Clarie szobája

Tárgy: Re: Clarie szobája Vas. Május 22, 2011 4:15 am

{<< Álomrandi zuhanóban >> }

Piros pocsolyát penderítve tenyere tájáról, csendes csodálattal csüngött életet éltető zuhatag zubogásán. Bíbor palástba burkolózott pipacs bőre páratlan bugyborékolással sajgott, fájt, égett, lüktetett, remegett, reszketett, lángolt, émelygett, forrt. Mennyei kincsek merényletétől kínok láncolatának kegyében gyötrődhetett. Végigtáncolhatott végtagja vértől verejtékes vesztőjében. Élvezte, akarta, kívánta, vágyott keserédes alkalom ébredésére! Bájos tette, bánatos történést bocsátott tekervényes bimbója talajára. Zacskós sejtecskéje zajos zsivajjal zendült zsongása ellen. Eszement erei elfolyó erejére, erővel eretneket eresztve elzárta emésztő enyelgését. Bekötötte, elkötötte, lekötötte, átkötötte, felkötötte, kikötötte, összekötötte, keresztül kötötte bizsergető szenvedése émelyítő szépségét. Béklyót tekert bokájára! Megfosztotta fájdalom fokozásától. Megszabadította hegek hullámzásától. Nem maradt mulatságának nyoma. Hűs fuvallattal boldogabb mezőkre távozott, hogy fondorlatos bűnét másokra társítsa. Reptével űrt ütve ragyogó lélek ügyes ügyletébe, kénytelen kelletlen pottyant pillanat ütemébe. Vagyonát vesztett koldusként követhette vékonyka késhegye vesszőfutását.
-Tudva tudom. Szabadított szabadságban rosszul rosszalkodom.-
Gyémánt hóhérja mulatságos grimaszától vigyor helyezkedett arcára. Aranyos állatka arányaitól állattartó átlátszó fal - kis állat kereskedés - ámulata furakodott álmába. Különös eset keresztezését egyszerű véletlenként kezelte, bár kétkedő együgyűséggel kételkedett apró bundás és hatalmas csupasz kapcsolatán. Sárga szemét forgatva fogadta igazság ígéretét. Révészklérész, tompa orrnyerge, bajusztalan orcája reménytelenné tette rokonságukat. Eme megállapítással dölyfösen döntött döbbenete dédelgetéséről, majd eszmélhetett mentő gézlapok menetére. Izgága ápolója izgatottan kötötte inait. Félve félt félelme felér feje felejtésével? Holnapra csorbuló gonoszsága csenevész groteszkséggel csendülő halála csábítja gondolatait? Badarság, ostobaság, arcátlanság, sértés, hibás meglátás!
-Gyorsított gyaloglással gyógyul gyámoltalan gyógyforrásom!-
Javított jajongás jelenlétén, hátha halványodik halántékos hajpántja hűvössége. Sikere sejtelmét döbbenetes, érthetetlen, felfoghatatlan, kusza, megfoghatatlan szavak szégyenítették. Imádata irányzéka irritáló irányba igyekezett. Rossz reményeket robbantott rebegő romlása részére. Szúró és merő szeretetben meredése, jó útra térített jövendölés tekintetében, egyezik azzal, ha valakiért vehemensen vetélkedve ebédet vendégelsz? Felejthető feltevés felfalná fondorlatos fonatát! Csőben lebegő karikák arányos