Jelszavacska *.*: You can't escape the *fejbevágják* Aúcs! Jól van... >.< "I am merely practicing/saying goodbye to you."

Név: Shihuru Touma
Nem: Férfi (?)
Kor: 24
Szülinap: június 1
Kaszt: Quincy
Rang: A Quincy-k Szégyene
Felszerelés: 1 db Quincy kereszt, 1 db Hollow-bait, 1 db Sanrei-kesztyű (még nem használja), 1 db Soushingu, 6 db Seele Schneider, 6 db gintou, 1 db Quincy íj, polaroid fényképezőgép, plüssállat (egész gyűjteménye van belőle)

Kinézet: nyurga és magas srác, hajszínét szokása a megfelelő divat szerint változtatni, bár általában a szőke dominál, mely kiemeli mélykék szemeit. Öltözéke szintén eszerint változik, néha egészen extrém színeket is képes választani. A kiegészítőire különösen odafigyel.

Ha épp hajlandó felvenni a hagyományos quincy öltözéket, akkor a saját tervezésű/készítésű ruháját hordja:
1 ¤ 2

Téli quincy-ruha kollekció idei darabja:
1 ¤ 2

Bad Boyz stílus:
1

Egyéb kollekcióim (kedvenc modelljeim kisegítésével):
1 ¤ 2 ¤ 3 ¤ 4 ¤ 5 ¤ 6 ¤ 7 ¤ 8 ¤ 9 ¤ 10 ¤ 11 ¤ 12


Belső: hiperaktív (ezen nem segít a sok energiaital és kávé sem), sokat beszél, idióta beceneveket ad másoknak, jellegzetes vihogását pedig ép eszű ember nem bírja elviselni. A quincy egyenruha miatt allergiás a kék-fehér színkombinációra. Harcokban többnyire megfutamodik, hisz bár ő a leggyengébb, de a leggyorsabb quincy is a földön. :3


