a képernyőn látok, és a további adatokat kezdem el fejben elemezni, hogy hangos gondolkodással adjam főnököm tudtára a véleményem.*
- Nem értem, miért retteg az ikrektől annyi arrancar, nekem igazán szimpatikusnak tűnnek. - *hajolok közelebb a monitorhoz, de azért előtte apró gyöngybetűimmel felfirkantom a kezemben tartott jegyzettömbre:*

Gyanúsítottak listája
Lala & Lily

- Volt egy összetűzése Midorrio Hikagéval, és úgy tűnik, az új Espadával, ezzel a Ranillal se jön ki valami jól. Ám nem hiszem, hogy ilyen módszerhez folyamodnának. A személyes vélemények eltérőek róla, bár a legtöbben tartanak tőle, és nem sokan vannak, akik meg mernének kockáztatni egy esetleges szóváltást vele. Shinigamik… Egy páran valóban a halálát akarják, miután megölt egy magas rangú halálistent, de ők csak megölni akarják, nem megszégyeníteni. Bár az ex-taichoum… - *merülök bele egy pillanatra a gondolataimba, s észre sem veszem, hogy talán fél percig is beáll a csend, míg a saját fejemben barangolok, emlékek után kutatva. Végül tollam ölembe ejtése rángat vissza a valóságra, ám sikerül még időben utána kapnom, hogy aztán újabb nevekkel gyarapodjon a gyanúsítottak listája.*

Midorrio Hikage
Ranil Carollobacco
…Watanabe Yuusuke

Tárgy: Re: LNIS Szomb. Ápr. 10, 2010 10:50 pm

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Nagy lendületekkel olvasgattam, miközben előrébb hajoltam a monitorhoz, majd az államat vakargattam, félig tátott szájjal.
~ Ez teljesen kész! Aizen-sama tényleg mindenről gondoskodott. Egy hét, és egész Las Nochest ismerni fogjuk, kívül és belül. Szó szerint...~ gondoltam magamban, ezt követően megnéztük a jelentéseket, valamint azokat a személyeket is megpillantottuk, akikkel nincs éppen jóban az 5. Espada. Phobia ügynök kijelentésére egy lassú bólintással reagáltam.
- Ne is mondja... Volt már szerencsém hozzájuk, bár szerencsére engem még nem szemeltek ki áldozatnak. Ám Slarinnal már beszélgettem, és nem emlékszem, hogy utalt volna a köztük lévő veszekedésekre, vagy konfliktusokra.- tettem még hozzá, miközben jobb kezemet az egérre helyeztem, majd a görgővel kissé lejjebb segítettem az dokumentum tartalmát. Tény, felmerült már egy pár személy gyanúsítottnak, őket pedig szorgos munkatársam azon nyomban papírra vette, nehogy akár egy is kimenjen a fejünkből. A nő további hozzáfűzéseit is meghallgattam, ezt követően a keresőbe egy új illető nevét pötyögtem be.
- Akkor nézzünk kicsit jobban utána a felmerült illetők adatainak.- jelentettem ki, eztán a 9. Espada dolgairól töltött be egy lap. Még mindig az államat simogattam, viszont már csukva volt a szám, s hümmögni kezdtem.
- Hm... Ez a fickó arrogáns, ráadásul nem is enyhén. Nem tűnik egy olyan típusnak, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy nőket fényképezgessen. Szerintem inkább a maga kis világában érzi jól magát, és örül neki, ha nem zaklatják mások. De természetesen ez nem zár ki semmit, sőt egyes illetőkből ki sem lehetne nézni, mire is képesek vetemedni valójában.- mondtam, azután elkezdtem olvasni több információt a fickóról. Espada posztját az előző 9.-től szerezte meg, akinek mellesleg az alárendeltjeként is tevékenykedett egy ideig. Ezen egy csöppet meglepődtem, hiszen nem sokszor fordult még elő, hogy egy fracción csak úgy elfoglalja a helyét valamelyik felettesének. Persze, ha egy másik rangja béli ugrott volna egyet a létrán, azt megérteném, így viszont különösnek találtam. Bár ez lényegtelennek bizonyult, elvégre semmi köze nem volt ahhoz az ügyhöz, aminek kapcsán éppen szorgoskodtunk. Még szinte a végére sem értem az elemzésnek, mire telefoncsörgést hallottam. Unott képpel fordítottam hátra a fejemet, majd beletúrtam a hajamba.
- Ó! Ha megbocsájt, azt hiszem megyek és felveszem.- közöltem a társaságomban lévő hölggyel, ezt követően felemelkedtem a székről, s zsebre vágott kezekkel, megfontolt léptekkel haladtam a kijárat felé. Félúton a teremben megtorpantam.
- Ja igen! Addig is, folytatná? Kérem.- intéztem egy szelíd kérelmet Phobia ügynök irányába, miközben arcomon egy halvány mosoly tündöklött. A telefon nem akarta abbahagyni a zajok kibocsátását, csupán remélni tudtam, hogy leteszi az illető mire odaérek.
- Jól van na! Jövök már. Nem értem, mi lehet ennyire fontos?- tettem fel a kérdést magamnak, miközben biztos úton haladtam a távolsági kommunikációra feltalált eszköz irányába. Mikor odaértem, a falra akasztott telefon már annyira zúgott, csodáltam, hogy eddig le nem esett a padlóra. Jobb kezemet kirántottam nadrágom zsebéből, aztán a fülemhez emeltem a fehér színnel ellátott kagylót.
- Halló, itt a Las Noches Investigative Service. Adá... Öhm, izé... Szóval Scyt ügynök vagyok, miben lehetek a segítségére?- érdeklődtem, viszont ismerős hangra lettem figyelmes a vonal másik oldaláról.
- Nahát! Szeva' Gin!- köszöntöttem Aizen-sama első számú segítőjét, aki már ideérkezésük óta jelen van Las Noches falai között. Ichimaru Gin volt az, Seireitei 3.Osztagának néhai kapitánya. Nem számítottam a hívására, főleg nem olyan hivatalosan, mint ahogy kivételesen tette.
- Aha, aha... Ühüm, ühüm... Ja, ja. Asszem. Rendben van. Oké, köszönöm az értesítést, és nyugodtan szólhatsz neki. Cső!- köszöntem el, azután visszahelyeztem a készüléket a szokványos állapotába. Lehunytam a szemeimet, majd egy halvány vigyor jelent meg az arcomon. Kitérő nélkül "vágtáztam" vissza a közös iroda felé, ezt követően az ajtófélfának dőltem.
- Phobia ügynök! Hamarosan vendégünk érkezik. Úgy is mondhatnám az LNIS kibővült még egy személlyel.- mondtam nyugodt hangvételben, de legbelül nagyon is örültem, amiért végre még valaki értelmét látta, hogy segítse az igenis fontos munkánkat.
- A poént még nem szeretném lelőni, tehát engedelmével egyenlőre nem árulom el az adott illető kilétét. Legyen meglepetés!- szólaltam fel, mialatt egy jobbra célzó félmosoly jelent meg a számon. Az egyik széknek megragadtam a háttámláját, a másik kezemet meg a jegyzetekkel foglaltam le, s a számítógép felé vettem az utat. A széket magam után kezdtem húzni, aminek következménye az volt, hogy a lábai "kellemesen csengő" hangot adtak ki magukból, miközben végigkaristolták a padlót. Engem ez túlzottan nem zavart, sőt egyáltalán nem érdekelt. Mikor odaértem megfordítottam azt, s fordítva elhelyezkedve rajta, a számítógép felé néztem. Előkaptam a tollamat, hátha a kis bájcsevejem alatt Phobia ügynök újabb információkat talált, esetleg felhasználható tényeket. A füzetet a háttámlának nyomtam, és azon nyomban írásra készen álltam.
- Na, hogy haladunk? Vannak új fejlemények?- érdeklődtem a nőszemélytől, ezt követően vártam a válaszát.

Tárgy: Re: LNIS Szer. Ápr. 21, 2010 10:09 am

[Első akta: Slarin fotóinak nyomában]

*Különösebb reakciók kimutatásától megkímélem főnököm, s inkább teszem azt, ami a munkaköri leírásomban szerepel. Egy-két kisebb megjegyzést elejtve folytatom a lista rendszerezését, bár a számítógépben található adatok alapján nem igazán tudok még több embert, arrancart vagy shinigamit felírni a kis noteszba. Persze, vannak fracciónjai, akik nincsenek nagyon kibékülve vele, de ez a Raúl nevű fickó olyan szerencsétlen, hogy szerintem még egy női test látványa sem lenne elég számára az ébren maradáshoz. Az adatai alapján egy igazi pancserről van szó, aki állítólag még egy küldetésen is elaludt. Személyesen még nem találkoztam vele, nem is igazán óhajtom szabadidőmet egy arra érdemtelen egyénre pazarolni, abban pedig biztos vagyok, hogy adattárunk hiteles információkkal rendelkezik. Így aztán fel sem írom az illető fracciónt a gyanúsítottak listájára, s biztos vagyok abban, hogy a tettes nevét már levetettem a papírra.
A 9. Espadát Scyt ügynök egyszerűen arrogánsnak írja le; csak egy szánalmas bolond lehet, aki véletlenül magasba kapaszkodott. A módszerei, igen, azok pedig egyértelműen az eszembe juttatják azt a személyt. Igaz, Kai megtörte a hagyományokat, hisz nem úgy szerezte meg a kapitányi címet, hogy legyőzte az előzőt, hanem egyszerűen kinevezték. Igaz, saját állítása szerint megküzdött elődjével – aki mellesleg nőnemű volt – , és le is győzte azt. Néha igazán kíváncsi vagyok, hogy csak Verát hülyíti tovább ezekkel a „macsó” szövegekkel, vagy valóban úgy van, ahogyan mondja. Abban az egyben viszont biztos vagyok viszont, hogy sikerült olyan erőre szert tennie, ami jelen pillanatban rám nézve igenis veszélyes. Jobb, ha egy darabig meghúzom magam, hiszen jelen esetben valóban szükség van a „stratégiai visszavonulásra”. Nem engedhetek meg magamnak egy baklövést sem, s ha a következő időszakban találkoznék akár egy halálistennel is, az most bizonyára a vesztemet is jelenthetné. Így aztán tökéletes számomra eme szervezetnél elfoglalt helyem, hiszen itt még azokról az arrancarokról is információt szerezhetek, akiket személyesen nem is ismerek. Kényelmes, s ismét elbújhatok csigaházamban. Ha pedig valaki mégis túl közel merészkedik hozzám, figyelmeztetésem jeléül csapok ki ollóimmal megmutatván, hogy nem okozna gondot egészen véletlenül leállítani az illető életfunkcióit. Még csak bűntudatot sem éreznék, hiszen olyan teremtményként születtem, aki voltaképpen saját maga ellensége, és egyetlen igazi célja saját énjével végezni. Vagyis a másik énjével, a kettéhasadt lélek másik felével. Lehet, akkor ismét teljes leszek és egész.
Nagyon nem zavartatom magam, amikor Scyt ügynök egy telefonhívás miatt magamra hagy a számítógéppel. Persze, hiába kutatok, új gyanúsítottat nem találok, akit felírhatnék a listára, így inkább a meglévők személyes adatait firkantom fel a notesz lapjaira. Az időmet végül inkább azzal töltöm el, hogy egy újabb szál cigarettára gyújtok rá. Kecses kacsóim (xD) hozzászokott mozdulatokkal nyúlnak a nikotinrúdhoz, melyet már-már elkényeztetett úri kisasszony módjára szorítok ujjaim közé. Lábaim is keresztbe rakom, s egy fekete tincset arrébb söprök arcomból, ezzel még feltűnőbbé téve már-már nem is eviláginak tűnő, természetellenesen lila színű íriszeimet, hogy ezután az öngyújtóval kezdjek el szórakozni. Visszatérő főnököm bejelentésére egy visszafogott titkárnőmosollyal válaszolok; már-már kezdek hozzászokni, hogy leginkább irodai munkásnak vagyok jó. Nem bánom, hisz itt mindenem megvan, amire szükségem van. S az, hogy egy ilyen fatökű, gombolkozni nem tudó kölyök a főnököm, végtére is eltűröm. Biztosan csak egy nagy terveket dédelgető bolond, különben mi értelme is lett volna létrehozni eme nyomozó szervezetet?*
- Már igazán kíváncsi vagyok az új munkatársunkra. Ami pedig a nyomozást illeti, új potenciális gyanúsítottat nem találtam, és biztos vagyok benne, hogy a tettes a már felállított listán van. - *nyomom el cigarettámat, és élvezettel időzik el pillantásom az eloltódó csikken, majd pillantásom egy hatalmas, görgőkön mozgatható táblára téved, amire kedvükre firkálhatnak a nyomozók a filmekben. A mellette levő filccel pedig fel is írom a gyanúsítottak nevét, egy-egy oszlopot alkotva ezzel, s a fő indokot, amiért esetleg elkövethették ezt a tettet. Mire befejezem a felvázolást, bizonyára az új munkatárs is megérkezik, akiről még nem is sejtem, hogy fraccióntársamról is van szó egyben. Smith ügynök… Ilyen névvel valóban nem egy nőnemű lényre számít az ember. Bár tény, ebbe a Hrafn-ba nem sok nőiesség szorult.*