csendélete, lehetetlen kéjjel azonosan csörgedezzen. Dacos dobbanás magasztosabb majszolásnál! Tévesztő téveszme táplálkozási tartókkal tartani tanácsadást. Zavaró zagyvaság! Képtelen kellemetlenség, mint szilánkosra morzsolódott poharat szende mulandósággal ropogtatni. Elítélendő, elvetendő, elutasítandó, elzárandó, eldobandó, elhajítandó, mégis elkövethető elfoglaltság! Magányra ítélt másodpercek ínségére megoldásként intő munkálkodás. Csökkenti csenevész csendesség csöpögését. Addig alkalmatlankodik, míg megszűnik vidám várakozás és élénk beszéddel betoppan öntapadós örvény.
-Hebegve habogva háborogni? Tiltva tiltakozom! Őrülten örülve örülök, hogy örülsz, mert az őrülten örült őrületem öröme, önkényesen is örül az örömöd öntése nélkül is! Legédesebb vércsoport lennél vágyaim listáján!-
Sorba haladva hallottak során halmozta hadart sóhajba helyes határozatát. Nem ehette nefelejcs egyetlenét, de gondolhatta derűs gabona darabok gazdájának! Játszadozhatott képzelgés játékával, kegyes játékszere kedves jutalom falatka! Napfényben csillogó vércsepp nemes csodálata. Szerethette szende szüret szívélyességével! Vöröslő vihara zúgolódásának zakkant gyorsasággal gyöngült zsarnoksága, ezért engedélyezte éltető élménye kiejtett késztetését. Ha arra törekszik felsőtől fosztva terpeszkedjen, akkor heves felelősséggel fog anyag húzásához! Lelkes leleményét viszont veszedelemmel jutalmazták. Jelentéktelen tettére jelentőségteljes tenyeres pofonnal kontráztak. Révészklérész testét takaró réteg lehúzásának, leleményes fondorlatként más formája lenne? Különböző kender kegyeltek különc kézügyességet követelnek?
-Megőrültél?! Ezt nem szabad!-
-Vétve vélekedem válaszadásról...Érthetetlen élmény! Késztetésed kérésére kerestem kapaszkodót.-
Ezen esemény bővelkedett búfakasztó, rettegett rejtélyek és sajgó sebek éktelenkedésében! Időtlen ingovány irtása izzott intelemként. Lekváros buktája külvilággá kürtölt akaratának, kérésének, szükségletének, vágyának, óhajának kétes következményei kószáltak. Elhintett ereklyékből melyik minősülhet teljesítendő tartalomnak? Üres válaszok ügyelete visszhangzott ügyes viszályára. Ezért esélytelenként feltűnő fejtegetés helyett lelkes leleménnyel látott hozzá derekán díszelgő dudva hajkurászásához. Görcsök gubancolásához gondosan kivitelezett kézügyesség kellett.
-Ki-le-fel-alá-fölé-mellé-átbogozva!-
Büszkén nyújtva boldogsága nyavalyáját cövekelt bőre nyitányával, csupán pár böszme nyelésre. Titkon hozzáértő kezek húztak kínos helyzetére textilt, hogy kedvére henyélhessen kelme takarásában. Viháncoló bazsalygással próbálhassa virágos bársony tartósságát. Érdekelve érdeklődött köntös köthetősége után. Ugrált, szökdécselt, pörgött, hajlongott és forogva forgott.