Előtörténet:
New York, New York, te csodás… - szippantok bele utoljára a szmoggal telített levegőbe. Hiába, bár kint születtem, én mindig ezt a helyet fogom igazi otthonomnak tekinteni. Hiányozni fognak a manhatten-i éjszakák, és persze a kifutók látványa. Nem beszélve a csinos popsikról a The Stake Out bárban. A reptér pedig már vár.
Na de hogy is került egy magamfajta playboy #1 a divat és csillogás városába? Nem, bébi, nem itt születtem. Hahaha. Pedig jó lett volna. Igaz, helyi lakosként talán sosem fedezem fel a város által nyújtott igazi gyönyöröket! A sok koktél, a tenger, a The Stake Out mind olyan dolgok, melyek életem fontos részévé válnak. De sajnos még így se tudtam a családi hagyományokat olyan könnyen hátrahagyni. Pedig még a szüleim is értették, hogy én nem akarom ezt csinálni. Mondjuk, talán azért engedtek el Amerikába, mert teljesen tehetségtelen voltam. Jól van már, mindjárt tisztázom, miről is beszélek, ne aggódj, pudlimaci. Quincy vagyok.
A pszichológusom azt hiszi, hogy ezeket a gyerekkori traumákat valamilyen erőszakos animéből szereztem. Mert hát Japánban születtem, és hát sok csatornán csak az ment. Amikor melankolikus hangnemben elsírtam neki, hogy már megint láttam ezeket a szörnyeket, mindig megnyugtatott, hogy csak a gyerekkori trauma okozza ezeket a kényszerképzeteket. Hiányozni fog az én egyetlen Dr. Wade-em is. Olyan megértő volt velem… Még akkor is, amikor tudom, hogy nekem van igazam, mert hollowk igenis léteznek. T_T
Az első emlékem a hollowkról akkor volt, amikor anyám épp a húgommal volt terhes. Vagyis, biztos vagyok abban, hogy korábban is láttam őket, mert anya ezután mesélt erről is sokat, de azokra szerencsére nem emlékszem. Elég az az emlék 5 éves koromból is.
Anya meg apa már akkor sejtették, hogy nem én leszek az, aki megváltja a világot. Jobban szerettem rajzolni meg öltöztetni a babáimat.
A hollow, az első, akit láttam életemben, egy játszótéren jelent meg. Apám most az egyszer nem lőtte el a nyilát; azt mondta, hogy az egész gyerekjáték, és hogy még én is végezni tudok vele.
A csontjaim is remegtek, én pedig hátráltam egy lépést. Megidéztem az íjamat, amit elég ügyetlenül próbáltam tartani kicsi kezeimben. Azt az uniformist, amit anyám rám erőltetett, már akkor utáltam. A hollow megérezte a félelmemet, s erőtlenül tartottam felé a nyilam. Apám pedig egyre csak bíztatott, hogy meg tudom csinálni. Összeráncoltam a homlokom, s igyekeztem keménynek tűnni. Nem fog megfélemlíteni ez a bohóc.
A nyilamat végül ellőttem, ami csak szállt… szállt és szállt, a hollow gonosz szemeiben pedig félelem csillant. A nyíl pedig gyorsan földet ér… gyönyörű íve lefelé tart, s úgy egy méterrel a lidérc orra előtt földet ér.
- GYÁJJJ! - dobom félre az ezüstös derengésű nyilat, s rohanok bele az első bokorba, amit meglátok. Apám valószínűleg a fejét fogja emiatt, de legalább a menekülési taktikámat megdicsérhette volna. >< Hiszen én vagyok az a quincy, aki a leghamarabb kezdte el használni a hirenkyaku-t, ráadásul messze felülmúlom bárki más sebességét. ><
Aztán megszületett a húgom, Natsuki. Ő sokkal tehetségesebb volt nálam, anyám és apám pedig ismét tudott mosolyogni.
Apám halála után döntöttem úgy, hogy én külföldre akarok menni. Persze, hiányzik a család, és szerettem apám is, ahogyan ő is a maga módján engem, de azért mégis csak… Natsuki majd intézi helyettem a quincyk dolgát, én pedig világot látok. Így történt az, hogy 10 évesen egy cserediák programba kerültem, a tervezett 2 évből pedig 4 év lett, és így tovább. Boldog voltam. Itt nem vonzottam magamhoz a hollowkat, hisz annyi más ember élt itt. És ha mégis találkoztam eggyel, akkor sipítozva menekültem a biztonságba. Engem úgy sem tud senki utolérni.
Persze anyám halála megrendített; általában csak a nyarakat töltöttem otthon. Már az egyetem első évére készültem, amikor megkaptam a hírt. Natsukival interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot, s abban a pillanatban mindketten tudtuk, hogy az életünk meg fog változni. Én eddig anyám adományaiból éltem; minden hónapban megkapta a befogadó család, Cravenék azt a pénzt, ami szükséges volt az eltartásomra. Ezután viszont nekem kellett munkát vállalnom az egyetem mellett. Ami nem volt nehéz, hiszen sikerült bejutnom egy nagynevű divatcéghez. Már régóta rajongtam ezért a szakmáért; hát nem csodálatos, amikor a modellek végigvonulnak a kifutón? *.*
Szóval ebből a pénzből gyakran küldtem Natsukinak, de ahogy megtanultam a szakmát, egyre több jutott nekem is. Így fogalmazódott meg bennem az életcél: én leszek a jövő divatdiktátora! *.*
Vouge, Cosmopolitan, Elle, Glamour, Iconique… Mindnek a szerkesztőségében jártam, cicavirág, és ez igen nagy szó. Ilyen tapasztalat mellett sima ügy lesz egy jó nevű céghez bekerülni. A New York Fashion Academy-n végeztem, na meg a Stake Out klubban is. Remélem, hogy odahaza, Japánban is lehet kapni cosmo koktélt és energiaitalt. *.*