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 22, 2010 5:01 am

[ Első akta: Slarin fotóinak nyomában ]

Unottan csoszogok az LNIS felé, mert hát jó csoszogni, meg szeretek is. Unom már a folytonos rohangálást. Tudtommal nem mérgeztek még meg kibaszott Morteinnel, tököm tudja mivel, akkor meg rohadtul felesleges rohangálni, mint valami debil egér. Mellesleg utálok is rohanni. Nem értem, hogy miért is jó az másoknak, ha két perc futás után a tüdejüket is kiköpik, én meg tök nyugisan vánszorgok el A-ból B-be, igaz, kétszer több időbe telik, mint ha futnék. De ki a tökömet érdekli? A séta jó, és egészséges. Mondjuk nem mintha érdekelne, hogy mi az egészséges, mert már úgyse döglök meg egyhamar, szóval mindegy.
Már egyre közeledek az irodához, meg a leendő főnökömhöz, és az idegesítő fraccióntársamhoz. Tököm ki van, hogy mindig összekerülök azzal flúgos bigével, és sose úgy, hogy legalább egyszer felrúghassam, mint vénasszony a köcsögöt. Ha beszól – már pedig biztos, hogy beszól –, esküszöm, hogy neki megyek ennek a… a… szóval neki. A jövőbeli főnökről meg inkább nem is pofázok. Mondjuk nem is igazán ismerem, de attól még szarok a fejére. Majd ha megbízok benne, akkor majd álmodozhat arról, hogy egyszer talán teljesítem egy kibaszott kérdését. Addig meg bújjon el. Rohadtul elegem van a másokon uralkodni vágyó faszokból, akik folyton azért cseszegetnek, mert annyira nagyra vannak az erejükkel. De majd ha erős leszek… Akkor aztán pattoghatnak, hogy mé nem csinálom a dolgom. Úgy lecsapom őket, hogy majd a földön fetrengve esdekelnek a bocsánatomért a kis porbafingók.
Az ajtó előtt állva próbálok emberibb külsőt kölcsönözni magamnak. Igaz, tökmindegy, hogy hogy nézek ki, elvégre nem a külső számít. Én legalábbis leszarom, hogy ki hogy néz ki. Na jó… ez nem igaz, mert pont azzal cseszegetek mindenkit, hogy hogy néz ki. Az ajtót berúgva vánszorgok be az irodába. Még jó, hogy berúgom… a kilincs, meg a hasonló szarságok, csak csiráknak valók, én meg köztudottan zseni vagyok. Akkor meg már nem fokok azzal a szaros fémdarabbal szórakozni… Ha meg kiszakad a tokjából ez a szar, akkor tegye. Azt csinál amit akar.
- Császtok.
Állok meg unott képpel az ajtóban, és nézem, hogy épp mit sikerült megzavarnom. Mondjuk rohadtul nem érdekel, hogy mi folyik itt. Na jó… kicsit érdekel, elvégre nem jelentkeztem volna. Meg amúgy is mindig szerettem nyomozósdit játszani a degeneráltakkal, akkor meg most miért ne játszhatnék élesben. Nem vagyok én olyan hülye, mint ahogy azt minden kis pöcs elképzeli. Természetesen képes vagyok az írásra, olvasásra, meg fel is fogom, amit olvasok. Szóval már nem vagyok segghülye, mint néhány arrancar. Simán taníthatnék nekik olvasást, amilyen kibaszott okos vagyok, szóval nyugodtan nyalhatnák a talpamat, amiért egyáltalán foglalkozni próbálnék velük, de nem… Szarnak a fejemre, mintha én lennék LN leghülyébbje. Nézzenek már tükörbe, bassza meg. Sok kis köcsög ugrál össze-vissza.
- Én lennék az új munkaerő. A nevem Smith ügynök, és ajánlom, hogy véssétek bele az elkúrt agyatokba, vili? Nem óhajtok a modoromról vitát nyitni, szóval kuss. >.>
Morgok az egyik sarkot fixírozva. Tökömet nem érdekli, hogy van itt egy kibaszott Espada is. Ha valami kínja van, nyögje ki, oszt majd megpróbálok az úripofájához igazodni. Addig meg befoghatja mindkettő szarkupac. Előbb ismerjenek meg normálisan, aztán basztassanak a hülyeségeikkel.
Nem is kellett sok idő, a sárgaházból szabadult hugyagyu fasz máris felbaszta az agyamat. Faszom se akar egy zizzent csajjal együtt dolgozni. Max ha zsákot húz a fejére, akkor. Addig meg a közelembe se merjen jönni, mert megcsapom úgy, hogy csoda lesz, ha egy foga is a helyén marad.
- Mondd csak te pszichopata szerencsétlenség. Elárulnád, hogy mi tökömet keresel itt, ahol még ápolók se tudnak rád vigyázni? Csoda lesz, ha túléljük a munkát a társaságodban.
Szólok be fraccióntársamnak, csak hogy megmutassam, mennyire is szeretem.

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 22, 2010 6:39 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Nem sokkal megérkezésem után egy kis füstszag fogadott, azután a hamutartóra pillantva egy újabb cigicsikket fedeztem fel. Tehát Phobia ügynök megint rágyújtott. Nem zavart túlságosan, kellett már sokkal kellemetlenebb szagokat is elviselnem, ezért a székről felállva csak az ablakhoz ballagtam, majd kinyitottam azt. Ezekben a pillanatokban vettem észre a közeledő, leendő munkatársunkat is, viszont egy félmosollyal az arcomon sétáltam vissza az asztalhoz. A társaságomban lévő hölgy kijelentette, már nem talált újabb gyanúsítottakat, s belekezdett egy táblázat felvázolásába.
- Rendben van. Akkor még egy kis ideig itt elemezhetünk, utána mehetünk is terepre.- mondtam elhatározott és nyugodt hangon, miközben zsebre tett kezekkel ültem fel az asztal tetejére. Az éjszakában elmerülve bambultam kifelé, észre sem vettem a csattanást, amit a berúgott ajtó okozott. Nem sokkal később egy köszönés zökkentett ki az előző kerékvágásomból, amit fülig érő szájjal viszonoztam:
- Jó estét!
Nagy elhatározások után eldöntöttem, hogy le fogok mászni az asztalról, azután közelebbről is szemügyre vettem a Phobia ügynök által feljegyzett információkat. Egy alkalommal már volt szerencsém Smith ügynökhöz, és mondanom sem kell, akkor sikerült igazán bevésnie magát a szívembe... Ez lényegtelen, én fátylat terítettem a múltra, ez meg különben is munkahely, nem pedig magánélet. A kettő között van egy kis különbség, az élet tapasztalatai pedig általában mindig azt sugallták, aki keveri eme két dolgot, az nem szokott jól járni. Legújabban csatlakozott tagunk ismételten megnyilvánult, amire egy túlságosan sok értelmet nem tükröző arckifejezéssel pillantottam hátra.
- Köszönjük a tájékoztatást, a magam részéről megpróbálom észben tartani. Én Scyt ügynök vagyok, örvendek, hogy ezentúl együtt tevékenykedhetünk.- jelentettem végül ki a saját higgadt és természetes hangnememben, pár másodperc múlva pedig újból az alkoholos filccel felírt neveket, valamint az azok alá bebiggyesztett indokokat tanulmányoztam.
~ Vajon kinél kellene elkezdeni? Ésszerű lenne Watanabe Yuusukét a végére hagyni, elvégre ő nem Hueco Mundoban él. Valami azt súgja számomra, nem lesz majd együttműködő, de hamarosan minden eldől.~ gondoltam magamban, közben egyik kezemmel az államat simogattam, aminek köszönhetően már több intelligenciát sugárzó összképet nyerem. Zsebemből végül egy csokiszeletet húztam elő, melynek kibontása után egy nagyot haraptam a finom masszába. Állítólag serkenti az agyat, szóval nem származhat belőle nagyobb gondom, hogyha elrágcsálom az elmélkedésem alatt, sőt még segítségemre is lehet.
~ Ez igazán ízletes.~ állapítottam meg, mialatt a masszával bevont édességre terelődött a tekintetem. A fogyasztás végbemenetele hamar lejátszódott, majd a kukát egy újabb vendéggel gazdagítottam.
~ Na, és ki fogja kivinni a szemetet? Kellene egy karbantartó is... Mindegy, úgyis meg fogom említeni Aizen-samának.~ jutottam döntésre, de nem sokkal később szomjasnak éreztem magamat. Eközben Smith ügynök tett még egy csípős megjegyzést. Nem kellett nagy felfedezőnek lennem ahhoz, hogy megállapítsam a két nőszemély ellenszenves volt egymásnak. Isten ments, hogy beleavatkozzak a dolgaikba, még a végén én kerültem volna ki belőle hülyeként. Valószínűleg csodálatosan fogom érezni magamat, amennyiben az egész nyomozás kimenetele alatt bombázzák egymást hasonló beszólásokkal.
~ Miért is hittem, hogy könnyen fog menni minden?~ vakartam meg a tarkómat, egy mélabús mimikával ötvözve a költői kérdés feltételét. Elindultam egy üveg ásványvízért, majd azzal, s három üvegpohárral tértem vissza. Mindenkinek öntöttem folyadékot, hátha megkívánják munkatársaim is a frissítőt. Elloptam egyet a műanyag tálcáról, ezután meg is ittam a kissé szénsavas italt. Jól esett.
- Smith ügynök, a táblán felírt személyek a gyanúsítottak. Meg kell találnunk a tettest, vagy tetteseket, akik galád módon egy fotót adtak el egy férfimagazinnak Slarin Sleryrrlyn'dreskelről. Ezidáig már sikerült alaposan szűkítenünk a kört.- tájékoztattam a hölgyeményt.
- Saját véleményem szerint az ikrek körül kellene először szaglászni, számomra ők tűnnek a legtisztábbnak. Bár, a látszat néha csal.- jelentettem ki, mialatt cövekként ácsorogtam a táblával szemben.
- Mit gondolnak?- érdeklődtem, azután vártam a válaszokat.