Spoiler:

Tárgy: Re: Clarie szobája Kedd Jún. 21, 2011 11:42 am

Álomrandi zuhanóban… Clarie szobája - Page 2 451518

Végül is kiderült ez az elhintett hülyeség, valóban hülyeség volt, hiszen Eiji nem ismeri még azt a szót sem, hogy „vicc”. Így esett, hogy hirtelenjében támadt neki Clarie ruhájának, aztán az anyag fájdalmasan reccsent egyet. Kikerekedett szemekkel kezdett el csapkodni mindkét kezével, pont úgy, mintha épp felszállásra készülne, akár a daru. A nagy műsor közepette meg volt idő arra, móresre tanítsa a felnőtt gyermeket, és hirtelen megcsapta egy morgás közepette. Percek teltek el, mire magától is rájött ez akárhogy is nézzük, nem volt szép húzás tőle. Mondjuk Plüssördögön nem látszódtak olyan nyomok, amik azt igazolnák, hogy mélyen húzódó problémákká nőnék majd ki magukat a későbbiekben, ezért fellélegezhetett. Mindentől eltekintve azért hevesen dobálhatta irányába azokat a tenyérnyi nagyságú, csillogó szívecskéket, melyeket beteges elméje őfelé táplált, hatalmas szeretetbe csomagolva. Történjen bármi, beszéljen bármennyire is kasubán, Clarie innentől a pillanattól fogva többet nem ereszti! Tényleg azon lesz, hogy Eiji tanítója és egyben partnere is lehessen. Tudja jól, iszonyat nehéz lesz helytállni, de ha beleszakad is, megmutatja neki, milyen is az élet valójában. Sok helyre elviszi és érdekes dolgokkal tömi meg majd a fejét, abban reménykedve, valami ragad is rá a koszon kívül. Érzi, hogy fantasztikus lesz vele együtt randalírozni.
Ezeket a gondolatokat kergetve pityeredett csodálattól átjárva egy sort, de úgy, hogy Plüssördög még egy pillanatra se lássa meg mit művel itt magában, ezért közben össze-vissza szöszmötölt valamivel. Nem volt fontos mivel, csak valamit tegyen ide, vagy húzzon oda. Néha a megnyúlt pólója ujját húzkodta, néha pedig a falhoz vágott bögre darabkáit sasolta. Aztán jómagát is rászánta arra, hogy fogjon egy lapátot, meg egy seprűt, és a kukába helyezze a pöttyös darabot.
-Ebben az egészben csak azt sajnálom, hogy a kedvenc bögrém volt…
Húzta félre a száját, majd motyogott. Egy pár másodpercet a gyásznak szentelt, aztán a lapátra is söpörte. Végtére is az ő saját butasága volt, csak magát okolhatja érte. Mindegy, majd vesz helyette egy másikat… A takarítás után végül kinézett az ablakon, amiből nem más nézett vissza, mint egy töksötét kert. Az égen megannyi ragyogó csillag világított, mint egy szép estélyi ruhán a gyémántok. Minden olyan nyugodt volt, és csendes. Szerette az éjszakát, mert akármennyire is békésnek tűnik, ha jobban megfigyeljük ez csak a látszat. A fűszálak között, vagy a lombok árnyai alatt ott zümmögnek a szentjánosbogarak, a tóparton a békák énekelnek, és a megannyi színes molylepke égi táncot jár a felhőkkel. Ennek az idillnek hatására ki is nyitotta a konyhában az ablakokat, majd a függönyöket is oldalra húzta. Egyből beáramlott az a hűvös, friss, de mégis kellemes szellő, ami legelőször Clarie-t járta körbe. Egy pillanatig még a szemeit is lehunyta, és elégedetten mosolygott. Ilyenek ezek a nyári éjjelek.
Azért azt nem akarta, hogy a bogarak beköltözzenek hozzá, ezért gyors kérdést szegezett Eiji felé:
-Nálam alszol ma este?
Erre még jómaga is elszégyellte magát, pedig elsőre meg sem fordult semmi csúnyaság fejében. Csak pusztán ártatlanul rákérdezett, melyre hamarosan egy jókora bólintást is kapott. Ennek tudatában pedig még inkább szégyellőssé vált, mint eddig. Azért vicces lesz kivitelezni ezt az egészet. De reméli a felmerülő problémákat, majd valami csoda folytán ki tudja aknázni. Ezek után pedig átterelte Eiji-t a hálószobába, és gyorsan le is kapcsolta a konyhában a lámpát, több apró állatka ne akarjon bulizgatni a helyiségben.
-Az ott az én ágyam. Te a kanapén alszol, rendben? Nagyon remélem nem félsz egyedül…
Nyelt egy nagyot, ahogyan közben hevesen mutogatott az említett bútordarabok felé. Majd aztán azt is elkezdte ecsetelni, hogy az osztag közös fürdőrészében nyugodtan elmehet fürdeni, vagy tisztálkodni, vagy amit akar, csak a lelkére kötötte, ne merjen ismét meztelenül előtte megjelenni. Az Clarie-t már nem hatja meg, hogy másokat hogy rémít halálra, neki ne akarjon szívrohamot előidézni, maradjunk ennyiben. Másik nagy probléma az átöltözéssel volt. Majd talán egy olyan pillanatban átvedlik a topba és rövidnadrágba (melyek tökéletesen funkcionáltak pizsamának), amikor Eiji épp nem felé pislog. Maga sem gondolta volna, hogy egy egyszerű itt alvás ennyi macerával járjon.