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Ápr. 22, 2010 7:39 am

[Első akta - Slarin fotóinak nyomában]

*Nőiesség? Mégis mit tud ez erről? A valódi meg a választott neve is inkább férfihoz illik… Bár kinézem ebből az illemet nem ismerő korcsból, hogy valójában a nőkhöz vonzódik. Még azt is, hogy futanari, de ebbe jobb bele se gondolni. Mindegy, akkor is nagy pofája van, szóval igazán vehetné a fáradtságot, hogy felkeressen egy szakembert, aki azzal kezdi a munkáját, hogy megtanítja rendesen beszélni. Egyre szörnyebbek a munkakörülmények; a főnököm egy könnyen manipulálható kölyök, aki még egy szivart se tud tisztességesen elszívni, a munkatársam meg ez a fiúlány, akinek a szókincse kimerül néhány káromkodással, hűen visszatükrözve mindazt, ami a fejében van. Persze, azt nem vagyok hajlandó megengedni magamnak, hogy kimutassam valódi gondolataim. Hadd legyek csak a tökéletes beosztott, ha egyszer már elvállaltam ezt a szerepet. Hrafnival (akinek a nevéről mindig a tüsszentés jut eszembe) ellentétben én pótolhatatlan vagyok, és mindenképpen nagyobb segítség ennél a gondolkozni amúgy nem képes, kisebbség komplexusos, valamint igazán ocsmányul kinéző arrancarnál. Annyi nőiesség se szorult belé, mint egy ökölvívóba. Előre látom, hogy megint azt fogja hinni magáról, hogy ő a „fasza gyerek”, már elnézést a szóhasználatért. Természetesen hamarosan úgyis szembesülni fog a tényekkel, hogy a nyomomba sem érhet, ugyanis ezzel a temperamentummal nem fogja sokra vinni ebben a szakmában.
Gúnyos mosolyt formálnak cseresznyeszín ajkaim, elegáns lépteim már-már kifutóra valóak, mintsem egy irodába, de természetesen mindig is tisztában voltam természeti adottságaim tökéletességével. Egy kicsit hidegebb van a teremben, mint pár perce, amit csak most veszek észre, hisz Adán kinyitotta az egyik ablakot, ugyanis még biztos nincs felszerelve a füstszűrő, vagy nem is szándékoznak, de nagyon nem fog zavarni, ugyanis nekem többé nem mondja meg senki sem, hogy hol dohányozhatok és hol nem. Legfeljebb bevetem már-már művészire kifejlesztett bociszemeimet és évtizedek alatt begyakorolt szempilla rebegtetésemet, és mindjárt meg van oldva a dolog. Mindig is elértem azt, amit akartam. Vagy így, vagy úgy. Persze, a Hrafn-hoz félék biztosan valami olcsó utcalánynak néznek emiatt, de higgyenek, amit csak akarnak, engem nem zavar.
Tisztában vagyok a veszéllyel, amit tettem után kaphatok. Valószínűleg megpróbál majd beledöngölni az egyik falba, de minimum elkáromkodja magát. Bár jobban örülnék annak, ha meghűlne benne a vér. Nőről biztosan nem számít arra, hogy dekoltázsát megvillantva állít oda, majd egyik kezével arcának vonalát és nyakát simítja meg. Még lábujjhegyre is állok, hiszen különben nem tudnám cseppet sem jót sejtető szavaimat a fülébe suttogni.*
- Bármikor magammal ránthatlak az őrületbe. Eddig mindenki így végezte, aki hosszabb időre volt összezárva velem. Szólíts csak Phobia ügynöknek.- *hagyom, hogy ajkaim szinte érintsék a fülét, és nem nagyon érdekel, hogy mit fog ebből leszűrni, vagy esetleg félreérteni. Mondhatni, igazán jó barátnők vagyunk. Biztos vagyok abban, hogy főnökünknek soha többé nem kell számítania unalmas munkanapokra. Bár hogy is lehetne az, ha az én igazán felemelő társaságomban töltheti idejét?*
- Nem várjuk el, hogy a magadfajta megértse az ügyet, mert nem igazán vagyok biztos abban, hogy Ön képes gondolkozni, vagy netán tévedek? - *ballagok vissza Scyt ügynök mellé, a táblához, szavaim elhangzása után pedig ártatlan fejet vágok mindkettőjükre, mintha valami naiv kislány lennék, akinek most meséltek el egy disznó viccet és nem érti a poént.*
- Az ikrek, Lala és Lily… Belőlük igazán kinéznék egy ilyen csínyt, viszont az, hogy nem dicsekednének el tettükkel, az valahogy nem rájuk vall. Egyéb vélemény? Esetleg megosztaná velünk haldokló gondolatfoszlányait, Mr. Smith? - *villantom meg mi-sem-természetesebb mosolyomat, hisz hiába, az álcák mesterének születtem. Sosem okozott gondot színészkedni, főleg nem azzal a céllal, hogy egyeseket felidegesítsek viselkedésemmel.*

Tárgy: Re: LNIS Szer. Május 19, 2010 8:20 am

[ Első akta: Slarin fotóinak nyomában ]

Halkan morogva veszem nagyjából tudomásul, hogy két degenerálttal kell majd együtt dolgoznom. Ráadásul a legszebb, hogy egyikük egy rohadt Espada, ami miatt csak még jobban forr az agyvizem. Azt aztán lesheti, hogy mikor fogok én neki futkározni, mint valami kibaszottul boldog kutya a parancsait hallva. Előbb ugrok fejest egy tál szarba, minthogy minden parancsát teljesítsem ennek a kis nyálgépnek. Faszom se akar ugrálni neki. Persze ha Teo-sama lenne a vezető, már kevesebbszer állnék ellent. Persze az ő búval baszott hangulata tuti taccsra vágná a partizós búrámat. Ez meg öcsém… mint valami elit pasi, aki ezüst kanállal a pofájában született. A másikról meg ne is beszéljünk… Egy húgyagyú bige, aki valószínűleg még a kávéfoltot is képes összekeverni a semmivel. Az fix, hogy zokni agyú, de az meg még biztosabb, hogy az a zokni nem kevés helyen lyukas. Néha már szabályszerűen kiráz a hideg attól degenerált tyúktól. Biztos, hogy képes lenne akár meg is kínozni… De azt meg aztán lesheti, mert előtte úgy szájon törlöm, hogy csoda lesz, ha marad foga.
Közömbösen hallgatom az eset leírását. Igazából rohadtul nem érdekel a dolog, de ha már egyszer ide toltam a pofámat, akkor már miért ne segíthetnék. Amúgy is, inkább viruljon a fejük, amiért vagyok olyan kegyes, hogy segítek nekik a szaros kis ügyükkel. A faszomat se érdekli, hogy ki volt az a balfas rohadék, aki képes volt Slarinról képet csinálni. Az is mé’ nem figyel, hogy van-e valaki a közelben. Ha már egyszer ekkora bögyei vannak, akkor miért nem ellenőrzi jobban a környezetét. Valószínűleg nem a kedvessége miatt koslat utána minenki… Ezt már ő is igazán észre vehetné...
Az a sárgaházi szökevény kezdte már nagyon feltornázni az agyvizemet. Már rohadtul viszketett a tenyerem. És kitudja, talán még tök véletlenül meg is találja a csinos kis pofikáját, a formás kis öklöm. Mert az fix, hogy egyszer belepasszírozom a padlóba. Akár mérget is vehet rá a kedves Phobia ügynök.
Kissé bamba ábrázattal próbálok rájönni, hogy miben is mesterkedik. Fogadok képes és még ki is kezd velem, amilyen szottyadtagyú. Kétlem, hogy lenne neki valami különbség a nők, meg a férfiak között. Végülis sokan hittek már engem is pasinak, szóval nem hibáztatom érte, de akkor is nyilvánvalóan látszik, hogy csaj vagyok, hiszen mellényemen kívül semmi nincs a felsőtestemen. Annyira vak meg azért mégse lehet, hogy ne vegye észre, hogy én is hasonló nemű vagyok, mint ő. Remélem világos számára, mert ha nem, akkor feltörlöm vele a padlót, mint háziasszony a viledával.
Megszeppenve figyelem, ahogy a kattant tyúk végig simítja arcomon, majd nyakamon ujjait. Érintésétől kiráz a hideg, amit lehet, hogy ő is észre vett, hiszen folytatja a dolgot. Egyre jobban kezdek tőle undorodni, ahogy próbál nekem nyalni, meg hízelegni. Próbálja nekem tenni a szépet, meg minden, de ez engem nem hat meg. Ráadásul csak hányni tudok az ilyenektől. Szánalmas... Hogy juthatott egyáltalán eszébe, hogy kikezdjen velem? Egy nővel?
Arcom eltorzul, ahogy ajka egyre közeledik a fülemhez, s egy pillanatra ismét megremegek. Mi van, hogy ha megharapja a fülemet? O.o Lehet, hogy elkapom a veszettséget, és még a szám is elkezdene habzani. Isten ments, hogy még közelebb kerüljön... Épp ezért, amint befejezi mondandóját, jó alaposan el is taszítom magamtól. Tudja, hogy kivel szórakozzon... A homoki viperával a sivatag közepén.
- Mi vagy te, bazd meg. Takarodj innen amíg szépen mondom, különben a fogaidat a padlón látod viszont. Ennyi erővel az utcasarokra is kiállhatsz, a rohadt életbe má'. Amúgy meg azt hiszed, hogy te vagy itt az egyetlen, akinek hiányzik legalább egy kereke? Bár tuti te győznél, ha kerék számolásra kerülne a sor, mert már biztos mínuszban jársz.
Mondtam kissé gúnyosan. Hát azé’ nehogy má’ azt higgye, hogy ő itt a menő csajszi. Azt hiszi, hogy akkora nagy ész, engem meg persze olyannak néz, mint valami idiótát, aki még 10-ig se képes elszámolni. Természetesen eltudok számolni tízig…: egy, kettő, ami kettő után következik, négy, hat, öt, hét, tíz. Látod, bazd meg? Képes vagyok rá… Akkor meg mi a faszt pattog az a luvnya is itt nekem, hogy milyen hülye vagyok. Előbb számolom ki, hogy mennyi egy meg egy, mint hogy ő megcsinálja a vacsoráját.
Amint Scyt ügynök kiböki, hogy szerinte az ikrek a tettesek, halkan felhorkanok. Látszik, hogy milyen keveset tud, a kedves főnök úr… A két csökött agyú liba valószínűleg már elregélte volna fél Hueco Mundonak, hogy képesek voltak készíteni egy szaros képet Slarinról. Persze a Sötétség hercegnője mindent jobban tud, és persze még mindig teljesen síkhülyének néz, szóval elhatároztam, hogy csak azért is megmutatom, hogy nem vagyok olyan neandervölgyi, mint amilyennek ő már elgondolt. Húzzon bilit a fejére, oszt azzal próbáljon meg okosokodni.
- Kivételesen egyetértek, kedves Phobia ügynök. Az a két balfasz rögtön világgá kürtölte volna, hogy ilyen képet csináltak Slarinról. Mostanra már valószínűleg ki is nyírta volna őket Las Noches didikirálynője.
Kezdem el lökni nekik a sódert, mint ha értenék is a dologhoz. Igazából még életemben nem játszottam nyomozósdit, szóval most megmutathatom hogy mit tudok. Mert hát természetesen tudok, nem úgy mint ez a kettő, akivel dolgoznom kell. Nem is értem, hogy miért nem én vagyok ennek az egész kócerájnak a vezetője. Tuti, hogy jól vinném a boltot, nem úgy mint Scyt ügynök.
- Mellesleg a gondolatizéim nem haldokolnak, ellenben veled. Csodálnám, ha ép lenne az agyad, te szerencsétlen.
Vágok vissza igazán frappánsan Mrs. Bolondgombának. Bazz… Surprised

Milyen szavakat ismerek… „Frappánsan”… Mindegy.. nem ez a lényeg, hanem az, hogy bizonyítsak, hogy még se vagyok olyan hülye, mint amilyennek gondolnak.
- Amúgy meg vannak már nyomok? Mert ha már kibaszot zsaruk vagyunk, akkor ilyeneket se ártana találnunk, ha nem tévedek. Márpedig tudom, hogy nem tévedek.
Dőlök neki a falnak, karomat keresztbefonva. Na most legyetek okosak, nyuszibogyók. Sose gondolátok volna, hogy ilyeneket kérdezek, ugyeeee? Természetesen képes vagyok meglepetéseket is okozni az embereknek, nem csak rohadtul fájdalmas sérüléseket.

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Május 20, 2010 12:44 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Hát mit ne mondjak, már az elején feltűnt, hogy a két nőszemély igen különösen viselkedik egymás társaságában. Ám ekkor Phobia ügynök olyan lépésre szánta rá magát, amire még én sem gondoltam volna. Talán félreismertem ezt a nőt? Odaballagott Smith ügynökhöz, majd egy eléggé erotikusnak látszó mozdulatsort adott le, amitől még az ütő is megállt bennem. Nagyra nyílt szemekkel bámultam munkatársaimat.
~ Te jó ég!~ gondoltam magamban, azután próbáltam megmozdítani a kezemet, hogy a tálcán elhelyezkedő frissítőből öntsek magamnak. Végül sikerült majdnem levernem az egyik poharat, de megfogtam.
- A fenébe ezzel!- suttogtam, majd egy pillanat múlva számhoz emeltem az egész flakon ásványvizet, s nagyjából a feléig leittam.
- Pfúú...- fújtam ki magamat, miközben megvakartam a tarkómat, de még mindig ledöbbent arcot vágtam. Ez azért megrázott. Még a végén előadnak itt egy nő a nővel jelenetet, vagy mi lesz? Bár szerencsére úgy tűnt, Smith ügynök nem nagyon támogatta a másik "hölgy" ötletét, ezért megnyugodtam. Fogalmam sem volt mit tettem volna, amennyiben tényleg az lett volna, hogy... Na! Tudja mindenki mire gondoltam... Áh! Lehet egy kicsit túlzásba estem, azért odáig még nem fajultak a dolgok, még a saját fantáziám is rátett egy lapáttal, amiért efféle töprengések futottak át az agyamon. Nem sokkal később Smith ügynök nem túl kedves szavakkal illette meg a Phobia ügynököt, ám ő csak visszasétált mellém. Egy izzadságcsepp csordult le a homlokomon, miközben kínos mosollyal pillantottam a nőszemélyre.
~ Hát ez marha jó! Egy trágár idióta és egy őrült faker (Na, azért angol tudás befigyel! XD). Jobban mondva, ha egy hölgy ilyen módon produkálta magát, arra egész életemben kiakadtam... Azt hiszem nem vagyok az a nagy nőcsábász típus.~ töprengtem elbambulva, ezután végighallgattam társaim véleményét, de úgy tűnt kissé félreértettek.
- Öhm...- kezdtem bele, viszont előtte megköszörültem a torkomat.- Véleményem szerint, önök rosszul értelmezték azt, amire céloztam. Csupán annyit mondtam, ők tűnnek a legtisztábbnak, ezért velük kellene kezdeni. Tudják, a létra alsó fokáról haladunk fölfelé. Közben persze változhat a felállás, sőt valószínűleg fog is, attól függően, kit mennyire találunk majd gyanúsnak.- jelentettem ki, majd ismételten a táblára pillantottam.
- Ha van más ötletük, természetesen szívesen meghallgatom.- tettem még hozzá a mondanivalómhoz, nem sokkal később pedig az egyik számítógéphez ballagtam. Leültem a székre, azután megint nézegetni kezdtem azoknak az arrnacaroknak az adatait, akikről eddig is beszéltünk, hátha kimaradt valamilyen fontos információ. Néhány kattintgatás és gépelgetés után viszont megállapítottam, nem hagytunk ki egyetlen lényeges részletet sem. Még mindig feszült voltam, tehát előkerestem a zsebemből a nem régi szivart, majd Phobia ügynökhöz sétáltam.
- Bocsánat, elkérhetném a gyújtóját?- érdeklődtem, s miután megkaptam a dohányzáshoz elkerülhetetlennek mondható eszközt, meggyújtottam a szivart.
~ Nincs mese. Rá kell gyújtani!~ hoztam meg a határozatot, nem sokkal később pedig a számba helyeztem a rudat, utána szívtam belé egy jó nagyot. A füst az egész arcomat beterítette, de nem érdekelt. Muszáj voltam elviselni. Hogy tényleg jól esett-e, vagy csak elhitettem magammal, nem érdekelt, viszont sikerült kissé lejjebb hűteni a kedélyeimet. Lassú tempóban sétáltam Smith ügynök mellé, majd megtorpantam, amikor a falnak dőlt nőhöz értem.
- Mellesleg, visszatérve a kérdésére kedves, még "kibaszottul" nincsenek nyomok.- nyilvánultam meg, eztán a hölgy képébe fújtam a füstöt.
~ A rohadt életbe, ne én legyek már, akiből hülyét csinálnak! Ha már így állunk, én is beszállok ebbe az elmebajos játékba.~ gondoltam magamban, azután megejtettem a szokásos jobbra húzódó félmosolyomat.

Tárgy: Re: LNIS Pént. Május 21, 2010 11:29 am

[Első akta - Slarin fotóinak nyomában]

*Csak nem hiszi ez a szókincshiányos nőszemély, hogy komolyan gondoltam előbbi műveletemet? Még hogy én és ő… Sajnálatos módon én túl jó vagyok bárki számára is, hiszen egy olyan tökéletes lény vagyok, aki valóban átjárt már minden létsíkot. Igen, ez bőven feljogosít arra, hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam. Ráadásul még csak nem nézek ki olyan patkánynak, mint ez a másik. Igaz, Kai szeret az iménti jelzővel illetni, mert úgy gondolja, hogy ettől vicces és jópofa lesz. Hogy mennyire téved… Rolling Eyes

Meglátjuk, mennyire fog nevetni, amikor majd az ő testét is megcsonkítom Veráé mellett.
Vigyorogva gyújtok rá még egy szálra, hisz kit zavar, ha láncdohányosnak neveznek? Engem biztosan nem, úgy sem tudnak megakadályozni, nem mellékesen pedig nem szereltek fel egy olyan táblát sem az épület ezen részébe, mely azt hirdetné, hogy nem dohányzó területen vagyok, a füstelszívónak meg elviekben épp az lenne a dolga, hogy kényelmesebbé tegye számomra az életem.
A trágár kifejezéseket használó arrancar megjegyzéseit természetesen ignorálom tudván, így jobban felidegesítem, mintha visszaszólnék neki. Nem vagyok egy könnyedén provokálható alkat, inkább én vagyok az, aki különös élvezettel tipor bele mások lelki nyugalmába. Elégedetten nyugtázom, hogy ismételten sikerült elérnem a célom, figyelmem pedig természetesen Scyt ügynök reakciója sem kerüli el. Kis híján sikerül levernie az egyik poharat, ám megelőzendően a káoszt, még időben sikerül elkapnia a poharat. Bár Smith ügynök lehet, jobb takarító lenne, mint nyomozó, Scyt ügynök helyében csak ilyen alantas feladatokat mernék rábízni, már csak azért is, mert magyarán egy utcalánynak titulált megfeledkezvén azon az egyértelmű tényezőről, miszerint senki sem méltó arra, hogy egyáltalán hozzám érjen. Vele ellentétben én legalább válogathatok, hisz mindenem megvan, amit egy férfi kívánhat, míg ő… És még csodálja, hogy az erősebbik nem képviselői még csak rá se néznek. Bár ha nincs más, biztosan ő is megteszi.*
- Ez csak természetes, főnök. - *adom át öngyújtómat az espadának, mikor jelzi azt a szándékát, hogy szeretné meggyújtani a szivart. Sosem voltam oda különösebben értük, még számomra is túl erősnek bizonyulnak, túl nyers, valamint füstszűrő nélkül igencsak erős az íze is nem beszélve arról az erős dohányszagtól, ami már messziről terjeng rólad. Természetesen még mindig a finom parfümök illatát részesítem előnyben a bagó szaga helyett, ezért is szívok egy méregdrága márkát, melynek ízesített cigarettája legalább megkímél a dohány jellegzetes, már messziről is érezhető bűzétől.
Nem bírok ellenállni a kísértésnek, és hangosan elnevetem magam, amikor Scyt ügynök gyakorlatilag kigúnyolja Smith ügynököt. Az irónia, oly csodás! *.* Máris szimpatikusabbá vált munkaadóm ezzel a tettével, és még az is lehet, hogy jól kijövünk a jövőben, ami pedig cégünk érdeke is lenne. Wink

Bár érzelmek nélkül nem biztos, hogy valaha valóban sor kerülne erre.
A nevetésem végett a kezem kis híján megcsúszik, hiszen egy kis papírfecnire írok fel egy rövid üzenetet. Ketten talán elboldogulnak a las noches-i gyanúsítottakkal, azonban úgy érzem, hogy ha valaha is szeretnénk előre jutni a nyomozásban, a seireitei-i gyanúsítottat most kell kézbe vennem. Persze, jelenleg csupán másik énem emlékeiben tudnék kutatni, lévén éjszaka van, és ilyenkor már Vera sem kempel az irodájában, s valószínűleg Kai-al van, mint általában minden éjszaka. Remélem, nem zavarok meg semmi fontosat, viszont szükségem van az emlékeire, hátha Watanabe taichou említett valamit arról a Slarinról.*
- Megtehetne egy szívességet és a munkaköri leírásoknak megfelelően is viselkedhetne, Smith ügynök. Scyt ügynök, javaslom ezentúl egy IQ teszt kitöltetését az ügynökök felvételi vizsgájaként, hisz látható, hogy ez a „nő” nem rendelkezik azokkal a követelményekkel, amit elvárhatunk egy szakmabelitől. Minden esetre én elkezdem a nyomozást Soul Societyben a magam módszerével. Bizonyára emlékszik még az adataimból eme tehetségemre, Scyt ügynök. - *lépek oda a pároshoz, miután cigarettámat a hamutálba döntöm, majd szabad kezemmel megérintem főnökünk hátát, maximum azt hiszi majd, hogy vele is épp kikezdek, s a másik kezemben pedig egy cetlit csúsztatok a zsebébe, mintha csak egy telefonszámot adnék neki, majd pedig rákacsintok csökevényes agyú munkatársamra, hogy szépen hátat is fordíthassak nekik. Aztán persze vigyorogva vonulok át a saját irodarészembe, hisz ehhez a művelethez nyugalomra van szükségem. Még nem tudom, mennyi időt fog elvenni tőlem a folyamat, talán fél óra is eltelik, mire visszaérkezek, de akár több is. Igencsak nehéz ebben a formámban uralnom régi testemet. Ha Scyt ügynök előveszi a gondosan összehajtogatott, sárga cetlit, akkor a „Tartsa távol tőlem Smith ügynököt, nem kívánt komplikációkhoz vezethet, ha megzavarnak a kémkedésben” szöveget olvashatja le a papírdarabról. Nincs szükségem arra, hogy ez a kis senki megnehezítse a dolgom, így sem olyan könnyű egy másik testet megszállni csupán azért, hogy egy apró emlékfoszlányt megtaláljak benne.*

Tárgy: Re: LNIS Kedd Jún. 01, 2010 4:16 am

[ Első akta: Slarin fotóinak nyomában ]