Egy óra eltelte után végül átvedlett formájukban támadták be alvóhelyünket. Álmosnak egyikőjük sem érezte magát, ezért csak ücsörögve bámulták a szemben lévő felet. Másodpercek után már Clarie kezdte elég kínosan érezni magát, ráadásul utálta, mikor valaki folyton a képébe bambul, ezért elfordult, és szolidan körbenézett a szobán.
-Játsszunk kérdezz-feleleket! Ismered? Az a lényeg, hogy az egyikünk feltesz egy kérdést, a másik pedig válaszol rá. Kérdezek én először! Hm, lássuk csak… Hogy kerültél Soul Society-be?
Sutyorogta felé, miközben teljesen átszellemülve két keze közé fogott egy nagyobb díszpárnát, és azt szorongatva magához előre is görnyedt egy picit, hogy még jobban hallja, vajon mit felel Ördögfióka. Tulajdonképpen bármennyi időt is töltött el vele, még mindig nem tudott róla semmit jóformán. Fogalma sem volt milyen élete volt, és most milyen, és gőze sem volt arról az aprócska valamiről, ami Eiji-t Eiji-vé tette.

Tárgy: Re: Clarie szobája Hétf. Júl. 11, 2011 4:59 am

{<< Álomrandi zuhanóban >> }

A lepedőre hasonlító anyag lelkesítően hatott ismeretlen vizekre tévelyedett elméjére. Eddig nem volt szerencséje szemtől szembe találkozni testét efféle szellős módon takaró eszközzel. Lábai maximális mozgásteret kaptak. Ha kedve rávitte, akár egy terpesszel kísérhette tekintetét végtagjai végpontjain. Határozottan élvezetes hatalomnak bizonyult érdekes pózokkal hadonásznia. Jobb dolga amúgy sem dühöngött sarkában. Révészklérész estébe esve kukucskált messzeségbe. Neki nem volt vonzó ajánlat semmit szemmel tartani. Odakint csak különösen ordító állatok, pislogva fénylő pontok és repdeső rovarok álldogáltak. Mindegyik napnál is látható nevezetesség. Merhetne kérni, mohóságában kínlódó lelkeket követelne veteményesre. Visongó jajongásuk, csontjaik reccsenő veresége, vérük ütemes csöpögése, izmaik csattanó üressége és szerveik rögtönzött javítással földre csapott toccsanása! Jutalom lenne hallásának a mészárlással járó zajongás hahotája. Eme esztétikai eseményért, boldogan tapasztaná ravaszsággal átlátszónak álcázott rétegre balszerencsés retináját. Tökéletes nyugalommal töltené el nyomasztó tortúrájuk! Szeretetteljes szenvedésük ereit pezsdítő gejzírt generálva emelné piedesztálra. Röpke ízelítőt adna régmúltban akasztásra ítélt lelkek rémálmából. Hevesen heverne honvágyat horkantó helyzetben! Ez az unalmas enyelgés azonban utálva untatja! Csendesen csendes, feketén fekete, eseménytelenül eseménytelen, vagyis békésen békés! Visszataszító! Fagyos szellő futkározik szőrszálain! Inkább nézne ipari vágóhíd erkélyére, mint vesztegelne este nézésével.
~ Tudatlanságból táplálkozó törtetésem sincs sikkes sirályom sündörgő sugallatáról! Micsoda, kicsoda, miféle, kiféle, minek, kinek, miért, kiért adható alvás? ~
Zavart zagyvasággal pislogott a kérdést feltevő pirosságra. Érhetetlen érdem lett volna érzéketlenül visszakoznia, ezért erőteljes bólintással beleegyezett invitálásába. Illetlen, önző, bűnöző, ötvöző, büntető önzés, ha kitér kedves meghívása köréből. Reményteli reményei azt mondatták, fokozottan élvezni fogja édes fegyence rigolyáját. Méghozzá minőségi precizitással! Víz pancsoló pancsolás, pizsama húzó pizsamászkodás velejéig töltötte tiszta boldogsággal. Csúszós csempén csúszni, folyadékot folyosóra folyatni, habot hergelve habzást hevíteni! Mesés mókák mezeje! Olyan különös zsibbadást osztott ki zsigertelen lelkére, amitől lelkesen lelkendezett! Vidám vigyorral üldögélt. Hosszasan hessegette csendesség csíráját csacsogó csalogány hallatásával. Ismeretlen idegen a madarak meséje, de dereng emlékei eseményei között, kellemes jelzővel jelölték dudorászását.
-Szigorúan szavamra szorították szónokoljak szökésemről!-
-Kik?-
-Hümmögöm-zümmögöm! Helyi zárt kör kérte, parancsolta, követelte, piszmogta!-
-Mégis miért?-
-Gyötrő gyökerek...veszélyes valóm világra vétele! Hogyan, miként, merre, meddig, hol fogható, látható, szagolható, ehető, fülelhető madár? Mi az a ma dárdára maró dárda?-
Áttérve áttörő kérdésére kapott játékra. Felmerült fogalom magyarázatra szorult. Szándékában állt kideríteni szó jelentését, míg kezeivel takaró felszínén kaparászott. Tekintetét láncra verte textil vonalakba, körökbe, téglalapokba gyűrkészése. Bárgyú vigyorral bámulta, milyen formák mulatnak forgó feje alatt. Alakok mozgásából merített türelmet. Erről a pótoló pótlásról nem kellett erélyesen gondoskodnia. Galacsinba gubózott fekete foltocskája karját ragadva kiráncigálta garázdálkodó helyéről, hogy rácsodálkozzon kicsiny gaztevőre. Színekben szivárványló szuszogó szisszent rá! Vas vitrinben vicsorgó visongása düllesztette dupla darabú pupilláit! Picike paránytól rémülten rezdült össze. Kíváncsi kíváncsiságával mégse bírt megállni. Tétován tenyerelve tájékozódott. Erre esztelen eregetés esett irányába. Időzített alkalomtól önkényesen felkúszott falat takaró tároló ajtajára. Bajként lebegő balesettől lankás barátságot nyújtó nyavalyáról lógva, rémülten rikkantott riadalmáról. Nem kívánt közeledni nevetségesen kicsi, de kínzással kecsegtető küzdőfele derekához. Sikeresen sandított magaslati menedéke árnyából.
-Ijesztően inamba inti bátortalan bátorságom!-
Távolságot betöltő torok hangja buzgón hullámzott a teremben. Egyértelmű esemény, frusztráló félelmet idézett elő idegesítő élőlénye. ~ Ördögi ösztönnel ösztökélten, lehetséges létező lény?~