Kezd egyre jobban tele lenni a tököm azzal a görény csajjal. Egyre biztosabb, hogy valami nincs nála rendben. Főleg már csak azért is, mert női képződmény létére rám mászott, holott én is nő vagyok, még ha az nem is látszik. Rohadtul elegem van a hozzá hasonló hülye picsákból, akik azt hiszik, hogy szempilla rebegetéssel és nyálas viselkedéssel bármit meg tudnak oldani. Mondjuk ez esetben csak azt sikerült elérnie, hogy kibaszottul felhúzta az agyam. Legszívesebben addig rugdosnám a csinos kis fenekét, amíg azt nem kívánja, hogy inkább nyiffantsam ki. Ráadásul a degenerált főnököm is csak állni tud, mint az a bizonyos, abban a rohadt lagziban. Inkább tirhítsa el a közelemből ezt a fogyatékos libát, amíg lehet, különben nem állok jót magamért.
Megpróbálkozom azzal is, hogy mély levegővétellel lenyugtatom magam, és elszámolok tízzel, persze semmi hatása… Úgy felhúzta az agyamat a degenerált sötétje, hogy jó sok idő kell, mire lenyugszom. Kibaszottul nincs kedvem hozzá, hogy vele szórakozzam, de ahogy látom, ő kifejezetten élvezi, hogy cseszegethet. Utálom az ilyeneket… >.>
- Először is, nem vagyok „kedves”, másodszor meg ahelyett, hogy itt terpesztik nagy kényelemben a picsájukat elmehetnénk a helyszínre, ahol azt a rohadt képet csinálták. Talán lesz akkora mázlink, hogy találunk valamit.
Mondtam kissé elpirulva. Elegem van, hogy mindenki belőlem űz gúnyt. Én is elfogadom úgy az összes rohadt idiótát, ahogy van, és nem baszogatom a modoruk miatt. Hagyjon már engem mindenki békén a szaros kis gondjaikkal. Húzzák le magukat a budin, vagy hagyják, hogy a fejükre essen egy műhold, vagy faszom tudja, de tűnjenek már el a faszba. Vagy túl nagy szívességet kérek?
- Magácska meg tehetne nekem egy szívességet. Kopjon le rólam, amíg megteheti, különben nagyon megbánja, vili? Amúgy meg attól, hogy azt hiszi, hogy mekkora egy idióta vagyok, még nem muszáj úgy lennie, csökött agyú.
Igen, kezd kicsit elegem lenni, hogy ez a rohadt picsa azt hiszi, hogy ő a nagy lángész, én meg még azt se tudom, hogy mennyi egy, meg egy. Persze, hogy három. Minek néz ez engem? Ősembernek? Dugjon meg inkább egy tarajos sült, oszt engem hagyjon békén, mert már rohadtul elegem van belőle.
- Eh… hova megy, Miss Rakásszerencsétlenség?! Megy és elsírja a bánatát valami idiótának?
Kiáltok a távozó Phobia ügynök után. Sajnálom Teo-samát, hogy egy ilyen elmebeteg lett az újabb fraccionja. Bár annyi szerencséje van, hogy osztogathat neki parancsokat, mert elvégre a felettese.
Duzzogva vágom le magam az egyik számítógép elé, és nézek ki a fejemből egy pillanatig próbálok az ügyön gondolkodni, mintha érdekelne is, de nem nagyon vágom, hogy mi a probléma azzal, hogy Slarinról fénykép készült.
- Főnök… Eddig kiket ellenőriztek a gyanúsítottak közül?
Teszem fel a kérdést viszonylag értelmes hangnemben. Mondjuk én mindig értelmes hangnemben beszélek, legalábbis nekem úgy tűnik, hogy értelmes. Az már más, ha mások másként gondolják. Egyébként meg tojok a sok faszfej fejére, mert nem képesek értékelni a színes egyéniségemet. Húzzanak zsákot a fejükre, és fulladjanak meg… Sok vadbarom… >.>
Ujjaimmal az asztalon dobolva próbáltam levezetni a dühömet. Kissé felbaszta az agyamat, amiért teljesen hülyének néznek. Senki sem tökéletes… Erre talán a legjobb példa Phobia ügynök, aki még a tökéletesség közelében sincs. Sőt… >.>

Tárgy: Re: LNIS Hétf. Jún. 14, 2010 4:22 am

// Első akta: Slarin fotóinak nyomában //

Kis produkciómmal láthatóan örömet okoztam Phobia ügynöknek, hiszen egy jóízű kacajban tört ki, én mégis mélyen az elpirult Smith ügynök szemeibe pillantottam, miközben csöppet oldalra döntöttem a fejemet, s egy kaján vigyor pihent az arcomon. Tapasztalható volt, egy kicsit zavarba jött szegény, de ez csupán egy kicsiny mértékű, finom bosszú volt az illetlen viselkedése végett. Nem akartam én rosszban lenni vele, sőt, célom volt mindenkiből a lehető legeslegjobbat kihozni, csakhogy ehhez nem egyedül rám volt szükség.
- Látom, ön eléggé érdekesen önti szavakba a kutatás fogalmát. Eddig is folyamatosan dolgoztunk.- váltottam át komolyabb stílusra. Beleszívtam a szivarba, majd a füstöt kifújtam az ablakon, egyenest bele a sötét éjjelbe. Phobia ügynök egy látványos mozdulatsorral távozott.
- Csak ügyesen!- szóltam utána, ezt követően elsétáltam a kabátomért, amit már be is készítettem az útra. Ez annyit foglalt magába, hogy ledobtam az egyik asztalra.
- Hát, ketten maradtunk.- jelentettem ki, nem sokkal később meg lomhán nyúltam a zsebemhez, amelyből előhúztam a kis méretű papírost, majd szemeimmel végigkísértem a kézzel írott sorokat. Reakció képen lehunytam szemeimet, azután egy halk kuncogásban törtem ki.
- Phobia ügynök sok sikert kívánt nekünk. Igazán rendes tőle.- hazudtam a másik hölgyeménynek, majd a cetlit szivarom végével gyújtottam ki, és pusztítottam el. Komor tekintettel követtem porladásának leforgását, azután még szét is tiportam. Úgyis nekem kellett addig összetakarítani, amíg nem fogadunk takarítónőt, szóval teljesen mindegy volt. Komolyan! Most jutottak csak eszembe az ilyen dolgok, pedig előbb is gondolhattam volna az apró részletekre. Mert a kis dolgok egy nagy problémát tudnak alkotni, ha eléggé sikerül felgyülemleniük. Szerencsére ott még nem tartottunk, ezért gondolataim az ügy megoldásán kívül azon is jártak, hogy a közel jövőben milyen javaslatokat fogok tenni urunk és parancsolónk felé, az LNIS fejlesztésével kapcsolatban. Úgy tűnt végül Smith ügynök is lenyugtatta kedélyeit, mivel normális hangnemben intézett felém egy kérdést.
~ Nocsak... Talán csupán munkatársa jelenlétében viselkedett olyan otrombán?~ merült fel bennem a kérdés, és némán sétáltam oda mögé. Két kezemmel rámarkoltam a széke háttámlájára, majd morogni kezdtem, ezzel is jelezve, hogy forogtak az agytekervényeim.
- Azt hiszem már csakis egy illető maradt ki. Név szerint Ranil Carollobacco. Tudomásom szerint újonnan ő a 10. espada. Én is jelen voltam egy küldetésen, ahol már megmutatkozott mennyire nem bírják egymást, noha ez még régebben történt. Akkor még ő sem csatlakozott közénk, én meg még a 8. helyen álltam. Érdekes nőszemély...- közöltem a munkatársammal, miközben egyik kezemmel az államat vakargatva vártam. Bíztam benne, Smith ügynök könnyedén el fog boldogulni az adattár kezelésével a PC-n, noha eleinte nekem is akadtak gondjaim. Gyakorlat kérdése az egész, egy idő után már olyan gyorsan kattintgat és gépelget az ember, szinte észre sem veszi magát. Aki nem ért hozzá meg csak néz, mint a moziban, s a fele nem esik le neki annak, amit a másik művel a számítógéppel. Láttam, a hölgyemény egy csöppet elmerengett, ezért valószínűleg nem nagyon akart megmozdulni. Ekkor behajoltam, majd behunyt szemmel, nagyjából húsz centire a képétől lógattam be arcomat az övé elé.
- Akkor, megnézné kérem?- indítottam felé egy érdeklődést, s biztos voltam benne, eme cselekedeteimmel vissza fogom hozni a valóságba. Pár pillanat után ismét kiegyenesedtem, vártam az esetleges új információkra.

Tárgy: Re: LNIS Csüt. Aug. 12, 2010 11:47 pm

Első akta – Slarin fotóinak nyomában

Hogy a rothadás álljon belé mindkét „kollégámba”, amiért ennyire önállóak sem tudnak lenni… Megtisztelve kéne érezniük magukat, amiért egyáltalán hajlandó vagyok szóba állni velük, sőt, ránézni a szabdalást követelő, akaródzó, kívánó, ocsmány, aszimmetrikus képükre. Végtelenül véges időm nagy részét az irodának nevezett kutyavacokban pazarlom, öntöm ki, szórom szét kezeim közül, hagyom kicsúszni ujjaim közül, pedig mardoshatnám az édes, nyálkás, bíbor folyadéktól csúszós és ragadós, illatos, aromás, édesen keserű, ízlelésre, tépésre, szaggatásra, marcangolásra ítélt beleket, melyekkel büszkén élhetem ki természetes, ám ellentétesnek tűnő, betegesen hangzó, kannibalizmusra hajló, kegyetlenséget sugalló, tébolyt cseppet sem mellőző vágyaim. Vért akarok, bíborszín folyadékot, csöpögtetni, kenni, nyalni, falni, agyvelőt szórni, testeket darabolni, eggyé válni az őrülettel, s golcondámig tartó, utolsó perceimben is eszeveszetten, tébolyultan élvezni, üvölteni, sikoltozni, szívdobbanást leállítani, halálhörgéseket rothadni, succubusként életeket magamhoz vonzani, majd rothadásra ítélni, minden pillanatot kiélvezni, kéjelegni, hirdetvén az őrületet, s nem valóságos, ám annak látszó képekkel, rémálmokkal, látomásokkal karöltve táncolni, énekelni, ritmusra mozogni, csípőt ringatni, karokat lengetni, karokat szabdalni, letépni, vágni, dobálni, marcangolni, röhögve ugrálni, szeretni, gyűlölni, még többet gyűlölni, s nem fékezni. A golcondánál pedig ott vár minden, amit látok, s minden, amit nem látok… Az Univerzum, mely tárva-nyitva áll, várván a belépésem, a befogadásom, s eggyé válásom… Másik énem. Őt követem, régi testem, kölcsön veszem, ám elbitorolnám, eltulajdonítanám, szénné égetném, kínt okoznék, magamba olvasztanám, bekebelezném, sajátomnak nevezném, meggyötörném, megtorolnám, kivéreztetném, elpusztítanám, s mindeközben Kai-t kínoznám, hadd szenvedjen a féreg, a lárva, a poratka, a szánalmas, agyfaszfakasztó, senkiházi mocsok, dögvészt neki, pestist, járványt!
Most azonban kellemetlenül kénytelenül mellékelnem kell a látogatást, s nem hagyhatok Vera ereiből ontott vérrel írt üzenetet. Szokásos hétköznap este, a kapitány már bizonyára alszik. Nincs szükség körjáratra, faggatózásra, kérdezősködésre, csak leolvasásra, emlékelemzésre, elgondolásra, hipotézisre, s legfőképp emlékek darabjainak magamba mélyesztése. Megtörtént hát, s reppenhetek vissza, nem létező időérzékem visszaállítása… Kemény feladat, de elérhető, lévén patkánylyukam, irodám, pókteleppé avanzsált irodám asztalán efféle okokra csűrtem egy órát, hogy felkelvén a transzból gülüim egyből rámeredhessenek, s végtagcsökevényeimen ne kelljen egyből flancos és csicsás karórát keresnem. A plafonból kimeredő villanykörte eloltása, elnémítása, kikapcsolása után ismét kellemes, hideg, borzongató, félelmet s rettegést magával hordó, suttogó, édes, rejtélyeket magában tartó sötét fátylat, sűrű, szemmel áthatolhatatlan, mégis könnyen átszelhető anyagot borít a szobára. Talán két óra telt el, azalatt partnernek nem tekintett, felsőbbrendűségem nem becslő, ám bizonyára elismerő, együgyű ősember tán megrohasztotta magát anélkül, hogy hozzáértem volna. Kár lett volna érte, én akarom ontani vérét, lubickolni benne, tébolyult mosollyal a piros lében fetrengeni, ám előtte lelkileg is meggyötörni. Szellemileg megtette helyettem a Sors, hisz számolni nem tud, s tán a betűkként is ismeretes, apró, papírra vetett, ici-pici, fekete ízeltlábúak alkotta formák művészetét sem volt képes eltulajdonítani, magáévá tenni, magába szippantani a bölcsességet s tudást. Magamba szippantom én, s kiélvezem, kikéjelgem minden egyes pillanatát, percét, óráját. Picsog persze tovább, már amint meglát, bár nem tudom, mire jutottak, a megoldást elhoztam.
- Egy kis emlékolvasást hajtottam végre… A régi kapitányom említett valami olyat, hogy megszégyenített egy nőnemű espadát. Úgy vélem, tán ő a tettesünk. Ereje azonban nagy, bár szívesen nyúznám le bőrét és készítenék belőle bőrkanapét. Kérdés? – jelenek meg a semmiből s mesélem el, mire jutottam, hisztis bozontkirálynő alias Smith ügynök és lúzerség mintapéldánya, Scyt ügynök elé szambázva.