Tárgy: Re: Clarie szobája Kedd Júl. 19, 2011 6:26 am

Álomrandi zuhanóban...

Csak hümmögni tudott. Biztosan Eiji sem szeretne túl sokat vesződni a válaszadással, ha egyszerűen szigorúan titkos. Vagyis Clarie erre a következtetésre jutott. El sem tudta képzelni, vajon milyen megpróbáltatásokon kellett átesnie kedvenc plüssállatkájának, de voltak sejtései. Ezért önkénytelenül is ölébe vett párnáját egyre erősebben kezdte el szorítani. Sok rossz emlék jutott eszébe hirtelen, melyekkel nem tudott mit kezdeni. Bármennyire is próbált más gondolatokat előhívni, csak azon tudta törni eszét, vajon miken mehetett keresztül a vele szemben sündörgő egyén. Apropó sündörgés! Hirtelen eszébe jutott valami csicsergésről beszélnek. Hát persze!
- Óh, még Melody-t nem is ismered! Gyere, erre, erre!
Pattant ki hirtelen ágyából, olyan nagy hévvel, hogy majdnem elbukott a rátekeredett lepedőben. Miután helyre tette magát gyorsan elsietett Eiji irányába, aztán megragadva kezét igyekezett minden erejét beleadva felrángatni eddigi ülőhelyéről, és a szoba másik sarkában lévő letakart kalitka felé vezette. Ahogy odaért kisebbfajta gügyöghetnékje támadt a fekete, lelapított hajú nőszemélynek, majd lerántotta a vörös színű leplet Melody rejtekéről. Ennek hatására egy igen rikító színű hullámos papagáj képe fogadta kettejüket, aki gazdáját látva ismét csiripelésbe kezdett. Clarie nem tudta, hogy ennyire megijed tőle Eiji, aki immáron a függönyökön járt-kelt, és megbújt. Olyan vicces hatást keltett ez az egész incidens, hogy a madár gazdája csak kényszeresen hahotában tört ki. Patakokban folyó könnyeit szorgalmasan törölgetve legyintett egyet, hiszen Melody még egy légynek sem ártana, nemhogy pont Eiji-nek. Ahogy a lassú léptekkel közeledő fiú mellé ért, óvatosan kinyitotta a kalitkát, majd mutatóujjára véve a madárkát, Plüssördög felé mutatta.
- Nem kell tőle félni. Melody mindenkit szeret. Látod, neked is énekel!
Vigyorgott valami önkívületi állapotban, ahogy figyelte a kisállat minden egyes mozzanatát. Ha rossz kedve van, vagy valamiért szomorú, csak rápillantott háziállatára és egyből jobb kedvre derült. Sokáig nem értette, hogy az emberek miért tartanak kis kedvencet maguknak, ráadásul a legtöbbjüket bent a lakásban. Egy véletlennek köszönhető, hogy Melody hozzákerült.
- Tudod, én úgy gondoltam, hogy állatot tartani rossz dolog, hiszen ezek az élőlények a saját környezetükben szeretnek lenni. Aztán mikor egyszer Karakura Town-ban jártam, egy kereskedésben megláttam ezt a gyönyörű madárkát, és ekkor értettem meg mindennek a lényegét. Egy háziállat a legjobb gyógyír a bánatra.
Le nem lohadó lelkesedéssel cirógatta Melody aprócska fejét, majd a szekrényen elhelyezkedő kalitka mellett hagyott eledelt odaadta neki. Szorgalmas falatozásba is kezdett kék barátja, akinek úgy tűnt nagyon bejön az a pici almadarabka. Hirtelen felpillantott Eiji-re és ismét mosolygott, előre nyújtott kezekkel:
- Meg akarod fogni? Ne aggódj, nem harap, csak nyújtsd előre az ujjadat.
Bízott abban, senkinek sem esik bántódása. Így Melody egy újabb baráttal gazdagodhat, és ez fordítva is megeshet. Valahogy olyan boldogság tört ki Clarie-n, amit már jó régen nem érezhetett. Holdfényes éjszaka volt, csak annyira volt világos a szobában, mint amennyire csak megtudta világítani a természetes fény a bútorokat. Csend volt, és csak a madárka hangja törte meg néha ezt a békességet, akinek cseppet sem volt zavaró hangja.
- Szívesen választanék veled neki egy párt, ne legyen magányos... sajnálom, hogy nem mehetsz Karakura Town-ba... Tényleg... nem lesz ebből az egészből baj?
Sandított ismét a játszadozó Eiji felé. El is felejtette, hogy tilosban járkáltak. Annyira hülye, amiért hagyta, hogy belerángassa. Nem tudná magának megbocsájtani, ha valami baj történne ezért. Hiszen... kivel töltené el unalmas, szürke napjait? Na meg aztán nem csak magára gondolt, hanem Eiji-re is!
- Én... én nem hagyom, hogy bántódásod legyen ebből az egész butaságból! Ha... ha kell, átigazolok az ötödik osztagba! Igen, ezt fogom tenni!
Harcias énje egyre jobban felülkerekedett, szinte már belemászott Eiji képébe, akiről szinte lerítt, fogalma sincsen arról, mit is magyaráznak neki.
- Ugyan... a hadnagy is át lett helyezve, a kapitányomról meg még mindig nem hallottam... olyan ambiciózus meg nem vagyok, hogy hadnagyi rangra pályázzak... Na meg aztán, beszélek a kapitányoddal! Csak dűlőre tudnánk jutni veled kapcsolatban. Igen, teljes mértékben felelősséget fogok vállalni!
Összeráncolt szemöldökökkel szemei fölött kalimpált egyik kezével, ahogy a jobbnál jobb tervei megszülettek, és azoknak még hangot is adott. Persze nem volt ennyire biztos a dolgában, de minden megér egy próbát. Nem is volt kétséges, mi lesz az első dolga hajnalban; elintézi a papírokat, aztán összepakol a táskájába, hóna alatt felszerelkezve Melody-val, baljával pedig Eiji kezét szorongatva kuncsorog az 5. osztag kapitányának irodája előtt...

„Mondd, Eiji... szerinted így minden rendben lesz?”

Vége.