Spoiler:

Tárgy: Re: LNIS Szomb. Okt. 16, 2010 5:15 am

[ Első akta: Slarin fotóinak nyomában ]

Lassan már kezd a tököm is tele lenni a gyopi pszichopatával, amiért azt hiszi, hogy mekkora menő már azzal, hogy behízelegte magát a Priméra gyökérnek. Engem az se izgatna, ha maga lenne Aizen ribanca, akkor is ugyan úgy rühellném, mint most. Na jó, akkor talán kicsit jobban. Már csak azért is, mert Aizent is legszívesebben belelapítanám a fényesre csiszolt a padlóba. Milyen idióta nyálas búrája van már annak a palinak… Ráadásul kezd ettől az egész szartól is elmenni a kedvem, már csak azért is, mert Mrs. Gyökérke játssza az eszét. Meg egyébként is, mi a faszt keresek én egy kibaszott nyomozóirodában? Mi vagyok én? Egy kibaszott Columbo? Nem. És hogy miért? Mondjuk azért bazdmeg, mert nem lóg a pofámból szivar, és mert nem vagyok pasi, ja meg nem vagyok olyan szerencsétlen idióta, mint az a pasi. Amúgy meg ja, nő nemű vagyok… Gondolom ezzel sikerült rohadt nagy hírt mondanom. Meglepi, bazd meg!
Időközben néha a főnök felé sandítotok, hátha makog valami számomra értelmesnek tűnőt, de csalódnom kell. Csak én vagyok az egyetlen olyan arrancar ezen a helyen, aki elég aggyal rendelkezik. Hova süllyed a mai világ, baszod…? -.- Meg ez is öcsém… Leültetett valami szaros tévészerű izé elé, és azt várta, hogy tudjam kezelni. Még életemben nem láttam ilyen fost, nem hogy használni is tudtam volna… Mondjuk emlékeztetett valamire, ahogy ott búgott, meg tököm tudja, de igazából fogalmam se volt, hogy mit kéne kezdenem vele. Jó, mondjuk igazából azt tudtam, hogy mi az, ami előtt gubbasztok, csak azt nem tudtam, hogy hogy a tökömbe hívják. Valami számítószarnak, ha jól rémlett, mert már hallottam róla, meg hát azt mondták, hogy köbö úgy néz ki, mint egy elcseszett tévé. És hát… ez a valami rohadtul hasonlított egy tévére, ami mellé még egy dobozt is mellékeltek, amin pedig volt néhány gomb.
- Hogy a faszomba kell ezt használni? Igazán elmondhatná, mert így rohadtul nem tudom, hogy mi a szart kéne vele kezdeni… – vakarom meg kissé tanácstalanul a tarkómat. Arról nem is beszélve, hogy mennyire ki voltam bukva arra, hogy valami bamba kockának néz. Az oké, hogy nem vagyok hülye, de ettől még nem kéne egy kibaszott nagy zseninek is nézni…Honnan kéne tudnom, hogy hogy a tökömbe használjam ezt a rakás fost? -.- Végül úgy döntöttem, hogy ököllel belevágok a kibaszott képernyőszarba, mert felhúztam vele az agyamat. Az anyjával szórakozzon a gyökér villódzó szara… -.-
- Te meg hol a picsában voltál? – ordítok rá az éppen visszaérkező degeneráltra. Ezzel is ki van a tököm baszod… Nem hogy mind a lábamat csókolgatná, amiért egyáltalán hozzájuk szólok. Elkerekedett szemekkel hallgatom, hogy mit dumál, és már sejtettem, hogy nem százas a csaj, most már biztos is vagyok benne ezer százalékig. Hát nekem tuti nem kellene kapitánybőrkanapé, már csak azért is, mert nem vagyok egy kibaszott pszichopata. Néha komolyan kiráz tőle a hideg… Meg egyébként is… milyen előző kapitányról karattyol már ez a sérült? Komolyan nem értem, hogy mi a tököm folyik itt, és már rohadtul elegem van, hogy mindenki szarik a fejemre, meg minden… Tiszta szar ez a helyzet… -.-
- Meg ha már meg van a szarházi, akkor miért nem megyünk és fogjuk el közösen és zárjuk le ezt az egészet?

Tárgy: Re: LNIS Szer. Márc. 28, 2012 5:14 am

Welcome Party

Kicsit feszengek ugyan ebben az új munkaruhában, de meg kell valljam, jól áll nekem az öltöny. Cool

Mert hát nyilván nem kiskosztümben foglalom be az új helyet. Szokatlan, egészen szokatlan nekem az új környezet, talán a leginkább pedig az, hogy itt nincs olyan csecse kilátás, mint annak idején a tornyomból, mely a második legmagasabb egész Las Nochesben. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy menny mindent is buktam tulajdonképpen, azt hiszem, mégis csak lesznek olyan dolgok, amik hiányozni fognak, nem kicsit, nagyon. Mindezek ellenére azt hiszem, megérte.
Nem tudom, hogy lesz-e olyan, aki eljön, Adán nem kis kupit hagyott maga után, ráadásul nem kevés információs valamicsoda hiányzik, ugyanis azt valaki ellopta. Rolling Eyes

Azóta a nap óta tervezem a privaron baráti fejbekólintását és seggberúgását, hogy elhagyta a várost, de azt hiszem, ezt már sosem tudom behajtani rajta.
Fejcsóválva veszem tudomásul az egész épület kihaltságát, s ahogyan az egyik teremből egy másikba masírozok, úgy tárul elém a teljes bukás, ami a nyomozóirodát illeti. Az egyik véletlenségből felszakított pókhálóról egy aprócska pók hullik a nyakamra, amit nem igazán veszek észre hirtelen, hiába érzem, hogy valami csiklandozza a nyakamat. Inkább a nyakkendőre fogok mindent, amit elegánsan ki is lazítok, majd a tárgyalóterembe vonulok, hogy megkezdjem az előkészületeket, ugyanis vendégekre, mármint munkaerőre számítok. Hogy ez mennyi is lesz pontosan, arról igazán nincs fogalmam, arról meg pláne nincs, hogy kik, azonban legalább egy-két hajdani fracciónom jelenlétére számítok.
Igazából nem nagyon tudom, hogyan kezdem majd ezt az egészet, úgy gondoltam, hogy csak jövök és produkálom magam, mint amúgy általában szinte mindig, tehát lesz, ami lesz alapon porolok le egy asztalt, hogy felüljek rá.
Az első érkező sajnos csak a pizzás fiú, akit dolgára is küldök, miután megkaptam, amit akartam, igaz, a fizetésem már nem akkora, mint eddig, de ez igazán sosem érdekelt engem, ha a saját kényelmemről van szó. A pizzás dobozokat az asztal másik oldalára helyeztetem, s tovább várakozok az érkezőkre; nem lenne rossz mellé egy-két sört is meginni, de úgy döntöttem, munkaidőben nincs alkohol, hisz mi a fenét képzelnének így rólunk?
Végül aztán csak-csak beszállingóznak a tanácsterembe; szándékosan ezt a helyet választottam, hisz elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen többen is elférjenek, meg jól láthat engem is mindenki, amíg kedvemre pofázok a fontos, vagy éppen nem fontos dolgokról. Abban persze biztos vagyok, hogy a legtöbben a nyomozósdi miatt csatlakoznak, de idővel majd én is megtudhatom, kik azok, akiket egyéb célból is összetarthatok. Ezek a tervek azonban távolabbiak, jelenleg még az alapokat kell lefektetni. Talán az első dolog egy alapos kitakarítás lenne, amit meg kell ejteni… Aztán lehet, hagyom a fenébe, mert jó ez így. Neutral

- Üdv mindenkinek. – ejtek meg egy köszönést, amikor már úgy érzem, többen nem jönnek. Szokatlan lehetek ebben a viseletben az arrancar egyenruhámhoz képest, de azt hiszem, belefér, csak hogy adjunk a fílingnek.
- Na, tehát, ez lenne az első… nekem az első, jó? ¬_¬ – egyelőre kicsit nehezen bánok a szavakkal, a kezdeti zavarom után viszont látszik, hogy kezdek kicsit belelendülni. Eközben az asztal széleit fogom, amin ülök, lábaimmal pedig kalimpálok, miközben a bemutatkozó szövegem darálom le. Persze, tutkóra veszem, hogy mindenki tudja, ki vagyok, de azért na, értitek. Neutral

- Szóval az első nagy gyűlés, amin ott vagyok. Arra gondoltam, hogy végigpizzázhatnánk az egészet, közben mindenki elmesélheti magáról, hogy miért van itt, hogy hívják, mi a hobbyja, és hogy ért-e a számítógépekhez. – utóbbit nem győzöm kihangsúlyozni, ugyanis én magam nem értek hozzájuk, és azért lehet, nem ártana, ha lenne valaki, aki tudja, hogyan kell a térfigyelő kamerákat működtetni. Neutral

- Ja, és még valami, mindenki válasszon magának kódnevet. – teszem hozzá utólag azt, amit még fontosnak tartok, én már kiválasztottam a magamét, amit fel is írtam egy listára. A lista egy mappára rácsatolva látható, melyen a tagok eredeti neve, fedőneve és azonosító, háromjegyű kódja található. Aki komolyan csatlakozni akar, az majd felírja magát, miután körbeadom a listát. Mert nem maradok egyedül… ugye?

//Aki akar, csatlakozhat! Jutalombónusz: ingyen pizza! Határidő: amikor épp kedvem van írni...//

Tárgy: Re: LNIS Szer. Márc. 28, 2012 7:05 am

Welcome party
Idekeveredve Neutral

Azt hiszem, hogy amióta élek vagy legalábbis amióta az eszemet tudom, soha sem készülődtem ennyit. Talán az öltözetben lehet a probléma, vagy csak abban, hogy nincs gyakorlatom az ilyesmiben. Vagy talán az is lehet, hogy mindkettőben ott a probléma. Persze Ángel meg ott vigyorog, mint a fakutya, hisz neki nem kell öt percnél több, hogy felvegye a ruháját és a kinézetére sem ad. Még a nyakkendőt is én kellett megigazítsam rajta. Dios...
- Kész vagy, Lizi?- rezzentem össze Ángel hangjára miközben épp a hófehér inggel szarakodtam. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a hülye ruhát, de hogy nem nekem az is biztos.
- Még öt perc. - válaszoltam úgy, hogy megint sikerült a gombokat rossz sorrendben begombolnom. Viszont Ángel csak álmodhat arról, hogy segítséget kérek tőle ilyen téren. Pont mert ép ésszel hagyni fogom, hogy az én testemen élje ki a perverz hajlamait. Inkább a halál. Végül sikerült eltalálni a gombok megfelelő sorrendjét és az öltöny is felkerült rám végre. Ugyanakkor eldöntöttem, hogy legközelebb csak akkor öltözök fel így, ha Adora is a közelembe lesz. Egyedül ez túlságosan megterhelő feladat, még nekem is.
- Salida. (Indulás) - pattantam fel fraccionom vállára, miután kiléptünk a szobámból, majd egyenesen az LNIS épülete felé vettük az irányt. Őszintén megmondva nem igazán tudom, hogy mi fog rám várni, csupán annyit, hogy azért szándékozom odamenni, hogy egy espadanak is köze legyen hozzá, ha már a korábbi priméra egyszerűen eltűnt.
- Slarin... - lepődtem meg a korábbi segundát látva. Hallottam már hírét a "lemondásának" viszont nem hittem volna, hogy találkozom vele, ráadásul ilyen hamar. Habár igaz, hogy elég rég volt, mikor utoljára láttam és nem úgy emlékszem, mintha túl jó hangnemben váltunk volna el.
- Bienvenida. - üdvözöltem közömbös hangnemben. Őszintén szólva nem is hiszem, hogy megismerne, pláne nem úgy, hogy a "maszkom" elfedi az arcomat. De talán ez nem is olyan nagy hátrány, vagy ki tudja.
- Sleryrrlyn'dreskel-sama. - Ángel mindössze egy illedelmesebb meghajlással üdvözölte, viszont én könnyedén kiszúrtam, hogy a szemei merre kalandozhattak el a nőszemély testén. Csak tudnám, hogy én ezen miért nem lepődök meg.
- Igazán meglepett a hír a tisztségváltásodról. - dőltem neki kissé az asztalnak, amelyen a nő üldögélt. Nem is tudom, hogy honnan szedtem azt az udvarias és nyugodt hangnemet amelyet képes vagyok megtartani most ezzel a nővel szemben. Talán az egyetlen személy, akivel még hasonlóképp tudok beszélni, az Cephalus. Bár a vele való kapcsolatomat inkább az befolyásolja, hogy egykoron felettesem volt és talán emiatt a tisztelet még mindig él bennem. Ami a privaront illeti, szerintem az ereje az ami kiváltja belőlem a felé irányuló egyfajta tiszteletet. Egyik harcos tiszteli a másikat alapon.
- Comienzo. (Kezdem én.) - emelem a magasba a kezem a nő mondókáját követve. Ugyanakkor kicsit egyrészt magamon is meglepődöm, hisz eddig nem igen tanúsítottam ilyen viselkedést, másrészt azon lepődök meg, amilyennek most "megismertem" a privaront. Emlékeimben nem épp ez a kép szerepel róla. Viszont most már nincs lehetőségem visszavonni a szavaimat, így jobb ötlet híján először az arcomon lévő maszkot távolítom el, hogy láthatóvá tegyem azt, amit eddig elfedett. - A nevem Eliziana Aberquero, aki esetleg nem tudná... Hobbijaim közé inkább mások pesztrálása az, amit tulajdonképp besorolnék. Számítógépekhez pedig nem értek. - Közlöm nemes egyszerűséggel, azt hiszem, hogy kihalt belőlem a szívemmel együtt a szégyenérzet vagy, valami ilyesmi, ami ilyenkor esetleg fennáll az embereknél. Már épp abbahagytam volna a mondandómat, mikor eszembe jutott, hogy kódnevet is kéne választani.
- Kódnév gyanánt pedig Locurát (téboly) választanám. - fejeztem be véglegesen a szócséplést és átadtam a szót a fraccionomnak, hisz ha körbe vagy kriksz-krakszba vagy tudom is, hogy hogy megyünk, akkor is ő következik, hisz ő van mellettem.
- Ángel Del Olmo. A hobbym Eliziana-sama segítése, valamint az italozást és a kártyázást sem vetem meg. Kódnév pedig.... Silencio. - mondta el kimérten és a helyzethez képest tömören. Habár az öklömet készenlétbe állítottam, hogyha esetleg azt a becenevet akarja használni rám, amit mindig, akkor átrendezzem az arcának struktúráját, de szerencsére nem kellett bemutatót tartanom heves reakcióimról az itt lévőknek. Persze ez nem azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb nem fogják mindezt megismerni vagy valami, sőt lehet, hogy hamarabb megismerik, mint várnák. Viszont most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy én már nem fogok sorra kerülni információközlés szempontjából, így különösebb ellenérzés nélkül szerzek magamnak egy szelet pizzát és lassan kezdem elpusztítani. Legalább valami élvezetes is legyen a dologban.

Tárgy: Re: LNIS Szer. Márc. 28, 2012 9:58 am

Welcomos los Particos

Nagyon meglepett, amikor Slarin közölte, hogy már nem Espada, el sem tudom képzelni, hogy mégis miért adta vissza a rangját, de az biztos, hogy Sethnek köze volt hozzá. Igazából nem számít, hogy kit tesznek a helyére, én nem vagyok hajlandó másik Espadát szolgálni többé, úgyhogy kiköltöztem a toronyból a külső falakra, és újra csak egy átlagos Numerossá avanzsálódtam. Alacsonyabb fizetés, kisebb szoba, és most már ütnöm is kell a tekintélyért a kocsmában, nem elég a bemutatkozás. De legalább szomszédok maradtunk Slarinnal.
Amikor meghallottam, hogy valamiféle parti készülődik, ingyen kajával, azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Az öltöny beszerzése volt az egyetlen probléma, ami miatt néhány másodpercig elgondolkoztam rajta, hogy mégsem megyek, de aztán végül vettem egy nagy levegőt, és kipengettem a lóvét érte. Fehér szmokingot szereztem be, hozzá tartozó kalappal. Michael Jackson-szett, úgy is mondhatnánk, csak a nyakkendő és a cipőm fekete. Átkozottul szűk lett ez a rohadt ruha, és ráment a pénzem is, de mindennek ára van.
A napon nagyon meleg van ebben az ancúgban, de szerencsére nem megyek messzire, ha a toronyból indulnék el, abba viszont biztosan belerokkannék. A kígyókat nem a szélsőséges hőmérsékletre találták ki... Szerencsére a nagy mennyiségű dezodornak köszönhetően nem fognak foltok megjelenni rajtam, amíg odaérek, az fehérben rohadtul hülyén nézne ki. Remélem, hogy van légkondi, ez az évszak, vagy mi van itt helyette, egyszerűen elviselhetetlen. A várakozásaimmal ellentétben nem érkeztem elsőnek, pedig rohadt korán elindultam.
-Szia, Slarin!- régi felettesem nem hallhat semmiféle változást a hangomon, illetve nem is láthat ilyet, ennek pedig az az egyszerű oka, hogy számomra még mindig Espada, és ezen nem fog senki változtatni, Aizen-saman kívül ő az egyetlen, akit valaha hajlandó leszek mindig feljebbvalómként tisztelni. Az, hogy éppen milyen rangot tölt be, teljesen lényegtelen, hiszen ez csak átmeneti állapot, ha nem lesz többet Espada, az azért lesz, mert több lesz annál. Ez most nem más, mint egy kis szabadság kivétele.
-Eliziana-san!- enyhén meghajolok a másik, már itt tartózkodó felé, akit, köszönhetően annak a kis balesetnek a kocsmában, felismerek a maszkja ellenére is. A fracciónjának csak biccentek, bemutatkozott ugyan nekem, de rohadtul elfelejtettem a nevét, volt éppen fontosabb dolgom is, például hálát adtam Aizen-samanak, hogy még életben vagyok azután, hogy harcoltam egy teljes erejét használó Espada ellen. Nagyon hasznos harc volt, megmutatta, hogy mennyit kell még fejlődnöm. Elvileg ő az erősebbek, de legalábbis az átlagos tagok közül való, ha sikerül megközelítenem a szintjét, akkor már elég erős leszek egy gyengébb Espada ellen.
Leülök, és végighallgatom Slarint. Érdekes ez a nyomozósdi, legutóbb szükségem is lett volna ilyesfajta képességekre, amikor Sirenia után kutattam, és szembesülnöm kellett azzal, hogy nem igaz a régi, Heuco Mundoban népszerű mondás: "Egy jókor elsütött cero minden gondodat megoldja." Sajnos az Emberek világában nem igazán értem semmit a szimpla erőszakkal, oda már kell ész is.
Harmadikként jutok szóhoz Eliziana és Angelo után, ami nem túl jó, mert hirtelen nem tudom, hogy mennyi lenne a normális beszéd mennyiség, mindketten elég rövidre fogták a mondandójukat, úgyhogy nekem sem onnan kellene kezdenem, hogy anno hogyan vettem rá Ádámot és Évát, hogy megegyék azt az almát, de mondjuk én kevésbé vagyok közismert, mint a Quinta Espada, úgyhogy kicsit több kell bemutatkozásnál.
-Én Diego Canino vagyok, a 92. Numerós, Slarin fracciónja voltam pár nappal ezelőttig. Hobbim a harc, a piálás, a dolgok összetörése, a piálás és a partizás. Ja, és szeretek inni is. Azért vagyok itt, mert itt van társasági élet, érdekel a helyszínelés, meg Slarin is itt van. A számítógépekhez annyira értek, hogy tudom mi az egér meg fel tudok telepíteni dolgokat, meg ilyesmi, de mondjuk nem tudok egy komplett programot megírni, szóval felhasználói szint alap. A kódnév Cobra 11.
A mondandóm végén elveszek egy szelet pizzát, gyakorlatilag csak azt nézem, hogy minél több hús legyen a feltéten, a vegetáriánus kaját rühellem. Természetesen figyelek a többiekre is, miközben tömöm a fejem, de részemről ennyi volt. Utólag sajnos eszembe jut, hogy talán eggyel többször mondtam hobbinak a piálást, mint kellett volna.

Tárgy: Re: LNIS Szer. Márc. 28, 2012 11:43 am

Welcome Party

Unott arccal állok a tükör előtt, jelenleg az egyetlen épségben lévő helyiségben, legalábbis ami a szobámat illeti. Azzal vagyok elfoglalva, hogy megkössem a nyakkendőmet, ami sajnos nem megy a legtökéletesebben, mivel az egyetlen segítségem, egy letöltött útmutató, amit szépen kinyomtattam, és most abból lesve próbálom elsajátítani eme ördögi művelet trükkjét. Egy fordítás ide, egy másik oda, és kész is a hurok, kezdhetem elölről. Végül, olyan félóra után csak sikerült valahogyan megcsinálnom. Tökéletes az összhatás, egy fekete öltöny, alatta egy fehér ing, csinos fekete nadrág, persze ott a fekete nyakkendő is, és egy elegáns fekete bőrcipő. Az öltöny mellkas zsebében, pedig egy napszemüveg. Csodás, a hátranyalt hajam csak fokozza, a bugyi nedvesítő látványt.
Igaz, úgy festhetek, mintha gyászolnék, ami az elmúlt eseményeit figyelembe véve majdnem helyes. Az egyetlen olyan espada, akit még alkalmasnak is tartottam a helyére szépen lemondott. Nem mondom, hogy számítottam erre, de ez van, az életnek mennie kell tovább. Sethnek meg meg kéne oldania az espada gondot. A végén még azt fogják hinni a többiek, hogy gyengekezű vezérünk van, ha arra se képes, hogy felállítson egy erős tízest. Na mindegy, hanyagul megvonom a bal vállamat, rágyújtok egy cigire, majd elindulok.
S odaérve arra a helyre, kicsit meglepve tapasztalom, hogy Slarint látom egy asztalon csücsülni. Hm, remélem nem ezért dobta el a rangját, mert akkor havat fogok köpni. Sőt, még Alice is itt van, nocsak, a végén annyi dolog történik, hogy elvisz a szívroham, vagy legalábbis sorozatos: Ohhh, és jéééé fogja elhagyni a számat. Azt a zöld hajút nem ismerem, habár… mintha láttam volna már valamerre… na mindegy, majd csak az eszembe fog jutni.
Míg a többiek beszélnek, azon gondolkozok, hogyan is kéne odajutni a pizzához. Ingyen van, és hát ami ingyen van az csak jó lehet, vagy legalábbis megfontolandó. Oké, nem a pizza miatt vagyok itt, hanem csak érdekesnek találtam ezt a nyomozós, és még valami vicces is kisülhet a dologból.
Végül amikor már a legtöbben befejezték a mondókájukat, ideje lesz nekem is mondani valamit, a végén még kihűl a pizza, és kénytelen leszek megmelegíteni, az meg nem az igazi.
- Karasu Vex, 87. szerencsére gazdátlan arrancar. Hobbim a keresztrejtvényfejtés, és a töpörtyűzés, meg pár haszontalan dolog. Azért vagyok itt, mert unatkoztam. A gépekhez meg, mondhatni értek valamennyit, de azért egy atomháborút nem tudnék kirobbantani. A kódnévnek pedig megteszi a Mr. Blue.
Erről ennyit, merre is van az a pizza, remélem van sonkás-sajtos. S ha van, hát pofátlan leszek, és én két szeletet veszek el, mert nagy vagyok, és éhes is.

Tárgy: Re: LNIS Vas. Ápr. 08, 2012 2:04 am

Slarin-sama *.* Welcome Party

Karakurai kirándulásba torkollott ruhabeszerzési körútja, hiszen uniformisán kívül nem volt más öltözete. Márpedig most másmilyen kellett neki, méghozzá öltöny. Kivételesen még azt is megállta, hogy ne ételként tekintsen az eladókra, ahogy bemasírozott póttestében a divatüzletbe, ám ez csak addig tartott, amíg fel nem húzta magát a kívánt ruha lehetetlenségén. A fehér blúz a nyakkendővel kombinálva fojtogatta, a nadrágban és a zakóban képtelen volt végtagjait rendesen mozgatni, a cipő pedig bár eleinte kényelmesnek tűnt, végül csak törni kezdte a lábát. Utóbbit végül nagy szentségelés közepette hajította az egyik segítőkész eladó fejének, felidegesítette a szokatlan öltözet. Ő nem ilyen ruhákhoz szokott és ennek megfelelően gyorsan fel is adta a küzdelmet. Olyan cuccot nem fog felvenni, amiben nem érzi jól magát, így végül a választása egy combközépig érő szoknyára, egy fekete harisnyára, egy az uniformisához hasonlóan kivágott blúzra, egy ujjatlan mellényre és egy csini csokornyakkendőre esett. A színösszeállítás emlékeztetett egy öltönyére, és az őt bőven nem érdekelte, ha esetleg kifogásolják az alternatív megoldását. Frusztráltságát táplálkozással vezette le, így esett meg hogy az üzletben egyetlen eladó és vásárló sem maradt rajta kívül, miután elhagyta a helyszínt.
Visszatérve a palotába nyomban az LNIS részlege felé vette az irányt, hiszen ezen a tortúrán azért ment keresztül, hogy Eras-samához és ahhoz a buta tyúkhoz hasonlóan erősítse az Exequias-os vonalat a nyomozó apparátusban. Tulajdonképpen ez egy jó kifogás volt, mert elvileg kapcsolódott a "munkájukhoz" de a valódi ok teljesen máshol rejlett. A halott szervezetet olyasvalaki támasztotta fel, akiért Mai egyenesen rajongott, így kétség sem férhetett hozzá, hogy ő is része akar lenni ennek a hepajnak, ha már fracciónja nem lehet Slarinnak. Szívesen munkálkodott volna akár alatta, akár Eli-sama alatt, de mióta Las Noches az otthonává vált, valahogy az vált a legfontosabbnak számára, hogy megóvja ezt a helyet akár a külső, akár a belső fenyegetésektől, és erre az Exequias volt a legjobb mód.
A jelenlévők között egy pindurkát több volt a kelleténél a hímek száma, pontosan hárommal, de valamelyest ellensúlyozta mindezt, hogy Slarin-sama mellett Eli-sama is megjelent nem kis meglepetésére. Felcsillanó szemekkel orientálódott olyan pozícióba, hogy hozzájuk minél közelebb, a férfiaktól pedig minél távolabb legyen, noha Eli-sama fracciónjának pillantásai nem kicsit zavarták, és tőle nem is tudott túl messzire húzódni, lévén állandóan az ötödik espada körül sertepertélt. Persze Mai nem Mai lett volna, ha menet közben nem emel el egy teljes doboz pizzát a kínálatból, és míg példaképe után a többiek is sorra felszólaltak, addig ő mohón és boldogan falatozott, és élvezte a mennyei ízeket, melyek a többiekkel ellentétben az ő éhségét csillapították.
- Eras-sama O.O

- emelte fel a hangját döbbenetében, miközben a falat is kiesett a szájából, hiszen főnöke megszentségtelenítette az étkek egyik királyát azzal, hogy valahogy rátaposott egy szelet pizzára érkezésekor. Sokkosan pillantott először a nőre, aztán a finomságra, majd ismét az arrancarra, és újra a kajára, és ezalatt megannyi gondolat játszódott le a fejében. A legdominánsabb mindezek közül az volt, hogy nem hagyhatja kárba veszni a csemegét, így mielőtt bárki megmoccanhatott volna, hogy kidobja a megkárosított szeletet, ő ott termett és száját szélesre tárva benyomta a szájába. Egészen különleges, pikáns íze volt így, még az ajkait is megnyalta a cseppnyi vérrel fűszerezett ínyencségtől, de a kis jelenetet követően csak csúnyán ránézett a férfitársaságra és vissza is ült a helyére. Amúgy is ő következett.
- Mai Cabaniz, 61. arrancar és Exequias-tag. Én csak a pizza miatt vagyok itt, meg Slarin-sama, Eli-sama és Eras-sama miatt, amúgy meg ha nem tetszik, hogy nincsenek nemes céljaim, fel lehet fordulni >.> Szeretem az emberi kajákat pusztítani, meg az idegesítő nyomorékokat is, utóbbiakat szívesen püfölöm is. Eto... kódnév legyen Pepperoni ._. - pillantott le az előtte lévő, már azért erősen fogyóban lévő pizzára segítségkérés gyanánt. Felvont szemöldökkel pislogott egy darabig a doboz tartalmára, majd fel- és körbenézett a jelenlévők között, mogorva és bosszús arccal tanulmányozva a társaságot.
- Ki az a degenerált, aki mert lenyúlni két szeletet a pizzámból? >.> - tette fel a kérdést, gyilkos pillantását ismételten körbehordozva. Halál fia... vagy lánya az, aki hozzá mert nyúlni a kajájához, csak kapja a kezei közé a tettest! Ezt nem úszhatja meg szárazon a tolvaj!

Spoiler:

Tárgy: Re: LNIS Vas. Ápr. 08, 2012 2:34 am

[Welcome Party]

*Mint egy tévképzet, úgy libbent tekintetem elé. Kósza árny volt, egy megcsappant vallomás. Homályos tükörként derengett, számsorokkal volt tele írva. Lefolyt, mint a vér, üdített a végeredmény, mint a száraz hueco mundoi szél. Villant, szikrázott. Meleg lett, s elázott. Megindultak kezeim a sorokon, tekintetem pedig ide- oda cikázott. Rákapcsoltam, vajmi könnyű volt áttörni a tűzfalat. Mintha csak egy rendkívülien könnyű számhurok fonta volna körbe. A kamerák pedig végre titkon küldték az adatokat felém. Tehát elindult. Ajkaim egy kényes mosolyra húzódtak, s elégedetten dőltem a székemben hátra - egyedül - . Az LNIS végre megnyitja kapuit, s valami egészen más is; amit mi ketten tudhatunk. Vagy már többen tudnánk? Egy gravitációt meghazudtoló korongra lépek rá, amelyet a generálás miatt csupán az én laboromban lehet használni. Ezzel emelkedek fel megannyi szinten át, hogy végül a szobámban kössek ki. A tükör elé lépek, s megfésülöm kicsit sötétebb rózsaszín hajamat, mint ami volt. Belenézve, jobbjára az új külsőm egészen különlegesnek hat nekem. Két- két színben leledző szemeim, ahogyan egyik oldalt rózsaszín-fekete, míg a másik ellentettje..mereven bámulják egymást. Ördögi szarvakban materializált maszkomat meg-megérintem. Mélyet sóhajtok, és hatalmas mosollyal illetem a tükörképen.*
~ Ma játszani megyünk Mugoi Ken..*.* ~ Cseppet sem jó érzéssel elöntő nevetést hallok meg elmém valamely burkain át. Még mindig nem szoktam meg, hogy egy másik lidérc is bennem él. Vagy is inkább egy pokolteremtmény. Még nem volt időm gépekre csatolni magam, hogy rá jöjjek, mi is ez az egész. Egy fekete köpenyt húzok magamra, és egy sötétített napszemüveget. Kíváncsi leszek, hogy megismernek-e. "Kissé" megváltoztam az elmúlt időszakban, ami azt illeti. De ettől függetlenül még szívesen megyek fogócskázni másokkal, ha elhívnak. *.* Szóval kihasználva a karpanelem adta lehetőségeket, benyomom Las Noches részletekig nyúló térképét, hogy a lehető leghamarabb érjek be az LNISbe, ugyan is nekem ott a helyem. Olyan mókás volna látni az ott tartózkodókat, na meg azt is tudnom kell ám, hogy kik csatlakoznak az ellenálláshoz is. Én "csak" LNIS tag leszek. *_* Tehát lassú léptekkel, egyáltalán nem rám jellemző mozdulatokkal lépek be a terembe. Megváltozott a lélekenergiám, akárcsak a nagysága is. Közelebb lépek a többiekhez, és neki dőlök az egyik falnak.*
- Mattaku.. *Japán nyelven fejezem ki magam. Valójában pedig egy pillanatra Mugoi behatása volt az egész. Legalább halkan fejezte ki ellenvetését az egész felett. Érdeklődve hallgatom a többiek bemutatkozását. Itt van Vex is. *.* Kicsit ellököm magam a faltól, s majd leveszem magamról a szemüvegem, hogy Slarin-chant üdvözöljem.*
- Azért jöttem, hogy adjak valamit Eras- néninek. Natalie Salazaar Granz, a Primera Espada. Hobbim pedig a fogócska, és a pillangók. *_* Nem értek a számítógépekhez. T.T *Mutatkozok be nekik, persze legalább úgy, hogy az utolsó megjegyzésemmel egy erőteljes fejfogást váltsak ki. Még hogy nem értek a számítógépekhez...egy komplett toronyra való berendezésem van, tele csúcstechnológiával. Ám minek is kérkednék e fajta információkkal? Én nem értek hozzá..csinálja más! *_* Kicsit körbe pillantok a többiekre, s aztán oldalra billentem a fejem.*

- Legyen a kódom hat a harmadikon, nevem pedig: Összetettszóhosszúságvilágrekorddöntéskényszerneurózistünetegyüttes-Megnyilvánulásfejleszthetőségvizsgálatszervezésellenőrzésiügyosztály-Létszámleépítésellenesakciócsoporttagságiigazolványmegújításikérelem-Elutasítóhatározatgyűjteményértékesítőnagyvállalatátalakításutó-Finanszírozáspályázatelbírálóalapítványkuratóriumelnökhelyettesellenes-Merényletkivizsgálóbizottságiüléselnapolásiindítványbenyújtásiforma-Nyomtatványkitöltögetésellenőrizhetőség-Próba.. vagy is akkor...

*Hosszas feszült csend után elgondolkodok.* - Hát akkor ez volna az. *_* *Elmosolyodom, majd visszasétálok a helyemre. Olyan jó, hogy megvan a nevem és a számom is, most már nem fogok kilógni a sorból. *_* Kicsit megrázom a fejemet, majd belenyúlok a zsebembe. Egy kis dobozkát veszek elő belőle, ilyen pillangó formájút, amit át is nyújtok Eras néninek. Pillangóra vágott szivecske van benne, s vérben tocsogó.* ~ Háhá, micsoda morbid ajándék..~ *Kinyújtózkodom, de a pizzához nem érek hozzá. Jobban szeretem a saját sütijeimet;ezért átnyújtom Vexnek kedvesen a részem.*